Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
Vasárnapi melléklet Itt álltak éppen huszonöt éve. Jobbról: Sajben András, egykori rendőr-főkapitány, mellette Munkácsi Mihály, aki Magyarországon először kapott föld et és Békési Mihály, aki akkor mérte az öleket. Balról Pintér Gyula rendező, Janovics Sándor operatőr és Ilkei Csaba szerkesztő-riporter. (Tóth Gábor felv.) Jövő idejű hírek Az újságolvasók tanúsíthatják: sajátos hagyomány, iogy az évszakok váltását meghatározott hírek kísé- ik. A hírek jobbára a „lész elegendő” szavakkal kezdődnek, s hogy éppen miből lesz elegendő, azt a so- •on következő évszak határozza meg. A nyári ígéret íszi ruhát; az őszi hír tüzelőt; a téli pedig sört és idítő italt ígér nyárra. E rendre-sorra ismétlődő közlések jellemző sajá- .ossága, hogy — ha két-háromhónapos fáziskülönbséggel is —, de valódiságukat mindannyiam ellenőriztetjük. Talán nem is kell hozzátennünk, hogy az ígéretnek és a valóságnak ez az egybevetése olykor azt bizonyítja, hogy az előzetes bejelentés, enyhén szólva, túlzott. Mindezt azért bocsátottuk előre, mert a télutó és a közelítő tavasz alighanem ismét szólásra készteti az imént említett hírekben illetékes vállalatokat, intézményeket Való igaz, máris olvashattunk, hallhattunk efféle közléseket a sörrőt nyári ruháról. Korántsem ítéljük meg szkeptikusan ezeket a jó híreket húr kissé elgondolkoztató, hogy tavaly ilyentájt is közhírré tettek hasonló vállalati információkat. A jövő idejű hírek, mint említettük, hagyományosak — ám ezúttal megpróbáljuk, rendhagyó módon, kissé megfordítani ezt a hagyományt. Arról szólnánk, milyen tanulságokkal szolgál a már-már utóvédhar- :okat folytató tél; múlt időben hasonlítva össze az optimista híradásokat a valósággal. Korántsem a hibák újraidézésének, inkább a tanulságok levonásának célzatával emlékeztetünk azokra a tavaly nyári plakátokra, amelyek arra biztattak: vásároljunk tüzelőt. Bőséges választékot, előzékeny , házhoz szállítást ígértek a plakátok, amelyek , hitelességéhez nem fért kétség, ha csak az nem, hogy mindezt a júliusi hőségben olvashattuk. A valóság — miért is részleteznők — kissé módosult; még most, februárban is arról olvashattunk, hogy az erdőgazdaságok és a szénbányászat nagy erőfeszítéssel dolgoznak, hogy a tüzelőigényeket kielégíthessék. Nem vizsgáljuk ezúttal a tüzelőgondök okait — sok szó esett erről a közelmúlt hónapokban —, csupán arra utalunk,’ hogy az előzetes közlések valósághűsége még akkor is megnyugtatóbb, ha a lehetőségeket felmérve, bizonyos gondokat, akadályokat is előre jeleznek. A tüzelőgoiídófc mellett akadtak egyéb hasonló tanulságai is a télnek; egyéb árucikkek, főieg ruházati termékék előzetes vállalati propagandája is könnyűnek találtatott a valóság mérlegen meretve. Olvashattunk olyan közlést is, hogy az idei tél nagyobb gondot okozott a közúti hálózatban, mert sok volt a hó és a hófúvás, másrészt mert erősen megnövekedett a járműforgalom. Anélkül, hogy illetéktelenül állást foglalnánk az előzetes prognóziskészítés szakmai kérdéseiben, csak annyit jegyzünk meg: sok évi tapasztalat, hogy télen, több-kevesebb valószínűséggel hófúvások várhatók, és alighanem a járműforgalom növekedése i* kiszámítható a termelés és értékesítés tervszámaiból, s az autóimport jól ismert adataiból. Ami most már az előttünk álló tavaszt és nyarat illíeti, célszerű lenne okulni a tél néhány idézett tapasztalatából. Ez éppen hogy nem jelenti a vállalati ígéretek fokozását, ellenkezőleg: inkább azt, hogy az idényre való gondos felkészülés, a realitás határait,' ne lépjék túl az előzetes közlések. Néhány figyelemre méltó jel mutatja, hogy tanúi lehetünk ilyen változásnak. A Könnyűipari és a Belkereskedelmi Minisztérium képviselői — amint nemrég hírül adták —, megvizsgálták húsz könnyűipari vállalatnál: milyen módon elégíthetnék ki a tavalyinál jobban a hazai fogyasztók igényeit. A kapacitás-kihasználás, a növekvő termelés számsorainak közlésén túl, azt is bejelentették a vizsgálat tapasztalatai alapján, hogy a ruházati-textilellátás erőteljesen javul ugyan, de az igényeket —■ mennyiségben és választékban — még a következő hónapokban sem lehet teljes egészében kielégíteni. Jobb, meggyőzőbb ez Így, mintha a derűlátó hírek után a boltokban kellene majd ráébrednünk a valóságra. Természetesen szívesen hallanánk most is az ipari és a kereskedelmi Vállalatok sajtótájékoztató:^ megalapozott „lesz elegendő” kezdetű tavaszi, nyári prognózisokat. Ám ezek a bejelentések aligha pótolnák majd nyáron a sört, az üdítő italt; még akkor sem, ha a februári hír kedvező jóslatokat közölt. A téli tapasztalatok összegezéseként azt is meg jegyezzük: a télutó heteiben is bőséges a zöldség- és gyümölcséllátás, a tavalyinál sokkal több alma, burgonya, zöldségféle halmozódik a raktárakban. Amiből kevés volt — például babból, lencséből — azt teteme« importszállítmányokkal pótolták, Végeredményben talán ebből vonható le a következő idényre is érvényes legfontosabb tanulság: az igények gondos előrelátó felmérése, a jó felkészülés és a mindezekből következő bolti helyzetkép meggyőzőbb minden előzetes közlésnél. , , Tábori András Megidézett történelem Pusztaszer-Sovényháza, Mezőhegyes, Tiszanagyfalu? Melyik helységé a történelmi érdem, álról 1945 tavaszán először verték le a karót,- hogy végérvényesen eldöntsék az ezeréves pert és a földet annak adják, aki megműveli? Sokáig azt tartották, hogy Sövényházáé, ahol 1945 március 29-én ünnepélyesen — a kormány több tagjának jelenlétében — osztottak földet, történt meg a második honfoglalás. Mások úgy emlékszenek, hogy Mezőhegyesé, ahol egy állami mintabirtokot osztottak ki a parasztok körött azokban a márciusi napokban. Az azóta előkerült hiteles dokumentumok alapján azonban — a moszkvai rádió 1945. április 4-i híradása, a. Magyar Nép című megyei lap 1945 március 29-i riportja és Paál-Radó: Debreceni feltámadás című könyve szerint Magyarországon az első földosztás 1945 március 27-én volt. Tiszanagyfaluban. E bizonyítékok nyomán jött a televízió egyik stábja Szabolcsba dokumentumfilmet forgatni, hogy megidézze a történelmet, népünk felszabadulás utáni történelmének e kimagaslóan nagyszerű aktusát. Ilkei Csaba, a dokümenturnfilm szerkesztő-riportere ezeket mondja: „A film az 1945-ös földosztásnak állít emlékét. Felvázolja a negyvenötös márciusi földreformrendelet történelmi előzményeit és körülményeit, a pártok állás- foglalásait, a legfontosabb vitatott kérdéseket. Bemutatja a kommunista párt harcát a szegényparasztság valós érdekeiért és érzékelteti a néptömegek aktív részvételét az ezeréves per eldöntésében.” A rendező, Pintér Gyula ismerteti, hogy a film szereplői között találhatjuk Veres Péter írót, az Országos Földbirtokrendező Tanács egykori elnökét, Sajben Andrást, akkor Szabolcs megye rendőr-főkapitányát, a tiszanagyfalu! földosztás szervezőjét, résztvevőjét. Murczkó Károlyt, a megyei MKP-szervezet alapító tagját» aki maga is földet osztott 1945-ben. De a filmriport dokumentális színhelyén, Tiszanagyfalu határában, ma az Üj Élet Termelőszövetkeze* földjén azt kutatja az egykori résztvevőktől a kamera és a mikrofon, hogyan történt- e jelentőségében óriási forradalmi lépés 1945 március 27-én délután fél kettő és kettő óra között? Itt van Munkácsi Mihály és Bodrogi András bácsi*; akik Magyarországon elsőkként kaptak földet az úri birtokból. Az idős tsz-nyugdíjasok ma is az elérzékenyülésse! küzdenek, s azt mondják a riporternek: „Akkor, azon a napon sírva fakadtunk. Lehajoltunk a földre és megcsókoltuk a föld szélét...” Békési Mihály bácsi, a tsz brigádvezetője volt akkor aa ölező. Ó mérte a földet, s gázolt a vízben. „Rám szóltak, hogy kerüljem a vizet, de azt válaszoltam, hogy mikor áz úré volt, ákkdr is benne kellett gázolnom, hogyne mennéts most, amikor már a mienk...” A televíziós film készítői felkeresték Lazor Jánost, aki most huszonöt éve külön három hold földet kapott a földigénylő bizottságtól, mert önként jelentkezett a demokratikus magyar hadseregbe, harcolni a szovjetek oldalán a német fasiszták ellen. Ellátogatott a stáb idős Jármi Kajmán portájára is, aki akkor a Magyar Kommunista Párt tíszanagyíalui szervezetének titkára, az ottani földigénylő és földosztó bizottság elnöke volt és maga is bent járt Debrecenben, az ideiglenes Kormánynál, hogy sürgesse a radikális agrárreform megvalósulását. A tévéfilmben korabeli filmhíradók kockái elevenednek meg és plakátok, fotók, a tíszanagyíalui földosztók ösz- szeírási ive, eredeti iratok, térkép és a Kelet-Magyarország elődje, a felszabadulás utáni első újság, a Magyar Nép korabeli cikkei mutatják be az agrárforradalom nagy esetné-, nyének lefolyását. Az ezeréves per című dokumentumfilmet a negyed-3, százados évforduló napján, március 27-én este sugározza a televízió, Koste 3&m>
