Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
wm. ttAm&t 9. KIBLET-MAGYA R ÖRS2ÁG — VASÁRNAPI MErXEfCLBY 9 oiád Hetvenöt éve született Dési Huber István Már ismert festő volt, amikor még mindig aranyművesként kereste meg a kenyerét. Az arany könnyed, apró formajátékaiból élő mesterember tartotta el a kín, a keménység, a lázadás robusztus vonalaival dolgozó festő- és grafikus- művészt. Désí Huber Istvánnak kemény sorsa volt. Gyötrő kenyérgondok és sorvasztó tü- döbaj kísérték pályáján. Eljutott ugyan Olaszország piktort nevelő városaiba, de ott is kézművesként tartotta fenn magát. Hatottak rá a kubisták — „A kubizmus valósággal leigázott — írta — s én évekig éltem bűvöletében” — de mégis olyan kifejezési formát keresett mondandójához, ami annak szenvedéiyteli humánus tartalmához jobban megfelelt, így alakította ki a maga festői nyelvét, mely egy ismert meghatározás szerint „konstruktív expresszioniz- musnak” nevezhető. Marxista ihletettségü szocialista művész volt, aki magas intellektuális és érzelmi szinten kiáltotta szét az ínség és a fáradság Magyarors./.ga munkás- és paraiszttö- megeinek elégedetlenségét. Művészetében robbanó erővel jelentkeztek az illegális kommunista mozgalommal való találkozásnak világnézeti konzekvenciái. így fordulhatott elő a képzőművészet történetében meglehetősen ritka eset — hogy 1934- ben egy sarlós-kalapácsos csendélete miatt letartóztatták. Tagja volt a KÚT (Képzőművészek Uj Társasága) elnevezésű baloldali művész- csoportnak. Számos kiállítása volt Olaszországban és itthon is. Igazi elismerést csak korai — 1944-ben bekövetkezett — halála után kapott. Elnyerte 1944-ben a Színyei Társaság nagydíját, majd 1958-ban posztumusz Kossuth-díj jutalmazta a szocialista magyar képzőművészet legbe- csesébb hagyományai közé tartozott életművét. (B.) Lengyel, francia, szovjet és csehszlovák intézmények kapcsolata a vajai múzeummal Eredményes évről ad számot a Vay Ádám Múzeum baráti körének tájékoztatója. A baráti kör hatékonyan segítette a népművelő tevékenységet, kiállítások és ismeretterjesztő előadások látogatására szervezte a közönséget. részt vett a múzeumi tárgyak gyűjtésében, a Vay Ádám emlékünnepség megszervezésében, ezenkívül kiadványok megjelentetésével segítette a tudományos és alkotómunkát. Egy év alatt 22 ezer látogatója volt az állandó és időszaki kiállításoknak. A múzeumon kívüli kiállításokat több mint ötezren tekintették meg. A 69-ben rendezett Vay Ádám emlékünnepségnek olyan neves előadói voltak, mint R. Várkonyi Ágnes, Benczédy László, Benda Kálmán. a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársat, Hopp l,ajos irodalomtörténész, dr. Gunda Béla egyetemi tanár, Ferenczi Imre egyetemi docens, Ujváry Zoltán egyetemi adjunktus, dr. Esze Tamás, a történettudományok kandidátusa. A művészi műsor reprezentánsai között voltak Bige József és dr. Nyúl István zeneművészek a kuruckori zene kiváló tolmácsoló! Magasan felpakolt katonai teherautókat szálltak meg a ci\ ilek. A németek zsákmányát. Herbert Wolfék „Kla- motien”-jait tépik egymás kezéből az emberek. Két öregasszony egy kosárban csizmákat cipel. Egy tizenkét éves gyerek az anyjával vöröskeresztes ládát. — Hé! Azt a kórházba vigyék! — kiabál valaki utá- "núk. — Oda, oda... — bólogat az asszony. — Gyere gyorsabban, kisfiam! Lőrinczné fejcsóválva nézi a dolgot. Rám szól: — Nézzük meg nincs e valahol egy Nationál kassza. Az enyémet megfujták. Ha látsz egy Nationál kasszát, az nekem jár. Szerencsére nem latok. Dél van és még mindig nincs itt az az első ember, akinek köszönhetnék • Zdrasztvujtye. Viszont egy gyerek azt újságolja, hogy a Csalogány utcában döglött ló fekszik. Futok a kosárért, a konyhakésért. Hol van már az un-' dór, amit hetekkel ezelőtt éreztünk, amikor először ka- nyarítottunk le egy-egy darabot a szegény, megfagyott lovakb-1 ? A Csalogány utcában vagy húszán tülekednek a húsért. Nem is jutna soar, ha a szabó felesége, aki Kétezer néprajzi tárggyal gyarapodott a gyűjtemény, gazdagodott a képzőművészeti anyag is. Kisfaludy Strobl Zsigmond Rákóczi és Esze Tamás találkozása című domborművét. Búza Barna Esze Tamás mellszobrát, Bálványos Huba, Dala Andor és Tóth László művészek festményeket ajándékoztak a vajai múzeumnak. Bővültek a hazai és külföldi kapcsolatok is, Szombathely, Gyula, Győr. több város és község, valamint a főváros múzeumaival, illetve más kulturális intézményeivel. A vajai múzeum anyagából nyílt kiállítás Szombathelyen, a közelmúltban pedig a fővárosban. A külföldi kapcsolatok is gyümölcsözőek: Csehszlovákiából nagyméretű fénykép érkezett, amely a kassai dóm falában helyreállított Rákóezi-domborművet ábrázolja Görcsös Mihály, a CSEMADOK kassai titkára juttatta el az ajándékot Karabin István Eperjesről a könyvállományt gyarapította Rákóczi vadászimájának díszes, kéziratos másolatával. A lengyel vendégek az emlékünnepségen erősítették a baráti kapcsolatot. A franciaországi Vigneux-ban lakó helyett kétszer én hoztam ivóvizet a Királyfürdő medencéjéből, meg ne engedné, hogy az ő jussából levágjak magamnak egy darabot. Éppen elég lesz hármunknak. Futva igyekszem hazafelé és amikor a sarokra érek, a szo'mszéd ház előtt (ahol huszonöt év múlva a Casanova bár működik majd) meglátom a szovjet katonát. — Zdrasztvujtye! zdrasztvujtye! — kiáltom, vagy csak magamban mondogatom? Loholok felé, mint a bolond. A katona megtorpan. Fekete kucsmás, fekete bajuszú ember. Szigorúan néz rám és a géppisztolyát felém fordítja. — Davaj! Davaj! — a pisztoly csövével a kapu felé mutat. Nem értek semmit. Engedelmesen és csalódottan behúzódom a kapu mögé. Még látom, amint továbbmegy. Ennyire nem érzi meg az ember, ki a barátja? Kis híján elsírom magam, amiért ennyire másként sikerült. mint ahogy elképzeltem, a^.ikor meglátom a saját kezemben a kést. A véres konyhakést. Ezzel integettem én az első üdvözletét. Délután a mi terünkön sorakoztatják fel a foglyokat. Néhány magyar katona. A többség sáros, viharvert néA. Zilber, a távolság ellenére is lelkes muzeumbarát, esztendőről esztendőre megküldi a franciaországi „Magyar Szó” példányait, amelyek a kint élő magyarok Rákóczi- hagyomány ápolásáról, a minden év szeptemberében megrendezett yeres-j zarándoklatról és emlékünnepségekről számolnak be. Yeres város polgármestere juttatta el a múzeumnak azt az okmányt, amely az egyik utca névadását örökítette meg, a Cameldules kolostor melletti utcát II. Rákóczi Ferencről nevezték el. Testvéri barátság alakult ki a szovjet múzeumbarátokkal is. Már jártak a községben a riagyszőtlösiek, segítséget kértek a Nagyszőllősre vonatkozó levéltári anyag beszerzésében. Az Országos Levéltárban 135 iratról mikrofilmet készített Molnár Mátyás múzeumvezető és elküldte a nagyszőllősi hely- történeti gyűjtemény lelkes munkásainak. Egy falusi múzeum itthon és külföldön is hallatt magáról. állandóan gyarapítja hazai és külföldi baráti körét akiket minden évben „stencil újságban” tájékoztat a múzeum életéről, s kéri a további támogatást. met. Fegyvereket és a zsebek tartalmát a lábukhoz dobják. Most nem káromkodnak. Szépen, fegyelmezetten engedelmeskednek az orosz vezényszavaknak. Nézem a menetoszlopot. Vajon a tizenkilenc éves hüppögő köztük van-e? Lett-e születésnapja? A tér korlátjánál gyerekek es asszonyok beszélgetnek. — Én pedig fogadok magának, hogy két-három év múlva újra jár a villamos Pesten. — Ha öt év múlva, akkor is csoda lesz. Újabb fogolycsoport ért a térre, amikor a Duna túlsó partján, talán éppen a Parlament felől egy ‘ hangszóró reccsenése hallatszik. Most! — gondolom. — Most megszólal valaki és bejelenti, hogy itt a béke... És a recsegő hangszórón, a felrobbantott hidak és romok köré torlódott jégtáblák fölött megszólal a „Két kis kiváncsi kacsa” kezdetű dal. A gyerekek, az asszonyok mosolyognak. Lőrinczné rám szól, hogy menjek be a házba, mert hideg van. Én nem fázom. Talán ezért emlékszem úgy huszonöt év múlva, amikor már a Fiam lesz csaknem velem egyidős, hogy február 13-án sütött a nap. II. Irány Bécsi 1945. március 16-án a dunántúli arcvonal teljes kiterjedésében támadásba mentek át a szovjet csapatok, aminek célja hazánk felszabadításának befejezése és Bécs elfoglalása volt. A német csapatok kezdetben nagyon szívósan védekeztek. Hitler először azt követelte tőlük, hogy ellencsapással zúzzák szél a 3. ukrán front támadó erőit, Guderian vezérkari főnök pedig kijelentette: „Székesfehérvár és Tatabánya a védelem két sarkköve, amelyet tartani kell!” A heves ellenállás lassította ugyan a szovjet előnyomulást, de megállítani vagy visszavetni nem volt képes, ez a feladat meghaladta a német hadosztályok erejét. Máricus 21-re a Velencei- tó és a Balaton közötti térségben harcoló német csoportosítást Berhída, Székes- fehérvár, Szabadbattyán. polgárdi és Balatonfőkajár körzetében „zsákba” szorították a szovjet csapatok. A 6. SS páncélos hadsereg erőinek nagy része a Fűzfőnél nyitva maradt 2 kilométer széles folyosón, véres harcok és nagy veszteségek árán kimenekült a gyűrűből, de a 6. hadsereg bekerítésben maradt. A visszavonulás alatt és miatt nagyon zavarossá vált a helyzet. A csapatok fegyvert és felszerelést hátrahagyva menekültek. A két német hadsereg között megszakadt a közvetlen összeköttetés. Balek tábornok, a 6. hadsereg parancsnoka március 22-én így jellemezte az állapotokat Wöhler- nek, a „Dél” hadseregcsoport parancsnokának: „A hadsereg a katasztrófa szélén áll. Életének egyik legrosz- szabb szituációjába került.” Válaszként megkapta Hitler parancsát: ..Egy lépést sem hátra!” Másnap a 4. gárdahadsereg felszabadította Székesfehérvárt. a 8. gárda harckocsi hadsereg Veszprémet, a 9. gárdahadsereg Várpalotát, a 26. hadsereg pedig Balatonkenesét. Ezek a sikerek megpecsételték a 6. német hadsereg sorsát. Balek Sepp Dietrich, a 6. SS páncélos hadsereg parancsnokát kérte: szabadítsa ki csapatait a bekerítésből Dietrich erre nem vállalkozott. A 8 napig kétségbeesetten védekező balatoni ellenséges csoportosítás a harcokban szétszóródott, összekeveredett, s rendezetlen futásban keresett menedéket. Teljesen megszűnt a felső vezetés. A hadosztályparancsnokok ösz- szes erőfeszítése egy célt szolgált: összetartani a csapatokat és biztosítani a visz- szavonulás lehetősegét Ausztriába. Balek tábornok isméiéiben jelentette: „csapatai már nem úgy harcolnak mint kellene. Sokan azt mondják, a háború már így is, úgy is elveszett és nem akarnak nem sokkal a befejezés előtt elesni”. Felbomlottak az elit SS-hadosztályok is. Guderian megállapította, hogy az elfogott menekülők 75 százaléka SS-katona, s Dietrichet súlyos szemrehányásokkal illette hadosztályainak magatartása, meglazult fegyelme miatt. De már minden hiába volt. A menekülők között nem lehetett rendet teremteni. Katasztrofálissá vált az üzemanyaghiány, a maradék készleteket tábornokok felügyelete alatt osztották szét, hogy a csapatok közötti ösz- szetűzéseket megakadályozzák. A katonákat csupán akkor lehetett harcba vinni, ha az a visszavonulás feltételeinek megteremtéséért folyt. Március 25-én felszabadult Pápa, 28-án pedig a 2. ukrán front 46. hadserege, miután több napos harcban megtörte az Esztergom—Tata körzetében védekező nagyobb ellenséges csoportosítás ellenállását. befejezte Komárom és Győr megtisztítását. Ezen a napon a szovjet csapatok több ponton átkeltek a Sábán, amely a németek utolsó védelmi vonala volt az osztrák—magyar határ előtt. A szovjet csapatok ellenállhatatlan lmdülettel törtek előre A 46. hadsereg Mosonmagyaróvár, a 4. gárdahadsereg Sopron, a 9. gárda és a á gárda harckocsi hadsereg Kőszeg, a 26. hadsereg Szombathely. a 27. hadsereg pedig Zalaegerszeg felé támadott Március 39-én bekapcsolódott a támadásba az 57. hadsereg es az 1. bolgár hadsereg is, Muraszombat felé mérve csapást. Ezen a napon Guderian azt követelte, hogy a német csapatok szilárdan tartsák meg az osztrák—magyar határon kiépített védelmi állásokat „Itt már nem Magyarországról, az olajvidékről, hanem a birodalom határairól van szó!” — mondotta. Figyelmeztetése azon ban nem változtathatott az események menetén. Amikor elhangzott, már felszabadult Szombathely és Kőszeg, s ezt követően nem sokáig váratott magára a teljes vereség. Március 30-án felszabadult Zalaegerszeg, s a szovjet csapatok több helyen át" lépték az osztrák határt. Másnap késő este megkezdődött Sopron megtisztítása, s április 1-én reggelre a város felszabadult. Április 4-én Nemesmedvesnél az utolsó hitlerista megszállókat is kiűzték hazánk területéről. Ezen a napon a szovjet tájékoztatási iroda jelentette: „A március 16—április 4, közti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. ukrán front csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól.” Ez a rövid közlemény zárta le azt a fél esztendeig tartó hősi harcot, amelyet szovjet, bolgár, jugoszláv és román katonák, magyar partizánok és önkéntesek vívtak hazánk földjén a fasiszta iga lerázásáért, a szabad, független. demokratikus Magyarországért. 10 és 10 ezrek áldozták életüket ebben a harcban, amely a megva-ság legiobbiainak évszázados almát váltotta valóra. Nérónk kegyelettel áoolja e hősök emlékét, s egy negyedszázados eni'tomur''- -'"e-iirrinvei- V~1 bttonvitia. áld'-7- fijJj nem volt hiába. (VÉGE)
