Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-17 / 64. szám
KELET-M AG Y ARORSZAG t. oMd M78. március 1Y. Ha a mecénás — a vezető Üzemi munkavédelem Gyarapodó veszélyek — hiányos megrelózés Hefyzelkrp a nugve termelőszövetkezelrfken, állami gazdaságaiban, gépjavító állomásain A mezőgazdasági termelőüzemek egyre inkább iparosodnak. Űj technológiák, gépek és fejlettebb módszerek függvényévé válik a termelés. Az eredményességi mutatókat a kívánt irányba kell befolyásolni, növelni a termelés eredményességét, javítani a minőséget, de csökkenteni — a lehető minimálisra — az önköltséget. Hol a védőburkolat? S mind ebben a tempóban cseppet sem csökken a dolgozó ember szerepe. Sőt, a gyarapodó veszélyek ellenében fokozottabban kell ügyelni testi épségére, egészségére. Vagyis: a növekvő termelési igénnyel párhuzamosan haladjon a munkavédelem szervezése. De éppen az utóbbi hagy maga után mind nagyobb kívánnivalót. Erről tanúskodik az SZMT munkavédelmi felügyelőségének rendszeres vizsgálata, melynek folytán súlyos aktacsomók gyűlnek össze. S az aktacsomók figyelmeztetnek. Gyakran állapítják meg ellenőrzések során, hogy egyik-másik gép meghajtó része nincs védőburkolattal ellátva. Erősen mérgező hatású vegyszerek ballonjaihoz hiányoznak a kivételhez előírt buktatókészülék, vagy éppen a szivattyúk. HegeszAsztalos Bálint A Titxa mentiek idei terve: HATVANMILLIÓ FAO-programban szarvasmarhatelep Hizlaldákat, gépműhelyeket épít a tsz-ék építőipari közös vállalata tőkészülékek magasfeszültségű kábelei hibásak; köny- nyen robbanó tartalmú palackok csatlakozó gumitömlője dróttal van felerősítve. (Hivatalos rendelkezés írja elő, hogy a dróttal való felerősítés szigorúan tilos!) Közlekedés a góré tetején Az észlelt munkavédelmi hibák és hiányosságok tsz- eknél, állami gazdaságoknál, gépjavító állomásokon többé-kevésbé egyaránt megtalálhatók. (Dokumentálják ezt a vizsgálati jegyzőkönyvek). Sok gépjavító üzemben, műhelyrészben Ahol a vezető kultúraellenes — ott nem nő fu a népművelő számára. Hiába igyekszik, tervez, A művelő- , dési.ház. vagy Idub nem képes önmagát7 fenntartani, folyton lesüllyed az eseménv- telenségbe, szürkeségbe, ha nincsenek támogatók, „mecénások”. S ez a mecénási szerep nem csupán anyagiakon múlik. Legalább annyira az erkölcsi elismerésen, a közvélemény helyes befolyásolásán. Ahol a vezetők maguk is művelődnek, nem zárkóznak a szőkébb szakmai „falak” közé — ott jó a népművelés. Ezt a ma már mindjobban kirajzolódó igazságot az egyik szabolcsi község függetlenített népművelője fogalmazta meg az egyik alkalmi beszélgetésen. Évek óta egyoldalú küzdelmet folytat a község tanácsi és gazdasági vezetőivel, de még nem tudta elérni, hogy leüljenek vele egy asztalhoz. Pedig népművelésszakot végzett, odavaló a községbe, jól ismeri a helyi adottságokat, fiatal, kezdeményező, van is látatja a munkájának. Mégsem tartják partnernek, ki nem mondva nem veszik komolyan a munkáját, a népművelést, s legfeljebb az alkalmi ünnepek, községi rendezvények „ceremómiamesterének” tekintik. Nem egyedüli jelenség az ilyen, sajnos. A népművelés sikertelenségének okait kutatva itt-ott el is hangzik a megállapítás; amilyen a vezető egy területen, olyan a népművelés. De aligha mennek tovább a megállapításnál, hisz számtalan művelődéspolitikai tanácskozás zajlik le anélkül, hogy a gazdasági, tanácsi és más szervek, intézmények vezetőit ott látnánk a részvevők kö- zöltí'-Hogyan kerüljenek közelebb a vezetők ezekhez a gondokhoz, ha elfelejtik őket meghívni, vagy a másik véglet: egyesek rangon alulinak tartják a megjelenést. Legjobb esetben megkérik a szakszervezeti bizottság kul- túrfeleJősét, hogy képviselje a vállalatot, intézményt. Holott éppen á gazdasági, szervezési, irányítási feladatokat látó igazgatót, vezetőt érintené 'a legjobban a téma. Szinte kár sorolni, példákkal bizonyítani, hogy az idézett megállapítás a vezetők és a népművelés kölcsönhatásáról mennyire helytálló. Inkább az az izgalmasabb': hogyan lehetne a közömbös, a művelődési intézményeket csak „fogyasztó üzemnek” teSzerfölött kedvelem az olyan rövid és mai tárgyú írásokat, amelyek mindennapi életünket tükrözik. Az ilyenekhez legkönnyebben az apróhirdetések rovatában jutok hozzá. Igen szerencsés műfaj ez; a felesleges szó-’ szaporítást nem túri, mindig a lényeget mondja tömören, velősen, mesterkélt fordulatok, keresett csattanók nélkül. Mondanivalójuk világós, hangjuk őszinte, ábrázolásmódjuk realista. Szeretem az apróhirdetéseket; ott érzem mögöttük az egyszerű embert, a hétköznapok szorgalmas dolgozóit, megismerem vágyaikat és törekvéseiket. Az apróhirdetéseket olvasgatva az élet sűrűjét járom. De persze ebben a műfajban nem minden papsajt. Vannak, akik ezerszer megírt, elcsépelt témát dolgoznak fel; az ilyeneken átsiklik az ember. De vannak, érdekes, izgalmas, sőt, elgondolkoztató írások is közöttük. Még sohasem bántam meg, hogy átböngésztem az apróhirdetéseket,. ítt van például ez a kutyabarát, aki elveszett ebecs- kéjét siratja. írásának hang- , Ja ^pesszimista, majdhogykinto gazdasági vezető emberéket jobb belátásra bírni. És kik bírják jobb belátásra-qiket? ' "vt t < i ^ -Ä,,» Nem új tapasztalat, de nem árt hangsúlyozni, hogy a népművelésnek a legjobb reklám maga a tartalmas, színes, változatos művelődési program. Vagyis: a népművelő napi munkája, sikerei „agitálnak” a legerősebben. így van ez a nyírbátori üzemeknél. egyebek között — ahol a járási székhely minden kulturális rendezvényének anyagi és más jellegű dolgaiban gazdaként benne vannak a helyi gazdasági vezetők. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál is az üzemi dolgozóknak ismétlődő okos és tartalmas programjai nyerték meg a gazdasági vezetőség állandó támogatását. Egyes helyeken nem is mutatható ki, hogy „mi volt előbb”: az ösztönzés a kulturális rendezvényekre, vagy a jó rendezvényt követte a szimpátia. Nem is fontos, hogy melyik volt előbb. Más a helyzet, ha az ötletes, életképes törekvések sem találnak megértésre éppen a gazdasági vezetés közömbössége miatt. Ilyenkor a népművelő — vagy ahol ilyen van, a kulturális bizottság, népművelési tanács — szívósságán múlik a továbbjutás. Aki egy-két prónem melankolikus. Az olvasó már az első sorok utón érzi, hogy az írás szerzője nem remél semmi jót. De akkor miért írta meg művét? Mert — mint a továbbiakban kiderül — az elveszett kutya hamarosan abba a korba kerül, amidőn a természet örök törvényeinek engedelmeskedni kedve lesz. Szerzőnk a kutya megtalálójához azzal a kéréssel fordul, hogy ne feledkezzék meg a jószág pedigréjéről, melynek törzsszámát és lényeges adatait egyben közli is. Nem megrendítő? ö már letett minden reményről, egyetlen vágya az maradt, hogy legalább a dinasztia fénye tisztán ragyogjon. Az sem rossz éppen, hogy valaki szentképeket hirdet eladásra, s a jeligéje ezj „Csak privátnak!” Az illető tehát állami intézménnyel nem óhajt tárgyalni, s ezt még megértem; nyilván nem bálkozás után lemond arról, hogy szót értessen az érdekelt vezetőkkel, aki hamar belefárad az igazgatói szoba előtti várakozásba — könnyen elveszítheti az optimizmusát. De van egy lényeges fogódzó. amit kevésbé, vagy formálisan használnak a közös ügy érdekében az egyébként többségükben tiszteletdíjas népművelők, akik a napi munka után — szinte hobby- ból törődnek a művelődés dolgaival. S ez a pártszervezetek, erélye, befolyása. S ebben nem szükséges a párt-' szervezeteknek pártbizottságoknak megvárni, amíg a népművelő kopogtat. Sőt nem muszáj megvárni a rendrendszeresen sorra kerülő időpontot sem, amikor a kulturális ügyek szerepelnek a taggyűlés, vb-ülés napirendjén. Eléje is lehet menni az ügyeknek, a napi pártmunka szerves részévé téve a népművelést. Nem felmentésként mondjuk — de a vezető is ember —. tévedhet, másképp láthat egy-egy problémát, mint az kívánatos lenne. A népművelőknek őket is „művelni” szükséges, megszerezni őket „mecénásnak”, rádöbbenteni őket arra. hogy a korszerű vezetőnek elemi kötelessége a dolgozók művelődésével is törődni, ezért is felelősséget érezni és vállalni. bízik abban, hogy a képek árában meg tudnak egyezni. De miért zárja ki a vételből az egyházakat is? Gondolom, tapintatból. Nem akarja megsérteni a kormányt azzal, hogy éppen csak vele egyedül nem köt üzletet. Azdkat a műveket, amelyeknek szerzői albérleti szobát keresnek, bizonyos ne- gativizmus jellemzi. „Nem főzök!” — írja az egyik. „Nem mosok!” — közli a másik. „Nem főz, nem mos” — kérkedik a harmadik. Aki mindenkit túl akar licitálni, azzal kecsegteti a főbérlőt, hogy albérleti szobájában, ha megkapja, csak néhány napot kíván tölteni havonta, szinte csak arra a néhány percre ugrik fel, ameddig a házbért kifizeti. Sokan iskolai végzettségükkel próW iák vonzóvá tenni m—ntk*’ (egyetemet végzett, diplomás, intelligens), megint mások jellembeli tulajdonságaikra büszkék (szolid, józan, korrekt, pontos fizető). Fiatal házaspár keresett szobát hosszú időn át: Jókedvet viszünk a házba!” — írták. Kaptak-e szobát szegények, nem tudom. A főbérlők általában úgy vélekednek, hogy legyen az albérlő inkább egy kissé bánatosabb, de nőtlen. Itt van aztán a bűvös szó, hogy „igényes.” Szaxofon eladó, csak igényesnek. Ez azt jelenti, hogy a kérdéses szaxofon nagyon szép és nagyon jól szól, ára pedig borsos. . Igénytelen muzsikus vegyen furulyát, de ne ilyen szaxofont. A Wartburg autót is csak igényesnek kínálja a tulajdonosa. Ezt is megértem. Igényesnek rekamié, igényesnek szuperrádió, igényesnek perzsabunda — megértem mindet. Hanem már azt hogv ..Hatszáz négyszögöles telek Pilisvö- rösváron csak igényesnek eladó” — azt már nemigen rtem. , Nyilván nagyon komp'ett telekről van szó, van neki hossza is, szélessége is nincs észrevehetően feltűntetve a gyalogos közlekedésre kijelölt veszélymentes út. Igen gyakori figyelmetlenség, hogy a raktári polcokat túlterhelik, s mind a kezelőre, mind más személyekre állandó veszélyt jelent. Sok helyen elhanyagolják az emelőberendezések előírt, évenkénti kötelező próbáját. Olyan furcsaság is előfordul, hogy kukorica betárolásnál a dolgozók a góré tetején át járnak ki és be (Oj fehértói Állami Gazdaság, vizsgálat ideje: 1969.. december 2.) Nem ritka, hogy állami gazdaságoknál, gépjavító állomásokon nem üzemel a tisztasági fürdő, de nem megfelelő abban a rend sem. Konkrét példa erre, hogy a vizsgálat első esetben 1969. november 19- én állapította meg a hanyagságot a fürdővel kapcsolatban a Tyukodi Gépjavító Állomáson, de hasonló helyzetet talált az ismétlődő vizsgálat 1969. december 2-án is. Késedelmes vizsgálatok Ugyancsak hatályos rendelkezés követeli meg, hogy az üzemi baleseteket azonnal, de legkésőbb 24 órán belül érdemlegesen ki kell vizsgálni. Itt Sincs minden rendben. Ellenkezőleg, több helyen fordul elő, hogy Második termelési évét kezdte meg a Tisza menti Tsz-ek Építőipari Közös Vállalata. Az induló első esztendő nehézségei közepette is ért el eredményt: 47,8 millió forint értékben végzett építőmunkát, csaknem kivétel nélkül tag tsz- ek részére. A vállalati eredmény (nyereség) az előirányzott 3,5 millió forinttal szemben 4,5 millióra alakult. Mindjárt az első esztendőben 52 különböző létesítményt adott át a vállalat. Köztük három hűtőtárolót: a kálmánházi Rákóczi, a tiszadobi Táncsics és a fé- nyeslitkei Gárdonyi Tsz-nek. Jelentős a 192 férőhelyes szarvasmarha-istálló megépítése a tiszateleki Béke Tsz majorjában. Átadott a vállalat több 108 férőhelyes szarvasmarha-istállót, fűthető sertésfiaztatókat, gépműhelyeket. Az építőipari közös vállalat idei termelési terve — figyelembe véve a várható munkaerőhelyzetet — 60 millió forint. A tavalyi, átlag 306 fór dolgozó létszámot idén további 80 állandó munkással kívánják erősíteni. Ez lehetségesnek is látszik. Erre az esztendőre mar több mint 30 millió forint egyszerűen elmarad a bekövetkezett baleset Okának a feltárása, vagy késlekedve vizsgálják a balesetet és hallgatják meg a balesetet szenvedőket. Ilyen késedelmes vizsgálat történt többek között a közelmúltban a Ti szál oki Állami Gazdaságban (egy és másfél hónappal). S e hiányosság súlyosságára lehet következtetni abból, hogy például az Apa- gyi Állami Gazdaságban négy baleset is történt a múlt évben, aránylag rövid idő alatt. (Az 1969. október 4-i vizsgálat jegyzőkönyve). Előírt szabály, hogy az üzemi balesetet szenvedő kárigényét megfelelő forma- nyomtatványon kell bejelentenie. S, hogy ez történjen — bármilyen furcsán is hangzik —, a vizsgálatok alkalmával rendre fel kell erre hívni a figyelmet. Lehetett volna még a fogyatékosságok, hanyag hiányosságok eseteit, helyeit, változatait oldalakon át idézni. De nyilván ennyiből is tisztán látszik, van bőven tennivaló. Az üzemek vezetői bármennyire örülnek és szívesen veszik is a termelési mutatók kedvező alakulását, nem lehet az teljes értékű, ha a különböző termelési helyek munkavédelem tekintetében hiányosak, ’veszélyesek, balesetek következnek be. értékű munka biztosított. A kapacitás lekötésére számos tárgyalást folytatnak. A mutatkozó igény meg is haladja a tervezett 60 milliós előirányzatot. A már építésre megállapodással lekötött objektumok között méltán érdemel említést a rakamazi Győzelem Tsz-ben a FAO-program keretében — mintegy 36 millió forintba kerülő szakosított szarvasmarhatelep kialakítása. Ebből a vállalát idén 16,4 milliós építést végez (a további 20 milliós beruházás előreláthatólag jövőre valósul meg). Ugyancsak jelentős építésnek ígérkezik erre az évre a tiszadobi Táncsics Tsz részére a szakosított szarvasmarhatelep „komplexirozása” kiegészítése. Ennek a beruházási értéke 9 millió forint. Befejezi a vállalat az 1970-re áthúzódott, s ez évi befejezésre vállalt építéseket is. Ezek a már ismert idei előirányzatban 11,1 milliót képviselnek. Ilyen í többek között a nagycserkeszi Kossuth Tsz 600 férőhelyes hizlaldája, a nyíregyházi Ság- vári, a tiszadobi Táncsics, és a pátrohai Zöld Mező Tsz gépműhelye. *> k) (P- G.) Tízperces bürokrácia Olaszországba szállított 2(10 darab húsvéti bárányt a demccseri Kossuth Termelőszövetkezet. Az olaszok úgy rendelték meg a bárányokat, hogy vasárnap kellett útnak indítani a szállítmányt. A bepakolás megtörtént, és ek'for kideriiU. hogy 394 forint értékű illetékbélyeg hiányzik, ami az állatok átírásához feltétlenül szükséges. Rohantak a postára, hogy megvegyék'a hiányzó bélyegeket. Tíz óra után pár perccel érkeztek oda — vasárnap nyolctól tízig van nyitva a posta — és a postamester, aki egyébként abban az épületben lakik, nem adott bélyeget. Tulajdonképpen nem azért tesszük szóvá, hiszen lejárt a munkaidő és utána már nem köteles kiszolgálni a későn érkezőket, hanem ami ezután következett. Az export fontos, nem lehet lefújni, a vagon készen állt, tehát bélyeget kellett szerezni. Egyik ember kerékpárra ült és átkarikázotl a szomszédos Gégény községbe. Elment a posta vezetőjéhez, a lakására, elmondta miért jött és csodálatos módon megkapta a bélyeget. Pedig ott is zárva volt a posta, ott sem volt munkaidő. Sőt nem is a posta épületében lakik a vezető. Ö megértette, hogy ez esetben egy közösség érdekéről van szó. sőt nem túlzás, ha azt mondjuk, népgazdasági érdekről. Es ez a szemlélet mégiscsak előbbre való, mint a tízperces bürokrácia, mely idő éppen elegendő lett volna, hogy a bélyeget kiadja. BALOGH JÓZSEF Tahi László: Olvasmányaim
