Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
1970. március 8. KELET MAGYARORSZÄÖ 8. oída! Di. Hornung Mátyás szabolcs-szatmári képviselő felszólalása Á bizalom — serkentő erő Átszervezés az UNIVEP\SIL-nél: önállóságot kaptak az üzemek Tisztelt országgyűlés! Kormányunk nagy erőfeszítéseket tesz az ország gazdasági erejének növelésére, az elért eredmények stabilizálására, a nehézségek kiküszöbölésére. Az egyik ilyen nehézség felszámolása végett hirdette meg a szarvasmarha- és sertésprogramot —ez a témája felszólalásomnak. Szabolcs-Szatmár megyében a szarvasmarha- és sertésállomány 1964-től 1969-ig ugyanúgy alakult, mint az országos tendencia. A szarvasmarha-állomány ösz- szességében 3,5 százalékkal növekedett, ezenbelül a tehenek száma 3,4 százalékkal csökkent. A sertéseknél 3,6 százalékos, a teriyészko- cáknál 38 százalékos volt a csökkenés. A kormány által bevezetett közgazdasági ösztönzők (amelyekről az 1041. számú kormányhatározat szól) meghirdetésével minden szektorban fellendült a tenyésztői kedv. A háztáji gazdaságok az 1970. évi átadásra szerződésben lekötött 3900 vemhes üszőnek több mint 80 százalékát visszatartják. Emellett olyanok is, akik korábban nem tartottak, most csaknem ezer vemhes üszőt igényelnek. A termelőszövetkezetek vem- hesüszőigénye meghaladja a 3000 állatot. 1969. második és 1970 első felében összesen körülbelül 1700 vemhes kocát adtak, illetve adnak át a háztáji gazdaságoknak, továbbá nagy számban tenyésztésre fogtak süldőkocákat is. Ez év januárjában 25 százaléknál nagyobb arányban termékenyítettek meg szarvasmarhákat, mint a bázisidőszakban. Kedvező, hogy a termékenyítésnél a többlet üszőtermékenyítésből adódott A termelőszövetkezetek részéről nagy az igény az állattenyésztés céljaira szolgáló beruházások iránt 1969. december 31-ig 26 tehenészeti és 13 sertés szakosított telep építéséhez adtak ki engedélyt — ebből hetvenszázalékos állami dotációval 16 tehenészeti és nyolc sertés szakosított telep építéséhez kapták meg a termelőszövetkezetek az ártámogatást A szarvasmarha-fej- fejlesztési program megvalósítását hátráltatta, hogy igen sokba kerül a szakosított telepek létesítése. Egy tehénférőhely a megállapított normánál hat—tízezer forinttal többe kerül. Erre az összegre az állam már nem nyújt ötvenszázalékos hitelelengedést Így a szakosított telepek építése meglehetősen magas többletköltséggel jár. Különösen gond ez Szabolcs- Szatmár megyében, ahol az állattenyésztés fejlesztésével és korszerűsítésével párhuzamosan sürgős feladatot jelentenek a hűtőházépítések és a nagyobb arányú gépi beruházások. Pénzügyileg ezek a feladatok meghaladják a termelőszövetkezetek teherbíró képességét. Közismert, hogy megyénkben sok — szóm szerint 113 — a gyenge termelési adottságú termelőszövetkezet. Ezek ötvenszázalékos ártámogatással nem képesek szakosított telepeket építeni, holott több termelőszövetkezetnek lenne hajlandósága a korszerű állattenyésztéshez szükséges beruházásokhoz. Jelenleg több gazdaság van olyan helyzetben, hogy a költségekhez saját erőből szükséges 50 százalék pénzeszközből kisebb összeg hiányzik, amit szívesen pótolnának hitellel. Megfelelnek a hitelversenyeztetés feltételeinek is. Viszont a megyei bank igazgatójának nem tartozik a hatáskörébe ilyen jellegű hitel megadása, hanem megyei javaslattal felterjeszti a kérelmet a Magyar Nemzeti Bank országos vezetőjéhez. Kívánatos lenne, hogy ezeket a szarvasmarha- és sertésférőhelyek építéséhez kért hiteleket a felterjesztett javaslatok alapján tényleg megkapnák az igénylő termelőszövetkezetek. Annál is inkább, mivel megyénkben sok olyan körülmények között gazdálkodó téesz van, amely éppen a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése révén erősödhetne meg. Be szeretnének kapcsolódni az országos szarvasmarha-tenyésztési programba különösen a bereg-szatmá- ri térségben működő — nagy kiterjedésű ősgyepes legelőkkel rendelkező — téeszek. Hasznos lenne, ha az ilyen állattenyésztő vidékek az országos dotációs keret terhére ártámogatást kapnának. Az ehhez szükséges dotációs keretet a megyei tanács végrehajtó bizottságának rendelkezésére kellene bocsátani. A szakosított szarvasmarha-telepek létesítésének költségeire helyes lenne beilleszteni a rét-, a legelő javításra szolgáló ösz- szeget is. Ugyanakkor kívánatos lenne a meginduló építkezésekkel párhuzamosan biztosítani a fütermés növelésének. felhasználásának, betakarításának és tárolásának feltételéit. Szükségessé teszi a szakosított szarvasmarha- és sertéstelep létesítése, bizonyos állategészségügyi követelmények szigorú betartását Helytelen az a mai gyakorlat, hogy esetenként egy-egy programot úgy valósítanak meg, hogy a beruházás kivitelezése előtt nem kérdezik meg az illetékes állategészségügyi szerveket, sőt magának az üzemi állatorvosnak a véleményét sem kérik ki. Ilyen formán aztán az új telepre kerülő épületek elhelyezésén, a tervezett utak vonalán, az építés ütemén — sorrendiségén — nem lehet változtatni. Különösen ez utóbbi okoz sok problémát. Az tudniillik, hogy a szarvasmarha-telepen előbb a fejőistállókat építik meg és csak legvégül a borjúnevelőt, az elletőt és az elkülönítőt. Holott az első fejőistállóval együtt kellene tető aló hozni a két járulékos épületet is. Beszéde következő részében a képviselő elmondta, hogy megyéjében 1962— 1963-ban kezdődött meg a gümőkórmentesítés. Ezt a munkálatot 1968—69-ben igencsak visszavetette az a körülmény, hogy az állatforgalmi vállalat fertőzött állatokat nem megfelelő mértékben vette át az üzemektől, és különösen nem a háztáji állományból. így a községenként hozott vb-hatá- rozatok ellenére a legelőre kihajtott fertőzött állatok nagyarányú továbbfertőzést okoztak. Az 1970-re esedékes felvásárlás mikéntje sem látszik megnyugtatónak, annak ellenére, hogy a levágandó marhák számát a gümőkőrral fertőzött állatokra külön megállapították. A megengedett kivágásokat nemegyszer rosszul „időzítik”. így például a háztájiban lévő gümőkóros teheneket nem vágják le a legelőre való kihajtás előtt, s ezeknek a tulajdonosai arra kényszerülnek, hogy kijátsszák a helyi vb-határo- zatokat, mert csak így juthatnak hozzá a kellő meny- nyiségű takarmányhoz. — Véleményem szerint — jelentette ki a képviselő —, a meghirdetett szarvasmarha-program nincs összhangban a Gergely miniszterhelyettes elvtárs által elmondott gümőkórmentesítési programmal, mivel az érvényben lévő rendelkezés a gümőkórmentesítésre vonatkozóan nem írja elő az állatforgalom szabályozását. A felszólalás a következő gondolatmenettel zárult: — Szabolcs-Szatmár megye termelőüzemei mezőgazdasági termelésük fejlesztéséhez rendkívül nagy segítséget kapnak a kormánytól. Központi támogatással sikerült például megszervezni a szakoktatást a korszerű kertészeti kultúrához, gépészek képzéséhez. Fontos lenne, hogy a negyedik ötéves terv első éveiben állattenyésztési szakmunkások képzése is megoldódna egy új iskola létesítésével. Már csak azért is, mert a most épülő szakosított telepek működtetéséhez mintegy 350—400 szakmunkásra lesz szükség. Elgondolkoztató viszont, hogy a fiatalok körében alig van kedv az állattenyésztői munkához, a jó kereseti lehetőségek ellenére. Nem elegendő tehát csupán a kormány segítsége, sok múlik a gazdasági vezetőkön: ha biztosítani fogják a megszabott és váltott munkaidőt, a heti pihenőnapot, az évi fizetett szabadságot, a munkahelyeken a tisztálkodás lehetőségeit, a munkaruhát, bizonyos, hogy a fiatalok sem fognak viszolyogni az állattenyésztéstől. A kormánybeszámolót elfogadom. Az országgyűlés mostani ülésszaka, a miniszterelnök expozéja a szokásosnál is nagyobb érdeklődést keltett. Nem kisebb dolgokról vártak alapos tájékoztatást a képviselők és az ország közvéleménye, mint a gazdasági reformról, az új ötéves terv alapelveiről, a bérekről, az áruellátásról és más fontos kérdésekről. Hozzájárult a nagy érdeklődéshez az is, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban a közvélemény figyelemmel kísérhette a parlamenti munkabizottságok üléseit, a kialakuló vitákat és a javaslatokat. A sajtó ebben az időszakban közölt gazdag beszámolókat a képviselők országgyűlések között végzett munkájáról. A szabolcsi képviselők különösen a mező- gazdasági bizottságokban voltak aktívak: a mezőgazdasági úthálózat .és a gépellátás gondjait elemezték. Az ott elhangzottakra már az országgyűlés első napján több utalás történt. A kormány elnökének tömör, a belpolitikai élet szinte minden kérdésére kiterjedő — mégis rövid beszámolóját nagy tetszéssel fogadták a 1- ipviselők. Többek között azért is szólt a taps, mert a nagy, országos kérdések között helyet kapott az egyszerű ember napi gondja is. Ilyenek: hogyan alakul az élete egy Nagy üzleti lehetőségek — rendkívül heterogén, széttagolt vállalat. Így jellemezhettük volna tavaly az UNI- VERSIL-t. Az idén szinte más alapról indultak. Először: még a múlt évben eladtak három üzemet, a debreceni szolgáltató, a nyíregyházi betongyártó részleget és a csengeri homokbányát. Az év fordulóján pedig igen figyelemreméltó átszervezést hajtottak végre. Gyorsan dönteni! A vállalat négy, többé-ke- vésbé önálló üzemet hozott létre: üvegtechnikai, mullit-, kerámia-, és a rezsiüzem. A központban meglévő „kettős irányítást” megszűntették, s az ügyek intézésének zöme kikerült oda, ahol végre is kell hajtani. A vállalatok életében szokatlanul nagy az az önállóság, amelyet az egyes üze- mek kaptak. Lényegében három mutatót ír elő kötelezően a központ: a nyereség- tervet (ez a legfontosabb), a termelési értéket és a bértömeget. Ezeknek teljesítéséért úgy dolgoznak, ahogyan jónak látják. — Az önállósággal együtt megnőtt a felelősségünk is — mondja Seicher János, a vállalat legnagyobb üzemének, az üvegtechnikának vezetője. — Viszont nem várhatjuk a sült galambot, s ezért jó dolog az átszervezést — De több gonddal jár, nem? — Persze, mégis jobb. Hadd mondjak egy példát. Az üzem feladata többek között a munkaellátottság biztosítása, a piackutatás, a termékek eladása, — s nem a központé. És előfordul, hogy tárgyalunk Pesten egy ajánlatról, s nyomban kell dönteni, különben más elvi- * * * olyan családnak, ahol dolgozni kezd a fiú, eggyel több kereset fut be a családi kasz- szába. Fordítva is fennáll: vajon nem okoz-e gondot, ha az aktív kereső nyugdíjba megy. Hogyan befolyásolja ez a család életszínvonalát? Aztán napjaink sokat emlegetett problémája, az üzemi „vándormadarak”, szintén helyet kapott a beszámolóban. A miniszterelnök arra bátorította az üzemek vezetőit: alakítsanak ki egységes álláspontot és teremtsenek olyan helyzetet, hogy ne húzhassanak anyagi előnyt a notórius munkahelyváltoztatók. Most a miniszterelnök beszámolójában nem törekedett teljességre: a nemzetközi kérdésekről már a külügyminiszter szólt. Az ország- gyűlésen szó volt az állami élet demokratizmusáról is, így az első jó példa már a helyszínen, az első ülésszakon láthatóvá is vált. * Érdeklődéssel hallgatták a beszámolókat és a hozzászólásokat a szabolcsi képviselők. Különösen dr. Hornung Mátyás jegyzetelt szorgalmasan, a miniszterelnök beszámolója közben. A szünetben megjegyezte: a mezőgazdasággal foglalkozó beszámolórészből ragadott ki néhány gondolatot. Fock szí az üzletet. Ha nem lenne jogom erre, — kár érhetné a vállalatot. Láncreakció a felelősségért Nemcsak az üzletek megkötésénél van nagy önállósága az üzemvezetőnek, hanem a felvételeknél, fegyelmiknél, — kivéve az elbocsátást, — kisebb műszaki fejlesztésekben és a termelés szinte minden területén. — A fontos az. hogy gyorsan jutalmazzunk, dicsérjünk, vagy bíráljunk. Ez a jó, ez a hatásos, — ha egykét nap eltelik, aligha éri el a kívánt célt. — És továbbadja-e a bizalmat. a felelősséget, a megbecslést munkatársainak? — Tovább! Szinte láncreakció van kialakulóban, mert egyszerre nem megy: mindenki érezze a felelősséget munkájáért. — S mik az akadályok? — Bizonyos munkaterületekről hiányzik a megfelelő ember Most pedig azt tartjuk legfontosabbnak, hogy a műszakiak ne foglalkozzanak oly sokat adminisztrációval, mint eddig, hanem összpontosítsák erejüket a műszaki feladatok megoldására. Tartaléf ok az emberben Az új szervezetben a vállalati vezetés és- az üzemek között az üzemgazdasági osztály tartja a kapcsolatot, ahol rendszeresen elvégzik a szükséges elemzéseket. Hétfő reggelenként értekezletet tartanak, és hetente másik üzem kerül „teríték”-re. És hamarabb is, ha valami indokolttá teszi. Így a vállalati vezetés elvtárs a húsellátásról beszélt, s arról van neki is mondanivalója. A szarvas- marha- és a sertéstenyésztés néhány gyakorlati tapasztalatára kívánja felhívni a figyelmet, kedvezmények mértékének, elosztásának gondjait jegyezte fel. Megyénk példáját említve: a kisebb és gyengébb tsz-ek — még ha igyekeznek is előre lépni — a lehetőségek miatt mindig kicsik maradnak, nagyon nehéz a minőségi változás. Meg kellene nézni ezek gondjait is. mert széles réteget érint: Szabolcsban is száz körül van az ilyen tsz-ek száma, s ha lendületet kapnának, nagyon sokat tudnának segíteni a húsellátásban. Ez volt az egyik fő gondolat, s közben a szabolcsi képviselő már jelentkezett is felszólalásra : szeretne kiegészítést fűzni az elhangzott kormányelnöki beszámolóhoz. ★ Csűrös János is mezőgazdasági gondoknál jegyzetelt leginkább. Ö is felszólalásra jelentkezett. Délután azonban meglepetés adódott: a korábban hozzászóló egyik Somogy megyei képviselő jó néhány hasonló, sőt azonos problémát sorolt fel, mint amilyenre a szabolcsi képviselő készült. Szünetben élénk beszélgetés is kezdődött emiatt a szabolcsi képviseKépviselők egymásközt Jegyzetek a parlamenti ülésről mentesül az apró napi gondok intézésétől, s minden erejét az átfogóbb fejlesztési tervek megvalósítására fordíthatja. — Az üzemvezetők így jobban érzik, hogy bízik bennük a vállalat — indokolja tovább az átszervezést Buji Ferenc igazgató. — S jó lehetőség arra is, hogy az utasítások mechanikus végrehajtóiból saját fejükkel gondolkodó vezetőkké váljanak. Ez — úgy véljük — rengeteg tartalékot rejt nemcsak az UNIVERSIL-nél. Sok energiát fel lehet szabadítani egyszerűen azzal, hogy bizalmat adunk az embereknek. De... Hibák is előfordulhatnak, az új helyzetben károk is keletkezhetnek. .. — Egyszer mindenütt lehet tévedni! — mondja az igazgató. — A tévedés jogát is megadtuk nekik. Viszont kétszer ugyanazt tévedni nem lehet, mert az egyenlő az alkalmatlansággal. Amit Az UNIVERSIL példája tükröz, az nem más, minthogy a gazdasági irányítási rendszer egyre jobban behatol a vállalati kerítések mögé is. Az önállóság az első két esztendőben — nem csak nálunk, országo san is, — megállt a vezetői hármasnál. Természetes, hogy ennek előbb vagy utóbb lejjebb kell gyűrűzni. S persze a felelősség vállalását csak ilyen körülmények között lehet lügözán megkövetelni. És a bizalom, az önálló cselekvés lehetősége — serkentően hat az emberekre, így van ez az UNIVERSIL- nél is, ahol a következő évek nagy fejlesztési terveinek egyik alapja a dolgozókban rejlő tartalékok kihasználása. Kun István lök között, akik közül né- hányan tudták társuk miről akar szólni. Csűrös János elővette jegyzetfüzetét, s megjegyezte: van itt még néhány dolog tartalékban. Ezt be is bizonyította. Rövid frappáns hozzászólásában summázta a tsz-ek gépellátásának gondjait. A hozzászólások, gondolatok így menetközben is változnak. s válik élénké, mozgalmassá az országgyűlési vita. Néha más megyék képviselői is „besegítenek”, mint az első napon is történt. Ortutay Gyula akadémikus az általános iskolai gondokról szólt. Nem csak Bács megye — saját választókerülete — problémáit sorolta be az országos képbe, hanem megemlítette: tudja, nem csak náluk szorít a cipő, másutt, így Szabolcsban is gond a nagy létszámú osztály, amelyekben nincs meg az elemző, alapos oktató-nevelő munka feltétele. ★ Meg az ülésszak megnyitását követő nercek egyik eseménye kívánkozik e téma mellé. Az interpellációkat ismertette az országgyűlés jegyzője. A képviselők gyakran tartogatnak ilyen esetekre meglepetéseket is. így történt ez most is. Az egyik képviselő arra kért választ a művelődésügyi minisztertől: van-e elképzelés az iskolai szabad szombatokra — a rövidített munkahét általánossá válása idején? Bizonyára nem csak az interpelláló képviselő várja érdeklődéssel a miniszter válaszát— Marik Sándúf
