Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
I. efdaí Wr»T MAÖTAT?<*>R«i7íl(5 V*** *» » »T ■» Tl»rr.f ■íiTft.wi* «W május 1* Töprengés és riport a magyar nyelvről AI Tessék elképzelni egy nyelvet, amelynek majdnem páratlan a gazdagsága, mindenesetre páratlan a sze- génysége S e^zel már be*? lataláltunk bonyolultságaink kellős közepébe. A gazdagság fogalmán szókészletünket, a szegénységen ósgesztáink hiányát értem. Nyelvünk a tudomány mai megállapítása szerint háromezer éves. Három évezred előtt szakadt ki a finnugor alapnyelvből, elindulva a küzdelmek,, a megmaradásért vívott harcok, a virágba borulások útjain. Ennek a háromezer éves nyelvnek _ Európában nagy ritkaság! _ az akadémiai nagyszótár gj ujíese alapján végzett számítások szerint 800 000 szava van, s ha ideszámítjuk a határozószókat, a főnévi es határozói igeneveket, több mint egymilliós, pontosan I 065 000 a magyar szókészlet nagysága. S ennek a gazdag, minden hangulat megsejtésére, minden érzelmi és gondolati árnyalat kifejezésére alkalmas anyanyelvnek fájdalmasan kévés az írott nyelvemléke. Ósgesztáink nincsenek. Elvesztek? Nem rendelkezünk, mint a finnek, egy magyar Kalevalával, Tessek elképzelni — regény! — azt a bonyolultságot, amelynek körülményei közt megmaradt és felfedeződött a magyar próza, s a magvar lira legrégibb írott emléke. Legrégibb? E szót Is meg kell kérdőjelezni, hiszen a Halotti Beszédnél, prózánk első emlékénél, s az Ómagyar Mária-siralom- nái, az első megmaradt magyar versnél, bizonyára voltak sokkal régebbi írott emlékeink. De ezek nincsenek meg. Ezek elvesztek. A Halotti Beszédet is a véletlen mentette meg. Pray György szerzetes 1772-ben es Pozsonyban, latin nyelvű kódexben lapozva a 154. lapon magyar szöveget fedez fel, a 26 soros Halotti Beszédet es a 6 soros Könyörgést és ezzel feltárja nem csupán a magyar, hanem a finnugor nyelvcsalád első írott emlékét, amely a felfedezés előtt több mint ötszáz évvel, 1200 körül’ keletkezhetett. Az első magyar versemlék, a legrégibb ismert magyar vers, az Őrnagyai’ Mária- siralom históriája a Halotti Beszédnél is megdöbbentőbb. Nem a véletlen, hanem csak az istencsodája mentette meg. Nem nekünk — a belgáknak. Mert első prózai emlékünkkel ellentétben — a Halotti Beszédet az Országos Széchényi Könyvtár őrzi — az első magyar vers a belgiumi Looivainban van. Fölfedezik — „Világ világa, Virágnak virága!” — a latin nyelvű kódexet a század elején tízben, Toscanában, megveszi egy müncheni antikvárius, az első világháború után eladja a német jó- vátételi bizottságnak, amely a háborús — a louvaini egyetem könyvtárában ejtett — károkért a belgákat kártalanítja, s a második világháborúban a kódex csak úgy menekül meg a teljes megsemmisüléstől, hogy a front közeledésekor a „mi” kódexünket a belgák páncél- szekrénybe rejtik s egy oldalfolyosón, egy benyílóban teszik a szekrényt a mindent felkutató németek előtt szinte láthatatlanná. Ebben a kódexben szerepel, szinte rejtve, homályosan, olyany- nyira, hogy csak nagyítás után olvasható, első versemlékünk. AJ Es most tessék elképzelni a további bonyolultságokat; ennek az ősi, páratlan gazdagságú nyelvnek, amely hajlékonysága folytán ellenállt az eltorökösödésnek, elIRTA: RUFFY PÉTER lenallt a latin és a nemet jiyetvneh, ennek a nyelvnek a beszélői, a fiai 1770-ig be- bizonyithatuan azt sem tudták, hogy ez az árva nyelv hova tartozik, milyen nyelv- családba, leik a rokonaink es azok hol, merre élnék? Még nincs Halotti Beszedünk, még messze, nagyon messze vagyunk attól, hogy felfedezzék a Mária-siralmat, amikor egy véletlen — de micsoda bonyolult véletlen — jutLatja ezt a népet ahhoz, hogy bebizonyítsák előtte a finnugor eredetet. A veicllenek láncolata mellett idézzük fel e nyelv eletériek masfajia bonyolultságait ig: a toruk Uodonsag uuui kevesebben beszeltea magyarul, mint a török hódoltság előtt, pedig közben százötven esztendő telt el. A török hódoltság elolt, Mátyás korában, annyi ember beszélt magyarul, mint amennyi angol abban a korban angolul. S a roppant töredezés és történelmi zuhanások ellenére a mai magyar nyelvnek több mint egymilliós a szókészlete, a mai angol világnyelvnek sem sokkal több. A n;ai magyar nyelv egyetemi tankönyve szerint 1 000 000— 125 000. S hogy fokozzuk nyelvi helyzetünk bonyolultságának állapotát: ma a világon tizenötmillió ember beszél magyarul, körülbelül tizenötmilliónak az anyanyelve magyar, de nem tizenötmilliónak az államnyelve magyar. S a történelmi fejlődés példái nyomán számolni kell azzal is, hogy a franciaországi, a kanadai, a belgiumi, a svájci, a haiti francia nyelvhez hasonlóan többféle magyar nyelv alakul ki, például a vajdasági. erdélyi, amerikai, amelyeknek törvényei, szelleme azonos ugyan, de szókészlete részben nvú- különbözik. AJ ilyen történelmi, s Ilyen földrajzi körülmények között ennyi bonyolultság között, mit teszünk mi azért az ősi, gazdag, nagy — talán a legnagyobb — nemzeti kincsünk ápolásáért, s felvirágoztatásáért? S itt már egy nehéz ellentmondás bonyolultságát kell felvetni. Bérezi Géza egyetemi tanár, nyelvünk legnagj óbb élő tudósa, akit A magyar nyelv életrajza című müvéért a legutóbb az Állami Díj I. fokozatával tüntettek ki, azt mondta néhány évvel ezelőtt egy debreceni nyelvészkongresszuson, hogy' a magyar nyelvtudomány reneszánszát éli, Kazinczy koránál teljesebb es gazdagabb anyanyelvűnk ápolása, gondozása s a jó kertész munkáját támogató állami bőkezűség. Csak legnagyobb vállalkozásainkat említem: a felszabadulás után életre hívták — idén húszéves — a Nyelvtudományi Intézetet Megjelent egy páratlan vállalkozás. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának első kötete, s kiadták a „legnehezebb”, mert legsúlyosabb magyar nyelvészeti munkát. A magyar nyelvjárások atlaszát, amely a ma gyarországi és a környező államok magyarlakta vidékeinek, népének nyelvkincsét térképezi fel. Évről évre megrendezik A magyar nyelv hetét. Olyan vállalkozásaink voltak, mint a Kodály emlékpályázat, amelynek célja volt a magyar nyelv iskolai oktatását még vonzóbbá tenni. Megjelent a magyar nyelv regénye, Bárczi könyve, A magyar nyelv életrajza közel ötszáz oldalon, s ki ne ismerné Lorincze Lajos páratlan rádiós ötperceit? Nyelvészeti irodalmunk ilyen gazdag soha nem volt — Zala megyében összegyűjtötték az összes földrajzi nevet, megtettek ezt Vas megyebeli ts, s leszui a lovaboi nie- gyeKüep — mindent mentünk, érzünk, ami érték, ami a nyelv múltjára, vagy jelenere vonatkozik, s az Akadémiai Kiadó anyagi txike- züsege lehetővé tesz olyan gy ü j lemeny ek megj eleit tetőséi, mint például Ami Lajos népi mesemondó mesei — három kötetben! E néhány szót, s megjegyzés! meg kell magyarázni. A rádió folytonos nyelvművelő munkája, a győri Kuzinczy- v er senyék, a szép magyar beszédért folytatóit versengések, az allami bőkezűség, a Nyelvtudományi Intézet nagyszerű munkája, az aka démiai nyelvművelő munkabizottság tevékenysége ellenére is. folytonosan romlik, kopik, szelleméből vetkőzik ki az- édesányaiiyelv. Számosán helytelen hangsúllyal beszélnek és elfelejtik, hogy a magyar nyelvben a hangsúly az első szótagon van, A rádióban, a televízióban, de egyes színházainkban is sok a helytelenül hangsúlyozó, egyenesen éneklő hang. s a kolozsvári magyar színházban például szebben, érzékletesebben, hűségesebben, mert jobban beszélnek magyarul, mint egyes vidéki, de nem egy budapesti színházban is. A mi állami gondoskodásunk még arra is kiterjed, hogy magyarra tanítsuk a nyugatra szakadt, s a magyar nyel - vet már felejteni kész égj' kori honfitársainkat — hiszen a Magyarok Világszö vétsége Szülőföldünk címen remeklő válogatást és nyelvtant adott ki. nagy anyagi áldozatot vállalva. „Fönt” állam es nyelvtudomány mindent megtesz nyelvünk ápolásáért. „Lent” azonban lerjed a „brosúranyelv”, egy sajátos zsargon, amely torzszülött szavak — „nagyságrend”, „lerendezés' — hínárjával fonja körül a nyelvet, rontja, töredezi es sorvasztja. Ez a nyelv ellenállt minden idegen nyelvi — török, latin, nemet — veszedelemnek. Ezért érthetetlen napjaink magyar nyel vének és magyar beszédének a romlása. Ma semmi sem fenyegeti, s minden — állam, tudomány — támogatja a nyelvápolást, a nyelvmű vetést. Mindezek ellenére kevés a mai éiö nyelvben, a beszélt nyelvben, a szónoki nyelvben az érzékletes szépség, a szavak gazdagsága es árnyaltsága, a logika fegyelme, a szinonimák használata, tehát nem merítünk mélyen abból a páratlan kincstárból, amelyet a régi nemzedékek ránk örökítettek. A magyar nyelvnek olyan remeklő szónoka e nyelvnek olyan páratlan művészéi voltak, mint Kossuth s rmt szóljunk a mai szónoki nyelv általános szürkeségéről, a sztereotipiákról, előre gyártott elemek alkalmazásáról, a közös gondolat és közös eszme szegényes, nem egyéni, gyakran nem vonzó, mert egy - hangú megfogalmazásáról? A háromezer éves, több, mint egymilliós szókészlettel bíró, páratlan gazdagságú es költőink soraiban már-mar a csillagok fényét érintő magyar nyelv gondjait megtete- zi, hogy sok magyar gyermek nem végzi el a nyolc általánost sem, vannak még bőven analfabétáink, a magyar nép tengerében nagyon sok olyan család van — vidéken, városban is, meg tanyán —, amelynek tagjai soha nem olvasnak, s művelődési házaink egy része sem képes hivatását betölteni. „Az a tény. hogy anyanyelven magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, irok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” — írta volt e nyelv egyik művésze, Kosztolányi Dezső. Nem egészen, csak egy kicsit, egy parányit ebben a szellemben élni, s a nyelvrontás ellen, az anyanyelv szépségéért már tettünk valamit Az egyik falusi pedagógustól érdeklődtünk* ott van-e. még a községben a híres nép műemlék, vagy már elszállították a szabadtéri múzeumba Viaszacsodálkozott, évek óta él a községben, de nem tud arról, hogy ilyen kincse lenne lakóhelyének. Sajnos nem egyedülálló eset. nem is csak pedagógustéma hisz ugyanígy nem tudott erről a régi kincsről a falu orvosa,. tanácselnöke, művelődési otthon vezetője sem, De másutt, sőt a meg; eszékhelven is bőven vannak hasonló példák. Megyénk különösen gazdag népi műemlékekben, a népművészet megmentett, feldolgozott. ' agy feldolgozásra váró értékéi jelentősek. Ha a szellemieket is hozzávesszük, — a rendkívül változatos és gazdag mesekincset \ agy a naiv parasztfestészet ránk maradt alkotásait — jócskán van miből meríteni a népi kincsek ápolóinak. Napjainkban is van példa rá, legutóbb a Röpülj páva vetélkedő, hogy a -szemünk láttára és modern korunkban is vannak továbbvivői, csiszolói a népi kultúrának. Gondoljunk csak a tákosi Simon Józsefnére, aki a Népművészet mestere címet nyerte el, s azóta Is „utazó követe” népdal kultúránknak. Izgató kérdés, mit tud kezdeni a népművelés a népi kincsekkel, melyek adottak, de néhol ósdinak, korszerűtlennek vélik felhasználni őket a kulturális nevelő munkában. Számos helyen felfedezték milyen eredményesen lehet építeni erre az esztétikai ízlésneveléstől a hazafias nevelésig, árnyaltan, nagy hozzáértéssel. De még sok olyan község van, ahol éppen helyben tudnak a legkevesebbet arról a népi műemlékről, hagyományról, vagy élő személyről, aki kiemelkedő kincsestára, művelője a folklórnak. összeférnek-e a népi kincsei-: a modernséggel ’ Életünk minden rezdülésé válaszol erre, a nép évszázados, évezredes művészeti motívumai visz- szaternek a modern alkotásokban, legyen szó építészetről, zenéről, kerámiáról, képzőművészetről. A legnagyobb alkotok mindig is tudatában voltak ennek, ezért is tudtak kiemelkedő alkotásokat létrehozni. Tiszta forrásból merítettek. Ehhez a tiszta forráshoz nem korszerűtlen dolog visszahyúlhi a népművelőknek sérti. Persze szakemberek, néprajzhoz értők nélkül nem boldogul a' népművelő, hisz nem minden kincs, ami annak látszik, nem minden művészi érték, ami régi. Lehet-e közömbös a népművelő, — a pedagógus könyvtáros, művelődésiotthon-vezető. bármilyen munka- területen dolgozó — amíg emberek ezreinek tudatában. Ízlésében meg egyenrangú a népdal és nr, édes-bús, giccses nóta, amíg „virágzik a szq- ■ bók' falán a’falusi idillt giccs- nsh kifejező falvedókultusz csúf tortiyócskákkal, bántóan ízléstelen —- de igét: költséges és nagy „paloták ’ épülnek sorra, — hogy a kirívóbb fehér (óitokat idézzük. Ma még együtt é nek a szélsőségek, s ez természetes eleme a fejlődésünk ellentmondásos jellegének. A paraszt- házakban együtt van a tévé, — s abban a népdalvetélkedő, — de a falusi emberek egy lésze legfeljebo ösztönösen ér- .1 meg a tiszta kin’seket őrző népdal és az érzelgős, giccsbe hajló nóta közötti értékkülönbséget. S így sorolhatnánk tovább, mciyt k tovább szaporítanak a helyi népművelők adósságait, feladatait Nem egy napra, nem is egy embernek szóló közös gondok ezek. Tdeje lenne többet tenni mindenütt a népi kincsek ápolásáért, az igazi és a hamis megkülönböztetéséért, s új értékek kiásása érdekében. Korszerű, maradandó népművelői vállalkozás ez; agyién sürgető követelmény miß- den szabolcsi faluban, városban. p. rt MÁJUSI VIRÁGOK Mohácsi Regős Ferenc grafikája Fájdalmas tréfa L evette az ingét és elnyúlt a fúvón. Ez kicsit hűsítette. A torkát feszítő hányinger már csillapult, de a rossz közérzet, a kedvetlenség, ami még a villamoson elfogta, itt sem akart feloldódni benne. Hetek óta készültek erre a kirándulásra az osztállyal. És otthon is. Nagyapa új kantárakat szerelt a kis hátizsákra, amit még az első úttörőkirán- dulásra varrt neki, lenn a műhelyében. A szíjakat azóta kinőtte. Tegnap délután rakták rá együtt* a hosszabbakat, közben nagyokat nevettek, mert a régiek csak a hóna aljáig értek. Mindenhez ért az öreg. Lakatos és vízvezetékszerelő, amióta nyugdíjas erre van az engedély, meg az a kis kóceráj a pincében, de ezt a bakancsot is ő talpalta és vasalta meg a héten És mennyi történetet tud! Igaziakat. Az illegalitásból, meg a háborúból, a felszabadulás utáni évekről. Úttörőcsapatuk naplójába ezekből egy egész könyvre valót feljegyeztek. Nagyapa most is bejár a -'yár- ba, a kerületi pártházba az elvtársaihoz, meg az k >.s felkeresik Órákat tudnak beszélgetni. öt persze kiküldik olyankor, csak anyu és nagyapa marad a vendégekkel Amikor pedig elmennek, rendszerint anyunak ki van sírva a szeme. Ha kérdezi, csak annyit súg oda: „Édesapádról is beszélgettünk.” De úgy. hogy nagyapa ne hallja Mert akkor azt mondja: „A gyerek ilyesmivel ne foglalkozzék. Majd ha tizenhat éves lesz, akkor én mindent elmondok neki.” Mit titkolódzik nagyapa? Tudjá ő, hogy azon a napon született meg hirtelen, amikor édesapát a gyárkapuban az ellenforradalmárok megölték. Nem engedte be a csőcseléket. Milyen szépen beszélt erről a Pista bácsi, az osztályfőnöki órán. Édesanya azóta nem tud dolgozni, gyenge a szive Nyugdíjat kap az államtól, meg árvaellátást. Persze, az osztályfőnöki óra óta a srácok már nem húzzák a soványsága miatt. Tudják, hogy ő hamarabb született, azért ilyen. Csak a Füles név maradt rajta levakarhatatlanul. Tehet ó róla, hogy sovány az arca, és eláll a füle? Nagyapa is így hívja, ha jókedve van. Le az más... Nagyapa... Gyuszi kínlódva nyomta arcét a jó szagú földhöz Torkába megint felszökött a Weserű- savsnyú íz Szédült Hogy is jutott eszébe az a hülyeség? Ha tegnap este lefeküdt volna korábban, ahogy nagyapa mondta, nem iátta volna azt az átkozott műsort a tv-ben. Régi híradórészletek, dolcu- menlumfilm a fasizmusról. Német katonák meneteltek horogkeresztee zászlókkal, meg Hitlert, mutatták, amint hisztérikusan, ordítva beszélt a harcba induló katonáihoz:. Nagyapa valamit mondott anyunak. Nem hallotta, hogy mit, mert már félig aludt a sezlonon, csak azt iátta, hogy nagyapa arcán az a nagy forradás kipirosodik. Arról a furcsa alakú, mély forradásról sem mond semmit, hiába faggatta. O edig tudja már, mikor-*• lehet kérdezni. Ha tör-> téjíik Valami a világban, jönnek a szomszédok, nagyapa magyarázza meg. Ilyenkor nagyapa beszédes lesz, komolyan, lelkesen beszél, magyaráz. Aztán lenn a pincében kettesben folytatják. Szereti nézni, amikor bütyköli az öreg a javítanivalót, amit a környékből Összehordanak. Szinte újjá varászolja ami a keze alá kerül Közben mesél— Meg amikor, mint legutóbb is NÉPI KINCSEK- ÉS GICCSEK
