Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
május 17 R ELET -MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET a <ím Városunk kulturális életének erősödését sok jó elgondolás, színvonalas rendezvény fémjelzi. Ilyen eseménysorozat a Mátészalkai dalos tavasz” is, aminek műsorában mi, zenekedvelők egy meglepő programot találtunk: Beetho- ven-hangverseny. A címlap ugyan semmi többet nem mondott, de lalálhat- na-e valaki a mester életművében olyan művet, amely vem nyújtana magas rendű zenei élményt? Meglehetősen vegyes érzelmekkel, de inkább szorongással készültem erre a hangversenyre. Arra a közömbös közönségre gondoltam ugyanis, amely már sok komoly szín- müvet, mint pl. Ibsen Nóráját, Brody Tanítónőjét fél házzal fogadta. Balsejtelmem beigazolódott: a teremben mindösz- sze 20—25 fő foglalt helyei, vagyis feleannyi. mint amennyit a nyíregyházi szabolcsi szimfonikus zenekar — a vendégszereplők — létszáma kitett. V zenészek arcán észrevehetően megjelent egy finom sajnáló mosoly, amikor a helyeiket elfoglalták, s végigtekintettek a termen, ök ettől fügNégy évvel ezelőtt Tisza- vas variban nehal Hanko László ének- es zenetanár kezdeményezte a már hagyományossá váló Tisza-parti tla- lostalalkozót, Az volt a cél, hogy az egyszolamu éneklés, a kis létszámú, főleg vidéki munkás-, parasztkórusok szerény, de mondanivalójában gazdag találkozója legyen, csendüljenek fel az Alföld népdalai Eddig két ízben vált valóra ez Tiszalúkön, az idén pedig Hankó László szülőföldjén, Tisza vasváriban rendezik meg május 17-én a III Tisza-parti dalostalálkozót . Tizenöt kórus vesz részt a dalostalálkozon. Délelőtt 9 orakor a művelődési ház előtti téren Cser Gusztáv: Dal a felszabadulásról es Kodály ZolLán: Magyarokhoz című művének közös elöa- adása lesz a nyitánya a színvonalasnak ígérkező kulturális eseménynek. Lévai Sándor, a községi tanács vb- elnöke mond megnyitót, majd fellépnek a meghívott kórusok. Elsőnek A Debreceni Gördülőcsapágy Művek vasas munkáskórusa rnutatgetlenül végigjátszották a műsort, úgy, mintha a terem zsúfolt lett volna. Mind a szólisták, mind a zenekar — követve a dirigens nagyszerű vezénylését — tudásuk legjavát adták. Az aránylag kis szimfonikus zenekar felszínre hozta és átadta a közönségnek az Egmont nyitány és a Sors szimfónia gomolygó erőit, drámai feszültségét; az F-dúr románc fenségességét, szépségét, egyszóval mindazt, ami a beethoveni zene sajátja. De tériünk vissza a hallgatok sajnálatosan alacsony számára. Az eset elgondolkodta- tásra kell késztesse mindazokat, akik városunk kulturális ügyét a szívükön viselik. Kik és hol követték el a hibát? Talán a dalos tavasz rendezősége is merész volt, amikor a Beethoven-estet műsorra tűzte. Nem számolt azzal, hogy a jugoszláv—magyar válogatott mérkőzés erre az időre fog esni. Azt azonban remélte és feltételezte, hogy sokan, alcik hivatásszerűen művelik (zene-, énektanárok) vagy tanulják a zenét (zeneiskolai tanulók), vagy a művelődésügy szolgálatában állanak, elmennek erre a jelentős zenei eseményre. kozik be Halmos Annácska, Szabó F: Lakodalmas (orosz népdalszvit), Kodály: Jelige, Kocsár: Tavasz dala szerepelnek műsorukban, az együttest Ternyey András vezényli A Sárrétudvari A FESZ parasztkorus sárréti népdalokat, feldolgozásokat, ad elő Nemes István vezetésevei. A barándi parasztkórus népdalcsokorbol, Morley, Mendelssohn és Bárdos müveiből állította össze műsorát. A dalostaláikozo elsősorban a szabolcsi énekkarok tavaszi seregszemléje lesz a megyei művelődési központ pedagóguskorusa főként Bárdos-müveket ad elő, vezényel Tárcái Zoltán, a mátészalkai járási művelődési központ pedagóguskórusa Kodály: Fölszállott a páva, Bárdos—Radnóti: Himnusz a békéről, Tornyos—Soltész: Ágyútűz lobbant című dalait szólaltatja meg, karnagyuk: Erdős Jenő. A vásárosnamé- nyi járási művelődési központ vegyes karát Világi István vezeti, a liszalöki járáHiányos lehetett a szervezés is. Az igaz, hogy 150 jegyet eladlak a különféle üzemekben,1 vállalatoknál, de ezek közülj csak néhányon jelentek meg. Sokan — mint az utólag kiderült — nem is tudtak a hangversenyről. Hiba volt az is, hogy az időpontot a tavaszi; szünetre telték, s ezáltal a: középiskolás tanulók nagy ré-j szét eleve kizárták. Pedig tud az ifjúság is lelkesedni a klasszikus zenéért, ha megfelelően elvezetjük őket hozzá. Ezután tökéletesebbé kell tenni a közönségszervezést, az ilyen alkalmak publikációit. S ha vannak jó elgondolások j (mint a szóban forgó koncertnek a műsorba iktatása), akkor a gondolat, a terv nagy- szerűségének a kivitelezés következetességével feltétlenül „szinkron”-ban kellene lenni. Ha eredményesen fáradozunk ezért, akkor egy idő múlva elérjük. hogy a fut-1 báliméccs élményét fel tudjuk áldozni kulturális élményekért, s nemcsak az új épületek, üzemek, hanem a szellemi éleiben is várossá fejlődjünk. , Sipós István tanár si művelődési központ Erkel kórusát Ajtai Lóránt, repertoárjukban magyar népdalcsokor, Bárdos: Tiszai dallamok, Kodály: A szabadság himnusza című müvei szerepelnek. Az egész napos dalos eseményen mutatkozik be a nagykálloi pedaguguskorus. Szántó János, a Mátészalkai ÉRDÉRT vegyes kórus. Erdős Jenő. a Nyírmeggyes! Petőfi Tsz v egyes kórusa Jurkó Pál, a márki ÁFÉSZ vegyes kar Fodor József, a barabási Béke Tsz férfikar Batári Károly, a nyírkátai ÁFÉSZ vegyes kar Jurkó Pál, a tisza- dadai községi művelődési otthon vegves kara, Somogyi József karnagy vezetésével. A dalostaláikozo zárómüso- rát a Debreceni MÁV Jármű javító Egyetértés férfikara adja Lendvái: Dózsa si- ratója. Liszt: Fényt, több fényt, Borgulya: Hajnalban című műveivel, az énekkart Potyók Balázs vezényli. A szabadtéri dalostalálkozóra a környező megyék községeiből, városaiból kirándulókat is várnak. Bartha Gabor: FÉLÚTON — Fogják meg! Fogjak meg ..! Keskeny arcú, bajuszos, sapadt negyvenes férfi legyint: — Itt mindig így van. — Utálkozás bujkál a hangja ban. Es nem mozdul. A menekülő mellette megy el. Tépi a két vonatkocsi között az átjáró ajtót. A tömegben úgy tűnik, hogy csak a hang üldözi: — Fogják meg! Kopott bőröndön öregember ül. Pesttől Szolnokig nem szólt, nem mozdult. Most felnéz, mint aki ébred. Szemébe fényt lop a kíváncsiság. Kéthetenként hatszáz kilométert utazik. Otthon a nyírségi kisvárosban majd iszik egy nagyfröccsöt a vendéglőben. A menekülő eltűnik az átjáróban, ö leejti a fejét, s csak akkor néz fel újra. amikor a tömegen átvágva rpagukat az üldözők, közeire hozzák a kiáltást : — Fogják meg! Kemény arcú, lányfrizurás fiatalember támasztja a WC ajtaját. Tetovált kézfején nyíllal átszúrt szív. Szakértő. Nem tudja, hogv mi történt, de a menekülőnek szurkol. — Engem is elmartak egyszer itt a kékek. Ott is va- csoraztattak, mert eltörtem egy palinak az állát. ,. Az emberek másfelé néznek. Mindenki másfelé néz, aki a menekülő karját elkaphatta volna az előbb. De örülnek, hogy a tetovált mesél. És a saját áliára gondol mindenki. A menekülő is behemót erős ember lehetett. Verejtékes arcú rendőrtizedes préseli magát a behemót menekülő után. A tize des vékonyka ember. — Merre ment? A bajuszos utal kozva int: — Arra. — S csak magának dörmögi hozzá: — Mintha másfelé is mehetett volna. . . A rendőr is eltűnik az át járóban. Olt legalább félrehúzódnak előle, mert ott nem lenne szabad utazni. Mondatok: — Lopott” —- Biztosan kártyáztak. — Legjobb az ilyenből kimaradni. Én kérem tanú se vagyok szívesen , . — Most még istenes a vonat, Tizennégy éve járok Hogy régen mi volt itt! — Én láttam, amikor cigányok estek egymásnak. Mindenki mond valamit. Az unatkozók rangért küzdenek. a rang a régebbi járás, az. izgalmasabb történet — Egy embert egvszer ki hajítottak a vonatból.., — Nekem a táskám emeltek el. Nem is szóltam a rendőröknek. Ócska laska volt... — Egy ember meg lehúzta a cipőjét és úgy aludt. Mire felébredt nem volt cipője. . . Közben, ahonnan az ember menekült, már érkezik a fülkétől fülkéig gyalogló hír: — Összevesztek a kártyán és késeit. Változatok: — - Meghalt... Csak a vállába szúrt. . . — Bicska volt a másik kezében is... Az öregember dörmög: — Meg kellett volna fogni, akkor meg ha szurkán. A hosszú hajú jósol: — Itt ugyan el nem fogják. Majd holnap, vagy holnapután, ha megtudták, hogy ki volt. — Kis sajnálkozással fűzi hozzá: — Mostanában elég ritka az ilyen. — Mind elfogják egyszer. Ha nem ma, akkor holnap. Elfogynak a történetek. Az öregember, mintha bóbiskolna. De még Törökszenlmik- lós előtt rés nyílik a tömegben. A kis tizedes hozza a bilincselt kezűt. Az már nem hős. Lógatja a fejét, s mintha lépni is erőtlen lenne. A rendőr taszigálja maga előtt. Egy asszony szörnyülködik: — Látták? Még az inge is csupa vér volt... — Nem cserélnék most vele — Részeg volt ez, — Mázlija volt a zsarunak. Ha Törökszentmiklósig nem erte volna utol. . . — Biztosan azért futott. Karcagon a megszűrt embert leszedik a mentők. A maga lábán megy, de támogatják. S már teljes a történet. A fürgébbek elmennek megnézni, hogy melyik kocsiban volt a verekedés. — Pesttől kártyáztak. Meg ittak, ügy verekedtek össze. Azt mondják, hogy alaposan adtak egymásnak. — Az ülés is csupa vér volt. — Egy asszony elájult. A következő állomáson két rendőr elviszi a bilincselt kezűt. Es az út már tömény unalom újra. A hosszú hajú sajnálkozik: Biztosan várták otthon a csórót. — Azt a másikát is várták. A szerencsések, akiknek hely jutott aludni próbálnak. A többiek nézik az elfutó állomásokat. A hosszú hajú szívesen mesélné, hogy ő, amikor eltörte egy ember állát,' de senkise figyel. Abbahagyja hát. Aztán Hajdúszoboszlón egy reszeg férfit tesznek fel a vonatra a barátai. A részeg izgáza. Esküdózik, hogy megveri a jegyvízsgálót. ha jegyet merne kérni tőle. Hallgatják, mosolyogják. A hosszú hajú még biztatja is. És Debrecenig majdhogynem reménykedünk, hogy jön a kalauz, hogy elér idáig, és ha összevesznek, akkor tíz percig minden elviselhetőbb lesz. Sokan az út felén se járnak, s ez tíz perc ajándék lehetne a kéthetenkénti hatszáz kilométer első harmadában. . . Csukái István: Játszik a szív. Játszik a szív az őrömmel, könnyű préda a szív — rí a tücsök: ében,billentyűs múmia-síp, és a valótlan táj gyönyörűen újra felém úszik s mint a szivem, oly hűen őrzi s kemény, sziklakemeny gondok kopárján hozza derűs gyermekkorom, hogy nagyon árván tiszta, erős így legyek én! Muzsikálj tovatűnő édeni kor, bár fed az álarc s férfira hűlő táj betakar, játszik a szív az őrömmel, könnyű préda a szív, rí a tücsök, ében billentyűs múmia-síp. Tisza-parti dalostalálkozó Tiszavasváriban jöttek haza a kispályáról. A gyári csapat játszott itthon, az öreg nagy szurkolójuk. Minden meccsükre elmegy. „Na. Füles, menjünk egy kis nívós focit nézni Ez nem a magyar válogatott. — de jobban játszanak”. Mindig ezzel a szöveggel indulnak el. Szeret viccelni, tréfálkozni. Pedig elég lehetett neki, amit átélt, meg édesapa halála. Egyetlen fia volt. Ott a pályán is beszéltek édesapáról azzal az emberrel, aki olyan nagy örömmel ölelgette nagyapa', amikor összetalálkoztak. Hazafelé arról mesélt, milyen bátor harcos volt a háborús években, meg az ellenforradalom alatt az az ember, együtt volt édesapával ott a gvárban. De amikor kérdezte tovább. mert többre, másra lett volna kiváncsi, nagvapa megint elkomolyodott. „Gyű- szí, erről majd ha tizenhal éves leszel, akkor beszélünk Akkor már megérted.” Ezt válaszolta. mint mindig: H anyatt fordult a földön Az eget nézte. Társai is ' elcsendesedtek a tisztáson Biztos falják a tízórait. Erre a gondolatra undora támadt Egy falat sem menne le a torkán. Pedig nagyapa ugyancsak felbiztatta anyut hogy jól pakoljon fel. neki a kirándulásra. Dagadt, a kövérre hízott osztálytársuk biztos bezabálná egy ültő helyében az egészet. Oda is adná neki szívesen, de nem volt kedve közéjük menni, mert megint csak nyaggatnák, miért van úgy lelombozódva. Hogy magyarázza meg nekik? Csak egy jó heccet akart, s amikor már helyrehozhatatlan volt. jött rá, hogy durva tréfát űz a nagyapjával. Reggel korán ébredt. Míg cihelődött, szedte magara a szerelést, eszébe jutott, milyen mulatságosan rángatózott az örege arcán az a forradás. Leszaladt a műhelybe, s a satu fölé. a falra karcolt egy nagy horogkeresztet. Állati nagy hecc lesz, irtó pipas lesz az öreg, ha meglátja. Mire ő este hazajön, már lecsillapodik. de azért biztos nyakon csapja. Azután kibékülnek, mint rendesen egy-egy balhé után. És talán elmond valamit arról a forradásról is... Nem bír a társai közé menni, pocsékul szégyenli magát. Ha meg tudná magyarázni?! Meg azt sem bánná, ha iól leápolnák érte. Mert a srácok i - nagyon szeretik az ő öregéi és tisztelik. Legutóbb május elsején, csak tátották az etetőjüket a haverok, akik látták, hogy kezeltek nagyapával az ismert vezetők, akiknek a neve benne van a történelemkönyvben is. Ott vonultak a kerületiekkel, s amikor meglátták nagyapát és vele őt, maguk mellé húzták a sorba, és kérdezték, hogy él, nincs-e valamiben hiánya. És amikor őt bemutatta nekik, azt mondták, neveljen belőle is olyan embert, mint amilyen a fia volt. Ez az emlék mór úgy fájt, hogy Cyuszi szájához szorította öklét, hogy fel ne ordítson. É ppen hogy világosodott, amikor felébredt. Nem mozdult, feküdt az ágyban, nehogy felzavarja menyét és unokáját álmukból. Hadd pihenjen az a szegény asszony, úgy sincs igazán nyugalma azóta. Gyusz.it majd fél hatkor ébreszti, el ne késsen a kirándulásról. Később hallotta a mocorgását. Elmosolyodott Bezzeg ma felébredt magától is. Készülődik. Nem ment. ki hozzá, hagyta, hadd csinálja egyedül. Kettesben csak elbeszélgetnék az időt. Kedve szerint ment volna velük, hiszen mászkálnak ők sokat Gyuszival a hegyekbe. Minden helyet megmutatott a fiúnak, ahol valamikor az elvtársakkal titokban találkoztak. Hogy miről is volt ott akkor szó, azt maid később meséli el neki. És minden mást is. Most még gyerek, ügy se értené Amikor Gyuszi induláskor átment, a szobáján, csak intettek egymásnak búcsúzóul mert a szomszédos szoba ajtaja még nyitva volt, ott még alszik anya. Milyen vigyorgó képpel indult el ez a kölyök... morfondírozott örömmel, míg öltözött Csendben ment ki a házból, addig nem evett, amíg körül nem nézett a kis kertben és a műhelyben. Egyenesen a. satuhoz ment, hogy kikészítse a szerszámo kat és a munkát, amihez a reggeli után hozzáfog. Nyúlt a fali villanykapcsolóhoz, abban a pillanatban szeme a szürke falon fehérlő horogkereszten akadt meg. Csak a szeme látta. Nem tudta, nem akarta befogadni a látványt. De az agy akaratosan dolgozott. Ez a rajz este még nem volt itt. Azóta a műhelyben csak Gyu- szi járt, ma reggel. Az ö unokája... Elgyengült a rátörő érzésektől. Le kellett ülnie. Homlokát a satu hideg vasához szorította. Mi történt a fiúval? Lehunyta a szemét. Gyuszi vigyorgó képe kúszott elé. aztán egy másik Gyuszi, a kicsi. Az első bizonytalan lépéseket próbáló. A gagyogó, a selypítő óvodás, aki ót hívta apának Ö vitte először iskolába Ott volt az úttörővé avatásán, s most megint látta a piros nyakkendői boldog gyereket. Felnőtt, okosodott, és egyre többet kérdezett. Gyuszi kérdezett... és ő nem felelt... Mért nem felelt?!! t Szenvedett Ütéseket érzett es maró fájdalmat az arcaba, ahol vadul rángatózott a mély, vörös forradás. A hogy befordult a sarkon, látta, hogy eg a pinceben a villany. Nagyapa még dolgozik. Csendben nyitotta a kaput, anyu ne hallja, hogy megjött. A műhelybe megy egyenesen, az öreg elé akar állni, legyenek túl már végre ezen a napon. Piszokul hosszú volt. Nem is eveit reggel óta, szédelegve ment le a lépcsőn. A műhelyből kicsapódó fénytől hunyorogva állt meg az ajtóban. Néztek egymásra szótlanul. Az öreg arca nyugodt voll, szinte merev, mintha sziklából vésték volna. A szürke falon fehérlő rajzra mutatott. A gyerek bólintott és hangosat nyelt, mert hirtelen kiszáradt a torka. Megérezte, most elmarad a pofon és a lefekvés előtti kibékülés. És ez nem keltett benne megnyugvást. Aztán hallotta nagyapja hangját: „Gyuszi. te sokszor kérdezted, mitől van ez a forradás az arcomon. Azt is, hog: apádnak miért kellett meghalnia. Most megmondom Előbb kellett volna. Ezt a sebet a koncentrációs táborban szereztem. Félig agyonvertek, s amikor már a földön feküdtem, a vérebeket uszították rám, azok marták kj az arcomból a húst. Mert ott is szervezkedtünk, hogy tartsuk egymásban a szabadulás reményét. Akik vertek, kínoztak minket, azok viselték ezt a jelvényt. Azoknak a követői ölték meg apádat, mert nem akarta engedni az esztelen elpusztítását annak, amit mi építettünk. A gyűlölködés, az ember meggyalázésának jelképét rajzoltad a falra. Tudod?” Miért nem kiabál nagyapa? Miért nem ver meg? Kívánta, hogy üsse meg. mint máskor, ha rosszat csinált. Mert rettenetesebb volt ebben a pillanatban a felismerés, hogy tudta, ismerte ezt a választ. Most fogalmazódott szavakká nagyapja szájában mindaz, amit válaszul várt a kérdéseire. Olyan fájdalmat okozott a felismerés, hogy nem tudott megszólalni. Csak nézte a nagyapját, akinek az arcán most mozdulatlanul kifeszült a forradás Felrohant a szobájába és úgy ruhástul vágta magát az ágyára. Hangos sírását sokáig hallották, míg könnyei jótékonyan el nem mosták szorongató szégyenét. Kadar Ediá Hogy a szellemi élet is városias legyen... Beethoven — üres házzal
