Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
? ot&e (TK.fT-M A 8 Y AftOTtSSt Kai 19?ö. március 25. Nyolc esztendővel ezelőtt egy jobboldali nyugatnémet lap fényképet közöl az NDK és az NSZK kormányfőjének találkozójáról. A fotó montázs volt, az újság az április elsejei dátumot viselte... Az áprilisi tréfából azóta márciusi valóság lett Erfurtban. Sőt, minden bizonnyal folytatás következik Kassel- ben is. ügy hiszem, mindnyájan joggal viszolygunk kicsit a dagályos jelzőktől, és vasárnap ugyancsak kockázatos egy csütörtöki eseményről kijelenteni, hogy az történelmi volt. Ezúttal kivételt tehetünk: a pillanatok, amelyeknek a tévéközvetítés jóvoltából magunk is szemtanúi lehettünk, valóban új elemet jelentenek a háború utáni Európa viharos történetében Emlékszem a fényképre. A brandenburgi kapu épületében mutatták be az NDK határvédelmi szervei egy rögtönzött sajtóértekezleten. Akkortájt készült a felvétel, amikor az az ügyes és vicces áprilisi montázs. A berlini államhatárok biztosítása után vastag fehér vonal jelezte az atléphetetlen demarkációs vonalakat. Brandt, az akkori nyugat-berlini kormányzó főpolgármester úgy állt ott a határnál, a „frontvárosba” látogató amerikai elnök oldalán, hogy cipőjének orrahe- gye szinte érintette a fehérre meszelt vonalat. Csütörtökön — megfelelő jogi keretek között — első ízben átlépte a Német Demokratikus Köztársaság határát, immár kancellárként, sok mindent megtagadva ezzel országa és saját politikai múltjából. Addig azonban nem jutott el, hogy valóban radikálisan szakított volna az adenaueri politikai csődtömeg súlyos tehertételével. Már pedig nehéz lenne dicséretben részesíteni valakit azért, hogy a realitásoknak néhány százalékkal nagyobb részét ismeri el, amikor a valóban előremutató tárgyalások kiinduló pontja nem lehet más, mint a realitások teljes elismerése. Ezért nem lehetett eleve túl sokat várni az erfurti találkozótól. Része lett azonban egy fontos tárgyalási háromszögnek, amely Moszkvában, Varsóban és a két nemet állam viszonylatában folyik. A kérdés tehát adott, s a nyugatnémet politikán múlik, milyen új tartalommal tudja megtölteni a szocialista országokkal megkezdett tanácskozássorozatot. Igen jelentős eseménvek zajlottak a héten Délkelet- Ázsiában A kambodzsai államcsíny számos részlete változatlanul tisztázatlan. Azt azonban máris megállapíthattuk, hogy reakciós fordulat történt — az amerikaiak bábáskodásával Erre vall az is, hogy miközben Szihanuk herceg teljes államfői protokollal megérkezett Pekingbe, s a repülőtéren a francia és brit diplomaták is köszöntötték — Washington már elismerte az új rezsimet. Egy jobboldali fordulat a harmadik világ bármelyik országában, önmagában is veszélyeket, problémákat vet fel. Kambodzsa esetében még sokkalta bonyolultabb a helyzet. Véleményem szerint komoly eshetőség van rá, hogy a vietnami háború egy általános indokínai válsággá szélesedjék ki. A semleges Kambodzsa és a formailag egységes, de valójában kettéosztott Laosz bizonyos mértékben stabilizáló tényezőként hatott ebben a térségben. Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államok részéről tudatos akció kezdődött Délkelet-Azsia politikai képletének átalakítására. Dél-Vietnamban ugyan — a Nixon-kormányra nehezedő katonai és politikai teher miatt — folytatták a lassú deeszkalációt, am Laosz- ban és Kambodzsában támadásba lendültek. Laoszban az amerikaiak segélycsapatai előrenyomultak a stratégiailag fontos Kőedénysíkságon, amikor pedig a Pa- tet Lao népi erői ellentámadásba lendültek a korábbi GORKI/: LENINRŐL IS. Gyakran felfedeztem benne. hogy büszke Oroszországra, az oroszokra, az orosz művészetre Ezt a tulajdonságát — Leninről lévén szó — néha különösen idegennek, valósággal naivnak éreztem, később azonban megtanultam, hogy ebben a munkásnép iránti, mélyen elrejtett szeretet csengett visz- sza. Capriban, amikor azt figyelte, milyen óvatosan bogozzák szét a halászok a cápák által széttépett és ösz- szekuszált hálókat, megállapította' — A mieink fürgébben dolgoznak Amikor pedig kijelentettem, hogy én ebben kételkedem, nem minden neheztelés nélkül mondta: — Hm, hm, nem felejti el maga Oroszországot, amíg itt él, ezen a földkupacon. Gyesznyickij-Sztojev mesélte, hogy egyszer Svédországban egy vagonban utazott Leninnel, s egy Dürerről szóló német monográfiát nézegetett. A mellettük ülő németek megkérdezték, miféle könyv az. Majd kiderüli, hogy sohasem hallottak nagy festőművészükről. Lenin ettől szinte fellelkesült, és kétszer is büszkén mondta Gyesz- nyickijnek: — A saját embereiket sem ismerik, mi pedig ismerjük. Egy este, Moszkvában. Peskova lakásán Lenin, amikor Beethoven szonátáit hallgatta Issay Dobrowen előadásában, így szólt: — Nem ismerek szebbet a/ Appassionatá-nál, mindennap szívesen végighallgatnám. Lenyűgöző, földöntúli ittwrtt). Mindig büszkén, talán naív büszkeséggel gondolom: milyen r nrTull n a k ‘ alkotni az emberek! És hunyorítva elmosolyodott, majd szomorúan hozzátette : — De nem hallgathatok gyakran zenét, hat az idegeimre, ilyenkor szeretnék kedves butaságokat mondani és megsimogatní azoknak az embereknek a fejét, akik a szennyes pokolban élve ilyen szépségeket tudnak alkotni. Pedig ma senkinek a fejét nem szabad megcirógatni mert leharapnak az ember kezét, hanem ütni kell a fejeket, irgalmatlanul ütni, holott mi eszmeileg elleniünk minden emberellenes erőszakot. Hm, hm, pokolian nehéz a mi dolgunk! 1921. augusztus 9-én. mar majdnem betegen, nagyon fáradtan ezt írta nekem: Alekszej Makszimovics! Atküldtem levelét Kame- nyevnek. Annyira faradt vagyok, hogy semmihez sincs erőm, ön viszont vért köp, és nem utazik él! Igazán mondom, ez lelkiismeretlenség és ésszerűtlen dolog. Európában egy jó szanatóriumban majd kezelik is, és háromszor annyit dolgozhat. Bizony bizony. — Nálunk pedig se gyógykezelés, se munka — csak kapkodás. Hiábavaló kapkodás. Utazzék el, gyógyuljon meg. Kérem, ne makacskod- jék. Az ön Leninje. Több niint egy évig lenyű göző csökönyösséggel követelte, hogy utazzam el Oroszországból, és én csodálkoztam: ez az ember, akit teljesen elborít a munka, hogyan emlékezhet arra, hogy valaki, valahol beteg, és szüksége van pihenésre? A fentebb idézett levélhez hasonlókat bizonyára tucatjával írt különböző embereknek Elmondottam már, milyen rendkívüli kapcsolat fűzte az elvtársakhoz, s milyen mélyre ható figyelmet tanúsított irántuk. szinte kitalálta életüknek még a legapróbb kellemetlenségeit is. Ebben az érzésben azonban sohasem fedeztem fel azt a bizonyos haszonleső gondolkodást, amelyet olykor az okos gazda tanúsít becsületes és ügyes munkásai iránt. Nem, ez igazán az őszinte elvtárs szívből fakadó figyelmessége volt, az egyenlő emberek egymás iránti szere te-« te. Tudom, hogy nem tehetünk egyenlőségjelet Lenin és pártjának még legkiemelkedőbb emberéi közé sem, ő azonban mintha nem tudta volna ezt, vagy inkább nem akarta tudni. Ha vitatkozott, éles hangon beszélt, könyörtelenül kinevette, sőt, néha maróan kigúnyolta az embereket —* ez mind igaz. De hányszor megtörtént, hogy az előző napon kipellengérezett és „megrótt” emberekről szólva, hangjából egészen tisztán kicsendült, milyen őszintén tiszteli ezeknek az embereknek a tehetségét, és erkölcsi állhatatosságát, az 1918—1921-es évek pokoli körülményei között végzett szívós és nehéz munkájukat, amikor a világ minden országának és pártjának kémei vették őket körül, s az ország háborúban lesoványodott testén gennyes daganatokként duzzadtak az összeesküvések. Pihenés nélkül dolgoztuk, keveset és silányát ettek, állandó nyugtalanságban éltek. 1 (Folytatjuk) Prágában parafáitok a csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Az aláírás után Jan Marko csehszlovák (jobbról) és Andrej Gro- mikö szovjet külügyminiszter kicseréli az aláírt okmányokat, (Kelet-Magyarörszág telefotó) Gerencsér Miklós: TeU eleiéi 17. Mire leért. Faragó es Weinhof fér felig már el is fáradtak. Közéjük nyomako- dott ellenállhatatlan súlyával, hátraszorította őket és verekedni kezdett. Egyetlen ütéssel a betonpadlóra verte Piriti Józsefet, majd Pásztor Tibort. A gumibot kemény zuhanásaitól víz spriccelt a pártszolgálatosok fekete egyenruhájából, egyetlen rongykupacnak látszott a két nyilas. Faragó meg azt az örömét is elfelejtette, hogy Demeter főhadnagy nagylelkűen megvédte Weinhoff er rosszmájú célozgatásával szemben. Döbbentre dermedve nézte a fekete rongykupacot rugdaló őrmestert. Göthös ember benyomását keltette Gerhard Prinz, a Gestapo őrnagya, aki ráadásul a jelentéktelenségét is kihangsúlyozta zsugorodott tartásával. Horpadt mellén lötyögő ráncokba gyúródottá zubbony, s egy bő redő alatt húzódtak meg a kitüntetések szalagjai. Elsőnek fejezte be a vacsorát szerény tartózkodással hallgatott, míg a többiek javában lak- mároztak. Valósággal nagyúrinak hatott a jelenség: a főispáni dolgozószoba pasztellsárga boltívei alatt pontosan a fényűző arabeszkekkel teli bokharai szőnyeg középén öt férfi ülte körbe a cseresznyefa kerek asztalt. Kényelmesen elfértek a korongóriás körül, ami különösen Edmund Volkhardtnak. a puha századosnak vált előnyére, de Szöllősy Jenő helyettes miniszterelnöknek is jólesett elterpeszkednie nehézkes tagjaival. Zűrzavaros, kövér arca, amelyet még inkább áttekinthetetlenné tett a sötét bőr és a rengeteg ripaCs, kifényesedett a jóllakottságtól. Túl a pohárköszöntőkön és mindenféle ünnepélyeskedé- sen abba a szakaszába érkézéit a vacsora, amikor következett a szivar, a fogpisz- kálás. az adoma. Ügy vélte Magyarffy Gyula főispán, * házigazda, hogy neki illik valami érdekes történettel szórakoztatnia a társaságot. — Nem tudom, hallották-e az urak. Budapesten járőrben volt két talpraesett pártszolgálatos testvér és igazoltattak egy honvéd hadnagyot. Kemény felszólításuk- »« ijedten g belső ««bébe nyúlt a tiszt és felmutatta igazolványát. Azonnal főbelőtték. Ugyanis a honvéd hadnagy — szovjet ezredes volt. Zavarában az ellenkező zsebébe nyúlt, nem oda, ahol a magyar tiszti igazolványát tartotta. Magyarffy próbált példát mutatni a nevetésben, de a rozoga Szöllősy nem hajlott a derűre, mert rosszul értett németül, a Gestapo tisztjeiből pedig hiányzott a humorérzék. Gerhard Prinz őrnagy rácáfolva látszólagos jelentéktelenségére. eléggé tapintatlan megjegyzést fűzött a történethez: — Tréfának elég komikus. Valójában még az orosz hírszerzők sem lehetnek annyira buták, hogy maguknál hordozzák az ellenség háta mögött ezredesi igazolványukat. De ha ennek ellenére mégis találtunk egy ilyen ritka ezredest, nem a legszakszerűbb eljárás azonnal főbelőni. A társaság ötödik tagjaként Szénási József Gestapo- főhadnagy ült Volkhardt és Magyarffy között. Protokoll szerint ő számított a legkevésbé, valójában fontosabb volt, mint akár a míniszter- tereínök-helyettea. Szerepét egyik se becsülte alá, de most, hogy részt vehetett a fejesek zártkörű vacsoráján, beosztása különös nyomaté- kot kapott. Magyarffy rosszul sikerült anekdotája után Szálasi helyettese próbált segíteni a feszengő hangulaton. Makói patikus korában, amikor még Naszluhác Jenőnek hívták, gyakorlottan tereferélt a kispolgári társaságban, most azonban Szöllősy Jenő miniszterelnök-helyettes létére. zavartan bajlódott a kifejezésekkel. — Legyen ez a nap a nagyobb elszántság kezdete... Arra kérem 's főispán urat, aki egyúttal Dunántúl hadműveleti kormánybiztosa, hogy ne ismerjen lehetetlent. .. Épp olyan aktív baj- társiassággal segítse Prinz őrnagy úr munkáját, mint ahogy Volkhardt százados urat támogatta — Önként köszönnék 1c tisztségemről, ha bármily csekély okot adnék a csalódásra — hajtotta le tisztelettudóan a fejét a főispán. A németek tartózkodón hallgattak. Mivel komorsággal fenyegetett a szótlanság, Szöllősy Jenő iparkodott megőrizni az őröm látszatát. — Hungarista hazánk sorsa végre kezd jóra fordulni. Ezekben a napokban változik ellenkezőjére a hadműveletek iránya Taktikai visszavonulások helyett stratégiai offenzívák következnek. Ilyen helyzetben különösen indes* költ megőrizni a közvetlen hátország tökéletes rendjét. Volkhardt gondterhelt bó- lintását csak a képzelőerő vélhette helyeslésnek. Ellentétben Szöllősy—Naszluhác optimizmusával, ő inkább a borúlátásra érzett hajlamot, hiszen ez a búcsúvacsora annyit jelentett, hogy jó száz kilométerrel nyugatabbra kellett hurcolkodni a közelgő front elől. — Ha átmenetileg el is Szakadok az Önök szívélyes környezetétől — fordult a főispánhoz — bajtársi érzelmeinkben továbbra is közel maradunk egymáshoz. Remélem, Prinz őrnagy úr rövid időn belül az enyéimhez hasonló kellemes tapasztalatokat szerez ebben a városban. — Ügy legyen! — fény lett ki a nevetéstől Szöllősy Jenő ripacsos arca. Poharát üdvözlésre emelte. Magyarffy Gyula főispán is magasba tartotta a borospoharat. — Engedjék meg az urak, hogy idézzem a kőbe vésett szavakat: a kötelesség előbbre való, mint az élet. Nekem ez az ige az imádságom (Folytatjuk) helyzet visszaállítására, az Egyesült Államok bevetette B—52-es bombázóit. A kambodzsai puccs célja is nyilvánvaló: politikailag elszigetelni a dél-vietnami szabadságharcosokat, s nehezíteni bizonyos katonai műveleteiket. Amerikai szenátorok a minap aggodalmukat fejezték ki, hogy Laosz második Vietnammá válhat. Francia lapok attól óvnak, hogy Kambodzsa második Laosszá váljék, a kör bezárult: szinte kitapinthatók egy súlyos indokínai krízis körvonalai. (Az új kambodzsai kormány ugyan semlegességét hangsúlyozza és „személyi változásra” igyekszik mérsékelni Szi- hanuk eltávolításának jelentőségét. A hatalomátvétel körülményei, valamint az eltelt rövid idő alatt bekövetkezett események egyelőre mást mutatnak.) A távoli kitérő után ismét visszakanyarodnék földrészünkhöz. Inkább csak jelezni tudom azokat a bonyodalmakat, amelyek Dél-Európá- ban szinte egész hosszában megmutatkoznak. Zűrzavaros a ciprusi helyzet: a Makari- osz érsek elleni merénylet után meggyilkolták Georgad- zisz volt belügyminisztert. Mivel őt tartották a merénylet egyik kivitelezőjének, — a leggyakrabban hangzó feltevés ek szert#rt»najáfc társai fordították rá á fegyvert. A jele* ,arrl MtaÉBBb lm* Mathéni junta hideg vagy meleg puccsot kíván Cipruson, és a három világrész találkozójánál fekvő szigetországot a NATO-hoz kívánja kötni. Közben Törökországban heves parlamenti csaták zajlottak Demirel miniszterelnök és jobboldali ellenzéke között, Olaszországnak pedig változatlanul nincs kormánya... Nern hiszem, hogy lett volna a héten újságolvasó, aki eseménytelenségre panaszkodhatnék. A jelek szerint a tavaszi pezsgés a világpolitikában is folytatódik: a nemzetközi fejleményekben nem várható húsvéti vakáció— Réti Ervin HÉTFŐ. Fóck Jenő gazdasági tárgyalásokra Moszkvába utazik, Koszigin levele Nixonhoz a laoszi helyzetről. KEDD. Választások Finnországban SZERDA: Jobboldali államcsíny Kambodzsában, angol— amerikai vétó az ENSZ-ben a rhodesiai rezsim érdekében. CSÜTÖRTÖK: Stoph—Brandt találkozó Erfurtban PÉNTEK: Beszámoló az NDK, illetve az NSZK miniszter- tanácsán, Ulbricht beszéde, Fanfani helyett Rumor próbálkozik Rómában. SZOMBAT: Feszültség Cipruson Áprilisi tréfából márciusi valóság
