Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

TtTB. mfeetm ft. WPLfff WAGt ARÖRSZA® - VASARNAW «CBU «Kt «F 9. «IM Köszőntjük a 75 éves Kapjon súlyának megfelelő helyet mindenütt a népművelés Dr. Gombás Sándor felszólalása a megyei népművelési tanács kibővíteti ülésén A mai magyar irodalom­nak három „bácsi”-ja van. Pali bácsi — Szabó Pál, Pé­ter bácsi — Veres Péter és Béla bácsi vagyis Illés Bé­la. Illés Béla mindjárt bácsi­ként kezdte. Pedig regény- hőseihez méltó romantikus körülmények között: kezében fegyverrel és kenyérrel tért vissza 1945 szabadságot hozó telén Budapestre. Ez a ka- tonalegenddba illő bevonulá­sa mindjárt a „nagy öreg” státusát és dicsfényét adta meg a férfikora delén járó trónak. Alighanem a hazatérés kö­rülményei is tették, hogy őr­nagyi, majd alezredesi vál- lapja sokak szemében elta­karta fontosabb rangjelzé­sét — azt, hogy az irodalom generálisa. Illés őrnagy mö­gött akkor már nemzetközi sikerekben gazdag írói pálya volt. Az Aranyliba című el­beszélése a Le Movde-ban jelent meg annak idején s a betűvetés nem kisebb mes­tere nyilatkozott róla elra­gadtatással, mint Romain Rolland. Könyve jelenik meg Spartacus életéről, Ég a Ti­sza címmel nagy regénye lát napvilágot 1929-ban a ma­gyarországi proletárforra­dalomról, később pedig meg­írja a Kárpáti rapszódiát, a XX, század magyar regény­kém mennem kell. — János odaadta a kulcsot. —■ Paran­csoljon. — Máriának a köny- nye csörgött a nevetéstől, azt sefn bánta, hogy újra kellett főznie, a türelmetlenül to- porgó öregember csitítgatása közben, János, hogy Mária munká­ján könnyítsen, egy barátja se­gítségével bevezette a vizet az udvarról a konyhába. Kiásták az árkot, belefektették a csö­vet. Este félbe kellett hagyni­uk, s másnap, amikor folytat­ni akarták, mindenféle étel­maradékkal teleöntözve talál­tak az árkot, s a csöveket. János tömi-zúzni akart, a barátja csendesítette. Aztán befejezték a munkát, s a ház lakói napok múlva irigyked­ve nézték, hogy Mária a konyhai csapból ereszti a vi­zet. Megálltak az udvari kút körül, beszélgettek. — Azélőtt egy perc alatt megtelt a vödröm, most itt ácsorogba- tok negyedórát a fájós lá­bammal. És majd télen! Per­sze, elvezették a vizünket. Eddig mindenkié volt, most csak egy lakóé! Eta az öregember kiült az udvarra, s a fiatalok nem vol­tak otthon, mindjárt róluk faggatták. — Rendes, jó em­berek — mondta az öreg. — Fél tőlük, ugye? Talán még Vérik is? Dehogy engednék én idegént a lakásomba! Jánosnak a fülébe jutött ez a beszéd, keservében elrtévét- te magát. — Tudod mi a ba­juk? Hogy megkérdeztern azt az átkozott ablakot! — Ezért? _Igen. Élnek ebben a put­riban hatvan vagy háromszáz évé Soha fél nem tűnt nekik, milyen nyomorék, milyen ne­vetséges! Én meg kimondtam. Illés Bélát » irodalmának egyik legna­gyobb hatású darabját. írói sarzsijáról vall, hogy a fiatal szovjetország írószö­vetsége titkárául választotta, majd 6 töltötte be tizenegy éven át a proletárírók vi­lágszervezetének főtitkári tisztét. Az ötvenéves Illés Béla tért vissza Magyarországra 1945-ben s rögtön odaállt, ahol a legnehezebb munka várt a szocialista irodalom úttörőire. Anekdotázott nábo- bi — gazdagságú életanyagá­ból — s megírta a Honjogla- lást. Pipafüstje, akár Mik- szátbé, a kedély, és a csen­des emberség derűjével leng­te be joviális alakját — köz­ben lapot szerkesztett, a mű­vészeti közélet egyik vezető­je volt, s pártfogója csapat- nyi fiatal írónak. Látszólag a múlt foglalkoztatta, de so­kaktiak adott erőt, hitet, bi­zodalmát a holnaphoz. Most hetvenöt éves. Nagy utat tett meg; jelentős mü­vet alkotott; nem keveset szenvedett. Kommunista író, aki élete legfőbb céljának, a nehéz sorsúak, a dolgos éle­tűek szolgálását tekintette. E jeles születésnapján érezze azok szeretetét és ragaszko­dását, akiknek — a költő Zrínyi szavával szólva — egész életét dedikálta, Azóta szégyellik, hogy itt kell élniük. Egyik héten, amikor Mária éjjeli műszakban dolgozott, Jánost felébresztette az öreg­ember nyöszörgése. Álmosan, tanácstalanul állt felette, megkérdezte, kíván-e vala­mit, innék-e teát? Nem volt érzéké a betegekhez. — El­szaladok az orvosért — ha­tározott végül, s az öreg rá­bólintott. összekapkodta ma­gát és rohant. Az ügyeletes doktornő hozta vissza a ko­csiján. Amikor a kapu elé érték, János izgatottan koto­rászott a zsebeiben. — A kulcsom! — hebegte elfehé- redvé. — Valahol elhagytam. — Csengessen a házfelügyelő­nek — ajánlotta a doktornő. — Olyan nincs. Csupa öreg lakik ebben a házban. — Ak­kor mi legyen? — Mielőtt ki­mondta volna, habozott. — Ha meg nem sértem... talán az ablakon. Nézze, olyan ala­csonyra építették... egy gye­rek vállmagasságában. — A doktornő nevetett. — Mindent a betegekért! — János bese­gítette, közben szégyenkezve be kellett vallania, hogy a doktornő érintésére furcsán bizseregtek az ujjai. Az öreg­gel nem volt komolyabb baj. János közben keresett egy másik kulcsot, szórakozottan lóbálta a kezébén. Az orvos­nő felírt néhány gyógyszert, aztán összecsomagolta á tás­káját. — Találtam kulcsot — mutatta János. — Ne az abla­kon menjek? — nézett rá vidáman a doktornő. — Ha parancsolja — hebegte János. — Nem árt egy kis torna. — János ismét érezte a bizser­gést, s amikór a doktornő a párkányon állt, behunyta * szemét. Munkaértekezlet jellegű kibővített ülésen vitatta meg a hét folyamán a megyei nép­művelési tanács Szabolcs- Szatmár népművelési felada­tainak ötéves irányelveit. A vi­tában részt vevők elmondták, hogy az 1971—75-re szóló nép­művelési terv kidolgozásához jó alapot szolgáltatnak az el­múlt évek eredményei, tapasz­talatai. Negyvenmillió forintot költöttek a megyében az utóbbi négy-öt év során mű­velődési házak, klubok építé­sére, ezenkívül számottevő a fejlődés a mozik, könyvtárak, múzeumi emlékszobák és más kulturális létesítmények kor­szerűsítésében, ellátásában. A népművelés tartalmi munká­ja, vonzási köre is tovább szé­lesedett. Különösen jó a me­gyében a klubok tevékenysé­ge, az ismeretterjesztés, a közhasznú tanfolyamok és szakkörök munkája, amelyek országosan is elismerést vál­tottak ki. A kibővített népművelési tanácsülésen részletesen meg­vitatták a részvevők a me­gye népművelési helyzetét, az eredmények mellett elemezték a népművelő tevékenység gyengéit is. Felszólalt dr Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára. Összevetni a tapasztalatokul Gombás elv tars a megyei pártbizottság elismerését és köszönetét fejezte ki beveze­tőjében a jelenlévőknek, mindazoknak a népművelési dolgozóknak, akik az évek so­rán lelkiismeretesen, végezték munkájukat, sokszor n/ahéz körülmények között, hogy; ma­radéktalanul megvalósuljon a párt művelődéspolitikája, a megyei pártbizottság 1988. no­vemberi határozata, amely a sajátos szabolcs-szatmári nép­művelési feladatokat tartal­mazza. í’elszólalasa elején Gombás Sándor a népművelési ta­nácskozások munkaértekezlet jellegét hangsúlyozta. Az ed­digi népművelési megbeszélé­sek — a községekben, a já­Lefeküdt, s nagyon nehézen tudott elaludni. Korán reggel álmosan, feldúltan belépett Mária. — Szerelmem! — nyújtotta a kezét az ágyból János. Mária azonban ellökte. — Mi bajod van? — hökkent meg János. Mária hallgatott. ~~ Na? — Semmi. — Ugyan! Szóval? — Hát jó. Kit támo­gattál olyan szívélyesen éjjel az ablakban? — De szivem... Várj! Mondják, hogy ami­kor fellépett a párkányra, vé­gig be lehetett látni... szóval... — zavartan elhallgatott. — Ki mondta ezt a butaságot? — pattant fel János, némi kis bűntudattal. — A doktornő járt itt. az öregnél. Elveszítet­tem a kapukulcsót, nem volt más választásom. Csak nérn képzeled... — Mária leült az ágy szélére, nézett maga elé. — Pedig — kezdte csöndesen —, meg akartam mondani, hogy... gyerekünk lesz. —- Ki­tőrt belőle a sírás. János felugrott, megölelte, magához szorította. Később, amikor Mária már megnyu­godva aludt, kiment a kony­hába, résnyire elhúzta a füg­gönyt. A vele szemben vak­nak és némának látszó ajtó­kat nézte, mérgelődve, s ki­csit ijedten is. „Szóval min­dent látnak, hallanak, tud­nak. Még éjszaka is nyitva vaft az égyik szemük. Úristen! És ide fóg születni a fiam!” — Hirtelen berohant a szobá­ba. — Mária! Mária! — Az asszony riadtan ébredt. — Mi történt? — János akkor tért magához. — Csak annyit akartam mondani..., hogy, ugye, fiú lesz? —- Az hét, te bolond! — mosolygott rá az asszony, s meleg tenyerébe vette á férfi fejét rásokban, a megyeszékhelyen — többségükben ilyenek vol­tak. Így van ez rendjén, hi­szen közeleg az országos nép­művelési konferencia ideje, — igen hasznos Összegezni — összevetni a tapasztalatokat, az erre való készülődés részé­vé tenni a népművelési ta­nácsok üléseit. Még elvégzen­dő feladatok bőven vannak, ha alaposan szemügyre vesz- szük a megyei pártbizottság 1968. évi határozatát, s az alapelveket igyekszünk a napi munka során aprópénzre vál­tani. — A megye gazdasági, po­litikai fejlődési üteme kielég! tő. Komoly utat tettünk meg az elmúlt évek során. Minden alapunk megvan, hogy ezek Ismeretében tervezzünk a következő öt évre, még job­ban használjuk fel azt a ha­talmas energiát, amit a nép­művelés segítségével nyerhe­tünk a dolgozók politikai, vi­lágnézeti és kulturális nevelé­sével. Közéletünk derhokratízmu- sa, s az a politikai légkör, amely országunk életét jel­lemzi, kihat a művelődésre Is. Éppen ennek'egyik sok lehe­tőséget magában rejtő formál maguk a népművelési taná­csok. Ezek a társadalmi fóru­mok alkalmasak arra, hogy széles körben megismertessék művelődési politikánk lénye­gét, egyben a javaslatok, vé­lemények, elképzelések töme­gét gyűjthetik ősszé, S a leg­időszerűbbeket, a legreálisab- bakat a megfelelő tanácsi és más szervek asztalára tehetik, Bírálta a megyei pártbizottság titkára azokat a tanácsi, szak- igazgatási szerveket, amelyek nem tulajdonítottak elég je­lentőséget a népművelési ta­nácsok javaslatainak, nem tet­tek meg mindent, hogy meg­valósuljanak a mindennapi életben. Azt a társadalmi, po­litikai aktivitást, amely a megyében is a közéletet jel­lemzi, jobban kell káírtátöz- tatnl, jobban szükséges élni ezzel a népművelés irányító, vezető szerveinek is. Feltetté a kérdést Gombás elvtárs: va­jon, ha egyes helyeken nem eléggé életképesek, terméke­nyek a népművelési tanácsok, miben kéressük ennek okát. Semmiképpen nem a szerve­zeti formában van a hiba, hanem az emberekben, s az egyes szervekben, akik még nem igénylik a munkájukat, kevésbé értettették meg, hogy társadalmunk gazdasági, po­litikai fejlődése hozta létre ezeket a társadalmi népműve­lési tanácsokat. Ha a népmű­velés társadalmasításáról be­szélünk, és jogosan, akkor jobban szükséges támaszkodni rájuk. Hiányos a népművelés propagandája Ezt követően a felszólaló azzal folytatta: — A legnagyobb nehézsé­get abban látom, hogy a nép­művelés szerepe, fontossága, helye nem mindenütt tisztá­zott. Egyes helyeken nem ér­tik, nincs mindenki tudatában, hogy a szocializmus teljes fel­építése elképzelhetetlen szo­cialista tartalmú művelődés nélkül. A népművelési feladatokat minden üzemben, közösségben szinkronban kell tervezni a gazdasági célokkal. A népművelés hatékonysá­gát, vonzerejét elemezve a megyei pártbizottság titkára elmondta, hogy nem tartja kielégítőnek a népművelés propagandáját. Addig eljutot­tunk, hogy az igényeket ki­elégítjük, azonban az esetek egy részében éppen arra nem gondolnak, hogy fel is keltsék az igényeket. Ha pedig vala­mit kezdeményeznek, az szűk körben marad, nem tud­nak róla a dolgozók, azok. akiknek a népművelési ren­dezvény szól. A népművelés különböző szintű irányító szerveinek, szakembereinek több tanácsot, útmutatást kell adni a községi, üzemi, lakó- területi népművelőknek a szervező és propaganda mun­kájukhoz. Kiemelten foglalkozott fel­szólalásában Gombás Sándor a népművelés ideológiai, tu­datformáló hatásával, a ta­pasztalható problémákkal. Or­szágunkban megvan, élő a politikai szövetség a párt és a dolgozó emberek tömegei kö­zött. Támogatják azokat a po­litikai és gazdasági intézkedé­seket, átfogó programokat, amelyeket az előbbrejutás ér­dekében a párt és a kormány kezdeményez. El kell azonban érni, hogy mind többen is­merjék fel és vallják maguké­nak a szocialista társadalom erkölcsi, világnézeti elveit, aszerint éljenek, gondolkozza­nak. A népművelésnek sincs és nem is lehet külön célja, mint a művelődés eszközeivel, árnyalt és sokoldalú ember­formáló hatásával hozzájárul­ni az új típusú ember nevelé­séhez. Gondoskodni a népművelők továbbképzéséről Mindez elvhű, szenvedélyes és hivatását tökéletesen értő szakemberekkel valósítható meg. Erről szólva a népmű­velők képzésében, továbbkép­zésében fellelhető gondokkal foglalkozott a felszólalás. Na­gyon időszerű feladata a me­gyei irányító szerveknek, hogy intézményesen és rendszere­sen gondoskodjanak a külön­böző területeken dolgozó nép­művelők képzéséről, to­vábbképzéséről, ideológiai, vi­lágnézeti és szakmái nevelé­séről. Egyesek éppen a hézagos Szakmai ismeretek, a mód szerbeli gyengék miatt veszí­tik el kezdeményezőkészségü­ket, elfásulnak. Külön is jó lenne a megyei népművelési tanács programjában szere­peltetni a népművelők mód­szertani képzésének helyzetét, gondjait. Foglalkozott Gombás elv­társ azokkal az új jelenségek­kel, amelyek társadalmunk anyagi és kulturális fejlődé­sével függnek össze, és sajátos feladatokat rónak a népműve­lési intézmények dolgozóira. Ma már egy sor dologban más helyzettel találkozik a népmű­velő, mint néhány évvel ez­élőtt. A Családok nagy része rendelkezik televízióval, rádi­óval, könyvekkel, folyóiratok­kal. Ez a közeg igen hetero­gén, csak a differenciált, a különböző rétegekhez szóló népművelési munkával lehet kielégíteni. Ezt az új helyzetét még nem minden népművelő érzékeli, s találta meg a mód­ját a korszerűbb munkának, aminek egyik jellemzője, hogy a népművelőnek orientálnia is szükséges a dolgozókat, segí­teni az önképzésüket. Ebből a munkából kinek-kinek jut feladat. ' Nemcsak a klub, vagy művelődési otthón veze­tőnek, könyvtárosnak, hanem a községi tanácsi vezetésnek is többek között az összhang megteremtése érdekében. Kri­tikával beszélt a megyei párt- bizottság titkára a tanácsok hiányos irányító és koordiná­ciós munkájáról. Elmarasztalta azt a szemléletet, amely a népművelési tevékenység „összevonásának” ürügyén el­mosná az egyes szervek, intéz­mények saját feladatait, fele­lősségét. Kulcskérdés; az üzemi népművelés Mint lényeges vonását em­lítette meg a népművelő te­vékenységének az informált­ságot. A gazdasági és politikai ismeretek az adott terület — község, járás, várós, megye — helyzetének áttekintése is hoz­zátartozik — különösen a gazdaságirányítás rendszeré­ben — az eredményes nép­művelési munkához. S itt a társadalmi és gazdasági ve­zetőknek vannak kötelessé­geik, hogy tájékoztassák a kulturális területeken dolgo­zókat. Nemcsak a pillanatnyi ige- jnyek kielégítését szükséges szem előtt tartani a népműve­lőknek, hanem követni kell a társadalom — gazdasági, tech­nikai, műszaki és egyéb vo­natkozású — rendkívül fel­gyorsult mozgását — hangsú­lyozta Gombás elvtárs. Példa­ként említette az egyik szak­mai tanfolyamot, ahol olyan munkagépeken oktatták a fia­talokat, amelyek rég kiöreged­tek. nincsenek üzemben. De vonatkozik a holnapi célok ismeretének figyelembe véte­le más területekre is. Ma már elengedhetetlen, hogy a kö­zéptávú kulturális tervek mel­lett hosszabb távon, többéves előrelátással, tudományos igénnyel tervezzünk. Kulcs­kérdés az üzemi népművelés* a termelés sokoldalú segítése, A gazdasági vezetők is igé­nyeljék a tsz, a gazdaság, üzem munkatervének készíté­sekor a népművelő szakisme­retét, munkáját. Kapjon sú­lyának megfelelő helyet min­denütt a népművelés több éves feladatterve, ne kezeljék mel­lékesként, mint még nem egy­szer előfordul Más kulturális problémák mellett — mint a népművelés es a termelés szorosabb kap­csolata, a fiatalok, a nők kö­reben végzendő nevelés, a népművelők jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésének problémái — Gombás Sándor egy igen lényeges tényezővel foglalkozott. Megállapította, hogy kulturális intézményeink egy része még nem tud ver­senyezni otthonosságban, be­rendezéseiben a lakások áital nyújtott bensőséges légkörrel, A tisztaság, a köpött, vagy éppen hiányzó bútorok, sző­nyegek, függönyök, székek, fotelek nem csupán esztétikai értelemben fontosak. Úgy is, mert vonzanak, vagy taszíta­nak. AZ otthonosság össze­függ az intézmény eredményes munkájával is. A tiszteletet ébresztő légkör, a klubvezető, könyvtáros, művelődési ott­hon igazgató fellépése, sőt öl­tözködése is beletartozik a tartalmas munka feltétéleibe. Gombás elvtárs befejezésül arra kérte a megyei népmű­velési tanács kibővített ülé­sének résztvevőit, napi mun­kájuk során igyekezzenek to­vább szélesíteni a népműve­lési munkát becsülök körét, mert a közös célok megvaló­sítása elképzelhetetlen a tár­sadalom minden rétegének együttműködése nélkül. Meg­tette észrevételeit a népműve­lési tanács ötéves népművelé­si feladatainak irányelveiről. Hangsúlyozta: gondolatébresz­tőnek tekintsék a dokumentu­mot, használják fel a dolgo­zók véleményeit, javaslatait, a helyi adottságokból eredő tennivalókat, majd az orszá­gos népművelési konferencián elhangzó állásfoglalásokat is vegyék figyelembe az öt évre szóló népművelési munka- program kidolgozásánál. Külön jelentőséget kölcsö­nöz napjaink népművelési munkájának a negyedszáza­dos jubileum és a Lenin-cen- tenárium, melynek ünnepség- sorozatából már eddig is tar­talmas, emlékezetes progra­mókkal vették ki részüket a megye művelődési intézmé­nyek LENIN-PORTRÉ — FALEVÉLBŐL, Körmendi Mátyás balatonszárszói erdésztechnikus különös szenvedélynek hódol. Falevelekből készít kepeket ■— ahogy ő fogaliülfeza meg — növény plasztikát. Most a Lenin-centenárium alkalmából meghirdetett pályázatra készül Lenin-portréjával.

Next

/
Thumbnails
Contents