Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Irfrw. Ml UÄT lo ««feK^-MAÖVAftOftSZAO — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. «Mal Surf« Jánost Ringlispil Síáll a hinta. Csilingel a gyerekek hangja. Körös-körül sziporkázik minden. Kék, pi­ros, sárga, zöld villanyégők öntik a fényt. — Apu! Hadd üljek fel az ófióspókra! Az apa pénzt ad — a gye­rek fut a bódéhoz, onnan a bejárathoz. A lábak hol lent, hol fent. A gép csattogva emeli fel, t, ereszti le az „utasokat"’. — Nagyon jó volt apu! Fentről milyen szép a város! Hadd menjek a körhintával is! Gyerekek pörögnek fent a levegőben, az apa néZi őket. A levegőben kalimpáló gyere­keket nézi és magát látja. Rég volt. Az ő községükbe is eljött a börhíntás, vagy ahogy akkor mondták: a ringlispiles. Ho­zott magával céllövöldét, meg karíkadobálót is. A próba­csendőr tükörből lőtt, hadd lássák, ő még így sem téveszti el a célt. És forgott a hinta. Gyere­kek forgatták. Lentről a tulajdonos felesé­ge diktálta az ütemet. Két ember helyett dolgozott. Trombitát fújt és dobolt. Kezdetben lassú ütemet dik­tált, aztán gyorsabbat Ök gyerekek nekifeszítették a vállukat a gerendáknak. Dobogtak a meztelen lábak a körbefutó padlón. Az idő­sebbek felültek a gerendákra, es mosolyogtak. A kisebbek izma megfeszült. A tulajdo­nos nem Volt bolond. Anhyit engedett csak fel, amennyire szükség volt. És most a na­gyobbak helvett is hajthatják a hintát. És még kétszer, mert csak három forgatás után lehet egyszer felülni. ö már a másodiknál elfá­radt. Ha nem figyeltek, a ge­rendára kapaszkodott. — Bírni kell! Még egy for­duló van vissza. A tulajdonosnő trombitája harsogott, a dob mélyeket buffant, s a meztelen lábak alatt meghajlott a körpadló. # ______________ Mint a karámba zárt paripák, futottak körbe-körbe. Feje a gerendán, szeme a körbe-körbe száguldó lovakon. Fekete pej, almásderes. Gyö­nyörű paripák, még hintók. Neki az almásderes tetszik. Még egy kör és akkor ő arra ül. A trombita elhallgatott, a hinta leállt. Az aknááderesre egy pufók képű gyerek ült. ..Hogy fogja azt a kantárt”? Az ilyen fogástól felágasko­dik a ló.” Buffant a dob, harsogva felelt neki a trombita. For­gott a hinta. Szédülni kezdett. ' A keze csúszott a gerendán, a talpa is Izzadt. „Már csak , egy fél van hátra.” A pufók képű nevet, sarkantyúzza a { lovat. Végre megáll a hinta. Bújik le a lyukon, remeg a lába a létra fókán. Rohan az almáo- dereshez. ..Mos! nézzék meg, hogyan kell egy ilyen szép lovat meg­ülni, hogyan kell fogni a kan­tárt!” Odaér a lóhoz. A pufók ké­pű még mindig rajta ül. „Szállj le!” „Nem 6zállok!” Cibálja lefelé. ..Hé, mit csinálsz ott”? — ordít a tulajdonosnő. „Nem akar leszállni!” A pufók ordít, a tulajdonos- nő a jegyet kéri. „Hol a jegyed?” „Én hajtottam.' „Hányszor?” „Háromszor.” „Nem igaz!” És ellöki a hintától. Meg­szólal a csengő, buffog a dob, harsog a trombita, meztelen lábak alatt dübörög a körbe­futó padló. Csak nézi az al­másderest. Sír. ~ Apu, hadd üljek fel!... Az apa megingatja a fejét. — Elég volt mára. Elköltöt­tük az anyádtól kapott pénzt. Megfogja a gyerek kezét. Vlllóznak a fények, a gye­rek sír. S ők ketten elindul­nak haza... 191000 múzeumi látogató A legfrissebb adatok sze­rint Szabolcs-Szatmár megye múzeumaiban, emlékszobái­ban tavaly is az előző évek­hez hasonló, élénk tevékeny­ség folyt. A múzeumi láto­gatók száma meghaladta a 191 OOÓ-ret. Ezenbelül külö­nösen figyelemre méltó a Nyírbátori Báthori István Múzeum eredménye. Egy év alatt 103 000-ren látogatták tárlatait. Nyírbátor után Nyíregyháza következik 35 000 látogatóval. Igen nagy ■forgalmat bonyolított le a múlt évben a vajai múzeum: 33 500 látogatója volt. A Kisvárdal Múzeum látogatód­nak száma 12 000, a Vásáros- naményi Múzeumé 8300 volt. Az emlékszobák közül a tyunyogma tolcai emelkedett ki. A Zalka Máté emlékszo­bát több. mint 3000-ren ke­resték fel. 1969-ben tovább gyarapo­dott a múzeumok régészeti és néprajzi gyűjteménye. Egy év alatt néhány híján 10 Ö00 régészeti és néprajzi em­léktárgyat gyűjtöttek a me­gye múzeumaiban. Ez azt jelenti, hogy a tárgyak szá­ma 216 500-ra emelkedett az előző évi 203 720-szál szem­ben. A kiállítások rendezésén és az ismeretterjesztésen túl­menően több tudományos munka látott napvilágot, vagy készült ei kiadás alá. íh. 1.) 10. A Balaton és a Dráva mentén tlltlei- a januári kudarc után nem mondott le arról, hogy visszafoglalja Budapes­tet és szétzúzza a 3. Ukrán Front védelmét a Dunántú­lon. Utasítására a 6. SS páncélos hadsereget az ar- denneki arcvonalról a Dunántúlra irányították. Guderien vezérkari fő­nök ellenvetéseit Hitler a magyar olaj nélkülözhe­tetlenségére hivatkozva há­rította el. „Ha Ön nem kap üzemanyagot — mondotta neki — harckocsijai nem tudnak mozogni és a repü­lők nem szállhatnak fel. Ezt önnek is be kell látnia. Az én tábornokaimnak azonban fogalmuk sincs a hadigaz­dálkodásról.” A 6. SS páncélos hadseregnek a 6. hadse­reggel együtt a Velencei-tó és a Balaton között délkele­ti irányba kellett támadnia: egyidejűleg a 2. páncélos hadseregnek Nagybajomnál kelet, az „E” hadseregnek pedig a Dráva déli partjáról, Dőlni Miholjac térségéből észak felé kellett csapást mérnie. E három találkozó irányú csapással tervezte a német hadvezetés szétzúzni a 3. Ukrán Front csapatait, s maradványaikat visszavet­ni a Duna mögé. A támadó csoportosításba összesen 431 ezer katona és tiszt, 5630 löveg és aknavető, 807 harc­kocsi és rohamlöveg, vala­mint 850 repülőgép tartozott. Budapest felszabadítása után a 2. és 3. Ukrán Front csapatai a főhadiszállás feb­ruár 17-i utasítására meg­kezdték a bécsi támadó had­művelet előkészítését. Ezen a napon Komarno körzeté­ből 400 német páncélos vá­ratlan támadása érte a 2. Ukrán Frontnak a garami hídfőben védő 7. gárdahad­seregét. Foglyok vallomásá­ból kiderült, hogy a táma­dást a 6. SS páncélos had­sereg I. páncélos hadteste indította. Ezután a főhadiszállás utasította a 3. Ukrán Front parancsnokát: készüljön fel szívós védelemre és vérez- tesse el a támadó német csapatokat, majd legkésőbb március 16-án menjen át el­lentámadásba. Rövid idő állt rendelkezésre, de a szovjet csapatok ezt maximálisan kihasználták és március 5- én estig több védelmi terep- szakaszt berendeztek. Külö- hös gonddal szervezték meg a páncélelhárítást azokban az irányokban, amelyekben az ellenséges páncélosok tá­madásával lehetett számolni. 1945. március 6-án reggel három irányból megkezdő­dött a német támadás. Tíz napon át hallatlan heves­seggel tombolt a küzdelem, amely egyúttal a szovjet hadsereg utolsó védelmi hadművelete volt a Nagy Honvédő Háborúban. A fő csapás irányában védő szovjet csapatok retten the- letten bátorsággal álltak helyt a német páncélosok szüntelen rohamaival szem­ben. Egy-egy kiemelkedő hőstett híre futótűzként ter­jedt el az arcVonalban, s a példa követésére lelkesítette a katonákat. Két testvér, Csemüh And­rej és Vaszili] géppuskások állását egy csoport hitlerista rohamozta, harckocsi fedeze­te mögött. A géppuskások sűrűn pásztázták a gyalog­ságot, és nagy pusztítást vé­geztek soraikban. Ám a páncélos vészes gyorsaság- Vgal közeledett. Félő volt, hogy hernyótalpaival egysze­rűen éltiporja a géppuska- fészket. A két testvér azon­ban nem ijedt meg. Lehú­zódtak az árokba, bevárták míg a kolosszus elhaladt fö­löttük, amikor pedig meg­fordult, hogy földbe tiporja őket, kézigránátjaikkal fel­robbantották. Rendkívül véres harcok és nagy veszteség árán az el­lenség március 15-én estig a Sió- és a Sárvíz-csatorna között kijutott Simontomyá- ig, a Velencei-tó félé táma­dó csoport pedig elérte Gár­donyt. Itt azonban megtor­pantak, a szívós ellenállás annyira felőrölte erejüket, hogy kénytelenek voltak át­menni védelembe. Tippelskirch volt német tábornok szerint a kudarc Hitlernek „a csontja velejé­ig hatott. Az itt bevetett SS- hadosztályok részei, köztük saját testőrsége, akiknek hű­ségére ő sziklaszilárdan épí­tett, nem állták meg a he<* lyüket. Ők is a végén vol­tak az erejüknek és a hi­tüknek. Határtalan harag­jában megparancsolta, hogy fosszák meg őket a névét viselő karszalagoktól.” Nem járt eredménnyel a Dráva déli partjáról és Nagybajom térségéből indí­tott német támadás sem. Szovjet, bolgár és jugosz­láv katöhák a balatoni vé­delmi hadműveletben meg­hiúsították Hitlernek a há­ború elhúzására irányuló terveit. Harcaik során nem csupán állásaikat \réd- ték a rátörő ellenséggel szemben, hanem önfeláldo­zásuk biztosította, hogy az ország felszabadított terüle­tein megszületett népi de­mokratikus államrepdbea megkezdődjék a dolgozó nép honfoglalása. Van valami jelképes abban a véletlen egybeesésben, hogy amikor a 3. Ukrán Front erői u. Dunántúlon megállították a német előretörést, majd tá­madást indítottak hazánk, felszabadításának befejezé­séért, azokban a napokban eldőlt a magyar parasztság ezeréves pere. Megszületett a földreformtörvény, s u föld azé lett, aki azt műveli. Következik: Irány Bécsi ki. Mindössze annyit tudott mondani: — Segítsetek, ne hagyja­tok...” Két öregasszony, barát­női csak ijedten álltak és nézték a haláltusát, meg­ad jbenve, félve, tehetetlenül. Nővérem futva, lihegve ér­kezett. Kulccsal belülről be­zárta az ajtót, sírt egy1 sort. szivaccsá! lemosta anyám meleg testéről a halálféle­lem verítékét. Felöltöztette, a.iogy illik feketébe, fejére új fekete delenkendőt kö­tött. amelyet anyám nemrég vett. éppen erre a célra. Ujjúra felhúzta karikagyű­rűjét, kezét összekulcsolta és, leterítette őt egy gyolcs- lepedővel. Elment telefonál­ni az öcsémnek és nekem. Nővérem szótlanul fel­emelté anyám arcáról a le­pedőt. — Nézd milyen szép — mondta. Közelebb léptem. Anyám békés arccal pihent, csukott szemmel szótlanul. A kézét néztem. Soha. semmikor senkinek nem Volt még ilyen kézé. Kicsi, flnóm, vékony moniú. agyóridolgozott kéz. A munka nem tudta defor­málni. finomsága, bája erő­sebb volt hatvan év kemény munkájánál. Az utolsó évek­ben térdepelve mosta a konyha kövét, nem bírta másképp, fájt már minde­ne. — Miért léttel kommunis­ta édes fiam? —*• kérdezte néha és potyogtak a köny- nyei. Ilyenkor az öccse járt az eszében, akit 19 után agyonvertek a zsírosparasz­tok, pedig de szép csizmát csinált a nagygazdák büty­kös lábaira. Dicsérték. ál­dották keze munkáját. Csak hát a föld, az szent dolog, a csizmánál is drágább kincs. Agyonverték a kommunista cSizinadialegényt. Amikor az öcsém érettsé­gizett, ő is kommunista lett. Anyám teljesen odavolt. Lát­ni sem akarta. És engem szidott, ez az ért művem. — mondta szomorúan. 1956. novemberében, ami­kor N-be megérkeztek a szovjet tankok, anyám ki­szaladt az utcára és kiabált. — Gyertek aranyoskáim, gyertek, ne engedjétek a fiamat... .Gyertek, itt lakunk a közelben, gyertek el hoz­zánk. Tíz nap borzalmas féle­lem, az anya gyermekét fél­tő szorongása és pánikja tört ki ebben a néhány naiv mondatban. Az orosz masinisztákról szegény jó apám beszélt anyámnak valaha a háború után a 20-as években, ami­kor megtért Odesszából. Apám a mozdonyvezetőkre gondolt, akik részt vettek a forradalomban és akikkel összebarátkozott ott, a Fe­kete-tenger pariján. De hát szegény anyámnak a tan­kosok is masiniszták vol­tak. Néztem ujján a gyűrűt, nehéz, óarany, széles gyűrű volt, több, mint 50 éve húzta apám az ujjára. A temetésen is szépen sü­tött a nap. Álltam a roko­nok között. Halála előtt épp egy hete, hogy meglátogat­tam szegényt, összevesztünk. Vasárnap délelőtt volt. az ő utolsó vasárnapja és töl- töttkáposzta-költemény. Az udvaron az öreg fa alá te- fítétt, és hózta remegő ke­zével a-r ételt. Naswvn értet­te a taposott hordóskaposz- tát Is. füstölt csülökkel, da- gadóval. de azt télen és azt különben is mindenki tudja, hogyan kell főzni. De a nyá­rit, a gyengét, a kaprosat, azt csak ő főzte egyedül. A szomszédok csodájára jártak és ő örült, A káposztát le­forrázta, kenyérrel, zöld sző­lővel. kaporral erjesztette, minden jóval összefőzte, a töltés is finom volt, lágy, ettem, mint a mannát, mert manna volt. Ebéd közben a szomszédból átjött egy málészójú paraszt­lány, rám bámult. Anyám abbahagyta az evést, tele­rakta a lány ételhordóját minden jóval. Az vihogott. Kiváncsi nézésemre anyám azt mondta: — A méltóságoséknak lesz. Megígértem nekik, hogy küldök. — Méltóságos? Nem túlzás ez, anyám? Megsértődött szegény, de fegyelmezte magát. — Igen. a professzor úr és a felesége már “gy hete nálam étkezlek Szegedről jötték iáé. Itt laknak a jvrtt-ZdnnVS— — ­ta es hangja tele volt áhí­tattal, amely a sértett fáj­dalmon is átsütött. Már bántam hogy szól­tam. Minek kellett odafi­gyelnem? Mélyen a tányé­romba bámultam. — Néni! — hallottam a sikító, elfúló hangot. Oda­néztem, a hang után egy remegő kéz nyújtotta az edényt a kerítésen át. Anyám helyett ugrottam. Fogtam az ételhordót, kissé megretten­tem a képtől. A kéz tulaj­donosa egy antik hölgy volt, valószínűtlenül öreg. bora áttétsző, fején a félrecsú­szott paróka alól laszítóan világított kopasz, lila-kéik- eres koponyája, — ízlett, méltóságos asz- szonyom? — kérdezte anyám az alkotás szemérmével. — Drágám, mi nem szoktunk az ilyen vizes káposztához Anyám sírt késő délután megnevettettem, de szemé­ben hiába kerestem aZ igazi szivárványt. Tudtam, a méi- tóságosék trónfosztása néki fájt a legjobban. Késő este Vált frtár. amikor elbúcsúz­Apám mellé fektették „itt nyugszik...” furcsa olvasni a nevemet, illetve az apám nevét, amely azonos volt az enyémmel. Pedig annyit lát­tam már a nevemet nyomta­tásban. mégis furcsa e sírkö- vön. Amikor az első föld a koporsóra hullt, megpró­báltam visszatartani a köny- nyeket, de hiába vicsorgat- tam a fogamat. Félúton hazafölé megállí­tottam a kocsit. Kikászálód­tam a reflektor fényéből semmi dolgóm nem volt, csak hátra mentem a kocsi farához. Szép. sötétkék, langymeleg éjszaka volt. Az "ütött eszembe, hogy 800 orihttal tartozom anyámnak és én azt már soha nem fogom megadni. Kocsik jöttek, szeműit fe­héren felparáz3lott, majd k: - hunyt. Újabb páraZsak gyűltek, izzón és azok is elaludtak. Ismét lángok lán­goltak vakító fénnyel, ritmi­kusan váltva egymást, aho­gyan az országúton történni szökött ilyenkor, vénasszó­nyok nyarán, körte- és szo- éjszakákon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents