Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

S. oMal

(tíLETMAGYARORSZAO

VASÁRNAPI MELLEKLEY

19T0. májy* 51

Margittal Jenő műhelyében

Hét évvel ezelőtt egy eléggé ismeretlen szabolcsi képzőművész, Margittai -Jenő „Könyvbarát” című munkájával második díjat nyert egy moszkvai nemzetközi pályázaton. Kedvelt képe azóta is társbérleti szobája falát díszíti. De alig lehet megtalálni a rengeteg linómetszet, rézkarc, akvarell, fémdomborítás között. Meny- nyezetig kép és kép mindenütt. És könyvek.

Mi van az emlékezetes moszkvai siker mögött, s mi következett utána?

Akik korábban nem ismerték Margittai Jenő munkáit, csodálkoztak, hitetlenkedtek, amikor a TASZSZ hírügynökség útján értesültek a nyíregyházi művész dijáról. Maga az alkotó, aki „civilben” pedagógus, nem részegedéit meg a sikertől, folytatta a megkezdett utat. Napközben tanított, délután és esténként pedig bezárkózott a három lépésnyi helyiségbe. Gyakran- az éjiéi is ott érte.

Heti harminc órában tanít. Nem panaszkodik, hogy nincs ideje az alkotásra.

_ A legtöbb munkám grafika — magyarázza. — Ezt szeretem a legjobban. Néhány éve megpróbálkoztam a fémmel is. Réz- es

alumínium domborításokkal. Azt vallom, a művésznek végig kell járni minden utat, hogy megtalálja a neki leginkább megfelelőt.

Margittai Jenő képei szeles skálán mutatják a művész érdeklődését s ábrázolási eszközeinek változásait. Ueheletköntiyű tájképén, a „Facsemetéken", vagy a sallang nélküli figurális réz- domborításain kivehetők a művészi út állomásai, a le

nyeg megragadásának egyre érettebb, tökéletesebb mozzanatai, Ezek az útjelző táblái pályájának.

Hogy élményeitől milyen üt vezet a megvalósult képig, erről keveset mond. De aligha tudná szavakban megjeleníteni a sok küzdelemmel, belső vívódással, kísérletezéssel járó állapotot, amely elengedhetetlen az alkotó munkához. Annyi szemEgy népművelő monológja

betünik: nagyon kedveli a figurális megoldásokat, A Virágcsendélet, a Facsemeték és meg néhány természeti képén kívül mindenütt az ember jelenléte a legizgalmasabb. Epizódokban és nagyobb kompozíciókban.

— Évek óta foglalkoztatnak az emberi élet egyes állomásai. Egy kompozíeiós sorozat, ami az ember, vagy inkább az emberiség történetének egy-egy kiemelkedő mozzanatait örökítené meg. Még azt hiszem, sokáig fogok birkózni vele...

A falon már ott vannak a rézdomborítású kompozíció első példányai, jelezve, hogy Margittai Jenő hajlamot érez a totálisabb művészi ábrázoláshoz is. Vonzzák a monumentális ábrázolási lehetőségek. Ezért is próbálkozott meg az utóbbi években a fémdomborítások után a nagy falfelületek művészi megmunkálásával, a sgraffí- tóval. Tizenöt négyzetméteres alkotása a Zrínyi Gimnázium belső falát díszíti. De van már sgraftitója a 12-es iskolában és a kállci- sem.iéni tanyai kollégiumban is.

Mindezt művészi ambícióval, társadalmi munkában készítette el a szabolcsi iskoláknak. Csakúgy, mint évekkel ezelőtt a Tiszadobi Gyermekváros 20 éves jubileumának művészi plakettjét. A miniatűröktől a hatalmas sgrafíitóig terjed művészi ábrázolási köre, világa. Sokan megkérdezik tőle, hogy bírja idővel, erővel, s miért nem törekszik ezek helyett a nagyobb nyilvános szereplésekre. Rendszerint azt válaszolja:

— Egy művésznek nagyobb szereplése aligha lehet. mint az, ha műveit a tárlatokon túl naponta látják az emberek, a járókelők. Így naponta találkoznak a művésszel, aki éppen az ő számukra alkotta meg munkáját. Minden csepp üres falfelület izgatja, amelyen művészi munka is lehetne, ha akadna vállalkozó erre az ősi. mégis modern műfajra, a sgraffiiéra. Ö megpróbálkozott vele.

Margittai Jenő a miniatűrök és a monumentalitások „szünetében” szereti az illusztrációt is. Számos kiadvány, plakát művészi illuszt- • rációit készítette már el. Jelennek meg rajzai folyóiratokban. művészeti szemlékben. De legjobban az irodalmi élmények által felkínált illusztrációkat szereti. Olvasmányélményei sajátos művészi köntösben, önálló műként kelnek életre, legyen kézben klasszikus mű, 'agy a modern beat-irodalom legújabb regénye.

— Természetesen a legizgalmasabb élmény mindig a személyes találkozás az emberekkel, konzervgyári, gépjavító állomási munkásokkal, ipari tanulókkal. Vagy régi diákjaimmal a Kisteleki szőlőben, Borbányán, a Szabadság-telepen, s mindenütt, ahol megfordulok. Ezek a találkozások arra is jók, hogy az ember folyton szembesítse művészetét azokkal, akiknek és akikért a művek készülnek. Nekem nagy tanulság mindig, hogyan értik meg, mi fogja meg őket. hogyan találkozik az alkotói szándék és a szemlélődő, „befogadó" ember nézőpontja.

Hogy ne csak komoly dolgokról essék szó, feltettük a kérdést: ilyen rézhiány közepette, hogyan jut vörösrézhez a művész, aki naponta „kimeríti” saját anvagkeretét. A főváros színesfémhulladék > telepeii gyakran felkeresi, olykor pedig kénytelen ócska fürdő- hengereket is megvásárolni a piacon, hogy a kellő simoga- tás. savas és kalapácsos kezelés után formába domborítsa vázlatait.

Még egy epizódot említ, búcsúzáskor. mosolyogva. Egyik kritikusa egyszer igen lezsürizte az olajképeit, ba- rátilag. Hirtelen haragjában a művész elégetett egy csomó képet. Azóta higgadtabban fogadja az ilyen közeledést, de ez nem egyenlő azzal, hogy lazított volna az önkontrollon. Sőt. egyre szigorúbb bírája önmagának.

— Negyvenegy éves vágtok. .. teszi hozzá válaszképpen.

r. g.

Huszonnégy éves vagyok. Tanítóképzőt végeztem, nemrég vagyok rGu'lácsart. Miért , jöttünk ide a feleségemmel-? ■ Nem idegen ez ' á vidék: Ezelőtt az egyik ' közeli oereg'i faluban tanítottam, de lakásgondunk volt, Guláes szolgálati lakással fcigaddtt, azzal a feltétellel; hogy elvállalom a. tiszteletdíjas mű- velődési ház-vezetői munkát is. Ez állt a pályázati feltételek közötti Nem mondhatom, hogy úgy varrták a nyakaméba a népművelést. Tavaly október 1-én vettem át a művelődési házat. . .

Ha valaki kívülről látja a tetszetős épületet, még irigyelhetné . is a községet. Hisz nincs mindenütt ilyen kultűrház! Sajnos belül már nem ilvsn rózsás a helyzet. Különösen félen. Fűteni nem lehet. így éppen a legjobban ráérő évszakban néni tudunk mit kezdeni vele. Hogy érzi magát az ember egy olyan házban, ahol meglehetősen nehéz dolgozni, ahol ráadásul a pénzügyi keret is nagyon véges. ..

Igen meg kell gondolni, ha valamilyen rendezvényt akarok, hisz nem szívesen nyúl a saját zsebébe az ember. .. Nagyon talpon kell lenni, hogy ne legyen ráfizetéses egy-egy előadás. Legutóbb is volt egy pesti hak- nizö társaság a faluban. Itt, Beregben nemigen 'átnak eleven színészeket, hát lehoztuk őket. Szerencsénk volt, bejött artnj'i, amennyibe áz előadás került.

De nem tudom, hogyan leszek azzal a háromszor kétezer forintos rendezvénnyel, amelyet a munkaterveniben és a költségvetésben az elődömtől örököltem. Ugyanis saját bevételként szerepel ez az összeg. Olykor ha betörik egy ablak, azt sem egyszerű beüvegeztetni. Minden fillérnek helye van. Talán valaki megmosolyogja pedig igaz, az öltözőnket kiadtuk bérbe egy magánfodrásznak. Előfordul, ha mégis rászánjuk magunkat egy-egy nagyobb műsoros estre, hogy a fodrász „nyújtott műszakot” tart. Ilyen „apróság” is fennakadást okos* hat. Ezt a fodrászt is örököltem. Talán nem Ivóit a községben másutt hely az egyik községből kijáró fodrásznak. Megérteni, a frizura is, fontos, itt is szeretnek a nők divatos hajjal járni. De égy kicsit furcsa, ez a társbérlet.

Persze-nemcsak ilyen apróságok vannak a falunkban. Akadnak itt riéba előadások, arhiről sokáig beszélnék. Járt nálunk a Volán Táncégyütteí. itt volt Simon Józsefné. a tákosi énekes, a Bérégi ünnepi héteken kézimunka-kiállítást rendeztünk. Hogy csak a nagyját említsem. A tsz havi 300 forintot fizet egy nyugdíjasnak, hogy hetenként kétszer nyitva tartsa a klubot a fiataloknak. A község vezetői is segítenek, különösen a párttitkár, Mh’ajlovics Bertalan bácsi. Ha a tsz gépkocsija, vagy más segítség kell, mindig számíthatunk rá.

Nem is ilyenkor van egyedül az ember, hanem amikor valamit elkezd, mondjuk sok utánajárással megtanít egy jelenetet, egy táncot, s az előadás előtt valami kis pletykán összevesznek a szereplők és kútba esik mindén. Ilyenkor egyesek elvárnák, hogy járjak házról házra. rimánkodni, békítgetni. Ez azért mégsem várható el egy szál embertől, aki nem is főhivatású népművelő.

Én szeretek itt lakni, bár vásárosnaményi vagyok, nagyobb községben éltem. Szép ez a szolgálati likas; amit kaptunk, rendbe hozatták, mi is szépítgetjuk azóta. De ha már a falusi népművelők közérzete , került szóba, ezeket el kellett mondani, ha ragaszkodunk az őszinteséghez. Még nem vagyok fásult, kedvvel végzem amivel megbíztak. De a tanítás melletti népművelő munka olyan, ha naponta nem érzi az ember, hogy mellette állnak, — lehangolódik.

Elmondta: Gorzas Zoltán.

lejegyezte: Páll Géza.

— Csak jöjjön haza a büdös kölyök — füstölgött az apa. Járt-kelt, lovalta magát. — Lényegében proli gyerek és játssza a Csekonics ivadékot.

— Jó, csak ne lelkizz vele hosszan; oszd ki, ami jár neki és kése! — mondta az anya. Az ablak előtt állt, s kopasztott csirkéből csipkedte a pihét. Sóhajtott: csak ne öregedne meg az ember! Nyögött a dereka miatt. A csirkét magasra tartotta. — Teli van pihé- vel. Te... a gyerek füle hallatára sose beszélj csúnyán.

— Ki beszél itt csúnyán?

— Olykor... nem méltó hozzád, a gyerekről meg úgyis lepattan.

— Anyja fajta.

— Kezd csak megint. Én sose csavarogtam. . kégő este sose jártam haza.

— Féltél a veréstől. Egész biztos, hogy féltél.

Az asszony lejjebb erest- te.tte a csirkét; a szemüveg az orra hegyére csúszott. — Nálunk példás rend volt — mondta.

— Ez meglátszik a fiadon.

— Engem akarsz mami?

— Csak megállapítom.

Az asszony sopánkodott. — A babramunka!,.. TpSnaP hal volt, ronda sok pikelv- lyel.

— Jö, hogy bírjuk — mondta az apa. A dicséret helyett lám, panaszkodik — gondolta. Az ember így gyűlöl meg fokozatosan mindent. — Szétcsapott a kezével. Művészet előteremteni a zabához való pénzt és jaj, ma csirke, jaj, tegnap ponty...

— Tulajdonképp nem is bűnös az a gyerek — mondta az anya. — Csak te látod annak. — Arca eltorzult: a lábfeje reumás! Nem bírja soká, az egyszer biztos,

— Bűn?... Ki beszél itt bűnről?

— Fut a lányok után. Akuz... nem is biztos, hogy ö fut.

— Ez a futás ősidők óta kölcsönös — ahogy szoktad mondani. Vagy igaz, vagy nem.

Szavai messziről hangzottak és szelídebben, mint az előbb. Felesége, kezében a csirkével hátrafordult;

szemüvege fölött kémlelte, hová lett az ura. A keskeny ajtón fény zúdult ki az előszobába, A hiú ember tűkor előtt áll a fürdőszobában —

Szőnyi Sándor:

Minden áldott ^ste

tudta már — nézi a fogát, vizsgálta ritkuló, őszes haját, fáj neki, hogy vénül. Őneki, nő létére nem fáj a vénúlés, de kellemetlen. Miért is nem bukik föl az ember, amikor az első kopási jelek itt vagy ott mutatkoznak? Csak úgy megkérdezte: — Hová tűntél?

— A szeplőimet számolom

— mondta az ura ingerülten; ismerte felesége bogarát a tükörrel: férfiember, mit bámulja magát annyira? Várta, hogy az asszony megkérdezze, miért gorombás- kodsz? Miközben kusza haját ujjaival elgereblyézte, eszébe jutott: feketét inna! Kérte feleségét, főzzön hamar.

— Az istenségit! — dohogott magában az asszony

— tegyem le a csirkét és főezek kávét! — A sok pihe miatt, motyogott: megvakul, mire végez.. Hiába, kimerült, az idegei cafatokban.

és minden este az a hecc, a tiu miatt. Tizenhat éves, lányokat istápol és nem jön haza időre — emiatt még nem dől össze a világ! Az a fontos, hogy gyereket ne tegyenek le a küszöbükre — eleire szóló szerzemény volna! Megfogant fejében: szó! az urának, a tyukásnás miatt eze'gyszer még hagyja a gyereket és inkább okítsa a csízióra: csőbe ne húzzák a lányok! Ura dörmögni kezdett:

— tljő pofonokat adok a fiatalúrnak: Két csattanósat.

A asszony dühösen a re- zsóhoz botorkált, s lángot gyújtott — készülődött a kávéfőzéshez. Visszafordult mögötte szuszogó urához s nézte: ha mérges, olyan, akár valami frissen pingált gipszfej, aminek a vonalait elmosta az eső — a férfiben vonzó karakterét, veszti el Ne mérgelőd: — gondolta.

de nem mondta. Hosszan

rajta felejtette a szemét. — Nem is olyan öreg férfi. . Kedvében jár, megkíméli majd ac intenzív mérgelő- déstől: ha a fiúk hazatoppan, helyette ő osztja ki neki a napi pofonadagját. Ezzel azt is eléri, hogy ura a fiúk pártjára áll, és a rend pillanatok alatt helyrebillen...

— Mi az, bűvölsz? — szólt rá az ura.

— Azt akarom mondani: a gyerek fejét sose üsd.

Ez a folyton visszatérő bogara — gondolta az ura. Csak a f epékéi... — Tudhatod, az arcát szoktam kezelésbe venni. Pofont csak oda. de legalább párosán, az egyensúlyi állapot miatt is!

Kigúnyol — gondolta az assEony. — Hiába, a randa- >ág csak kiütközik belőle. Ez az, ami az ő családjában ismeretlen volt. H]a, az 6 szülei komolyan vették egymást. No de, mit csinálhat

egy asszony ötvenévesen ? Passzitgatja a dolgokat, passzitgatja, míg rá nem jön: hiábavaló! A férfi, hasonló életkorban, lókötösködik, — kóstolgatja a tiltott gyümölcsöt. Ö keresi a többet, 5 kap prémiumot és jutalmat, annyit csip el belőle, ameny- nyit akar, a fizetési szalagot kérheti, bemondja, hogy megint elveszett — nincs mód az ellenőrzésre, viszont túl sok a bővérű lány, aki a testét- lelkét fekvésre készítette feL Két pirosért — úgy mondjak — bemutatják a. művészetüket. A férfiunák ilyesmi után kell-e a hitves? Inkább a civakodás! — De csöndben vagy! — szólt. — Amíg vesződöm a munkában, szórakoztass.

— Nekem már elegem van — mondta az ura. — Minden áldott este a forgás önmagunk körül, előkészület a másnapi ebedfözéshez, felemészt.

— Megállj, konzeryvel, meg üásemi koszttal foglak etetni, Úgy teszek, mint az okos naccságák, akkor majd puccba vághatom magam és vihetsz társadalmi életet élni!

— Ez nem a mi cérnánk, miért dobod be?