Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

I«. oldal KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1970. márdos ? Végre esett a termelés, nem kell magasra másznom.. Neked meg kell fordulnod minden nadrág után? Mi jót főztél, drágám, vendéget hoztam. és furészpűr Kezdetben vala az úgyne­vezett Kritikán Aluli Ital­bolt. Kocsma, talponálló, bor- sör-pálinka kimérés, egyszó­val kricsmi. Ahol körös-körül „le volt rugdosva” a fal, ahol a kőpadlón bokáig ért a két­hetenként fűrészporral tö­mörített latyak, ahol a csa­pos hüvelykujja esetenként minima félig merült a stam­pedli cseresznyébe. És ahol soha, semmilyen ellenőrzés nem talált egyet­len dolgot sem rendben. Aztán jött a Határozat A Felsőbb Szerv Keze, mely egyetlen tollvonással hetekre, sőt hónapokra otthontalanná tette a népes törzsvendég­koszorút: civilizálást, azaz átalakítást rendelve el. Az .építők fúrtak, farag­tak, véstek, bontottak — új­jávarázsoltak azért a 3. 4, 5, stb. százezerért. És végül el­jött a „határidő után három hónappal”, amikor is megha­tó kis házi ünnepség keretében — melyen a Felsőbb Szerv Kiküldötte is részt vett — átvágták a bejárati ajtón a nemzetiszínű szalagot, s át­adták rendeltetésének a megszépült italkombiná­tot, A civilizáció befejezte mű­vét... Három perccel később már be is futott az első törzsven­dég. Böncsök Alajos kétkezi szénlehordó szakmunkás sze­mélyében. A népszerű Lojzi elképedten és határozott rosszallással nézett körül a helyiségben. Második ottho­nát annyi hónapi távoliét után, teljesen feldúltan talál­ta. A falakon vakító csempe. Az asztalok mellett modern vonalú, műbőrrel bevont szé­kek. A pult, a régi, kedves, sör-bor-pálinkalében ázó pult most száraz, s ráadásul cirádás lapokkal van befed­ve. A mozaiklapos padlón sehol egy széttaposott ciga­retta. sehol egy törött kini- zsis üveg. És a Dagadt. Ir­galom atyja, a mindig csap­zott, fekete körmű Dagadt! Ragyogó tisztára sikálva, hó­fehér köpenyben, középen nyílegyenesen elválasztott pomádés hajjal állt a pult mögött, s fontoskodó képoel mér egy fel decit,; szent ég, pontosan egy fél decit a ráadásul teljesen átlátszó pohárba. Lojzit nyomasztotta a nagy ragyogás. Bambán bá­mult a plafonra és zavartan köhécselt, akárcsak 42 éve, az első áldozáskor... Minden meggyőződés nélkül felhajtott 7—8 féldecit. Ettől kicsit összeszedte magát: óvatosan, szinte kísérteti jelleggel két­szer a padlóra köpött A Da­gadtra sandított Az tüntető­én félrefordult, de mintha széles képén a régi emberi, bamba vigyor első jelei mu­tatkoztak volna. „Még egyet?” — intett, s kéretlenül mérte is a kilencediket. Hü­velykujja bátortalanul a po­hár szélére csúszott.. Befutottak a haverok. Né- hányan visszaléptek az ajtó elé, megnézték a házszámot, a cégért, a szomszédos háza­kat aztán gondos lábtörlés után hitetlenkedve visszajöt­tek. Valaki, elcsukló hangon, citromos limonádét rendelt... És ekkor Lojzi, széles moz­dulattal a helyiség közepére dobta a csikket. Döbbent csend. Az addig halkan be­szélgető, jól nevelten félkö­nyökre támaszkodó haverok izgatottan várták: most mi lesz? Nos, a Kossuth még füstölt egy darabig, aztán el­aludt, de ezenkívül az égvi­lágon semmi említésre méltó nem történt. Valaki halkan rázendített az „Akácos út” ra, az öreg Puesai megkezdte az „És akkor lecsapott mel­lém a lövészárokba egy digó gránát...” című állandó mű­sorszámát. a takarítónő, áld eddig tétlenül bujdokolt egy oszlop mögött, a köpenyzse­béből fűrészport kezdett szór­ni a földre, a Dagadt pe­dig megkönnyebbült sóhajjal beereszíette hüvelykujját a következő stampedlibe. A hangulat meg volt ment­ve. A 3, 4. 3, stb százezer sorsa viszont meg volt pecsételve... Egy hét múlva a régi. jó) bevált latyakkeverék borítot­ta a padlót és eltűnt az utolsó hamutartó is. Két hét múlva kitört az első ablak. Három hét múlva kettésza­kadt az első műbőr székbe­vonat, s a többit, gazdasági megfontolásokból Mócsai kartárs, az üzletvezető, be- hordatta a raktárba. Egy hónap múlva lehullott az utolsó csempe is; ekkor nyerte vissza a helyiség tel­jesén régi fényét, a törzs­vendégnek annyira hiányzó otthonos jellegét és... és ek­kor zárta igy Mócsai kartárs az élszámolókönyvet: „Az átmenetileg visszaesett for­galom ma végre elérte, sőt 16,7 százalékkal túl is szár­nyalta az előző év hasonló időszakának bevételi szint­jét...” — puskás — TRÉFA De hiszen mondom, hogy ő kezdte! kaleidoszkóp LOS ANGELES — Mondd, Joe, igaz, hogy ez a Smith olyan rettenete­sen gazdag? — De még mennyire, Bili! Van egy Rembrandtja, egy Goyája, egy Velasqueze és egy Mercedese. — Hűha! Négy autó ma­napság! Ez tényleg egy gaz­dag ember. RÓMA Egy olasz városkába ha­talmas fehér sportkocsi hajt be, és megáll a benzinkút­nál. A volánnál ülő férfi szí­nültig tölteti a benzintankot, aztán megkérdi a benzinku­tast: — Meg tudná mondani, signore, merre van a legkö­zelebbi város? A benzinkutas egy pilla­natig gondolkodik, aztán rá­mutat egy srácra, aki roller­rel az út mentén áll. — Tessék csak követni ezt a gyereket, ő is oda megy... JOHANNESBURG Két régi jóbarát beszélget egy nemrég elhunyt ismerő­sükről. — És mondd, hogyan tör­tént tulaj donképpen ? — Egy idő óta, amikor a kerti fürdőmedencébe lé­pett, azt hitte, hogy orosz­lánt lát. — Na és? — Az ideggyógyász nem hitte el neki, és egy nap az oroszlán megette... BUDAPEST Mondja, divatos ez a blúz, amit ajánl? — Ez, kérem, a legújabb párizsi divat. — És nem fakul ki? — Ez? Három éve süti a nap a kirakatban, és egy ár­nyalattal sem lett halvá­nyabb. BUKAREST Ciprian késő ej jel, kissé pityókásan érkezik haza. A felesége dühében pofon vágja. Ciprian néz egy pilla­natig, aztán méltatlankodva így szól: — És ezt a kezet kértem én meg valamikor... MÜNCHEN Az ismert nyugatnemet filmsztár álarcosbálba ké­szül. Férfiruhába öltözik és kijelenti: — Csak az a baj, hogy a közönség fele férfinak néz majd ebben a -ruhában. Jelenlévő barátnője, aki segitett az öltözködésnél nem állhatja meg, hogy kimond­ja: — Annyi baj legyen, éde­sem! A másik fele úgyis biztosan tudja, hogy nem vagy az! BÉCS Az ismert zeneszerző fele­ségétől megkérdezi a barát­nője: — Nos, drágám, hogy megy mostanában az urad­nak? — Oh, kezd az én Pau- lomnak nagyoh jól menni. Képzeld csak, édesem, már a takarékkönyvem számár* is szerzett néhány betétet... Révész Tibor KERESZTREJTVENY Szemüveges, botra támasz­kodó férfi állt meg a ház előtt és rövidlátó kíváncsi­sággal nézegette az egyik földszinti ablakot. Lábujj­hegyre állva próbált benéz­ni a lakásba. Ekkor odalé­pett hozzá egy teljesen ko­pasz férfi, aki eddig a ka­pualjból figyelte és megkér­dezte, hogy kit keres. A szemüveges zavartan he­begett, hogy senkit nem ke­res, csak erre lakott húsz éve, itt szemben, fent, mu­tatott a magas bérpalotára, és azóta se járt erre. — Rendben van — mond­ta eléggé barátságtalanul a kopasz ember — de miért nézett ebbe a lakásba? — Egy kis emlékem van innen akkoriból — dadogta a.7, idegen. — Miféle emléke van?! — lépett egészen közel a ko­pasz árfi — ez az én laká­som Akkor is az volt! Kö­vetetem, hogy mondja meg! A botjára támaszkodó em­Idök múlása bér néhány pillanatig gon­dolkozott. — Nem is tudom — szólt — hogv mondjam el, szeretném, ha nem ha­ragudna rám és utólag elfo­gadná a bocsánatkérésemet. A kopasz megragadta a karját: „Beszéljen... beszél­jen már!” — Nem tudom. emlek- szik-e 20 évvel ezelőtt, 1950- ben, egy vasárnap kora dél­után. én onnan fenlről egy paradicsomot dobtam ennek a lakásnak az ablakába. Azért, mert elviselhetetlenül hangos zene szűrődött ki és nem tudtam aludni. A kopasz ember szeme fel­ragyogott: „Persze, hogy em­lékszem. Néhány hete költöz­tünk ide. Fiatal házas vol­tam. ö volt a második fele­ségem — nevetett — micáo- da szép idők! — Nagyon sajnálom, hogy ilyen neveletlen voltam... — Ugyan már, — vágott szavába kacagva. — Remek móka volt. Az a paradicsom úgy szétpattant az ablakpár­kányon, hogy mindenkinek jutott belőle. Emlékszem, ki- rohantunk az utcára. — Kicsit vitatkoztunk. — Mi az, hogy kacagott a kopasz — pertuba lettünk. Én kiabáltam, hogy te csi­bész, tróger gyere le! — .. .én pedig leszóltam, hogy piszok hangoskodó gye­re fel, ha akarsz valamit! A kopasz nagyot csapott a szemüveges vállára. — Iste­ni dolog volt. Húsz éve.. . Milyen szép idők voltak. És mondd, miért nem jöttél azóta se felénk? — szoron­gatta a szemüveges kezét. — Hát azért kérlek, én még azon az őszön kiköltöz­tem a városból. — Ó de kér! — mondta a kopasz. — Nagyon sajnálom. Én egyébként — súgta bizal­masan — azóta még három asszonyt elfogyasztottam. A mostani — mutatott be az ablakon, — a hatodik fele­ségem. És te? — Én még mindig nőtlen vagyok. — Ó, te mázlista! — ölel­te át a kopasz. Különben mi van veled? Én már két éve nyugdíjban vagyok. — Én most megyek. — válaszolta a szemüveges. — Éppen az ezzel kapcsolatos dolgokat intézem... — Na. egy kis időd azért akad. A találkozás örömére koccintunk egyet. Gyere be pajtás, a család örülni fog neked. Mondta ég szeretettel át­karolta a szemüvegest és ba- rátian beinvitálta a lakásá­ba, abul egykor olyan han­gosan szólt a magnetofon. (—3) 1770. március 8-án született Pá- pay Sámuel nyelvész. Mi volt kiemelkedő érdeme? Beküldendő: vízsz. 1. függ. 24, 5. és vízsz. 33. VÍZSZINTES: 13. Szó a „Halotti beszéd”-ben. 14. Bizonyos földterület, mennyi­ség. 15. Tyúk teszi a szemét­dombon. 17. A növény része.! 18. Ai 20. Ezt teszi a réten táplál­kozó állat. 22. Hégi római kö­szöntés. 23. Kétjegyű mással­hangzó. 24. Nóták páratlan be­tűi. 26. Asztalusszerszám. 28. Színművészünk. 29. Folyó a Szovjetunióban. 31. Szándékában volt. 33. Van ideje. 34. Es lati­nul. 35. Az 5. függ. folytatása. 38. Tiltó sző. 39. Monte ........ mona­cói város. 40. Lófajta, névelő­vel. 42. VA. 44. Bére. 46. Nagyon szeretem. 47. Fülkében van! 49. ÉtL. . ..lap". 50. Helyhatáro­zórag. 52. Időhatáro­zó szó. 53. Vissza: be­cézett férfinév. 57. UG. 58. Ilyen tea is van. 60. Becézett férfinév, névelővel. 61. TGY. 62. Dedók. 64 Az SZTK előde. 65. Gyalog kirándulás. 66. Nótázás, tájszó­val. 68. Gyorsan beszél. FÜGGŐLEGES: 1. Az a személy-e? 2. Község a vásárosnamenyi járásban. 3. Spa­nyol labdarúgócsapat. 4. .Jar/.i tanul. 5. Papay műve (folyt, vízsz. 35.) 6. Kétjegyű mással­hangzó. 7. EZS. 8. Hőemelkedése. 9. Folyó Jugoszláviában. 10. Észa­ki pénz. 11. Kubai államférfi. 12, Igekötö. 16. Atommáglya. 19. Vi­zet ad. 21. Allé betűi keverve. 23. Tüzelőanyag. 25. KI.. 27. Hamvveder. 28. ÖA. 30. Vasútál­lomásokon sok van. 32. Éktele­nül szaggatja. 33. Idegen női név. 36. Vigyázd. 37. Érsek, a mohácsi csata vezére. 41. Női név. 4». Egyezkedéssel az árból való engedésre. 45. Transzformá­tor röviden. 48. Japán viselet. 51. Táplálná. 54. Lehetőségem. 55. Helyhatarozorag. 56. Móricz-mű: ...-muri. 57. Viccesen bosszant. 59. Nyakbavalót tájszólással. 61. Tisztában van-e valamivel? 63, KAÖ. 65. Hajó része. 67. SR. 68. HE. A megfejtéseket legkésőbb március 16-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Február 22-1 rejt vény pályáza­tunk megfejtése: „Itt nyugszik feje­delme hazádnak, Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság.” Nyertesek: Bányai János. Elek Ottó, Major Zoltán és Vízi Fe- rencné nyíregyházi, Keszthelyi Vendel mátészalkai, Kozlovszky Bertalan nyírbélteki, Donáth Hedvig orosi, Laboncz Valéria ökörítoíülpösi Hájéi' 1 .ajosné porcyalmai es Bodnár G usztávné vasmegyeri kedves rejtvenyfej- tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. A sláger.

Next

/
Thumbnails
Contents