Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Wto »ífti* w KELET-MAGVARÖRSZÁG - VASÁRNAP! MELLÉKLET é «. aa& EGY KENYÉREN RATKÓ JÓZSEF Űj KÖTETÉRŐL Nem löszön, futóhomokon — holtakkal töltött talajon épül ez a társadalom. Jobbágyok, kurucok, szegény parasztok, munkások szivén — ez a föld attól oly kemény. Dicsérni gazdag földedet ne a bányákat emlegesd — kiaknázatlan vérerek húzódnak alattunk, olyan szélesen, mint erős folyam. Mit ér akár a vertarany? Nem löszön, futóhomokon — jövőt csak ilyen alapon: holtakkal töltött talajon építhetsz; eggyen egy fajom. Népművelésünk fehér foltjairól Munkás származású, falun élő, értelmiségi munkakörben dolgozó költő Ratkó József Ez a hármas összetevő nem csupán a rend, a hitelesség kedvéért érdemel figyelmet. Feleletet kapunk arra. ho­gyan formálódott a főváros egyik munkáskerületéből fa­lura került, s itt költővé ér­lelődött Ratkó József élete es világszemlélete, alkotói világa. Első kötete, „Félelem nél­kül” címmel 1966-ban je­lent. meg, bepillantást enged érdes, kemény küzdelmekkel tarkított gyermekkorába. Második kötetében, amely 1968-ban jelent meg, a „Fegyvertelenül'’ címet kapta, már jobban kirajzo­lódtak Ratkó József élet- és világszemléletének, művészi eszközeinek kontúrjai. Mun­kásságát József Attila-díjjal jutalmazták. Harmadik köte­te, mely a napokban kerül a könyvesboltokba, még kö­zelebb visz költői feladatának javához, üj minőséget, új han­got jelez. Bár «*■ mint beszél­getésünkkor mondta — való­jában következő, negyedik kö­tetét számítja majd egy újabb állomásnak. Most megjelent kötete, az „Egy kenyéren” tovább foly­tatja azt a sajátos személyes lírát, amelyben egyszerre van jelen a múlt, és a jelen, az egyéni és a kollektív felelős­ségvállalás élesztgetése éle­tünk alakításában, a világ dol­gainak, rezdüléseinek érzé­keny felfogásában, napjaink apró örömeinek, gondjainak mikrovilágában. Tulajdon­képpen — bár nem mondja ki a költő — mindig és elsősor­ban az ember erkölcsi felfo­gása, helytállása izgatja. Mindezt általában a paraszti élet élményvilágával, művé­szileg is a népi műfajokra jel­lemző eszközök tudatos, egyé­ni hangvételű tolmácsolásával fejezi ki. Nagy élménye, — mint hangsúlyozta — a bartó­ki szintézissel való mélyebb megismerkedése. Az ősiség és a modernség szintézisét igye­kezett megvalósítani új köte­tében, verseiben, amelyek kö­az őrnagy. — Legkésőbb két hét múlva nekem is men­nem kell s a hadijelentés mellett lévő térképet néze­gette a reggeli nyilas lap­ban. Csak be ne záruljon addig a gyűrű! A gyár, a hadiüzem élete a megszokott kerékvágásban haladt. A munka zöme ab­ból állt, hogy a gépeket le­szerelték, becsomagolták, hogy amint teherautót kap­nak, elszállíthassák. A légi­riadót jelző szirénák mind gyakrabban szólaltak meg. Ilyenkor mindenki lement az óvóhelyre. Nem beszél­gettek, csak hallgatták a bombák becsapódását, és a légvédelmi ágyúk ugató hangiét. Talán négy-öt nap telt el azóta, hogy László Étikének becézte Éva kisasszonyt. Délelőtt tíz óra körül két űr jelentkezett a hadiüzem pa­rancsnokának titkárnőjénél. Lerítt róluk, hogy Hain Pé­ter. a nyilas detektivfőriök emberei. — Jelentsen be az őrnagy úrnak — szolt Évanak a somok eb b. — Milyen üg;> ben keresik «z őrnagy urat? — kérdez­te a titkárnő. — Ezt majd az őrnagy úr­ral közöljük — válaszolt nyersen és nyomatékül meg­mutatta detektív-igazolvá- nvát. Éva ágyán átfutott a gon­dolat: ezek Lászlóért jöttek, é, a szerencsétlen! zott dalbetétekkel is találko­zunk. Az Egy kenyéren című új kötetében úgy beszél a pa­raszti élet múltjáról, jelené­ről, hogy az eszméiben, tar­talmában egyetemessé válik. Mindenkinek és mindenkiről szól, aki egy kenyéren él a dolgos emberekkel, a társada­lom átalakítóival, akik közben önmagukat is megújítják, megváltoztatják. A kötet első ciklusában — Tartassák a fold — inkább a múltból át­húzódó, úgynevezett elinté­zetlen dolgokról vall. Drámái sodrású lírája köz­vetlen — szinte beszélgető — kapcsolatot teremi a II. világháború névtelen halottai- val, a katonamundérba búj­tatott, a háború poklába kényszeritett munkásokkal, parasztokkal. Mennyi tehet­ség, alkotó energia veszett el bennük a holnap, a ma szá­mára Második ciklusában — Ha­laihoz kötve — nem magáról, az egyes embert érő elmúlás­ról szól Korábbi, „Fegyverte­lenül” című kötetében már tisztázta viszonyát, — ha lehet így mondani — véleményét az „emberi halálról”. Uj versei, melyek ilyen témát ölelnek fel, a „halálból élni segítő” tartalmat, az élet nagy folyto­nosságát jelenítik meg, elvont filozofikus elmélkedés helyett az őszinte szó erejével. „Egy ágyon, egy kenyéren” — ez a harmadik része a kö­tetnek, — gyér számú sze­Arnint a két detektív be­lépett az őrnagy szobájába. Éva azonnal a szemelyzetis titkárnőjéhez rohant: — Joli, én most rádbízom az eletem. Ha eljár a szád, végem! Válaszra sem várva, a te­lefonhoz lepett és tárcsá­zott. A jelentkezőben felis­merte Lászlót. Röviden csak ennyit mondott: — László, ne kérdezzen semmit! Ha istent ismer, meneküljön! — s azzal le­telte a kagylót. A fiatalember, mint akit villámütés ért, egy pillana­tig megmerevedett. De az­tán nyugodt, leplekkel a ki­járathoz indult. A detektívek kesve érkez­tek a szobájába. Sok kalandon, életveszé­lyen ment at László, de sze­rencséje volt es megérte a háború végét. Mikor már hivatalosan is béke volt, úgy május közepén, 1945-ben, elhatározta, hogy megláto­gatja az egykori hadiüzemet, a régi kollegákat. Sikerült néhány szál orgonát szerez­nie Éva kisasszonynak, hi­szen megismerte a telefoná­ló lány hangját. > Amint bandukolt a Váci úton. egyre azon törte a fejét, mit is mondjon a lánynak. — Á — gondolta végül — legjobb, ha átadom a csok­rot és megcsókolom a kezét Ebből megért mindent relmes és családi verseit tar­talmazza Szép darabja ennek a „Keres az anyám” című vers. Befejező ciklusának már a címe is sejteti, hogy a költő rátalált egy új hangra. Az „Uj versek” mindössze két költeményből áll. — „Az ének megmarad” és „Jött ez az ősz” — új szemléletet hordoz. Ezekben a legközvetlenebb az érintkezési pont a bartóki szintézissel, természetesen a költészet nyelvén szólva, egyéni színekkel, dallamok­kal. Ratkó Józseftől — új kö­tetének ürügyén elmondhat­juk: — szívesen közölnek ver­seket az országos napilapok, folyóiratok. Költeményeit a közeljövőben bolgár és len­gyel nyelvre is lefordítják. Elég sokat utazó ember, író­olvasó találkozókra, hazai és külföldi költészeti rendezvé­nyekre. Legutóbb a balaton­füredi nemzetközi költőtalál­kozón vett részt, s találkozott verseinek külföldi műfordítói­val is. A fiatalabb költőnemzedék- hez sorolt Ratkó József Nagy- kállóban él, a járási könyvtár vezetője. Uj „Egy kenyéren” című verseskötetének megje­lenése után, sőt már azt meg­előzően is, készült a követke­zőre, melyben a „törvénytelen halotakkal” foglalkozik, akik korábban meghaltak az em­beriség számára, mint annak ideje lett volna. • Páll Géza A gyárban jónéhányan dolgoztak a regiek közül. Heller Imre, az idős raktár- főnök szívélyesen üdvözölte. — Na, László fiam, maga is beáll ? — Nem, én a Nemzeti Bi­zottságnál dolgozom már ja­nuár óta. Csak kijöttem, hogy talalkozhassam a régi­ekkel. — S kinek hozta ezt a szép orgonát, fiatalember? — Éva kisasszonynak, az őrnagy titkárnőjének. Neki köszönhetem az életem. Hol találom őt, Imre bátyám? Az idős ember elkomorult: — Évg kisasszonyt? Ö sze­gény az egyik légitámadás­kor elpusztult Rájuk om­lott a ház. Ott van még a romok alatt. .. László szive osszeszorult. — Hol lakott a szeren­csétlen? — A Margit körúton, ahol a Rózsadombra kell felmen­ni, . . Az egesz ház összedőlt, s még nem szállították el a törmelékeket. A fiatalember elköszönt és átsétált a Margit körútra. Hosszú volt az út, nagyon elfáradt, de vitte a szíve. Ennyit igazán megérdemel tőle Évi ke. , . ' Végül I ászló a romhoz érkezett. Körülötte sérült, kiégett házak. László felmá­szott a romok tetejére, és le­tette a virágokat. Aztán elindult hazafelé. Észre se vette, hogy köny- m «-nk. DIVATOSSÁ VÁLT a NÉPMŰVELÉS VÁLSÁGÁ­RÓL BESZÉLNI. Pedig nem válságról csak lemaradásról van szó. A népművelés ér­telmezéseben, formájában, módszerében, felépítésében, alsó és középszinten (község és járás) az állami felügye­letben és irányításban tör­tént jelentős lemaradás. Akkpr kezdődött a lema­radás, amikor — dr. Molnár János miniszterhelyettes sza vait idézve — „a népműve­lés fogalmát és gyakorlatát beszorítottuk a művelődési ház (ét a könyvtár falai kö­zé.” Az elnéptelenedett kul- túrházak a falvak lakói kul- turálódásának megszűnését jelentik? Az igenlő gondolat csak a bekötött szemű em­ber tulajdona lehet. De álé­kor mitől változik, mitől lesz magasabb az emberek műveltsége, gondolkodás­módja? Pártunk következetes mű­velődéspolitikája révén sok­oldalú, egységesen ható mű­velődési hatásrendszer ala­kult ki. A magukban tehet­séget érző emberek jelentős csoportja iskolapadokban ült, hogy pótolja alapvető műveltségbeli hiányosságait. A 30—35 éves ke-osztályon aluliak z- mének már mi biztosítottuk az általános is­kola ütL.n az alapműveltsé­get. Jelentős számú dolgozó vesz részt a közügyek inté­zésében, akik a gyakorlati munka során szereznek űi ismereteket. A múzeum, a tárlatok, a zenei napok rendezvényei, látogatóinak magas számáré- nya, a modem belvárosokat övező gondozott kertek, nem formálói-e az esztétikai íz­lésnek? A nőnapi a gyer­meknapi köszöntések, az öre­gekről való megmelékezés. a nyugdíjba vonul ók bensőséges búcsúztatása lassan, de nö­vekvő igény a családi ese­mények társadalmi megün­neplése iránt. A kitünteté­sek. jutalmak. ünnepélyes átadása nem-e egy úi tartal­mában szocialista társadal­mi szokások körvonalainak kiraizolódását jelzik-e? vitatkozni lehet azon, hogy 'a fentiekben váz­latosan felsorolt tevékenység szorosan hozzatartozik-e a népműveléshez. Ki-ki beállí­tottsága szerint foglalhat ál­lást, de ez egyáltalán nem befolyásolja e komplex ha­tásrendszernek tudatot. es egyéntformálo szerepét. Mindent figyelmen kívül hagyva tanácsaink zöme mégis a régi értelmezésben megfogalmazott népművelési munkát kéri számon ahe­lyett, hogy a lakosság közmű­velődési helyzetét vizsgálná. A legfőbb tanulság lenne tanácsaink és szakembereink számára, hogy múlhatatlanul szükséges a népművelés tá* gabb értelmezése, a fogalom­nak a közművelődés fogal­mával való felcserélése. Tudomásul kell venni, hogy a tevékenység során nem el­hanyagolható, de nem első­rendű feladat a hiányos alap- műveltség pótolgatása, ha­nem a továbbképző jellegnek kell jobban előtérbe kerülni, felkelteni és fenntartani a művelődési igényt, segítséget nyújtani a lakosságnak a megszerzett ismeretek rend ■ szerezésében, a hiányzó lánc­szemek pótlásában Űj igényekre fogékonnyá, igényessé tenni és eljuttatni a tudat forrásához a lakos­ságot — ez ma a feladat Igaz nem könnyű feladat. A KÖZMŰVELŐDÉSBEN VÉGZETT MUNKA legfőbb módszere a differenciáltság kell legyen, mert 2 és fél évtizedes munkánk eredmé­nyeként a lakosság művelő­dési szintje felfelé ívelő dif­ferenciáltságot ért el. Csak példának említem meg, hogy van a falun egy rétég, akik ún törzsvendégek. Megtalál hatók a mezőgazdasági szak­körben, a színházban, a ta­nácsülésen, a pártoktatason, a népfront nagygyűlésen. De van televíziója és rádiója is. napilapokat is járat, sőt nem egynek szaklap is jár. Nem középiskolát. vagy főiskolái. végzett emberek. Csak valamikor és valahogy felkeltettük az érdeklődését és azóta nem maradt el mel­lőlünk. A baj, hogy e réteg tendenciájában a konzervá­lódás felé halad. Sajnos ennek ellentétes ré­tege is van. Leírni is alig merem, de ezekre a gya­korlatban rásütöttük a ..kö­zömbös” bélyeget és szinte nem számolunk velük, kies­tek a közművelődési munka hatásköréből. Ezeknél rend­szerint se alapműveltség, se könyv, se napilap, a műve­lődés egyetlen csatornája se jut el a családhoz. Ennek a rétegnek tagjai­hoz megtalálni az utat, pó­tolni az alapműveltséget, el­juttatni ezeket a csaladokat az ismeretforrásokhoz oda, hogy könyv, újság, 'rádió, vagy televízió kerüljörí e la­kásokba nagyobb fegyver­tény. mint az „Urak és elv- társak”-ra teltházat biztosí­tani. MÁST KELL ADNUNK A SZAKMUNKÁSNAK, az ál­latgondozónak, mást az ér­telmiségnek, mást a fizikai dolgozónak. A különböző ré­tegekkel való foglalkozásnál az anyagmeghatározásban a szükséglet, az igény, az ér­deklődés legyen a meghatá­rozó. De ez legyen a mérce egy-egy település közműve­lődési feladatainak meghala- rozásakor is. Legfontosabb feladat ma elemezni, felmérni a rétegek helyzetét, igényét, nem álta­lában, hanem céltudatos, fo­lyamatos és összeliangoltan elindítani és továbbvinni az egyes rélegek kuli ural tságát. A rétegmunka végzésére igen alkalmasak a már meg­lévő gazdasági, munkahelyi közösségek, mert. vizsgálatuk könnyebb,. szervezettsége adott, eg egy a közművelő­dés által magasabb szintre emelkedett közösség új ked­vező nevelési Tényezővé lép elő. Ez a társadalmi szükséglet szülte a szocialista brigád- mozgalmat, de a benne lévő kulturálódási lehetőség ko­ránt sem kihasznált. Sok bénáé a formális elem és ez nem a mozgalom hibája, csak gatia a mozgalom tu­datformáló erejének, harmo­nikus kibontakozásának. A közművelődésben — komplex jellegéből adódóan — módszereben sem lehet monopol jellegű a rétegmun­ka. Nem számolható fel a kollektív élményszerzés, a nagy tömegnek egy időben nyújtott élményanyag. Csak az idejét, múlt formák lehet­nek életképtelenek. A kollektív kulturálódásra vágyó tömeg igényeinek ki­elégítésére szükségszerűen mind nagyobb számban jön­Új könyv: j Molnár Károly Hivatásuk a halál című könyve műfa­ját illetően történelmi isme­retterjesztő mű, de mégis több annál: izgalmas törté­netekkel fűszerezett, precíz adatokkal alátámasztott va­lóságos kis enciklopédia, az idegenlégió enciklopédiája. Végigkíséri a világ talán legkülönösebb hadseregét születésétől, bomlásáig, hogy ezzel bepillantást nyerjünk a légió kívülről misztikus- romantikussá stilizált, válsá­gos életébe. Találkozunk itt hivatásos gyilkossal es élet­unt diákkal, szadista tömeg- gyilkossal és tönkrement kiskereskedővel. matrózok­kal és levitézlett táborno­kokkal. deklasszált arisz­tokratákkal és egyszei'ű pa­rasztokkal. Valamennyien a társadalom számkivetettjei, akiknek a légió bűnbocsána- tot. feledést ígér. sőt dicső­nek letre a fesztiválok, kiál­lítások, kulturális napok és rendezvénysorozatok. Rend­kívül jó hatásúak ezek. A baj akkor kezdődik, amikor ebből divat lett, és tájtól, adottságtól, igénytől függet­lenül a rendezvényekben csak a forma és nem a tar­talom lesz a domináló, Az így szervezett rendezvények a látványosság himporával ékesítve igazi érték nélkül menthetetlenül életképtelen­né válnak. De ezekből az esetekből általánosítva nem tagadható a nagy létszámot mozgató rendezvények lét- jogosultsága. a színvonalas köz­művelődés PÉNZIGÉ­NYES. Igaz! De ez nem le­het akadály. A legmoder­nebb gép a legdrágább, de a leghamarabb visszatérő beruházás. Ali ez a közmű­velődésre is. Ez az összeg a mai igé­nyek és lehetőségek kielégí­tésere megközelítően elegen­dő lenne, ha a felhasználás a település közművelődési igényének összehangolt kie­légítése érdekében történne. Sajnos ez még csak tenden­cia. Nem valóság azért, mert — gazdasági vezetőknek egy része csak törvényszabta kö­telességet lát. amikor a kul­turális alap összegét megál­lapítja. A közművelődés nem ön­cél, ennél fogva nem akarja elvenni egy üzem'ol sem a pénzt. De a gazdasá­gi vezetőknek be kell látni, hogy münkásaik, alkalmazot­taik nem élnek izoláltan * falu közössegében Ez meg­határozza a kulturális a'ap felhasználásának kettősségét. Ebből kell fedezni a gazda­sági egység kulturális kiadá­sait, a dolgozók képzésének, továbbképzésének, szórakozá­sának, anyagi kihatásait Hozzá kell járulni a telepü­lés közművelődési igényének kielégítéséhez, mert egyetlen üzem sem elégítheti ki dol­gozóinak teljes igényét. A KÖZELGŐ ORSZAG09 NÉPMŰVELÉSI KONFE­RENCIA nem fogja megol­dani közművelődési gondja­inkat. De országos fórumot teremt lehetőségeink es gondjaink számbavételére. A megoldás a mi feladatunk es annyira társadalmi fel­adat, hogy minden ember kötelessége ezen képességé­nek, tehetségének megfelelő­en munkálkodni. Gyúró Imre, a járási tanács vb. elnökhelyettese Nyírbátor seget. De milyen áron? Ke­gyetlenebb szigorúbb fe­gyelmet a világ egyetlen egy hadseregeben sem találha­tunk, s ha nincs harc. he­lyette munka van, a légió egy percig sem tétlenkedhet. Molnár Károly érdeme, hogy az operettek es a ro­mantikus kalandregények gyakran hősiesre színezett ábrázolásai után, valós ké­pet alkothatunk magunknak a légióról, amely a francia hódító gyarmati imperializ­mus jellemző terméke, an­nak minden bélyegét magan viseli — a kegyetlenséget, az embertelenséget, a ter­rort, az erő uralmát minde­nek felett. Az olvasó tehát nemcsak izgalmat, hanem ismereteit reálisan kiegészí­tő írást kap kézhez. (Gon­dolat kiadó) Hivatásuk a halál

Next

/
Thumbnails
Contents