Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

KSfeBT-WAeYAHORSKAS WTO. március II. Látszat és lényeg Javítják a munkakörülményeket g. Uj szociális épület — Légkondicionálás Általános gépesítés — Kétmillió a biztonságra náló berendezéssel gondos­ízléses, gondosan készített kétnyelvű meghívót hoteófta' posta a minap Szombathely­ről: a Savaria nyári egyetem programját. Mindez nem rit­kaság a szerkesztőség postá­jában, dé a szombatit eJtá' meghívó mégis elgondolkod­tatja az embert. , A nyári egyetem augusztusban kez­dődik, a változatos műsor, az ellátási, és idagenforgakni ajánlatokkal együtt már feb­ruárban eljutott az érdekel­tekhez. Elképzelhető, mikor kezdték el a szombathelyi kulturális szervek, népműve­lők a nyári egyetem előké­szítését. S ennek megyénkbeli el­lenpéldája az egyik kiemel­kedő kulturális eseménysor a szerényebbnél is i szeré­nyebb reklámja: a megnyitó napján készültek el a prog­ramot tartalmazó füzetek. Mivel nem első és nem egyet­len ilyen esetet tudnánk em­líteni. érdemes bogozni az okát a szervezés sikertelen­ségének. Több esetben fordul elő, hogy a megye, a város kul­turális életében jelentős ese­ményekről a nyilvánosság egyik számottevő fórumát, lapunkat is aznap, vagy 48 órával előtte értesítik a ren­dező szervek. „Feltétlenül kérnénk megjelentetni, mert kútba esik a vállalkozás, mert a plakátok, meghívók nem készültek el, vagy...” És sorakoznak az okok, ma­gyarázatok. Természetes, hogy a napi munka sodrában előfordul­hat elcsúszás és „tűzoltó” munkával lehet valamit megmenteni. De az már nincs rendjén, hogy egyes szervek munkatársainak so­rozatosan nincs időérzékük, nem tanulták meg a kö­zönségszervezés legelemibb szabályait sem. Ebben a megyében az utóbbi évek­ben egyre több kulturális és tudományos rendezvény hív­ja fel magára a figyelmet. — a megye határain túl is. Si­került meghonosítani néhány hagyományosan ismétlődő és mind magasabb színvo­nalú és árnyaltabb kulturá­lis eseményt, de a népműve­lők és az őket irányító ve­zetők' 'meg bem barátkoztak meg a közönségszervezés korszerű módjával. Még csökkenti a különféle ki­állítások, előadások, s egyéjD események vonzerejét, tar­talmi ’"értékeit az a közön­ségszervezői gyakorlat, amit így fogalmaznak az illetéke­sek: nem az a fontos, hogy kik - vesznek rjészt, hanem a látszat, Iwgf tele legyen a terem. Leginkább iskolások­kal, katonákkal, vagy éppen más rendezvényre várako­zókkal. Ilyen közönségtoborzás szemtanúi lehettünk a közel­múltban egy kiállításon: a tárlat megnyitásának idő­pontja — véletlenül meg­egyezett 1 a mozielőadás kez­désével. S az történt, hogy a zaj, a lárma, a betódult és nem a tárlatra érkező tö­meg alig-alig csitult annyi­ra, hogy az ünnepélyes pil­lanat kezdetét vehette. Óva­tos volt a rendezés. Elavult és egyáltalában nem hasznos módszer ez, erre mindannyi­szor rá is jönnek a szerve­zők. rendezők. Saját magun­kat csapjuk be az ilyen kö­zönségszervezéssel, holott egy sor kulturális rendezvé­nyen bizonyosodott már be, hogy az igazában érdeklő­dők eljönnek, ha tudnak az eseményről, ha időben tájé­koztatják őket. Tulajdonképpen egy régi szemléletről van szó, egy kényelmesebb, de felszínes és látszateredményre törek­vésről. Még akkor is így van ez. ha a szándék nemes. Nincs értelme és nincs szük­ség rá, hogy a tartalmas és a közönség érdeklődésével is találkozó kulturális progra­mok „erőltetett” közönséggel menjenek. Régi igazság, nem az számít, hányán hallják az előadást, hanem az: hányán értik, fogják fel annak tar­talmát. Ügy tűnik, jo kulturális rendezvényeket kiötleni, nyélbe ütni könnyebb, mint közönséget szervezni. De a kettő csak együtt ér valamit. Ha a kettő nem találkozik, hiábavaló a legdicséretre méltóbb fáradozás is... Páll Géza Megyénk vállalatai, ipari üzemei az idén is sokat köl­tenek a fizikai dolgozók munkakörülményeinek javí­tására. Nagy összegű beru­házások szolgálják e célt. Gépeket vásárolnak a nehéz munkafolyamatok megköny- nyítésére, üzemcsarnokokat, szociális létesítményeket építtetnek a kulturáltabb munkakörülmények megte­remtéséhez. MEZŐGAZDASÁGI gépjavító vállalat: Valamennyi gépjavító ál­lomás között a nyíregyházi telep a legelmaradottabb a munkahelyi gépesítés és a szocialista létesítmények te­kintetében. A vállalat jelen­tős összegeket fordít a hiá­nyok pótlására. Ebben az évben adták át rendeltetésé­nek azt a komplett szociális épületet, amely öltözőket, fürdőt, ebédlőt és konyhát foglal magába. Építési költ­sége 3 millió forint volt. Az öltözőt, fürdőt már haszná­latba vették a dolgozók, a közeli napokban az üzemi konyha is indul: az ebédlő­ben 3—400 dolgozó étkezhet. 1970-ben kezdik meg, ugyancsak a nyíregyházi üzemben egy nagy, 3500 négyzetméter alapterületű szerelőcsarnok építését. A 3 millió forintos beruházáshoz a tröszt is segítséget nyújt. Az új csarnokban javulnak a munkakörülmények, kor­szerű munkahelyen dolgoz­hatnak majd az emberek. A megnövekedett felada­tokhoz mérten aránylag el­avult a gépjavító vállalat gépparkja, illetve az újabb gyártmányok már megköve­telik a speciális célgépesi- tést. Ebben az évben 2 mil­lió forintot, a TV. ötéves terv éveiben pedig fokozot­tabb mértékben költenek a gépesítésre. NYÍREGYHÁZI DOHÁNYFERMENTÁLÓ GYÁR: A most tartó nagyszabású rekonstrukció során külön­álló épületet kap a gépi fermentáló. A 6 millió fo­rint költséggel épülő üzem­ben öltözőket, zuhanyozókat és pihenőszobát is berendez­nek. Magas fokú lesz a munka gépesítése, amelyre több millió forintot költe­nek. Pneumatikus vágóbe­rendezést szerelnek fel, a dohányadagoló gépsor ki­zárja a kézi munkát, és ugyancsak gépesítik a legne­hezebb munkafolyamatot, a préselést is. Az anyagszállí­tást konvejorokkal, hidrauli­kus emelőtargoncákkal vég­zik majd a dolgozók. A le­vegő tisztán tartásáról, állan­dó frissítéséről légkondicio­kodnak. A kisvárdai dohányüzem­ben a közelmúltban adták át a négy és fél millió fo­rintos Deruházással épült korszerű, 180 személyes üze­mi konyhát, étkezőt, mely­hez fürdő, öltöző csatlako­zik. A gyárhoz tartozó többi vidéki üzem szociális és kul­turális létesítményeinek fel­újítására, karbantartására 1 millió 800 ezer forintot köl­tenek 1970-ben. Kísérleteznek a gyárban a nehéz fizikai munkát igény­lő dohányrakodás általános gépesítésére. Az idén a kí­sérletekre 40 ezer forintot szánnak a műszaki fejleszté­si alapból. A munkavédel­met, az üzemi balesetek csökkentését szolgálja az a 30 ezer forintos célprémium, amit a munkavédelmi ver­seny élenjáróinak tűztek ki. KÖZÚTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT: Az emberi erő kímélése. ?> nagyon nehéz útépítő munka Hogyan lesz hatezer fo­rintból minden jelentősebb befektetés nélkül egymillió­nyolcszázezer? A háromszáz­szoros haszon talán még a legmerészebb üzletembereket is meghökkentené. Ilyen ügy került nemrégiben — hosszú utánajárás, sok jogi vita után — a megyei tanács végre­hajtó bizottsága elé. Per a MÁV ellen A történet egyszerűsített változata a következő: Tu­zsér határában a MÁV újabb vasúti létesítményeket épít. Ehhez terület kell, amelyet annak rendje-módja szerint kijelöltek. Megtörtént a kár­talanítás előkészítése. A Kis­várdai Járási Tanács VB. igazgatási osztálya a MÁV által kért területért több, mint hatszázezer fo­rint értékű kártalanítást ál­lapított meg. Ez azonban nem volt elég a tuzséri Rá­kóczi Tsz-nek — amelynek ekkor tulajdonában volt a kisajátításra ítélt földterü­let. A tsz a kártalanítási összeg háromszorosára való emelése érdekében pert indí­tott a MÁV ellen. A vasút szakértői Is vizs­gálták, hogyan alakult ki a helyzet, milyen előzmények megkönnyítése a célja a vál­lalat idei nagyarányú gépe­sítési programjának. 6 mil­lió forintért vásárolnak a hazai gépgyáraktól és a szo­cialista országoktól úthenge­reket, nagy kapacitású asz­faltkeverő berendezéseket, aszfaltterítőt és különféle rakodógépeket. Az új géptelepüket, amely tavaly készült el, tovább korszerűsítik az idén. Közel 2 millió forintot költenek itt a munka biztonságosabbá tételére. Emelő- és futódaru­kat szerelnek fel, üzem­anyagtöltő állomást létesíte­nek és rendezik a belső köz­lekedést, úthálózatot építe­nek a telepen. Mátészalkán új építésveze­tőségi központot építenek eb­ben az évben. Az irodák mellé megfelelő szociális lé­tesítményeket is terveztek. Ugyancsak 1970-ben a kis- várd rí te­lepét is korszerűsítik. voltak, milyen alapon kap­hat a tsz ilyen nagy összegű pénzt. A gondot a vasút szempontjából az okozta: korábban úgy tudták, nem kell majd fizetni a terüle­tért. Később ismét igazát vél­te a MÁV, és-megfelelő ada­tok birtokában saját javára kedvező döntésért fordult a megyei főügyészhez. Ezt kö­vetően került az ügy a me­gyei tanács vb elé. A részletes és alapos vizs­gálat során kialakult a kö­vetkező változat, amely az elsőnél kissé bonyolultabb, de igaz, és rávilágít, milyen fogásokkal is kívánt hozzájutni a tsz — jogtala­nul — egymillió-nyolcszáz­ezer forinthoz. Kiderült ugyanis, hogy a tsz nem törvényes, módon jutott a MÁV-nak szükséges földte­rülethez, tehát nem is kér­het kártalanítást. Az ügy még 1966. decemberében in­dult a kisajátítást megelőző közigazgatási bejárással. A következő év áprilisában a Tuzséri Községi Tanács VB elnöke azt közölte a MÁV- val, hogy a tsz „megfelelő állami tartalékterülettel ren­delkezik, és így a kisajátí­tással kapcsolatban kártala­nítást folyósítani nem kell.” A tuzséri Rákóczi Tsz ve­zetői viszont másként gon­dolkodtak. 1968. áprilisában — tehát a kisajátítási eljárás megindulását közel másfél évvel követően — kérték a Kisvárdai Járási Tanács VB- től, hogy a tsz használatá­ban lévő állami tartalékte­rületet megvásárolhassák. (A vásárlást egyébként — ha kizáró ok nincs — jog­szabály biztosítja). Szabálytalan vásárlás A járási tanács vb a vásárlást engedélyezte, arany­koronánként 10 forintos vé­telárral. A tsz így 82 hold föld tulajdonjogát szerezte meg, közte annak a földnek tulajdonjogát is, amely a vasútépítés miatt már eljá­rás alatt volt. A tartalék­földek megvásárlása így — szabálytalansággal ugyan, de — megtörtént. Mire a MÁV benyújtotta a kisajátítási kérelmet, már 613 560 forin­tos kártalanítási összegről kapott értesítést. Sem ebbe, sem a később kért három­szoros összegbe nem nyu­godtak bele, ilyen előzmé­nyek után fordultak a mar «Arzcrvar" Újságolja egyik ismerő­söm, a napokban percekig állt az egyik nyíregyházi háztartási bolt pénztára előtt, mert az alkalmazot­tak „árzavarban” voltak. Az egyik megvásárolt cikk­nek nem tudta az árát a pénztáros: szólt egy másik dolgozónak, ő sem tudta; de még a vezetőhelyettesnek vélt dolgozó is dilemmában volt. Nagy nehezen aztán mégiscsak kisütötték, hogy mennyi lehet az az ösz- szeg. amit elkérhetnek a vevőtől. Az effajta bizonytalan­kodás nem ritka manap­ság. Különösen azóta gya kori, mióta a különböző árformák érvényesülnek. Próbáljuk megérteni a bo! ti dolgozókat: nem könnyű a sok ezer áruféleség érté­két betéve tudni és nap­ra, sót órára készen tájé­kozódni. Azt viszont a bolti dolgozóknak kell el­ismerniük, hogy az ily'Ti nyilvános árzavar gyanút ébreszt a vásárlóban és következtetni kezd... Mégiscsak jogos tehát a kérés: tüntessék fel min­denütt az eladásra szánt termékei-, árait — magán a terméken. említett illetékes szervek­hez. A megyei tanács vb meg­semmisítette a járási ta­nács korábbi határozatát, amely lehetőséget adott az állami tartalékterület meg­vásárlására. Jogszabály in­tézkedik ugyanis arról, hogy olyan tartalékterületet, amelyre már kisajátítási el­járás folyik, nem lehet meg­vásárolni. A tuzséri ügy pe­dig jóval előbb kezdődött, mint ahogy a tsz vásárolni kívánt. Az illetékes járási szerv tehát nem járt el kö­rültekintően. Ugyanakkor rámutat a végrehajtó bizottság arra, hogy egyébként is erkölcs­telen lenne, hogy a termelő- szövetkezet az államtól 6136 forint — ennyi jut a MÁV részére szükséges területre — ellenében tulajdonába került ingatlanért 1 840 680 forintot — ennyi a tsz jogi keresetének összege — kap­hasson. Mindezek miatt visz- sza kell állítani az eredeti telekkönyvi állapotot, amely- lyel alapját veszik, hogy ügyeskedéssel hatalmas ösz- szegű jogtalan haszonra te­gyenek szert. fjg'yeskedéssel nem lehet... .A tuzséri ügy egyébként nem volt egyedülálló az or­szágban. Az M 7-es autóút építésekor — mindössze né­hány héttel korábban — szó szerint ugyanilyen ügy ját­szódott le. Ott azonban egy- gyel magasabb fórumon döntöttek, ugyanis az érin­tett balatonvilágosi és ba- latonfőkajári tsz-eknek adott igazat a Veszprém Megyei Tanács VB. Végül is a leg­főbb ügyész óvására a Mi­nisztertanács tanácsszervek osztálya mondta ki a végső szót a szabolcs-szatmári dön- déssel egyidőben. Ez hasonló a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB határozatához: az útépítkezésekhez szükséges földterületekkel csökkentik az érintett tsz-ek használa­tában lévő állami tartalék- területet. Ezek a határozatok — amelyek a továbbiakban ha­sonló ügyeknél iránymutatá­sul szolgálnak — bizonyít­ják: ügyeskedéssel és „jól értesültséggel” senki sem juthast jogtalan haszonhoz. Marik Sándor Az ömbölyi Kossuth Tsz szerelői elkészültek az erőgé­pek javításával, most a munkagépek vannak soron. Hájer János Fucskó Sándor, Molnár György és Andricsák Antal most a permetezőgépek javításán dolgozik. (Hamme! József felvétele) Levél egy tékozló fiúhoz Elsősorban a cím miatt mellőzöm a megszólítást. Nem visz rá a lelkiismere­tem, hogy Önnek azt mond­jam: tisztelt uram, kedves barátom, esetleg csak any- nyit mondhatnék, hogy em­bertársam. Bár azok után, amit tett, ahogyan viselke­dett szülőanyjával, aki fel­nevelte, óvta, iskoláztatta, gondját viselte, erre sem ér­demes. Ember, egy érző-gondol­kodó lény nem vetemedik arra, hogy megverje az any­ját, rázárja az ajtót, félve attól hogy a kék-zöld folto­kat felfedezi az orvos, s ebből önnek baja lehet, ön az anyja becsületörökségét tékozolta el. Becsapta, fél­revezette, amikor az ön rá­beszélésére megvált kis ott­honától. Még ha meg serrf ígérte volna áss édesanyjá­nak, hogy gondoskodik róla, akkor is ez lett volna a kö­telessége. De megígérte, biz­tatta, jó sora lesz, öreg nap­jaiban nem szorul a társa­dalom támogatására. Ehe­lyett kicsalta pénzét, saját céljára fordította, s amikor mindenből kisemmizte, el­híresztelte, hogy összeférhe­tetlen, megmérgezi családi életüket. Lehet-e összeférhetetlen egy anya és gyermeke? Meddig kell süllyednie an­nak a fiúnak, aki ilyen ki­jelentésre merészkedik? S csak azért, hogy valamilyen módon megszabaduljanak az öreg édesanyától, kérték a szociális otthonba való elhe­lyezését. Természetes, hogy ezt első ízben elutasították. Joggal, hiszen tehetős a fia, nem szorul kegyelemkenyér­re, gondozásra az édesanya. így tudták először a hivata­los szervek. Csak azok után voltak kénytelenek úgy dön­teni, hogy állami gondozás­ba veszik, amikor látták ta­pasztalták veszélyben forog az édesanya élete. Láttam az összegyűlt ak­tákat, a jelentéseket, a szomszédok véleményét, a járási nőtanács elnökének írását, s megdöbbentett az ön cinizmusa, magatartása. Amikor az édesanyját megkérdezték: akarja-e, hogy bíróságra kerüljön az ügy, ő így válaszolt: „Soha nem tudnám elviselni, hogy a fi­amat ott lássam, s miattam megbüntessék.” S inkább vállalta a megaláztatást, a számkivetettséget, amit ön okozott. Azonban mégis anyja em­beri körülmények közé ke­rült. Nyugodt az élete, gon­doskodás övezi. Nem azért írom ezt, mert szeretném önnel tudatni, hiszen sze­mernyit sem érdekli. Csu­pán azért említem, mert Ön még arra sem hajlandó, hogy azt a csekély összeget kifizetné, ami az állami gon­dozásért jár. Nem könyör- adományt kér az édesanyja és a társadalom. Nem. Az eladott ház árából fizethet­né ezt. ön azonban még er­re sem hajlandó. Biztos va­gyok benne, ez az ügy még nem záródik -le ennyivel. Nem tudom, felelősségre von­ja-e tettéért valaki. Nem, nem is ez az érdekes. Egy biztos: a társadalom elítéli, a közvélemény megveti, amit tett. Hiába próbálta titkolni, palástolni, tudják a szomszédok, a városi tanács, a hivatalos szervek, intéz­mények vezetői. És elítélik önt. Farkas Kai min K. E. (angyal' Háromszázszoros haszon lett volna „Elveszett“ egYmil jó-nyolcszázezer forint Kisajátítást ügyben döntött a megyei tanács vb 1 «MM '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents