Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

W70. TSi1?l!s $8. fCET.ET MAGYARORSZÁG S. <*a* * így készült a terv Alapvető cél: a népgazdaság hatékonyabb működése 1971. JANUÁR ELSEJÉVEL INDUL A IV. ÖTÉVES TERV. A tervjavaslat, amely a kö­vetkező öt esztendőre felvá­zolja a népgazdaság fejlődé­sét, a termelőerők, a lakos­ság életszínvonalának, életkö­rülményeinek egészségügyi és kulturális ellátásának fejlesz­tését — a közelmúltban el­készült. A javaslat rövidesen a párt Központi Bizottsága, majd a kormány elé kerül, s ősszel a Parlament elé, amely ha részleteiben és egészében mindannyiunk számára meg­felelőnek ítéli a tervezetet, megalkotja majd a IV. ötéves tervtörvényt. Napjainkban a tervezés nem állhat a részletes javas­latok puszta összesítéséből, összehangolásából, majd a terv lebontásából gazdasági egységekre. Ma a tervezés fő módszere a kialakuló gazdasági folyamatok értékelése, elem­zése. A feltárt jelenségek, tendenciák előrevetítése és azok befolyásolására a lehető­ségek megteremtése. Ez az utóbbi feladat a tervezésnek rendkívül felelősségteljes sza­kasza: itt kell a központi, ál­lami döntéseket — amelyek valamennyiünk érdekeit szol­gálják — összehangolni a gaz­dasági szabályozókkal, ame­lyek a vállalati gazdasági környezetet befolyásolják. A III. ötéves terv eredmé­nyei különben bizonyítják, hogy ez a bizonyos gazdasági környezet fő vonalaiban meg­felelő a IV. ötéves terv céljai­nak valóra váltásához is. Egy­két finomításra azért, ter­mészetszerűen, mégis szükség lesz. Ilyen kívánatos finomí­tás pl. — s ezen napjainkban még dolgoznak —, hogy a bé­rezés, de általában a jövede­lem, az eddiginél jobban iga­zodjon a munka tényleges ha­tékonyságához, minthogy a IV. ötéves terv egyik lénye­ges, és általános programja is éppen a hatékonyság, és ezen- belül a termelékenység javí­tása A tervjavaslat így fo­galmaz: a nemzeti jövedelem évenkénti gyarapodását a tel­jes foglalkoztatottság fenntar­tása mellett 85—90 százalék­ban a termelékenység emelé­séből kell fedezni. (Ezt külön­ben azzal is segítjük, hogy a tervjavaslat a magasabb ter­melékenységű ágaknak az át­lagosnál gyorsabb ütemű fej­lesztést biztosít majd.) Hogyan jutottak el azonban a tervezők, pl. ehhez a javas­lathoz: a nemzeti jövedelem 1971 és 75 között évenként 5,5—6 százalékkal gyarapod­jon? Miért pont ennyivel? Nos, az egész tervjavaslat el­készítésénél lényegében két fő módszer ötvöződött szüntele­nül: a közgazdasági elemző munka és a gépi programo­zás. így történt ez a nemzeti jövedelem számításánál is. A GYAKORLOTT KÖZ­GAZDÁSZ SZAMÁRA vilá­gos, hogy a nemzeti jövede­lem alakulására két tucat al­ternatívát felesleges kidol­gozni. Vagyis a tartomány — egyszerű becsléssel is — be­határolható: 4-től kb. 8 száza­lékig. Ez az a sáv, amelyben a nemzeti jövedelem évenkén­ti növekedését gazdaságunk színvonalán — de a nemzetkö­zi tapasztalatok alapján is — reálisan elképzelhetjük. Ezek után programozni már csak azt kellett, hogy végül is mennyi legyen a megadott határok között. Kiderült pél­dául, hogy 4—4,5 százalék kö­zött kár lenne tervezni, ez visszafogná a fejlődésünk di­namikáját, ennél lényegesen jobbak kondícióink. A 7—7,5 százaléknál viszont tüstént ki­ugrott, hogy ilyen ütemű nö­vekedés tervezése lehetősége­ink túlbecsülése lenne, fe­szültségek keletkezhetnének a végrehajtás során, mert — egyetlen pontban legalábbis — már egyensúlyi zavarokat hozna magával. Nevezetesen: nemzeti jöve­delmünk ilyen mértékű gya­rapodását évenként, külke­reskedelmünk, a világpiaci körülmények várható alakulá­sa, termékeink műszaki szín­vonala miatt képtelen lenne realizálni — már a ráeső részt természetesen. Az évenkénti 5,5—6 százalékos növekedést ugyanakkor valamennyi össze­függés adatsora visszaigazol­ta. Ez került tehát a tervja­vaslatba. (A túlteljesítés a ha­tékonyság és a műszaki fej­lődés meggyorsításával ter­mészetesen lehetséges, mint ahogy az most a III. ötéves tervben is bekövetkezett: öt esztendőre összesen a nem­zeti jövedelem 20—25 száza­lékos növekedését terveztük — előreláthatóan 40 százalé­kos gyarapodást könyvelhe­tünk el. Ebben természetesen már szerepe van a harmadik éve funkcionáló új gazdaság- irányítási rendszernek.) AZ EGÉSZSÉGES ARÁ­NYOK KERESÉSE — s persze nemcsak a nemzeti jövede­lemnél — már az induláskor alapvető cél volt: kiinduló­pont. A IV. ötéves terv össze­állítása mintegy két és fél év­vel ezelőtt kezdődött: termé­szetesen a koncepció megha­tározásával. Ebben meghatá­rozták, hogy a fő törekvés a III. ötéves terv során kiala­kuló gazdasági egyensúly ki- terjesztése, stabilizálása, s ez lesz a gazdaság fejlesztésének is meghatározója. Az egyen­súly megszilárdítása, illetve megteremtése a lakossági pi­acon, a fizetési mérlegben, a beruházási piacon, s általában az egészséges arány kialakí­tása a felhalmozás és a fo­gyasztás között Az egyensúly a lakossági piacon megterem­tődött, már a III. ötéves terv második felében — a meny- nyiségek szempontjából. A választék, a minőség még kí­vánnivalót hagy maga után — a most következő tervidő­szakra. A fizetési mérleg egyensúlya is kedvezően ala­kult 1969-ben, sőt ezenbelül — s erre régóta nincs példa — tőkés fizetési mérlegünk is aktívummal zárta az évet. Ezt kell tartósítani 1971-től. A beruházási piac egyensúlyá­nak megteremtése az, ami most a legfontosabb feladat lesz a következő években. A másik lényeges momen­tum, amit a tervezőknek már az induláskor el kellett hatá­rozni, hogy az egyensúlyra alapozva — sőt ezt előfelté­telként értékelve — életszín­vonal emelkedését legjobban szolgáló tervet készítsenek. Ebből a megfontolásból kiin­dulva határozza meg a terv- javaslat az árak és a jövedel­mek alakulását, vagy pl. az építőipar és az építőanyagipar fejlesztését — a lakásprog­ramnak megfelelően, vagy — ebből indul ki még pl. az a gondolat is, miszerint az úgy­nevezett nem termelő ágaza­tok (lakásépítés, egészségügy, stb.) beruházásai gyorsabban növekedjenek az eddiginél. MÉG EGY DÖNTÖ KÖ­RÜLMÉNY megfogalmazódott az induláskor, éspedig az, hogy épp az életszínvonal ori­entáció, s a beruházási piac egyensúlya érdekében a beru­házások, fejlesztések számát, helyét, arányát a szükséges­ség határozza meg. A népgaz­dasági szükségesség s nem az esetleges helyi igény, amely természetesen lehet jogos, de mert az adott lehetőségek mégis megkövetelik a rangso­rolást, a szükséglet helyett a szükségesség legyen a döntő. Ezek az elvi elhatározások — amelyeket 1969. augusztu­sában a párt Központi Bizott­sága is újólag jóváhagyott, kijelölvén most már a ter­vezési munka konkrét gazda­ságpolitikai irányait — képez­ték azután a most már ada­tokban is fogalmazó tervezés alapjait Gerencsér Ferenc Velük együtt könnyebb... Fiatalok a nagyhalászi Petőfi Tsz-ben Egymás után harmincegy lány és húsz nőtlen fiatalem­ber nevét olvasták fel az év eleji közgyűlésen: tagfelvéte­lüket kérik Nagyhalászban a Petőfi Tsz-be. Olyan község­ben, amelynek kendergyára, „herbária” üzeme, ktsz-e és széles kiterjedésű fogyasztási szövetkezeti hálózata van. S mind e helyi adottságok mel­lett szomszédban közelségben rohamos iparosításával hódító megyeszékhely. Most, közel fél év távlatá­ból néztük meg a fiatal tsz-ta- gok helyzetét, jelenlétüket a közös gazdaságban. Jól jön a friss erő Idézik, hogy különösen özv. Nagy Antalné, a nőbi­zottság elnöke, brigádvezető szólalt fel a közgyűlésen a fiatalok felvétele mellett. „Jól jön a friss erő, hiszen a munkák végzését mindinkább gyorsítani kell. Az ifjúsági brigád erősödése csak jót hozhat. „Egyes idősebb tagok azt mondták erre, „Majd a tett bizonyít.” Megadják rá a lehetőséget. Dr. Mester Endre elnök elő­veszi a megszavazott belépési kérelmeket. Csak a legfelső jellemző adatait írtam le (le­hetetlen mind az ötvenegyet idézni): Kamarás Gizella, Nagyhalász, Gyár utca 3 szám alatti lakos, született 1954-ben. A legtöbben ilyenek. A ti­zenhatodik évüket betöltötték vagy huszonévesek. Az általános iskolából ki­maradva, már a korábbi pár évben is a tsz-ben dolgoztak, mint családtagok. Szerződés alapján. Úgy látják, megtalál­ják a számításukat, hát ma­radnak — rendes taggá elő­lépve. Hudák András főkertész névsorolásából Lippai Gi­zella, Szalai Éva, Bíró Erzsé­bet nevét érkeztem leírni. S a főkertész azért sorolta a ne­veket, hogy azok inkább a vélemények szószólói: „Tud­juk, többet várnak tőlünk, de mi is hozzájutunk azokhoz az előnyökhöz, melyek a rendes tagokat megilletik”. (Háztáji föld, kaszáló, szalma stb.) Naponta új nehézségek Az új, fiatal tagokat csak­nem kivétel nélkül a gyü­mölcsös, a kertészet munkálá- sára osztották be. Oda kell a legtöbb fürge kéz, gyors munka. Ezzel kapcsolatban mindjárt két számot is mond­tak az irodában. Múlt évben 4,5 millió forint volt a gyü­mölcsös és a kertészet terme­lési terve, idén már 6 millióra emelték, ugyanannyi területre (230 hold gyümölcsös, 40 hold konyhakertészet). Az ifjúsági brigád hetven főre növekedett. Bár a közgyűlés, amely új tagok felvételéről is döntött, márciusban volt, az ifjú tag­jelöltek januártól kezdve ko­molyan vették a munkaigény­A közúti gépellátó vállalat ajándékaként: Elkészült a tanácsháza és nyolc lakószoba Penyigén Szabolcs-Szatmár megy« árvíz sújtotta vidékének megsegítése érdekében hatá­rozott úgy a közúti gépellá­tó vállalat kollektívája, hogy az egynapi kereseten kívül valamelyik Szamos menti községben egy 14 szobás ba­rakképületet állítanak fel. A megye érdekelt szerveinek határozata alapján erre a célra Penyige község lett ki­jelölje. A határozat után a válla­lat munkásai, a vezetőkkel együtt azonnal hozzáláttak a vállalás teljesítéséhez. Két nap alatt a KISZ-fiatalok öt vagont raktak meg nehéz vasszerkezetekkel és panelek­kel, s ezeket a megjelölt helyre irányították. A kivi­telezés csak annyiban módo­sult, hogy a helyi viszonyo­kat figyelembe véve az épü­letet nem egyben, hanem két részben építették feL Egy hatszobás tanácsházat és egy nyolcszobás lakóépüle­tet, Az árvíz ugyanis a régi tanácsházát is elpusztította. Az épületek elkészítésére útba indított ötventa- gú építőbrigád június 20-án, hajnalban érke­zett meg Penyigére Sző­ke Antal igazgató és Dobro- vich László műszaki igazga­tó vezetésével. Jórészt mű­szaki dolgozók és KISZ- esek. Ott volt a vállalat párttitkára — Lengyel Ist­ván — és szb-titkára — Ta­kács István — is. A brigád — az építkezés­nek megfelelően — két rész­re oszlott, s így a munka egyszerre mindkét helyen el­kezdődött. A két csoport egy­mással versenyezve dolgozott a legnagyobb hőségben is. Fáradhatatlan munkájukat, szorgalmukat a lakosság is elismeréssel nyugtázta. A jó összhangban végzett munka eredményeként még aznap délre mindkét helyen felál­lították a vasszerkezeteket, s a munka üteme azután sem csökkent. Másnap már hajnali négy órakor újra ott voltak a hely­színen és este hét óráig egy­folytában dolgoztak. Szinte emberfeletti teljesítményt nyújtott a kis csapat. És es­tére készen állt a két ház, a tanácselnök átvette a kulcso­kat. Meleg, baráti légkör­ben zajlott le az átadást je­lentő kis ünnepség, s bár mindenkinek sajgott a teste a megerőltető munkától és tüzelt a nap hevétől felégett bőre, jólesett hallani a kö­szönő szavakat. Jólesett tud­ni, hogy a kétnapos megfe­szített társadalmi munka eredményeként ezzel is segít­séget nyújthattak az árvíztől sokat szenvedett Penyige la­kosságának. lést. Rendszeresen eljártak metszési tanfolyamra és ké­sőbb sikerrel is végezték el a munkát. De nőttek a feladatok. Az esős tavasz naponta új nehéz­ségeket okoz. A palántázási terv veszélybe került. Nem mulasztanak kihasználatlanul egyetlen alkalmas percet, sőt vasárnap is a határba siettek. Az elnök emlékszik: „Bár a palántázás nagyon sürgetett, komoly veszélybe került hét hold digitálisz, gyomosodás miatt. Kapálását nem lehetett halasztani. Szép szorgalommal azt is elvégezték a fiatalok.” Sürgetett 33 hold szőlő kötö­zése. „Menjen oda az ifjúsági brigád.” Egy hét alatt felkö­tözték a szőlőt. A Tyereskova kertészeti ifjúsági brigád idén másod­szor akarja elnyerni a szocia­lista brigád címet. Tagjai so­rába lépett idén Pusztai Mar­git, Potor Ibolya, Bíró Anna, Ujhellyi Julianna, Benedek Veronka, Magyar Erzsébet. Nem szép csábítás Mi vonzza-tartja Nagyha­lászban a sok fiatalt a tsz- ben? Nem szép csábítás, csak egyszerű és megtartott valós dolgok. Teljesítménydíjazá­suk 80 százalékát minden hó­napban pontosan megkapják készpénzben (az összegyűlt 20 százalékot év végén). Biztos - pénz számukra havi 1200— 1500 forint. És minden egyéb, a tagsággal járó jog csorbítat­lan megtartása. A csúcsmun­kák jó és időben történő vég­zéséért külön célprémium. (Idén a gyümölcsös metszésé­nek kifogástalan végzéséért 300—400 forintot kaptak, mint különjutalmat, szemé­lyenként.) Aztán „egy kis külön mellé­kes”. Nem sajnál a tsz egy- egy megérdemelt társasutazást honorálni, csoportos mozi-, színházbérletet tartani; eskü­vői ajándékot, bevonuló fiata­loknak „útravaló zsebpénzt” adni. A kultúrcsoport részére kellékeket vesz a tsz, s át­adás előtt áll a külön ifjúsági klubhelyiség, amire mintegy ötvenezer forintot költ. Sári Miklós, az ellenőrző bizottság elnöke a tagság és vezetőség egyöntetű, vélemé­nyét fejezi ki: „Nem csaló­dunk a fiataljainkban, inkább jól járunk velük. Ahol feszül a húr, ott ők jelenthetik a legtöbbet. Velük együtt köny- nyebb. Szívesen fogadjuk szó­szólójukat a vezetőségben.” Jövőre újabb tizenhat tag­jelöltet vettek nyilvántartás­ba. Asztalos Bálint Pesti mérnökök — Sírva jöttek többen asz- szonyok, s azt magyarázták, többe kerül a ház, mint amennyit mondtak — érdek­lődik kétségbeesve Szabó Bertalanné a Vörösmarty ut­ca 28-as ház volt tulajdono­sa. Kövesi Gyula, a Pestről Gyarmatra került technikus az ágyakra terített lakásépí­tési tervekhez vezeti és tü­relmesen magyarázza, hogy erről szó sincs, valakitől az asszonyok helytelen tájékoz­tatást kaptak. Az idős asszony megnyug­szik. Bizalommal fordulnak e többségükben fiatal mérnö­kökhöz, technikusokhoz a fehérgyarmatiak. Kellemesen csalódták bennük. Kezdetben idegenkedtek tőlük. Nyak- kendős, vasalt nadrágos, lakkcipős „úri” embereket vártak, s helyettük csupa­szív, segítő szándékú, áldó. zatkész farmernadrágos, szí­nes inges „fiú” érkezett. Az ár kiszámíthatatlanul pusztított. Az ember tervsze­rűen épít, tervez. Szabó né­ninek készségesen magyaráz­za a fiatal technikus, hogy az általuk kiválasztott 5-ös terv szerint 2 szobás, veran­das, étkezőkonyhás lakóház épül. S ahol ez történik. a fehérgyarmati művelődési központ I. emelete. Nem is olyan régen még kulturhelyi- ség volt. Most iroda és szál­lás. A csempekályhán Fehér, gyarmat rendezési terve. Odébb asztal, a fal mellett sorban ágyak. Rajtuk kite­rítve a különböző lakás ter­vek. A Kereskedelmi Terve­ző Vállalattól három fiatal. Kutlik Miklós és Helle Lász­tó mérnökök, valamint Kö­vest Gyula technikus élnek, dolgoznak itt. Ök foglalkoznak az építési engedélyek kiadá­sával. Újságolják, hogy ők nem ismernek bürokráciát. 24 óra alatt intézkednek. Ed­dig (június 24.) csaknem 400 engedélyt adtak ki. Próbál­ják utcák szerint csinálni, de bizony nem ilyen fe­gyelmezett a lakosság. Ez is hátráltatja a munkát, az építést. — Akadnak emberi, bár furcsa esetek is. Vannak akik egyik óráról a másikra meggondolják magukat, s kezdhetjük elölről. De ne­künk türelmeseknek kell lennünk — mondják. — És az egyes helyett hármas vagy négyes terv szerint ad­ják az engedélyt. A folyosó végén az egyik könyvtárszoba ajtaján fel­irat: Középület Tervező Vállalat fehérgyarmati kiren­deltsége. Ez a főhadiszállása a mérnököknek. A berende­zett műterem vezetője a 28 éves Tóth Károly mérnök. A fővárosból érkezett társai­val: Schilling Zsolt és Bú­várt Margit mérnökökkel. Ök most az inspekciósok, a töb­biek területen dolgoznak. Három körzetre osztották Fehérgyarmatot. Mindegyik­nek van egy körzeti mérnö­ke. akik mindvégig itt ma­radnak, míg el nem készül a 200 lakás, mely emeletes épü­letekben helyezkedik el. ök hárman képezik a tör­zset. Szívesen jöttek. Tóth Károly a kaposvári Csiky Gergely Színház felújítási munkáin dolgozott. Ezt hagy. ta ott, hogy itt segítsen. Munkaidő nincs. Szombat-va­sárnap is dolgoznak, reggel 6. tól este 9-ig. — De sokszor megállítják az embert az utcán is. Fel­világosítást kérnek — mond­ja Tóth Károly. — És mi szívesen segítünk. Schilling Zsolton gumicsizma,' farmer, nadrág. Éppen egy tervvál­tozást intéz. — Megváltoztatták az épít­tető nevét. Először a fiú akart építeni, de meggondol­ták, most a mama épít ki­sebb házat a nyugdíjából támogatással. Ide bizony most sok türelemre van szükség — magyarázza. Es ezek a fiatalok ebből is jelesre vizsgáznak. Sok­féle bizonyítványt állítottak ki ezekről a „mai” fiatalok­ról az idősebbek. De akik tapasztalták, hogy a második árvízhullámveszély idején milyen lelkes, biztató népnevelő munkát végeztek, azoknak a véleménye meg­változott. Ezek a farmernad­rágos huszonéves mérnökök ott voltak együtt a bajban is a gyarmatiakkal. Járják a romba dőlt háza­kat, mérik a károkat, s bi­zony néha-néha furcsa eset­tel is találkoznak. Egyikük elmondta, akadtak olyan emberre, aki át akarta ját­szani őket. felszedte az ut­cáról a járdát, s locsolta a háza tövét, hogy dűljön ösz- sze. Persze az ő eszükön nem járnak túl. Együttéreznek a bajba jutottakkal, de meg­akadályoznak minden visz- szaélést. Buvári Margit jól érzi ma­gát. — Igazán szeretettel jöt­tünk, s így is fogadnak az emberek. Itt lessek és is Gyarmaton, míg el nem ké­szül a 200 lakás. Eddig 1100 lakás kárfelmérését végez­tük el. Személyesein beszél­gettünk mindenkivel, hogy milyen lakóháztípust kíván építeni. Nem is egyszer. Mert könnyen meggondolják magukat az emberek és vál­toztatnak. Ez a hűtőgéppel, presszó­kávé főzővei, tervezőaszta­lokkal, állványokkal berende­zett iroda valóban arra vall, hogy hosszú ideig maradnak. Kezdeményezték a tanácsnak, hogy felajánlják segítségüket egy falumúzeum berendezé­séhez. És hozzáláttak a munkához. Rokka, cserép­edények, régi könyvek, pa­rasztköcsögök sorakoznak itt- ott az állványok. asztalok alatt, ahol éppen egy kis hely van. Ha idejük engedi, rendezik majd. A romok között is az „ér­tékeket” nézik. És mentik is. Emlék lesz. Árvizi emlék Fe­hérgyarmatról az utókor szá­mára. Rarkas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents