Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

3 (X®'a8

«rfr rr magyarorszso — ta« aw ■> «t t t?vt *Ww ■’*>rair t.

Berecz András önmagáról, a vidéken élő alkotóművész hivatásáról

Tizenhárom évvel ezelőtt „Egy művész elindult” címmel a Kossuth rádió riportot .készített egy pályakezdő képzőművésszel, Berecz Andrással. Kezében a Képzőművészeti Főiskola friss diplomája, s egy vonatjegy Budapestről Nyíregyházára.

Hazajön, mert innen indult el a tehetséges fiatalember, aki ma negyvenkét éves, s akkor az ország nyilvánossága előtt „vallotta meg” máig sem apadó vonzalmát szűkebb hazájához, a Nyírséghez.

Erről széli a riport.

Azóta Nyíregyháza, a megye, sőt az ország egy tekintélyes része megismerkedett Berecz András művészi munkásságával. Inkább alkotóműhelyében „élő” festőművész, nem törekszik harsogó nyilvános szereplésekre. Legjobb munkái azonban nem maradhattak rejtve, eljutottak a megyei és több országos jellegű tárlatra. Különösen 1962 óta találkozhat képeivel a művészetek iránt érdeklődő közönség, Nyíregyházán kívül Debrecenben, Miskolcon, Hódmezővásárhelyen, Tokajban, a fővárosban. Ott voltak munkái a Kárpátontúli barátságtárlaton, Ungváron is Kepeit megyei és országos pályadíjak is „jegyzik”, a legkedvesebbek, a Libás szekér, a Csángóház, a Földosztás, a Búcsúzk''dás, és a többiek részben otthonát díszítik, némelyek egy-egy közintézmény falán találtak otthonra. Természetesen akad néhány festmény a műtermé- öen, amit a művész nagyon szeret, még akkor is, ha a szigorú zsűrinek más volt a Véleménye...

Amióta elindult a művészi pályán Berecz András egy nagy utat tett meg. Ezt nem mi mondjuk, képiéinek mű- vészi ereje, dináiűikaj'á árulja el alkotójukról. Pedig az út nem volt tóréfNSi. hem volt egyenletes. Nem úgy „szállt alá” a fővárosból, mint a kényszerű vidéki életforma egyik áldozata. Nem is úgy, aki csak itt, a szabolcsi homokon tudta elképzelni alkotói tehetségének kibontakozását. De elkötelezett módon vállalta ezt az életet, mert erős szálak kötötték ide. S talán egy kicsit önmagának is bizonyítani akarta, hogy itt — távol a fővárosi művészköröktől. a nagyobb érvényesülési lehetőségektől — kicsit magányosan, saját energiájára támaszkodva is lehet értékes alkotó valaki, ha megvan benne a tehetség.

Nem fő hivatása ma sem az alkotóművészet, ha a megélhetés, a foglalkozás oldaláról nézzük. Tanítói oklevelével egy évig élt tanyán, nagy életiskola volt ez. A Képzőművészeti Főiskola után az egyik nyíregyházi általános iskolában tanított hosszú ideig, majd a tanítóképző intézet tanára lett. Jelenleg a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola rajz tanszékének vezetője. Hivatását tekintve pedagógus, a holnap ra jztanárainak nevelője. De soha nem vált és nem válik el élesen ez a megélhetést, nyugodt alkotási lehetősségeket nyújtó pálya, a művészettől, amelynek hivatása van, különösen a vidéken élő művész számára.

Nehéz kibogozni, és nem is fontos, hogy mi táplálja azt a szigorúságot, amivel a művész alkotásait, saját munkáját nézi és „osztályozza”. Eredendően jelleméből való, hogy éppen a ■vidéken való helytállás késztette, hogy magasabbra tolja a mércét. Évekig alig jelentkezett tárlatokon, most is előfordul, hogy „önmagának” dolgozik. Talán nem eléggé termékeny alkotó? Szó sincs erről, nagyon is fogékony az élet rengeteg témát, problémát kínáló bőkezűségével szemben. Ő valóban mindig es mindenben a megalkotandó! keresi és látja: a természetben, vidéki útjain, hallgatóival való találkozásoknál, vagy az utca járókelőinek megnyilatkozásaiban.

Először — azt valHa, a természet volt a tanítómestere — később az ember benső vikobert ftozsgyesztYenszkiji

A MEGVÁSÁROLT

„Valamennyi szovjet íré m eg vásárolható.” így írnak néha rólunk Nyugaton.

lágának megragadása és áb rázgolása kötötte le figyelmét. Tanítóm«-' -tei Bernáth Aurél, Domanovszky Endre,— s itthon a tehetséget legkorábban felfedező Diószeg András — ellátták iránytűvel. De sokat tanult Bartóktól is. a népdalok, a nép szellemi és tárgyi kincseinek vonzása máig hatással vannak rá. Népdal-illusztrációi — melyek már sorozatit alkotnak, nagyon kedveli őket — a tiszta forrásról tanúskodnak.'

Ezért nem szégyell tanulni a népművészetek egyszerű mestereitől. Ezért terjed ki az érdeklődése arra is, hogy a tehetséges népi fafaragó Horváth bácsi, egy művészi hajlamú idős cigáire éjidig alkotott munkáit ' élismertesse, szóljon néhány szót az idős fember nehéz sorsáról, a társadalom és az illetékes tanácsi, állami szervek gondoskodásába ajánlva őt.

Azt mondtuk, nagyon szigorú kritikusa önmagának, s ez így is van. Reprezentatív fővárosi kiállításokon, ahol évenként az ország legjobb képzőművészeinek munkáit szokták kiállítani, — a Műcsarnokban, és másutt, — még nem találkoztunk Berecz András képeivel. Tájjellegű — bár az ország különböző vidékeit is magában foglaló tárlatokon több ízben is szerepelt. állandó vendég. Még a legmagasabb csúcsok meghódítására — ami a nyilvános szereplést illeti — nem vállalkozott. Legjobb ismerői, fővárosi kritikusai közül nem egy túlzott igényességgel magyarázzák ezt.

Maga a művész így fogalmazd „nem a nyilvánosság a legfontosabb...” És neveket,— klasszikus írókat, költőket, művészeket említ — akik magányosan is tudtak nagyot.

alkotni. Nem .vitáztunk ezen. hiszen a művésznek szuverén joga dönteni alkotásainak sorsáról. Műtermének, lakásának zugai, sarkai lassan „telítődnek”, — bál- állandóan cserélődnek is a kiállításra készülő és onnan érkező képek - s szinte követelik a nyilvánosságot...

Nem vadonatúj, mostanában gyakran megfogalmazott, kérdés: élhet-e egy művész

vidéken, anélkül, hogy vidékiessé válna? Alkothat-e a nem fővárosban élő. dolgozó művész élvonalbelien? Az igent számos író, költő és képzőművész sok éves munkássága bizonyítja. Mégis a valósságban nem ilyen sima a helyzet. Berecz András meggyőződéssel mondta, hogy szinte semmilyen objektív akadályát, megkülönböztető vonását nem érzi a vidéki életnek. Ha valaki ném szigeteli el magát mesterségesen a kulturális jelenségektől, ha nem teszi amolyan „alibi életstílussá' a vidéki mártí- romságot — csak alkotókedve és tehetsége szab korlátot a művészi pályafutásának.

Más kérdés azonban, hogy a vidéken élő művészeknek, éppen a helyzetből adódóan, van-e módjuk tudásukat kedvük és hajlamaik szerint kamatoztatni. Most nem mű- teremgondról, inkább kiállító- helyiség-gondröl beszélhetünk. De van másféle is. Berecz András művészi alkata szerint szívesen vonzódik a nagyobb méretekhez, a freskó, székké, sgraffito, és hasonló műfajok elhanyagolása azonban nem rajta múlik.

A vidékén élő művész gondja a hovatartozás is. Az évek során hol Miskolc, hol Debrecen volt a nyírségi művészcsoport .Székhelye”. ReHammel József felvétele

gebb... Önálló képzőművészeti csoport létezett Nyíregyházán, melynek egyik életre hívója és hosszú ideig vezetője, irányítója Berecz András volt. Ezea u „hovatartozások” főként a latiatok alkalmával hozhatják ió, vagy kevésbé jó helyzetbe a szabolcsi művészeket.

De a kép még mindig vázlatos a tizenhárom évvel, valójában sokkal korábban, a 45—40-os évek. szabad festőiskoláján elindult Berecz Andrásról. Nem csak a megye egyik legeredetibb művészi alkatú egyénisége, aki világos művészi kifejező eszközeivel, forma és színkultúrájával, valóságérdeklődésével tűnik ki. Ö az egyik patrónusa, fáradhatatlan nevelője az utánpótlásnak ik"’MátrátTEflya elején maga köré gyűjtötte a képző- «iNMäszetwim :éwwi*íj«úgi) fiatalokat, alak közül többen ma már elismert jtrafikusok, festőművészek. A főiskolán jelenleg huszonnégy hallgatóval foglalkozik, jövendő rajztanárokkal, akik saját alkotó tehetségük kibontakoztatásán túl a művészi ízlés nevelői lesznek a szabolcsi általános iskolákban. Eddig nem volt ilyen képzés a nyíregyházi főiskolán. Meist már ez is van. Neveket említ a tanszékvezető: Balogh Attila, Németi Róza, Tóth Valéria, és még mások is szépen bontogatják tehetségüket.

Ki tudja melyik a nagyabb öröm, megfesteni egy gyönyörű képet, időtállót alkotni, vagy fiatal embereket elindítani a tehetség útján? Másmás öröm, talán mégis egy •forrásba amiének,..

Páll .Géza

Valószínű megvesztegettek.

Én megvásárolt vagyok Megvásárolt,

Maradéktalanul.

Almomban is És ébren is.

Állítják a

ssovjetologusok, hogy:

„Megvásároltatott."

Mosolyognak a barátain":

„Élek!...”

Megvásárolt vagyok a légbuborékos kronstadtó. jégpáncél által

Meg a lett

dialektussal beszélő tiszttől.

De lefizetett a Katonai

Kiegészítő Parancsnokiig s egyúttal a Szívás folyó ólmos vize is.

Ám de lekenyerezett a hó, a vakítóan fehér hó is. az Irtás is, meg a háború előtti nyugalom is.

Megvásároltattam a vérrel,

mely omlott negyvenegyben

Annak minden cseppjévaL Egytől egyig.

Az utolsóig.

Megváltottak sonkáért; véletlenül,

mint eszeveszett kártyái**,"

tízeshez — az ászt.

Hohloma buja színeiért.

Bakui teáért.

fis egy gyár munkás fiaiért...

Szert tett rám egy

helikopter kabin ja, az éjszaka, és a tengeren ringó hajó fedélzete!...

Valahogy egy asszony is vámtalált.

Levett a lábamról.

Mivel? — Ez ideig nem tudom

Ue ettől az életet ,

kezdtem számláin tavaszok múltával.

Nenf áliunizsn'át várok a műtői, de' tettekét.

■Megszerzett macánál a lányom: is

rettenetes természetével — pontosabban: nem ütött sem anyjára, nem apjára... J Megvett engem Raszul

egy megkerült vadásztőrért.

S zúgásával — az angarai vízesés Hagytam magara lefizetni Patógoiinak is. a Kizsamoknak is.

Mindennek, mit ismerés.

És mindennek, mit nem ismerek Megvásároltattam én a

születő gondolat által mely akkor még csali semmiség.

Tulajdona vagyak

.Majakovszkijnak, és Szvetlovnak is, a földnek is, melyben életre kelnek a versek!...

Nem lobbant el a lángja még minden tábortűznek Ä sora sem teljesedett be mindenen.

Én megvásároltattam.

Én megvásároltáttam

szőröstől, bőröstől.

És ezért vagyok én megvásárolhatattón.

Fordította: Sigér Imre

(Megjelent az Izvesztyija 1970. január 23-i számában.!

Késő éjszaka volt. mire gyalog hazaértem. Reggel valaki megrázott, álmosan felültem, a gépkocsivezető arca jelent meg torzító képernyőmön, lassan beúszott Jenő hangja is.

— Az édesanyja nagyon beteg, jöjjön elvtárs, telefonált a nővére, hazaviszem.

Kiugrottam a takaró alól, nem is tudom miért, csak úgy ösztönösen először bementem a vállalatomhoz.

— Jó reggelt. Józsi bácsi — köszöntöttem a portást. Ö is köszönt és azt mondta:

— Őszinte részvétem, szegény mama... Talán jobb is így neki. A nővére reggel 6-kor telefonált, én vettem át az üzenetet...

Órámra néztem, fél 9-eí mutatott. Gondolat nélkül, zsibbadt lábakkal és agyvelővel felmentem a lépcsőn, még hallottam, hogy a sofőr -azt mondja a portásnak:

— Nem kellett volna. Józsi bátyám.

A fiókból pénzt vettem zsebre gyűrtem, lementem, beültem a kocsiba. Ütközben egy kissé elszundítottam, elnyomhatott a meleg. H-ban felébredtem, . megálltunk, i'eke.- tét ittunk. Beszálltunk, mái ide kéklettek a hegylánc csúcsai.- Türelmetlenül szólhattam a pilótának, mert az beletaposott a pedálba és repültünk. A levegő tiszta volt. körte- és szőlőillatü. Kékjében habkönnyen libbenlek az ökörnyál ezüst- arany szálai. Anyám szép ezüstfehér hajszálai...

Amikor apám tíz éve meghalt. egy papírt dugtak az orrom alá: apja N-ben meghalt. Reggel 4-kor. ..

Éppen beszéltem az értekezleten. Hazafelé azon gondolkodtam, hogyan tudassam az anyámmal, aki a telet mindig nálunk töltötte. Anyám azt mondta:

— Apátok nem volt párttag, talán nem lesz kifogásotok, ha pappal szeretném eltemettetek

Apám temetésén egy öregasszony egészen közelről belebámult kiterített, megszépült apám arcába és azt mondta:

— Béla mosolyog: valakit

csal maga után.

Suba Andor:

Vénasszonyok nyara

Következő évben. július vegén meghall az egyéves kisfiam. Este vittük be a kórházba. Tüdőgyulladás, mondta a kezelőorvos, 70 éves öreg bácsi, nagy tudással, de romló szemmel, füllel és remegő, kézzel. Csak a lelkiismerete élt már, ezért mondta, hogy vigyük kórházba

Bent az orvos azt mondta:

— Semmi baj, három nap múlva kutyabaja a srácnak, nyugodj meg öregem.

— Másnap reggel 8-kor az ápolónő, palóc tájszólással beledadogott a telefonba:

— Ne lessék haragudni, szomorú hírt kell közölnöm.

Én már a ne tessék hara- gudninál tudtam, éreztem a tragédiát a folytatást, a nő csúnya hangjg már a túlvilágról erkezett a tudatomhoz.

—

__A kicsi hajnalban

meghalt, tetszik tudni rángó ■görcs, a víz, a mellkasából felszatódt.

Folytak a könnyeim. Elmentem a feleségemhez, mondtam, . hagyja abba a munkát, meghalt a kisfiúnk. A kórházban a főorvos is bocsánatot kért. A gyerek már nem volt bent az osztályon.

A temetőben magam vittem a koporsót, de nem vihettem sokáig, anyámat keli lett támogatnom. Párás meleg volt, mi fekete varjak repkedtünk össze-vissza a júliusi fényben, A kövek alá szerettünk volna bújni. de itt csak sírhantok voltak, egy, kettő, száz, ezer.

Néhány hétig egy szót sem

szóltunk.' egymáshoz. v yül- tük egymás tekintetet.

„Udvarunkban van egy kerek halastó, abban fürdik nárom fekete holló...”

Anyám is meghalt. Azer- dő szélén, kertes kis házba:), talán még ki sení hűlt, amikor megérkeztem. öcsém hamarább jött; nyakamba borult, zokogott, alig bírtam tartani robusztus testét. A nővérem érkezett legkorábban. ö itt lakott a közelben az erdőtől néhány kiig- méternyire.

Anj-ám fél 8-kor halt meg, állva a tűzhely mellett A szíve pillanatok alatt végzett vele. Jókedvvel ébredt, örült az életnek, a napnak, a fénynek, a munkának.- Aztán, hogy eldőlt, mégegy- szer megpróbált felülni, de soha többé nem sikerült m-