Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

t oldat Í970 március J1 külpolitikai összefoglaló P A Stopb—Brandt találkozó proli témái 1 ii özvéle ni én y-kutatás az [\$ZK-ban Jól benne járunk már a márciusban, a nemzetközi közvéleményt ezért egyre in­kább az — eredetileg febru­árra, majd márciusra terve­zett — Stoph—Brandt talál­kozó kérdése foglalkoztatja. Conrad Ahlers államtitkár­nak, a bonni kormány szó­vivőjének keddi sajtóérte­kezletén rengeteg kérdést tettek fel erre vonatkozó­lag. Ahlers azonban nem tu­dott konkrét választ adni. Ismeretesek azonban a legújabb fejlemények, mint­hogy az előzetes technikai megbeszéléseken felmerült, hogy Brandt Berlinből, az NDK fővárosából visszafelé Nyugat-Berlinbe menne és az NDK ezt — természetesen — mint provokatív gesztust élesen ellenzi, nyugatnémet részről most újabb javaslat merült fel: ne Berlinben, hanem másutt legyen a ta­lálkozó. (Hogy konkrétan hol, azt Bonn még nem kö­zölte, a nyugatnémet fővá­rosban elterjedt hírek sze­rint azonban állítólag Pots- damot javasolnák.) Az NDK fővárosában az az álláspont: a két fél egyenio- gúságának kifejeződése szempontjából nagy súlyt helyeznek arra, hogy e megbeszélésekre ott kerül­jön sor, ahová a meghívó eredetileg szólt, ahová szó­lóan a nyugatnémet kancel­lár azt el is fogadta, azaz Berlinben. Az NDK igen ke­vés indokot lát arra, hogy a tárgyalásokat valamely má­sik városban rendezzék meg. Berlinben rámutatnak: bonni szociáldemokrata és liberális körökben gyakran hivatkoznak arra, hogy a kormány szívesen megtenné ugyan ezt vagy azt a lé­pést, de az erős jobboldali ellenzék, meg a lépésnek a közvéleményre gyakorolt ha­tása miatt nem te­heti. Berlini vélemény sze­rint ez az érvelés nem kész­tetheti az NDK-t különleges engedményekre. Hozzáfűzhetjük: ezek érvelések, főképp. ami a közvélemény maga tar iását illeti, maguktól sorra meg­dőlnek. Érthetetlen, miért fél a közvéleménytől a reali­tások útján bátran előreha­ladni az új bonni kormány, amikor például éppen most vált ismeretessé három nyu­gat-németországi közvéler mény-kutatás eredménye, — s eszerint például az NDK és az NSZK között folyó leg; magasabb szintű tárgyalá­sokról a megkérdezettek 79 százaléka pozitívan (ellenző­én mindössze 8 százaléka) vélekedett. Nem félnie kelle­ne a közvéleménytől Bonn- nak, még ha a parlamentben kicsi is a többsége, éppen ellenkezőleg, a közvélemény­re támaszkodva kellene bát­rabban előrehaladnia a poli­tikai realitások útján, egye­bek közt az NDK-vaJ kapcso­latos új viszony kialakításá­ban is. Rapai Gyula, hazánk új moszkvai nagykövete átnyújtotta megbízólevelét Podgornijnak Moszkva (MTI): Kedden a Kremlben Rapai Gyula, a Magyar Népköz- társaság új szovjetuníóbelj nagykövete átnyújtotta meg­bízólevelét Nyikolaj Podgor­nijnak. a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa elnöksége elnö­kének. Ebből az alkalomból Rapai Gyula és Nyikolaj Podgornij beszédet mon­dott. Uj nagykövetünk hangsú­lyozta: — Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy hazámat, a szocializ mus építésének útján haladó Magyar Népköztársaságot képviselhetem a Szovjetunió­ban. Népünk soha nem fe­lejti el igaz barátjának, a Szovjetuniónak a proletár internacionalizmus szellemé­ben megnyilvánuló állandó segítségét, azt, hogy 25 év­vel ezelőtt felszabadította Magyarországot a náci Né­metország és a fasiszta rém­uralom alól. testvéri segítsé­get nyújtott az 1956-os ma­gyarországi ellenforradalom leveréséhez, néoünk nagyra értékeli, azt az önzetlen tá­mogatást, amely elősegítette az évszázados kizsákmányoló rend megsemmisítését, a szo­cializmus alapjaink leraká­sát és segíti napjainkban is a szocializmus teljes felépí­téséért folytatott harcunkat — Pártunk és népünk Le­nin tanításainak szellemében küzd az igazibb, emberibb élet feltételeinek megterem­téséért. — A Magyar Népköztár­saság külpolitikájának alapja a szocialista közösség orszá­gaival. elsősorban a Szovjet­unióval fennálló testvéri kapcsolatok és együttműködés további erősítése, elmélyíté­se és kiszélesítése. A törté­nelem igazolta e külpolitika helyességét. — Közös a világnézetünk — a marxizmus—leninizmus — közösek cél jaink^ a szo­cializmus és a kommunizmus megvalósítása. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnö­ke beszédében kiemelte: — Népeinket és államainkat az őszinte barátság, a szo­cializmus és a kommuniz­mus felépítéséért vívott harc céljainak és feladatainak kö­zössége egyesíti. — A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zött kialakult valóban test­véri kapcsolatok, amelyek a marxizmus—leninizmus ta­nításain és a szocialista in­ternacionalizmus rendíthe­tetlen elvein nyugszanak, eredményesen kihatnak mindkét ország társadalmi életének valamennyi terüle­tére. Mindkét ország azonos álláspontokat vall magáénak az alapvető nemzetközi kér­désekben, így tevékenyen szembeszegülnek az imperia­lizmus bármilyen formában megnyilvánuló agresszív po­litikájával, minden módon támogatják a nemzeti sza­badságért és a társadalmi ha­ladásért küzdő népeket, tö­rekszenek a béke, az euró­pai és az egyetemes bizton­ság megteremtésére. — Engedje meg. nagykö­vet elvtára. hogy.az ön. ré­vén , „baráti- - .üdvözletemet küldjem a magyar népnek, Magyarország történelme nagyszerű dátumával, a fel- szabadulás 25. évfordulójá­val kapcsolatban, amelyet a Szovjetunióban is széles körű­en megünnepelnek. Kérem: adja át szívélyes üdvözle­tünket a Magyar Népköztár­saság testvéri népének és vezetőinek, kívánva újabb és még nagyobb sikereket az ország szocialista felvirágoz­tatásához. A beszédek elhangzása után Rapai Gyula nagykövet bemutatta Nyikolaj Podgor­nijnak a moszkvai magyar nagykövetség diplomáciai beosztottjait. a. Amikor Londonban el tu csúztunk, azt mondta né­kem, hogy feltétlenül elláto­gat Capriba pihenni. Mielőtt azonban raszanta magát az utazásra, még egy­szer találkoztunk Párizsban, egy kétszobás diákszálláson, amely csak a méretét te­kintve volt diákjellegű, egyébként ragyogó tisztasá­got és szigorú rendet tartot­tak benne. Nagyezsda Konsztantyinovna teát fő­zött nekünk, majd elment, és mi kettesben maradtunk. Akkoriban bomladozott a Znanyije, s én azért utaz­tam óda, hogy megbeszél­jem Leninnel: szervezzünk egy olyan új kiadóvállalatot, amely a lehetőségekhez ké­pest, minden írónkat egyesí­tené. Vlagyimir Iljicsnek, Vo- rovszkijnak és még valaki­nek felajánlottam, hogy le­gyenek a kiadó külföldi szerkesztői, Oroszországban pedig Gyesznyickij-Sztrojev képviselte volna őket. Ügy véltem, szükséges vol­na több könyvet írnia nyu­gati irodalmak történetéről és az orosz irodalomról, a művelődés történetéről — olyan könyveket, amelyek gazdag adattárul szolgálná­nak a munkások önképzésé­hez és a propagandához. Lenin azonban elvetette ezt a tervet, utalt a cenzú­rára és arra, hogy milyen nehéz megszervezni embere­inket; a legtöbb elv társat le­köti a gyakorlati pártmunka, nincs igéjük trw.-De legfőbb és szántómra 1 legmeggyő­zőbb érve körülbelül így hangzott: vastag könyvre nincs idő, vastag könyvvel az értelmiség táplálkozik, az pedig, mint látja, a szocia­lizmustól , a liberalizmushoz pártol át, s mi nem tudjuk letériteni a maga választot­ta útról. Nekünk újságra, brosúrára van szükségünk, jó volna visszaállítani a Znanyije kiskönyvtárát, ez azonban Oroszországban a cenzúra, itt pedig a szállítá­si feltételek miatt lehetetlen: tíz- és százezrével kell on ta­rn ^fcyjBfcől^-j^lpmegnek s llyeW^lei ,i7w|lbí iliegáli­SffiSEOTSESS időkig. A reá mindig jellemző M nyűgöző élenkscggel es sza­oatossaggai iere_­te a szót, a kadét partiakra, akik „szegyemik, hogy ok­tóbristák” (Októbristák — az 1905 október 17-i cári kiált­vány után nagytőkésekből és föld birtokosokból alakult, a cárt támogató párt), meg hogy „nekik csak Jobb felé visz az útjuk”, majd egy se­reg bizonyítékot sorolt fel, hogy közel van a háború, s „bizonyára nem is egy, ha­nem a háborúk egész sora" ez a jóslata csakhamar be­igazolódott a Balkánon. Felállt, jellegzetes mozdu­latával a hóna alá a mellé­nyébe dugta ujjait, és hu­nyorogva, csillogó szemmel lassan fel-alá járkált a szűk szobácskábán. — Háború lesz. Elkerülhe­tetlen. A kapitalista világ elérkezett a rothadó erjedés állapotába, az embereket máris megfertőzte a soviniz­mus, a nacionalizmus mér­ge. Azt hiszem, még megél­jük az európai általános háborút. A proletariátus? A proletariátus aligha fog ön­magában erőt találni a vé­res viszály elhárítására. Hogy is lehetne ezt elérni? Általános európai munkás- sztrájkkal? Ehhez nem elég­gé szervezett, nem eléggé öntudatos. Egy ilyen sztrájk a polgárháború kezdete len­ne: mi reálpolitikusok va­gyunk. erre nem számítha­tunk. Megállt és cipője talpával a padlón csoszogva, komo ran mondta: — A proletariátus persze rettenetesen megsínyli majd. egyelőre ez a sorsa. De ellen- íé^éi”'éf*Wnwl fogják meg­gyengítené Ez is elkerülhe­tetlen. És hozzám lépve, mintegy maga is csodálkozva. igen nyomatékosan, de halkan ki­jelentette: pv wümawg » áfa* — Igen Gondolja csak meg: miért hajtják a jólla­massm^ idiótább és undorítóbb bűnt? A .®!inUá*ók ' sztfnVü árat fizetnek majd ezért, de vég- éréBJTÍinyrMh * ők győznek. Ez a történelem akarata. Gyakran emlegette a tör* ténelmet, de beszédeiben so­hasem éreztem, hogy fetisis* ta módon meghajolt annak akarata és ereje előtt. A beszéd felizgatta, az asztalhoz ült, megtörölte iz­zadt homlokát, hörpintett a hideg teából, és váratlanul megkérdezte: — Miféle botrány volt ma­gával Amerikában? Az új­ságokból tudom, miről van szó, de hogyan történt? Röviden elmondtam neki kalandjaimat. Nem találkoztam még sen­kivel. aki olyan ellenállha­tatlanul nevetett volna, mint Lenin. Szinte furcsa volt, hogy egy ilyen szigorú rea­lista, aki jól látja, mélyen átérzi a nagy társadalmi tra­gédiák elkerülhetetlenségét, s kérlelhetetlenül és rendít­hetetlenül gyűlöli a tőkés vi­lágot — gyermek módjára, könnyesen fulladozva tud nevetni. Nagy és egészséges lélek kellett ahhoz, hogy így nevethessen. — Eh, hiszen maga humo rista! — mondta kacagva. Látja, ezt nem gondoltam volna. Tudja az ördög: na­gyon mulatságos. S a nevetéséből takadt könnyeket törülgetve, im­már komolyan jóindulatú, szelid mosollyal mondta: — Jó dolog az, hogy tré­fásan viseli el a balsikert. A humor kitűnő, egészséges tulajdonság. Nagyon megér­tem a humort, bár belőlem hiányzik. Pedig az életben talán több a mulatságos do­log, mint a szomorú, igen több. Megbeszéltük, hogy más­nap felkeresem, de rossz idő volt, este sok vért köptem, s másnap elutaztam, (Folytatjuk) Apró Aulai Moszkvába utazott Apró Antal, a Miniszter­tanács elnökhelyettese ked­den Moszkvába utazott a KGST soron következő vég­rehajtó bizottsági ülésének előkészítésére. Búcsúztatá­sara a Ferihegyi repülőté­ren jelen volt dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­ter és F. J. Tyitov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe. Gerencsér Miklós: fekete tél a Inkább záptojás szagú szóngáz. mint meleg aradt az Arányikért mozi kályháiból. Foghíjasán égtek a csillár villanykörtéi és a gyér fény­ben még inkább kopottnak látszott a fáradt közönség. Németh László János a va­gongyáriak szürkéskék vi­harkabátjában ült az úgyne­vezett zártszék harmadik sorában, mellette üres volt a szélső hely. Alig borult sö­tét a nézőtérre, elfoglalták mellette az üres szélső szé­ket Feltűnés nélkül a jöve­vényre' pillantott. Kissé nyúlt profiljáról, fülére omló hosz- szú hajáról megismerte Stel- czer In jóst, a Keffel-gyár fiatal tisztviselőjét. Stelczer Lajos üres szipkát vett a szájába. Németh László János ebből megtud­hatta. hogy ismét sikerült hamis papírokat szerezni a katonai nyilvántartóból, újabb öt szökött munkaszol­gálatost csempésztek biz­tonságba a Pannonhalmi Fő­apátság nemzetközileg védett falai közé. A költő nézte, de nem látta a filmet. Mindösz­sze annyit vett észre belőle, hogy valami csuhás. kalapos fiatal pap rohan a pesti ut­cán. pisztollyal hadonászik és nyilas suhancok loholnak utána. Németh László János szája elé tette összezárt ök­lét hármat köhintett, s ez­zel elmondta Stelczer Lajos­nak, hogy újra szerencsével járta meg az ácsi utat. el­hozta a röpcédulákat. Jó fél órán át még a jel­beszédtől is tartózkodtak. Ek­kor észrevétlenül sapkát cse­réltek. A költő sapkájának bélése alatt 200 darab röp­cédula rejtőzött. Amikor az előadás felénél kigyulladt a nézőtéri csil­lár. Németh László János úgy hagyta el helyét, mintha nem is ismerné Stelczer La­jost. A körülményekhez ké­pest akár jókedvűnek mond­hatta volna magát. Eddig minden ügy történt, ahogy elképzelte. Már-már majd­nem azt hitte, hogy a kelle­ténél jobban félnek a ve­szélytől. Latolgatta, mikép­pen szélesíthetnék vállalko­zásukat egyrészt új társak beavatásával, másrészt me­részebb akciókkal Nem ta*1­totta lehetetlennek, hogy fegyveres ellenállásra is sor kerülhet. A csendes szabotá- lásig mindenesetre mái' el­jutottak. Fékezték a harcko­csik javítását, ahogy csak tudták. Rángatták a gépe­ket, szerszámokat — munka közben találni magyarázatot ilyesmire. Ártatlannak látszó tévedésekkel hátráltatták a Messerschmidt vadászgépek sárkányépítését. Mindebből ösztönzést, önbizalmat merí­tett Németh László János. Mint afféle gondtalan le­gény. hanyag hányavetiség- gel baktatott az állomás felé. A laktanyaszerű állomás hosszú-hosszú fala mentén nem győrié kerülgetni a sö­tét kora estében ácsorgó ka­tonacsoportokat. — Ennek már erősen frontszaga van — állapította meg önkéntelenül Németh László Janos, A lélegzettel együtt szívta magaba a re­ményt. néhány hétnél máj- nem tarthat tovább. Élénkü­lő bizakodással sietett ta­lálkozni Bogdanov Istvánnal. Azt hitte, összetévesztik valakivel, de pontosan szem­be ringott vele egy vékony lábú aő. — Nincs szüksége tiszta és olcsó szállásra a fiatalúrnak? — kérdezte a nő a szavaknál többét sejtetőn és iparkodott meleget sugározni nyűtt, hideg arcáról. Önkéntelenül megtorpant a költő. Amilyen józanul fel­találta magát a veszélyes helyzetekben, annyira zavar­ba ejtették az ilyen megszé­gyenítő pillanatok: honnan veszik a bátorságot ezek az elhasznált nők. hogy láttuk- ra vágyat tételeznek'fel a fia­tal férfiakban? — Nem, köszönöm. nincs szükségem szállásra... Sietett volna tovább, de a nyűtt. 50 év körüli utcalány mellett termett egy áhítatot fakasrioan szép női terem­tés. Nem akart hinni a szemé­nek. A lány ugyanaz a bronz­barna gyönyörűség volt. akit a minap látott a vonaton. A lány is megismerte. Iszony tágult a szemében, mintha némán rikoltott vol­na, aztán csaknem futva menekült. Németh László Já­nos egy pillanat alatt megér tett mindent. Ettől a vilá­gosságtól a lány neve is eszé­be jutott. i— Lenke! — kiáltott utá­na. Köteles Lenbe immár va­lóban futott. A száraz, her­vadt nő rémülten csodálko­zott. egyre hátrált, majd a lány után eltűnt a sötétben. Hallatta a költő, hogy kincs­tári kedvességgé! traktálják a katonák a menekülőket. Döbbenten támolygott to­vább. Semmi kétsége nem volt, hogy Köteles Lenke bujkál, hogy a rokon föld- birtokos asszony csak a kép­zeletben létezik. Megértette a lányra nehezedő halálos ve­szedelmet. Tenni kell érte va­lamit — határozta el. s érez­te. félni kezd a lány helyett. Bogdanov Istvánnal a ne­gyedik és az ötödik vágány közötti peronon kellett talál­koznia a vizcsapos oszlopnál. Olyan helyen, ahol semmi feltűnő nincsen abban, ba két ember beszélget, mégis eléggé távol van a peron zsú­foltabb közepétől. A lomha mozgású, csontos arcú szer­számlakatos valóban az osz­lopnál várakozott, csak ép­pen nem egyedül. Németh László János egy ideig kó­borolt az utasok tömegében, de hiába várta, hogy Bogda­nov István magára marad­jon. Elfogta a türelmetlen­ség. Végképp megelégelte a várakozást, elsétált megmu­tatni magát a vízcsapos osz­lop felé. Úgy tett. mintha nem ismerné Bogdanovot. de az ökölvívó szerszámlakatos megszólította: — Szervusz, János Gyere már ide Tétovázott a költő. Egyál­talán nem tetszett neki ez a helyzet Bizonytalansága lát­tán zavartalanul unszolta Bogdánon, — Gyere már, a fiú közénk tartozik. Ismerkedjetek ősz­sze. Szerényen, tisztelettudóan nyújtott kezet a puha arcú legény. — Nagy Rezső vagyok, Együtt dolgozok Pista bácsi­val a dobozgyári szerszám- üzemben. A költő még mindig nem szólt. Gondterhelten bólintott. Kínos helyzetében azt fur­csállotta a legkevésbé, hogy a fiatalember bácsizza a szin­tén ifjú Bogdanov Istvánt. Annál kevésbé értette, ho­gyan lehet ennyire könnyel­mű az illegális csoport egyik legtapasztaltabb munkása. Borús kedve láttán Bogdanov próbálta eloszlatni gyanú­ját: — Biztos lehetsz benne, Rezső kemény gyerek. Hal­lottál Cziple Simonról? — Igen, hogyne... — Az a marha olyan tri­kót hord, hogy német sas van rajta Fényképeket mu­togatott akasztott partizá­nokról. Ki akarta rajzszögez- nj a képeket az öltözőben. Rezső összeverekedett vele. A puha arcú legény szinte szégyenlősen topogott a di­csérettől. Könyörgésnek is beillett, ahogy fogadkozott: — Bennem megbízhatnak. Vállalok akármit. Társakat keresek, mert nem bírom to­vább nézni ezt a nyilas vir- esaftot.. (Fotytatjui# tORKII: ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents