Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

*. kelet-magyarorszao Külpolitikai összefoglaló i A laoszi helyzet f Koszigin levele Nixonhoz i A mediterrán térség A Laoszi Hazafias Front Pártja Központi Bizottságá­nak elnöke, Szufanuvong, üze­netet küldött az ország fővá­rosába, Vientianeba, Souvan- na Phouma miniszterelnök­nek. A Palet Lao javaslatait tartalmazza ez az üzenet, a béke helyreállítását illetően. A békés rendezés feltételei között szerepel az amerikaiak teljes kivonulása Laoszból. Koszigin miniszterelnök pe­dig Nixonhoz intézett levelet Laosz témájával kapcsolatban Rámutat a szovjet kormány erőfeszítéseire annak érdeké­ben, hogy Laosz a béke, a füg­getlenség és a semlegesség út­ján fejlődjék. Ugyanakkor hangsúlyozza: az USA foly­tatja a háborút Vietnamban és fokozza beavatkozását La- oszban, különös tehát, hogy Nixon ilyen időszakban tá­mogatja azt a javaslatot, amely szerint honzultációt kellene tartani az 1962. évi genfi egyezményeket aláíró államok között Világosan mutat rá a Koszi- gin-levél, hogy az ellenkezik a pillanatnyi realitásokkal, amikoris elsősorban arra van szükség, hogy az Egyesült Ál­lamok ne eszkalálja tovább a taoszi háborút, a laoszi béke helyreállítását pedig magának Laosznak a politikai erői kö­zötti konzultációval kellene kezdeni. Koszigin örömmel üdvözöl - te a Souvanna Phouma és Szufanuvong között kialakuló kapcsolatfelvételt — amelyről fentebb említést tettünk —, mert a Szovjetunió úgy véli, ez lehetővé teszi a laoszi fe­szültség enyhülését és a poli­tikai rendezés feltételeinek megteremtését. Nem elég az enyhülni nem akaró közel-keleti konfliktus, az elmúlt napokban a Földkö­zi-tengeri térség egy másik pontján is kiéleződött a hely­zet. Cipruson, mint ismeretes, sikertelen merényletet kísé­reltek meg Makariosz elnök ellen, most pedig holtan talál­ták autójában a volt ciprusi belügyminisztert —, aki egyébként a hírek szerint, ép­pen a Makariosz elleni me­rénylőkről készült adatokat kapni. Nyilvánvaló, hogy e nyugtalanság és zavarkeltés mögött az athéni junta keze működik. Ugyancsak „Földközi-tenge­ri hírként” említhetjük Bravo spanyol külügyminiszter wash­ingtoni látogatását. Franco minisztere a spanyolországi USA-haditámaszpontok ügyé­ben tárgyal: az Egyesült Ál­lamok fontosnak tartja — ki­vált most, líbiai hadibázisá­nak elvesztése után —, hogy a mediterrán térségben Spa­nyolországban is minél szilár­dabban befészkelje magát. Közös közlemény a kambodzsai államfő moszkvai látogatásáról MOSZKVA Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn reg­gel a csehszlovák kormány meghívására repülőgépen hi­vatalos látogatásra Prágába utazott. Gromiko viszonozza csehszlovák kollégájának moszkvai látogatását. VARSÓ A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága és a lengyel kormány meghí­vására Tódor Zsivitoy, a BKP KB első titkára, a bolgár mi­nisztertanács elnöke vezetésé­vel hétfőn délelőtt bolgár párt- és kormányküldöttség érkezett hivatalos baráti lá­togatásra Varsóba. MOSZKVA H°tíon reggel a .moszkvai rádió meleg szavakkal aján­lotta hallgatóságának figyel­mébe a „Magyar nap” műso­rát.' Ezt követően 7 és fél órán át a szovjet rádióhall­gatók sok milliós tábora ma­gyar muzsikát. Magyarorszá­got! készült és hazánkról szó­ló riportokat, s műsorszámo­kat hallott a Tzjnin-centená- rium jegyében. SAIGON Az elmúlt 24 óra során Dél-Vietnam területén csak erősen korlátozott harci te­Moszkva, (TASZSZ): A Kremlben hétfőn folyta­tódtak a tárgyalások egyrész­ről Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszígin. a Szov­jetunió minisztertanácsá­nak elnöke, másrészről No­rodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő között. Az őszinteség és a barát­ság légkörében folytatott megbeszélések során a szov­jet és a kambodzsai állam­férfiak megvitatták a két ország kölcsönös kapcsolatai továbbfejlesztésének ' kérdé­seit és véleménycserét foly­tattak egy sor nemzetközi problémáról, — hangzik a tárgyalásokról kiadott közle­mény. A felek megállapították, hogy az amerikai imperialis­ták agressziója Vietnamban, az Egyesült Államok fegyve­res intervenciója Laoszban, az amerikai és a saigoni csa­patok provokációi Kambod­zsa ellen, és Kambodzsa sem­legességének megsértése a fö oka Indokínában és egész Délkelet-Ázsiában a helyzet éleződésének. A felek kife­jezték azt a szilárd meggyő­ződésüket, hogy ha meg­szűnne az Egyesült. Államok agressziója Vietnamban és intervenciója Laoszban, ha az Egyesült Államok és szö­vetségesei felhagynának a provokációs poll tikéval Kam­bodzsával szemben, és ha minden állam tiszteletben tartaná Kambodzsa semle­gességét és területi sérthe­tetlenségét, az a béke hely­reállítását eredményezné In­dokínában és javítaná a lég­kört egész Délkelet-Ázsiá­ban_. A szovjet kormány ismét megfe'FŐsítetter'' fídáE1' tisztelj Kambodzsa semlegességét és területi sérthetetlenségét an­nak jelenlegi határai között, és Kambodzsa, nemzeti ve­zetőjével, Norodom Sziha- nukkal az élen, a jövőben is számíthat a Szovjetunió min­den támogatására abban a harcban, amelyet az impe­rialista provokációk es az ügyeibe való beavatknzas el­len, a semlegesség, a területi sérthetetlenség és szuvereni­tása megőrzéséért folytat. A felek megelégedéssel ál­lapították meg. hogy a Szov­jetunói és Kambodzsa viszo­nya, amely a békés együtt­élés és a barátság elvein alapszik, sikeresen fejlődik politikai, gazdasági, kulturá­lis és egyéb területeken. WTö. arfreta ». GORKlf: II. Szokatlan és furcsa lár- vány volt a Gorkij purkba4Í sétáló Lenin — hiszen alak­jával annyira összeforrott annak az embernek a képe. aki a hosszú tanácskozóaszta) végén ül, s éles, villogó kor­mányosszemével mosolyogva, okosan, ügyesen vezeti elvtár­sainak vitáit, vagy az emelvé­nyen állva, fejét hátravetve az elnémult tömeg, az igazsá­got éhező emberek mohó sze­mébe szórja szabatos, világos szavait. Ezek a .szavak mindig az acélforgács hideg csillogására emlékeztettek. Mögülük mű­vészien csiszolt, csodálatos egyszerűséggel bukkant elő az igazság. Természetéhez hozzátarto­zott a szenvedélyesség, ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Le­ninnek azt a kivételes lelki frissességét mutatta, amely csak abban az emberben van meé, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélysége­sen érzékeli a külvilággal va­ló kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a kaotikus világ­ban neki jutó szerepet: a káosz ellenségének szerepét. Ugyanolyan élvezettel tudott sakkozni, mint amelyinnel A divat történetét nézegette, óraszámra vitatkozott partne­rével. horgászott, Capri déli naptól átizott, köves ösvé­nyein sétált, a rekettye arany­sárga virágaiban és a halászok szurtos gyerekeiben gyönyör­ködött. Este pedig Oroszor­szágról. a faluról szóló elbe­széléseket hallgatta, irigyen sóhajtozott: — Milyen, kevéssé ismerem Oroszországot! Sziinbirszk. Kazany, Pétervár, a száműze­tés, s ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egész testével tudott nevetni, néha valóban ..gurult” a kacagástól, még a könnye is kicsordult. Jellegzetes rövid indulatsza- ' vánallrif* ,:nfíi-íjhi”-nek végte­len skálájú árnyalatot tudott adni, a maró gúnytól az óva­tos kételkedésig, s e „hm- hm”-ből gyakran csendült ki az az okos humor, mely az élet ördögi ostobaságait- kitű­nően ismerő, éles látású em­ber tulajdonsága. A Szokratész-koponyájú és éles látású, tömzsi, izmos Le­nin nemegj'szer furcsa s kissé mulatságos pózba vágta ma­gát: fejét hátraszegezte és vállára hajtotta, ujjait vala­hová a hóna alá, a mellényébe dugta. Volt ebben a tartásá­ban valami bámulatosan ked­ves és mulatságos, valami győzelmesen kakaskodó, s ilyenkor egész valója örömtől sugárzott, e gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia ön­ma^Ét aga éllenSégpíV etjöwS® nck » ■’ÍPfilm«tj*ékiJSogy va- 'IflfflJjfiW1 1 tötetet .wtw, ft, m gyilkossági kísérletekig Orosz­országban nem találkoztam \ ele, sőt,-meg . messziről sem láttam. Akkor látogattam nieg, amikor még alig volt ura kezének, és alig bírta mozgat­ni átlőtt nyakát. Felháborodá­somra válaszolva, kelletlenül, mintha valami unalmas do­logról beszélne, ezt mondta: — Verekszenek. Mit te­gyünk? Mindenki úgy cselek­szik, a hogy tud. Találkozásunk nagyon bará­ti volt. de persze a nyájas Le­nin álható, éles tekintete lep­lezetlen sajnálkozással nézett rám, az „eltévelyedettre”. Néhány perc múlva szenve­délyesen mondta: — Aki nincs velünk, az el­lenünk van. A történelemtől független ember: merő fantá­zia. Ha feltételezzük is, hogy valamikor éltek ilyen embe­rek, most nincsenek, nem le­hetnek. Senkinek sem kelle­nek. Mind egy szálig belesod­ródtak az élet forgatagába, s a valóság úgy összebonyoló- dott, mint még soha. Azt mondja, hogy túlságosan le­egyszerűsítem az életei? S hogy ez a leegyszerűsítés a kultúra pusztulásával fenye­get. mi? S a jellegzetesen gúnyos „Hm-hm”... Éles tekintete még élesebbé válik. Lehalkított hangon folytatja: — Nos. maga szerint a sok milliónyi munkás muzsik nem fenyegeti a kultúrát, mi? Azt \ megyei tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) Ezután Koncz Károly, a •Hazafias .Népfront. megyei titkára előterjesztette a Ha- ZátfáY' Népfront’ ‘rfífe'gy'éi' el­nökségének javaslatát a megüresedett vb-hely betöl­tésére. Az elnökség dr. Czimbalmos Bélát, a MÉK eddigi igazgatóját javasolta a megyei tanács végrehajtó bizottságába. A tanácsülés a javaslatot elfogadta. Ezután szünet, következett, mialatt a vb-ülés tartott. és dr. Czimbalmos Bélát a vb el­nökhelyettesévé választotta, s ezt a tanácsülésen bejelen­tették. A tanácsülés ezután elfo­gadta a felszabadulási em­lékplakett alapítására vonat­kozó előterjesztést. Eszerint a megyei tanács hazánk fel- szabadulásának 25. évfordu­lója alkalmából negyedszá­zadon .át Szabolcs-Szatmár felemelkedése érdekében végzett kiemelkedő munka elismerésére felszabadulási emlékplakettet alapított. Az emlékplakett 70x97 mm nagy- ságú. 3 mm vastag, ezüst­színű fémlap „Elismerésül 1945—1970. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács” felírással. Az emlékplakettet a vb elő­terjesztése alapján a megyei tanács egy ízben, 1970-ben adományozza azoknak a sze­mélyeknek, akik a felszaba­dulás óta a megye fejleszté­se, felvirágoztatása érdeké­ben tartósan, átlagon felüli, kiemelkedő tevékenységet folytattak. A tanácsülésen jóváhagy­ták a megyei tanács 1970. évi munkaprogramját, a vb idei munkaprogramját és el­ső félévi munkatervét, ki­tűzték az egyes járási és vá­rosi választókerületekben az időközi választás időpontját, végül megszűntették az Űj- fehértó Táncsics-tagi általá­nos iskolát. Gerencsér Miklós: fekete tél vékenység volt, mint azt hét­főn reggel a saigoni ameri­kai parancsnokság szóvivője közölte. A partizánok az amerikai és a saigoni kor­mánycsapatok hét megerősí­tett állása ellen intéztek tá­madásokat az éjszakai órák­ban. LONDON A brit ügyészség hétfőn utasította a Scotland Yardot, hogy vizsg.uj.i brit katonák által 1948-ban Malájföldön elkövetett mé­szárlás körülményeit Az in­tézkedésre azután került sor, hogy a hadügyminisztérium az ügyészséghez fordult. A ren­dőrségi jelentést az ügyészség vezetőjéhez terjesztik esetle­ges bűnvádi eljárás indítása végett. CALCUTTA Benyújtotta lemondását Adzsoj Mukerdzsi, az indiai Nyugat-Bengália állam tarto­mányi kormányának főmi- nisztere. Megfigyelők sz-—:’’t lemondása a kormány fel­bomlásához vezet. Nyuga.- Bengáliábán 13 hónapja koa­líciós kormány volt ural­mon. amelyben több**■oben voltak a kommunista párthoz tartozó minisztenek Maga a fóminiszter a kongresszus párt tagja. 13. Az öntödét akarta versbe önteni, de kélségbeesei.1, hogy elcsigázott agya mi­lyen nehezen engedelmeske­dik akaratának. .. .marja számat már az ének s ajkamon a szó konok átok. Ö, nem magamért, ki a sunyi halált is éra, az áprilist, a bolondot, a fákat s a fáradt lom­bot... Csapzott szárnyai nem akartak repülésre lendülni. Mégis akarta, nagyon akar­ta a verset az öntödéről. Csak hozzátok ér az ért szavam, safe sárga arcú vén le­gény, lehiggadt kezű emberek. . kik ballagtok itt, mint a nagy O, iómyedten, mivel az adót ezerszer is fizetni kell.. Kihozta, hajszolta magát, küzdött a versért, de a har­cot fel kellett adnia Nem bírta legyűrni a fáradtságot. A tehetetlenség nagy ereje kényszerítette súlya alá és a kimerültség egyfajta meg­nyugvást fagyasztott rá. Mintha nem is róla lenne szó tárgyilagosan gondolt a tényre: be kell' vonulni. Megkapta a SAS-behívót. Kisbodakra szólította a nyi­lasok parancsa. Nem értet­te, hiszen hadiüzemben dol­gozott, .tehát a gyárban is katonai szolgálatot teljesí­tett, de ismerve az idők ko­molyságát, aligha \ gondolha­tott felmentésre. Azt megte­hette, hogy nem vonul be. ez logikusnak látszott ön­ként vállalt kötelessége sze­rint. ám gondos mérlegelés­re késztette, nem hoz-e bajt társai fejére azzal, hogy ka­tonaszökevényként magára vonja a Nemzeti Számonké- rő Szék nyomozóit? Lebbent a bejárat bordó körfüggönye, megérkezett Stelezer Lajos. A költő el­tette verstöredékét, ajkához emelte a kávéscsészét, ezzel jelezte, hogy barátja nyu­godtan asztalához ülhet. Kérdőjellé kunkorodott agyongyötört Levente-ciga­rettát halászott elő valahon­nan a nagykabátja alól Né­meth László János.. Gondo­san kiegyengette a szürke cigarettát. — Behívót, kaptam. Reg­gel indulnom kell Kisbo­dakra. A Kefíel-gyari tisztviselő csiholta a töltényhüvelyből fabrikált, öngyújtót, hogy tü­zet adjon barátjának. — Tudom. Én küldettem a behívót. Tompa csend töltötte ki Németh László János egész lényét t* Nem értem.-r- Nyugodj meg, Jancsi­kám — szólt Stelezer Lajos a költő hirtelen elfehéredése láttán. Adj már tüzet — sür­gette Németh László János. Végre lángra lobbant a töltényhüvely-öngyújtó ka­nóca. — Be kell vonulnod, Já­nos. — Ki döntött így? — Én. — Semmi jogod hozzá. — Kötelességem. Értsd meg. téged még a gyanú árnyékának is el kel] kerül­ni. Értette, hogyne értette volna a költő. Tehát figye­lik. Csodálkozott, hogy nem borzad el. Tudomásul veszi éppen úgy. mint magát a behívót. Védtelenségében azt érezte a legborzasztóbbnak, hogy semmi reménye meg­győződni a gyanú valódisá­gáról. Akár elhiszi, akár ké­telkedik benne, egyaránt ki­szolgáltatott. De miért ne hitt volna Stelezer Lajosnak, aki vele együtt kockáztatja az életét? Sőt, a Keffel- gyári barát nálánál is töb­bet bizonyított. Nem csupán röpcédulákat szórt és plaká­tokat. ragasztott, de ideg nél­küli vakmerőséggel szerezte be a nyomtatványokat a vá­ros katonai nyilvántartó hi­vatalából, ahol gyári mun­kája mellett hadi szolgálatra köte'ezték. A pecsétes nyom­tatványokkal számtalan ka­tonaszökevény és púiká'ő munkaszolgálatom életét mentette meg. És ugyanez a Stelezer La­jos neki most igazi behívói küldött. Csábította a költőt a lehetőség: még ma, a leg­közelebbi vonattal Pannon­halmára utazik, bebocsátást kér a papoktól. Ott biztos a menedék, szavatolt a Nem­zetközi Vöröskereszt oltalma. De hiába csábította az ősi apátság, jól tudta, számára zárva kell maradnia a vé­delmet nyújtó kapunak. Szökésével vallomást tenne társai ellen, tíz életet so­dorna veszélybe a maga egyetlen élete megmentésé­vel. Csak erre gondolt, s nem sejtette, hogy hősies játsz­májukat végzetessé tette a naivitás, nem sejtette, hogy ellenfeleik ravaszabb és ala­posabb kombinációkat is­mernek, mint ők. — Jól van barátom — mondta a költő csukott szemmel, kiszolgáltatottan lelke és idegzete fáradtsá­gától. — Vedd át a poszto­mat tartsd együtt a csopor­tot, mindenáron... Égés?en furcsán, az a!orei következetlen logikájával úszott emlékezetében egy bronzba ma lány és nyomban utána fájdalom szakadt « szívére, hogy nem tpdta he­fejezni a vemét. 4F oly tatjuk? tENII&ŐL hiszi, az alkotmány ózó gyűlés megbirkózott volna az anarc- -»ki annyit . Jwnwtf á faly anarchiájáról, '■'ftfrfcnkríár,|CTroan rnég kellene grtse g pp pxunkánkat. Az orosz'tömegeknek nagyon egy­szerű, köluiyen felfogható dol­got kell mutatnunk. A szovje­tek és a kommunizmus pedig egyszerű dolog. — A munkások és az értel­miség szövetsége, ugye? Nem rossz dolog. nem bizonv. Mondja meg az értelmiségnek, hogy jöjjön hozzánk. Hiszen maga szerint őszintén szol­gálják az igazság érdekeit. Hát akkor mi a baj? Fáradja­nak hozzánk: hiszen mi ma­gunkra vállaljuk a nép talp­ra állításának kolosszális munkáját, azt, hogy a világ­nak megmondjuk az élet tel­jes igazságát, a népeknek megmutassuk a rabságból, a nyomorból, a megaláztatásból az emberi élethez vezető egye­nes utat. Elnevette magat, és minden harag nélkül jegyezte meg: — Hát ezért kaptam én go­lyót az értelmiségtől. Amikor pedig a beszélgetés hőfoka a szokásosra mérsék­lődött, elkeseredetten és szo­morúan mondta: — Hát azt vitatom én, hogy szükségünk van az értelmi­ségre? Hiszen maga látja, milyen ellenségesek velem szemben, milyen rosszul ér­telmezik a pillanat követelmé­nyeit. Es nem látják be. hogy nélkülünk erőtlenek, nem jut­nak el a tömeghez. Az ő bű­nük lesz, ha túl sok edényt törünk össze. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents