Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

S rMá!

SSLET MAGYABOBSZA«

TSW. fefcruür !#.

Külpolitikai összefoglaló

Of! Brandt válasza Stophnak

i Nixon külpolitikái tárgyú üzenete

a kongresszushoz

A szerdai nap egyik legérdekesebb eseménye kétségtelenül az a telexüzenst volt, amelyet Bonn juttatott el Kohlnak, az NDK államtitkárának. Ez tartalmazza Willy Brandt kancellár válaszát az NDK miniszterelnökének, Willi Stophnak legutóbbi levelére. Brandt elfogadta Stoph berlini meghívását, csak időpontmódosítást kért, február helyett március második, vagy harmadik hetében akar menni (Februárban ugyanis tart a Bundestag költségvetési vitája, március elejére pedig Londonba hívták meg Brandtot.)

Brandt válaszának elküldésével egyidőben a bonni kormány nyilatkozatot tett közzé, miszerint a kancellár által kifejezésre juttatott tárgyalási készség kísérletet jelent a két német államot érintő olyan kérdések megvitatására. amelyek közelebb hozzák, nem pedig elválasztják őket

Amennyiben tehát márciusban Berlinben sor kerül a Stoph—Brandt tárgyalásra, úgy ez lesz 20 év óta az első ilyen magas szintű találkozó az NDK és az NSZK között. Mint ahogy két év óta először fordult elő az is, hogy egy vezető nyugatnémet államférfi nyilvánosan megbírálja az NSZK iskoláiban használt reakciós történelem- könyvet. Ezt tette most Gustav Heinemann bonni államelnök. „Nagyszerű szavak, szükség volt erre az önkritikára. Jobb későn, mint soha! Most már csak azt várjuk, hogy az NSZK elnökének bíráló szavai nyomán

valóban gondosan es kritikusan helyreigazítják a nyugatnémet történelemkönyveket” — így kommentálta a hírt a varsói Trybuna Ludu.

Külpolitikai témájú üzenetet intézett szerdán Nixon elnök az amerikai kongresz- szushoz. Az amerikai — és 3 világ — közvéleményt a kérdéscsoportok közül természetesen a vietnami probléma érdekli a legjobban. Nixon arról beszélt, hogy nehéz döntések előtt áll: miközben az USA fokozatosan csökkenteni kívánja lekötöttségét az ázsiai szárazföldön (ez lenne a háború „vietnami- zálása”), ugyanakkor továbbra is eleget tesz szövetségesei iránt vállalt szerződéses kötelezettségeinek. Ez jelentené viszont az amerikai csapatkivonások csigalas- suSágú üteme fenntartását?

Goodpaster tábornok, az Európában állomásozó amerikai haderők főparancsnoka is nyilatkozott, mégpedig a washingtoni képviselőházban. Szerinte az Európában állomásozó amerikai NATO-esa- patok nagyobb arányú csökkentése „veszélybe sodorná az USA biztonságát”. Adós maradt annak meghatározásával. hogy ugyan ki fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát Európában? Nehéz is erre komolyan válaszolni, minthogy — senki sem fenyegeti. Akkor viszont ennek kellene levonni a konzekvenciáit és csakugyan kivonni a jenki csapatokat Európából. Ehhez azonban Goodpaster tábornoknak nyilván nem fülik a foga.

U Thant beszéde a leszerelési értekezlet szerdai ülésén

Genf, (MTI):

A Nemzetek Palotájának nagy tanácstermében megtartott ülésen Alva Myrdal asszony, a svéd leszerelési küldöttség miniszteri rangú vezetője elnökölt. Üdvözölte az ENSZ főtitkárát és felkérte érdeklődéssel várt beszédének megtartására.

Az ENSZ főtitkára beszéde bevezetőjében üdvözölte a leszerelési bizottság tagjait abból az alkalomból, hogy új ülésszakot kezdtek, amely egybeesik az ENSZ által meghirdetett „leszerelési évtized” indulásával. Külön üdvözölte azt a nyolc államo* amely a tavalyi ülésszak végén került a leszerelési bizottságba.

Az ENSZ főtitkára többel: között szorgalmazta az atomsorompó-egyezmény mielőbbi hatályba lépését, a tengerfenék demilitarizálását, a vegyi és baktériumfegyverek alkalmazását betiltó 1925- ös genfi jegyzőkönyv aláírását. illetve ratifikálását mindazok részéről, akik ezt még nem tették meg.

A főtitkár utalt arra, hogy az ENSZ-közgyűlés első ízben ajánlott a leszerelési bizottság figyelmébe olyan kérdéseket, mint a radiológiai hadviselés tudományos és műszaki vonatkozásainak elemzése a leszerelés szempontjából, valamint a gáz- centriíugás urániumdúsítási módszer katonai célokra való felhasználása.

Az ENSZ főtitkára hangsúlyozta:

Komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy az összes nukleáris hatalmakat megnyerjék a leszereiesi munkában való cé&zv ítélnék. Beszédét azzal

zarta, hogy a leszerelési bizottság vezesse eredményes irányba a „leszerelési évtizedet” és törekedjék „történelmi fordulatra a nemzetközi békéért és biztonságért folytatott hosszú harcban”.

A leszerelési bizottság szerdai ülésének zárt ajtók mögött megtartott második felében Alva Myrdal asszony, a svéd leszerelési fődelegátus mondott majdnem egyórás beszédet

A leszerelési bizottság következő ülését csütörtökön délelőtt tartja.

Rasszer-interjú a Le Monde-itan

Párizs (MTI) :

Lehetséges a tartós béke, de csak altkor, ha Izrael kiüríti az elfoglalt arab területeket és elfogadja a Palesztinái menekültek ügyének rendezését — jelentette ki Nasz- szer, az EAK elnöke abban az interjúban, amelyet a Le Monde kairói tudósítójának, Eric Rouleaunak adott és amelyet a lap szerdai számában közölt.

Nasszer elmondotta többek között, hogy egyetlen egyiptomi sem akarja a háborút pusztán azért, mert szeret háborúskodni. A háborút az izraeliek kényszerítik ránk. Pedig ez a háború súlyos megpróbáltatásokat okoz mindkét népnek — mondotta.

Nasszer hangsúlyozta: nem tárgyalhatunk mindaddig az izraeliekkel — amíg ők megszállva tartják az egyiptomi terület 20 százalékát, Jordánia területének 70 százalékát és Szíria területének 15 százalékát. Ilyen körülmények között a tárgyalások nem békéhez, hanem feltétel nélküli kapitulációhoz vezetnének.

A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokról az EAK elnöke megállapította, hogy azok egyedülállóak a maguk nemében. Az oroszok felét elengedték fennálló tartozásainknak — mondotta. A többire fizetési könnyítéseket adtak. Nem kísérlik meg, hogy befolyásoljanak bennünket döntéseinkben és az az 5000 szakember, akiket a asszuá- ni gát építésére hozzánk küldtek. sohasem kísérelte meg, hogy marxista propagandát folytasson, bár én magam nem állok ellenségesen szemben ezzel az ideológiával és rendkívüli módon csodálom Lenint — mondotta. Az oroszok soha semmit sem kértek segítségükért cserébe. Mindezt azért teszik, mert ők is, akárcsak mi, ellenségei az imperializmusnak és szívesebben látnak bennünket iüg- gétlelí^álláftrfeírii, mint az amerikaiak és az angolok igájában? Rtrfumev. .«wit»»

Kelet—nyugati kapcsolatok

„Érdekelve vagyunk a megbeszélésekben” — ez a főcíme a bonni szociáldemokrata kormánypárt lapja, a Vorwärts 1970. február 12-i vezércikkének. Az alcím pedig így hangzik: „A moszkvai és a varsói megbeszélések időközi mérlege”.

„Az ötvenes évek erőpolíti- kai és hidegháborús tendenciája után a hatvanas években a CDU keleti politikája alkalomszerű és félénk ty'- sérletei abból a téves értékelésből indultak ki, mintha a potenciális vitapartnereket egymással szemben ki lehetne játszani. A Brandt— Scheel kormányzat ezt nem teszi” — írja a Vorwärts és hozzáteszi: „a Kreml kapuján kopog (a Brandt-kormány — a szerk.) miközben egyidejűleg tárgyalásokat javasol Lengyelországgal és a Német Demokratikus Köztársasággal”.

„Ha az NSZK és Lengyelország viszonylatában még nem is lehet áttörésről beszélni, de jelentős kezdetről minden bizonnyal” — hangzik a vezércikkben, majd a következőkben foglalja össze nézetét: „Senki sem mondhatja meg előre, hogy a nézetek közel hozása vagy egyenlő nevezőre hozatala lehet.séges-e? Még nehéz és fáradságos az út.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung így ir: „A bonni küldöttség, a lengyel kor- mámljtál folytatott első hivatalos tárgyalások után illúziók-. nélkül, de telve biMagyar felszólalás

a nők társadalmi szerepével foglalkozó moszkvai nemzetközi tanácskozáson

Moszkva (MTI):

Szerdán folytatta munkáját Moszkvában a Lenin- centenárium jegyében megnyílt nemzetközi tanácskozás, amelynek témája a nők társadalmi szerepe, valamint a nőkérdés megoldásának tapasztalatai a szocialista országokban.

A konferencia nemzetközi hallgatósága nagy érdeklődéssel fogadta Ortutay Zsuzsának, a Magyar Nők Országos Tanácsa titkárának felszólalását. A magyar delegátus hangsúlyozta: a nő helyzete a társadalomban, a munkában, a közéletben elválaszthatatlan a nő helyzetétől a családban. Párhuzamosan kell a felmerült problémákra megoldást találni, különben nem jöhet létre harmónia.

Ortutay Zsuzsa aláhúzta a családról szóló lenini útmutatás jelentőségét.

zalommal utazott el Varsóból. A lengyel külügyminisztériumban folytatott kétnapos megbeszélések eredménye egyelőre mindössze az a döntés, hogy a véleménycserét március második hetében Varsóban folytatják. Ah: ettől a hivatalos találkozótól megállapodás-szöveget, szerződéstervezetet, vagy a megegyezés formájára vonatkozó megfogalmazott megoldási javaslatokat várt, az bizonyára soványnak találja ezt az eredményt. Ámde ilyen látványos ütem a német— lengyel tárgyalásokon, amelyeket most indítottak el, és bizonyos szakaszokban folytatnak majd, tekintettel a bonyolult problémákra, sem hihető, sem hasznos nem lenne és csak megnehezítené a két állam közötti kapcsolatok normalizálódásának tényleges folyamatát. A tárgyaló felek döntése, hogy a véleménycserét ugyanazzal a személyi összetétellel és Ugyanazon a bei yen négy héí múlva folytatják, a kapcsolatok normalizálására irányuló kétoldalú, s a jelek szerint őszinte fáradozásoknak bizonyos folyamatosságot kölcsönöz”.

A Zyeie Warszawy lengyel lap „Moszkva—Varsó—Berlin” című hírmagyarázata a többi között ezeket írja: „A nyugatnémet kormány politikai megbeszéléseket folytat a Szovjetunióval,*':a vélfemány-' csere újabb fordulójára készül- -Lengyelországgal...- Ezek; az NSZK politikájában eddig szokatlan események először juttatták kifejezésre a bonni kormány párbeszédkészségét a szocialista országokkal, köztük az NDK-val, S egyben olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek érzékeltetik, hogy a Brandt-kor- mánv valóban új vágányokra óhajtja helyezni keleti politikáját”.

„Az Odera—Neisse-hatar elismerése szerepel a napirenden. Álláspontunk egyértelmű és világos” — fűzi hozzá a kommentátor és leszögezi: „Bonn e kérdésben hozandó döntése, a moszkvai tárgyalás és a két német állam viszonya rendezésének lehetősége között logikus kapcsolat van. A szocialista közösség országainak értékelése és nézete e kérdésekben teljesen azonos és ami talán

még foltosabb: távlataiban

teljesen egyformán ítélik meg a német kérdést. Ebben van erőnk, amivel a bonni politikának egpre jobban számolnia kell” — állapítja meg a Zyeie Warszawy.

A svájci Die Weltwoche nagy elismeréssel ír a moszkvai tárgyalásokon részt vevő NSZK küldöttség vezetőjéről, Egon Bahról. „Bonn szürke eminenciásáról”, akit „a merész tervek mindig elbűvöltek”.

„Ä német politikában széles perspektívára lenne szükség ezért meg kell barátkoznia a még megfoghatat- lannak, sőt utópisztikusnak tűnő változásokkal a világpolitikában és ezért minden lehetőséget, sőt még a lehetetlennek tűnő dolgokat is „meg kell játszania”. Mindez éppen ellentéte a kényelmes illúziókba való begubózásoknak — írja a Die Weltwoche Aki nem fogadja el egyszerűen a valóságot olyannak, amilyen, hanem felteszi a kérdést, hogyan és milyen irányban kell megváltoztatni, az nem szükségszerűen romantikus, és ezért még távolról sem vesztette el a talajt lába alól”.

A svájci Die Tat „Willitől Willynek” című bonni tudósítói jelentésében ismerteti Willi Stoph NDK miniszter- helyettes Willy Brandtnak, az NSZK kancelláriának küldött levelét és kiemeli, hogy az NSZK kormánya a moszkvai és varsói tárgyalásokon készített időszaki mérlegéből, bár gyors eredményekre nem számítanak, azt a következtetést vonta le, hogy a megbeszéléseket folytatni kelL

A Frankfurter Zeitung olyan értelemben ír, hogy „Brandt megjelenése Kelet- Berlinben az NDK elismerésének realitását jelentené”. „Jóllehet az új kancellár kormánynyilatkozatban a kommunista német állam el nem isme l séről beszél”. A cikk a látogatásban „a kör négyszögesítésére” irányuló törekvést lát.

A francia Le Monde február lö-i kettős számának vezércikkében visszatért „Németközi csúcs” címmel a kérdésre és ah"* állítja: „NSZK

kancellár első látogatása a berlini fal másik oldalán látványosan mutatja, hogy a dolgok megváltoztak Bonnban”.

Üzenet Vietnamból

III. Az ország sebei

A mai s a holnapi Vietnam jeliemző jegyeit gyűjtögettem utam során. De lehet-e hallgatni arról, ami itt az utóbbi években volt? Nem, s azért sem, mert hiszen mai életüket, gondjaikat is csak ezzel együtt érthetjük meg igazán.

Ügy mondták, egész napot út vár ránk, jó, ha reggel minél korábban elindulunk. Még csak szürkült, amikor már Hanoi külső negyedében jártunk, till a műszaki főiskola modern épületegyüttesén. Az utazás kilenc órán át tartott. Előbb —- körülbelül Thanh Hoáig — elég jó úton, később azonban már mindenütt megsokszorozódtak az amerikai támadások nyomai. Long, a sofőrünk szinte egész idő alatt, míg Vinhbe nem értünk, manőverezni kényszerült az öreg Volgával.

A főútvonalat —- egyes exponáltabb részein kúlöoő»

sen — hosszú szakaszon szétbombázták az amerikaiak. A krátereket ugyan jórészt már betemették, peremükön mégis gyakran perdült a gépkocsi kereke. Integettünk az útépítőknek akik kalapáccsal aprítják a követ, s a váüukra vetett rúd két végén, kosárban hordják a zúzalékot Ez á teher általában hatvannyolcvan kilogramm. Az Útépítők javarészt csúcsos ka- lapú lányok, s idősebb, de fáradhatatlan asszonyok. Némelyiküknek csak a szeme villant felénk, mert a kalap alatt szorosra zárt kendővel védekeznek a felszálló par ellen. Másutt úthenger gördül a szétterített kavicsszőnyegre. Odébb kész az üt egy szakasza ismét gázt adnak a hatalmas teherautók vezetői

Olykor egészen más útvonalon haladtunk, mint ahol eredetileg az 1. számú út

futott: A hirtelen magasba szökő hegveK között, a szétnyíló lapályon, folyó — vagy éppen csak folyócska — medrében surran a víz a tenger felé. Ilyen helyen nem egyszer láthatóan megszakad az út, s mi nagyot kanyarodunk egy vörös földúton, a sziklák alá, vagy a töltésről le, buckákon át, — az alkalmi hídhoz. Mindösz- sze egy helyen kellett kompra szállnunk, egyébként az. újjáépítés alatt lévő hidak mellett ott sorjázik az ideiglenes átjáró is. (Már a bombázások idején így volt ez: egy-egy légitámadás után röviddel ismét átjutottak a folyó® a szállítmányok). Egyetlen teljes épségében megmaradt hidat sem láttam. Még a sokat emlegetett Thanh Hoa-i vasúti-közúti híd is, amelyiken pedig egyáltalán nem szakadt meg az összeköttetés (e? nem annyira csodának, mint inkább az erős legelhárításnak köszönhető) ott őrzi vastraverzein a lövedékek, repeszdarabok ütötte sebeket.

A vasúti sínpáron személy- vonat fut. Hogy azonban mi lehetett itt egy-két esztendővel ezelőtt, arról a látvány tanúskodik Égre görbült sindarabok, kiégett mozdony, néhány vagon meztelen váza (ennyi maradt egy-egy szerelvényből) — dél fele vivő utamon minduntalan visszatérő kép.

Gyakran látni buddhista vagy katolikus templom romját. Azt hiszem, jellem zően mutatja ez is, mennyire nem válogattak a cél pontokban az amerikai légi kalózik. Az amerikai légiére támadásai nyomán az orsza testén ütött sebek nemcsak arról beszélnek, hogy enne 3 népnek nem adják olcsón a boldogságot, a szabadsá got. A francia gyarmatosítók annak idején a vietnami nép nyakán ültek, szipo'yoz- ták az országot, s ehhez kegyetlen rendet igyekeztek tartani. A? amerikaiak sokkal ^korszerűbb’ hadigépezete a tömegpusztítástól és a mezőgazdasági kultúra kiirtásától sem riad vissza.

A forradalmi tűzben meg- arélozódott vietnami nép pedig történelmi példabeszédben szól a mához. A Bach Dang folyó partján, amikor a kompra vártunk, hallottam a példabeszédet:

Nagy hajóhaddal jött egykor a hatalmas kínai sereg az ország ellen. A vietnamiak karókkal tűzdelték tele a Bach Dang folyo medrét; a cölöpök hegyes vége éppen csak eltűnt a víz felszíne alá. A kínai hajóhad szinte teljesen megsemmisült, A ietnamiak azonban biztosították az ellenségnek a lehetőséget, hogy presztízsének elvesztése nélkül hagyhassa •I a csatateret Ezt üzeni —r nagyságát is izonyítva — e nép a legnagyobb imperialista hatalomnak, a korszerű hadsereggel rendelkező Amerikai Egyesült Áramoknak. Megszívlelendő példabeszéd.

Következik A főniJEváre*;

Jenkei Jáaa#