Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

Í9TÍ. ^wfos SS. KELET-M AGY ARORSZ AO I. aids! f1 1,11 ...................■■■■■■■——■■■— ■■—■■■—■ — Az érdektelenség háttere A «Bóniw Asszonyai Jegyzetek a nyírbátori növényolajipari üzem életéből A gyertyaOremben. . .Ha a móri nem ebben az épületben lenne, az egész kultúrházat be lehetne zár­ni.” így összegezte egyik művelődési házunk gondno­ka a véleményét a művelő­dési ház vonzerejéről, látoga­tottságáról. Az említett példa sajnos nem egyedi eset. Panaszkodik a művelődési ház vezetősége, hogy hiába ■vannak a rendezvények; szé­gyenkeznek egy-egy előadás látogatottsága miatt, nem ér­dekli az embereket a „ne­héz” műfajba sorolt színda­rab, még a vígjátékokon sincs telt ház. Bezzeg, ha beatzanekarok jönnek! Ak­kor azonban nagy kockáza­tot kell vállalniuk, mert több helyen elmondták, hogy a bevétel jelentős része „rá­megy” a megviselt székso­rok javíttatására. Panaszkodik a közönség is Hányszor lehet látni-hallani egy-egy tévériportban, vagy az újságok hasábjain, hogy ez kellene, az kellene, nincs művelődési lehetőségünk, mert nincs klubunk, nincs arravaló kultúrházunk. Hogyan lehet tehát a két érdeket eggyé változtatni, valóban tartalmas falusi népművelésről beszélni úgy, hogy a közönség kedvet kap­jon a komolyabb rendezvé­nyek látogatására, s a nép­művelők se fásuljanak bele a sikertelen kísérletekbe? Igaz, Szerdán ülést tartott a Szakszervezetek Szabolcs­Szatmár Megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésen megtár­gyalták a politikai oktatás ta­pasztalatait és tájékoztató hangzott el a nyíregyházi és záhonyi csomópont vasutas dolgozói körében végzett kul­turális, agitációs és propa­gandamunkáról, a vasutasok szakszervezetének VII. kong­resszusa határozata alapján. E feladat jelentőségét tük­rözi, hogy a szabolcsi vasuta­soknak körülbelül háromne­gyed része e két csomóponton dolgozik. Záhonyba 52 köz­ségből, Nyíregyházára 17 köz­ségből és a környező tanyák­ról járnak be dolgozni. Ezek a körülmények nehezítik a kulturális és propaganda- munkát. így is kialakultak azonban a kulturális nevelő­munka főbb módszerei, for­mái. Mindkét helyen, elsősor­ban a művelődési otthonok­nak van nagy szerepe a dol­gozók nevelésében. Ilyen vo­natkozásban Záhonyban job­nem lehet minden községben azonos szintre tartani a népművelés mércéjét. Az azonban mindenképpen kö­vetelmény, hogy a népmű­velők — legyenek főállású­ak, vagy társadalmi munká­sok — legalább egymást ne akadályozzák egy-egy ren­dezvény sikerében. A tiszavasváriak példájá­ból mások is okulhatnak. A „Tiszia-parti dalostalálkozó” győztese (a nyíregyházi pe­dagóguskórus) elhatározta, hogy egy vasárnap délután a szép, modern. 380 szemé­lyes kultúrházban műsort ad a község lakosságának, amelynek bevételét a műve­lődési ház vezetősége az ár­vízkárosultak javára aján­lotta fel. (Ez is egy nemes kezdeményezés volt a ka­tasztrófát szenvedett lakos­ság (megsegítésére.) Délután 4 órára tűzték ki a hang­versenyt. Azon a napon volt az iskolai ballagás is 6 óra­kor. Az Alkaloida KISZ-bi- zottsága 250 darab jegyet vitt el. Még 100 darabot ad­tak el azonkívül. Eljött a 4 óra, kezdték volna a műsort, de — sokat mondunk — negyvenen jöttek el. A hang­versenyt szerették volna megtartani, meg kötelezett a felajánlás is. megkezdődött a futkározás. Akkor derült ki, hogy az utolsó napon „áttet­ték” a ballagást 4 órára. Persze, hogy mindenki ott bak a körülmények. Ezt jól kihasználják. Tavaly 254 filmvetítésnek 25 400 nézője volt. A kultúrotthonban fú­vószenekar, tánczenekar, klub, irodalmi színpad, tánc­csoport, filmszakkör műkö­dik. Nyíregyházán inkább a szórakoztatás került előtérbe, de itt is fúvószenekar, eszpe­rantó, foto- és bélyegszakkör tevékenykedik. Az idén ifjú­sági klub kezdte meg munká­ját. Záhonyban 530, Nyíregy­házán több mint 3 ezer köte­tes könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Ezek azonban csak részben töltik be szere­püket, kevés a rendszeres ol­vasók száma. Nyíregyházán szűk a helyiség, nincs olvasó­terem. Záhonyban az utóbbi időben az állomás váróter­mét is felhasználják a dolgo­zók nevelésére. Tavaly 45 esetben 180 ismeretterjesztő filmet vetítettek 13 500 néző előtt. A szakszervezetek és kulturális intézmények ered­ményeket értek el a dolgozók általános, szakmai, politikai volt. Végül az iparitanuló-in- tézetből pakoltak gépkocsira vagy 70 diákot — így men­tették meg az előadást. Az Alkaloida KISZ-bizottsága egyébként elszámolt 125 jegy. gyei, annyit adtak el. de kö­zülük senki sem volt kiván­csi a műsorra. Hogy miért kellett a balla­gás időpontját a hangver­seny idejére tenni, arra a művelődési ház vezetője be­szélgetésünkkor még nem tudta a választ. Ez a kudarc azonban benne is és mások­ban is nyomot hagyhat. Könnyű és nehezebb mű­fajról szóltunk az imént. Ott, ahol nincs kialakult színház­látogató közönség — népmű­velők azt vallják —, a vi­dám, zenés darabokkal kell kezdeni. (Vagy éppen a ket­tő közé eső kórus műsorá­val.) Meg kellene azonban érteni. hogy a művelődési ház vezetője segítség nélkül maga sem képes csodákat művelni. Persze eltúlozni sem lehet a koordinált mun­ka jelentőségét. Nem lehet várni, hogy egy rendezvény elcsapásra művészetértő közönséget hódít magának. Az lehetne talán a közsé­gek vezetőinek egyik felada­ta, hogy a közvetlen közelük­ben levő szépségekiä|Üs fel­nyitnák az emberek^Hmét. Baraksó Erzsébet műveltségének emelésében. 76-an tanultak az általános, 65-en a közép- és 38-an a fel» sőfokú iskolákban. Egy év alatt 486 vasutas tett szak­vizsgát. Sokan végzik el a se­gédtiszti, vagy tisztképző tan­folyamot.' Záhonyban 17, Nyíregyházán 23 politikai tanfolyam működött. A tudatformálásban elért eredmények kifejezésre jut­nak abban is, hogy sokan kapcsolódnak be a szocialista munkaversenybe, amelynek öt formája ismeretes. A szo­cialista brigádok száma 463 a tagoké meghaladja 3800-at a két helyen. A dolgozók kulturális igé­nyeinek még jobb kielégítése érdekében szükség lenne a nyíregyházi vasutas könyvtár bővítésére, állományának rendszeres cseréjére, Záhony­ban függetlenített könyvtá­rosra, kihelyezett üzemi isko­lák szervezésére, a politikai tanfolyamok, iskolák és egyéb rendezvények színvonalának emelésére. Az új magyar szabada­lom — a Biopon — minden eddigi mosószert legyőző, el­söprő sikert aratott a házi­asszonyoknál. Az elmúlt év december 19-én csomagolták be az első dobozt Nyírbá­torban. Most, június végén a négyszázadik tonnánál tar­tanak. Hétfőn, június 22-én, ren­des évi nagyjavításra állt le az üzem. Egy vegyigyár le­állása nem kis dolog. Öt év­vel ezelőtt, 1965-ben még két-három hónapig tartott. Szét kell szedni az összes be­rendezéseket, ami rossz, ki­cserélni és újra összerakni, üzemképes állapotban. Orosz Miklós, a gyár ve­zetője és Vajai Gyula -pórt­titkár — és üzemmérnök —, most elégedetlenek a meg­tervezett háromhetes leál­lással. Ha csak lehet, két hét­re szeretnék rövidíteni. Étolaj és gyertya A két adat közti különbség — évi három hónap, vagy két hét leállás — pontosan jelzi a különbséget, amit Szabolcs megye legrégibb üzeme, az idén 115 éves „Bóni” megtett az elmúlt fél évtizedben. Most 440-en dolgoznak a nyírbátori üzem­ben, durván kétszer annyian, mint öt évvel ezelőtt. Vi­szont a gyár termelési érté­ke 120 millióról 390 fölé emelkedett ez öt év alatt, tehát míg a létszám kétsze­resére, addig a termelés a háromszorosára nőtt. Az Or­szágos Növényolaj ipari Vál­lalat üzemrészei között a nyírbátori „Bóni” az utolsók közül az elsők közé vereked- te fel magát. A nagy leállá­sig, az utolsó héten még 1400 tonna napraforgómagot és 900 tonna szójababot dol­goztak fel, ezenkívül itt van kísérletre a Szovjetunióból az újfajta cédrusdió. július 11-én, az újrameginduláskor répcemag sajtolásával kez­dik. Ezenkívül itt dolgozik hazánk egyetlen gyertyaöntő üzeme. Évi 1000 tonna gyer­tyát öntenek, ez nagyjából megfelel 100 millió darab­nak. Napi három műszakban 50 ember önti. Most rendel­ték tőlük a szegedi árvízhez a második 50 ezer darab fáklyát, amit szintén gyer­tyaféleségnek készítenek el. A narancsillat nyomában Az igazgatói szobában ott- jártunkkor fontos tárgyalás folyt, a tízéves távlati fej­lesztési terveket beszélték, meg. „Kiszivárgott hírek” szerint igen sok dolog épül majd Nyírbátor évszázados gyártelepén. És ami a leglé­nyegesebb, asszonyok és lá­nyok újabb rajait állítják munkába. A napraforgósajtoló üzem egy négyszintes óriás üzem­épület. Jórészt automatizálva. A negyedik szinten dolgozik egy munkás és a földszinten egy másik. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas gépsor szétszedé­séhez és összerakásához a három műszak összesen hat dolgozója kevés lesz, most a javítás idején. A legnagyobb élmény mégis az volt, amikor a nemrég indult Biopon-üzem narancsillatába tévedtünk. Látni kellene azt a tíz nőt, akik — hat férfivel együtt — az ország jelenleg legnép­szerűbb mosószerét készítik. Büszkék rá. Állandó tüsz- szentés közben végeztük a dolgunkat, nevettek rajtunk, mert a mosószer csípős sza­gát még nem tudtuk meg­szokni. Láttuk egy kannában a narancsolajat, ezt a hihetet­lenül értékes aromaanyagot, amely a slágerré vált mo­sószer illatát adja. Állandó munkahely Beszélgettünk az új dolgo­zók közül Pásztor Mihályné csoportvezető asszonyaival és lányaival, például a 19 éves Kelemen Annával, aki­nek ez az első munkahelye. Április óta van itt, Aporli- getről jár be, a keresete egyelőre 1400 forint, kitű­nően érzi magát munkás­lánynak, éppúgy, mint az ed­dig csak háziasszonyként, vagy alkalmi munkásként munkát találó Helmeczi Sándorné, aki, bár anyja le­hetne Annának, még nem tudott egyetlen évet sem vé­gigdolgozni, mert eddigi munkahelyein, az almatáro­lóban, vagy a dohánygyár­ban csak 6—7 hónapos szer­ződést kötöttek vele. ö is április 11-én kezdett itt dol­gozni. az első havi keresete csak 1250 forint volt, de an­nak egy része más üzem­részben történt. Ezeknek a most munkát kapó asszo­nyoknak és lányoknak a mo­solyában, az arcában, a ma­gatartásában van valami kellemes derű, amiből min­den szónál jobban kitűnik, hogy itt jól érzik magukat. Gesztelyi Nagy Zoltán A nyíregyházi és a záhonyi vasutasok kulturális neveléséről tárgyalt az S/M l S. Boda András : A jel A tárt ablakú könyvelésbe becsúszott a késő délutáni zaj. Buszok böffenő indulá­sa. villamos recsegő fékjei, emberek zaja. A könyvelésbe a nyitott panorámaablakokon hasábban beúszott a hazaménak ener­giája. — Folytatjuk Kiss úr? A könyökvédős kitakarta szemét a homlokszorításból. — őrjítőén fáradt vagyok. — Folytassuk Kiss úr! — Olvassa! A két könyökvédős, gallér­juk és ingük között merevített papírral: hogy ne koszolódjék az ing. egymással szemben ült. Csak ők ketten urazták egymást az irodában. — Bár szólíthatnánk egy. mást elvtársnak is hehe... Nem igaz? — kérdezte egy­szer doktor Szánthó, kivel közös zárkába zárta Kiss urat az évente tizenkétszer ismétlődő hóvégi zárás ötna­pos, éjfélig tartó túlórázása. — Olvassa, Szánthó úr. — Kétezer-nyolcszázhuszon- hét... Halkan recseg, tekereg az öreg Brunswiga. — Igen. — Tízezerötszáz... Az összeadógép ötven éve adja össze a számokat, Brunswiga. — Igen. — Igen. — Igen... igen... igen... — ezredszer fordul az összeadó­kar. — Igein... Nincs több? Ak­kor mondja Szánthó úr a végösszeget. — Kétszázhuszonnyolcezer- négyszázhatvankettő. — Igen. Mennyi? Mintha csak az egyik könyök védő lenne Kiss úron — Kétezázhuszonnyolcezer- négyszázhatvankettő. — IGEN. Kiss úr feláll. IGEN!!! Üvölti és Szánthó úr felugrik asztala mellől. IGEN!!! JELEN!!! Üvölti, suttogja. Mert ezt kell mondania. Elvesznek az Íróasztalok, az utca zaja, az autóbuszok, a villamos, az emberek, csak a számok maradnak, és az IGEN. JELEN!!! Látja a sírkamraszerű priccsrengeteget. Látja a be­vetődő fények sárga sávos csontvázarcait. Látja a lá­bat, mi tétován lenyúl, tá­maszt keresve megáll a ko­porsó szélén. Hangokat hall. Hallja a saját rekedt sutto­gását. — Hová mész? — Orvosért. S meghallja ezt egy har­madik. — Orvos? Ah. Orvos kell neki. Kísérlethez? Akad ba­rátom. Orvos kell? Kozmeti­kus, borbély, író, igazgató, színész, költő, főkönyvelő nem kell? Akad pedig! Or­vos kell?! Gyógyszer bará­tom... — Hallgattassátok el. — Ez itt meghal. Piros csík megy a szíve felé. vér­mérgezés. — Hol itt egy orvos? Mi­féle gyógyszer kell neki? Széttört here? Apám velője? Itt van, itt szárítom. Hülyék — Azt mondják a tizeiét... — Pszt! Az őrség! * Fényre kushad a kripta. Álmot tettetnek a csontok. S a sötétséggel indul megint a suttogás. — Azt mondják a vizelet... az jó a sebre. — Emberek! Kinek kell vizelnie? A beteg nyög. — Oh. Adonáj! És látja Klein a reggelei két. Az Appel platzot. A tá- molygó vigyázzba meredi négyszöget. A hajnali név­sorolvasást. S az ő nevénél a döbbenet. — Hát csak ennyi (/len­nék? És ennyien. És vigyorgó pofájú vérebek és az iszonyat, hogy túlél­jük, és találkozunk majd: — No. lám-lám Klein, hogy vagyunk, hogy va­gyunk? NEM ÉRDEKEL. Túlélni. ELFELEJTENI. De most kísértenek az éji hangok. — És te Rosenthal, Szalai? Ti mit csináltok? — Én boltot nyitok. Kóce- rájt, magunknak — ha él az asszony. — Én meg elégek... — Emberek, ki ismer en­gem?!! Ki ismer engem? Mondjátok a nevem. „Megveszem majd ezt a priccset. Itt a fogam nyo­ma. Meg akarom majd mu­tatni embereknek. Aludj Klein, aludj. Reggel a vi- gyázzhoz erő kell. A JELEN- hez. Hogy úgy üvöltsd. hogy higgyék azt. ikreket szülsz, annyi az erőd. És nyeld le, nyeld le... ne érts németül! Mondd milliószor az egyszer­egyet és számold a napokat A számok kenyeret adtai! neked, életét!” Magával vitázva. A számok? Hát számold a napokat. És ne felejted a ' névsorol­vasást. Ne felejted a jelre üvölteni, hogy JELEN, ne felejted a vigyázzt. Ez most mindent jelent. És várj a jelre: — Zweihundert, achtung- zwancigtausend vierhundert­zwei und sechtzig. — JELEN... — Kérem, mi csak össze­adtunk. És a-kkor Kiss úr. Az egyenruhások összenéz­nek. Most meghalt a város. Kettévágta zaját a sziréna. A hordágy a számológép mellett terpeszkedik a két íróasztalon. A falon oklevél a „FEL- SZABADULÁS Szocialista brigádnak”. — Kérem. mi csak Kiss úrral összeadtunk és akkor... Nézzék! Nézzék a kezét! Ahonnan letépték a fekete könyökvédőt, a szőrtelen kar belsején, épp az ütőér fölött I. G. FARBEN reklám: 228 482.

Next

/
Thumbnails
Contents