Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
Vasárnapi melléklet Forgófotel és nézőpont Panaszkodó munkásunkból a keserűség akkor ömlött ki, amikor az elmúlt hideg — havas napokban egy hétig a szabad ég alatt kellett a szerelővel gépkocsiját javítani. Utána kifázott, egy hétig nyomta az ágyat. Évek óta így van. Ha nem esik le a lábáról, szóvá sem teszi, meg sem említi, mert különben elégedett a fizetésével, s hiába hívták már több helyre, 6 maradj Panaszkodás közben is újra-újra kijelentette, nincs őneki ott semmi baja, megfizetik. De ez alkalommal mégis bosszúsabb volt a szokottnál. És ezt elsősorban nem is a fedett szerelőszín hiánya, s talán nem is a betegsége váltotta ki belőle, hanem a hangnem, ahogyan reagáltak észrevételére. Ajtót mutattak neki. Ott benn ekkor pillantotta meg azt a sötét, műbőrhuzatú forgófotelt az igazgatói irodában. És kiszaladt a száján: „Ha van két és fél ezer forint erre, miért nem gondoskodnak emberi körülményekről a munkához?” Ellenszenvet váltott ki benne? Lehet. Bosszús volt? Elképzelhető és elfogadható, hiszen beteg lett. Beteg és kevesebb pénz jutott egy hétig a családjának. De semmi esetre sem mondható, hogy vezetőellenes. Nem, mert különben nem becsülné és tisztelné az igazgatóját, aki munkásemberként kezdte, tanult, s így jutott el a vezetői posztig. Valamit azonban mégis tükröz ez a forgófotel- szemlélet. Igaz egyedi eset, nem lenne helyes általánosítani, de felfigyelni érdemes. Márcsak azért is, mert látni és tudni kell, hogy a fizikai dolgozók is mind kritikusabb szemmel vizsgálják: munkájuk eredményét mire költik. És ezt a kritikai légkört, az üzemi demokrácia elvének érvényesítését erősíteni kell. Önkontroll ez. megvédi a vezetőket a kellemetlen tévedésektől. Tudok olyan esetről is. amikor új székházba költözött a hivatal, s a vezetőnek kedveskedésből, tiszteletből olyan szobát rendeztek be, hogy amikor meglátta, nem akart beleköltözni. így kénytelenek voltak kicserélni, s szerényebb bútorokkal berendezni. Tükrözre valamilyen lényeges szemléletbeli különbséget a két eset? Lényegeset ugyan nem, de valamit jelez. Nézőpontot. Azt, hogy ki, hogyan közelít meg egy-egy problémát, mi az, ami elsődlegesen foglalkoztatja a vezetőt: az embereit, a munkások gondjai, életkörülményei, vagy elsősorban saját maga. Persze messzemenő következtetést helytelen lenne levonni az első esetből is. Legyen-e forgófotelja az igazgatónak? Legyen. Munkáját, kényelmét az ő körülményeit szolgálja. De legyen megfelelő a fizikai munkások ellátása, gondoskodjanak jól fűtött munkahelyekről, anyagi-erkölcsi elismerésükről, s ez párosuljon ernbér'i nánggair ölyaá légkörrel, amely Vezetők és munkások között elvszerü, s az eredményekben jut kifejezésre. Ez a párt és a mi munkáspolitikéftk helyes nézőpontja. De ha a munkás azt látja, hogy az irodaiak kényelméről, munkafeltételeiről gondoskodnak, ők pontosan kapják a fizetést, de neki szaladgálnia kell szerszámért, kiabálni anyagért, meleg helyiségért, akkor nem csak a kedve megy el a munkától, de közben felszökik a vérnyomása is. S nem kell vezetőellenesnek lennie, hogy kifakadjon. És ezt joggal teszi. . ’ V- \ Sok szó hangzik el mostanában arról, hogy laza a munkafegyelem. Keresik-e ennék mélyreható okait? Mert a fegyelmezett, jó munka első feltétele a munka helyes szervezettsége. Ez viszont elsősorban a Vezetőktől függ. Éppen úgy, mint a kellemes, vagy kellemetlen légkör, amelyet maguk körül kialakítanak. Mindkettő attól függ, hogyan szervezik meg, hogyan biztosítják ennek és annak a feltételeit. Minél maradibb egy üzem, annál nagyobb a fegyelmezetlenség. És itt a maradiságot, nem elsősorban a technikai feltételek korszerűtlenségén, elavultságán értjük, hanem magán a szemléletmódon, a vezetési stíluson, mely persze elválaszthatatlan az ósdi technikától, mély tükrözi azt. A valóságtól, a mi munkáspólitikánktól élrugasz- kodott felfogásnak nagy az ára. Szinte nem is mérhető, értékekben ki sem fejezhető, hiszen egy-egy meggondolatlan intézkedésnek beláthatatlan kövét- kezményei lehetnek. Nem véletlenül említette Kádár elvtárs egyik legutóbbi beszédében, hogy ne okozzunk felesleges bosszúságot az embereknek, elég annyi, amennyit az élet produkál. Sajnos, égyésék erről feledkeznek meg, s tetézik az élettel együtt járó kellemetlenségeket azokkal, amelyeket maguk követnek el mások, elsősorban a munkásemberek rovására. Pártunk politikája nyílt, őszinte, a munkásosztály politikája. Az új társadalmi rend nem csak általában épül, hanem minden munkahelyen. És ez az a szemléletmód, amelynek érvényesülnie keli felfogásunkban, egész tevékenységünkben. Ha a munkás ott, saját munkahelyén elégedett, akkor helyes a vezetési módszerünk, de ha nem, akkor bosszankodik, elégedetlensége hatványozódik, s kihatással van társadalomfelfogására is. Nem lehet hát közömbös egyetlen vezetőnek sem, hogy környezetében — éppen az általa érvényesülő vezetési elvek eredményeként ki, hogyan vélekedik erről vagy arról az intézkedéséről. Jó szívvel es akarattal egy etért-e véle, vagy ellenzi. Igen. mert a munkás az üzemben nem csak alkalmazott, hanem tulajdonos is! És elsősorban tulajdonos. Erről egy percre sem szabad megfeledkezni. Farkas Kálmán KÖZNAPI DOLGOK Háromezer forint jutalmat kapott egy fiatal technikus az újításért. Jól járt a gyár is, a fantázáadús ötlet évenként több száz ezres hasznot hajt. ■ örült volna is a sikernek a fiatalember, ha a munkatársai nem néznek rá napokig gyanakvóan, s ha nem beszélnek annyit a háta mögött. „Ki kérte meg rá? Mennyi pénzt elvitt most a jutalomkeretből!” Egyszóval: irigyelték s ezt éreztették is vele. Nemreg történt aztán, hogy c szőkébb kollektíva egyik lúgja négy találatot értél a lottón. Egekig csapott a munkatársak öröme, csodálták kollegájukat, akit ilyen szerencsés, ügyes kézzel ajándékozott még a sors. Aki csak tehette, sietve gratulált neki, az ünnepeknek, aki egyszeriben kiemelkedett az észrevétlen szürkeségből. *.. A fiatal technikus nem indokolta meg, miért hagyja él .a gyárat. Csak kilépett* mekkorái fiatalember' csupa tízessel fizeti ki a frissen vásárolt táskarádió árát. A pénztáros hosszasan, gondosan megszámolt^ a több szájat kitevő pénzt, aztán blokkolt s ftalán mert ebben is versenyt hirdettek) mosolygott a „kedves vevőre”... A kedves fiatal vevőre, aki előző éjszaka betört több helyre és: ilyen úton jutotta tízesekhez, { • Rendőrségi tudósításban olvastam a minap, fel sem tűnt az egyik áruházban, hogy egy szinte még gyérAzt már csak hallottam, hogy X munkahelyen évekig milyen gavallér volt oa 'egyik munkatárs, ö volt 4 névnapok legfőbb szervezője* ha valahol fogyasztás után fizetni kellett, őt nem lehetett megelőzni; ő mindig -nagyvonalúan rendezte a dolgokat, mint akinek mitsern szániítunak azok' a százasok. Szinte hozzászoktak a kollegák, így tartották természet lesnek. ■ S nemrég általános csői dálkozás. hatalmasodott d vatamennyiükön, • amikor ki» derült, hogy a gavallér kot* lega. tízezrekre rúgó összegeket sikkasztott el a rábízott per.zbőL „Ki gondolta volna róla” — hangzik el a rés» vétteli sajnálkozás. Tényleg: vajon ki gondolhatott volna erre? A, 9> ÉPÜL A NYÍREGYHÁZI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA ELŐADÓI TANSZÉKE. vl Elek Emil fehM _y 11 11
