Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

féKniI? Í. ffWWf MAGVAfl«****» S. eMW Villák a faluvégen Segílség a kommunista őrjáratoktól A hatékony pártel It* nőr*és eredménye; isméi teljesített» a kiváló szintet a nyíregyházi vasúti esőmópont tások idején. November volta legfeszítettebb, amikor 50 ezer vagont kellett megmozgatni. Ez meghaladta az állomás ka­pacitását is, többletmunkát igényelt. Segítség Záhonynak Ennek megérbeitáse várt a kommunistákra. A záhonyi körzet mentesítése érdekében Nyíregyházán kellett az irányvonatokat összeállítani. Ez több mint Í6 ezer kocsi­nak {“lelt meg. S ha azt is számítjuk, hogy mindezt bal­esetmentesen, idejében oldot­ták meg, akkor csak dicséret illeti őket. Itt várt áldozatos munka a kommunistákra. Kindrusz András említi, hogy a forga­lom területén dolgozó három pártalapszervezet kezdemé­nyezésére kommunista őrjá­ratokat szervezitek, melyek mindig a legnehezebb terüle­teken tevékenykedtek. sok­szor 50—60 kommunista ka­pott ilyen pártmegbizatást. S ők mondják: főleg az ő munkájuk eredménye, hogy az állomás baleset nélkül haj­totta végre feladatát. Kettős cél volt a komrAu- nieta őrjáratok megszervezé­se: egyrészt a gazdasági fel­adatok segítése, másrészt a dolgozók problémáival való gyors megismerkedés és se­gítése. Állandó volt az infor­málódás vezetők és dolgozók között. „Melegében” ismerték meg egyes emberek gondjait, s intézkedtek is. Egyik ilyen gond volt az elharapózott italozás, vagy a megelőzése. Különösen az utóbbi érdeké­ben, a munkafegyelem erősí­tése javéra tettek sokat a kommunista őrjáratok. Italo­zás miatt 21 embert, jegyvizs­gálót, vonatfókezót, kocsiren­dezőt és vonatvezetőt vontak felelősségre. Nem maradt ha­tástalan. Megelőzték a balese­teket, s az utóbbi 2 hónapban már csak 3 ilyen ügyben kel­lett eljárni. Elvszerű kapcsolat A kommunista őrjáratok jó pártmunkát végeztek. Ez megnyilvánult a szocialista brigádok munkájában, szá­muk gyarapodásában. Tavaly 7 új, e címért dolgozó brigád alakult, s ma már .121 műkö­dik 657 taggal. Különösen so­kat dolgoztak a kommunisták a villamos vonal-felügyelőség­nél korábban tapasztalt gaz­daságvezetési hibák, lopások megszüntetéséért, azért, hogy megváltozzon a légkör. S el­érték, hogy itt is szocialista brigád alakult, teljesítették az éltízem szintet. Persze az eredmények, a guktól. Feltétele az is, hogy elvszerű kapcsolat alakuljon ki a párt és gazdaságvezetés sikerek nem születnek ma- között. És ez itt tapintható; mérhető az intézkedéseken, eredményeken. A pártbizottság rendszere­sen beszámoltatja a szakveze­tőket a feladatokról. Különö­sen akkor alkalmazza ezt, amikor hibákat, problémáké* észlel. így került sor a pálya- fenntartási, az építésvezetősé­gi és vjllamosvonal-felügyelő- ségi főnökség beszámoltatá­sára is. Egyik helyen a vá­gánykarbantartásra és a fo­kozottabb ellenőrzésre figyel­meztettek, az építőknél ele­mezték a sok igazolatlan mu­lasztás okait, s felelősségi-« vonták az alapszervezet párt­titkárát is, meat elhanyagolta a párttaggyűléseket, míg « villamosvonal-felügyelőség munkájában a változásokat, a ezek hatását elemezték. Mégsem jellemző a párt­határozatok végrehajtásá­ban a következetesség. Szü­letnek helyes határozatok, d* végrehajtásuk megkövetelése sokszor elmarad. Esetenként hatástalan. Ebbe aztán bele­nyugszanak. Évek óta hoznak határozatokat a pályafenntar­tási főnökségnél arra, hogy teljesítsék a kiváló főnökség feltételeit. Még eddig egyszer sem sikerült. Több fizikai dolgozót a pártba Helyes lenne, ha egy-egy problémásabb területet ala­posabb vizsgálat alá vermé­nek, erre koncentrálnák as erőket, biztosan eredménye­ket érnének el. Gyenge az alapszervezetek pártépítő munkája. Pedig arra igazán nem panaszkodhatnak, hogy nem lenne kikből erősíteni a pártot, hiszen 121 szocialista brigád dolgozik, s 100 kitün­tetett dolgozójuk van. Sajnos a legkevesebb párttagot a fi­zikai dolgozók közül vettek fel. Holott ők érték el a leg­jobb eredményeket, ők segí­tették a csomópontot ahhoz; hogy a kiváló szintet elérje. Ezek a pártmunka az irá­nyítás gyengéd. Mert a párt- bizottságnak és az alapszer­vezeteknek nemcsak azzal keil törődniök, hogy a termelést segítsék, ellenőrizzék, hanem azzal is, hogy a termelésben kitűnt dolgozókkal foglalkoz­zanak, új erőkkel gyarapítsa:-: közülük a párt sorait, Farkas Kálmán AZ ÖTLETET, s vele a fel­dolgozás inspirációját aján­dékba kaptam. Ismerősöm, szenvedélyes néprajzos, azt mondta: „A falvak ma fordít­va szépek. Valamikor a falu közepe volt a gazdaházak, a legrangosabb épületek helye. Ma. mivel a régi centrumban többségükben még állnak a régi házak, az újak többnyire a falu végén találhatók. ott állnak a villasorok. Ám ne gondold, hogy ezzel megvál­toztak az úgynevezett lakó- szokások. Mint a régi házak­ban, az újakban is megtalá­lod a nem lakott tiszta szobát, s azt tapasztalod, hogy a csa­lád idejének javarészét nem a két, három, vagy több szobá­ban. hanem a konyhában töl­ti. Az igények általában meg­előzik a lehetőségeket. Itt, paradox módon, fordított a sorrend”. Nem eleg hát építeni, ha­nem lakni is tudni kell? 1938-ban a lakáskatasz­ter adatai szerint — hazánk­ban a lakóházak 78 százaléka sárból vagy vályogtéglából épült, s a lakosság ötven szá­zaléka egyszobás lakásban lakott... Tudatunk gyorsan villantja fel a múlt képeit: nádtető, gumókor, döngölt padló, apró ablakok, dohos levegő... cselédházak, közös konyhák... Ha azt mondjuk: az I960—1968 között épített lakások 76 százaléka két vagy több szobás, 93,9 százaléka villannyal ellátott, 62,8 száza­lékában fürdőszoba is találha­tó. egyben azt is mondjuk, hogy eltűnt a rég’ eltűnésre érett „hagyomány”. A korsze­rű — vagy legalább is kor­szerűbb — építészeti külső azonban csak lehetőség a többre, a jobbra. HOL TARTUNK e lehető­ségek növelésében? Magyarországon 1963-ban 52 728 lakás épült fel, ebből a megyék részesedése 43 867 la­kás volt. 1966-ban 55 614 — megyék: 46 026 —, 1968-ban 67 083 — megyék: 54 476 — lakást emeltek. Hangsúlyoz­va. hogy a lakáshelyzet javí­tása ma is elsőrendű gazdasá­gi, társadalmi, politikai fel­adatként szerepel, a növeke­dés hosszabb távon való ösz- szevetése nem késztet röste 11- kedésre. 1950-ben az ezer la­kosra jutó újonnan épített lakások száma hazánkban 3,6 volt, az 1956—1960 közötti évek átlagában 5,7, 1967-ben 6,1, c 1968-ban 6,5. Azért, hogy igazán és hűen lássuk, hol is helyezkedünk el ered­ményeinkkel, tekintsünk ki a más országokra nyíló ablakon. 1967-ben, amikor tehát Ma­gyarországon 6,1 volt az ezer lakosra jutó újonnan épített Látszatra egyformák a na­pok. Félig álmosan, kicsit fázósan érkeznek meg, üd- vözlik egymást, ruhát válta­nak. magukra húzzák az olajosat, közben gyufa láng­ja lobban, felparázslik itt- ott a cigaretták vége. A fal­ról, a kis szekrények ajtajá­ról ugyanúgy mosolyog le rá­juk a színes lapokból kivá­gott „Miss Európa”, vagy va­lamelyik szuperminis szí­nésznő arcképe, amit a lel­kesebbek akasztgatnak ki szorgalmasan, bár a por, a füst mind jobban belepi va­lamennyit. Megszokott mű­helykép, jól ismert liyngu- lat. miként a refrénszerű mondat: „No, nézzük, ami­ből élünk.” Nem unalmas ez ugyani©' kedden is meg pénteken is? Vagy talán vannak emléke­zetesebb órák, percek is a hétköznapok végeláthatat­lan vonulásában? Három „huszonéves” fia­talember vállalkozott a cá­folásra az ötös AKÖV mű fcelyeiből. iakások szama, ugyanez az adat Bulgáriában 5,1, a Szov­jetunióban 9,8, Romániában 6,3, Lengyelországban 6.1 Csehszlovákiában 5,5, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban 9,6, Olaszországban 5,1 Franciaországban 8,5, az Egyesült Államokban pedig 6,6 volt. Nem túlzás tehát azt mondani: igen mélyről indul­va ma már a középmezőnyben helyezkedünk el. Az épített lakások száma: a legnagyobb sugarú kör. Húz­zuk meg rövidebben e suga­rat, s így, fokozatosan jussunk­éi oda, hogy mi van — mi rejlik — a falak mögött, ha már építünk, élvezni is tud­juk-e az új otthont? 1949-ben a száz lakásra ju­tó lakók száma 365 volt. Ahogy több lakás épült, úgy csökkent ez a szám, s 1968- ban országosan 324. a közsé­gekben 318 volt. A megyék között azonban már jelentő­sek az eltérések. Pest megyé­ben például száz lakásban 346, Borsodban 344, Veszprém megyében 340 ember élt 1968- ban, de Szolnok megyében csak 285, Somogybán, Békés­ben 296. Bogozzuk tovább a csomót. A múlt évben felépí­tett lakások 85 százaléka volt két vagy többszobás orszá­gosan. Tolna és Heves me­gyében 91 százalékot ért el ez az arány, Zalában, Bara­nyában, Nógrádban 90 száza­lékot, de Pest megyében csak 77-et, Hajdú-Biharban 79-et. Országosan a községekben lé­vő lakásoknak mindössze csak tíz százalékában van vízvezeték, ám Komárom megyében 32, Csongrádban 31, Veszprém megyében 21 száza­lékot ér el ez az arány. A múlt évben Baranyában fel­épített 1193 lakásból 905-öt fürdőszobával együtt emeltek, de Borsodban 2990-ből csak 899-et, Hajdú-Biharban 2333- ból 342-őt. ELÉG IS A SZAMOKBÓL. hiszen csupán azt kívántuk [segítségükkel bizonyítani, hogy nincs általános érvényű recept, s hogy a regionális le­hetőségek — adottságok — meghatározzák — legalább fe nagyrészt — az újonnan épí­tett lakások „komfortértékét'’ is. A korszerűsítéssel tehát egyszerre két úton is járni kell. Az egyik, s kétségtelenül a költségesebb, a társadalom anyagi erőforrásaival szoro­san összefüggő környezeti kultúra növelése. A villany már majdnem minden újon­nan épített lakásban, házban ott van. (A múlt évben épí­tettek 96 százalékában.) A vízvezeték, a csatorna már lassúbb, mert nagyon költsé­ges fejlesztés, akárcsak a ve­zetékes gáz megépítése. Az igények változását, gyors — Ahol dolgozni kell, ott nem jut idő az unalomra- próbálja megfogalmazni vé­leményét Tisza István, a felújító műhely szerelője. — Megtörténik, hogy nincs olyan anyag, vagy al­katrész, ami éppen az ember keze alá kellene, olyankor szívjuk a fogunkat és fel­nézünk az ég felé... Máskor meg az ember szinte észre sem veszi, hogy múlnak az órák, olyan izgalom fogja el. Legutóbb például az új szovjet buszok szerelése, ja­vítása közben csupa isme­retlen dolgok tárultak elém, akár egy felfedező, úgy ku­tattam a legmodernebb megoldásokat. Tiszának a korábba évek ugyancsak nem voltak egy­hangúak. Három műszakos beosztás mellett volt műve­zető s közben végezte a technikumot, hetente járt át emelkedését jelzi, hogy a la­kosság önkéntes társulásai a vízhálózat es egyéb más ki­építésére — néhány év alatt megháromszorozódtak. Köny- nyebben, kényelmesebben, a civilizáció sokféle áldását él­vezve akarnak élni mindenütt az emberek, s anyagi áldoza­tokat sem sajnálnak ennek ér­dekében. A másik út azonban, melyre fentebb utaltunk, már nehezebben járható, mert — rejtettebb. A sátortetős, nem egyszer tomyocskákkal is cifrálkodó villák az anyagi tehetősség jegyeit viselik magukon, s e tehetősség — nem ésszerű felhasználását. Drágán, anya­got pocsékolva építkeznek sok helyen, s nem a célszerű­ség, hanem a külső mutatós­ság határozza meg, a ház mi­lyen legyen. Az országban 12,5 ezer építőmester, s 250 építőipari szövetkezet tevé­kenykedik, 6 mint nagynevű építészünk megjegyezte, ugyanennyi „stílust” képvisel­nek. S nemcsak a falak, de a mögöttük rejlő életforma is sűrűn újratermeli azt, ami­nek feladására már régen megvan a fedezet. Mert mi­nek drága bútorokkal, sző­nyegekkel, csillárokkal be­rendezni a szobákat, ha — nem használják? Ha a kony­haasztal mellett tanul a gye­rek, ha egyetlen helyiségbe összezsúfolódva él a család? Ha a fürdőszobában mutatós ugyan a színes csempe, a mo­dem mosdó, kád. de a lavórt használják? SOK TÜRELEMMEL, ta­pintattal lehet, s szabad csak ezt ama kétségkívül nem rit­ka magatartást az ésszerűb­bel, az okosabbal felváltani. Hozzájárul e felváltáshoz a helyben rendezett lakberende­zési kiállítás épp úgy, mint a tévé mintaboltja, a keres­kedelem — örvendetesen gya­rapodó —- tanácsadó szolgá­latának megszervezése, a giccs kiszorítása a képkereskede - lemből, stb. Ezerféle szál, mert ezerféle emberi szokás­nál, beidegződéssel kell meg­küzdeni Kell — a szó betű szerinti értelmében. Mert nem elég több új lakást építeni. Az igények ilyen értelmű többle­tét is serkenteni, ápolni szük­séges. A villák ma leggyak­rabban a falvak végén állnak, mert ott volt hely, terjeszke­dési lehetőség az új települé­seknek. A falvak vége azon­ban csak földrajzi, s nem idő­beli jelző. Nem az, nem sea- bad, hogy az legyen, különö­sen a szó elmaradottságra utaló értelmében... ezért Debrecenbe. — Kicsit kikészültem idegileg, es tes­sék hozzászámítani, hogy akkortájt nősültem... Az például egy klassz napon volt, amikor a vezetőség megértette, teljesítette kéré­semet s egy műszakos lettem. Igaz, nem mint művezető, de úgy érzem, engem meg­nyugtat a fizikai munka. Közvetlen munkatársának, Lövei Bélának, aki Nyírte­lekről jár be naponta, min­den oka megvolna, hogy holnap odébbálljon. Olyan keresett szakmával, mint az övé, kapva kapnának utána, s itt csak ezerhatra jön ki havonta. — Mégsem megyek, a srá­cok miatt. Amikor én hozzá­juk kerültem, ahogy monda­ni szokás: nem fociztak ki a csapatból féltékenység mi­att, segítettek, „adták a lab­dát”, hogy nekem is jobban Városunk egyik legnagyobb üzeme a MÁV nyíregyházi vasúti csomópontja. Veszélyes üzem, felelősséget, nagy fi­gyelmet igényel itt minden munka. Egy helytelen intéz­kedés, s milliós károk kelet­kezhetnek, s emberek éiete forog kockán. Több mint há­romezer dolgozója van, s eb­ből mintegy 400 a párttag. Nyolc alapszervezetben tevé­kenykednek. Kommunisták és párton kívüliek Sokrétű munkát, átfogó, helyes irányítást igényel egy ilyen szétszórt és nem köny- nyen áttekinthető üzemben a pártbizottságnak a gazdasági elemzést, a termelés segítését és ellenőrzését végezni. És nem is könnyű. Ezt vallja Kindrusz András, a párt vb tagja, az állomásfőnök keres­kedelmi helyettese i6. Hason­ló a véleménye Kosa József állomásfőnöknek, aki ugyan­csak tagja a párt vb-nek. Ez csak a pártalapszerve- zetekikel való harmonikus és jó együttműködéssel képzel­hető el. Rendszeres vélemény- cserével, informálódással úgy, hogy az egész hálózatban gyorsan értesüljenek a fel­adatokról a kommunisták és pártonkívüliek de a gondok­ról is, a vezetés. Gyakorlat már, hogy a debreceni igaz­gatóságtól megkapott éves fel­adattervet a pártbizottság megtárgyalja, ez alapján ké­szíti el az intézkedési tervét, melyet a pártalapszervezetek vezetőségi ülésen és taggyűlé­seken beszélnek meg. így párhuzamosan indul a munka: gazdasági vonalon és a pártnál. Figyelemmel kísé­rik, a problémákkal a párt­bizottság és a párttaggyűlések rendszeresen foglalkoznak egész évben. Az 1969. évi fel­adatterv teljesítésének értéke­lésére január 23-án került sor pártbizottsági ülésen. Si­keresen zárták az évet. Ez el­sősorban annak köszönhető, hogy a pártszervezetek ter­melést segítő, a feladatokra koncentráló munkája egy lé­péssel előbbre járt. s haté­konyan avatkoztak közbe, ha szükség volt rá. Nem túlzás: küzdelmes munkát végeztek azért, hogy a szállítási feladatokat telje­sítsék. Tavaly 171 ezer tonna árut szállítottak el. Ezzel az éves áruszállítási tervüket 112,5 százalékra teljesítették. Ilyen még nem volt az állo­más történetében. S nem akárhogyan. Teljesítették a „Kiváló vasúti csomópont” cím elnyerésének a feltételeit. Kosa József állomásfőnök megemlíti, különösen áldoza­tos munkát végeztek a dolgo­zók tavaszi—őszi csúcsszállí­menjen a munka. Nálunk a munka csapatjáték. Pedig Löveinek most mái’ erősen kell számolgatni a forintokat, mondják a tár­sai : „menthetetlen”,' háza­sodni készül. A jókötesű fiú ennek ellenére sem távozik, mert — túl azon, hogy erő­södik reménye az anyagiak terén — neki . nemcsak a pénz számít. — Szocialista brigád a miénk s ezt nem azért mondom, hogy valami divatosat említsek: remek társakkal vagyok körülvéve. Hogy elhigyjük. gyorsan sorolja is: nem besavanyo­dott emberek, van viccmes­terük, meg futbailimádójuk, akit jól „fel lehet húzni.” De valahogy náluk a heccelés, az ugratás is jóízű, ha fel- hozódik valamilyen téma, nem olcsó okoskodással be­szélnek róla, hanem — nincs jobb szava rá — kulturáltan. Többen érettségivel rendel­keznek, s az igényük is va­lahogy más. Arról nem is beszélnek, mert természetes­nek tartják, hogy a kis kol­lektíva nem halaszt el meg­ünnepelni egyetlen névnapot sem, hogy közösen mennek moziba, s hogy egyre többen kapnak rá olvasásra, ragadós hobby lett az a brigádban. Sárosi Miklósnak — ha úgy tetszik — minden napja kellemetlenül kezdődik. Sé- nyőről jár be, hajnali négy­kor kél, s délután négyre ér haza. Esztergályos és — vő­legényjelölt. — Előfordul, hogy néha lekésem a korai buszt, vagy késik a járat. A fiúk nem zűröznek miatta, nem dör­zsölik az orrom alá, olyan­kor dolgoznak helyettem, vagy mondják: húzz rá, Mi­ki, mi az neked, emberrel történik meg ilyesmi. Neki kétezren felül borí­tékolnak havonta, az már jó pénz, de Sárosit is a közös­ség köti inkább az üzemhez.-=3 S hogy egyáltalán nem unal­masak, egyhangúak azok a hétköznapok, mint a KISZ- vezetőség egyik tagja, esete­ket említ: sokáig emlékeznek az első KISZ-esküvőre, meg a névadóra, amit ők rendez­tek nagy igyekezettel. Meg a klubdélutanok, vagy * pnigpoiigcsaták a vállalat „Volán” elnevezésű üdülőjé­ben, a közeli Sóstón. Aztán „bejön” néha egy közös ki­rándulás szinte ingyen, o)yankor nagyszerű a han­gulat. Tisza, a szerelő — aki „ki­nőtt” a KISZ-korból — mint­ha csak tromíolni akarna, hároméves kislányáról kezd beszélni, akit — ha hazaéra munkából — . .meg kell enni olyan aranyos a neveté­se, s ahogy egymáshoz illesz­ti a szavakat..A szülők­kel laknak, felesége kozme­tikus, nem panaszkodnak a kereset miatt, már be is fi­zetett egy Trabantra, csak olyan nehezen múlnak a na­pok 71-ig. Akkorra igazolták vissza. A> Se A hétköznapok szépsége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents