Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
I. Äffe« ÜS.lír-M AG íARORSZAd 1970. mája* S Tudomány ® TECHNIKA • Tudomány O TECHNIKA ® Tudomány © TECHNIKA # Tudomány Professzor — az alvásról Szétválasztott ikrek Ádám György professzor kísérlet közbe«.-- (Bsetergály Keve felr.) Sziámi ikreket, két összenőtt kislányt hoztak be az egyik klinikára. A kislányok hátgerincük kereszt- és farcsont részén voltak összenőve, külön szív- és véredény- rendszerrel, külön kézzel, lábbal rendelkeztek, de vég- belük közös volt. Születéskor kél kiló és négyszáz grammot nyomtak, hosszúságuk messze elmaradt a normálistól — 39 cm volt. Állapotuk aggodalomra adott okot. Arcuk lila színe oxigénelégtelenségről tanúskodott, Az intézet' munkatársai sürgős intézkedéseket lettek a gyermekek megmentésére. A kislányok azonban csak két hónap múlva hagyhatták el az állandóan oxigénnel táplált védőburkukat és fekhettek normális ágyba. Ez alatt az idő alatt megmutatkozott a gyermekek természetének különbözősége. Az égjük élénken reagált a körnj’ező világra, érdeklődéssel fordult a játékok felé. A másik flegmatikus volt, ő sokkal lassabban fejlődött mind fizikailag, mind szellemileg. Nehéz elképzelni az ösz- szenőtt gyermekek, meghozza az ilyen különböző gyermekek helyzetét. A természet véletlen szeszélye örökre egymáshoz kötötte őket. Mennyi konfliktus, mennyi előre nem' látott helyzet adódhat delükben! Hát se- hogyse lehet őket szétválasztani, helyrehozni a történteket ? Az orvostudomány már többször is szembetalálta magát a sziámi ikrek szétválasztásának problémájával, és a műtét ritkán járt sikerrel. Ennek ellenére a sebészeti klinika munkatársai mégis az operáció mellett döntöttek. Semmilyen körülmények között sem engedik meg. hogy a gyermekek életfunkciói felmondják a szolgálatot. Feltétlenül kettéválasztják a hál gerincoszlopot és biztosítják a lábak mozgóképességét. És kettéválasztják a gyermekek közös végbelét. Végre elérkezett a műtét napja. Behozzák a gyermekeket. De 'hogy altassák el őket? Először elaltattak az egyiket, arra számítva, hogy a másik is elalszik. De nem így történt. A másik kislány csak rövid ideig aludi. Tehát külön-külön kellett őket elaltatni. Rengeteg váratlan és szokatlan probléma merült fel a sebészek előli, a -szétválasztás azoifbun mégiscsak sikerült. De honnan végjének bordarabkákat a nagy seb bevarrására? Végül is az egyetlen helyes megoldáshoz folyamodtak, nem alkalmaztak donorokat, hanem hagyták, hogy a seb magától gyógyuljon be, azaz a gyermekek saját bőre hegesztette be a sebet. A műtét sikerült. A sebészek a gyermekgyógyászok izgalma, a súlyos műtét utá- ni időszak már a múlté. Természetesen a szétválasztott gyermekek orvosi felügyelete, tovább tart. Az orvosok még évekig fogják figyelni a gyermekek izom- és csontrendszerének fejlődését. A tudományban néha nem kell tisztelni a hagyományokat, olykor csak az tud előrelépni, aki bátran állít fel új hipotéziseket. így tette ezt Ádám György professzor, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem összehasonlító élettani tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia egyik legfiatalabb levelező tagja is. Szinte fantasztikus regénybe illő kérdésekre keresi a precíz, tudományos választ, de előtte természetesen bátran kérdez! „Lehet-e az agyba mesterségesen, elektromos úton információkat, tudásanyagot bejuttatni? Képes-e az agyvelő, az agykéreg, ideg- sejt szervezeten kívül is életben maradni, esetleg emlőkeket tárolni és visszaadni,H— Ezek azok a kérdések, a többi között, melyek rendkívüli módon izgatnak engem és kutatótársaimat. Alapos utazást tettünk a tudomány terén, az érzékelés, a tudat, ez emlékezés birodalmában. Ádám professzor néhány tudományos eredményét nemrégen közzétette Érzékelés, tudat, emlékezés... biológus szemmel című népszerű tudományos könyvében, amely a Medicina Kiadó gondozásában jelent meg. Külön fedezetben foglalkozik az alvás biológiai funkciójával. — Az alvás sajátos, öntudatlansági állapot, az ébrenlét az alvás váltakozása. a szervezet legjellemzőbb periodikus működése, amely az egész életet végigkíséri — mondja a professzor. — Bár már tudjuk az alvás lefolyásának törvényszerűségeit. sok kérdés még megválaszolatlan: mi teszi szükségessé, hogy az ember életének egyharmadát alvással töltse? 60 éves korunkra ezek szerint 20 évet átaludtunk, ebből 5 évet mély, sivár, álom nélküli alvásban, 5 évet pedig képekkel és érzelmekkel dús álmokban. Az utóbbi évek kutatási eredményei közelebb vitték a tudósokat a mindeddig ismeretlen terület: az álomlátás megértéséhez. Több tudós megfigyelte és megállapította, hogy az álomképek alatt. gyors szemmozgások észlelhetők, melyek a szemgödör köré ragasztott elektromos jelzőberendezések segítségével kitűnően észlelhetők és rögzíthetők. — Téves szemlélet uralkodott egészen a közelmúltig — mondja Ádám professzor —, azt állították, hogy csak az álom nélküli alvás pihentet. Több ezer. egymástól különálló macskakísérlet bebizonyította, hogy éppen az álomlátás idején az állatok izmai teljes petyhüdtséget mutatnak. Szemben az álom nélküli alvással, melynek idején sokkal feszítettebb az izomzat. Ma már ezt az emberi vizsgálatok is bizonyítják. — Ezek szerint vannak olyan emberek, akik nem álmodnak? — Eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy normális körülmények között minden ember álmodik. A statisztikai adatok szerint legfeljebb arról lehet szó, hogy egyes emberek „visszaidéző” típusúak és ébredés után emlékeznek álomképeikre, a másik típus pedig a „nem visz- szaemlékezők” tábora. Az utóbbiak állítják magukról, hogy nem szoktak álmodni. Egyébként tudományos bizonyítékaink vannak arra is, hogy ha elektromos hatásra megzavarjuk az álomképződést az agyban és néhány hétig mély alvásban altatjuk a pácienst, amint kiküszöböljük a külső ingert, a szervezet automatikusan pótolja az elveszett álomképeket. — Csak arról) álmodhatunk. amit már megismertünk személyesen? — Ez a kérdés egyben már a tanulás folyamatainak biológiai problémájához vezet. Az agy képes az évszázadok alatt kialakult ismereteket mintegy véle született ismeretet raktározni. Nem feltétle-' nül szükséges a csecsemőt se megtanítani a táplálkozásra, ösztöne nem más, mint az agyban rögzített ismeret- anyag. Kísérleteket végeztünk majmokkal, hogy bizonyos kar elmozdítására néhány szem cukor esett egy csőből az állat elé a tányérra, amelyet örömmel fogyasztott el. Egyszer véletlenül állkapcsával meglökte az adagoló tartályt, amely így „terven felül” megajándékozta a csemegével. Ezután megfigyeltük, hogy a majom már nem a billentyűt nyomogatta, hanem mindenáron el akarta érni a csövet. Ez nem más, mint úgynevezett téves tanulás, az állatok babonája. Egyébként ez a babonás jelenség az embereknél is nagyon jól megfigyelhető. Sokan már azt mondták. hogy föltalálták a biológusok az emlékezet átvitelit. , Napvilágot látott ugyanis néhány kísérleti eredmény, mely erre engedett következtetni, — Közismert hogy sok száz patkányban kialakítottak fényingerre táplálkozási reflexet majd az elpusztított állatok agyvelejének kivonatát beinjekciózták több száz „tanulatlan” társukba. Az eredmény az volt, hogy az állatok a szokásos időnél sokkal hamarabb megszerezték a táplálkozási reflexet, tehát jelenleg — véleményünk szerint — ez nem emlékezetátvitel, hanem csupán serkentően hatott a tanulásra. — Szinte fantasztikus kimondani is. de elképzelhető-e, hogy a tudomány eljut odáig, hogy valamilyen mesterséges úton juttathat az agyba ismereteket? — A tudomány nem ismer lehetetlent. Természetesen erre a kérdésre meet igennel nem felelhet egy tudós. De hogy kutatjuk a választ, szerte a világon, az nem titok. Ahhoz elsősorban azonban azt kellene megtudni, hogy milyen „titkosírás” kódjeleket használ az agy a külső információk befogadására és visszaadására. Ha ezt megfejtettük, akkor kezdődhet el csak a nagy kísérletsorozat, hogy mesterséges körülmények között laboratóriumi úton ezeket a „titkosírásjeleket”, kódrendszert bejuttassuk az agyba. Adám György professzor nem a fellegekben jár. kitartó munkával töri az utat az ismeretlenben. Regős István „összkomfortos” ébresztő. Egy amerikai cég gyártja a képen látható, rádióval egybeépített „mindentudó” ébresztőt. A készülék jobb oldali skálája állomáskeresésre szolgál. A bal oldali óraszerkezet számára többféle „utasítás” adható. Ha kell, a kívánt időpontban felerősíti az automatikusan bekapcsolódó rádió hangját; a mélyen alvók számára erős hangú berregőszerkezet lép működésbe, mely kétpercenként — ötször egymás után — megismétli az ébresztést, egyre fokozódó hangerővel; a könnyen felébredők gyengébb, ütemes kopogtató hangot „rendelhetnek meg” a készüléktől. Arra való tekintettel; hogy áramkimaradás esetén kellemetlen meglepetés érhetné az elektromossággal működtetett ébresztőszerkezet tulajdonosát, szárazelemeket is elhelyeznek a kés szülékben és olyan kapcsoló- szerke: / ct építenek bele, amely automatikusan átvált zavar esetén. Légpárnás hajó a Szura folyón Tíz evvel ezelőtt bocsátották vízre a világ első légpárnás járművét, melynek eszméje sem valami régi, mindössze 16 évvel ezelőtt született meg egy angol mérnök rajztábláján a konstrukció. Lényege rendkívül egyszerű: sűrített levegő megemeli a járművet, s így haladás közben a víz, illetve a talaj fölött lebeg. A jármű alsó részét egy „szoknya” veszi körül, mely megakadályozza a levegő „elszö- kését.” Európában három ország — Anglia, Franciaország és a Szovjetunió — kutatói foglalkoznak a fejlesztésével. A Szovjetunió legújabb légpárnás járművét a Gor- hovesányin névre keresztelték. A Volga kisebb mellék- folyóin való közlekedésre szánták, ugyanis nincs szüksége 60 centiméternél nagyobb vízmélységre. Az új hajó abban különbözik elődeitől, hogy a légpárna nem választja el teljesen a vízfelülettől « hajótaetet, átível a hajó alján késpengéhez hasonló fémlapok nyúlnak a vízbe. Ezek lehetővé teszik a sűrített levegő jobb megtartását és kisebb teljesítményű motor alkalmazását A Gorhovcsányin motorja 225 lóerős, 48 utast szállíthat óránkénti 40 kilométeres maximális sebesseggel. A vízi közlekedésben ez a sebesség — a sokkal nagyobb lóerőszükségletű szárnyashajóktól eltekintve — igen figyelemre méltó
