Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

ÍIW. felSptdr ¥.

TFT WT MA0YAR0RS7*«

Megoldandó gondjaink IV.

Kevés a lakás

KÉVÉS A LAKÁS, s bár

e szemünk láttára emelkednek az új tömbök, úgy tűnik, egyre kevesebb. Lássuk csak, mj a helyzet a megye kiemelt települései tekintetében? Elfogadható számítások szerint 1971 elején Nyíregyházán 4900. Mátészalkán több mint 700, Kisvárdán 560, Nyírbátorban 615, Nagykállóban pedig több mint 800 „normatív lakasszükséglet” mutat- ■kozik.

Miért nem építenek még többet? — kérdezik azok, 'akik már évek óta szűkös körülménjek között, zsúfoltan, vagy chaga bérű albérletben kénytelenek élni. Nem könnyű erre felelni, s nem csak azért, mert az anyagi lehetőségek végesek, hanem mert szerteágazó a problémakör a megfelelő — közművesített — helyek hiányától a közismert építőipari kapacitásig, az anyagellátásig.

A gyökerek messzire érnek vissza a múltba, amikor szinte nem is beszélhettünk megyénkben átgondolt településfejlesztésről, közművesítésről, hiszen úgy érte a felszabadulás Szabolcsok hogy egyetlen városában. Nyíregyházán sem voltak meg egy városhoz illő adottságok. És a pótlás — még a részbeni pótlás is — súlyos milliókat emésztett akkor, amikor nagyon is szűkében voltunk azoknak a millióknak.

GYORSABB ÜTEMÜ FEJLŐDÉS csak 1957 után kezdődött: átlagosan 4 ezer lakás épült meg évenként megyénkben. Ennek ellenére is mélyen az országos átlag alatt maradtunk. Az újabb megélénkülés — a második és a most végéhez közeledő harmadik ötéves tervben — bár javított a helyzeten, de az igények valóságos zuhatagától még ez is elmaradt Ezért vagyunk most abban a helyzetben, hogy az új tömbök, lakónegyedek ellenére sem csökkent, sőt növekedett a lakásra vágyók száma! A sokat emlegetett 15 éves lakásfejlesztési terv során megyénkben — nyomós okok miatt — elsősorban Nyíregyháza lakáshelyzetének javítása volt a cél — vidéken —, néhány

kivételtől eltekintve — továbbra is a magánerős lakásépítési lehetőség útján nyílt mód a feszültség némi enyhítésére.

Ha nyílt... Mert ebben is adódtak kedvet és szorgalmat apasztó ellentmondások. A 14 ezer darab magánerős lakás építését például a mostani tervidőszakban is gátolja a megfelelő telkek hiánya, a közismert anyagprobléma. Visszaesett ez a törekvés időközben a helytelenül felemelt kamatok miatt a kölcsönöknél, jóllehet, az állam dotáció formájában jelentős támogatást vállalt magára. Igaz, ez a helyzet kedvezően változott utóbb, de megfontolásra érdemes a probléma: miként lehetne köny- nyíteni azok helyzetén, akik ingyenlakás helyett a maguk pénzén kívánnak családi házhoz jutni. Úgyszintén gyümölcsöző lehetne módot adni a helyi tanácsoknak elegendő házhely kialakítására. akár kamatmentes kölcsön útján is, mert így még mindig olcsóbb lenne az államnak a lakásgond csökkentése, mintha a nagyon is korlátolt állami keretekből kellene fedezni a jogos igények zömét.

KÖZREJÁTSZOTT A LAKÁSHIÁNY STAGNÁLÁSÁBAN, majd növekedésében, hogy a megyei iparfejlesztés bizonyos „lakásáldozatot” is követelt az ide érkező szakemberek miatt. Nyíregyházán kívül — ahol pedig ennek már szép példája van — nem bontakozott ki a KlSZ-lakás- építési akció.

Már a IV. ötéves tervben mind számbelileg, mind minőségileg okkal remélhetünk előbbrélépést. Ehhez nem csak megfelelő pénzügyi fedezet lesz, a kivitelezési módok is korszerűbbé válnak, s remélhetőleg növekszik az építőipar kapacitása is. Persze, a nagy lakásínség gyorsabban múlhatna el, ha több vállalat követné a még kevés jó példát és saját erejéből segítene saját dolgozóinak a lakásépítésben.

SZOROSAN E TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDIK a települések közműellátása. hiszen intenzív lakásfejlesztést enélEzen túl is fontos kérdés Szabolcsban a lakosság jó ivóvízzel történő ellátása Korábban — a második ötéves terv idején — megyénk méltánytalanul háttérbe szorult a közművesítés központi támogatása terén. Az állami beruházásból épült egységes nyíregyházi vízmű is csak 1966-ban kezdhette meg működését. De már ez a vízmű is jelzi a megyén belüli feszültséget: kapacitásának

jelentős részét az ipari üzemek kötik le. Tehát fejlesztése egyre sürgetőbb, s bővítéssel el kell érnünk, hogy á kótaji mű kizárólag a városi lakosság fogyasztását szolgálja. (A bővítés során naponta 16 ezer köbméter kapacitásnövekedéssel számolunk.)

VIDÉKEN A VISZONYLAGOS FEJLŐDÉS ellenére is még rosszabb a helyzet. Jellemző, hogy — Nyíregyházával együtt — a megye lakosainak alig több mint cgytizede élvezheti a vízműves ellátás áldását, — a lakosság nagyobb része még mindig „kijár a kútra”. 1970 végéig — néhány év alatt — több mint 100 milliós költséggel újabb 73 000 főt sikerül bekapcsolni a közműves vízellátásba, de még így is csak a népesség szűk egynegyedére terjed ki az ilyen, egészségi, kulturális szempontból előnyös és szükséges ellátás. A szennycsatornák tekintetében még ettől is rosszabb a helyzetünk! Ezért szerepel napirenden a máris szűk kapacitású nyíregyházi csatornamű bővítése és a városiasodó járási székhelyek csatornázása. Történtek lépések már e tekintetben Mátészalkán, Nyírbátorban, Nagykállóban. Vásárosna- ményban, de Kisvárdán és Fehérgyarmaton is. Igaz, sok pénz kell mindezekre és messze még az elképzelések teljesülése — de égető szükkül aligha lehet elképzelni.

KOMMENTÁR

segehez nem ier kétség, hiszen más egyebek mellett éppen a közművesítés lendítheti fel a szükséges tempóra — a lakáshiány megszűntetését is.

A. S.

Amiért a munkás kapót;

i\incs panasz a H4NG-ra — .Nyilatkozat aikobolügvben — Muni.a- védelmi betétlap? — Elfecsérelt órak — Jogos és ogtalau kérelmek a szakszervezeti bizottsáy előli

Érdekvédelem, az emberekről való gondoskodás — így önmagukban talán megfoghatatlan, olykor közhelyszerű kifejezések. Apró dolgokban, szürke, sőt esetenként népszerűtlen epizódokban érhetők tetten. Festik a védőruha, késik a védőital, bogaras a művezető, vagy tévedésből kevesebb bért számol a pénztár...

Ilyen és még sokféle tartalom fér bele az érdekvédelembe, amelynek első számú őrei a munkahelyeken a szakszervezeti bizottságok. Egy kicsit alkalomszerűen, egy kicsit szándékosan választottuk színhelynek az ÉRDÉRT Vállalat 13-as mátészalkai telepét. Miért kopognak a dolgozók? Mi sérti őket, milyen panaszok „őrlik” a hangulatot, a munkakedvet?

Népszerűtlen esetek?

Előzetesként annyit; a telepnek 968 dolgozója van, a munkások hatvan százaléka a környező közégekből jár be dolgozni. A munka java — a gépesítés mellett is — még többnyire nehéz fizikai munka. Némi túlzással „csonto- zónak” nevezték a dolgozók a telepet, különösen az első esztendőkben, amikor a kétkezi munka pótolta a gépeket, s csak igazában erős és ügyes férfiemberek jelentkeztek a több mázsás farönkök „szelidítésére”, megmunkálására. Eleinte a HANGGAL, a brigád és munkavezetők nyers modorával is akadtak bajok, de a dolgozók szája sem volt bekötve. Ha a személyes bírálat nem segített, tudták, a szakszervezeti bizottságnál meghallgatják a panaszukat.

— Ma már ilyen bejelentések, panaszok nemigen akadnak — tájékoztat Szabad Sándor, a telep függetlenített szb-titkára. A kollektívák többnyire összerázódtak, évek óta együtt dolgoznak, megszokták egymás gyengéit, megértik egymást. A nehéz munka is könnyebb lett, s láthatáron van a komplex gépesítés. De addig még gyakran okoz vitát a nehél vagy kevésbé nehéz munkamozzanat, az elszámolandó bér. prémium. Ugyanis, amivel a dolgozó kopog, leginkább a bér és hasonló panaszok körébe tartozik. Az esetek egy részében pusztán szorzásösszeadás probléma van,

amit a dolgozó kárára hozzá nem értés, esetleg félreértés okoz. De vannak vélt sérelmek, jogtalan követelések is.

— Az egyik1 brigádnál olyan munkáért akartak több pénzt, amit nem, vagy csal; részben végeztek el — magyarázza az szb-titkár. Ha megtapossuk — azt mondták — két fuvarnak számít az egy rakomány is — érveltek. De félig rakott kocsik is bonyolították az igazság kiderítését. Végül a helyszínen pontos méréssel kellett bebizonyítani, hogy amit kérnek, az emberileg nem teljesíthető, nem jogos. Ezek a népszerűtlen esetek, de ezeket sem lehel elhallgatni, vagy kitérni előlük.

A feleség külön joga

Hasonlóan népszerűtlennel! látszik az is, hogy amikor az egyik brgiád'»ezetö pótlékát megvonták a brigádban észlelt fegyelmezetlenség, lazaság miatt —, s panaszra jött az szb-hez, ott nem kapott támogatást. A sorozatos lazaság megállítására ugyanis végső aduként nyúltak a gazdasági vezetők ehhez az eszközhöz. A brigádvezető felelősségét nem lehet elmosni, még akkor sert ha valójában ő csak egy a kollektívából, s egyedül nem képes minden gonddal megbirkózni. Mégis azért áll ő, éppen ő a brigád élén. hogy ura legyen a helyzetnek.

Nem minden munkás örül, sőt zaklatásnak veszi, ha a munkavédelmi előírások megtartását kérik számon tőlük. Az szb is segít kidolgozni a balesetek megelőzését szolgáló új rendszert, amely a KRESZ-hez hasonlóan betétlapokkal is igyekszik visszatartani a felelőtleneket a szabálysértéstől. Ugyanis a betétlapok elvétele pénzbírsággal jár majd. Birság a dolgozó érdekében.

— De nem csupán ilyen ügyek, bajok vannak az szb asztalán — folytatja Szabad Sándor. Az emberről való gondoskodásnak tartjuk azt is. ha segítünk a hozzánk jövő feleségek, családtagok „magánügyeinek” elrendezésében is. Mik ezek? Az iszá- kosság, azaz annak következménye- nem kap pénzt a család. Nem tudom, a nehéz fizikai munka, a bejáras, a sok kínálkozó alkalom teszi-e, de elég sok a bajunk az iszákosokkal. Ezért találtunk ki „házi haszná'abra egy írásos formál. A férj kötelezi magát, hogy fizt ését csak a feleség veheti fe! Ezt tanuk előtt írjuk meg. nem egy esetben az ivasra hajlamos férj kérésére, vagy a brigád javaslatára. Eddig bevált!

Hosszabb távú gondok

A szépen fejlődő iél -p munkásainak panaszai, sérelmei más jellegűek, min- a kezdeti, .evekben.. Ma. ma; az egykori javaslat valóság. Megvannak a szociális' Ív-’.’ i- ségek. t— étkezde, fürdő, melegedők, Emiatt már nem kopognak u dolgozók. Sőt olykor biztatni, sürgetni kell őket. hogy vegyék igénybe a télen is meleg vizet adó fürdőt többen, mint szokták. Nem festenek a munkaruhák, nem csak a minőségük javult, de — ahogy tréfásan mondták — még „templomba is le lehet menni benne”, olyan sikkesek. A védőital i sem hiánycikk, aki teát kér, kap, aki a kávét szereti inkább, az is megkapja, védőitalként. Nem nézik árgus szemekkel a gazdasági vezetők s hőmérő higanyszálát, hogy hajszálra meglegyen a mínusz 5 fok, ami a védőitalok kiadásának feltétele. Rugalmasan csinálják, nincs panasz. Ami gond, és amivel még kopognak az szb ajtaján, az hosszabb távú...

— Jobban meg szeretnénk kímélni a dolgozókat az utazás fáradalmaitól. Hiába dolgoznak 8 órát. ha 12—14 órát kell távol tölteni a családtól az utazgatással. Két kocsink van, s tavaly kaptunk egy mikrobuszt. Ez ke- ,vés. üzemi busz kellene. De ez nem tőlünk., hanem a vállalatunk kö Vontjaiul függ. Attól is, hogyan dolgozunk. S ettől függ az is, — ami szintén égető — mennyiben tudjuk a dolgozók letelepedését, lakásépítési szándékait, anyagilag segíteni. Tavaly több, mint 90 ezer forintunk volt ilyen célra, de ez nagyon kevés.

Páll Géza

LAPSZÉLEN

Árak—lel elv ...

Áru a háztájiból

Csökkenőben az állatlétszám, sok a tennivaló a minőségi tenyésztésért megyénkben. Ennek ellenére nem éltek megfelelően termelőszövetkezeteink a szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek építéséhez adott 70 százalékos állami segítséggel — hangzott el legutóbb a megyei tanács ülésén.

A támogatás mértéke most már csak 50 százalékos, de ez is hallatlanul nagy összeg, a telepek létesítése pedig a nem almatermelő közös gazdaságokban létérdek. Egy 300 férőhelyes , telep építésénél 8 milliót takaríthat meg egy termelőszövetkezet, s nem kell különösképpen bizonyítani, mit jelent ez a pénz éppen Szabolcsban.

Éljünk tehát a lehetőségekkel — ez ma már szinte kizárólag szervezés, tervezés, építőipari kapacitás, s vezetői szemlélet dolga.

Az éremnek azonban másik oldala is van. a háztáji állatállomány növelése. Nagy tartalékai vannak itt a megyének. Nem szabad kettéválasztani a kérdést, hogy a közös, vagy a háztáji állomány fejlődjék-e, hanem mind a kettő. Jó példát mondott erre a felszólaló az említett tanácskozáson: az üzletben senki sem kérdi, hogy: a hús a közösből, vagy a háztájiból származik-e, csak azt nézi, van-e, vagy nincs?

Sokat lehet tenni a ísz-ekben a háztájiért. Néhány helyen már meg is kezdték a munkát, felmérik a régi paraszti istállókat, s ott is tenyésztenek állatot. Ez jó a tsz- nek. jó az otthon tevékenykedő nyugdíjas, járadékos _ idős tagnak, s jó a népgazdaságnak. Ehhez a tsz elegendő takarmányt is ad a háztájinak.

Még többet is lehet tenni. Hasznos javaslat, hogy lássák el a háztájit olcsó kisgépekkel, könnyítsék meg az állattenyésztés nehéz munkáját, hogy a fiataloknak is legyen kedvük állatot tartani. -De ami legalább ennyire megszívlelendő: legyen érdemesebb a háztájiban állatot nevelni, jusson ez kifejezésre anyagiakban is. A termelőszövetkezet hé tegye a közös kasszába a háztáji értékesítéséért kapott nagyüzemi felárat, hanem fizesse ki azt annak, aki ; a szarvasmarhát, sertést felnevelte.

így mindenki jól jár: az egyén, a közös, az ország. A legjobban pedig a fogyasztó, aiki megtalálja a húst a boltokban.

(Kopkal

„Megbánod s visszajössz..."

— Elmentem 7 hónapra az építőiparba, pedig itthon szakmám volt. Megbántam.

— Mondtam az elnöknek: megyek, kipróbálom, milyen ott a kereset. „Megbánod még. majd visszajössz, fiam”. Ez volt rá a válasz.

Nyírlugoson a Szabadság Tsz irodájában, Debreceni József fiatal kertész szakmunkással és Melkó Béla főkertésszel beszélgetünk.

— A legrosszabbkor mentünk el — mondja Debreceni József. — Tavaly július

21-én álltam az építőiparban munkába

Nagy „érvágás” volt ez a termelőszövetkezetnek. Éppen a nyár derekán, a legnagyobb dologidőben határozták el a fiatalok közül

15-esn, hogy elmennek dolgozni Debrecenbe a házgyárba.

— Akik hívták őket. azok már onnan is továbbálltak — magyarázza a főkertész.

Munkáscsábítás. Tömören így lehet azt megfogalmazni hogy néhány nagyhangú fa lubeli azzal hitegette a tsz- fiatalokat, hogy a városban, az iparban jobban élnék többet lehet keresni. Sokan elhitték ezt a „mesét” és javarészt eppen mezőgazda- sági szakmunkások hagvták ott a termelőszövetkezetet.

A valóságot Debreceni József így jellemzi:

— Itt is 7 forint az órabérem. ott is annyi volt. Igaz, ott az első hónapban sokat kerestünk, megvolt a kétezer, de később lejjebb ment a kereset. Aztán reggel fél 5-kor keltem. hogy elérjem a buszt és este fél 7- kor jöttem haza. •

Valami oka mégis volt annak, hogy elmentek a fiatalok. Azzal', hogy szakmát tanultak. többnek érezték magukat, de ezt anyagiakban nem nagyon honorálták ebben a tsz-ben, hiszen egy-egy szakmunkás csak 3—5 százalék pótlékot kapott a fizetéseié.

— Ha ők is vállalnák azt — szólt közbe a főkertész, —, amit a szüleik, amikor megalakították a tsz-t. akkor nem mentok volna el. Most; még csak ennyit fizethetünk. Később jobb lesz. Egyébként már most is lehetőleg azt a kereseti szintet akarjuk biztosítani. amit másutt kapnának.

— Először a szövetkezet adta meg nekik a lehetőséget, hogy tanuljanak, hogy a tsz szakemberei legyenek, hiszen mindnyájan helybeliek. tsz-tagok gyermekei. Erre is gondolniuk kellett volna.

— Én visszajöttem — mondja Debreceni József. Mindens! maga határozza meg sorsát, jövőjét...

Rajta kívül még négyen gondolták meg. A többiek

is „kacérkodnak” a visszatérés gondolatával, de ne héz dönteniük. Szembe kell nézni az otthon maradiakkal, akik a szemükre vetik, hogy cserbenhagyták őket. A tsz kollektívája véleményét Melkó BéJa tolmácsolja:

— Mérlegeljük, kit veszünk vissza. Néhány, embert, a hangadókot, akárhogy akarják, akkor sem fogadunk vissza. Egyéni elbírálás alapján nézzük meg. kinek milyen volt a munkája, s aszerint döntünk.

A nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai, a hajdani Szennyespuszta lakói valamikor cselédemberek voltak. Fiaik és lányaik már a közös gazdaság pénzén tanulhattak szakmát, s dolgozhattak azon, hogy még jobb legyen az életük. A 10 éves termelőszövetkezet az 1969-es évet jól zárta. Egy napra 66 forint volt az átlagkereset.

— Megtiszteltetésnek vegyék. ha néhány fiatalt felvesz tagjai közé a szövetkezet — jellemzi a megváltozott helyzetet Melkó Béla.

Debreceni József így búcsúzik :

— Itthon tréfálkozni szoktak velem. Megkérdezik, hogy a csákányt könnyebb fogni, vagy a metszcollót. Csak könnyebb a metszooiló, az jobban a kezemre áll.

Lányi Botond

Mar mi is unjuk a kifogásokat:, miért nem érti meg a kereskedelem a „kis forgalom, nagy haszon” elvét. Tízfilléres darabonkénti haszonnal eladni millió darabot jobb nyereség, mint tízforintos tta- szonnal tíz darabot. Ezt kellene megérteni.

Végre egy első kora la- vaszi fecskéről adhatunk hírt. Megérkeztek a szovjet—magyar kishatár menti forgalom Sport táskarádiói. Már hordják is szét a szövetkezeti kereskedelem vezetői. A kishatár menti forgalomban érkezett áru, a rövidebb szállítási távolság, az olcsóbb fuvardíj miatt olcsóbb. Körülbelül húsz százalékkal. (Táskarádiónál ez nem két fillér.) Csak (fogy ugyanezek a kis- rádiók nem csak a kishatár menti forgalomban érkeznék, hanem — hadd alkossunk új összetett szót: „nagyhutár

mentiben” is. Mit csináljon az a falusi boltos, akinek mondjuk van három darab drágább és nyolc olcsóbb kisrádiója. Hogyan magyarázza meg a vevőnek, hogy ez onnan van, ez meg emin- nen?

Salamoni döntés született: a drágább rádiók árát is le kell csökkenteni a kishatár menti olcsóbb árra. Mégpedig a kockázati alap terhére.

örülünk az okos döntésnek, már csak azért is, mert egyesek még mindig nem értették meg, hogy a kereskedelemnek LEFELÉ is kelj törnie az árakat.

(geszteké