Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-27 / 49. szám
1970. február 27. KELET MAGYARORSZÁG 1 oldal JEGYZETEK 1. Sokba kerül vetési üzemként, vágj- gazdálkodási özemként működjön-e a vállalat?! A döntés halasztódik és minden marad a régiben. Felesleges feltenni a kérdést, jól van ez így? A pénz csak kevesebb lesz, s a kereskedelemben, az iparban, a szolgáltatásban, de minden területen fontos problémák megoldása késik. Még egy példa: régóta tudott, hogy a GELKA jelenlegi felkészültsége mellett nem képes ellátni a mind nagyobb igényeket. A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudják csökkenteni az igen hosszú javítási határidőket. Nyíregyházán ugyanakkor — bár ez ügyben többször is összeültek a megye illetékes szervei — nincs vállalkozó arra, hogy átvállalja a GELKA által teljesíthetetlen terveket. Kellene egy szövetkezet, vagy tanácsi vállalat, amely rádiót, televíziót, műszaki cikkeket javít. Kellene, ezen nincs vita, de ott tartunk, hogy megyénk sem él a szolgáltatásra adott központi hitelekkel, holott itt a szolgáltatás gyerekcipőben jár csupán. A megváltozott gazdaságirányítási rendszer jó dolog, sok újat, hasznosat hoz a felszínre. Érvényesülése viszont feltételezi; ne húzzák-halasszák a döntéseket, hanem meggondolt számítások alapján, de idejében és határozottan cselekedjenek! Vagyis: a kényelmes, a halogató taktikát alkalmazó „felelősök” korszaka lejárt. (K j.) Szinte minden felnőtt tudna példát mondani arra, hogy nagyon lassú, nehézkes a beruházás. Ismerős kör: van pénz, de nincs tervező, van pénz és tervező, de nincs kivitelező. Van mind a három, csak nincs anyag... és a többi. Sajnos, nem csupán ezekkel kell megküzdeni. Sok a precedens, hogy a pénz, a tervező, a kivitelező, az anyag is megvolna, de van egy újabb hiánycikk — a döntés. Késik a döntés nem egy fontos, s máris megkésett beruházásnál. Nem új, mi is megírtuk, hogy így jártunk a nyíregyházi szállodával, az autóbusz-pályaudvarral, a KÖJÁL-székház- zal, s ez a helyzet az iparcikk-áruházzal — hogy csak néhányat említsünk. Nagykállóban panaszolták a napokban, hogy egy egész évet vártak a döntésre: kapnak-e kétmillió forintot a vegyesipari vállalat fejlesztésére a megyei tanácstól, vagy nem? Pedig alaposan megindokolták a kérést. Nagy szükség van a szolgáltatásra, az érettségizett fiatalok e vállalatnál kaphatnak kedvelt szakmákat, s üzletnek sem rossz, hiszen a kétmilliós befektetés igen hamar megtérül. Több éve vajúdik az is, hogy kellene már egy megyei lakáskarbantartó vállalat Nyíregyházára. Hogy milyen nagy egy építő jellegű ilyen vállalat munkájára az igény, azt indokolják az új lakótelepek, s az, hogy hasonló tevékenységgel — főleg a városban — szinte senki nem foglalkozik. Világos tehát, hogy kellene, de évek óta azon vitatkoznak egyes megyei hivatalok, hogy költség2. Felfrissített ismeretek et tanácskozáson egyik mezőgazdász felült és azt panaszolta, hogy az elnök nem nézi jó szemmel, ha a szakembereket továbbképzésre hívják, s nem is engedi el. A korszerű gazdaságvezetés megköveteli, hogy az agrármérnökök, technikusok lépést tartsanak a fejlődéssel, hiszen ismeretes, hogy tízévenként kezd elavulni az. amit az ember a főiskolán, egyetemen tanult, ezeket az ismereteket fel kell frissíteni, kibővíteni, ti hasznosítani a gyakorlatban. Ezért szólunk a közösség érdekében és a szakemberek védelmében. A vásárosnaményi járás tsz-ei közül Í961-ben még 19 volt a mérleghiányos. Most egy sincs. Bizonyítja-e ez a szakemberek jó munkáját? Igen. De talán még kézzelfoghatóbban az, hogy amíg ez a beregi, szeszélyes talaj, a mostoha természeti viszonyok 1945 előtt kenyérgabonából alig 5—6 mázsát adott holdanként, 1968-ban éppen a szakértelem, a szorgalom eredményeként 14,30 mázsás átlaggal fizettek. Említhetem, hogy míg az átszervezés előtt 100 hold után a húsértékesítés alig 41 mázsa volt, 1968-ban már 62 mázsa. Ha nem fordítanánk annyi pénzt a szakÁ lemondás haszna Egy sóstóhegyi „üzlet“ bizonyságai A kormány ez év január elsején megszűntette a gépjavításhoz nyújtott állami segítséget, közismert nevén: az állami dotációt. Azóta, természetesen, a szövetkezetek minden javítási költséget maguk viselnek, saját zsebből fizetnek, teljes értékben. A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetői évek óta felkészülten várták a rendeletet. Maguk is tudták, hogy örökösen nem lehet állami segélyből, támogatásból élni Arra gondoltak, ha majd megjelenik a rendelet, ne érje meglepetés a gazdaságot. Nem úgy. mint ahogy ez történt nagyon sok termelő- szövetkezetben. Három évve! ezelőtt, a tagsággal egyetértésben, elhatározlak, hogy építenek egy saját gépjavító üzemet s a motor nagyjavításon kívül mindent egyedül oldanak meg. A tagság örömmel mondott le arról a részről, ami az egyént illette volna, mert maguk is tudták később megjön a lemondás haszna. A tagság „kisegített“ A szövetkezet épitőbri- gádja vállalta a szakmunkát, a tagság meg „kisegített.” Egyidőben már jó előre megkezdték a tanulóképzést, hogy időben „benépesíthessék” a műhelyeket Mire' felépült a javítócsarnok a fiatal szakmunkások is „készen álltak az indulásra.” Némi túlzással azt mondhatnám: a múlt évben, már fillérekért javították a saját gépeiket. „Az a pár millió forint, amit a gépjavítóra költöttünk néhány év alatt meg is térül” — mondotta Mezősi István, a szövetkezet elnöke. Részben azzal, hogy minden létező, kis- és nagy gépet ki tudnak javítani — a kerti kapától a kombájnig, mindent —, a motor nagyjavításon kívül semmiért nem fizetnek; másrészt pedig: maguk vállalnak bérmunkát a környező szövetkezeteiknek. Amikor nekik tetszik, mert a Vörös Csillagnak erre is van lehetősége, meg kapacitása. Azon kívül: közel van és a szállítás nem költséges. Akik eddig a szövetkezetben javíttatták a ' A Lő utca 78-ban. ahol Jakom, repedés támadt a falban, az éjjeliszekrény és a komód között. Miután a repedéseket nem én idéztem elő, az állam elküldött két szakmunkást egy allami vállalattól, hogy a repedést a falban államköltségen kijavítsák. A két szakmunkás meg is érkezett és tüstént munkához látott. Kőműveskalapáccsal végigkopogtatták a falat, s miután egy festmény is függött a falon, a falat a festmény-csendéleten át kopogtatták meg, és emiatt a festményen átszakadt két alma és a gyümölcsöstál. Kérdeztem, hogy miért nem vették le a képet a falról, mielőtt a falat kopogtatni kezdték, de azt mondták, hogy az nincsen nekik benne a fizetésükben, hogy ők képeket vegyenek le a falról, mert az nekik külön munka, amit nekik nem számolnak el. Megegyeztünk, hogy fizetek nekik száz forintot. és ennek fejében, hogyha a falon kopogtatás közben egy festményhez érkeznek, akkor a festményt leveszik a falról, azután pedig ismét visszateszik a falra. Egy óra múlva bementem megnézni, hogy hol tartanak a munkával, hát azt látom, hogy a tégla- és vakolatSomogyi Pál: Ml VAN A FIZETÉSBEN ? törmeléket a kényes, világoskék huzatú franciaágyamon keresztül hordják ki a szobából. Kérdeztem, hogy miért lépnek rá a francia- ágyra, és miért nem az ágy mellett járnak el, de azt mondták, hogy az nekik nincsen benne a fizetésükben, hogy ők kerülgessék a bútorokat, őnekik csak az van megfizetve, hogy a legrövidebb úton közlekedjenek, és az ő útjuk légvonalban. a franciaágyamon át vezet, sajnálják. Megegyeztünk, hogy kétszáz forintot fizetek nekik, és akkor különmunkában elvállalják, hogy nem az ágyamon keresztül, hanem mellette fogják a sittet elvinni, bár az egyikük megjegyezte. hogy nekik nem volna szabad különmunkát vállalni, és ebből nekik még kellemetlenségük is lehet. Éppen el akartam menni, amikor unokahugom ijedten felsikoltott, mert a két szakmunkás belépett a szabásába, ahol az unokahugom éppen öltözködött. Kérdeztem tőlük miért nem kopogtattak, de azt mondták, hogy őnekik csak az van a fizetésükben benne, hogy a falat kopogtassák, nem pedig az ajtót, de húsz forintért elvállalták: hogyha ezután az unokahugom szobáján akarnak átmenni, akkor előbb kopogtatni fognak az ajtón. Ezután gyorsan. haladt a munka, csak egy alkalommal keresett meg az egyik szakmunkás és a tenyerén. hozott egy szöget. Mutatta, hogy ez a szög a falban volt. viszont ők csak a repedést tudják elszámolni, ezért a szögért egy tízes járna nekik. Odaadtam a tízest, mert a szög csakugyan nem volt felvéve a munkalapra, a saját szememmel láttam, hogy csak a repedés volt felvéve rá. Három óra is elmúlt már, mire a repedést szépen feltárták, és egy nagy lyuk keletkezett a falon, amin keresztül a szomszéd kétéves kisfia is átjött. Akkor a szakmunkások rögtön abbahagyták a munkát, és nyugtalanul összecsomagolták a holmijukat Kérdeztem, hogy miért hagyjak abba a munkát, de megmagyarázták, hogy azonnal tisztázniuk kell. hogy ez a nyílás az én lakásomon támadt-e, vágj' pedig a szomszéd lakás falán. Mert ha ez a lyuk a másik oldal felől nézve netán a szomszéd lakás falának minősül, akkor őket nem fizeti meg senki sem, mert. ők az én lakásomra lettek irányítva. Ezért ezt tisztázniuk kell. mely esetben, ha szakértői szemlét is beütemeznek, a lyuk két-három hétig is elhúzódhat. Miután a lyuk engem is és a szomszédomat is nagyon elszomorította, tárgyalni kezdtünk a szakmunkásokkal, hogy ne hagyják abba a munkát. Végül is megegyeztünk velük, hogy a falat az én szobám felől a munkabérükből kijavítják, mi pedig a szomszéddal négyszáz-négyszáz forintot fizetünk nekik. Végre is nem kívánhatjuk meg a két szakmunkástól, hogy a lyuk másik oldala, mely nem volt a munkalapjukra felvéve, ingyen szűnjön meg. gepeiket — nem panaszkodnak. És a Vörös Csillag is jól jár. mert — amíg azelőtt maga is magas árat fizetett a javításért —, addig ma a gépjavítóval pénzt és nem rossz pénzt keres! És itt térül meg az a forint, amiről a tagok annak idején lemondtak. Időben, kényszerpihenő nélkül Hadd említsek meg két számot: amíg az állami gépjavító vállalatnál javíttatták a gépeiket átlag huszonnyolc forint órabért fizettek ma a saját műhelyükben ugyanazt a munkát átlag tizenhat forintos órabérből hozzák ki, a saját gépeiknél, de a szomszéd szövetkezeteknek is alig több ennél. Soha nem igazodnak senkihez. csak a soron következő munkákhoz. S a gépeket úgy javítják, ahogy megköveteli a munka. S így amióta saját rendszerben javítanák, a földeken soha, egyetlen egy esetben sem várt a munka — a gépre. S minden munkát, amennyiben az a gépektől függött — mindig, időben elvégeztek. Az elnök csak úgy. mellékesen jegyezte meg. hogy azelőtt esetenként, bizony, néha napokat. hónapokat vártak egy-egy gépre s ha éppen aratásról esett szó. akkor vagy így vagy úgy, de mindenképpen ráfizettek az üzletre Mert vagy nem tudtak aratni vagy idegen erőt kellett „vásárolni”, ami soha sem volt „olcsó játék A környéknek is jó Ugyanakkor nem komkurrál az állami gépjavítóval, hiszen a motorok nagyjavítását továbbra is oda adják és a gépjavító bőven vállalhat állami megrendelést, amiben a megye sem szenved hiányt. Sőt! Csak győzzék elvégezni. Jó példa a sóstóiak tevékenysége. És ezért is jó lenne, ha többen a termelőszövetkezetek vezetői közül „tanulmányoznák az eléggé újdonságnak minősíthető .orvét” s több helyen —— a féciZ» dagabb tsz-ék — megvalósítanák mindazt, amit a Vörös Csillagban láthatnak, mindenekelőtt a saját hasznukra, saját boldogulásukra és a környék szegényebb gazdaságainak a megsegítésére. A sóstói vezetők hiszik, hogy ha jól dolgoznak, kialakul a „vonzási körzet”, mert ahol jó munkát végez-' nek és nem megfizethetetlen a jó munka — oda szívesen mennek az émberek. Balogh György Bejegyzés nemcsak ünnepnapon Vietnami műszak — Brigád, a nyugdíjasnál — A Lenin-centenáriumra készül a Béke brigád Hamarosan kis házikönyvtárt rendezhetnek be a szocialista brigádok naplóiból a nyíregyházi dohánygyárban, hiszen csupán egyetlen közösségnek — a tmk-üzem Béke brigádjának — már a negyedik díszes kötésű naplójában is az utolsó oldalakat írják. A brigád krónikásai szavakba öntik, ízléses rajzokba fogalmazzák már öt éve a kollektíva hétköznapjainak és ünnepeinek eseményeit... öt év krónikáját pergetjük le a naplók lapjain.. . Kék bársonyon ötágú vörös csillag, díszíti az első naplót, melyben még 1965- ös események vannak. Alakuló brigádértekezletről szól a feljegyzés. Tíz név, asztalosok. kárpitosok, ácsok, tetőfedők és betanított munkások neved sorakoznak á papíron, majd első vállalásaik sorát jegyezték fel. s a vállalások — munkateljesítések, fegyelem, tanulás — teljesítését egy „ünnepi” bejegyzés igazolja: már az alakulás utáni évben, 1966-ban elnyerték a megtisztelő szocialista címet. 1968. tavaszán élüzemet avattak Nyíregyházán. A szocialista brigád munkahelyét. a dohánygyárát tüntették ki, s az eseményt a tmk-sok naplójában pár soros bejegyzés jelzi. A gyár egykori munkása, Benkei András belügyminiszter — aki eljött az ünnepségre — beírásával köszöntötte a Béke brigádot: „Kedves Elvtársak! A szocialista brigád munkájának eredménye igen kimagasló. Ez az alapja egész országépítő munkánknak. A további munkához sok sikert — erőt és egészséget kívánok• Vállalások következnek oldalakon át.... „A balesetek előkerülésére intem, óvom önmagamat és társaimat” — írják 1968-ban, s a vállalás nem puszta szavak hangzatos csengése: a brigádban évek óta nem történi baleset „A brigád tagjai képzik magukat” — hangzik a mondat, s a napló sok lapján olvassuk ennek igazolását. Dobinszki László a pénzügyi technikumot végzi... Három- hetenként tartanak a kis közösség munkásai továbbképzést technikusok bevonásával. .. színházba, moziba járnak együtt, filmekről vitáznak. .. aktuális kül- és belpolitikai eseményekről tartanak tájékoztatót... Vietnami műszakról szólnak újabb sorok, majd a DNFF küldöttei köszöntötték a szocialista brigádot a vietnami szabadságharcosok nevében. Az együttélés szocialista tartalmát a közös munkába ti összeforrott közösségnél olyan emberi cselekedetek is kitöltik, amelyek egyikét érdemes idézni a vörös csillagos krónikából: „Batta Sándor segédmunkás nyugdíjba merít, s előtte a brigád közös erővel rendbe hozta a kerítést a háza körül, hogy ezzel is elősegítsük nyugdíjas dolgozónk pihenését.. A nyugdíjast azóta már máskor is meglátogatták, s ő is be-bejöo az üzembe, a brigádhoz. Ismét ünnepi eseményről szól az írás. Másodszor is elnyerték a „szocialista” címet, majd a következő naplóban a harmadik ilyen sikerről olvashatunk. A negyedik napló is hamarosan betelik, de az utolsó lapokra még egy egészen friss eseményről szóló tudósítást ír a krónikás: a múlt héten pénteken ugyanis első helyezést ért el a Béke brigád a gyár- egj'ségék között — miskolci, debreceni, vásárosnaményi és nyíregyházi brigádok részvételével — rendezett vetélkedőn, a Lenin-centenárium és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. <5k képviselik a területet az iparás döntőn (salagyy emberek képzésére, a korszerű gazdálkodásra, nem lépnénk előre. S ott, ahol erre gondolnak, meg is látszik az eredményeken. A vásárosnaményi járás tsz-ei 1967-től 260 ezer forintot űzettek ki egyetemeken, főiskolákon tanuló szakemberek ösztöndíjára. Jelenleg 73 egyetemet, főiskolát és felsőfokú technikumot végzett szakemberrel rendelkeznek a közös gazdaságok. Kevés! Már most 21 mérnökre. 29 technikusra lenne szükség. Társadalmi ösztöndíjasaik száma 23, s akikkel szerződést kötöttek 13. S ők még csak a termelést irányító vezérkar. Hol a „hadsereg”, a szakmunkások? Mert nélkülük a legkorszerűbb, legjobb termelési eljárások is csak papíron maradnak. Sajnos, kevés a létszámuk. S nem panaszkodni kell, ha tanulni akarnak a tsz-tagok, a mezőgazdászok, hanem örülni. Üjra csak a naményi járást említem. Jelenleg 636 szakmunkás van a tsz-ekben. Nagyon kevés. Már a közeli években több mint ezerre lenne szükség. És ttem szabad sajnálnia a pénzt képzésükre egyetlen termelőszövetkezetnek sem, mert — kamatozik az a termelési eredményekben.
