Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
1970. íónius 19 KFLFT-MAGYARORSrMS S. oMv? Máté Györgyi KÉZ Vitathatalanul a fiatal Kandó Kálmán volt a gyár legtehetségesebb mérnöke. Nemcsak szakértő volt, de úgy ismerte az üzemét is, akár a tenyerét. — Körme alatt a piszok többet ér az öreg Etyek főmérnök egész fejénél — ezt szokta mondani róla Ronyva, az igazgató, aki üres óráiban hangyaszorgalommal gyűjtötte az olyan szólásmondásokat, amelyeknek főszereplője az emberi kéz. — Sajnos az öreg már kétbalkezes. Embertelenség lett volna azonban az öreg és sok érdeminél dús Etyeket két évvel nyugdíjazása előtt elküldeni, vagy alacsonyabb fizetési kategóriába lefokozni. Ronyva türelemre intette az ifjú Kandót. A főmérnöki hely biztos, várja ki nyugodtan a másik távozását, ne nézzen más állás után. — Egyébként is kisujjad- ban van nálunk minden — mondta. — Kár lenne újat tanulni másutt. Letelt a két év. Könnyek között, újjongó szívvel búcsúztatták a nyugdíjba menő Etyeket. Az ünnepség végén Ronyva egy fekete bajszos, szúrós szemű férfit mutatott be az ifjú Kandónak. — Ismerkedjél meg új főmérnökünkkel ■— szólt. ^ — Azt terjesztik róla, kitűnő munkaerő. Az iparigazgató azt mondja, két kezén meg tudja számolni, hány ilyen kitűnő ember van az iparban. — De hát— — mondta sértődötten Kandó. Az új főmérnök azonban olyan szúrósan nézett rá a távolból, hogy tiltakozásának további részét lenyelte. Az élet folyt tovább, nem volt tekintettel az ifjú sajgó lelki sebére. — Kezeskedem érte — szólt utóbb Ronyva —, hogy ez a protekciós senkiházi nem lesz nálunk sokáig. Kezesbárányt csinálok belőle, aztán fel is út, le is út. Utána jössz te. Csak el ne menjél tőlünk, összekulcsolt kézzel kérlek. Itt a kezem, nem disznóláb. Ismét lepergett néhány hónap az idő végtelenjéből. Az új főmérnök kezdetben aránylag keveset rontott az üzem helyzetén. Egyik nagyszabású intézkedése nyomán azonban leszakadt egy szállí- tódarú függőlánca, szerencsére éppen az ott tartózkodó szúrós szemű főmérnökre. Az összelapult, vége volt. Kandó Kálmán felkészült, hogy végre méltó helyére kerüljön. Már rakta is ki a holmit íróasztalából, amikor kopogtak ajtaján. — Lajkó főmérnök vagyok — mondta a belépő törpe katonásan. •— Ismerkedjünk össze. — Hol tetszik főmérnöknek lenni? — kérdezte Kandó gyanútlanul. — Itt válaszolta a csöppség. — Az iparigazgatóság megszűnt, trösztösödött. Minket, akik ott dolgoztunk, kihelyeztek a területre. Nekem demokratikus szokásom, hogy én ismerkedem meg mindig beosztottaimmal. Magáról már hallottam, fiatalember Csak igyekezzék, még viheti valamire. Kandó dühödten robbant be Ronyva szobájába. Közölte vele, hogy másnap elmegy a vállalattól, ahol már a leg- hitványabbja is őrajta nevet. Ahol minden csupa Ígéret, de ha a beváltásra kerül sor, akkor semmi. — Maradj nálunk, fiacskám — így vigasztalta öt Ronyva. — Sajnos, el kell ismernem. hogy újra kéz kezet mos alapon történt ez a kinevezés. De ne törődj vele! Mi ketten kéz a kézben dolgozunk tovább és meg is lesz a kézzelfogható eredménye, hidd el nekem. Kandó maradt. Az új főmérnök, aki ugyan sosem volt mérnök, viszont roppant erőszakossággal áldotta meg a természet, sokat gyötörte. Néha úgy érezte az ifjú, nem bírja tovább Ilyenkor Ronyva eképp csitította: — Biztos értesüléseim vannak, hogy ezt a törpe Lajkót elviszik tudományos vonalra, kutatónak. — De hát hatókör a szakmában, nem ért semmihez — így vágott közbe Kandó. — Hogy fog ez kutatni, mikor csak gorombáskodni tud? — Kutatónak azért jó lesz. Nálunk nem egy ilyen embernek létesítettek már tudományos intézetet. Szóval, ha ez bekövetkezik, tíz körömmel harcolok majd érted, hogy végre főmérnök lehessél. Ahogy mondta, úgy is lett. Lajkót magas elméleti képzettségére való hivatkozással rövidesen kiemelték tudományos munkára. Éppen ideje volt, mert különben tevékenységének eredményeképpen egy szép napon levegőbe repült volna a vállalat. Üres volt a főmérnöki szék. De a szomszéd üzemben éppen akkor kapott hajba az igazgató főmérnökével. Az üzem rendjét csak úgy lehetett biztosítani, ha egyiküket elhelyezik. A választás Zajfi főmérnökre esett. Öt tették át a kiemelt Lajkó helyére. Ronyva szinte verekedett Kandóval, hogy az azonnal ki ne lépjen az újabb pofon nyomán. Végül győzött a józanság — az ifjú maradt a helyén, a Zajfi keze alatt. Egy vizsgálat azonban később kiderítette, hogy az előbb említett vitákban Zajfi- nak volt annak idején igaza. Az idő őt igazolta és ennek következményeit levonta a minisztérium is. Zajfit nevezte ki a másik gyár igazgatójának. Viszont arra készült a minisztérium, hogy a szomszéd gyár hibásnak talált igazgatóját főmérnöki beosztásban ismét Kandó nyakára ülteti, amikor Ronyva berobbant a Kandó lakására. — írd alá, azonnal! — így kiáltott. — Felmondólevél! Mondjál fel nekünk, de rögtön! — Eddig mindig rábeszéltél, hogy maradjak — felelte csodálkozva Kandó. — Most már belenyugodtam, hogy ez mindig így lesz és nem akarok helyet változtatni. — örült! — kiáltotta Ronyva. — Azonnal lépjél ki tőlünk. Aztán vedd kézbe ösz- szeköttetéseidet. Mondd meg, hogy nálunk üresedés van. Mihelyt kiderül, hogy nem nálunk dolgozol, kineveznek hozzánk. A minisztériumok a vállalatokhoz csak kívülről szeretnek embert vinni. — Talán helyesebb is ez így — mondta a sok várakozásban megfáradt Kandó. — Uj szem talán jobban látja a hibákat. Már magam is kétkedem, vajon alkalmas lennék-e nálunk ilyen fontos hely betöltésére. — Ugyan, ne szerénykedj. A te tudásoddal? — kiáltotta Ronyva. — Bal kézzel elvezeted az üzemet. Te leszel az én jobb kezem. Csak lépjél ki még ma, mert a minisztériumban a jobb kéz sokszor nem tudja, mit csinál a bal 23-ig több, mint 14 ezer diáit dolgozhat gondok nélkül? Amikor kint jártunk, még dolgoztak a táborvárosoík építésén a katonák. Ahogy már a katonáktól megszoktuk, pontosan és gyorsan. Csak így történhetett, hogy öt nap alatt több hónapos munkát tudtak elvégezni. A sátrak felállítása után korszerű berendezéseket helyeznek üzembe egyik percről a másikra. A hatalmas kondérok bármelyik üzemi konyhának, vagy vendéglátónak megfelelnének. A vizet vezetékből kapják majd a fiatalok, mert állnak már a hatalmas hidroglóbuszok. A debreceni BIOGÁL emberei zuhanyozót szerelnek, amit otthonról hoztak a Sza- bolcsot segítő diákoknak. Miskolci és zalaegerszegi gépkocsi hordja a homokot, hogy szebbé tegyék a táborok környékét, a víz- és csatornamű vállalat dolgozói már bevezették a vizet, a TITÁSZ dolgozói pedig villanyt szereltek a sátrakba. Ma megérkeznek az első csoportok, hogy két hétig dolgozzanak az újjáépítésben. Komoly segítő szándékkal érkeznek, mert azt akarják, hogy őszre tető alatt legyenek az összedőlt házak helyére épülő újak. Ha úgy dolgoznak majd, mint azok az emberek, akik nekik a nyári „városukat” felépítették, akkor nagy segítséget nyújtanak az építő vállalatoknak és munkájuk nyomán olcsóbbak lesznek az építkezések. Balogh József Az emberen múlik... „Korábban elkapott a düh, ha az értekezleteken újra meg újra azt hallottam: használjuk ki jobban a rejtett tartalékokat. Bosszantott, hiszen a legtöbb gazdasági vezető mindig ezen töri a fejét, miért kell hát ismételgetni. Az utóbbi hetekben láttam be. hogy nincs igazam.” Egyik fontos megyei üzemünk igazgatója mondta el ezt a napokban, amikor arról faggattam: tudják-e teljesíteni a fél évre előírt feladataikat. Nem lett volna meglepő, ha azt válaszolja: csílákat ők sem tudnak művelni, hiszen a rendkívüli körülmények miatt náluk is felborult a munkarend. Ehelyett az derült ki szavaiból, hogy bár az árvíz miatt jó néhány emberük nem tudott hosszú időn át dolgozni, mert vagy otthon maradt, vagy kivezényelték, s mégis, most, ahogy gyors számításokat végeznek, úgy tűnik, minden fontosabb vonatkozásban teljesítik az első félévi tervet. Persze. csodák valóban nincsenek, s ez esetben sem állunk ilyennel szemben. A kritikus napok, hetek idején sok helyütt talán észre sem vették, hogy az egyik legfontosabb követelménynek, a munkák ésszerű megszervezésének tesznek maradéktalanul eleget. Amíg korábban csak körülményesen, hosszas meditálás után döntöttek például a munkaerő átcsoportosításáról, vagy az anyagellátás korszerűbb megszervezése felett, addig az utóbbi hetekben bátran nyúltak új megoldásokhoz, vállalva az egyes próbálkozások kockázatát is. Ez azonban a várható sikernek csupán az egyik nélkülözhetetlen feltétele. Talán még soha gern volt olyan közvetlen és őszinte a kapcsolat a vezetők és a beosztottak között, a feladatok rögzítésekor, mint éppen ez év májusában. Szállítási szerződések határidői, az átvevők egyre magasabb minőségi követelményei nehezedtek a termelő vállalatokra, s ezeknek a vállalatoknak a vezetői, dolgozói jól tudták, hogy az esetleges elmaradásokat legfeljebb csak megmagyarázni lehet az árvízzel, de nem lehet pótolni a természetszerűleg bekövetkező anyagi hátrányt. Ezért kellett tehát úgy rendezni a vállalat dolgait, hogy egy- időben több irányba is eleget tudjanak tenni. Igen sok jó szakembert voltak kénytelenek nélkülözni megyénk vállalatai is a mentés napjaiban, akik mint munkásőrök, polgári védelmi szolgálatot teljesítők, vagy éppen mint gépkocsivezetők, műszaki emberek álltak helyt a gátakon. Az ő pótlásuk kétségtelenül nehéz volt, s talán nem is sikerült minden esetben maradéktalanul. Ám a rendkívüli helyzet felismerése nem csupán a gátakon, hanem a termelőhelyeken is szép példáit szolgálta a helytállásnak. Különösen vonatkozik ez a lakosság közvetlen ellátását végző könnyűipari üzemekre, de hasonló módon azokra a vállalatokra, amelyek ez idő alatt is eleget tudtak tenni a külföldi megrendeléseknek. „Ügy tűnik, hogy az a sokat emlegetett rejtett tartalék szinte kiapadhatatlan, határa sincs. Én most értettem meg, hogy ez elsősorban nem műszaki kérdés. hanem forrása az ember” — így összegezte felismerését az említett igazgató. Igaza van. Jóllehet, ő erre csak az elemi csapás óráiban, napjaiban jött rá, de így volt ez már korábban, a csendesebb hétköznapokon is. Igazuk volt persze akkor is a gazdasági vezetőknek, amikor korábban a jobb eredmények kulcsát mindenekelőtt a műszaki fejlesztésben, a technológia korszerűsítésében jelölték meg. Csakhogy ez azzal a veszéllyel járt: a legkorszerűbb technika is csődöt mond, ha az azt irányító, az azzal dolgozó ember nem adja tehetsége, szorgalma legjavát a feladatok elvégzéséhez. Ha a jelzésekből már kitűnik, hogy üzemeink a nehézségek ellenére is teljesíteni fogják félévi kötelességüket, akkor ez lesz a leghűbb bizonyítéka annak, mennyi múlik a dolgozó emberen, ha érti és tudja, hogy mit miért kell elvégeznie. Szükség is van erre, most talán jobban, mint valaha, hiszen az idei terv maradéktalan teljesítése nemcsak egy szokásos évi eredményt jelent, hanem jelenti azt is, hogy kellően megalapozzuk a jövőre kezdődő és még nagyct‘b feladatokat magában rejtő negyedik ötéves tervünket. Ahhoz, hogy a váratlanul ránk tört természeti csapás következményeit minden vonatkozásban felszámoljuk, ennek az utóbbi követelménynek is eleget kell tennünk. A. S. iffű építők §á(oi'váro§a Ma érkeznek a nyári építőtáborok első lakói az árvíz sújtotta területre Nemrég Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára sajtótájékoztatón mondta el, hogy több, mint tízezer fiatalt befogadó sátorvárost kell építeni Szabolcs megyében az árvízkárok helyreállítására érkező fiatalok részére. A táborokat rövid idő alatt úgy kell felépíteni, hogy a fiatalok alapvető igényeit kielégítse. , Kilenc nappal a tájékoztató után megkezdődtek az anyagszállítások és megérkeztek a korábban árvédekezésben, gátépítésben, fertőtlenítésben, visszatelepítésben és romeltakarításban részt vett polgári védelmi alakulatok. Á táborok építésére mindössze egy hetet kaptak. A táborok elkészültek. Sátorok mindenütt. A diófákkal borított Tisza-part évek óta hétvégi pihenőül szolgált a környék lakóinak Tivadarban, az idén pedig 8000 fiatal lakóhelye lesz két hónapra. Négy tábor hatalmas területen, 20 és 40 személyes sátrakkal. Kiegészítőnek pedig a konyha, étkezde, fürdő és a kisegítő létesítmények. Pár kilométerre tőle, Jánk- majtison a vasúti sín és az erdő mellett újabb kis város 36 sátorral és ugyancsak 36 van Kishódoson is. Ezt egészíti ki a csengeri gimnázium, ahol turnusonként 500 fiatal lakik majd augusztus 23-ig. Szinte lehetetlennek látszott, hogy egy hét alatt fel tudják építeni a táborokat a polgári védelem katonái. Most, amikor már kész van, boldogan néznek rajta végig az építők. Egy hétközi vihar néhány sátrat feldöntött. Másnap reggel percek alatt rakták újra a katonák, hogy mire megérkezik Molnár György elvtárs, akkorára minden a helyén legyen. A KISZ KB titkára Bánóczi Gyulával, a megyei KISZ-bizottság első titkárával és a KISZ KB építőipari bizottságának tagjaival végignézték a táborokat és megelégedéssel távoztak a látogatás után. Molnár elvtárs a sok jó mellett elejtett egy megjegyzést is, ami nemcsak őt, hanem az építőtáborok szervezésével foglalkozó minden embert aggaszt. Azt, hogy gazdaságosan használják-e majd ki a kivitelező vállalatok a fiatalok lelkesedését? Tudnak-e majd annyi munkát biztosítani, amennyit a szakembereken kívül dolgozni érkező 3500 diák el tudna végezni? Folyamatos lesz-e az anyagszállítás és olyan lesz-e a szervezés, hogy augusztus Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára az építőipari bizottság tag« jaival szemlét tart a jánkmajtisi KISZ nyári építőtáborban. A tivadarí sátortábor 1-es altábora. Elek Emi! felvételei
