Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

i. oldal KELET-MAGYARORSZÁG 1970. június SO, Külpolitikai összefoglaló Ilii Börtönben 99az e§®akír Jeanne fi9Are66 Slii Brandt a Budapesti memorandumról Kárpátontúlon a szovjet rendszer évei alatt csaknem ©évmilliárd rubelt költött az állam építkezésekre, ebből ’mintegy 300 milliót lakóházépítésre. Felvételünk: új háztömb vidéken.’ (Kovács Alfréd felvétele) Kárpátontúli emberek jövedelem a kolhozban Ami várható volt, bekövet­kezett: a Heath-kormány „mézeshetei” aligha telnek el idillikus nyugalomban. A konzervatív vezetésnek meg­lehetősen hamar kellett szem­benéznie országlása első, an­nál hatalmasabb belpolitikai robbanásával. Újra véres za­vargásokhoz vezetett az Észak- Irországban vibráló feszültség. A közvetlen ok ezúttal Berna­dette Devlin, a fiatal ír kép­viselőnő letartóztatása volt. Devlin kisasszony valóságos új Jeanne d Arcnak tűnik sok ír katolikus szemében, aki segít­het megszabadítani az or­szágrészt az angol elnyomás­tól. Letartóztatásával London csak megerősítette a képvise­lőnő eddig is csaknem legen­dás tekintélyét, amelynek leg­főbb eleme természetesen nem Bernadette Devlin valamely Tíz éve, 1960. június 30-án Patrice Emery Lumumba.ve­zetésével kikiáltották a volt Belga Kongó függetlenségét. Ez azonban a legkisebb mér­tékben sem jelentette, hogy a fiatal köztársaság elindul­hatott a gazdasági és politi­kai felemelkedés útján. Ko­rábbi gyarmatosítói, a bel­gák, majd más neokolpnia- lista hatalmak mindent el­követtek. hogy befolyásuk es ellenőrzésük alá vonják a természeti kincsekben rend­kívül gazdag országot. A Kongói Demokratikus Köz­társaság elmúlt 10 éves tör­ténelme éppen ezért ugyan­csak bővelkedett az esemé­nyekben. Gazdasági vonatkozásban a 2,34 millió négyzetkilométer kiterjedésű és 16,7 millió la­kosú Kongói Demokratikus Köztársaság jelentős bánya­kincsei révén a kapitalista világ fontos nyersanyagbázi­sa napjainkban is. A század elején Katangában, Kongó egyik tartományában rézle­lőhelyeket fedeztek fel. A lelet jelentőségét nagymér­tékben növelte, hogy az itt bányászott érc réztartalma 7—10 százalékkal meghalad­ta az Egyesült Államokban Ősz Ferenc: Amit az alábbiakban elme­sélek nem történt meg. Lehet, hogy előfordult már hasonló, hiszen sok minden megesett, mifelénk. Egy azonban biz­tos: a szereplő személyeket kitaláltam, betelepítettem őket e történet cselekményé­be, egy ideig hagyom, hogy öntörvényeik szerint mozog­janak, bonyodalmakat okoz- canak. Ha megtették köteles­ségüket, megszüntetem őket, földi megfelelőjük keresgé­lése tehát céltalan és hiába­való igyekezet lenne. A színhely N. kisváros a nekeresdi járás székhelye. Amolyan mezőváros, amely azonban rendkívül büszke egyetemére, kórházára, hiva­talaira és egyetlen gyárára. Dagasztja a helyi lokálpat­rióták kebelét a dicső i törté­nelmi múlt is. Petőfi Sándor ugyanis egy teljes éjszakát töltött a városban és a gim­názium igazgatója az iskola évkönyvében publikált tanul­mányában kifejtette, hogy a két sor, hogy „egy gondolat bánt engemet, ágyban párnák köm halni meg” a városka fogadójában született, mely különös képességében, hanem a nagyonis prózai helyzetben keresendő. A vallási mezben jelentkező társadalmi elége­detlenség meglehetősen régi hagyomány ír földön, de a protestáns uralkodóréteg és a katolikus tömegek lehetőségei között egyre mélyül a szakadék. Ezt a tátongó mély­séget a most megbukott mun­káspárti kormány is csak a fegyverek erejével próbálta áthidalni és ez természetesen nem sikerülhetett. A tory-kabinet reakciója is az volt, hogy újabb csapato­kat vezényeltek Észak-Iror- szágba, az ott állomásozó an­gol katonák száma most már meghaladja a tízezer főt. Az eredményt nem nehéz megjó­solni: az angol túlerő megint egyszer „rendet csinál”, pon­tosabban megteremti a rend látszatát — és azt is csak és Chilében felszínre hozott érc réztartalmát. Napjaink­ban Kongó a tőkés világ réztermelését tekintve 8 szá­zalékos részesedéssel a har­madik helyen, a kobaltter. melést tekintve pedig csak­nem 60 százalékos részese­déssel az első helyen áll. Vi­lágviszonylatban ugyancsak igen nagy jelentőségű az ék­szer- és ipari gyémánt, ami­ből évente külön-külön 14— 15 millió karátot termelnek az országban, Kongó szolgáltatja a világ gyémánttermelésének mintegy 50 százalékát. Jelen, tős mennyiségben termelnek az országban szenet, aranyat, ezüstöt, cinket, mangánt, ónt, tantált, berilliumot, wolframot és más bányater­mékeket. Az ország feldolgozóipa­ra azonban a bányászathoz képest fejletlen. Kinshasában textil-, bőr- és élelmiszer- ipar. Likasiban építőanyag­ipari, réz- és uránkohászati, Bukavuban textilipari, Kisan. ganiban élelmiszeripari, to­vábbá Katangában, Lubum- bashiban réz-, horgany- és ónkohászati üzemek mű­ködnek Az 1968—1972. évi ötéves terv 650 millió font összegű beruházásaiból az ipari termelés 5 százalékos növekedését várják. T. I,. ma is ugyanolyan állapotban van, mint annak idején. Ne legyünk ünneprontók és áhí­tattal tisztelegjünk e dicső történelmi emléknek. A cini­kusok persze, gyakran mond­ják, hogy Petőfi becsavarog­ta az egész országot, így alig van hely, amely ne büszkél­kedhetne azzal, hogy . jeles költőnk falai között tartózko­dott. Történetünk kezdetének idején a kisváros élte a meg­szokott, egyhangú életét. Legnagyobb eseménye ae volt, hogy hetekkel ezelőtt az adóhivatal egyik fiatal elő­adója megszöktette a helybeli református lelkész hitvesét, ami szintén bizonyítja, hogy a városkában az egyházi és állami szervek békésen éltek együtt. A kis papné különben híres szépség volt, mondták is, hogy a lelkész azért vette el, hogy vasárnaponként tele legyen a templom. Azóta semmi jelentős nem történt, hacsak act nem em­lítjük, hogy a földművesszö­vetkezeti bolt vezetője lebu­kott. De ezt mar megszokták a városkában. ideiglenesen. Az északír hely­zetre is érvényes a régi orvosi igazság: tüneti kezeléssel nem lehet tartósan gyógyítani, csak a tünetet okozó kór meg­szüntetésével. Bonnból pozitív visszhang érkezett a Varsói Szerződés tagországainak budapesti me­morandumára, Brandt nagy jelentőségűnek minősítette azt a tényt, hogy a szocialista or­szágok nem utasították el a kölcsönös csapatcsökkentésre és leszerelésre irányúló javas­latot; „ezen az alapon az ér­dekeltek számára keleten is, nyugaton is könnyebb lesz megegyezésre jutni egy kon­ferencia összehívásáról” — je­lentette ki a kancellár. Fi­gyelemmel várjuk, ebben a fontos vonatkozásban meg lesz-e Bonnban a szavak és a tettek szinkronja. Nasszer Moszkvában N as szer. egyiptomi elnök — aki hétfőn érkezett meg a szovjet fővárosba — ma kez­di meg tárgyalásait a szov­jet vezetőkkel. A tárgyaláso­kon elsősorban a közel-kele­ti válságról lesz szó. Szóba kerülnek még a közel-keleti válság megoldá­sát célzó legújabb keletű amerikai javaslatok is. A szovjet fél a tárgyalásokon meghallgatja majd, hogyan vélekednek az arabok a szó­ban forgó javaslatokról. A szovjet főváros politikai köreiben megkülönböztetett figyelemmel tekintenek Nasz- szer elnök moszkvai látoga­tására. Ügy értékelik, hogy az EAK . elnökének tárgyalá­sai a szovjet vezetőkkel, mó­egyiptomi baratsag tovább­mélyítésére és ajkét ország közötti együttműködés fej­lesztésére. A Szovjetunió megérti és segíti az EAK és a többi arab ország népeit az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolásában. A közel-ke­leti válság megoldásának te­kintetében a szovjet állás­pont továbbra is világosan és félreérthetetlenül leszögezi: a rendezés útja az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. no­vember 22-i határozatának végrehajtása. A kiindulópont változatlanul az izraeli meg­szállók távozása az elfoglalt arab területekről. És akkor történt, hogy híre ment egy szatír garázdálko­dásának. A mendemondák szerint a városi nagyerdőben, mely a gyár és a város között terült el, egy szatír a hazafelé igyekvő munkásnőket és a kollégiumba tartó egyetemis­ta lányokat megtámadta. A meg nem erősített hírek sze­rint az áldozatok száma máris meghaladja a tízet, a közvélemény felboiydult. Mindenfelé a szatír volt a téma. Erről folyt a szó a hi­vatalokban, a főtéri Leven­dula eszpresszóban és a piacon is. Zöldi úr, az OFOTÉRT-bolt vezetője és a megyei lap he­lyi tudósítója félóránként tar­tott sajtótájékoztatót a Leven­dulában. Időnként általános fejtegetésekbe is bocsájtko- zott: — Nem csoda ez kérem... Ebben a világban... Az em­ber mar egy mosópor reklá­mot sem mer megmutatni a gyerekének. Most is megér- kectek hozzánk a legújabb szemüveg reklámok. Mind­egyiken egv nő, akin több a szemüveg, mint a ruha — Ezekben a napokban ün­nepségsorozaton emlé­keznek szovjet barátaink arra, hogy a líárpáton- túli terület 25 éve csatla­kozott az anyaországhoz, a nagy Szovjetunióhoz. Mit fejlődött a Kárpáton- túl az elmúlt negyedszázad alatt? Aki eljut közvetlen szomszédaink festőién szép szűkebb hazájába — és egy­re több szabolcsi részesül ebben a szerencsében — lép­ten, nyomon tapasztalhatja, a szó igazi értelmében vett óriási változásokat. Nemcsak a terület központja, Ungvár mutatja ezt még az idegen­nek. hanem a legkisebb te­lepülés is. E sorok írója is beszámolhatna közvetlen ta­pasztalatai nyomán az új gyárakról, lakónegyedekről, mesterien szép művelődési MÄfthfönyekröl. Ezúttal mégis másról essék szó: ar­ról, hogyan élnek az embe­rek. közülük is azok, akik a földművelésből, az állatte­nyésztésből teremtik elő a mindennapi szükségletek fe­dezetét. Bilki falu „Za Nőve Zsitt- ja” (magyarul Uj Életért) nevű kolhozába invitált az együk napon kísérőnk. Elöl­járóban annyit tudtunk er­ről a közös gazdaságról, mintegy 6000 hektár a terü­lete, ebből 1200 hektár a szántó, 1000 hektár a gyü­mölcsös, van 1400 hektárnyi bükkerdejük, viszonylag jó legelőjük, kaszálójuk. 3300 méltatlankodott és szemeit elgondolkozva függesztette a presszó egyik plakátjára, me­lyen egy bikinis hölgy buzdí­totta korunk polgárait a to­tózásra. Zöldi úr tekintélyét, azon­kívül, hogy időnként írni szo­kott a megyei lapba, az is emelte — különösen az ilyen ügyekben —, hogy felesége, született Kovács Marika, Ko­vács László rendőr hadnagy húga volt. Azt ugyanis a kis­város közvéleménye nem hit­te volna, hogy Kovács had­nagy még a húgával szemben is mélységesen hallgat a hi­vatali ügyekről. A kisvárosi közvélemény ugyanis min­dent képes magáévá tenni, de a jót nagyon nehezen hiszi el. — A sógorom irányítja a nyomozást — mondta Zöldi Lillácskának, a kávégép fe­lettébb csinos, pillanatnyilag vörösesszőke tündérének. — És mi van? — kérdezte Lillácska. — Egyelőre nem beszélhe­tek. Hírzárlat van — mondta ki a bűvös jelszót Zöldi úr. — Hallotta? A szatír hír­zárlatot kapott! — közölte a piacon Czrauer Stefi, kiske­reskedő a SEOmszédos stand igazgatójával, Kovács Maris tejfeles kofával. —- Szörnyű. Az ember este már nem is mer az utcára menni — méltatlankodott Maris, mind a százhúsz kiló­jával. (Folytatjuk) tag tartozik a kolhozhoz, kö­zülük 2 és fél ezer a mun­kaképes. Amikor Bilenec Petro Ju- rijevics kolhozelnök — aki különben ha töri is, de el­fogadhatóan beszéli a ma­gyar nyelvet — megismer­kedésünk első perceiben el­mondta, milyen erőfeszíté­seket végeznek a hozamok növeléséért, a gazdálkodás eredményesebbé tételéért, cseppet sem lepődött meg, amikor feltettem neki a kérdést: „És hogyan élnek, mennyit keresnek az embe­rek?” Maga is elmondta, hogy a dolog természetéhez tartozik: ahol jó a kolhoz, ott jól és egyre jobban kell boldogulniuk a tagoknak is. Később aztán kiderült, hogy egyáltalán nincs takargatni - való, az elmúlt évek válto­zásai meglátszanak az em­berek életszínvonalában is. Megemlítette például, hogy a legutóbbi esztendőben 3 millió 200 ezer új rubel volt a kolhoz bevétele, amelyből a tiszta jövedelem jóval meghaladta az 1 millió rubelt. — Ennek a jövedelemnek a több mint 60 százalékai közvetlenül fizetésekre for­dítjuk — mondotta az elnök. Ez azt jelenti, hogy a kol­hozunkban dolgozók szinte a gyári munkásokhoz hasonló bérezésben részesülnek. Ha csupán azt tekintenénk, hogy a havi átlagkereset úgy 70 rubel körül van, ez még nem mondana sokat, csupán közepesnek tekinthe­tő. De ebben az „átlagban” benne foglaltatik mindenki, az állattenyésztő éppúgy, mint az irodista, vagy a föl­deken dolgozók, s az is, aki csak részidőben dolgozik. Sokkal kifejezőbb — s a mi megyénk termelőszövet­kezeteiben dolgozókat is in­kább érdekli — mennyit ke­res például egy állattenyész­tő? Átlagban havi 138 rubel az állattenyésztők keresete. S ezenbelül is vannak ter­mészetesen kiemelkedő jö­vedelmek. Nem ritka, hogy a legjobb fej önök például havonként 250—280 rubelt visznek haza. Hasonlóan jól keresnek a traktorosok (át­lagban 150 rubelt). Megtalál­ták a módját annak is. hogy kellően honorálják a na­gyobb szorgalmat és a szak­tudást. Például a szőlőben, a gyümölcsöskertben és másutt a terven felüli mennyiség után 25 százalékos a premi­zálás. Túl a klasszikus üzemága- kon (növénytermesztés, ál­lattenyésztés, kertészet) ki­segítő . üzemek létesítésével is gyarapítják az állandó mun­kahelyeket és a bevételeket. A kolhoz festékgyárában — ahol száraz és olajfestéket készítenek nagy mennyiség­ben — 380 ember dolgozik. Létesítettek vesszőfonó üze­met, ahol 80 ember talál munkát. — És hogyan élnek a fia­talok? — Több mint félezer komszomol korabeli fiata­lunk van, s es a má nagy szerencsénk, mert ők nem­csak bírják a munkát, ha­nem becsületesen el is vég­zik. Közülük 280 a Komszo- mol-tag. A legkülönfélébb munkahelyeken számíthatunk rájuk, de hogy az ő állandó foglalkoztatásukról gondos­kodjunk. varróüzemet létesí­tettünk nekik. Itt egyelőre hetvenen dolgoznak, de van lehetőség a bővítésre. Elmondta az elnök. hogy különösen a fiatalokra ér­vényes az, aki tanul, képzi magát, többet is kapjon. Ezért úgy döntöttek, hogy akik különböző tanulmányo­kat folytatnak, plusz I5°/o pótlékot kapnak. Megbecsü­lik a jó szakembereket is. Aki például megszerzi az „Az állattenyésztés mestere” diplomát, a különben járó bérét 10 százalékkal emelik. Azzal is a fiataloknak ked­veznek, hogy nem sajnálják a pénzt ösztöndíjakra sem. Jelenleg például hat embe­rük főiskolát végez havi 50 rubeles ösztöndíjjal, négyen pedig technikumba járnak, ők 25 rubel ösztöndíjat kap­nak. — Segítik-e a fiatal háza­sokat? — foggaítam az el­nököt, aki csodálkozott a kérdésen. A kolhoz vezetősé­ge jól tudja, hogy minden kezdet nehéz, ezért már a lakodalom megszervezésénél is különböző kedvezmények­kel segíti az ifjú párt. Az­tán folytatódik ez a segítség a lakásépítésnél a kolhoz gépeivel, szakembereivel, sőt sokszor anyagaival is. Évente Bükiben több mint 100 új ház épül — jó részük emeletes kolhozlakás — ezek többsé­gében a fiatal kolhoztagok találnak otthonra. De nem feledkeznek meg az idősebb( a munkában megfáradt tág- iáikról sem. Nekik évente 6 iakás jut. Különben elég sok — 860 — nyugdíjasunk van, akiknek megélhetéséről gon­doskodniuk kell. Túl a ter­mészetbeni juttatásokon, a kolhoz évi bevételének 4 százalékát közvetlenül. nyug­díjakra fordítják. Aki ismeri a szovjet ár­rendszert, s azokat a ked­vezményeket, amelyeket a különböző szolgáltatásoknál élveznek a lakosok, az a fenti számokból könnyen következtethet a kárpáton­túli emberek — ez esetben a bilká kolhoztagok — élet- színvonalára. Nemcsak a la­káskultúrájuk emelkedik szemlátomást, mind több jut jövedelmükből az öltöz­ködésre, a művelődési--' -is a szórakozásra is. Búcsúzóul Bilenec Petro Jurijevics elnök mégis azt mondta: „Nem élünk rosz­szul, de varrnak nálunk jobb kolhozok is. Éppen ezért mi állandóan elégedet­lenek vagyunk önmagunklcal, szemben Ha még jobban dolgozunk — amire megvan a lehetőség —, akkor még több juthat közvetlenül a családok megélhetésére. Mindez pedig csak rajtunk múlik.” Angyal Sándor Évforduló az őserdők hazájában

Next

/
Thumbnails
Contents