Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
t. «Mal Ktt trr VASAIN APT Mrarwruf 1 flTfl rrvfrctos f. Sziits László; Délután, ahogy a városba érkezett, még tele volt elégedettséggel. Hetek óta készült erre az utazásra. Mindent megfogalmazott magában, mint egy ünnepi szónok. Alkonyaiig néhányan a városban sétáltak. Becsengettek az öreg internátus kapuján és végignyitogatták a hálótermeket. A folyosón most is olyan szag terjengett, mintha öt perccel azelőtt mosták volna fel a kövezetét. Kimentek a városi parkba. Megkeresték a zenepavilon helyét — márvány emlékmű állt ott a város felszabadulásáról, 1945-ról. Egy évvel előtte érettségiztek. Most belehallgattak a nyári illatoktól terhes csendbe. Talán hallották is a térzenét. Csak a lányok nem akartak feltűnni a gimnázium felőL Amikor visszatértek a szállóba, már rohamosan sötétedett. Mindenki a szobájába vonult. Az érettségi találkozó kilenc órakor kezdődött. Ha később áll az ablakhoz tán észre se veszi. De még nem sötétedett be annyira, hogy meg ne lássa a terebélyes gesztenyefa és a mellékhelyiségek között, lent az udvarban — a hintát. Három oszlopból ácsolt, deszkalapból, vastag kötélből álló, egyszerű gyerekhinta volt. És attól kezdve, akárcsak valami látomás, nem hagyta nyugodtan a hinta. Az asztalnál Pepi és a Kapitány közé került: Pepi épp olyan vörös képű volt, mint akkor. — Székács! Hajoljon közel hozzám! Leheljen az arcomba! — kitűnően tudta utánozni még mindig Lajoskát, a ringár felügyelő tanárt. — Azt hiszi, nem érzem meg? Maguk ma este is ittak! Valamelyik szobában megint „tengerre szálltót.”' Azt hiszi. nem tudok.,a „Titaníc”- ről? A Kapitány a régi büszkeséggel mosolygott. — Sose tudta meg, hogy melyik szoba a Titanic! Az üresen maradt tányérok. a félig telt borospoharak fölött felkódlött a hajdani diákszoba, a Titanic. A falakon Sanghaj látképe, könyvből kivágott aktfénykép, filmcsillagok fürdőruhában, a Gibraltán-szoros és A bizottságon csaknem szó nélkül fogadták el indokait: ő is, férje is egyetemre jár, nincs lakásuk, nem tudják kire hagyni a gyereket. Aznap ő volt a tizennyolcadik. Az orvos kötelesség- szerűen sorolta fel a terhesség megszakításával lehetséges zavarokat. Aztán elétol- ta a jegyzőkönyvet. És mutatta. hol írja alá. Az ajtón megkönnyebbülve lépett ki, mintha a nehezén már túl lenne. A várakozók irigykedve nézték kezében a sokat érő papírt Az egyik meg is kérdezte: — Sikerült fiatalcsszony? Otthon Péter hason fekve olvasott. A tankönyv nyitva hevert mellette. — Elintéztem — ölelte át a fiú fejét. Felvette a földről a piros ceruzát, s mellételepedett a heverőre. Zavartalanul olvasott tovább — Figyelj rám! Pénteken kell bemennem a kórházba. — Igen? — tovább lapozott. — Nem is örülsz? — De — s szórakozottan megcsókolta — Ugye elkísérsz? — Természetesen — s dünnyögve letette a könyvet. Pénteken reggel izgatottan készülődött. — Nem is tudom, kifessem-e a számat? — töprengett a tükör előtt — Kórházba minek — mondta Péter — Különben is sietni kell. már fél nyolc. S én még nem borotválkoztam. Az öregasszony dühös, A HINTA néhány új típusu csatahajó. De a filmcsillagok és a Sanghaj képe előtt hirtelen és furcsa módon lengeni kezdett egy hinta. Senki nem ült rajta, a hinta üresen lengett A Kapitány hatba vágta. — Csaszlavára emlékszel ? Csaszlava jóval előttük járt. bikaerejű diák volt, végzett már, mikor ők titokban borozgattak esténként a Titanicon. El kellett sötétíteni akkoriban az ablakokat, mert minden éjszaka bombázórepülők szerená- dozgattak a városnak. S egy estén Csaszlava kopogtatott be az ablakon. A frontról szökött vissza a diákszobába s hajdani szobatársaitól kért civil ruhát, hogy el tudjon jutni a partizánok közé. Negyvenfokos lázzal jártak akkor napokig: Csaszlava adott nekik hirt arról, hogy mi várja őket, ha hamarosan kikerülnek az életbe. S most Csaszlava arcát is elhomályosítotla a hinta. Az Üresen lengő hinta. Mindenki elmesélte már. hogy mire vitte az életben. Pepi, a vendéglős fia, a szakmánál maradt: egy vendéglátó vállalat vezetője. A Kapitány sikeresen befutott a házasság kikötőjébe s már négy kis matróznyi legénységnek vezényelt. Voltak, akikről semmit se tudtak. Most se jelentek meg. Talán rég halottak. De ő itt volt és beszélnie kellett. Otthon heteken át mindent megfogalmazott magának és most mégis ösz- szevissza beszélt. — Egyik minisztériumban dolgozom... Nö nem! Nem vagyok osztályvezető, de jó fizetést kapok... szakember vagyok... Többször jártam külföldön. Képzi j étek: Olaszországban is! Emlékeztek még Lovászyra? Mennyit utazott azzal a la lezioné- vall... A lecke?... La... la... Iá... leve. . . levele. .. levezione... Sehogy se tudtam kimondani. — Igen! Most már egészen jól beszélek olaszul... Nagy küzdelmembe került... Mint minden az életben. Az iskola is... Hiszen tudjátok. honnan jöttem közétek! Mikor ide kerültem, a zsemlyét kenyérrel ettem, akkora újdonság volt nekem a zsemlye... Mennyit csúfoltatok érte. — És most megelégedett vagyok. Sokat elértem.. Fe=)r Kádár Márta: teseg-m van, fiam... Semmi se hiányzik, semmi! Mindenért kárpótolt az élet. . Megelégedett vagyok. . Mindent megkaptam, amit ember kívánhat... S mmi se hiányzik... — túl sokat ismételgette ezt, annyira hogy a többiek csak néztek Érezte, hogy hazudik. Szeme előtt ott lengett a hinta az üres hinta és egyszerre tudta, pontosan tudta. hogy valami hiányzik neki. egész életében hiányzott, valami, ami elmaradt az életéből, amiért nem lehetett soha teljesen megelégedett. akármennyit küzdött, akármennyit ért el. Éjfél után ezt. két pohár bor közt, el is sírta a többieknek.-r Tudjátok — közben nagyokat csuklóit — nekem sohase volt hintám... Gyerekkoromban én annyira szerettem volna hintázni... De nem tudtam.. Nnm engedtek... Nekem mindig dolgoznom kellett, mint a felnőtteknek. .. Én még nem hintáztam életemben... Pedig mindig ügy szerettem volna... És itt kint az udvaron van egy hinta... Senki nem emlékszik rá, kinek az ötlete volt. Közrefogták és kényszerítették. hogy menjen ki velük az udvarra. A hinta ott állott előttük mereven, egy süíban. mintha rajzolva isn- ne. Felültették a hintára. Meglökték. A kötél zajtalanul lengett. Szokatlanul' világos volt az éjszaka, a hold a tájra ereszkedő, szétzöllő felhőkön át sütött. Csuda jól mulattak. — Székács, fogd a kötelet* Magasabbra, gyerekek, hadd hintázzon!... Fújtatva, zihálva tértek vissza a terembe. Szívük élénken vert, az arcuk piros volt. nem fogytak ki a nevetésből és Székács levegő után kapkodott. Bevallotta, hogy ásztníásíJ pedig még nem volna itt az ideje, bizony, de a hadifogság annak idején megviselte és hogy a felesége válni akar tőle és hogy örökké fáradt. hogy mostanában rákapott az ivásra És hogy nem is tudja, mért szeretett volna mindig annyira hintázni. Nem talált benne semmi jót. Szorítsa ökölbe a kezét ha sokáig használják a fürdőszobát. — Igen... — válaszolta békítőén. A kapuban Péter megkérdezte: — A papucsot becsomagoltad? — Jaj elfelejtettem! — és visszaszaladt. Az üres szobában sokáig keresgélt, végül egy régi újságba csomagolta a papucsot. A ház előtt Péter türelmetlenül topogott. — Meddig kísérjelek? — Csak a bejáratig. — Nem fogsz félni? — Ugyan! Szótlanul meritek egymás mellett. — Szervusz, majd érted jövök* — Szia — és megcsókolták egymást. A sarokról Péter még visszafordult integetett. A folyosón már várakoz tak néhányan. Egyenként hívták be az asszonyokat Itt volt az utolsó ellenőrző vizsgálat. Mikor a nevét kiabálták. összerezzent. Nyugalmat színielve diktálta be adatait A felvételi irodán majdnem zavarba jött. Nem találta a pénzét. Végül a táska aljában akadt rá. — Nem is tudom mennyi — nézett tanácstalanul az adminisztrátornőre. Az szótlanul elétőlta a nyugtát Kiszámolta a pénzt Átvette a bizonylatot — Ez legalább megmarad. Emléknek... — szólalt meg most az öregedő adminiszt- rátoraő. Körmét végighúzta a papír élén és táskájában kotorászva kiment. Megmutatták a szobáját A szülészeten jutott neki hely. A kórterem három ágyából kíváncsian nézegették. Az ápolónő kimenőben még odaszólt a többieknek, készüljenek a szoptatáshoz. A három asszony egyszerre kezdte kigombolni az ingét. Táskáját a kezében fogva tanácstalanul állt az üres ágy mellett. — Üljön le, kedves! — biztatta az ablaknál fekvő kövér asszony. — Lányt, vagy fiút vár? — érdeklődött egy fiatalasszony. Nem értette. Tekintete körüljárt a három asszonyon. Kigombolta a kabátját, a többiek látták, hogy nem állapotos. Az ápolónő kétszer fordult. míg behozta a síró pályásokat. A mellette fekvő asszonv a fal felé fordulva szoptrtott. — Kisfiú? — ágaskodott A népdalkultúra megújhodása megyénkben A TEVE NYÍLIK A ROZSA és újabban a felszabadulásunk net t .idszázados jubileumának tiszteletére meghirdetett Röpülj páva országos népdalvetélkedő sikerei, újra rangra emelték a kifogyhatatlan forrásból táplálkozó népdalkultúrát, ennek ápolását, népszerűsítését és megszerez tését. Egy-egy vetélkedőt figyelve, kísérve — s néha énekelve ! — ma már semmi csodálatos nincs abban, ha dobogón látunk mai fiatalt, de az már sokaknak meglepő, hogy ezek a fiatalok :lily en kellemes népi ízzel, kiejtéssel és sokszor meglepően szép, meleg hanggal adják elő a kevésbé ismert és egyáltalán nem könnyű hajlékony- ságú népdalainkat. Él a népdal, él a népzene. S, hogy mennyire, bizonyítja hatása g fnagyaros jellegű beatre, mélyet élvonalbeli fiatal zenekaraink istápolnak. s egy-egy ismert vagy kevésbé ismert népdal motívumai. hangsorai modem stílű- I in vagy éppen puritán népiességgel illeszkednek bele a modern muzsikába, szépítik, egzotikussá varázsolva azt. Ennek a zenei egymásra hatásnak élményét tapasztalhattuk legutóbb, a megyében immár hagyományossá váló szövetkezeti zenekarok mevi asszony nemet intett. A kövér mama megjegyezte: — Szoptatás közben nem szabad beszélni! Levetkőzött, papucsot húzott és az ágy szélére könyökölve nézett maga elé. Az osztályos orvos jött be. — Már vártam. Elintézte a tóvételt? — Igen — Akkor jöjjön velem! Köpenyét összefogva követte. Folyosókon, csapóajtókon menték át. — Itt várjon. Üljön le egy kicsit A pad jobb oldalára húzódott. Leste az ajtót — Kire tetszik várni? — állt meg egy nővér előtte.-Tr A főorvos úrra! — furcsán. mélyen szólt a hangja. — Bocsánat — lépett tovább zavartan a nővér. A köpenye sarkát tépkedte. Mereven, oldalához szó rította a kezét A pad fölött rajzos plakátok. Olvasta a szöveget. A képet nézte. Egy kislányfej. egy tál gyümölcs, egy kéz és a csapból folyó víz. A kórház szagától émely- gett a gyomra. Megfordult Egy másik plakátról szőke gverekfei nézett vissza rá. A plakát nagv kérdőjele alatt a szöveg: Legyen, ne gyei vetélkedőjén is, melyet a napokban rendeztek meg Tiszavasváriban. Ma együtt él a népdal, népzene és a beatzene. Persze a kellemes egymásra hatás és fejlődés méllett olyan tendenciák is tapasztalhatók, amelyeket feleslegesen alkalmaznak a beattől kölcsönözve a népi zenekarok és fordítva. Ez ezen a népi zenekarok versenyén is elsősorban a hangterjedelemben jutott kifejezésre. E VERSENYEN NÉGY ZENEKAR (Mátészalka, Vásá- rosnamény, Fehérgyarmat és Nyírbátor) szerepelt. Bár a zsűri a mátészalkai fmsz együttesének ítélte az első helyet — megérdemelten — ennek ellenére most mégsem elsősorban a rangsorolás az érdekes, hanem az, hogy ezek az együttesek éppen az említett vetélkedők következtében hoztak valami újat, meglepőt: a népdalfeldolgozásokat. Talán éppen ez volt az, amely a többi elé emelte a szalkaiakat. Szép stílusban, tisztán lehetett hallani Kodály Este a székelyeknél című feldolgozását, s külön érdemük volt a cimbalomszóló. Dinamikus előadásmódjuk, a zenekar egysége méltán nyerte el a közönség tetszését is. Csaknem minden zenekar programjában szerepelt kelegyen? Megkapaszkodott a pad támlájában, -i- Majd elmúlik. nyugtatta magát A főorvos állt az ajtóban. — Tessék! — szólt ki érte. — Rosszul érzi magát? — Nem, köszönöm semmi! Ügyetlenül feküdt tó az asztalra. — Ne féljen, elaltatjuk — nyugtatta az orvos. Lekötötték a haját. Lábára vászoncsizmát húztak — Csússzon csak előbbre* Kényelmetlenül feküdt, — Kérem, kollega az altatást! A fiatal szőke orvos készségesen hozta az injekciós tűt — Jó a vénája? — Nem. — Szorítsa ökölbe a kezét! A műtőlámpában minden tükröződött. t Nézzük 3 másik vénáját! — ült át az orvos a bal oldalára. A főorvos fényes műszereket vett át a nővértől. — Nem találom a vénáját* — már harmadik helyre szúrta a tűt Kicsit felemelte a fejét. — Ne mozogjon, kérem! — szólt rá erélyesen a főorvos. Engedelmesen visszaha- nyatlott. A lámpában a főorvos kimért mozdulatai. Egészen lassan. Forogni kezdett a műszer, amit figyelt. A lámpa elhomályosult Már nem látta az orvost, csak a szőke gyerekfejet. Kellemes bódultságot érzett. A vénáját megtalálta a tű. sergő, verbunk, s terme szó tesan az elmaradhatatlan magyar nóta, friss csárdás sorozat. Mint zenekarvezető kiemelkedett a mezőnyből Murzsa Bertalan, a vásáros- naményi együttes vezetője, aki kulturált kiállásával, technikájával méltán nyerte el a legjobb prímás címet, y a megyei KISZ-bizottság kü- lönjutalmát. Érdekes, hogy a fiatalok kezdenek visszapártolni a népi muzsikához. Egy-egy zenekarban (Fehérgyarmat, Vá- sárosnamény stb.) már láttuk az utánpótlást is, s elsősorban a hiányolt hangszerekben : cimbalom, terces. Nagy kár, hogy a kiváló klarinétosoknak, csellistáknak nem találtuk az utódját, y ezek a hangszerek a versenyen nem indult zenekarokban is hiányoznak. Hogy mennyire, azt bizonyítja az is: egy-egy népdal-feldolgozásnál a zenekarvezetők szívesen foglalkoztatták eg^ szóló erejéig e hangszereket, melyek szint, lírát, igazi légkört teremtettek. SIKERES VOLT ez a hangverseny. Ami hiányolni való sajnos egyes zenekarok programja eppen a versenyben volt szűk, s utána már felszabadultan muzsikáltak, azt adták, amit várt a zsűri és a közönség. A másik: itt is meglá frott, hogy ezek az együttesek többre képesek, mint amennyit nyújtanak. A minden esti fellépésük alkalmával sok olyan népdal, verbunkos, palotás stb, hiányzik programjukból, amelyet szívesen hallgatnának a szórakozni vágyó, népdalt szerető em /.rek. Bár a szövetkezeti vendéglátó kereskedelem vezetői a maguk módján megtesznek mindent annak érdekében, hogy teljes zenekarokat foglalkoztassanak, ez eddig különböző okok miatt mégsem sikerült. Egyetlen komplett zenekar sem volt a versenyzők között. Több gondot kellene fordítani e zenekarok továbbképzésére, a feltételek megteremtésére is. Odáig már eljutottunk, hogy a táncdal- vetélkedők számai gyorsan slágerekké valnak, de addig még nem, hogy mind többször halljuk e népi zenekaroktól is azokat a dalokat, amelyek oly sikeresek voltak akár a Nyílik a rózsa, akár a mostani Röpülj páv^ vetélkedőn. Pedig akkor lesz igazán közkincs, ha a negye versenyzői által a vetélkedőkön is előadott szép szabolcsi, szatmári, beregi dalok hangzanak fel e zenekarok előadásában. Van miből meríteni, hiszen megyénk gazdag a népdal, a magyar nóta hagyományokban. Tolmá I ilják ezeket szívvel-lélekkel, közmegelégedésre e fejlődő zenekarok. Farkas Kálmán Nyíregyháza, Déli Alközpont. Dankó Miklós linóleummetszete. " ‘ ______v__'________________________________
