Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

síteT-M4G'?4soBsz4o r= xusáBmm mttBteuer

9. oldal

Wft). mftrefas 8.

Kőnyvkritika

helyett

Valamikor, meg sráckoromban, egyszer megbuktam az iskolában és feltehetően rosszindulatú tanáraim azt találták mondani az apámnak, hogy a rossz bizonyítványt (természetesen matematikából) azért sikerült kiérdemelnem, mert feltűnően sokat olvastam a ponyvaregényeket az iskolai tankönyveit forgatása helyett. Miután apum labszijjal alaposan helybenhagyott, elkezdte

pusztítani féltve őrzött és rosszul álcázott ponyvaregény könyvtáramat.

Mindezt azért mondom el, mert olvastam az újságokban, hogy megjelent Zane Grey. Vadnyugaton című könyve magyar nyelven. Zane Grey! Van-e plyan ember, aki ne hallotta volna e •nevel, van-e olyan ember, aki valaha fiatal volt és pad alatt mert olvasni ponyvaregényt? Tetszik még emlékezni A végvidék légiójára, vagy A texasi lovasra, A dübörgő csordára? Az utolsó emberig-böl meg filmet is csináltak. Kitűnt ifjúságunk nagy k.önyvélményeire tetszik emlékezni? (Miért is tagadjam, sok más mellett ezeket is olvastam!)

1 Hogy őszinte legyek, én meg nem kaptam kézhez a most megjelent Vadnyuga- ton-t. Csak olvastam róla, hogy megjelent. Mert megjelent! Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt. de hát ilyen az élet,.. A múltkor hallottam a televízióban, hogy ki akarják adni Cro- ránt is, évekkel előbb még egy Uerczeg Ferenc-regeny- tól is szó volt. De ez már mem ehhez a témához tartozik.

Ellenben — szerintem — Sane Grey könyvéről beszelnünk kell. Ha már van Zane Grey, miért ne lenne Max Brand, vagy mondjuk Lorre Charles? Tehát, igazi, hamisíthatatlan ponyvaregény! Hiszen ez csak. a kiadókon qiúlik,. .

Istenem, boldog békeidők! Amikor még olvashattuk A revolverhös fiát, vagy a Vágtató bosszút, aztán Kockás Pierre bosszút áll, vagy Kockás Pierre rendet csinál.,. áajaj, régen volt. És ezt a megszépítő távolságot közelebb hozta Zane Grey neve. Meg a vadnyugatot, az idegenlégiót, amiért valamikor olyan szép pofonokat kaptam az apámtól. Pedig ő csak egy foltozó suszter

tjpit'.. ..........

Nyéki Károly

Húsevő virágok között termett India mocsarában. Dús iszap volt a párnája, haragos- zöld levél a takarója. Ott lappangott száz évekig. Csupán a környező falvakra csapott ki, a horpadt hasú, vézna hindukon próbálgatta erejét. Á csontember, a nagy kaszás, ha arra járt megnézte, ő tudta rejtekhelyét. Nem reszkető kezével öntözte, forró leheletével mejengette.

Amikor elindult senki nem allhatta útját. Sem a sivatagi t'ijzés homok, seri} á száraz északi hideg nem ártott neki. Arra barangolt, amerre neki tfiUzeH. Előbb Ázsiában gyilkolta halomra az embereket, aztán Nyugatra fordult. Az ostoba császár azt hitte, katonákból falat vonhat eléje. Vé- gigailítutia a határt fegyverekkel, szuronyt szegezz, kergessétek vissza. Itt sejn ejn- ber, sem állat át nem léphet. Lőjetek le még a levegőég- bep röpdöső madarat is. Ugyanígy tettek á vármegyék, a városok. Védte birtokát az uraság, életéért rettegett a szégériy.

Szegezzetek elqre a szuronyt, a vasvillát, füstöljetek meg meg a hivatalos levelet két is. Á hadüzenetet se vesz- sziik’át füstölés nélkül.

A kórság átlépett a kordonon. kiütötte a puskát a katonák kezéből. A bölcs doktorok úgy tettek, mintha tudnának valamit. Legelőször is próbáltak nevet adni neki. Úgy gondolták, aminek neve

Vasvári Istvánt

Akit Loan tábornok

kivégzett

Kg}’ vietnami partizán emlékere

Mit gondolt a férfi a végső pillanatban a hamvas cserjeerdők köd-illó bánatáról'/

Mit, pisz|oly-liidegről, ordasok otthonáról? IVIit gpndqlt a férfi a végső pillanatban, ahogy vér csordult ínyén ? Taten., mint ősi bálvány előtt futó füst: sorsa szállt a szélben; szakadó, szertpíoszió . (Pálcikányi rizs; gyermekségéből illat; tág dzsungel - folyónak Holdig gyűrűző selyme . . .)

Mit gundqit a férfi, ki kunyhójából

egyszer vérző végtelenjét nezte

felhős egének?!.. . Mit gondolt a férfi,

kinek homlokára egy-szem-üregével

ott szorult a pisztoly?!... A férfi

azt gondolta: Ne legyen nyugtod bárhpl,

ne legyen nyugtod, érezd, erezd, mi történt

egyszer ... Tőled vettek pl engem.

főied — engemet, földet — Tőled, jaj, ismeretlen,

Tőled, hogy ne temess el!

Somoskői Lajosé

Nélküled

Magadra hagytalak a világgal, kalitkába zárt

szerelmed arany madarával, s magamra, nélküled en maradtam Te zsörtölődő, vHágszép-szerelmű asszony nélküled nem hoz nekem

megnyugvást az alkony S h|átia jön meg aranyló-kék nylonruhaban a holnapi hajnal is tnss erdei illatokkal a hegyek felől,

nem nyílik nekem nyugalomvirag Nélküled hervad nappalla a csillag-margarétás holnapi ej is, csakúgy, miként ez a mai.

..................T-ViSV

Bories Pál kiállítása Nyíregyházán

Bories Pál szobor- és kisplasztikái kiállítása a nyíregyházi művészeti hetek egyik legszínvonalasabb, legrangosabb rendezvénye. A több mint félszáz alkotás a Krúdy filmszínház előcsarnokában az utóbbi húsz év termékeny és művészi sikerekben gazdag életutat szimbolizálja. Apja kőbányász volt, kőfejtő, kotoró — szegény ember. Sir ok községben született Bories Pál 1908-ban, apját az első világháború nyelte el. öten maradtak árván, édesanyja, mint annyi más falubeli társa, a summáséletet választottá. Kora tavasztól késő ő^zig az ország legkülönbözőbb vidékéin dolgozott á család. A művész életében különösen nevezetesek sf világosi és a Darutanyán eltöltött évek.

Kemény élete volt Bories Pálnak. „Rendesen” csak három elemit Végzett. A második három elerriit a kántor segítségével szerezte. Hozzá járt télen tanulni, $ így már kis- inasnak is elszegődhetett. Egy kőfaragómester vette fel 1924-ben, ezzel visszatért apja anyagához, a kőhöz. Itt tanulta meg a sírkőfaragás mesterségét, 1927-ben szabadult, ettől kezdve a főváros nyújtott otthont számára. S a fillér nélkül Pestre érkezett, a Fiumei úton ácsingózó munkanélküli sírkövesek között kezdte el pályafutását. Szakmai tudása kifinomodott, több éves gyakorlat után a legkeményebb munkákat is rábízták. 1931-ben iratkozott be a bu- ■ ■■■ .................. «

Borles Pál szobrász kiállításán

dapesti iparrajz iskolába, hél évig tanult, röajd megnősült. Egyre tudatosabban készülődött művészi hivatására. 1941 ben jelentkezett először alkotásaival országos kiállításon Ferenczi Bénit és Medgyesi Ferencet vallotta ihlető mesterének, példaképének

Nyíregyházi tárlatának anyaga természetesen csak egy része a gazdág életműnek, melyek közül több az ország különböző városaiban s a fővárosban köztereken, épületek előtti szobrokban őrzi alkotó tehetségét. Mint méltatói mondták; olyan szobrász volt, aki művei zömét köbe faragta; ez az anyag állt’ hozzá a legközelebb, ebben tudta hiánytalanul kifejezni mondanivalóját, életérzéseit. Ugyanakkor nem csak „kőben gondolkodott”, hanem a fémmel való művészi kifejezésnek is mestere. Nagyméretű öntött szobrokat nem készített, de a kisplasztika is lehet teljes érvényű, igényes mű, sőt olykor monumentálisabb, mint egy hamisan ágáló fémkolosszus. Erről győződhet meg a nyíregyházi közönség is fém kisplasztikáinak megtekintésekor: az Ikrek, a Hegesztő, a Népi táncosok, az Olvasó lányka, a Kavicstörő és más művei mély élet- és emberismeretről tanúskodnak.

Hagyományos és modern törekvések ötvöződnek harmonikus egységbe Bories Pál munkáiban. A kő-, márvány-, bazalt- és fémszobrai, kisplasztikái az alkotó emberről

flamme! József fefy.|

vallanak. Üvegfúvók, kalászok, favágók, kertészek, kőbányászok, kendermunkások, ruhaöblögető asszonyok, pa- lántázók művészien megformált alakjai szerepelnek a gazdag tarlaton. Mindmáig határkövet jelentő egyik fő műVe a Ruhaöblögető (a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona). Megkülönböztető értéket ad az egyszerű és bensőséges parasztasszony figurájának, hogy benne szűrődött le és kristályosodott ki a műves* több évtizedes fáradtságos útkeresése, s érett meg va! a- mennyi egyedi vonását egyesítő stílusa.

Kedvelt paraszt- és munkasalakjain kívül szívesen es nagy átéléssel formálta meg nagy' emberek alakjait is: Lenin, Ady, Eötvös Loránd, Pe- the Féreirc-portréi munkáinak javát alkotják.

A Tiszavasváriban álló Petire Ferenc-szobor volt a mester utolsó alkotása, a szoboravatásról házautázóban érte a tragikus baleset.

Bories Pál szobrászművész munkái egyszerűségükben rejlő művészi erejükkel, tisztaságukkal bizonyára felkeltik a szabolcsi közönség érdeklődését. Amint Ecsery Elemér művészettörténész, a művész barátja mondta — érdemes megismerni és megszeretni ezt az egyértelmű, a művészi szépség és igazság erejével ható gazdag életművet.

Solymár /ózsef;

van, azt már ismerik valáme- lyest. Napkeleti hányszékelés, gorcsmirigy, epekórság.

Gyógyítani is akarták. Zsákszámra halmozták fel a fertőtlenítő szereket. Lehocz- ky, a tudós, seborvos, egy iskolára való gyereket etetett meg a varsói Leó doktor szerint bizsmuthtal. De vagy a porció volt nagy, vagy az isten verte meg, de elpusztult a sok gyerek, pedig meg mesz- sze volt a kórság. A kiküldött szerektől, amit vagy az uraság, vagy mindenféle felfogadott garabonciások osztogattak, felfordult a’ kutya, felforr dúlt a macska.'Amikór a nép lázadózni kezdett, hogy nem kellenek a porok, megpróbáltak titkon á kutak vízébe kér verni, sőt, a kórcsmáros beler tette még a pálinkába is. Min 4en falat ételnél, korty italnál gyanakodni kellett.

Azt is kihirdették, nem szabad alacsony, vizes falú épületben sok embernek lakni. Arra megy a kórság., aki már úgyis dögrováson van. A pap is prédikálta: aki szereti az életét, egyen húst mindennap háromszor,’ $ fűszeres bort igyék utána. De a szegénység mezőn gyűjtött füveken, labodán, apróra vágott korpás sáson élt. Milyen kórság az, amely megkíméli a kastélyok lakóit és csak a nyomorultakat pusztítja?...

A vármegye, a tekintetes váripegye tudta a teendőjét. Hivatalnokai és cifra hajdúi csajt utasításra vártak. A rípp jól ismerte a vármegye szolgait. Ezek merték el földjét, legelőjét. Ezek hajtották jól felszerszámozottan utat, hidat, töltést, ispotályt, börtönt építeni.

Kirajzottak a varmegye szolgái és legelőször is összelátták a népet. Tudni kell mennyi por kell, s ’ mekkora területet hasítsanak ki az épe- kórságos temetőnek. Kiásat- ták bécslés szerint előre a tömeges temetőnek, odakeszí- tették a meszet. Kiadták a vasat a kovácsoknak, csinálják 'a vásfógót, amivel majd a hullákat húzgálják. Botózni kezdték a népet, hogy egye a port, reá parancsoltak a korcsmá- rosokra és tekergőket fogadtak fel a kutak titkos behín- tésére. Közben beszélgettek is, mondván: nem döglik még a paraszt, holott most lenne az ideje.

Arról kezdtek suttogni, talán nincs is kolera. Az urak találták ki, mert sokallják az emberiséget. Meg akarják tizedelni. Híreket nozótt á pia- cozó asszonynép, aztán Gima Gyula, az obsitos katona vallotta: magától Már jássy generálistól hallotta, csakis az urak etetik méreggel az embereket. Zúgni kezdett a nép: igaz lehet csakugyan. Elcsíptek egy világgá kergetett inast, aki kutmérgezésre szerződött. Egy csűr tövében töltögette éppen kis zacskókba a orokat. Vasvillát fogtak rá, ényszerítefték 'zabálja meg maga, amit másók pusztítására szánt. Az elcsapott inas térdre esett,' kegyelemért kö- nyprgött. Előbb ártatlanságát bizonygattá, aztán észrevette: a villás jobbágyok mást akarnak hallani. Ök bizonyosságot akarnák az urak' istentelen gonoszságáról. " Áz elcsapott inas a? urakat sem szerette jobban, mint a parasztot. Gs'ikíandozta a bosszú, de legfőképpen inaslelkével megérezte: mit várnak tőle, hogyan maradhai életben. Megtört és mindent bevallott. Megmondta bizony világosan a főszamináríus: szapora a koldusnép, ritkítani kell. Nem

is görbült hajaszála sem az elcsapott inasnak. Vitték nagy diadallal a piacra a falu háza elé, hívták a bírát, az esküdteket, törvényt, igazságot követeltek. A bíró és az esküdtek azt tanácsolták, lökjék vérembe az elcsapott inast, aztán majd törvényt ül fölötte a szolgabíró, de a nép zúgott, fenyegetődzött. Ä kis zsivány fölött ne törjön pálcát a haramia. Hurcolták az inast faluról falura, ö volt az élő bizonyság, vele bőszítették a népet

Ettől kezdve nem hitt a nép senkinek. Aki gyógyszert kínált neki, annak meg kellett ennie. Zabálták a fehér porokat, a botos ispánok, a varmegye szolgái, a cifra ruhás hajdúk, kegyes szavú papok. Fehér lett az orruk, sz&Juk, nagyra puffadt a hasuk! Csendíthetett a harangozó.

Akadtak a régi nagylegények között olyanok, akik nem tudták, hogy néha egyik pillanatról a másikra megváltozik a nép természete: A

jámbor egyszerre nemcsak visszafelesel, hanem vissza is- üt. Azt hitték, elég nagyot káromkodni, orrba verni a szemtelent, végigbotoztatni á főkolomposokat, aztán rend lesz. Illedelmesen meghal, akire az van mérve, kussol, dolgozik aki él. De rendre rajta vesztettek a nagyszájúak. Mire észhez térhettek volna, már agyon is verték őket. Áz egyik fel akarta koncoltatni égy hat gyereket szült jobbágyasszony

elnyűtt, hideg testet, a másik mint szokta, robotba hajtotta a népet, a harmadik vissza- kézből pofon csapott egy pa- naszkodót.

A lázadást csak fikezdeni nehéz. Aztán már megvan a rendje. A fejszés, vasvillás parasztok rátörtek a kastélyokra. Legfeljebb ha egyet- kettőt durranhattak az öreg mordályok, vadászpuskák. Agyonverték az urakat, kirabolták a dús éléskamrákat, nagy tüzeken sütötték a marhát, s nem kellett zálogba adni a ködmönt, a gubát annak sem, akinek kiszáradt a torka. így már lehet védekezni a ragály ellen. Amikor pedig hadat gyűjtöttek, sortüzet kaptak, nyugalomra intő ólomgolyót.

Aki kezdte lógjék, aki csinálta’ börtönben rohadják, aki nézte megcsapassék. A férfinak korbács, a nőnek vessző. Az udvari biztos fékezte a rémületből ocsúdó bosszúszomjas nemeseket, így csak szá?- tizenkilericen kerültek kötélre" Az 1831. évi kolerában Magyárórszágon több mint félmillió ember betegedett meg és csaknem a fele belepusztult. Ökós és előrelátó cselekedet volt tehát, időben kijelöltetni az epekőrságos temetőket, s megcsináltatni a vasfogót.

Á kórság által ment egész Európán. Hátra sem nézett a sajgó fenekű jobbágyokra s a kutakra, amelyek körül nem settenkedett már senki.

Egy járvány színre lép