Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám

t Of«*! KSflU8T-MA«irA»ORSKA5 1970. mirehts 99 LENINRŐL Külpolitikai összefoglaló I Kairói reagálás Rogers beszédére Ifi: Összetűzés Beirutbau I Sziltanuk partizóuliarcra szólít Ilii Harcok Laoszhan GORKI!. n. Sokat gondolkozott a./, em­berekről,' nyugtalanította az, amit így fejezett ki: — A mi apparátusunk ve­gyes. Október utón sók ide­gen is bekerült. Ez az ön kedvencének, a jámbor értel­miségnek a bűne, ez az ő alávaló szabotázsuk követ­kezménye. Ügy bizony! Ezt akkor mondta, amikor együtt sétáltunk Gorkijban. Nem emlékszem, miért terel­tem a szót Alekszinszkijra; azt hiszem, éppen az időtájt követett el valami gazem­berséget. — Elképzelheti: első talál­kozásunk óta valágosan fizi­kailag undorodom tőle. Le­küzdhetetlen undorom. Soha, senki nem ébresztett bennem ilyen érzést. Amikor együtt kellett dolgoznunk, minden erőmmel uralkodtam maga­mon, nem volt könnyű do­log, mert éreztem, hogy ki nem állhatom ezt az elfaj­zott embert! Csodálkozva vont vállat, és így folytatta: — És lám, azon a semmi­rekellő Malonovszkijon nem bírtam keresztüllátni. Na­gyon sötét eset ez a Malo- novszkij... (R. V. Maion ov- szkij 1906-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz es 1904-ig szolgáltatott róla ada­tokat a rendőrségnek.) Velem úgy viselkedett, mint a szigorú tanító és jó­ságos „gondos barát”. — Rejtélyes ember maga — jegyezte meg egyszer tréfál- Kozva. — Az irodalomban, a jelek szerint, kiváló realista, az emberekkel való kapcsola­taiban pedig romantikus. Ma­gánál mindenki a történelem áldozata? Mi ismerjük a tör­ténelmet. s azt mondjuk az áldozatoknak: döntsétek le az áldozati oltárokat, zúzzá­tok szét a szentélyeket, le az istenekkel! Maga pedig ar­ról akar meggyőzni, hogy a munkásosztály harcos pártja mindenekelőtt az értelmisé­giek kényelméről köteles gon­doskodni. — Mit var tőle? Mondtam, hogy sokat,, de feltétlenül szükségesnek tar­tom, hogy irodalmi főiskolát szervezzünk, nyelvtudományi, idegen — nyugati és, keleti — nyelvű, néprajzi, vüágiroda- lomtörténeti és külön orosz irodalomtörténeti tanszékek­kel. — Hm-hm — mondta hu­nyorogva és nagyot kacagott. — Nagyszabású és kápráza­tos! Hogy nagyszabású le­gyen, azt nem ellenzem, dé vajon ilyen káprázatos is lesz? Saját professzoraink nincsenek ebben a szakmá­ban, a burzsoák pedig olyan történelmet fognak bemutat­ni, hogy... Nem, most nem szabad ilyenbe kezdenünk. Még várnunk kell három, öt évecskét; És így panaszkodott: — Egyáltalán nincs időm olvasni 1 Nyomatékkai és több íz­ben hangsúlyozta Gyemjan Bednij munkájának agitációs jelentőségét, de így véleke­dett róla: — Kissé nyers. Az olvasó után kullog, pedig kicsivel előtte kellene haladnia. Majakovszkijról bizalmat­lanul, sőt ingerülten nyilat­kozott. — Kiabál, mindenféle torz szavakat talál ki. és vala­hogy nem sikerül neki: sze­rintem nem sikerül, és ke­véssé érthető. Mindent szét­szór, nehéz olvasni. Tehetsé­ges? Sőt nagyon? Hm-hm, majd meglátjuk!' De nem gondolja, hogy nagyon sok verset írnak? A folyóiratok­ban egész oldalakat töltenek meg a versek, és csaknem naponta jelennek meg i|jabb kötetek. Azt feleltem, bogy a fiatal­ság ilyen időkben . természe­tesen dalrá vágyik, és hogy véleményem szerint köny- nyebb dolog közepes verset írni, mint jó prózát, s a vers kevesebb időt kíván: ráadá­sul nagyon sok emberünk Megkezdődlek a magvar—M)K küliigv miniszteri tárgyalások A külpolitikai megfigyelő­ket. intenzíven foglalkoztatja Rogers amerikai külügymi­niszternek az a bejelentése, amely szerint Washington egyelőre nemet mond a 125 ultramodern repülőgép le­szállításával kapcsolatos iz­raeli kérésre. Általános az a benyomás, hogy a Rogers- nyilatkozat kizárólag pilla­natnyi taktikai lépesként értékelhető és semmiképpen nem jelzi Washington közel- keleti politikájának valami­féle változását. A kairói sajtó egyértel­műen negatívan foglal állást. Az alaphangrá jellemző az A1 Ahramnak az a fogalma­zása, amely szerint megté­vesztő manőverről van szó. Washington — hangsúlyozza a lap — azt a látszatot kí­vánja- kelteni, hogy nemet mondott, azt szeretné elhitet­ni az arab világgal, hogy Amerika semleges és hogy az USA egy politikai megoldás számára készíti elő a talajt. Az izraeli kérés teljesítése azonban csupán idő kérdése — írja az Al Ahram, majd emlékeztet arra: Rogersnek az a kitétele, hogy a későbbi beleegyező döntést „a közel- keleti katonai egyensúly to­- vábbi alakulásától” teszi füg­Hanol, (MTI): A Dél-vietnami Köztársa-. súg külügyminisztériuma nyi­latkozatot adott ki, amelyben élesen elítéli az Egyesült Ál­lamok laoszi bombatámadá­sainak fokozódását. A nyilat­kozat hangsúlyozza, hogy u Dél-vietnami Köztársaság népe és ideiglehes forradal­mi kormánya teljes mérték­ben támogatja a Laoszi Ha­zafias Front Központi Bi­zottságának március 21-i nyi­latkozatát. élesen elítéli az Egyesült Államok laoszi há­borújának kiterjesztését, há­góvá, meglehetősen világos beszéd. Ahogy a jelenlegi izraeli légi fölény csökken, Washing­ton kész azonnal közbelépni, természetesen Tel Aviv javá­ra és ezzel az Egyesült Álla­mok mintegy kötelezettséget vállalt az izraeli légi. fölény konzerválására. Libanonból ismét a Pa­lesztina) gerillák és a kor- mánycsapatok összetűzéséről érkezett hír. A múlt hasonló eseményeivel ellentétben ez­úttal nem távolabbi körzet volt az összecsapás színhelye, hanem maga Beirut, a fővá­ros, ahol a Szabra nevű ne­gyedben számos palesztin él. Ha ez az incidens nem bi­zonyul elszigetelt esetnek, valószínűleg újra össze kell ülniök a PFSZ és a libanoni kabinet vezetőinek. Az új kambodzsai kor­mány politikai karakterére enged következtetni az a lény, hogy Ky tábornoktól, a hírhedt saigoni alelnöktől kapta az első gratuláló távi­ratot. A diplomáciai képvise­letek — a moszkvai kivéte­lével — alávetették magukat az új rezsim rendelkezései­nek. A Pekingben tartózkodó Szihanuk herceg, a törvényes államfő parti zánharcra szóli­tarozattan követeli, hogy az Egyesült Államok tartsa tiszteletben a Laoszra vonat­kozó 1962-es genfi megálla­podásokat, szüntesse be ag- resszjós háborúját Laoszban. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy az Egyesült Álla­moknak. mindenekelőtt felté­tel nélkül be kell szüntetnie a laoszi területek bombázá­sát, lehető,vé téve, hogy a laoszi nép amerikai beavat­kozás nélkül maga oldhassa meg országa belügyeit, a Laoszi Hazafias Front által javasolt politikai rendezési program alapján. tptta fel népe progresszív erőit. Szufanuvong herceg, a laoszi hazafiak vezére távi­ratban biztosította támoga­tásáról Szihanukot. A laoszi haladó erőknek .természete­sen nem mindegy. milyen rendszer kormányoz a szom­szédos Kambodzsában.. A laoszi népi felszabadító hadsereg sikeres harcokat folytat a jobboldali erők, a thaiföldi zsoldosok és ameri­kai „tanácsadók” ellen. Mint a VNA jelenti, a ha­zafias erők március 18-án erőteljes támadást indítottak a Sam Thong-i támaszpont ellen, ahová épp a közel­múltban szállítottak erősíté­sül egy thaiföldi tüzérhadosz­tályt. Félórás harc után a népi felszabadító hadsereg egységei elfoglalták Sam Thong-ot. Több mint száz el­lenséges katona és tiszt vált harcképtelenné. Megsemmi­sült néhány hadianyagraktár. összegezve: március 11 és 18 között a laoszi hazafiak az ellenség több mint há­romszáz katonáját ölték meg, ejtették foglyul, vagy sebesí- tették meg. köztük több thai­földi katonát. A hazafiak le­lőttek két helikoptert és nagy mennyiségű katonai fel­szerelést zsákmányoltak, il­letve semmisítettek meg. Űrkutatási síiinpoziou Bukarest, (MTI): A kolozsvári egyetemen vé­get ért a szocialista országok űrkutatási problémákkal fog­lalkozó hétnapos nemzetközi tudományos ülésszaka. Bol­gár, csehszlovák, lengyel, ma­gyar, NDK-beli, román és szovjet tudósok elemezték a Kozmosz—261 mesterséges hold segítségével végrehajtott közös űrkísérlet eredményeit. A résztvevők megállapítot­ták az együttműködés ered­ményességét és hasznosságát a föld légkörének tanulmányo­zásában és konkrét lépéseket dolgoztak ki az Interkozmosz keretein belül végrehajtandó közös űrkutatásokra vonatko­zóan. Lehet, hogy tévedek. de úgy vélem: Leninnek jólesett velem beszélgetni. Csaknem mindig invitált: — Ha megjön, hívjon fel. találkozzunk. Egyszer pedig azt mondta: — Magával mindig érde­kesen lehet beszélgetni, a maga élményvilága gazda­gabb és tágabb. Kérdezgetett az értelmiség hangulatáról. Különös figye­lemmel a tudósokról. én ugyanis akkoriban Halatov- val együtt dolgoztam a tudó­sok életkörülményeinek meg­javításával foglalkozó bizott­ságban. Érdeklődött a prole- tárirbdalom iránt: (Folytatás az 1. oldalról) szág és az NDK külügymi­nisztériumának, valamint Magyarország berlini nagy- követségének vezető munka­társai. Az ebéd során mindkét miniszter pohárköszöntőt mondott. A pohárköszöntők­ben elégedetten nyilatkoztak a két ország kapcsolatainak fejlődéséről. Mindkét miniszter azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a Magyar Népköztársa ­van. aki kitűnően tanítja a verstant. — No, hogy verset írni könnyebb a prózánál, azt nem hiszem! Nem tudom, elkép­zelni! Még ha, megnyúzná­nak, se tudnék két sort írni — mondta és elkomorodott. — Az egész régi forradalmi irodalmat el kell juttatni a tömegekhez, az egészet, ami csak nálunk és Nyugat- Európában van. Orosz volt, de sokáig élt Oroszországon .kívül, ezért figyelmesen vizsgálgatta sa­ját hazáját, amely távolról színesebbnek, ragyogóbbnak látszott. Helyesen mérlegelte az ország potenciális erejét, a nép rendkívüli tehetségét, mely még alig nyilatkozott meg, még nem rázta fel ne­héz és nyomasztó történel­me, de ez a tehetség a fan­tasztikus orosz élet sötét hát­tere előtt mindenütt arany Csillagként ragyog. Vlagyimir Lenin, e világ nagy és igaz embere meg­halt. Halála nagyon fájdal­masan sújtotta mindazok szí­vét, akik ismerték, nagyon fájdalmasan! A halál komorsága azon­ban még nyomatékosabban hangsúlyozza a világ előtt, milyen jelentős személyiség volt: ő volt a világ dolgozó népének vezetője. S ha az ellene irányuló gyűlölet felhője, a neve kö­rül terjengő hazugság- és rá­galomfelhő még sűrűbb vol­na is. az sem számítana: semmiféle erő nem homályo- síthatja el annak a fáklyá­nak a fényét, amelyet Lenin emelt magasra e tébolyult világ fojtogató sötétségében. Rajta kívül nem volt még senki, aki ennyire méltó vol­na a világ örök emlékezetére. Vlagyimir Iljics meghalt. De élnek elméjének és aka­ratának örökösei. Élnek és olyan eredményesen dolgoz­nak, . mint ahogy senki sem dolgozott még soha. sehol a világon. VÉGE sag és a Német Demokra­tikus Köztársaság testvéri, együttműködésének tovább­fejlesztése hozzá fog járulni a szocialista államok közös­ségének erősítéséhez, s az európai béke és biztonság szavatolásához. Az este folyamán Péter János és Otto Winzer, kísé­retével megtekintette Lort- zing: Cár és az ács című operájának bemutató előadá­sát a Berlini Állami Opera­házban. A Oél-vietnami Köztársaság K ü I ügy id i nisztér i u mának nyilatkozata Gerencsér 'Miklós: fekete tél 19, — Rendben van. A* végzet érintése volt ez a két szó. Faragó látott már így nézni emberekre, hallot­ta így kiejteni ezt a két szót, s néhány perc múlva agyonlőtte azokat, akiket ha­sonló módon mértek végig a hasonló őrnagyok. Lábadozó reménye megint összeomlott. Baljós gyanúja támadt, hogy Gerhardt Prinz érkeztével sorsa megpecséte­lődött. Kellemetlen izgalom kínoz­ta Faragó Bélát. Amióta agyvelejébe döfött az új vá­rosi Gestapo-parancsnok, Gerhardt Prinz őrnagy jéghi­deg kíváncsisága, egyre kö­zeledni érezte sorsa betelje­sülését. Ugyanakkor aggasztó várakozása ellen szólt De­meter Zoltán csendőr főhad­nagy rokonszenve. Erre a mostani kihallgatásra, amely- lyel megindította, a vizsgálat- sorozatot, Weinhoff er helyett őt szemelte ki nyomozótárs­nak, hogy éreztesse feltétlen bizalmát. Vajha így lenne — sóvárgott reménykedve Fara­gó, de a szemfényvesztést sem tartotta kizártnak; csak a kellő alkalomra várnak, addig a bajtársi bizalom ál­arcát mutatják feléje, s az­tán, ha elérkezik a nélkülöz­hetetlenség ideje, elküldik neki a selyemzsinórt. Azt fel sem tételezte, hogy dr. De­meter Zoltán tájékozatlan lenne előélete felől. Ennyi naivitás távolról sem ma­radt benne három és fél évi SS-szolgálat után. Baljós hangulatát az arcán viselte, de ez a helyzetnek is szólhatott. Ö megszokott he­lyén, a barna cserépkályha mellett ült, a szoba közepé­re állított széken pedig Stelczer Lajos. A Keffel­gyári tisztviselő nyugodtnak látszott, mindössze azzal arulta el feszültségét, hogy egymásba fonogatta hosszú, csontos ujjait. Demeter Zol­tán ezeket a gyötrődő ujja- kat nézte, majd azt is meg­figyelte ráérősen, hogyan hullik egész a padlóig Stelczer Lajos parkettmintás felöltője. — Meg tedoá mondani hány embernek állított ki hamis okmányt? Csak egy rebbenéssel ráz­ta meg a fejét Stelczer La­jos. — Nem emlékszem. — Mégis. Ügy körülbelül. — Körülbelül sem. Mintha unta volna Deme­ter a kihallgatást, pedig ez volt az első alkalom, hogy szemtől-szembe került a Jó­zsef Attila Kör egyik tagjá­val. És a megjelenése sem Illet valahogy ebbe a szürke, lehangoló környezetbe. Tiszti egyenruhája helyett gyönyörű acélkék öltönyt viselt, ápolt arca, kényes választékú fri­zurája hasonlóvá tette egy bonvivánhoz. Stelczer. maga gyereke­sen erőlteti a durcásságot. Vagy talán tévedek? — Az meglehet, főhadnagy úr... Hol az asztal sarkát lova­golta meg, hol pedig türel­mesen körbesétálta a fog­lyot — Tehát nem emlékszik. De magát a tényt, hogy nyomtatványokat lopott a katonai nyilvántartóból, ugye beismeri. A fogoly kiválasztotta ma­gának a szekrény kulcslyu­kát, arra nézett, hogy ne kelljen látnia sem Faragót, sem pedig a fali fogason függő gumibotok, korbácsok hosszú sorát. — Igen, beismerem. Hiszen találtak nálam ilyen nyom­tatványokat a házkutatásnál. — Mondja, maga kommu­nista? — Nem tudom. — Hát akkor: hazaáruló? — Ha az .lennék, nem tar­tóztattak volna le. Egyre különösebbnek vélte Faragó ezt a kihallgatást. Meglepetten vette tudomásul a politikai nyomozófőnök pajtáskodó csevegését. Mint­ha nem is az egyik föld alatti vezető ügyét vizsgálta volna. S minél jámborabbnak bizo­nyult Demeter, annál bizto­sabb lélekjelenléttel felelge- tett neki a fogoly, megkoc­káztatva még a kihívó visel­kedést is. Faragó akárminek tarthatta ezt, csak éppen vizs­gálatnak nem. De hallgatnia keJlett, egyelőre csak a jelen­létét kerték, véleményét te­hát megtarthatta magának. Elnyűhetetlen türelemmel járkált foglya körül a csendőr főhadnagy. — Stelczer. maga végtére Is úrnak pevelődött. Keres­kedelmi érettségije van. Meg­becsülték a Keffel-gy árban, mifit műszaki tisztviselőt. Eh­hez képest most eléggé külö­nös állapotban van. Hányszor akar még abban a .büdös cel­lában aludni ? Fásult mosolyra rándultak a fiatalember megviselt vo­násai. — Aludni.. Egyszer sem sikerült. Állva kell bóbiskol­nom, mint a lónak, nehogy összemázoljam magam az emberi trágyával. — Vegye végre észre, ettől szeretném megszabadítani. — Valószínű nem minden feltétel nélkül — billentette le hosszúkás fejét Stelczer Lajos. — Jól következtet. Nehéz lenne megmagyaráznom, mi az oka, de valóságos szív­ügyem nekem megmenteni magát. És ha ezt mondom, akkor a kilátásai is biztatók. Nekem aztán elhiheti. Kissé orvosnak érzem magam. Szin­te már hiúsági kérdést csi­nálok abból, hogy meggyó­gyítsam a beteget, de persze a betegnek is akarni kell. Választhat, — A kötél es a hazaárulás között? — Látom, önkényesen bá­nik a fogalmakkal. Először is, lehet, hogy golyó általi ha­lálra ítélik. Másodszor sem­mi jelentősége nincs annak, hogy magának mi a privát véleménye a hazaárulásról, illetve a hazafiságról. Ezzel szemben sókkal mérvadóbb a hadbíróság véleménye a fo­galmak értelmezésében. Ar­ról, hogy szereti a kockáza­tot, volt szerencsém meggyő­ződni. Most viszont arról sze­retnék meggyőződni, hogy az esze is a helyén van. Stelczer Lajos óvatosan a szék alá húzta a lábát. — Miben lehetek a vizsgá­lat segítségére? Közömbösen siklott át a felett Demeter, hogy forduló­ponthoz érkezett a beszélge­tés. Mit sem változtatva lép­tei ritmusán, eltűnődve ma­gyarázta : — Lényegében csak a jó szándék, a megbánás jelét akarom látni. Mivelhogy hungarista államunk vala­mennyi ifjú jövőjét a szívén viseli. A megté\!edtekét is. Belátása esetén, tette elha­markodott csínynek minősül, semmi másnak. így _ fogjuk fel ügyét, ha radikálisan el­határolja magát a többiek­től. Saját szorongásairól meg­feledkezve hüledezett Faragó: így is eredményhez vezethet a vizsgálat ? Elképzelhető, hogy a csodás Demeter min­denféle fizikai kényszer nél­kül szóra tudja bírni a kom­munistákat? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents