Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

1. dt&lá Í9W. mirctee M. rmi^L'Éz. Szülők fóruma Mit olvasson a gyerek? Ki ne emlékezne az idősebbek közül a filléres ponyva­regényekre, melyek az iskolapad alat.t vándorolva hódították meg a serdülők, a gyerekek képzeletvilagát.?! Manapsag is előfordul, hogy a tanár kénytelen „elkobozni” egy-egy diva­tos könyvet, mert az nem a fiataloknak való, fércmunka, vagy egyszerűen azért, mert a tanítási óra alatt ez nem en­gedhető meg. Olvasson, ne olvasson és főleg mit és hogyan olvasson a gyerek? Ezek a gondok sok szülőt foglalkoztatnak, s álta­lában két szélsőséget tapasztalhatunk. Az egyik szülő határo­zottan megtiltja, hogy a gyerek olvasson — a kötelező olvas­mányon kívül — mert fel, az olvasási kedv a tanulást fogja később gátolni. A másik szülő a világ minden könyvét a gye­rek elé tenné, hogy minél olvasottabb, tájékozottabb legyen. Természetesen a szélsőség itt is rossz tanácsadó. Minden szü­lő a gyerek tulajdonságait képességeit, iskolai elórehaladásat ismerve — a pedagógus tanácsát is kikérve — alakíthatja ki a gyerekkel közösen az olvasmányok körét. Ha túl keveset formálja a gyermek — sőt a felnőtt — személyiségét. Számo­Az irodalom a valóság megismerésének sajátos művészi és élményszerű módja. Esztétikai es érzelmi élményt nyújt, gondolatokat ébreszt, érzéseket, hangulatokat szül. Hatásával formálja a gyermek — sőt a felnőtt — személyiségét. Számo­sán kapnak segítséget egy-egy irodalmi alkotásból saját éle­tük tartalmasabb, hasznosabb kialakításához, példaképet is választanak maguknak, s igyekeznek a regény vagy novella­hőshöz hasonlóan élni, cselekedni. Természetesen itt van meg­határozó jelentősége annak, hogy minden szülő úgy segítse gyerekének olvasási hajlamait kamatoztatni, hogy ne feled­kezzen meg az életkori sajátosságokról. Tizenkét-tizenhárom éves gyerekek ne vitassák meg a főhős magatartását az Una­lom című Moravia regényből, vagy ne próbálják társadal­munk valóságát vizsgálni olyan művek segítségével, amelyek egy elidegenedett, negatív magatartást, vagy élethelyzetet ál­lítanak az olvasó elé, s amely a felnőttek szintetizáló és véle­ményalkotó képességét is próbára teszi. Nem arról van szó, hogy csupa olyan szépirodalmi mű- ve,t olvastassunk a gyerekekkel, amelyek tele vannak pozitív hősökkel, élethelyzetekkel. Ennek egyoldalúsága kézenfekvő, hisz a valóság is ellentmondásos — az előre vivő és a fékező motívumok együtt jelennek meg, olykor nehéz külön válasz­tani őket. Mégis az olvasási alapélmények adjanak egy erős, tartós pillért a továbbiakban. Még az életkori sajátosságok­nak megfelelő művek esetében sem árt gondolni az aráVyok- ra. A gyermek önálló osztályozó képességét, irodalmi ízlését megvetni nagy körültekintést, felelősséget kíván szülőtől, pe­dagógustól, könyvtárostól. Időszerű szót ejteni a gyerekek olvasmányélményéiről ezekben a hónapokban, amikor egyre több iskolai könyvtár, a felnőttkönyvtárak mellett pedig mind több gyermekkönyv­tári részleg foglalkozik a fiatalok olvasóvá nevelésével. Az is pozitív, hogy mind több szülő áldoz1 gyerekének házi kis­könyvtárára, — a kerékpár, a tollaslabda felszerelés és egyéb ajándékok mellett a könyvek is elfoglalják helyüket a jutal­mazásban. Sajnos könyvkiadásunk még nem gondol minden esetben a kisebb keresetű családokra, kevés az olcsón és ked­vezményekkel megvásárolható értékes alkotás De inkább arról akartunk szólni: mit olvasson a gye­rek, illetve: mit ne olvasson. Elsősorban ismerje meg és sze­resse meg a hazai és a külföldi irodalom klasszikus, örökérté­kű műveit. De ehhez hozzá is kell őket segíteni, kedvet, ér­deklődést ébreszteni. Persze a szülő nem lehet egyszemélyben könyvtáros is, aki fel van vértezve a legkorszerűbb lélektani és módszertani ismeretekkel. Nem is kívánható ez a szülőtől. De az igen, hogy érdeklődjék gyermeke olvasmányai iránt, serkentse őt, s a tanulás mellett — az otthoni készülés szüne­tében vagy szabad időben ne parancsolja ki a gyerek kezéből a könyvet olyan megjegyzéssel; „inkább tanulj”, vagy „ne rontsd a szemed”, stb. Van egy új vonása is a gyermekek érdeklődésének: ko­runk a tévé, az újságok, folyóiratai kora is. Ez alól a gyere­kek sem tudják kivonni magukat, a gyermeklapok, folyóira­tok, vagy a felnőtteknek szóló, de a gyerekeket is érdeklő írások, az információk, az új ismeretek, élmények ereje szin­tén kedvezően befolyásolhatja a fiatalok fejlődését. S végül az idézett ponyvaregényekről: nem veszett ki ez a műfaj, nem tömegméretekben, de mérgezi az egészséges ízlést, torzítja a kezdő olvasók ízlésvilágát. Az ötletes, ügyes szülő, pedagógus — vagy irodalmi szakkörvezető kezében — azonban még a fércművek is eszközül szolgálhatnak a nevelésben. Az egyik iskola osztályfőnöki óráján „elkobzott” ponyvaregényt kellett elolvasni mindenkinek, s megvitatták, „kibelezték”. Maguk a gyerekek döbbentek rá az olcsó, nem művészi, mondanivaló nélküli „mű” silányságára. Az olvasmányélmények formálják a gyereket, ez is a szülők „asztala” Kár lenne nem venni tudomást róla Páll Géza GYEREKEKNEK Tordon Ákos: Á facsiga menyasszonya Volt egyszer egy felhózsák. Abban utazott a záp oresó De mert a zsák itt megrepedt, ott kiszakadt: az égből nagy zápor szakadt. Záporozott a világra, fűre, fára vadvirág­ra. kis kunyhóra, palotára... palotára, csigaházra ... Szólt az öreg csigabiga: — Bizony, ennek a fele se tréfa! Befolyik az esővíz a házam ajtaján!!! Mert hiába bújt el a legsű­rűbb levelek ala., a sok eső­csepp tócsákba gyűlt a kü­szöbe előtt, majdhogy a szo­bájába folyt. Éppen azon ta­nakodott magában, mitévő is legyen, amikor, amilyen hir­telen jött, olyan váratlanul elállt a zápor. Megörült az öreg csigabiga i örömében sétautra indult. S mert amió­ta világ a világ, a csigák mindig siett/e elöbújtak eső után, hogy járjanak egyet a tisztára mosdatott földön, rengeteg csigával taláikozott. És mert ő volt a legöregebb, mindegyik illendően köszön­tötte. Csak egyetlenegy kis csigabiga nem köszönt neki. Szemtelen kis csiga-lányka volt, hetykén sétált el a mi öreg csigabigánk mellett. Az nem akart hinni a szemének, fűiének, s amikor a kis csiga­leány megpihent sétájában, háromszor körüljárta., de bi­zony a hetyke teremtés rá se hederített! — Hallatlan! — komorodott el az öreg csigabiga, és mél­tóságteljesen kérdőre vontán tiszteletlenségért. — Ó — válaszolta n kis csiga-leányzó — én épp azt furcsáttant. s bevallom, meg is nehezteltem érte, hogy nem üdvözölsz engem mert ÉN VAGYOK A LEGELŐ­KELŐBB MINDEN CSIGÁK KÖZT! Az öreg csigabiga erre megnézte jobbról, megnézte balról, elölről, hátulról, de nem talált rajta semmi külö­nöset. épp olyan volt, mint a többi csigabiga-lány. — Te kis szemtelen csiga- lány. már hogy állíthatsz ma­gadról akkora képtelensé­get!? — Ú. jó öreg — válaszolta a csiga-lány — most látom csak, még nem. értesültél a nagy újságról': én minden csigák legelőkelőbbjének, e FACSIGÁNAK vagyok a mennyasszonya! Éppen most várom a vőlegényemet, hogy megtartsuk az esküvőnket! S mindezt olyan hencegd hangon mondta, hogy min­den csigabiga meghallotta. Megcsóválták a fejüket, de a kíváncsiság ottfogta őket. A kis csigabiga-lány pedig folyton-foly vast dicsérte vőle­gényét. Facsigát, hogy milyen szév piros, meg kék, milyen délceg, deli, mennyivel kü­lönb o csigabiga-ifjaknál!!! Hogy pörög! Forog! Pattan! Milyen kényes! Fürge! Büsz­ke!... Közben telt-múlt az idő, a Hold is megjelent az égen, de a Facsigának még híre-hamva sem volt! A sok kíváncsi csigabiga már épp házastól odébb akart állni, amikor a Hold ezüst sugarai megvilágítottak egy bokor alatt, heverő, szürke valamit. — Nini! Hát ez meg micso­da??!! — kérdezte egy kiván­csi csigabiga asszonyság. Er­re a többiek is odanéztek, — Ö az! A Facsiga! — si- koltotta boldogan a menyasz- szony, de a következő pilla­natban meghökkent, mert hol colt a délceg vőlegény piros- ló pirossága, kékellő kékes­sége?! Elmosta a nagy zápor. S mert a kisfiú is, aki osto­rával pattogtatva szokta pör­getni, aludt benn a hazban, hófehér agyacskáiaban, moz­dulatlanul hevert a sárban a Facsiga. — No bizony! mondták a csigák magvetőleg, és hátat fordítottak a jegyespárnak, — Sose leszek a feleséged! — kiáltott haragosan a meny­asszony, és faképnél hagyta a színét vesztett Faésigót, Az öreg csigabiga ekkor előbújt egy nagy levél mögül, és így szólt: — Látod, oktondi teremtés, mennyire értelmetlen volt fennhéjázásod! Tanulj a ma­gad kárán, és a hiú dicsekvés helyett légy kedves és sze­rény! Bizonyosra veszem, hogy a kis csigabiga-leány hallga­tott az okos Szóra és szerény, kedves teremtés lett belőle. Most éppen a csigabiga nyel­vet tanulom, hogy "legköze­lebb, ha találkozom az öreg csigabigával, megkérdezhes­sem: a csiga kisasszony kigyó­gyult-e már hencegéséből, rá­talált-e már a hozzá illő csiga- Ura? Ha igen, legközelebb elmesélem nektek. Kiss Dénes: KÉT VERS Daninak Mondókat kellene kitalálni Dánielnek, lehet a szövege akármi, ha a sorok rímelnek. De haj, az se baj,- ha a Versem nem rímel, mert szöveg nélkül is érti, hisz még nem tud beszélni. Dániel Gyár Csitteg-csattog, pitteg-pattog, dibben-dobban, kippen-koppan, rippen-roppan, ez a gyár, hol a sok gép, a sok ember, fúr. farag, vág, kalapál Kunkorodík göndör forgács, gőzkalapács hubbanik, csitteg-csattog, pitteg-pattog, dibben-dobban. kippen-koppan. rippen-roppan jól halad a munka itt. Krecsmáry László:• KAPPAN-KALAND irr .JtíisJrVui blJ.ev “““.‘f Névnapomra kappant kaptam enni neki szappant adtam, de nem ette meg a szappant — ki látott még ilyen kappant!? — Hogy gondolja, maga, kappan? Nem ízlik a babaszappan? — szóltam hozzá, — mit csináljak, enni önnek mit kínálja? Adjak inkább szappanhabot? Egy kistányért, abban zabot, s falräfestett tarkababot?... Nem nyelte ám le a zabot, nem ette a habot, babot, szárnyával egy nagyot csapott és itt hagyott csapot-papot! S nincs azóta kappanom, csak egy darab szappanom!... HORGÁSZ HUBA Horgász Huba egész nyáron a Balaton-parton horgászgatott s a halaknak bizony nem volt pardon! Óraszámra üldögélt ott, a szerencsét várta, de az nem jött, s Huba halnak tán színét se látta... Hanem azért szeptemberben — tudjátok már hogy’ van — hencegett az iskolában: — „Ilyen” halat fogtam! A fiúk csak nevettek, s ó sértődötten morgott: — Nem hiszitek?! No, majd holnap behozom... a horgot!... Törd a fejed/ Vízszintes; L Megfejtendő. 6, Kétjegyű msh. 7. Olivér becézve, 8. Némán tol! 9. Lárma. 11. FÉA. 12. Név­elővel, közlekednek rajta. 14. Pihe. 16. Megfejtendő. 18. . . .-uf (indián kiáltás). 20. Ilyen fal erő­sítési célokat szolgál. 21. A víz­szintes 6 fordítottja. 22. Arab ál­lam betűjele. 24. Évszak. 25. L-f-betegség. 27. Vételre felajánl. 28. New-. . . 29. Lónév. függőleges: 1. Két mutatószó. 2. Háziállal. 8. Létezett. 4. Mely személy. 5. Atérez. 6. Megfejtendő. 10. ... is marad is. 11 Szel. kavarja fel 'az utcán, 13. Ismeretterjesztő társulatunk. 14. Kötet, oroszul. 15. Megfejtendő. 17. Éjszakai mn» lató. 19. Lónév, vagy kopott szí* mi. 21. Házibuli. 23. Betegség. 24. Személyére. 26, Némán rak! 2V Vízsodor. Megfejtendő: A Nyíregyházi Kossuü .jós Szakközépiskola falára -évül: . . .vízszintes 1. Münnich Ferenc és Rajk László mellett megta­lálható rajta Nyíregyháza 2 szü­lötte: függ. 6. vizez. 16 és függ. 15. Múlt heti* megfejtés: AFGANISZTÁN — NEPAL — IRAN - DÉL-KOREA - CEYLON Könyvjutalom: Könyvjutalom; Újlaki Ella Tu- zser; Geri Valeria Nyíregyháza es Kovács Pál Nyírtelek. A gyerek magára talál Domjánék csemetéje és ke­belbarátai egy izgalmas já­ték során nagyarányú átala­kításokat hajtottak végre a lakosban. A fiút szigorúan megbüntették. és Dómján apuka egész este elfordította o fejét, valahányszor utóda a sze.rruz elé került. Anyu sírt. Másnap a szülők elővették fiacskájukat és a lelkére be­széltek. Apuka még dob bán­tott is a lábával, amikor el­mondta, hogy mit tart a fia viselkedéséről, majd áttér­tek az „érzelmes” hangvétel­re. A ház légköre a legjobb akarattal sem volt kellemes­nek mondható Este a kis Dómján önként bevonult a fürdőszobába, és anélkül, hogy erre parancsot kapott volna, megmosako­dott. Reggel, minden ellen­kezés nélkül, az utolsó csep­pig megitta a tejet, nyaka, füle tiszta volt Megköszönte d reggelit é$ elment az is­kolába. Délután, felszólítás nélkül, azonnal hozzáült a leckéhez és teljesen önállóan megcsinálta. — Furcsa nekem ez a gyerek — suttogta az apa. — Mintha nem is ő maga volna — helyeselt a mama. Odament a fiához és a hom­lokára tette a kezét* — Hogy érzed magad, kisfiam? — Köszönöm szépen, édes Anyukám, nagyon jól — vá­laszolta az ifjabb Dómján barátságosan. A szülők átmentek a má­sik szobába. „Hallottad?’ tört fct az anya izgatottan. — „Hallottam!” szólt tom­pa hangon az atya, Étkezés után a fiú saját elhatározá­sából fogat mosott. A lakás felett szinte tapinthatóan le­begett a katasztrófa. — Mi vagyunk a hibásak — ismerte be az anya ön­kritikusan. — A bútorokon ejtett néhány vacak karcolás miatt, összetörtük a gyerme­künk lelkét. Talán sohasem heveri ki, és egész életéré nyomorék marad lelkileg. Ezt sohasem bocsájtom meg magamnak! Amikor este meglátogat­tuk Domjánékat. a legsöté­tebb depresszió állapotában találtuk őket. Marcangolta őket a kétségbeesés és áz önvád. — Hirtelen hatalmas robbanás rázta még a lakást. Az ifjabb Dómján volt. egy kis plasztik-bombát robban­tott fel az előszobában. A nyomott hangulat egy pillanat alatt feloldódott. .4 kedves fiúcska ismét önma­gára talált. Minden segítség nélkül túljutott a súlyos lel­ki válságon. Nem maradt, lelki nyomorék, az előszobába letett kabátjaink viszont ca- iatokban lógtak (V K.) OiujakaLo ncL Kerek csiga hosszú kertben elindul, Konyhakerti görbe útra befordul Bebújik egy salátába, jóllakik, A saláta levelében elalszik. Mit gondoltok, hol ébred föl ? piacon, Kicsi csiga ki ne nézz a házadon? Megtalálják, elhajítják rneszire. Poros úton szekér mellett esik le. Szegény csiga mit is tehet egyebet, Lomhán lassan megmássza a kereket. Lomhán lassan elindul a vén szekér. A faluból a határba messze ér. A csiga meg ott a szekér-kereken, Szédül, forog, kapaszkodik mereven. Megy a szekér, nagyot zökken, félredűl, És a csiga puha fűbe leperdül. Puha fűben körülpillog jókedvvel, Hosszú kertbe soha többé nem megy el. Hajdi Máris

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents