Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
srrtirr waotarorszä© — vasärnah melléklet? 1970. február ft. «. (tim Nemzetközi karikatúra-kiállítás A szovjet békebizottség világszerte ftagy érdeklődést kiváltó nemzetközi karikatúra-kiállítást rendezett. A Hérluf Bidstrup vezette nemzetközi zsűri több díjat és jutalmat osztott ki a kiállítás részvevői között. Az első díjakat Anton Refreger amerikai, Stefan Velgus lengyel, Harald Krechmar keletnémet művész, valamint léningrádi karikaturisták „Harcos ceruza” nevű kollektívája és a Vietnami Demokratikus Köztársaság művészszövétsége kapta. Bemutatunk három rajzot a politikai szatíra mestereinek alkotásai közül, Kukrinikszí (Szovjetunió): Meneteles á mocsárban Anion Refreger (USA): Napalm Isten után a sokadik halványan emlékezett valami bakterháztervré. de az nagyon régen volt. — A novajiak miatt lett így, tetszik tudni — vitte a választ a kucsmás. — Kis hordó pálinkát fizettek a mérnöknek... Ez még 35-ben volt... így lett aztán ideépítve az indóház. — A két falu közé! — nevetett a vendég. — Közé. Éppen közé. Mert a mieink meg bort vit- tek a mérnök uraknak —- kuncogott a kucsmás és a lovak közé csapott. — Ha reggelig nem jön szél, akkor nincs baj. De ha mégfujja, akkor hálálkodhat áz Istennek, hogy már este megérkezett... — imádkozom én így is! Hogy végre itthon vagyok! — Jól tetszett mondám. Itthon ! — Az asszonyka akkor szólalt rheg először; hangja után ítélve középkorú lehetett. Egy sort szótlanul tettek meg. Közben feltűntek a régi. ismerős dombok. Távolabb a cserháti erdők sötétlettek és alattuk kanyargóit a folyó ezüstös csíkja Úgy érezte, az emlékék verítékbe borítják. Nem akart elér zékeny ülni. „De ha már ezt is tenném — gondolta — nem szabad mutatnom. A rokonok, akik ennyire figyelmesek hozzá, azok előtt sem.” — Aztán... nem tudtak nagyobb hordó bort vinni? — kérdezte, hogy másról essen szó, ne az emlékeket idéző tájról. — A mérnöknek, az állomás miatt — Hát... vittünk mi... vittünk. De a mérnökök se estek a fej ültre. Tudatták ezt a novajiakkal... azok meg vitték a pálinkát. — így maradt középen á vasút és az állomás. Igaz? — Ezt meg honnan tetszik tudni? — Csak úgy, kitaláltam — nevetett — Valóban így volt. Hat hordó borunkat ittak meg a mérnökök. És ugyanannyi kis hordó pálinkát a novaji- aktót Huncut népek voltak. de igazuk volt. A cserháti erdőségek mintha rászakadtak volna a falura; mint kicsiny pontocska, sötétlett a tenyérnyinek tűnő fehérségen a folyócskától induló síkságon. A házakon túl úira egy szalagnyi mezőség. onnan túl pedig a hegyek. Fenséges, komor erdőkkel a hátán, kiismerhetetlen szurdokokkal, forrásokkal. Murg*r jobbra tekintett. Ott kell feküdnie a Pukkanci résznek, az Akasz- tódombnak — emlékezett. —■ Hogy féltünk este arra járni. Pedig könnyén lehet, hogy soha embert nem akasztottak rajta. A domb ott állt; mintha tanya fészkelne rajta. — Az ott? — kérdezte, a karjával mutatta az irányt. —■ A szövetkezet majorja. Aha! — mondta erre. — Jó szövetkezet — mentegetőzött a kucsmás. — Jó bizony. Hát még ha Isten áldása lenne rajta — szólalt meg most tnár másodszor az asszonyka és keresztét vetett. Több szó nem esétt. Sem a vasútról, sem az állomásról, mely pálínkázgatás és borozgatás közben á két falu közé épült, 30—40 éve, sara pedig a dombon felépült majorról. A szél megélénkült és mintha a hideg is jobban kezdett volna mami. Sőt, Murger úgy érezte, hogy süt a januári hideg. A legelviseüietetlenebbnek akkor tűnt, amikor a kocsma elé értek. — Kedves bátyám! — fogta meg a gyeplőt tartó kucsmás kezét — Itt meg kellene állni. Megálltak. Murger elsőnek szállt le és intett a többieknek is. — Ha már ilyen szívélyesek voltak — s előre indult. — Ha meg tetszik engedni — állt előre a kucsmás. — Azt már nem! — tolta mága mögé. — Mit kívánnak? A férfi gk összenőttek. az asszonyka pironkodva melengedte kezét a kályhánál. — Hát.. igyunk egyformát! — No. az a nénénknek erős lesz. Neki elegendő lesz egy deci édes pálinka. Császárkörte. De mi egy matró- zos italt iszunk! — Hát., ihatunk! Olyant mi még úgy sem ittunk. De nem is nagyon kapni itt. — Kapni azt! Van rum? —■ kérdezte á cSá'p'óái' — Van! — Sör. meg törköly is? Letelepedtek egy asztalhoz és koccintottak. Murger egy- hajtásra kiitta a korső- nyi keveréket, de még így is azt hitte, tengernyi ital nem ojtaná el a szomját. — ízlett? — kérdezte, • mi - közben szemügyre vette a kísérőit. Ismeretlenek voltak és valamennyien fiatalabbak. Azért nem ismerem hát őket — villant agyába; a kucsmás nem lehet Gyer- gyói, mert azok szőkék voltak. kék szemekkel, ez meg itt barna, sötét szemű kun. — Feketekávét nem tetszik parancsolni? — nézett Murgerre á kucsmás nagy zavartan. Észrevette, hogy erősen nézik, s ezt soha nem szerette. " 1 ■" —- - 1 — — Kávét? Azt nem! Db egy matrózfröccsöt még1 rendelünk... Mikor a harmadiknál tartottak; Murgerben már feloldódott a szorongás és megh&tottan nézte az arcokat. ízlelgette nyelve alatt az ízeket. — Nincs jobb a törkölynél! Ezt nekem elhihstik! Én ittam százféle italt... Mit százfélét? Ezerfélét! De * törköly. különösen rummal... hát annál nincs különb. Még á kínaiak se kotyvasztanak jobbat! — A kínaiak? Nem bizony! — erősködött a kucsmás. Az asszonyka kipirult: mái ő is a harmadik decinél tartott. Nevetett, ha kellett, ha nem. Olyan egészséges, telt arca és keblei voltak, hogy Murger olykor alig bírta visszalopni a tekintetet róla. És ezt érezte is az asz»* szonyka. A negyedik kőméi aztán a kucsmás már nem tartóztatta tiszteletét. — EngedelméVei! De ezt tudom tisztelni. Aki a mi falunkban az Isten után aa elsőnek számít, együtt a tanácselnökkel, a párttitkárral meg a szövetkezet vezetőivel... az ne tagadja, hogy szereti azt, amit az Isten adott. No, hát egészségére! Murger egy hosszút ivott és csak azután válaszolt. — Isten után az első? Édes bátyám! Nálunk a kapitány számított Isten után elsőnek. Bizony, én utána következtem. A sokadik voltam, ahogyan mondani szokás. — Márpedig itt nálunk úgy divat, hogy a pap az Isten után az elsőnek számít, egy rangban a falu többi vezé- tőivel... És azt meg ne restellj e. hogy szereti az italt. Az elődje is szerette, de csak egymaga ivott. Persze, a sekrestyében ott állt aa üveg. Tudta ezt mindenki, mert tudta a harangozó... Murgerben felkácagott valami sejtés. — Hát kit vártak maguk az állomáson? — A tisztelendő urat... vagy.« hogy mi a rangja, azt még nem tetszett elárulni.-' Akkor maguk mellé- lógtak! Mert én a Murger fiú vagyok. Az, aki 15 éver sen Amerikába szökött: és 42 éven át matrőzkodott á tengereken — nevetett, hogy a könnye is kicsordult. — Most nyugdíjaztak és hát gondoltam, itthon élem le a hátralévő éveimet. Sértődés persze nem esett belőle. Harmadnap az új pap is megérkezett a faluba és hogy hűségeseik legyünk az eseményekhez, tudatni kell az olvasóval, hogy a pap és a nyugdíjas matróz nagyon összebarátkozott. Mert nem csak a matrózfröccs receptlét tanulta meg a Murger-gye- rek hosszú vándorlásai során. Nem bizony! És történetesen az új tiszteletes nagy barátja volt ezeknek a re- ceptériáknak... Mari assy Judit: SZABADSÁG BUDÁN Boróth Lajos: Kora este futott be a vonat az állomásra. Pesten még napsütés volt, a sugarak vakítóan visszaverődtek a háztetőket, tereket, parkokat boritó hólepelről. Mire megérkezett, már csak szürkésfehér mezőkéi látott, meg a távoli erdőt. — Nagy tejünk van! — bizalmaskodott a kalauz, miközben szaporán nekiláttak a hatalmas bőröndök kirakásához. — Hát... itt aztán tél a tél — morogta Murger, egy húszast kotort elő zsebéből, ennyit szánt a készséges kalauznak —• Hágj’ja csak — hárította el a felajánlott pénzt — De hogy ezután mihez kezd? — s a csomagokra bökött. Murgemak nem volt ideje a válaszra A vonat sípolt és lassan nekiindult hideg, távoli útjának. „Az ám! — mordult fel a lélek a vendégben. — Most aztán mihez kezdek?” Megszámlálta a csomagokat a bőröndöket. „Hét! Nincs híja!” S ennek Valahogyan nagyon megörült. A fél Európán át úgy vigyázott minden csomagjára, mint a fél szemére, Bántotta volna, ha most vész el, akár egy is, — Dicsértessék! — állt meg mellette egy termetes, kucsmás parasztember. — Jó estét aggyon Isten! — nézett fel rá Murger. — Hát mi lennénk azok.« a garadnaiak... tisztelettel. — Garadnaiak? Hát ez derék — s megpróbált az arcvonásból rég:s-régi ismerősre következtetni. „Talán a Gyergyói famíliából való... azok voltak ilyen szálasok” — de a vonások idegenül hatottak rá. —- Nagy a hő; a mélyúton havat is hánytunk- Haggya csak, haggya! Vagyunk itt elegendően —■ vette ki a kezéből a hatalmas koffert. — Hé, János! — szólt oldalt. — Markoljátok hát! Mire felocsúdott, már a szekérderekba, hintett szalmán gubbasztottak a csomagok, ők maguk pedig az üléseken, meleg takarók alatt. — Jól ülünk-e? — kérdezte tőle a kucsmás. — Jobbat el se tudnék képzelni — bólintott Murger és felhajtotta kabátja prémgallérját. — Hallják, ilyenkor a trópuson lenne jó? Valahol Afrikában. Ott aztán meleg van ám! —- Ott van! Ott aztán meleg lehet... A társaság krahákolt, bólogatott; négyen ültek még kívüle a szekéren, három férfi meg egy asszonyka. — Ezt az állomást is építhették volna valamivel közelebb a faluhoz — mondta kis szünet után Murger; Úgy emlékszem, hogy február tizenharmadikán szélcsend volt és narfités. De huszonöt év múltán ez a szép idő olyan előírásosnak, már- már kötelezőnek tűnik, hogy elbizonytalanodom: csakugyan felhőtlen volt az ég? Az ostrom alatt vezetett naplóm az időjárásra vonatkozóan semmiféle eligazítást nem nyújt. Csak azt jegyeztem fel, ami velem és körülöttem, a Batthyány tér 2. számú házban történt. Húszévesen mindennap felkészültem a halálra. Repeszdara- bok és igazoltatások fenyegettek. Kissé fellengzősen úgy véltem: az utókornak gyűjtök anyagot. Hátha valaki felhasználja majd... A valaki magam lehettem. A kétségbeesés és az öröm túlzó jelzőit mellőzve, ime az egykori tudósítás az utolsó huszonnégy óráról tL 11 Délben beállít Herbert Wolf, az a német katona, aki a ház előtt sebesült meg és akit Lőrincznével bekötöztünk. Ä séb már meggyógyult. A katona kelletlenül jókedvű. — A kendő helyett, amely- lyel bekötözött, ezt a csomagot hoztam a háziasszonynak! — Harsog, mintha süketek lennénk. A csomagban; monogra- mos ágyneműhuzatok, hímzett térítők és egy étkészlet. A kalaposné udvariasan hálálkodik, közben magyarul dünnyögi: — Azoktól már úgyis ellopta... Herbert Wolf megkér, kísérjem le a kapuig. — Magának nem hoztam semmit — közli odalent. — Magát meg fogom menteni! Megrémülök. Valaki feljelentett volna? Mit tud e2 rólam? Életében egyszer látott. Akkor is félig eszméletlen volt. — Mitől akar megmenteni? Mosolyogva súgja: — Az oroszoktól. Az éjjel végre áttörjük ezt az átkozott gyűrűt. Már csomagolunk. Elvisszük teherautón Esztergomig, ott kivárhatja, amíg visszafoglaljuk ezt a rohadt katlant. Estéré legyen készen, majd beszólok magáért. Nem kell sok holmi, van nekünk minden bőven. Estig még összeszedek némi „Kla- mottent”^ Nem kell színlelnem. Őszinte lelkesedéssel rázom meg á kezét. Ennél szebb hírt nem hozhatott volna. Ma éjjel eltakarodnak. Holnapra vége. És végre... Csak utóbb ébredek fá, hogy közlése egy újabb, egy teljesen humoros veszélyt jelent: valaki meg akar menteni a szabadságtól! Rohanok Lörinenéhez. Elmondom, amit hallottam. Ő olyan, mint máskor: nyugodt és gyakorlatias. — Elbújsz lent az üzletben. Jancsit is elbújtatom. Hátha megint magyar férfiakat szednek össze „elővédnek”. Hallja, Jancsi? Magához beszélek. És az ezüstöt vigye fel a padlásra! Tudja, hová... Lekvárt ébédelünk. A széttört befőttek maradékát esszük. Újra játsszuk a játékot: ki köp ki több üvegszilánkot? Jancsi úr győz. — Sépp! Hallgattasd el ezt az idiótát! . Az egyik katona puskatus- sál nekiesik a polcnak és mindent lever róla. Csúnyán káromkodik. Aztán mennek. A harmadikat cipelik magukkal. n. i3. Reggel a csend ébreszt fék Ilyen csendet nem hallottunk karácsony óta. Az ablakhoz rohanok. Kint semmi. A felrobbant lőszeresvagon roncsai ugyanúgy állnak a villamossínen, mint tegnap és tegnapelőtt. Egy lélek sem jár a téren. Kapkodva öltözöm, nem bírom megvárni, amig a Planta tea elkészüL „Zdrasztvyjtye” — ezt fogoni mondani az első orosznak. Szótárból néztük ki ezt a köszönést még tavaly ősszel. Mire kiérek a kapun, több házon már fehér zászló lóg, Lepedők. A kórházra most szögeznek ki egy új táblát. Cirill betűs felirattal! Kilenc óra körül tör ki a zűrzavar a csarnokban. Nem tudom, ki fedezte fel a kin* cseket, hogyan kezdődött, Mire Lőrinczaévíd oda megyünk, már «mg a eosz« «*- dés a szétlőtt falak között Jean Effel (Franciaország):Kép szöveg nélkül
