Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
$ frtfoá KELET-MAGYARORSZÁO fS78. fűnk® S& A múlt év szeptemberében történt, hogy egy fiatal szovjet tiszt — Ivan Krjuk — megakadályozta egy nagy erejű bomba felrobbanását az egyik ukrajnai város szívében, A katasztrófa mindössze öt percen múlott, ., Először azt hitték, hogy közönséges cső. Az ásó éleset csikordult, mint mikor vasat ér. De ahogy jobban körülásták, mindjárt látták, hogy nem cső, hanem valami egészen más, furcsa tárgy fekszik keresztben a készülő csatomaárok útjában. Az ismeretlen tárgy domború oldalát rozsda fedte. Ettől óvatosabbak lettek. Hiszen nemegyszer előfordult már, hogy befulladt gránátokat és aknákat találtak a közelben. A csatorna ásását nyomban abbahagyták, s egyikük elment az „utászért”. Így hívták egymás közt azt az idős munkást, aki a háború alatt egy robbantóalakulatnál szolgált. Az „utász” nyomban beugrott a gödörbe, kezével óvatosan elkotorta a földet a furcsa tárgy körül. A körül- óllók előtt, akik között ekkor már ott volt a gyárigazgatóság képviselője is, egyre jobban kirajzolódott a henger alakú, vastag rozsdaréteggel borított test. Jó félméteres átmérője lehetett. Valamennyien úgy vélték, hogy bomba... .. .A riadó semmiképpen nem kellemes dolog, de azért mégis jobb, ha napközben, a laktanyában éri az embert, mintha éjnek idején a lakásán keltik fel, amikor felriad az asszony, sőt, még a háromhónapos Andrejka is. Ezúttal tehát a szerencsésebb eset következett be, mert Ivan Krjuk alhadnagy szakaszát napközben. éppen ebéd előtt riadóztatták. Egy félóra elteltével a tűzszerészszakasz kilenc katonája és parancsnokuk már felsorakozva hallgatta az utasítást. — .. .A körzeti polgári védelmi parancspokhelyettes intézkedése alapján utasítom Krjuk alhadnagyot, hogy szakaszával hatástalanítsa a Szárni város területén talált repülőbombát... Miután az alhadnagy ellenőrizte, hogy minden szükséges felszerelés fent van-e a gépkocsin, útnak indultak. Útközben megpróbált visszaemlékezni, hány helyen jártak ebben az évben, amely az ő katonatiszti pályafutásának első esztendeje volt. De olyan sokfelé akadt dolguk, hogy mindig belezavarodott a számolásba, valahányszor hozzákezdett. Csupán egyetlen számadatra emlékezett határozottan: arra, hogy csaknem másfél ezer un. „robbanásveszélyes tárgyat” tettek hatástalanná, köztük több mint száz repülőbombát. S most újabt bomba következik. Szárni nem nagy város. A javítóüzem, melynek udvarán a bombát megtalálták, csaknem pontosan a város szívében fekszik. Körülötte egy iskola, három három- emeletes lakóház, egy bútorgyár, egy garázs és egy üzemanyagraktár van... Krjuk alhadnagy beleug- rott a gödörbe, megtapogatta a szivar alakú test érdes, rozsdaette oldalát. Közben odaérkezett a város katonai parancsnoka, a rendőrkapitányság vezetője és a kerületi pártbizottság néhány munkatársa. Az alhadnagy kimászott a gödörből és jelentette: — Német gyújtóbomba. Súlya — 500 kilogramm. Re- peszhatósugara — 1540 méter. Az emberek összenéztek. Krjuk alhadnagy már tudta, mi a teendő. Először is gyalogsági ásóval óvatosan kiássa a bombát a földből. Majd emelődaruval odaállnak a gödör mellé, és drótkötelek segítségével teherautóra emelik a bombát. Kiviszik messze a városon kívülre, mély árkot ásnak, belehelyezik a veszélyes háborús „emléket”. A bomba gyújtófejére trotil robbanótestet szerelnek, ebbe gyújtózsinórt kötnek meggyújtják, aztán biztos -dezékbe vonulnak Néhány másodperc múlva a bornoa felrobban. A puha föld könnyen engedelmeskedett a kis gyalogsági ásónak. S a bombatest „hátán” hamarosan előbukkant a gyújtó szorítógyűrűje. Az alhadnagy előbb kézzel, majd zsebkendővel letisztogatta róla a homokot, hogy elolvashassa a bomba jelzését. Fölébe hajolt a gyújtónak és csaknem hányát esett a megdöbbenéstől. A gyújtón ez állt: „E. L, A. Z. 17 A”. .. Kevés olyan tűzszerész akad, akinek ezzel a bombatípussal lett volna már dolga. Ezek a gyújtóbombák szinte kivétel nélkül hibátlanul működtek. S ha némelyikük mégis befulladt, nem lehetett hatástalanítani, mert egy különleges szerkezet nyomban felrobbantotta a bombát. Ezzel a bomba- típussal külön, részletesen foglalkozott a tűzszerészek tankönyve is: „.. .a bomba gyújtója késleltető óraszerkezettel van ellátva, amely a bomba becsapódásakor lép működésbe. A késleltetés időtartama néhány másodperctől 76 óráig terjedhet. .. .A német hadsereg ezt a gyújtót, általában, különleges robbanószerkezettel szerelte fel, amelynek az a rendeltetése, hogy működésbe hozza a gyújtót, ha azt ki akarják csavarni vagy emelni a bomba testéből.. S most egy ilyen ördögien kiagyalt robbanószerkezet feküdt földdel félig betemetve a 22 éves alhadnagy előtt. Krjuk alhadnagy, bár nem volt még túlságosan tapasztalt tűzszerész, rögtön arra gondolt, hogy a gyújtó óra- szerkezete egyszer már minden bizonnyal működésbe jött. Bizonyára közvetlenül a bomba becsapódása után. Aztán az óraszerkezet valamilyen oknál fogva megállt, így a bomba nem robbant fel. S nem lehet tudni, vajon hány perc van még hátra az óraszerkezet számlapján a robbanásig. Most a legfontosabb feladat: megakadályozni, nehogy a bombát bármiféle ütődés, rázódás érje, mert különben az óraszerkezet ismét könnyen megindulhat. Akkor pedig kész a baj! A város lakói nyugodtan viselkedtek. Néhányan a szigorú tilalom ellenére megpróbáltak átjutni a kordonon. Szinte el sem tudták képzelni, hogy ennyi békés esztendő után ismét veszély fenyegeti az életüket. Az alhadnagy, miután meggyőződött róla, hogy ezzel a veszélyes bombatípussal áll szemben, nyomban telefonált a körzeti polgári védelmi parancsnokság törzsének és jelentette a helyzetet V. J. Golcov ezredesnek. Az ezredes hosszú katonai szolgálata során már sok mindent megélt, most mégsem mert egymaga határozni e hihetetlenül veszélyes helyzetben. Az éjszaka folyamán telefonált Moszkvába. Reggelre megszületett a döntés: a gyújtóhoz ne nyúljanak, hanem nagyon óvatosan csavarják le a bomba alsó fedelét s ezen a nyíláson át, forró gőz segítségével, olvasszák ki a több száz kilógrammnyi robbanóanyagot. Vasárnap már kora reggel megkezdték az előkészítő munkálatokat. A szakasz négy legtapasztaltabb katonája — Nyikolaj Kucskin tizedes, Juris Siska őrvezető, Va- szilij Kozub és Anatolij Dasz- jun harcos — védősáncot emelt a gödör köré. A többiejc ezalatt előkészítették az időközben odaérkezett különleges berendezést, amelynek a robbanóanyag kiolvasztásához szükséges gőzt kellett biztosítania. Krjuk alhadnagy — minden lehetőségre felkészülve — a gödör szélére kirakta a rakétapisztolyt s hozzá néhány jelzőrakétát, majd óvatosan tovább folytatta a bombatest kiszabadítását. Végre sikerült teljesen megtisztítania a bomba „hátát” a rárakódott földtől. Ezután valamivel arrébb kis csatornát kezdett ásni a majdan kiömlő robbanóanyag számára. Közben ötpercenként visszament a bombához, óvatosan odadugta a fülét a gyújtóhoz, s másodperceken á‘ mozdulatlanná dermedve figyelmesen haíigatózott. S mivel egyetlen egyszer sem hallott semmi gyanús neszt, egyre inkább megnyugodott. Már-már szinte biztosra vette, hogy az óraszerkezet nem indul meg többé soha.., Derült volt az idő, az őszi nap jó melegen sütött. A keményen dolgozó katonák engedély t kértek, hogy levethessék a zubbonyukat. A nap melege a bomba oldalán is felszárította a nyirkos foltokat. S amikor az alhadnagy egy fél óra múltán ismét odadugta a fülét a bomba gyújtójához, úgy érezte, hogy az óriási aceitest is egészen át- meiegedett. úgy számítottak, hogy körülbelül két óra múlva végeznek az előkészületekkel. Addigra megérkezik Golcov ez- reues, s az ő személyes irányítása alatt hatástalanítják majd a gyújtobombát. Erre nem került sor. Déli egy óra tájban Krjuk alhadnagy szabályos óraketyegést hallott a bomba belsejéoől. Nem hitt a fülének. „Az ördög vigye el, — mérgelődött magában. — Már képzelődöm is?!-’ Majd ismét rászorította a fülét a gyújtóra. Tik-tak, tik-tak... — ketyegte odabent kérlelhetetlenül az óraszerkezet. Az alhadnagy megrémült: most mi lesz? Most, ebben a percben, ebben a másodpercben menthetetlenül elsöpör mindent a nagy erejű robbanás — a gyárat, a katonákat, a padokon körülöttük üldögélő fáradt embereket, a házakat, az utcákat — mindent... Kiugrott a gödörből s egymás után fellőtte az összes jelzőrakétát. A következő pillanatban felbőgtek a város szirénái. Az emberek rémülten futkároztak fel s alá. — Mi az? Mi történt?! — rohant oda az alhadnagyhoz a városi tanács egyik idős vezetője. — Ketyeg az óra! — Az lehetetlen! — Győződjön meg róla! Az idős férfi merev léptekkel odament a gödöi’höz, be- leugrott, majd fülét a bombára szorította. így hallgatózott néhány másodpercig, majd nagyon gyorsan kieviciíélt a gödörből: — Igaz... Egészen tisztán hallani. Mindenki az alhadnagyra nézett. Úgy néztek rá, ahogyan a súlyos betegek néznek a kiváló sebeszre. Az előírások értelmében az alhadnagynak most embereivel együtt fedezékbe kellet: volna vonulnia. Az ilyen sú lyos, veszélyes helyzetben a legfontosabb az emberélet! Csakhogy a javítóüzem, a bútorgyár és a garázs hosszú időre használhatatlanná válik, a lakóházak és az iskola tómba dőlnek, s a robbanás következtében menthetetlenül kigyullad az üzemanyag- raktár. A népgazdaságot több milliós kár éri. No és az emberek!.., Vajon lesz-e ideje mindenkinek arra, hogy elhagyja a veszélyeztetett körzetet?! Az alhadnagy ekkor elszánta magát: — Mindenki vonuljon fedezékbe. Azonnal! Megpróbálom hatástalanítani a bombát! Most, hogy a legrosszabbra is elkészült, mintha kissé, megnyugodott volna. Beugrott a gödörbe. Még egyszer meghallgatta, valóban ketyeg-e az óraszerkezet. Azután megpróbálta kicsavarni gyújtó szorítógyűrűjét, de az nem engedelmeskedett az akaratának. A sok éves rozsda szinte ráforrasztotta a gyűrűt a bomba acéltestére. Krjuk ekkor vésőt fogott s apró kalapácsütésekkel próbálta kimozdítani helyéből a szorítógyűrűt. Vastagon pergett lefelé a rozsda, s a kihalt gyárudvaron mennydörgésként visszhangzott minden egyes kalapácsütés. Krjuk már-már úgy érezte, hogy nem tud megbirkózni ezzel az átkozott szorítógyűrűvel, amikor az végre mégis megmozdult Először csak néhány millimétert, később már néhány centimétert engedett, aztán hát- borzongató csikorgással egyre jobban csavarodott kifelé Az alatta lévő beállító gyűrűt az alhadnagy néhány másodperc alatt kiszerelte, s a gyűrű toppanva hullott a gödör Az események krónikája, HÉTFŐ: Nimeri szudáni államfő Budapestre érkezett Véget ért a Varsói Szerződés államainak külügyminiszteri ertekezlete, KEDD: A nyugatnémet FDP kongresszusa megerősítette a bonni kormánykoalíció fenntartását. Jahja Khan pakisztáni államfő Moszkvában. SZERDA: A kambodzsai felszabadító hadsereg fokozatosan körülzárja a fővárost. Ribicsics jugoszláv kormányfő Moszkvába érkezett. CSÜTÖRTÖK: Rogers sajtóértekezlete, Nasszer beszéde az amerikaiak „új közel-keleti tervéről”. Dr. Gustáv Husák beszámolója a CSKP plénumán. PÉNTEK: A magyar diplomácia eljuttatja a budapesti memorandumot az európai országok kormányaihoz. Jübi- ieumi ENSZ-ülés San Franciscóban. SZOMBAT: Első visszhangok a budapesti memorandumra. Újabb összecsapások a Közel-Keleten. Másodszor is Budapest A MAGYAR FŐVÁROS NEVE ismételten bekerült korunk diplomáciai krónikájába az európai béke és biztonság ügyével összefüggésben. Ezt megelőzően 1969. március 17- én a Varsói Szerződés tagországainak Politikai Tanácskozó Testületé kibocsátotta emlékezetes „budapesti felhívását” egy európai biztonsági értekezlet összehívására. És most másodszor is a magyar főváros volt, a .színhelye a Varsói Szerződésben tömörült országok új, még konkrétabb kézdetnériyezésének. A hét elején az Országházban találkoztak a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei. Tanácskozásukon memorandumot szővegeztek meg, amelyet az értekezlet megbízásából a magyar külképviseletek vezetői pénteken juttattak el az európai országok kormányaihoz. A történelmi jelentőségű szocialista javaslat az európai biztonság megszervezésére, a földrész országai közti együttműködés elmélyítésere az első megfogalmazás óta eltelt tizenöt hónap alatt fáradságos és türelmes diplomáciai tevékenység eredményeként közelebb került a megvalósuláshoz. Jogos büszkeséggel mondhatjuk, hogy ebből a munkából nagy részt vállalt a magyar diplomácia, Államfői, kormányfői és külügyiminiszteri látogatások egész során és — ahogy mondani szokták, — „a hagyományos diplomáciai csatornákon” a magyar államférfiak, Illetve nagykövetek sokat tettek azért, hogy egyrészt ismertessék a szocialista országok javaslatait, másrészt megvitassák a földrész más államainak, a NATO tagjainak, a semleges orszámélyére. Végre megpillantotta magát a gyújtót.^ Most jó erősen megragadja és kirántja a bomba testéből. Igen ám és a különleges robbanószerkezet? Az nyomban működésbe lép, mihelyt ő megpróbálja kiemelni a gyújtót, és a bomba robban. Ha viszont nem veszi ki a gyújtót, akkor minek kínlódott mostanáig a két gyűrűvel, miért nem vonult ő is biztos fedezékbe a többiekkel, s hagyja, hogy jöjjön, aminek jönni kell? Most már végigcsinálja, lesz, ami lesz! S óvatosan megpróbálta kifelé húzni a gyújtót. Az azonban meg sem moccant. Az alhadnagy testét elöntötte a veríték. Már ügyet sem vetett az óraszerkezet tik- takolására. Ismét vésőt és kalapácsot ragadott. Megkísérelte a tengelye körül elfordítani a gyújtót. Sikerült. Ekkor a gyújtó hüvelyének a pereme goknak az elképzeléseit. A BUDAPESTI KÜLÜGYMINISZTERI , TALÁLKOZÓN meghatározták a szocialista javaslatot az európai biztonsági értekezlet napirendjére. Az első napirendi pont az európai biztonság megteremtése, lemondás az erőszak alkalmazásáról, a második a kereskedelmi, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok ki- szélesítése egész Európában. Végül a Harmadik egy külön terv létrehozása, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozik majd. A szocialista országok külügyminiszterei megállapították, hogy az első európai biztonsági értekezlet sikere egész sor európai értekezlet megtartását teheti hasznossá. Természetes dolog, hogy egyetlen konferencián nem lehetne valamennyi európai problémában előrehaladást elérni, az európai biztonsági szervezet. végleges kialakítása hosz- szú időt igényel. Egy külön szerv létrehozása, amelynek feladata az lenne, hogy rendszeresen foglalkozzék az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel, azt jelentené, hogy az értekezletektől függetlenül is intézményesen munkálkodhatnának az európai államok a földrész kérdéseinek megoldásán. Szó esett a budapesti memorandumban az Európában lévő idegen fegyveres erők csökkentéséről. Emlékezetes, hogy a szocialista országok már régóta szorgalmazzák az idegen csapatok kivonását, a külföldi támaszpontok felszámolását. Ma is érvényben van az 1966-ban erről előterjesztett részletes javaslatuk. A alá feszítette a csavarhúzót meg a vésőt, és teljes testsúlyával ránehezedett a két szerszámra. Szinte biztosra vette, hogy a bomba robbanni fog, ezért a rozsdás fém csikorgását is fülsiketítő robbanásnak vélte. A gyújtót mintegy öt centiméternyire sikerült megemelnie. A bombának elméletben már rég robbannia kellett volna. „ügy látszik, a különleges robbanószerkezet is berozsdásodott”, — gondolta Krjuk és folytatta a munkát. Két csípőfogóval megragadta a gyújtó hüvelyének peremét és lassan forgatva kifelé húzta. Még egy kicsit... no még egy kicsit... s a gyújtó máris a kezében volt. A füléhez emelte. „Tik-tak, tik-tak” — ketyegte a gyújtó, mintha csak egy közönséges ébresztőóra lenne. Az alhadnagy messzire elhajította a gödörtől a szerkezetet. A gyújtó még földet sem ért, amikor az NATO 1970. május végi,, római miniszteri tanácsülésén szintén hangsúlyt kapott a „kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés” gondolata. Csakhogy ott más meggondolásból. Az amerikai szenátus többsége — mert csökkenteni akarja az Egyesült Államok fizetési mérlegének állandó deficitjét, mert meg akarja állítani a dollár inflációját — 1971. június 30- ig az USA nyugat-európai egységeinek egy részét haza szeretné rendeltetni... A NATO ezek után a szükségből erényt kíván kovácsolni, amikor a fegyverkezési hajsza két évtizede után egyszerre maga is a haderőcsökkentés hívének kívánja feltüntetni magát... A HÉT MÁSIK FONTOS ESEMÉNYE Rogers amerikai külügyminiszter sajtókonferenciája volt. Bár adós maradt az Egyesült Államok által a közel-keleti kérdés megoldására tett „új, politikai kezdeményezés” részleteinek ismertetésével, a kiszivárgott híreket részben megerősítették Rogers kijelentései. Az amerikai terv, amelyet eljuttattak a közel-keleti konfliktusban érdekelt valamennyi országhoz és a nagyhatalmak kormányaihoz is, időtartamban korlátozott tűzszünetet ajánl a szemben álló feleknek. Utalást tesz a Biztonsági Tanács emlékezetes, 1987. november 22-i határozatára és közvetve arra ösztönözné Izraelt, hogy tegyen intézkedéseket vagy legalábbis ígéreteket az elfoglalt arab területek részbeni kiürítésére. Az amerikai terv nyilvánvaló célja, hogy megossza az Izraellel szemben álló országokat, figyelmen kívül hagyja Szíria és Jordánia érdekeit. Nasszer elnök válasza, nem késett: A líbiai Benghaziban elmondott beszédében kijelentette, hogy Szíria és Jordánia érdekei nem lehetnek alku tárgyai. AZ AMERIKAI TERV ES ROGERS NYILATKOZATA nemcsak az arab országokban talált kedvezőtlen fogadtatásra, hanem Izraelben is. Tel Aviv-i jelentések szerint izraeli vezető körökben rossz néven vették Rogers kijelentését, hogy „Izrael újabb amerikai fegyverek nélkül is képes megvédeni magát...” Nem tartják másnak, mint sovány vigasznak, hogy Rogers hangsúlyozta: „Izrael szuverenitása, függetlensége. területi sérthetetlensége nemzeti érdeke az Egyesült Államoknak” — hiszen ez a megfogalmazás, bármennjdre is azonosítja az USA-t Izrael érdekeivel, nem tartalmazza az 1967- es hódítás elismerését. Rogers az új amerikai terv fogadtatásától. tette függővé, hogy Izrael a jövőben milyen katonai segítséget kaphat az Egyesült Államoktól. Pálfy József alhadnagy máris ostorpattintáshoz hasonló csattanást hallott, és a szerkezet még a levegőben apró szilánkokra hullott. Az óraszerkezet, tehát, szabályszerűen működésbe lépett... A szakértők véleménye sze- , rint a bomba, amelyet Krjuk alhadnagy hatástalanított, majd egy negyedszázaddal ezelőtt hullott a városra. A hosszabb időtartamra beállított késleltető óraszerkezet jó ideig még járt, majd a rúgó megnyúlása következtében megállt. Amikor a bombát kiásták a földből, az mintegy fél napon át hevert a tűző napón. A gyújtószerkezet átmelegedett és az óra ismét megindult Krjuk tűzszerész alhadnagy a robbanás előtt öt perccel szerelte ki a gyújtót a bomba testéből. A katasztrófa mindössze öt percen múlott... S milyen kevés idő aa az öt perc! J. Platonov
