Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
f. «fiái ÄCST %TA5YA'SOW?^,8 Í9TŐ mSrefys g (Folytatás az X. oldalról) gi adottságaink, társadalmi lehetőségeink és különbségek vannak a jelenlegi belső gazdaságirányítási rendszerek között is. Ezéijt nagy türelemre van szükség az országok javaslatainak megvizsgálásánál, érdekeik helyes megértésénél. Az előkészületben lévő szocialista integrációban a szocialista termelőerők és termelési viszonyok alapvető formájaként az országok önálló népgazdaságát tekintjük — mondotta a kormány elnökhelyettese. — Ebből következik, hogy az integrációban érdekelt országoknak a kapcsolatok olyan formáját kell kialakítaniuk, amelyek keretében a gazdasági együttműködés bizonyos, arra érett funkcióit integrálják, de természetesen fenntartják a népgazdaságok nemzeti irányítását. Ha gazdasági együttműködésünket tovább akarjuk fejleszteni, akkor nem csak a külkereskedelem, hanem a termelés, a nemzetközi pénz- és hitelrendszer, valamint az árak szférájában egyidejűleg kell keresni az együttműködés új, a jelenleginél lényegesen hatékonyabb formáit, lehetőségeit. A KGST-orszá- gok gazdasági integrációjának továbbfejlesztését mi két úton kívánjuk elérni: egyrészt a nagy fontosságú kérdéseket magában foglaló, mind hatékonyabb tervkoordináció, másrészt az áru- és pénzviszonyok széles körű kibontakoztatása útján — mondotta nagy érdeklődéssel fogadott beszédében Apró Antal. Nagy Miklós Pest megyei és Kelen Béla budapesti képviselő is nemzetközi kapcsolataink elemzésével, külpolitikánk legfontosabb kérdésével foglalkozott felszólalásában. Az ország belső kérdései közül több felszólaló is érintette a munkaerőhelyzet problémáit. A képviselők — köztük Sarlós István, Vida Miklós és Spollár Lászlóné — egyetértettek a kormány elnökének megállapításaival: a munkafegyelem megszilárdítása lényegesen javíthat a munkaerőgondokon, s ebben elsősorban a vállalatok vezetőinek van sok tennivalója. A felszólaló képviselők üdvözölték azoknak az ipari üzemeknek az elhatározását, amelyek nem alkalmaznak notórius vándormadarakat, helyeselték, hogy egyes rokonvállalatok — például a híradástechnikai egyesülés vállalatai nem vesznek fel egymástól munkaerőt, s az új dolgozók bérét legalább fél évig nem emelik. Több képviselő foglalkozott felszólalásában a mezőgazdaság problémáival. Bencsik István, Hajdú-Bihar megyei képviselő ezzel kapcsolatban bírálta a kormányelnöki beszámolót, mert az szerinte túl keveset foglalkozott a mezőgazdasággal, A képviselők véleménye egyébként megegyezett abban, hogy a mezőgazdaság 1969-es jó eredményei nem csak a mezógazdasagi dolgozók dere- kas munkáját dicsérik, hanem az 1968-ban életbe lépett gazdasági ösztönzők hatékonyságát is mutatják. A mezőgazdaság sikeres előrehaladása az egész nép sikere. Bencsik István felszólalásában vitába szállt azokkal, akik szerint a mezőgazdaság múlt évi kimagasló eredménye a jó időjárásnak köszönhető. Először is nem volt olyan nagyon jó időjárás — mondotta — sokkal jobb időjárás esetén rosz- szabb termés volt az egyéni gazdálkodás időszakában, vagy az átszervezés idején, amikor még rosszabbul gazdálkodtunk. Másrészt pedig 1968-ban kifejezetten’ nagyon rossz időjárás volt, mégis addigi történelmünk legnagyobb búzatermését arattuk. Az időjárástól persze nem független még a mezőgazdasági termelés. De, ha megadja a népgazdaság a mezőgazdaságnak azokat az eszközöket, amel re a korszerű termeléshez szüksége van, akkor az időjárási ingadozások nem jelentenek nagy, országos terméskieséseket. Dr. Molnár Frigyes Bács megyei, Molnár József Komárom megyei, Tóth Balázs Békés megyei és Gócza József Szolnok megyei képviselő is a mezőgazdaság helyzetének aktuális kérdéseivel foglalkozott felszólalásában. Szóvá tették azokat á gondokat. — a vízrendezés, a bekötő utak, a gépesítés, a műtrágyaellátás problémáit — amelyek jelenleg fékezik a mezőgazdasági termelés további gyors ütemű fejlesztését. Á parasztság általános helyzetére utafva azonban kiemelték: a magyar termelőszövetkezeti parasztság ma a világ egyik legbiztonságosabban élő parasztsága, mert jelenlegi jó életkörülményei mellett a fejlődés távlata is biztatóan világos számára. Az a tény, hogy a parasztság jól érzi magát ebben az országban, hogy életszínvonala jelentősen emelkedett, és jövedelme megközelítette a bérből és fizetésből élők jövedelmét. igen határozottan és minden szónál meggyőzőbben támasztja ... „alá a munkás-paraszt szövetséget, amely társadalmunknak most válik valóságban is szilárd bázisává. Az e témakörrel foglalkozó felszólalások többségéből kicsendült: még nagyon sok tartalék van mezőgazdaságunkban. A felszólalók, akárcsak az előző nap hozzászóló Szabados Ferenc Komárom megyei és Gombaszögi Jenő Somogy megyei képviselők, helyeselték a szarvas- marha- és a sertéstenyésztés fellendítésére tett legutóbbi kormányintézkedéseket, s egyetértésüket fejezték ki a mezőgazdasági „bedolgozás’ rendszerének gyorsabb elterjesztésével, a háztáji gazdaságokban lévő ólak, istállók tervszerűbb hasznosításával. Az ország kulturális helyzetével. a kulturális élet feladataival foglalkozott felszólalásában Ilku Pál művelődésügyi1 miniszter. Mint mondotta: kulturális területen az elmúlt evek egyik legnagyobb eredmenye, hogy megnőtt a szocialista értékeket befogadók tábora. Az eredmények közé sorolta, hogy a magyar irodalom és művészet alkotásainak zöme lépést tart társadalmunk fejlődésével, hogy művészetünk nem hallgatja el megoldandó ellentmondásainkat, hanem ellenkezőleg, egyre inkább szocialista alapokról képes felvetni, ábrázolni és a maga sajátos eszközeivel megválaszolni, a megoldáshoz segíteni őket. Szóvá tette azonban, hogy kevés irodalmi. művészeti alkotás foglalkozik a nemzet alapvető osztályainak, a munkásságnak és a parasztságnak életével, problémáival és gondjaival. Kifejtette, hogy a kiadói politika nagyobb figyelmet fordít és teljes erővel támogatja a szocialista eszmeiségű, művészileg értékes alkotásokat, de nyilvánosságot biztosít minden olyan műnek, amely kiáll a béke és a haladás ügye mellett, s amely a tehetség megnyilvánulása, még akkor is, ha eszmei arculata nem teljesen szocialista. Kulturális politikánkat — mondotta a miniszter —, megvédjük a jobbról, vagy balról jövő támadásokkal és torzító törekvésekkel szemben, s azon munkálkodunk, hogy ez a politika határozottabban, következetesebben érvényesüljön a gyakorlatban is. A miniszter felszólalásában részletesen foglalkozott az ifjúság nevelésének kérdéseivel, amelyek jelentős helyet kaptak Fock Jenő kormányelnöki beszámolójában is. Szólott az egyetemi önállóság fokozásáról, a hallgatók jogainak kiszélesítéséről és bejelentette, hogy az egyetemeken megtett intézkedések után a következő hetek fontos feladata lesz, hogy számba vegyék a tennivalókat minden iskolai fokon, elsősorban a középiskolákban és a középfokú intézményekben. Utalva Varga Zsigmond Békés megyei és Kovács Éva budapesti képviselők előző napi felszólalás sára, a miniszter kijelentette: ismerik a nevelők, a pedagógusok nem gondok nélküli élet- és munkakörülményeit, azt a problémát, hogy a pe-' dagógusok fizetése rendezésre vár. A kormánynak az a szándéka, hogy a negyedik 5 éves terv életszínvonal-intézkedései közt kiemelt feladatként kezelje a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítását, fizetésének rendezését. Az esti órákban. Fock Jenő zárszavával fejeződön be a kormány beszámolójának tárgyalása és az országgyűlés tanácskozásának második napja. Ma a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójával és ezek megvitatásával folytatja munkáját az országgyűlés idei első ülésszaka. külpolitikai Összefoglaló § A libanoni helyzet # A brit sajtó a Brandt-látogatásről § A berlini tárgyalások A bonyolult közel-keleti helyzetben különleges szerep jut Libanonnak. Mint ismeretes, ez az ország aktívan nem vett részt a 67-es háborúban, de természetesen szolidaritását nyilvánította az arab államokkal. Később a Palesztinái felszabadító mozgalmak megerősítették állásaikat Libanonban, s ennek nyomán Izrael Libanon ellen is megkezdte .támadásait, Libanonnak az El Fatah- hoz s a többi Palesztinái arab gerilla szervezethez való viszonya az elmúlt években már több kormányválságot idézett elő. Jóllehet sok tárgyalás folyt, megegyezésről is hírt adtak, a helyzet még mindig nem tisztázott. Ugyanakkor — mint Hélou államelnök a libanoni kormány mostani ülésén leszögezte — Izrael újabb incidenseket provokál egy Libanon ej leni támadás előkészítésére. Hélou megállapította: a Palesztinái gerillák tevékenységéért csakis Izraelre hárul a felelősség, mert Izrael űzte el szülőföldjükről a palesztinaiákat. Nyugati hírügynökségek egyébként azt jelentik Bejrutból, hogy sem a hatóságok, sem az El Fatah nem tud a partizántevékenység ottani olyan mértékű növekedéséről, mint amilyenre Izrael, támadásainak igazolására hivatkozik. Willy Brandt nyugatnémet kancellár elutazott Londonból, az angol lapok pedig látogatásának értékelésével foglalkoznak. A brit polgári sajtó egyértelműen sikeresnek minősíti a Brandt-vizi- tet, rámutatva, hogy Anglia Közös Piacba való belépése még közelibb került, azt azonban nem hangsúlyozzák, milyen sokba kerül majd a szigetországnak — s főképp a brit adófizetőknek — a Közös Piacba való belépés. Ugyanakkor a nyugatnémet kancellár csütörtökön Bonnban már minisztertanácsot tartott. Közleményt nem adtak ki, de jól informált körök szerint bizonnyal sok szó esett a Stoph—Brandt csúcstalálkozót előkészítő berlini tárgyalásokról. Ezekről a tárgyalásokról — amelyek csütörtökön is folytatódtak — még nem adtak ki hivatalos közleményt. Hír- ügynökségi jelentések szerint azonban a jelek arra vallanak, hogy a két német kormány fejének találkozását előkészítő tárgyalások jó irányban haladnak. ATOMSOROMPÖ. Londonban a Lancaster House-ban Wilson miniszterelnök rövid beszédben méltatta az atomsorompó-szerződés jelentőségét azon a szertartáson, amelyen Szmirnovszkij szovjet és Annenberg amerikai nagykövet, majd több más állam londoni képviselője írta ala a megerősítési okmányok letétbe helyezéséről szóló jegyzőkönyvet. Washingtonban is ünnepélyesen letétbe helyezték a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó nemzetközi szerződés ratifikált példányait. Az ünnepségen Nixon mondott beszédet, a Szovjetunió részéről Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet helyezte letétbe a szovjet ratifikálási okmány példányát. A Fehér Házban voltak azoknak az országoknak diplomáciai képviselői, akik korábban ratifikálták az atomsorompó-szerződést. Csütörtökön délelőtt Moszkvában ünnepélyes keretek között helyezték letétbe az atomsorompó-szerződésnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történt ratifikálásról szóló okmányokat. A ratifikációs okmányok letétbe helyezése után Alekszej Koszigin szovjet kormányfő beszédet mondott. Képünkön: Koszigin kezet szorít az Egyesült Államok moszkvai nagykövetével, Jacob Beámmal. (Kelet-Magyarorszá* telefoteé fekete tél Gerencsér Miklós: 4, Finom köd szitált és márvánnyá fagyott, ahogy rátapadt az aszfaltra, a kalapok karimájára, a katonai gépkocsikra, a nyilas járőrök karabélyára. Alig múlott délután 3 óra, de estéli sötétség borult a városra. A limlom tüzelőtől büdös füst szorult a házak közé, némán, görnyedten siettek az emberek az utcán, mégis kihaltnak tűnt a város, valahogy olyannak, amilyennek önmagát érezte Urbantsok Tibor főmérnök, a vagongyár építési osztályának vezetője. Gyűrött felöltőjében, ápolatlan cipőjébe senki nem ismerte meg. Álmatlanságtól, fogságtól püffedt arcát több hetes szakáll borította, kis kucsmáján sár tapasztotta csomókba a prémet. Tanácstalanul ácsorgóit a Baross-híá feljárójánál, gyámoltalanra gyengülve a fáradtságtól és az éhségtől. Két nappal a nyilas hatalomátvétel után le- éeetóztatták, a komáromi Csillagerdőbe hurcolták, most végre elengedték, sőt csodálkoztak a csendőrnyomozók, hogy miért nyilvánították Győrött megbízhatatlan elemnek. Mindenekelőtt egy bögre forró teát kívánt, hálás lett volna érte akkor is, ha eperfalevélből főzik. Szocsiban a hőség ellen itták a teát, most viszont a csontvelőig átjárta a hideg, lehűtötték testét az erődbörtön nyirkos falai. Hogyan vergődjön haza Táplány-pusztára ? Nyolc kilométer az egesz, semmiség lenne gyalögszerrel, ha nem sínylené ilyen átkozottól a hetekig tartó koplalást, az örökös didergést és persze, ha idillikus sétának számítana az út, nem pedig életveszélyes kockázatnak ezekben a pogány időkben. Túl a maga baján, lehangolta a város vigasztalan állapota. Idegenül, riasztó elhanyagoltsággal feketéllettek a bombasérült házak, a Fehér Hajó romhalmaza, a Vilmos császár űt robbanás csonkította épületei. Beletörődött, nincs más választása, gyalog megy haza Táplány-pusztára, ahova az örökös bombázások miatt települt ki feleségével és kisfiával. Mintha csak sétálgatna, lassú léptekkel megindult a Bisinger sétányt szegélyező keskeny aszfaltjárdán. Termetes alakjához képest alaposan meggyérült ereje, vigyáznia kellett, nehogy végképp kifulladjon. Háta, combja, karja lúdbőrzött a felöltőjére fagyott ólmos eső hidegétől. Lehajtott fejjel ballagott, így csak akkor vette észre köpcös ismerősét, amikor már majdnem összeütköztek a si- kos aszfalton. — Szervusz, Imre! — köszönt önkéntelen derűvel. Nyíri Imre, a vagongyár gépkocsíosztályának vezetője alig tudta hirtelen lefékezni magát. Mihelyt meglátta, ki áll előtte, gyorsan körbepillantott, még az országzászló fehér kőoszlopát is szemügyre vette. — Szervusz... nahát... hogy vagy? Az óvatosság, a betanult udvariasság, a félénk öröm mindent megmagyarázott Urbantsok Tibornak. — Elengedtek. Most megyek haza Táplány-pusztára. Mi újság a gyárban? Topogásával fejezte ki az osztályvezető, hogy siethet- nékjén már nem tud úrrá lenni, egyúttal kinlódó mosolyával... bocsánatért esedezett. — Semmi különös... Ne érts félre, nagyrabecsülésem... — Tudom, tudom — vágott a szavába Urbantsok akkora kedélyességgel, amekkora csak tellett tőle szánalmas helyzetében. — Teljesen igazad van. Minden jót Imre. Német katonai gépkocsik keresztezték útját a teherpályaudvar kijáratánál. Az egyik sofőr cigaretta véget dobott a lába elé. Alig tudta megállni, hogy le ne hajoljon érte. Néhány szippantás valósággal boldoggá tette volna. — Jó estét, főmérnök úr — köszöntöttek rá váratlanul. Zömök, jókötésű fiatalember állt mellette. Nem viselt sapkát, dús haján jégkristályok csillogtak. — Jó estét. Mit akar? Kissé bizonytalanná tette a fiatalembert az elutasító fogadtatás. — Örülök, hogy szabad... Ez a keresetlen őszinteség, a hang melegsége megrázta Urbantsokot. Annyira gyenge volt, hogy már a jó szónak sem tudott ellenállni. — Köszönöm. Ki maga? — Németh János. Pontosabban Németh László János. Uzemirnok az öntödéből. Most már megismerte a főmérnök. Emlékezett rá, Pécsen joghallgató, de a front közeledése miatt hazajött. — Ugye maga az, aki verseket szokott faragni? — Igen... Elment az utolsó teherkocsi is, szabaddá lett a gyalogút. — Még egyszer köszönöm. Minden jót — és Urbantsok kezet nyújtott a fiatalembernek. Németh László János nem akarta elengedni a kezet. — Főmérnök úr... Segítsen nekünk... Rossz tréfának vette a kérést Urbantsok. Miben segíthetne ő, a gyanús elem, akinek hajszálon függ az élete, minden lépését figyelik, és e pillanatban számtalan tetű szívja a vérét? — Szívesen, ha tudok A fiatalember is gyorsan körbepillantott, mint Nyíri Imre az országzászlónál, csak egészen másképp. — öt évig élt főmérnök úr a Szovjetunióban... Barátokat keresünk™ Először szomorúság, aztaa gyanakvó ellenszenv borult a főmérnök elcsigázott arcára, íme, alig szállt le a vonatról, máris a sarkába küldték a besúgókat — állapította meg nagy belső nyugalommal. — Többre szeretném be» csülni magát. Menjen a fenébe. Lomhán, fáradtan indult tovább, de alig várta, hogy befordulhasson a Fehérvári út sarkán, mert érezte, hogy makacsul a hátába kapaszkodik a faképnél hagyott fiatalember tekintete. ■k Fantasztikusan összekuszálta a teherpályaudvart a légitámadás. Csomókba olvadtak a kiégett vagonok, összegöndörödtek a sínszálak, mint a dugóhúzó. Mihelyt elsistergett az utolsó gyújtó bomba és az esőben hülni kezdett az átiz- zott roppant ócskavastömeg, a honvédségi mentőalakulatok mellé vagongyári munkásokat rendeltek ki a nyilasok, hogy minél előbb eltűntessék a pusztulás szörnyű képét. Kötelekkel, feszítőrudak- kal, hegesztőpisztolyokkal szedték darabokra a roncsokat. Szakadt a november végi eső, vasakról és emberekről egyaránt csörgött a víz. ÍFolyCatjul^
