Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-05 / 103. szám

1970. május 5. KELET-M AG YARORSZA6 1 «HM Bérfejlesztés, mozgóbér Energiakérdés Kihasználni megyénk szerencsés helyzetéi IS égy év ulalí megkétszereződött a szabolcsi áramhasználat AZ ÖSZTÖNZÉSNEK — mind az anyaginak, mind az erkölcsinek — fontos szerepe van a termelési feladatok el­végzésében. Ahol igyekeznek mindkét módon megbecsülni a jól dolgozókat, ott rendkí­vüli feladatok elvégzésére is lehetőség nyílik. Amikor az anyagi megbecsülést fesze­getjük. abból kell kiindulni, hogy most már lassan túl leszünk a gazdasági reform „gyakorlási időszakán”, sok aggály szétfoszlott, tisztult a kép, felismerhetőbbek az összefüggések a termelésben és a piaci viszonyokban egyaránt. Az anyagi elismerésnek egyik fontos láncszeme a bérfejlesztési programok megvalósítása. Erről min­den vállalatnál részletesen rendelkezik a kollektív szer­ződés, mintegy jogi biztosíté­kául szolgál. Ám nem elég csupán azt tudni, hogy pa­píron megvan a mód a bér- fejlesztésre, elő kell teremte­ni ahhoz az anyagiakat is. Ez pedig csak a mind jobb ter­melési eredményekből szár­mazhat. Ebben a vonatkozás­ban sincs ok aggodalomra: megyénk vállalatai az elmúlt évben is — elenyészően cse­kély kivétellel — eredmé­nyesen. nyereségesen gazdál­kodtak, tehát megteremtet­ték az alapot a bérfejleszté­sekre is. Igen sok helyütt bátran éltek az ösztönzésnek ezzel a módjával és már az év elején, év közben siettek megszüntetni a feszültsége­ket. kellően honorálni a ter­melés javítása érdekében ki­fejtett igyekezetei. MÉGSEM LEHETÜNK ELÉGEDETTEK. Még min­dig tapasztalni a gazdasági vezetők részéről egyfajta óvatosságot a bérfejlesztések­nél. ök úgy érvelnek: rend­ben van, teljesítjük a kollek­tív szerződésnek ezt a kitéte­lét is. de ne együk meg ma a holnapi kenyerünket, lássunk előbb tisztán. hogy nyugodt lelkiismerettel, emel­hessük a fizetéseiket,. Szirripa- 4ikusnak tűnik az első hal­lásra ez az érvelés, valamifé­le bölcs megfontoltságot su­gároz. Ám, ha mélyebben vizsgálat tárgyává tesszük mindezt, nyomban kitűnik: bátortalansággal, az önbiza­lom hiányával, vagy kénye­lemszeretettel állnánk szem­ben. Igaz, béreket fejleszteni valóban csak az eredmények terhére lehet, de egyáltalán nem találkozik a gazdasági reform szellemével az ilyen túlbiztosítás. Az a vezető, aki csak az év második felében *— a mérlegek tetszetős szá­mainak láttán — hajlandó az anyagi elismerés fokozására. semmit sem akar kockáztat­ni. Pedig az ésszerű kocká­zatvállalás nem egyenlő a felelőtlenséggel, sokkal in­kább ösztönzőleg hat a ter­melés résztvevőire. Hiszen a ............. 1 "■ ■ ■ -..... bérfejlesztések mellett is va­lamennyi dolgozó akaratával találkozik a majdani nyere­ségosztás kedvező alakulása. Ha már most ez is mindenki­nek az érdeke, akkor elkép­zelhető, hogy mindenki tudá­sa, ereje, szorgalma legjavá­val siet a köz hasznára lenni. Tehát ott cselekszenek he­lyesen. ahol már az év ele­jén élnek a bérfejlesztés ad­ta lehetőségekkel, s őszintén a dolgozók kollektívája elé tárják: mit kell tenniük a jövőben a szükséges fedezet kialakításáért. Ez egyenes beszéd, ezt megértik a dolgo­zók. Persze — miként történt több vállalatunknál — indo­kolt bizonyos „türelmi idő” is, az, esztendő elején, de arra már 'nincs szükség, hogy ez az időszak hónapokig tartson. MÁSIK, NEM KEVÉSBÉ ÖSZTÖNZŐ módja az anyagi elismerésnek a mozgó bér­rendszer. Jóllehet, az utób­bi hónapokban valamelyest csökkent a fluktuáció, ennék ellenére számos helyen ke­letkezik bérmegtakarítás. Az is tudott, milyen előnyökkel jár újabban, ha az eltávo­zott dolgozó helyébe nem vesznek fel újat, hanem az így megmaradó bérkeretet az arra érdemeseknek osztják ki. A mozgóbér esetében is hasonló a helyzet, mint a bérfejlesztéseknél. Csak ak­kor éri el hatását, ha kellő időben alkalmazzák. Például egy-egy fontos feladat el­végzése után, vagy egy-egy leendő nagyobb munka kez­detekor becsülik meg, ser­kentik azokat. akikre első­ként számíthatnak a gazda­sági vezetők. Az elmúlt év­ben is megfigyelhettük, hogy csak az utolsó pillanatban, az év vége közeledtével igye­keztek „megszabadulni” a gazdasági vezetők a felhasz­nálatlan bértől, s kapkodva, kellő körültekintés nélkül al­kalmazták a mozgóbért. Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen körülmények között a lehető legkevesebb hatást érték el akciójukkal. ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY MINDENÜTT gyor­sabban alakuljon ki és erő­södjék meg a munkák dan­dárját végzők tábora, a törzs­gárda. arra van szükség: él­jenek az adott lehetőségek­kel. Ha évről évre a megyei tanács illetékeseinek kell fel­háborodniuk azon, hogy az irányításuk alá tartozó válla­latoknál indokolatlanul ma­gas a bérmegtakarítások ősz- szege, akkor a törzsgárda ki­alakítása csak puszta óhaj marad. Végtére is érdeke va­lamennyi gazdasági vezető­nek, hogy megelégedett, jó munkakedvü kollektívát erezzen maga körül. Akikről pedig szó van — a munká­sokról —. nekik sem közöm­bös. miként látják igyekeze­tük gyümölcsét. Ha fél szemmel figyelik is az év vé­gi részesedés alakulását, azért a biztosabb megélhetés alapvető forrásának a havi fizetést tartják. Ezt nem le­het figyelmen kívül hagyni­uk a vezetőknek, amikor számolni kezdenek, s azt akarják, hogy még jobb ered­ményt tudjanak felmutatni. Nemrég felelős vezető je­lentette ki egy televíziós vi­tában, hogy Szabolcs-Szat- már megyének mostani, di namikus fejlődése, gyorsasá­ga esetén is, még ötvennégy évre volna szüksége, hogy utolérje hazánk átlagos fej­lettségi színvonalát. Fejlett­ségen itt elsősorban az ipa­ri, gazdasági, civilizációs mulatókban kifejezhető szá­mokat ériette elsősorban. Mindezeknek az egyik leg­egyszerűbb mutatója az egy főre jutó villamosáram és gázhasználat, általában az úgynevezett energiahordozók igénylése (üzemanyag, bén­án, olaj). Rohamos növekedés Már akkor volt, aki a vi­tát úgy folytatta, hogy ha viszont Szabolcs fejlődésé­nek igazi dinamizmusát. vagyis gyorsulását nézzük, a most még szegény me­gyénk eléggé közeli időben, egy-két évtized alatt meg is előzheti a többi megyét. Feltéve természetesen, ha meg tudja őrizni a fejlődés­nek ezt a gyorsuló tempó­ját, Csattanós befejezése a vitának az egyik leginkább hozzáértő műszaki vezető­nek, Papp Istvánnak, a fő­városi Energia gazdálkodási Intézet vezetőjének nemrég Nyíregyházán tartott előadá­sa. Az elmúlt huszonöt év fejlődésének bemutatása után felhívta a figyelmet arra, hogy megyénk energia- fogyasztása újabban rohamo­san növekszik. Míg az or­szág többi részében tíz év alatt kétszereződik meg az energiaigény, Szabolcsban ez az idő alig négyéves. Hi­szen 1963-ban még csak 16 megawattot igényelt csúcs­fogyasztási időben a megye, az elmúlt évi pedig már fö­lötte volt a negyven mega­wattnak. és a következő két- három évben újabb négy- vénnél növekszik a megyei energiaigény7. Mindezt az iparosodáson kívül a mező­gazdaság technológiai forra­dalmának is köszönhetjük. Hiszen egyetlen korszerű állattenyésztő telep üzembe helyezése újabb egy mega­wattos energiaigényt tá maszt. Márpedig csak ilyen­ből húszat helyeznek üzem­be másfél év alatt a megye közös gazdaságai, mezőgaz­dasági nagy’üzemei. Szovjet vezetékek Az előadó azt is kifejtet­te, hogy Szabolcs szeren­csés helyzetben van. mivel az igények rohamos növeke­désének idejére mindhárom, a Szovjetunióból érkező energia vezet ék: a villamos áram, az olaj és a gázveze­ték is — megyénkén vezet keresztül. Nem lesz tehát hiány az energiaigények ki­elégítésében. Az iparvállala­tok. szervezőinek, az új üze­mek tervezőinek hamarosan égetően fontos gazdaságossá­gi problémává változik, hogy a rövid közlekedési utak, gazdasági törvények könyör­telen érvényesülésének ér­telmében ide, Szabolcsba telepítsék új üzemeiket. A megye szerencsés hely­zeténél fogva itt viz, ener­gia, munkaerő és nyers­anyag a legolcsóbban vehe­tő igénybe. A munkaerő ol­csósága alatt népgazdasá­gi kategóriát értett, olcsóbb a népgazdaságnak egy hely­ben dolgozó, mint egy ingá­zó munkás. Megfordul a szél? Befejezésül megjósolta, hogy a hetvenes években „megfordul a szél” az iparo­sítás körül. Most még Sza­bolcs kéri az üzemeket, tele­pedjenek ide és a megye a népgazdasággal együtt ked­vezményeket nyújt ezért. A2 1980-as évig beáll az a hely­zet, hogy az üzemek „áll­nak sorba” azért az engedé­lyért, hogy teljesen ide jöhes­senek, vagy egyes üzemré­szeiket ide telepíthessék, mert az érvényesülő tarifamódo­sítások itt teszik legolcsób­bá a nyersanyagot, az ára­mot, á gázt és az olajat. Nyilvánvaló — érvelt az előadó, — hogy aki közvet­lenül a fővezetékek mellé települ, az előnyösebb hely­zetbe kerül, mint akinek még külön hosszú csatlakozó leágazást kell építenie és üzemben tartania. (gesztelyi) A. S. A Fehérgyarmati Téglagyár automata gépsorain műszakonként 50 ezer darab kis­méretű falazóelemet készítenek. Elek Emil felvétele Zsukov marsall emlékirataiból* 1. Most pedig szeretném bi­zonyos mértékben felidézni, hogyan folyt le a történelmi jelentőségű berlini hadmű­velet. Két nappal támadásunk kezdete előtt az egész arcvo­nalon folyt a felderítés. 32 lövészzászlóalj erejű felderí­tő osztag április 14-én és 15- én harci vállalkozások so­rán pontosította az ellensé­ges védelem tűzrendszerét, csoportosításait, a védőövek erős és gyenge pontjait. A harcfelderítések más célt is szolgáltak. Számunk­ra kedvező volt, ha a né­metek minél nagyobb erőket és minél több ■ technikát vonnak a peremvonalba, ' hogy az április 16-i támadá­sunkat bevezető tüzérségi előkészítés során a front egész tüzérségének a tüzét rájuk zúdíthassuk. Az április 14-1 és 15-i felderítéseket a • Részlet G. K. Zsukov- nak, a Szovjetunió marsall- jának a második világhá­borúról szóló emlékiratai­ból, nehéztüzérség erős tüzével támogattuk. Az ellenség ezt az erős harcfelderítést támadásunk kezdetének vélte. Megelége­déssel tapasztaltuk, hogy fel­derítő osztagaink néhány né­met egységet kiszorítottak ál­lásaikból, s támadásuk el­hárításába. bekapcsolódott csaknem az egész német tü­zérség. Elértük, amire számítot­tunk. Az ellenség sietve a második állásba vonta tarta­lékait. Csapataink azonban megálltak és megerődítették az elért terepszakaszokat. Ez megzavarta az ellenség pa­rancsnokságát. Mint később kiderült, valamelyik né­met parancsnok úgy vélte, hogy támadásunk kudarcba fulladt. A háború folyamán az el­lenség megszokta, hogy az áttörés előtti tűzelőkészítést rendszerint reggel kezdjük, mivel a harckocsik és a gya­logság rohama világosban si­keres. Az ellenség tehát ezért nem várta az éjszakai roha­mot. Ezt a helyzetet használ­tuk ki. Késő éjjel, néhány óraval a tüzérségi és légi előkészí­tés kezdete előtt elindultam Csujkov tábornok 8. gárda­hadseregének figyelőpontjá­ra. Éjjel 3 óra volt. Minde­nütt még egyszer ellenőriz­ték a készenlétet. Minden gondosan és nyugodtan folyt, de nyomát sem láttam az önteltségnek, vagy az ellen­ség lebecsülésének. A hadse­reg annak tudatában ké­szült fel feladatára, hogy erős. tapasztalt és szívós el­lenséggel kell megütköznie. Másfél óra múlva befejez­tük ellenőrzésünket. A tüzér­ségi előkészítés kezdetét reg­gel 5 órára tettük. Az óra­mutató soha nem vánszor- gott olyan lassan, mint ak­kor. Hogy valamivel elüssük a hátralévő 15 percet, vala­mennyien ittunk egy jó erős forró teát. amelyet ott az óvóhelyen egy kislány készí­tett. Emlékszem, neve nem valami oroszosán hangzott: Margónak hívták. Csendben teáztuk, mindenkit lekötöttek a saját gondolatai. Pontosan három perccel a tüzérségi előkészítés kezde­te előtt elhagytuk az óvóhe­lyet, s elfoglaltuk helyünket a figyelőponton, amelyet igen körültekintően rendezte- tett be a műszaki főnök. A figyelőből nappal be le­hetett látni az egész Odera menti terepet. Most viszont hajnali köd volt. Rápillantot­tam órámra: pontosan öt óra volt. S ebben a pillanatban több ezer lőveg. aknavető és „Ka- tyusa” dördülése reszkettette meg a levegőt, majd kisvár­tatva becsapódó gránátjaik mozgatták meg a földet. A levegőben bombázóink mo­torjai zúgtak. Az első másodpercekben az ellenség felől néhány gép­puskasorozat hangzott, majd minden elcsendesedett. Ugv tűnt, senki nem maradt élet­ben. A félórás roppant erejű tüzérségi tűz után, mivel az ellenség részéről egyetlen lö­vés sem dördült el, ami a védelmi rendszer teljes elfoj­tását és szétzilálását tanúsí­totta, megindult az általános roham. Az égboltra ezernyi, külön­féle színű rakéta kúszott fel E jel után 140. kétszáz méte­renként elhelyezett fényszóró gyulladt ki. 100 milliárdnál több gyertyafény világította be a harcteret, «lvakítva az ellenséget és kiszakítva a sö­tétségből harckocsijaink es gyalogságunk rohamának ob­jektumait. Ez a kép oly erős hatással volt rám, amelyhez foghatót életemben soha nem tapasztaltam. A tüzérség fokozta «tüzét. Az együttműködésben táma­dó gyalogságot és harckocsi­kat erős, kétszeres tűzhenger kisérte. Mire megvilágosodott, csapataink leküzdötték az első állást, s megkezdték a harcot a másodikért. Jóllehet az ellenségnek Berlin körzetében sok repü­lőgépe volt, de a sötétben nem tudta őket hatásosan alkalmazni. Reggelre pedig már rohamozó lépcsőink oly közel álltak az ellenséghez, hogy pilótáik nem merték bombázni elől lévő egysége­inket, nehogy saját csapata­ikban tegyenek kárt. A hitlerista csapatokat a szó szoros értelmében el­árasztottuk tűzzel és acéllal. Áthatolhatatlan láng- és füst­tenger borította a harcmezőt, úgyhogy helyenként még a fényszórók erős sugara sem tudott áthatolni rajta. Repülőink hullámokban je­lentek meg a harcmező fö­lött. Éjszaka néhány száz bombázó a tüzérség által el nem érhető célokra mért csapást. A többiek reggel és nappal együttműködtek a csa­patokkal. Az ütközet első napjaiban a repülőerők több mint 6550 felszállást hajtot­tak végre. Az első napon csak a tü­zérség számára 1 millió 196 ezer lövést terveztünk. V valóságban 1 millió 236 ezer lövést adtunk le. Tehát 2450 vagon- lövedék, vagyis csak­nem 98 ezer tonna acél zú­dult az ellenségre. Az ellen­ség védelmét 8. helyenként 10—12 kilométer mélységben lefogtuk, illetve szétzúztuk. Április 16-án reggel csa­pataink az egész arcvonalon sikeresen nyomultak előre. Az ellenség azonban „magá­hoz tért” és ellentevékeny- •ségbe kezdett a seelowi ma­gaslatok irányából, Berlin fe­lől pedig megjelentek első bombázó csoportjai. És mi­nél jobban megközelítették csapataink a seelowi magas­latokat, annál inkább foko­zódott az ellenség ellenállása. Ezek a magaslatok ural­kodtak a környező terep fö­lött, lejtőik meredekek vol­taic és minden tekintetben komoly akadályt jelentettek a Berlin felé vezető úton. Erős falként emelkedtek csapata­ink előtt, s lezárták azt a fennsíkot, amelyen ki kel­lett bontakoztatnunk a Ber­lin elleni közvetlen támadást. Itt, a dombok lábainál akarták a németek megállíta­ni csapatainkat. Ehhez óriási mennyiségű erőt és eszközt központosítottak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents