Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

2. oMa! KEttT MAGYARORSZA© 1970. február 87 ­Külpolitikai összefoglaló SI! Újabb tömeggyilkosság Dél-Vief fiamban Szovjet—csehszlovák hadgyakorlatok Külpolitikai széljegyzet: A berlini párbeszéd előtt ÖS Értekezlet Saigonban a laoszi helyzetről Todor Zsivkov fogadása i-í __•„-‘Cl Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szerdán este vacsorát adott a szocialista országok kom­munista és munkáspártjai képviselőinek tiszteletére, akik Szófiában kétnapos ta­lálkozón vettek részt. A szívélyes baráti légkör­ben eltöltött vacsorán részt vett: W. LamberZ, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának titkára. B. Lhamszuren, a Mongol Népi Forradalmi Párt Poli­tikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, J. Szydlak, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja. a Központi Bizottság titkára. P. Nicolescu-Mizil, a Román Kommunista Párt állandó elnöksége végrehajtó bizott­-- ' • M •«»♦tó.** >■,* 71 ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, P. Gyemi- csev, az SZKP Politikai Bi­zottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Pulla.i Árpád, a Maevar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkára, J. Pajtik, a Csehszlovák Kommunista Párt titkárságának tagja, a Központi Bizottság titkára bolgár részről pedig Sztanko Todorov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Borisz Velesel), a BKP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Venelin Kocev. a BKP Központi Bizottságának titkára. A vacsorán Todor Zsivkov mondott pohárköszöntőt, amelyre a vendégek nevében P. Gyemicsev válaszolt. Moszkva, (TASZSZ): A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői főparancsnokságának tervei értelmében a szovjet központi hadseregcsoport és a csehszlovák néphadsereg egységei szorosan együttmű­ködve harci feladatokat haj­tottak végre. Mint a Krasznaja Zvezda közli, ezek a hadgyakorlatok abban különböztek az elő zöektöl, hogy nagy számban vettek részt benne különbö­ző egységek és alakulatok. A hadgyakorlaton csehszlovák alakulatok szovjet parancs­nokok irányításával, a szov­jet alakulatok pedig cseh­szlovák parancsnokok irányí­tásával tevékenykedtek. A törzsek, az egységek, és a magasabb egységek a front mögötti szervek és különbö­ző szolgálati ágak egységes irányítás alatt végezték fel­adataikat. Rendkívül bonyolult vi­szonyok között hajtották vég­re a hadgyakorlatokat, a szovjet és a csehszlovák had­sereg elé tűzött feladatokat. Az úttalan hegyvidék, a gyakran változó időjárási vi­szonyok komoly erőfeszítése­ket követeltek a parancsno­koktól, a törzsektől és a sze­mélyi állománytól. A szovjet és a csehszlo­vák harcosok különböző har­ci formákban vettek részt és mindegyikben kiemelkedő katonai művészetről, magas fokú erkölcsi, pszichológiai tulajdonságokról. rendkívü­li fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot. így például az „ellenség” tömegpusztító fegyverei következményéi­nek felszámolásánál különle­ges csehszlovák alakulatok végezték el a haditechnika és a? egyik , szovjet egység személyi állománya fertőt­lenítésének feladatát. Kitű­nően együttműködtek a szovjet és a csehszlovák lé­gierők, a páncélosok, a tü­zérség, az utászok és a gé­pesített lövészek. Alekszandr MajoroV ve­zérezredes, a központi had­seregcsoport parancsnoka, a hadgyakorlat vezetője, az eredmények értékelésénél megállapította, hogy a két hadsereg harcosai magas fo­kú szervezettséget, szívóssá­got és kitartást tanúsítottak. Bebizonyították ismeretei­ket és katonai képességeiket, a törzsek pedig képesnek bi­zonyultak arra. hogy rugal­masan irányítsák a Csapato­kat. Gromiko beszéde az Október 7. kombinát dolgozóinak gyűlésén Berlin (MTI): Gromiko szovjet külügymi­niszter csütörtökön délelőtt Berlinben Paul Vernernek, az NSZEP Politikai Bizottsága tagjának kíséretében meglá­togatta az Október 7. szer­számipari kombinát berlin— weissenseei üzemét. A lá­togatás során a szovjet kül­ügyminiszter üze mi ••magygyű- \ lés keretében találkozott a gyár dolgozóival. A gyűlésen Gromiko és Paul Verner be­szédet mondott. Gromiko külügyminiszter beszédében kiemelte az NDK és a Szovjetunió teljes né­zetazonosságát korunk va­lamennyi alapvető problémá­jának megítélésében, továb­bá a szocialista, illetve kom­munista építés elvi és gya­korlati kérdéseiben. Hangoztatta, hogy az NDK nemzetközi tekintélye állan­dóan növekszik, vívmányait az egész világon elismerik. Ugyanakkor rámutatott: bizonyos időnek azonban még el kell telnie ahhoz, hogy el­hárítsák az NDK teljes nem­zetközi érvényesülésének út- jából mindazokat az akadá­lyokat, amelyekét az ellenség emelt. A szocialista országok kül­politikájáról szólva kiemelte annak békés jellegét, s hang­súlyozta, hogy ennek szelle­mében szólították fel a Né­met Szövetségi Köztársasá­got: szakítson a múlttal és hagyjon fel az európai reali­tások megváltoztatására irá­nyuló; szá nőé kaival. Reményét fejezte ki. hogy végezetül a szövetségi köz­társaságban is felismerik va­lódi érdekeiket, s a feszültség növelését célzó elképzelések helyett a békés együttműkö­désre irányuló politika kerül előtérbe. Belátják, hogy a je­lenlegi európai határok, be­leértve az NDK. Lengyelor­szág és Csehszlovákia hatá­rait, sérthetetlenek. Síkraszállt az európai biztonsági konferencia mi­előbbi megvalósítása mellett és hangsúlyozta, hogy ez az összejövetel nem csak az európai béke, hanem az egész világ békéjének bizto­sításához is nyújtana jelen­tős segítséget. Szolidaritásáról biztosítot­ta a vietnami nép és az arab országok függetlenségi har­cát AZ EURÓPAI POLITIKAI HELYZET az utóbbi hetek­ben mozgásba jött — még­pedig azon a ponton, amelj földrészünk biztonságának legfontosabb kulcsterülete: a két Németország közötti kap­csolatok terén. Március 2-án Berlinben az NSZK és az NDK kormányának megbí­zottai technikai szintű meg­beszélést tartanak. Ennek egyetlen célja, hogy végleg megállapítsák annak a meg­beszélésnek' az időpontját, amelyet Stoph, az NDK mi­niszterelnöke és Brandt nyu­gatnémet kancellár tartanak majd­E lépesnek termeszetszerű- en megvannak az előzmé­nyei. Willy Brandt január 22- én levelet intézett az NDK kormányához, amelyben ja­vaslatot tett az egyenjogúsá­gon és a megkülönböztetések mellőzésén alapuló tárgyalá­sok megindítására. E levél és a szociáldemokrata kancel­lár egyéb nyilatkozatainak értékelése útán az NDK mi­niszterelnökségi államtitkára február 12-én Stoph NDK mi- nisztereijiök levelét juttatta el Bonnba. Ebben az NDK miniszterelnöke személyes megbeszélést javasolt a nyu­gatnémet kancellárnak — mégpedig Berlinben, február 19-én, vagy 26-án. öt nap múlva Brandt válaszolt. A válasz pozitív eleme az volt, hogy a nyugatnémet kancel­lár elfogadta Stoph meghívá­sát, mindössze azt kérte, hogy a találkozó időpontját már­cius második, vagy harma­dik hetére halasszák. TERMÉSZETESEN már ez is rendkívüli jelentőségű ese­mény. Hiszen a két német állam megalakulása óta nem­hogy ilyen magas szintű ta­lálkozóról nem lehetett szó, — hanem lényegében véve nem folyt politikai eszmecse­re a két állam képviselői kö- ebből a szempontból az NSZK ma­gatartásában következett be, hiszen az NDK a maga ré­széről mindig készen állott a magas szintű politikai talál­kozókra. Az a tény, hogy a Brandt—Stoph találkozó elér­hető közelségbe került, jelzi a nemzetközi erőviszonyok változása és az európai va­lóság tényei mind kényszerí­tőbb erővel hatnak a nyu­gatnémet uralkodó körökre és kényszerű kompromisszu­mok felé sodorják őket. Emellett azonban nem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy már a levélváltás során is kitűnt: e kompromisszu­mok elsősorban formai jel­legűek és a két német állam véleménye a legdöntőbb kér­SZOVJET HETILAP CIKKE A kínai gazdasági élet a fegyverkezés árnyékában A legutóbbi hetekben a Közel-Kelettel kapcsolatos események kétségtelenül háttérbe szorították a Távol- Keletről szóló híreket. Az elmúlt órákban ez az arány megváltozott: a nemzetközi hírügynökségek csak úgy on­tották a délkelet-ázsiai vo­natkozású jelentéseket. Párizsban sor került a Vietnam-konferencia immár 56. ülésére. Erre is rányomta bélyeget az a tény, hogy Nixon — Cabot Lodge távo­zása óta — nem megfelelő szintű diplomatára bízta az amerikai delegáció vezetését és ezzel szeretné degradálni a tanácskozások fontosságát. Washingtonban egyébként is alig esik szó a párizsi tár­gyalásokról és nem is tit­kolják, hogy a megbeszélé­sek helyett a „vietnamizá- lásra”, vagyis a katonai meg­oldásra helyezik a fő súlyt. Ez kiderül egy saigoni hi­vatalos jelentés amerikai fo­gadtatásából is. A jelentés szerint a február 21-ével vég­ződött hét amerikai veszteség­listája az elmúlt esztendő hasonló időszakának listájá­hoz képest 50 százalékká! csökkent. A Fehér Ház és a state department köreiben ügy kommentálták ezt a számadatot, hogy ez már Nixon „vietnamizálási” prog­ramjának eredménye, hiszen az amerikai áldozatok csök­kenésével egyenes arányban növekszik a saigoni rezsim hadseregének veszteséglistá­ja. Az amerikaiak morális helyzete ugyanakkor tártha­A Lityeratumaja Gazeta legújabb száma adatokban bővelkedő cikkben leplezi le a kínai gazdasági élet mili- tarizálását. Mint a szovjet hetilap rá­mutat, a Kínai Népköztársa­ság fennállásának 3. évtized­be ápéséhez a kísérőzenét a nu '.eális robbantás és azok a hisztérikus felhívások szol­ga 'Mák, amelyek felszólít­ják a lakosságot „az elemi cs= sok elleni védekezésre és a háborús felkészülésre” A kínai forradalom — mu­tat rá a cikk —, amikor végzett a kizsákmányoló osz­tályok uralmával, egyúttal megsemmisítette a milita- f izmus társa dalmi-gazdasági gyökereit is. Mindamellett a marxizmus—lenlnizmus él­veivel való szakítás a Mao Ce-tung-íéle vezető csoporto­sulás fokózódó kalahdorsága és nagyhatrlmi vezér szerep: törekvései oda vezettek. tatlanabb: My Lai es más vérengzések után az Egye­sült Államok kénytelen volt .újabb tömeggyilkosságot be­ismerni. A Da Nangbari ál­lomásozó 1. számú amerikai tengerészgyalogos hadosztály szóvivője hivatalosan beje­lentette, hogy eljárást indítot­tak 5 tengerészgyalogos el­len, akik február 19-én a Da Nang-i óriástámaszponttól délre lemészároltak 16 dél­vietnami asszonyt és gyer­meket. A gyilkosok — tette hózzá 3 szóvivő — járőrszol­gálatban követték el tettü­ket, A Pentagon által is illegá­lisnak minősített gyilkossá­gok mellett folytatódnak a nagyüzemi méretekben el­követett, amerikai szemmel „legális” gyilkosságok is: B—53-es típusú óriásgépek újabb szőnyegbombázást haj­tottak Végre dél-vietnami te­rületen, a kambodzsai határ közelében, ahol 630 tonna súlyú robbanóanyagot szór­tak le. Washingtont egyébként mind jobban nyugtalanítják a laoszi hazafias erők politi­kai és katonai sikerei. Sai­gonban a délkelet-ázsiai USA-nagykövetek részvéte­lével titkos értekezletet hív­tak össze, amelyen megjelent John McCain tengernagy, a Csendes-óceán térségében ál­lomásozó amerikai erők fő- parancsnoka és Abrams tá­bornok, a Vietnamban har­coló amerikai erők parancs­noka is. Kiszivárgott értesü­lések szerint a tanácskozás egyetlen napirendi pontja: a laoszi helyzet. hogy az ötvenes éveik végén megjelent, majd pedig kivi­rágzóit Kínában a milita­ri anus. A továbbiakban a szovjet hetilap felvázolja a gazdasá­gi élet militarizálásának kö­vetkezményeit Közéjük so­rolja mindenekelőtt a kato­nai kiadások szüntelen és gyors növekedését. Becslések szerint Kínában jelenleg a háborús felkészülésre for­dítják a nemzeti jövedelem egynyolcadál, vagyis 17—18 milliárd jüant. (1957-ben a ka­tonai kiadások a nemzeti jö­vedelem egy tizenhatodéra rúgtak). 1960 és 1969 között a hádiköltségek több mint há­romszorosára nőttek. Ezek a gigászi összegek nyomasztó súlyként nehezednek áz or­szág gazdasági életére. Mint a Lityéráturnaja Ga­zeta aláhúzza: nem meglepő, hogy a Kínai Népköztársa­ságban lelassul a gazdasági fejlődés üteme, kimerülés jellemzi a népgazdaságot. Az Ipari és a mezőgazda­sági termelés sok ágazata egy helyben topog. A nyilvá­nosságra került felmérések szerint 1968-ban Kínában csupán 11—12 millió tonna acélt, 2Ö0 millió tonna sze­net, 12 millió tonna ce­mentet termel teik és 185 millió tonna gabonát ter­mesztettek. Ez kevesebb az ötvenes évek végének adata­inál. A kínai gazdaság polgári ágazatainak pangásával el­lentétben különösen figye­lemre méltó növekedést mu­tatnak a haditermelési ága­zatok, minden Mielőtt azok. amelyek a nukleáris rakéta- fegyver gyártásához kapcso­lódnak A Lityeratumaja Gazeta cikke arra is felhívja a fi­gyelmet, hogy a gazdaságj élét hadivágányokra való át­állításának keretében milita- rizalják a kínai tudományt ia A tudományos és műsza­ki káderek „krémjét” a ha­digépezet szolgálatába állít­ják. jóllehet a népgazdaság­nak sok százezer szakember­re lenne szüksége. A gazdaság militarizálásá­nak másik hatása, hogy a tömegek amúgy is alacsony életszínvonala még mélyebb­re süllyedt. A kínai sajtó szerint a beteggondozást és ápolást a maoisták az úgy­nevezett „mezitlábos orvo­sokkal” akarják megoldani. Ezek az orvosok háromhetes, „gyorstalpaló” tanfolyamot végeztek, s gyógyszert soha sem alkalmaznak. A „mezít­lábas orvosok” működésének lényege, hogy nem kapnak fizetést az államtól. A maoisták másik tényke­dés0: az állami elemi iskolá­kat fenntartás végett átadták aj üzemi munkásoknak, il­letve a falusi mezőgazdasági brigádok dolgozóinak. Mint 3 Zseámin Zsibao megje­gyezte: ezzel az állam jeisav tős összegét takarít meg, s azt védelmi költségek fede­zésére fordítja. A maoisták legújabb kita­lálásának minősíti a szovjet Cikk azt a mozgalmat, ame­lyet a gabona háború eseté­re való tartalékolásáért in­dítottak. Minden parasztot arra kényszerítenek, hogy az amúgy is szűkös fejadagból tároljon a háborús időkre A fejadag ilyen csökkentése miatt egyes helyeken nyílt lázadásokra került sor. A továbbiakban a Lityera- turnaja Gazéta megjegyzi, hogy Kínában a népgazda­ság irányításának gazdasági módszereit felváltja a gazda­ságokon kívüli kényszerítés, a termelési viszonyoknak, a munkaszervezés formáinak és a módszereinek militari- zálása. Ez legvilágosabban abban nyilvánul meg, hogy Kínában gyakorlatilag e hadsereg ellenőrzi az egész gazdasági életet. A kínai propaganda szere­ti hangoztatni, hogy Mao „stratégiái terveinek” sike­res megvalósítása céljából „két lábon kell járni”. A „koplalásra és a hábonjs ké­szülődésre” irányuló felhívá­sok megmutatják, hogy mi­lyen „két lábra” gondolnak 3 maoisták: á militarizálás- ra és a széles néptömegek nyomorára. Ilyen „lábakkal” azonban ném lehet messzire jutni — hangsúlyozza befe­jezésül a szovjet hetilap désekben még igen távol van egymástól. Annak idején a Stoph-levélben a miniszterel­nök hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokon a két ország­nak jogilag kölcsönösen el kell ismernie egymást Ugyanakkor Willy Brandt Stoph levelét kommentálva célzott arra, hogy Nyugat- Németország továbbra sem kívánja jogilag elismerni á Német Demokratikus Köz­társaságot. E lényeges kér­dés helyett valószínűleg a két állam közeledésének má­sodrendű problémáit akarja előtérbe helyezni a tárgyalás sokon. Erre mutat az is, hogy a február 17-i Brandt-levél, nem említi meg az NDK ál­lamszerződés-tervezetét, ame­lyet pedig Walter Ulbricht államfői szinten még ta­valy decemberben eljuttatott Heinemannivz, az NSZK el­nökéhez. BÁRMILYEN NAGY ESE­MÉNY IS az európai politi­kában a Brandt—Stoph ta­lálkozó előkészítése és „érint­hető közelségbe” kerülése —' a politikai lényeget tekintve az első érintkezés kilátásait illúzióktól mentesen kell szemlélni. Rendkívül határom zott íllúziómentességet mu­tat Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Polittó kai Bizottsága tagjának leg­utóbbi beszéde, amelyet a Neues Deutschland ismertet. Honecker határozottan kije­lenti, hogy a két kormányfő közti találkozásnak csak ak­kor van valóban értelme, ha olyan megállapodásra vezet, amilyet az NDK államszerző-- dés-tervezetében javasol. A* erőszakmentességre vonatko­zó nyugatnémet javaslatot Honecker, értéktelennek mi-, nősítette, ha azt nem" előzi meg az NDK nemzetközi jogi elismerése. ­így hát a Brandt—Stoph találkozó előtt még erőteljes diplomáciai tevékenység vár­ható. Ami a szocialista ' ol­dalt illeti, ebből a szempont­ból a leglényegesebbnek Gromiko szovjet külügymi­niszter berlini hivatalos lá­togatását kell tekinteni. Ez természetszerűen rendkívül komoly szerepet játszhat. Várható, hogy e találkozás során a szovjet és az NDK- külpolitika még magasabb szintre emeli azt a baráti együttműködést, amely ed-, dig is megnyilvánult az NDK és a német problémában nemzetközi jogilag is érde­kelt Szovjetunió diplomáciá­ja között A másik oldalon Brandt és kormánya alighanem két csatatéren is kénytelen har­colni. A kereszténydemokrata.;, ellenzék várható módon a következő hetekben egyre élesebb és hevesebb tárna- . dásokat intéz a szociáldemok­rata kancellár külpolitikája és mindenekelőtt az NDK-val és a Szovjetunióval történő tárgyalások továbbfolytatása ellen. Ezeket a támadásokat . Brandtnak úgy kell vissza­vernie, hogy miközben igyek­szik megtartani kormányá­nak politikai karakterét — továbbra is megtagadja az NDK jogi elismerését. Ily módon a Brandt-kormány egyszerre küzd a jobboldali nyomás és az európai valóság ellen. Ez pedig enyhén szólva nem könnyű politikai feladat. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN teljesen lehetetlen ta­lálgatásokba és jóslásokba bocsátkozni. Mindössze any- nyit lehet leszögezni, hogy a Brandt—Stoph találkozó lét­rejötte önmagában is pozitív esemény lenne. Arra azon­ban aligha lehel számítani, hogy ez a találkozó megoldja a két német állam viszonyá­nak kardinális kérdéseit. A legvalószínűbBnek az tekint­hető, hogy ez az első, magás szintű tanácskozás egy szívós. politikai harc közepette le­zajló aiégbeszéléssorozat kezdete lehet. — le a*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents