Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

kwlst-magyahörsmg ÄW. feßrulr f Szülők fóruma Mibe kerül a diák? I Az általános iskolákban 1945-ben, a középiskolák­ban 1961-ben vezettük be az ingyenes oktatást. Köz­GYEREKEKNEK Tamara falva Törd a tejed! oktatásunk ingyenes. A diák mégis pénzbe kerül, még­pedig nemcsak úgy, mint gyerek, ügy is, mint diák. Pénzébe kerül a társadalomnak Mennyibe? Erre az izgalmas kérdésre próbált választ keresni több szakember. A Művelődésügyi Minisztériumban kéziratban már készen áll Józsa Ödön ide vonatkozó tanulmánya. A maga tapasztalataival megtoldva ezek­ből ismertet adatokat dr. Benczédy József, a Család és Iskola című folyóirat egyik múlt számában. A szülői ház kiadásaiban a tankönyvek és segéd­könyvek, vagyis szótárak, térképek megvásárlása sze­repel, füzetek, írószerek, tornafelszerelés, az iskola­köpeny is kiadás, az iskolai kirándulás és egyebek. Mindez évente hozzávetőleg 1000—1500 forint. De a gyerek gyerek is. Eszik és öltözködik. A diákgyerek eltartása más számítások szerint átlagosan — egyik közgazdászunk számítása szerint — az általános isko­lai képzés nyolc éve alatt 135 000, a szakmunkásképzés három éve alatt 36 000, a középiskolai négy év alatt 44 000, az egyetemi évek alatt 55 000 forintjába kerül az őt eltartó családnak. Es az államnak? Az iskolák építésére, fenntartá­sára — a benne tanuló diákok egy főjére számítva — általános iskolában 33 400, szakmunkásképzőben 21100, középiskolában negyvenötezer, egyetemen 134 200 fo­rinttal járul hozzá az állam. Ez csak a beruházás költ­sége. A teljes képzés összege ennél jóval magasabb. Van végül egy társadalmi tényező, amit a tanu­lásnál figyelembe kell venni. A 14 vagy 15 éves korú- aknái idősebbek tanulása nemcsak annyiba kerül a társadalomnak, amennyit fizet az oktatásért. Aki munkaképes korában nem dolgozik, hanem tanul, an­nak a keresete hiányzik a család jövedelméből, az ál­tala megtermelt érték pedig a nemzeti jövedelemből. A legújabb időben a közgazdászok erre vonatko­zóan is elvégezték a szükséges számításokat. Megálla­pították, hogy a szakmunkások képzése során kiesett érték tízezer forint, a középiskolai tanulóknál negy­venezer Felmerülhetne a kérdés, megéri-e? Okvetlenül megéri. Társadalmunknak egyre nagyobb mértékben van szüksége képzett emberekre. Ezért a nemzeti jö­vedelem növekedése arányában (1965-ben nemzetközi értékben számítva 500, 1968-ban 600, 1980-ig 1500 dol­lár évenként és fejenként hazánkban) a Művelődés- ügyi Minisztérium növeli az oktatásügyre fordított összegeket. Az egy diákra eső állami kiadások három év alatt a középiskolai oktatásiban 8,2 százalékkal, a felsőoktatásban 8,7 százalékkal emelkedtek. Az élet- színvonal emelkedésével párhuzamosan nő a család alial a diákra fordított összeg is. egy 16 tantermes ál- talánös iskola felépítése felszereléssel együtt 13, egy 12 tantermes gimnáziumé 15, egy ugyanekkora szak­munkásképző-iskoláé, tanműhellyel együtt 24 milliónk­ba kerül. Kár az összegeken sopánkodni. Ennyibe kerül. Ennyibe kell, hogy kerüljön. Inkább annak kellene utánagondolni, diáknak, pedagógusnak — és szülőnek is — hogy ez a sok pénz ne menjen el hiába, valóban jól képzett emberek legyenek fiataljainkból, gyerme­keinkből. (S*m) Nyírbátor Olykor a valóság is mesé­be illőt alkot... A személyvonat hirtelen megállt. Egészen szokatlan helyen egy vasúti őrház előtt. Az utasok odatódultak az ablakhoz és csodálkoztak. — Mi történt? A kalauz mosolyogva in­tett. — Tamara állomás! Az őrház előtt .egy iruló- piruló kislány szorongatta az iskolatáskáját. Odalépett a kalauzhoz, aki udvariasan felsegítette az egyik kocsi­ba, aztán a vonat kis rán­dulással megindult. Az uta­sokat sokáig foglalkoztatta az őrházmegálló, ami egyál­talán nem szerepelt a hiva­talos menetrendben. A kalauz sokat sejtetően mosolygott, aztán a követke­zőket mesélte: — A nyáron levelet kapott a közlekedésügyi miniszter. Az őrház kezelője írta. s az állt benne, hogy a család nagyon aggódik a kis Tama­ráért. Gyalog kell járnia az iskolába, s ez oda-vissza na­pi három órát jelent. A gye­rek vékony, gyenge és nehe­Krecsmáry László: Csigaház Ez a csiga nevezetes, mert a háza emeletes, olyan, mint egy nagy szakajtó, s nincs rajta ablak, csak ajtó. S azért is furcsa e ház, mert nincs benne víz, se gáz, nem, működik benne lift, s még „csa£ lépcső , sincsen itt! , ÍMoas* no» mert a villany nincs még — sajnos — bevezetve — csak azt tudnám- hogy’ mászik fel Csiga Zsiga a negyedik emeletre?? zen bírja az utat. Szeretné, ha a reggeli, meg a délutáni vonat megállna egy percre az őrház előtt... — Hát ezért álltunk meg! — nevettek az utasok. — Úgy van — bólintott a kalauz. — Kiszámítottuk, hogy ez három-négyperces késést jelent a vonatnak. De- hát úgy gondolta a minisz­ter, ennyit áldozni lehet egy olyan szép, kedves és okos kislányért, mint amilyen Ta­mara. — De még mennyire! — helyeseltek az utasok. — Amikor elkezdődött az iskola — folytatta a kalauz — az első napon rögtön megálltunk. Leszálltam és az őrház falára egy kis táblát akasztottam, amit a moz­donyvezetővel együtt készí­tettem. Ezen a táblán az áll: Tamarafalva! Persze nem hi­vatalos ez a tábla, de ott függ a falon, ha délután utaznak haza. akkor figyel­jék meg! — Akkor ez komoly állo­más — bólogattak az utasok. — Láthatták, hogy az — mondta a kalauz nevetve. — Amikor leszálltam és felse­gítettem a mi kis utasunkat, bemondtam: Tamara állo­más. A szabályzattól ez eset­ben sem szabad eltérni... Az emberi jóság, valahol Moszkva közelében, két fa­lu között egy nem hivatalos, de mégis létező új állomást teremtett. Griff Sándor Viz»zltaica. 1. Megfejtendő (harmadik négy­zetben két betű, ötödik négyzet­ben kétjegyű mássalhangzó). 6. Bánat. 7. ...hús (bárány). 8. Római 450. 9. Nyugati nagyhata­lom betűjele. 11. Utó ellentéte. 12. Ismert angol személynév, ki­ejtve. ,14.. Névelővel, régi hossz­mérték. 16. Megfejtendő. 18. Olasz folyam. 20. Létezik. 21. Dátumrag. 22. Napszak. 24. Elme. 25. Ruhaanyagot elvág méretre. 27. Öregasszony. 28. Azonos más­salhangzók. 29. Retten. Függőleges: 1. Tőszámnév. 2. RK. Ü. 3. Ke­reskedelmi értéke. 4. Pondró (el­ső kockában kétjegyű msh.). 5. xvvjvacs un r&jxu a vöOdt. «. Megfejtendő. 10. Has betűi ke­verve. 11. Cserzés közepe!!! 13. Szilveszterkor az , egyik eszten­dő. 14. AIN. 15. Megfejtendő. 17. Világtalan. 19. Egyenlő részekre bont. 21. Fekhelye. 23. Hajóorr. 24. Anna beceneve. 26. Biztonsá­gi Tanács. 27. Vízsodor (—’). Megfejtendő: Nevezetes magyarországi gyógy- fürdőhelyek (vízszintes 1„ 16^ függ. 6., 15. Múlt heti megfejtés: TI SZ ATELEK — GERGELY1 — TIVADAR. Könyvjutalom: Horváth Évike Nyíregyháza, Sipos Erzsébet Csengerújfalu és Tündik Vera Mátészalka. Ytkter Dimitríjevics Uljanov: Gyermekszemmel Lenin A falust gyermekek korán váltak önállóvá. Amikor én az eldugott ,^is faluban él­tem, senki Sem dajkált, ezért korán megtanuHam mindent magam csinálni. Anna Ilji- nyicsna büszke volt az én sikereimre és gyakran be­szélt erről rokonainak és az ismerősöknek. De ez csak addig volt így, amíg nem vették meg nekem az első pár cipőt. Eddig én még so­ha sem láttam cipőt, hiszen kora tavasztól késő őszig me- zitláb jártunk. Én sokáig, egészen 5 éves koromig sehogyan sem ér­tettem azt, melyik cipőt ve­gyem a jobb, melyiket a bal lábamra. Ez nagyon zavart engem és szégyelltem az idősebbekhez fordulni segít­ségért. Gorkiban én mindenkinél korábban keltem, csendben felöltözködtem és a parkba futattam, Vlagyimir^ lljics szintén korán kelt és reggeli előtt sétálni ment. Néha ta­lálkoztunk a parkban és együtt sétáltunk a ő szere­tett fasora alatt, ő jól megnézett engem és a következőt mondta: Vitya, rosszul vetted fel a cipőt ,a jobblábas a bal lá­badon, a ballábas a jobb lá­badon van. Nem! Vologya bácsi — valamiért ellent- mondtam —, nekem olyan cipőm van, hogy arra a lá­bamra lehet felvenni, ame­lyikre akarja az ember. Vlagyimir lljics mosolygott és kérdezte: — Nem szorít? — Nem! — hazudtam én —, habár a cipő nagyon szo­rított. Most sem értem azt. mi ösztönzött arra, hogy ám mondjak igazat Iljicsnek és jő alig menti tovább, én leül­tem a kerti padra, gyorsan megcseréltem a cipőket és máris pihentnek érez­tem magam. A cipő most valóban nem szorított, és én nem mentem haza, ha­nem tovább szaladgáltam a parkban. A sétáról visszatérő n~ jiccsel találkozva — hozzá­jutottam és őszintén beis­mertem: — Vologya bácsi, az igaz- ság az, hogy a cipőket én fordítva vettem fel, de most már így egészen más és nem szorítanak. Vlagyimir lljics jóízűen ne­vetett és mondta: így, igy! Az idősekre hallgatni kell és mindig igazat kell mondani. Fordította: Béncsik Mihály A törött lábú kis veréb Volt egyszer egy kis veréb. Tolla szürke, szeme kék, ki­csi farka csudaszép. Ott kuk­solt az udvaron, gyötörte az unalom, hát a lombos kert alatt csicseregve elszaladt. S hogy-hogy nem, a verébke, lábát törte, szegényke. Na­gyon sajgott a lába, szállt a gerle lakásába. — Turbékoló bus galamb, most történt a csúf kaland: szörnyű baj ért engemet, s törött lábra mit tegyek, pa­tikában mit vegyek? De az megrázta a fejét: — Nem tudom én, kis ve­réb, beteg lábra hogy mi jó, tán megmondja a rigó. Szegény, szegény kisma­dár, hej, nagy búsan tova- száll. Mezőn, dombon, árko­kon. repdes, szálldos, átoson. Lombos fákon belesett, s rá­talált, kit keresett. Mert, a rigó fenn a fán, gyönyörkö­dött száz dalán. Rikkantga- tott és dalolt, igazán szép nóta volt. Amint hozzá oda­lép, azt mondja a kis veréb: — Rigó pajtás, ' eljöttem, mert a lábam eltörtem. Va­gyok olyan barátod, adhat­nál most tanácsot. — Hogyne, hogyne, Adha­tók. arra mindig kész va­gyok, ám előbb mondd énne­kem: hogy tetszett az éne­kem? Szegény veréb féllábon áll­dogált a faágon. Alig lelte a helyét, s könny lepte be a szemét. Aztán nem is csi- csergett, csak egy hosszút pityergett, de a bagoly meg­látta, s jó szívével megszán­ta. — Gyere, gyere, kis ve­réb, a te bajod nem nehéz! Itt a tudós könyvecském, ta­nácsod ád könnyedén: £edd lábadra mielébb zöld mus­kátli levelét. Most hát tovább repde- sett, zöld muskátlit keresett, s egy ablakon belesett. Az a Panni háza volt, s a veréb­nek odaszólt: — Gyere ide, el ne szállj, beteg lábú kis madár! Hiszen tudod, szeretlek, kalácskával etetlek. Te vagy az a kis ve­réb, tolla szürke, szeme kék. Gyere, meglesz az öröm, tö­rött lábad bekötöm, aztán megint tovaszállsz, s a fész­kedig még nem állsz. Örült ennek a madár, s Panni tenyerébe száll, aki mindjárt kötözi, • gyógyírral megöntözi, s vigasztalja elé­get a kis beteg verebet. Ott is marad délebédre, s ez a kicsi mese vége. Zsombok Zoltán Czt játs HUNYÓ, CSENGETTYŰVEL E vidám játékot legjobb nagy helyen, például mezőn játszani. A résztvevőket nagy körbe állítjuk. Kiválasztunk közü­lük 3—4 játékost. Az egyik­nek a lábára csengőt kötünk, vagy régi Konzervdobozt, amelybe köveket vagy más csörgő eszközt teszünk. A többinek bekötjük a sze­mét, s összefont kendőből készült verőkét adunk a ke­zükbe. Meg kell fogniuk, vagy a verőkével még kell ütniük a csengettyűs játé­kost. Bevezetjük őket a kör kö­zepébe és megkezdődik a já­ték. A kötéllel csapkodó hu­nyok a csengő hangjá után igyekeznek eligazodni, gyak­ran egymásnak ütköznek, és vidám látványt nyújtanak a nézőknek. A nézők úgy se­gítenek, hogy kiabálják: „tűz”. A hunyok nem tud­ják, kinek ázol a figyélmezte- ,tés, így a játék még mulat­ságosabb. A hunyókat 5—8 percen­ként ajánlátos cserélni, a cséngősét mindén Sikálom mai, ha megfogják. vágy megütik. «. 0*8fei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents