Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

1970. február 27. KELET MAGYARORSZÁG 1 oldal JEGYZETEK 1. Sokba kerül vetési üzemként, vágj- gazdálkodási özem­ként működjön-e a vállalat?! A döntés halasztódik és minden marad a régiben. Felesleges feltenni a kérdést, jól van ez így? A pénz csak kevesebb lesz, s a keres­kedelemben, az iparban, a szolgáltatásban, de minden területen fontos problémák megol­dása késik. Még egy példa: régóta tudott, hogy a GELKA jelenlegi felkészültsége mellett nem képes ellátni a mind nagyobb igénye­ket. A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudják csökkenteni az igen hosszú javítási határidő­ket. Nyíregyházán ugyanakkor — bár ez ügyben többször is összeültek a megye ille­tékes szervei — nincs vállalkozó arra, hogy átvállalja a GELKA által teljesíthetetlen ter­veket. Kellene egy szövetkezet, vagy tanácsi vállalat, amely rádiót, televíziót, műszaki cikkeket javít. Kellene, ezen nincs vita, de ott tartunk, hogy megyénk sem él a szolgál­tatásra adott központi hitelekkel, holott itt a szolgáltatás gyerekcipőben jár csupán. A megváltozott gazdaságirányítási rend­szer jó dolog, sok újat, hasznosat hoz a fel­színre. Érvényesülése viszont feltéte­lezi; ne húzzák-halasszák a döntéseket, ha­nem meggondolt számítások alapján, de ide­jében és határozottan cselekedjenek! Vagyis: a kényelmes, a halogató takti­kát alkalmazó „felelősök” korszaka lejárt. (K j.) Szinte minden felnőtt tudna példát mon­dani arra, hogy nagyon lassú, nehézkes a be­ruházás. Ismerős kör: van pénz, de nincs tervező, van pénz és tervező, de nincs kivi­telező. Van mind a három, csak nincs anyag... és a többi. Sajnos, nem csupán ezekkel kell megküz­deni. Sok a precedens, hogy a pénz, a terve­ző, a kivitelező, az anyag is megvolna, de van egy újabb hiánycikk — a döntés. Késik a döntés nem egy fontos, s máris megkésett beruházásnál. Nem új, mi is megírtuk, hogy így jártunk a nyíregyházi szállodával, az autóbusz-pályaudvarral, a KÖJÁL-székház- zal, s ez a helyzet az iparcikk-áruházzal — hogy csak néhányat említsünk. Nagykállóban panaszolták a napokban, hogy egy egész évet vártak a döntésre: kap­nak-e kétmillió forintot a vegyesipari válla­lat fejlesztésére a megyei tanácstól, vagy nem? Pedig alaposan megindokolták a ké­rést. Nagy szükség van a szolgáltatásra, az érettségizett fiatalok e vállalatnál kaphatnak kedvelt szakmákat, s üzletnek sem rossz, hiszen a kétmilliós befektetés igen hamar megtérül. Több éve vajúdik az is, hogy kellene már egy megyei lakáskarbantartó vállalat Nyíregyházára. Hogy milyen nagy egy építő jellegű ilyen vállalat munkájára az igény, azt indokolják az új lakótelepek, s az, hogy hasonló tevékenységgel — főleg a városban — szinte senki nem foglalkozik. Világos te­hát, hogy kellene, de évek óta azon vitatkoz­nak egyes megyei hivatalok, hogy költség­2. Felfrissített ismeretek et tanácskozáson egyik mezőgazdász fel­ült és azt panaszolta, hogy az elnök nem nézi jó szemmel, ha a szakembereket tovább­képzésre hívják, s nem is engedi el. A korszerű gazdaságvezetés megköveteli, hogy az agrármérnökök, technikusok lépést tartsanak a fejlődéssel, hiszen ismeretes, hogy tízévenként kezd elavulni az. amit az ember a főiskolán, egyetemen tanult, ezeket az ismereteket fel kell frissíteni, kibővíteni, ti hasznosítani a gyakorlatban. Ezért szólunk a közösség érdekében és a szakemberek védelmében. A vásárosnaményi járás tsz-ei közül Í961-ben még 19 volt a mérleghiányos. Most egy sincs. Bizonyítja-e ez a szakemberek jó munkáját? Igen. De talán még kézzelfogha­tóbban az, hogy amíg ez a beregi, szeszélyes talaj, a mostoha természeti viszonyok 1945 előtt kenyérgabonából alig 5—6 mázsát adott holdanként, 1968-ban éppen a szakértelem, a szorgalom eredményeként 14,30 mázsás át­laggal fizettek. Említhetem, hogy míg az át­szervezés előtt 100 hold után a húsértékesí­tés alig 41 mázsa volt, 1968-ban már 62 mázsa. Ha nem fordítanánk annyi pénzt a szak­Á lemondás haszna Egy sóstóhegyi „üzlet“ bizonyságai A kormány ez év január elsején megszűntette a gép­javításhoz nyújtott állami segítséget, közismert nevén: az állami dotációt. Azóta, természetesen, a szövetkeze­tek minden javítási költsé­get maguk viselnek, saját zsebből fizetnek, tel­jes értékben. A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet vezetői évek óta felkészülten várták a rende­letet. Maguk is tudták, hogy örökösen nem lehet állami segélyből, támogatásból élni Arra gondoltak, ha majd megjelenik a rendelet, ne ér­je meglepetés a gazdaságot. Nem úgy. mint ahogy ez történt nagyon sok termelő- szövetkezetben. Három évve! ezelőtt, a tagsággal egyetér­tésben, elhatározlak, hogy építenek egy saját gépjavító üzemet s a motor nagyjaví­táson kívül mindent egyedül oldanak meg. A tagság örömmel mondott le arról a részről, ami az egyént illet­te volna, mert maguk is tudták később megjön a le­mondás haszna. A tagság „kisegített“ A szövetkezet épitőbri- gádja vállalta a szakmunkát, a tagság meg „kisegített.” Egyidőben már jó előre megkezdték a tanulóképzést, hogy időben „benépesíthes­sék” a műhelyeket Mire' felépült a javítócsarnok a fiatal szakmunkások is „ké­szen álltak az indulásra.” Némi túlzással azt mondhat­nám: a múlt évben, már fil­lérekért javították a saját gépeiket. „Az a pár millió forint, amit a gépjavítóra költöttünk néhány év alatt meg is térül” — mondotta Mezősi István, a szövetkezet elnöke. Részben azzal, hogy minden létező, kis- és nagy gépet ki tudnak javítani — a kerti kapától a kombáj­nig, mindent —, a motor nagyjavításon kívül semmi­ért nem fizetnek; másrészt pedig: maguk vállalnak bér­munkát a környező szövet­kezeteiknek. Amikor nekik tetszik, mert a Vörös Csil­lagnak erre is van lehetősé­ge, meg kapacitása. Azon kí­vül: közel van és a szállítás nem költséges. Akik eddig a szövetkezetben javíttatták a ' A Lő utca 78-ban. ahol Jakom, repedés támadt a falban, az éjjeliszekrény és a komód között. Miután a repedéseket nem én idéztem elő, az állam elküldött két szakmunkást egy allami vál­lalattól, hogy a repedést a falban államköltségen kija­vítsák. A két szakmunkás meg is érkezett és tüstént munká­hoz látott. Kőműveskala­páccsal végigkopogtatták a falat, s miután egy fest­mény is függött a falon, a falat a festmény-csendéleten át kopogtatták meg, és emi­att a festményen átszakadt két alma és a gyümölcsöstál. Kérdeztem, hogy miért nem vették le a képet a falról, mielőtt a falat kopogtatni kezdték, de azt mondták, hogy az nincsen nekik ben­ne a fizetésükben, hogy ők képeket vegyenek le a fal­ról, mert az nekik külön munka, amit nekik nem szá­molnak el. Megegyeztünk, hogy fizetek nekik száz fo­rintot. és ennek fejében, hogyha a falon kopogtatás közben egy festményhez ér­keznek, akkor a festményt leveszik a falról, azután pe­dig ismét visszateszik a fal­ra. Egy óra múlva bementem megnézni, hogy hol tarta­nak a munkával, hát azt lá­tom, hogy a tégla- és vakolat­Somogyi Pál: Ml VAN A FIZETÉSBEN ? törmeléket a kényes, vilá­goskék huzatú franciaágya­mon keresztül hordják ki a szobából. Kérdeztem, hogy miért lépnek rá a francia- ágyra, és miért nem az ágy mellett járnak el, de azt mondták, hogy az nekik nin­csen benne a fizetésükben, hogy ők kerülgessék a búto­rokat, őnekik csak az van megfizetve, hogy a legrövi­debb úton közlekedjenek, és az ő útjuk légvonalban. a franciaágyamon át vezet, sajnálják. Megegyeztünk, hogy kétszáz forintot fizetek nekik, és akkor különmun­kában elvállalják, hogy nem az ágyamon keresztül, ha­nem mellette fogják a sittet elvinni, bár az egyikük meg­jegyezte. hogy nekik nem volna szabad különmunkát vállalni, és ebből nekik még kellemetlenségük is lehet. Éppen el akartam menni, amikor unokahugom ijedten felsikoltott, mert a két szak­munkás belépett a szabásá­ba, ahol az unokahugom ép­pen öltözködött. Kérdeztem tőlük miért nem kopogtat­tak, de azt mondták, hogy őnekik csak az van a fize­tésükben benne, hogy a fa­lat kopogtassák, nem pedig az ajtót, de húsz forintért elvállalták: hogyha ezután az unokahugom szobáján akarnak átmenni, akkor előbb kopogtatni fognak az ajtón. Ezután gyorsan. haladt a munka, csak egy alkalommal keresett meg az egyik szak­munkás és a tenyerén. ho­zott egy szöget. Mutatta, hogy ez a szög a falban volt. viszont ők csak a repe­dést tudják elszámolni, ezért a szögért egy tízes járna ne­kik. Odaadtam a tízest, mert a szög csakugyan nem volt felvéve a munkalapra, a sa­ját szememmel láttam, hogy csak a repedés volt felvéve rá. Három óra is elmúlt már, mire a repedést szépen fel­tárták, és egy nagy lyuk ke­letkezett a falon, amin ke­resztül a szomszéd kétéves kisfia is átjött. Akkor a szakmunkások rögtön abba­hagyták a munkát, és nyug­talanul összecsomagolták a holmijukat Kérdeztem, hogy miért hagyjak abba a mun­kát, de megmagyarázták, hogy azonnal tisztázniuk kell. hogy ez a nyílás az én lakásomon támadt-e, vágj' pedig a szomszéd lakás falán. Mert ha ez a lyuk a másik oldal felől nézve ne­tán a szomszéd lakás falá­nak minősül, akkor őket nem fizeti meg senki sem, mert. ők az én lakásomra lettek irányítva. Ezért ezt tisztáz­niuk kell. mely esetben, ha szakértői szemlét is beüte­meznek, a lyuk két-három hétig is elhúzódhat. Miután a lyuk engem is és a szom­szédomat is nagyon elszomo­rította, tárgyalni kezdtünk a szakmunkásokkal, hogy ne hagyják abba a munkát. Vé­gül is megegyeztünk velük, hogy a falat az én szobám felől a munkabérükből ki­javítják, mi pedig a szom­széddal négyszáz-négyszáz forintot fizetünk nekik. Vég­re is nem kívánhatjuk meg a két szakmunkástól, hogy a lyuk másik oldala, mely nem volt a munkalapjukra felvéve, ingyen szűnjön meg. gepeiket — nem panaszkod­nak. És a Vörös Csillag is jól jár. mert — amíg aze­lőtt maga is magas árat fi­zetett a javításért —, addig ma a gépjavítóval pénzt és nem rossz pénzt keres! És itt térül meg az a forint, amiről a tagok annak idején lemondtak. Időben, kényszer­pihenő nélkül Hadd említsek meg két számot: amíg az állami gépjavító vállalatnál javíttat­ták a gépeiket átlag huszon­nyolc forint órabért fizettek ma a saját műhelyükben ugyanazt a munkát átlag tizenhat forintos órabérből hozzák ki, a saját gépeiknél, de a szomszéd szövetkeze­teknek is alig több ennél. Soha nem igazodnak senki­hez. csak a soron következő munkákhoz. S a gépeket úgy javítják, ahogy megkövete­li a munka. S így amióta saját rendszerben javítanák, a földeken soha, egyetlen egy esetben sem várt a munka — a gépre. S min­den munkát, amennyiben az a gépektől függött — min­dig, időben elvégeztek. Az elnök csak úgy. mel­lékesen jegyezte meg. hogy azelőtt esetenként, bizony, néha napokat. hónapokat vártak egy-egy gépre s ha éppen aratásról esett szó. akkor vagy így vagy úgy, de mindenképpen ráfizettek az üzletre Mert vagy nem tud­tak aratni vagy idegen erőt kellett „vásárolni”, ami so­ha sem volt „olcsó játék A környéknek is jó Ugyanakkor nem komkurrál az állami gépjavítóval, hi­szen a motorok nagyjavítá­sát továbbra is oda adják és a gépjavító bőven vállalhat állami megrendelést, amiben a megye sem szenved hiányt. Sőt! Csak győzzék elvégezni. Jó példa a sóstóiak tevé­kenysége. És ezért is jó len­ne, ha többen a termelőszö­vetkezetek vezetői közül „ta­nulmányoznák az eléggé új­donságnak minősíthető .or­vét” s több helyen —— a féciZ» dagabb tsz-ék — megvalósí­tanák mindazt, amit a Vö­rös Csillagban láthatnak, mindenekelőtt a saját hasz­nukra, saját boldogulásukra és a környék szegényebb gazdaságainak a megsegíté­sére. A sóstói vezetők hiszik, hogy ha jól dolgoznak, kia­lakul a „vonzási körzet”, mert ahol jó munkát végez-' nek és nem megfizethetetlen a jó munka — oda szívesen mennek az émberek. Balogh György Bejegyzés nemcsak ünnepnapon Vietnami műszak — Brigád, a nyugdíjasnál — A Lenin-centenáriumra készül a Béke brigád Hamarosan kis házikönyv­tárt rendezhetnek be a szo­cialista brigádok naplóiból a nyíregyházi dohánygyárban, hiszen csupán egyetlen kö­zösségnek — a tmk-üzem Béke brigádjának — már a negyedik díszes kötésű nap­lójában is az utolsó oldala­kat írják. A brigád króniká­sai szavakba öntik, ízléses rajzokba fogalmazzák már öt éve a kollektíva hétköz­napjainak és ünnepeinek eseményeit... öt év krónikáját perget­jük le a naplók lapjain.. . Kék bársonyon ötágú vö­rös csillag, díszíti az első naplót, melyben még 1965- ös események vannak. Ala­kuló brigádértekezletről szól a feljegyzés. Tíz név, aszta­losok. kárpitosok, ácsok, te­tőfedők és betanított munká­sok neved sorakoznak á pa­píron, majd első vállalásaik sorát jegyezték fel. s a vál­lalások — munkateljesítések, fegyelem, tanulás — teljesí­tését egy „ünnepi” bejegy­zés igazolja: már az alaku­lás utáni évben, 1966-ban el­nyerték a megtisztelő szoci­alista címet. 1968. tavaszán élüzemet avattak Nyíregyházán. A szocialista brigád munkahe­lyét. a dohánygyárát tüntet­ték ki, s az eseményt a tmk-sok naplójában pár so­ros bejegyzés jelzi. A gyár egykori munkása, Benkei András belügyminiszter — aki eljött az ünnepségre — beírásával köszöntötte a Bé­ke brigádot: „Kedves Elvtársak! A szo­cialista brigád munkájának eredménye igen kimagasló. Ez az alapja egész országé­pítő munkánknak. A további munkához sok sikert — erőt és egészséget kívánok• Vállalások következnek ol­dalakon át.... „A balesetek előkerülésére intem, óvom önmagamat és társaimat” — írják 1968-ban, s a vállalás nem puszta sza­vak hangzatos csengése: a brigádban évek óta nem tör­téni baleset „A brigád tagjai képzik magukat” — hangzik a mondat, s a napló sok lapján olvassuk ennek igazolását. Dobinszki László a pénzügyi technikumot végzi... Három- hetenként tartanak a kis kö­zösség munkásai továbbkép­zést technikusok bevonásá­val. .. színházba, moziba járnak együtt, filmekről vi­táznak. .. aktuális kül- és belpolitikai eseményekről tartanak tájékoztatót... Vietnami műszakról szól­nak újabb sorok, majd a DNFF küldöttei köszöntöt­ték a szocialista brigádot a vietnami szabadságharcosok nevében. Az együttélés szocialista tartalmát a közös munkába ti összeforrott közösségnél olyan emberi cselekedetek is kitöltik, amelyek egyikét érdemes idézni a vörös csil­lagos krónikából: „Batta Sándor segédmun­kás nyugdíjba merít, s előt­te a brigád közös erővel rendbe hozta a kerítést a há­za körül, hogy ezzel is elő­segítsük nyugdíjas dolgo­zónk pihenését.. A nyugdíjast azóta már máskor is meglátogatták, s ő is be-bejöo az üzembe, a brigádhoz. Ismét ünnepi eseményről szól az írás. Másodszor is el­nyerték a „szocialista” cí­met, majd a következő nap­lóban a harmadik ilyen si­kerről olvashatunk. A ne­gyedik napló is hamarosan betelik, de az utolsó lapokra még egy egészen friss ese­ményről szóló tudósítást ír a krónikás: a múlt héten pén­teken ugyanis első helyezést ért el a Béke brigád a gyár- egj'ségék között — miskolci, debreceni, vásárosnaményi és nyíregyházi brigádok részvé­telével — rendezett vetélke­dőn, a Lenin-centenárium és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. <5k képviselik a területet az iparás döntőn (salagyy emberek képzésére, a korszerű gazdálkodás­ra, nem lépnénk előre. S ott, ahol erre gon­dolnak, meg is látszik az eredményeken. A vásárosnaményi járás tsz-ei 1967-től 260 ezer forintot űzettek ki egyetemeken, főis­kolákon tanuló szakemberek ösztöndíjára. Jelenleg 73 egyetemet, főiskolát és felsőfokú technikumot végzett szakemberrel rendel­keznek a közös gazdaságok. Kevés! Már most 21 mérnökre. 29 technikusra lenne szükség. Társadalmi ösztöndíjasaik száma 23, s akik­kel szerződést kötöttek 13. S ők még csak a termelést irányító ve­zérkar. Hol a „hadsereg”, a szakmunkások? Mert nélkülük a legkorszerűbb, legjobb ter­melési eljárások is csak papíron maradnak. Sajnos, kevés a létszámuk. S nem panasz­kodni kell, ha tanulni akarnak a tsz-tagok, a mezőgazdászok, hanem örülni. Üjra csak a naményi járást említem. Jelenleg 636 szak­munkás van a tsz-ekben. Nagyon kevés. Már a közeli években több mint ezerre lenne szükség. És ttem szabad sajnálnia a pénzt képzésükre egyetlen termelőszövetkezetnek sem, mert — kamatozik az a termelési ered­ményekben.

Next

/
Thumbnails
Contents