Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

Fr MAGYARriRCT S.Q 1970 február S. 3. dt99dt Negyven éve a népért A vietnami nép évszáza­dos harcot folytatott a sza­badságáért, függetlenségéért, amely azonban mindig el­bukott a gyarmatosítók ke­gyetlen terrorja miatt. A változás reménye negyven éve, 1930. február 3-án csil­lant meg a vietnami nép előtt forradalmi pártja, az Indokínai Kommunista Párt, mai nevén: a Vietnami Dol­gozók Pártja megalakulásá­val. A párt programjában harcot hirdetett a gyarmato­sítás, a feudalizmus ellen, harcra szervezte az elnyo­mottakat. 1930 szeptemberé­ben már a párt vezette a pa­rasztok felkelését Közép- Vietnam két tartományában. A felkelő parasztok kezükbe vették a hatalmat, tanácso­kat alakítottak és hozzálát­tak a demokratikus agrárre- form megvalósításához. A gyarmatosítás elleni el­ső szervezett rohamot a franciák kegyetlenül vérbe- fojtották. De a paraszti tö­megek forradalmi szellemét, amelyet a párt plántált be­léjük, többé már nem lehe­tett megtörni. A párt állt a francia gyarmatosítók kiűzé­séért folytatott harc élére a Vietnami Demokratikus Köz­társaság 1945. évi megála-. kulását eredményező nemze­ti demokratikus mozgalom­ban. Az 1945-ös augusztusi for­radalom és a VDK megala­kulása azonban nem jelen­tette a harcok végét. A gyar­matosítók ismét támadásba lendültek. A vietnami nép kilenc évig tartó küzdelem­ben 1954-ben Dien Biem Phunál döntő vereséget mért a francia gyarmatosítókra. Eszak-Vietnam felszabadult. Az 1951-ben alakult Viet­nami DolgozóPártja, az In­dokínai Kommunista Párt ügyének folytatója, meg­kezdte a tömegek szervezé­sét a békés építés program­jának végrehajtásáért. A nagy lendülettel megin­dult munkát az amerikai ag- resszorok támadása zavarta meg. A vietnami nép ismét fegyverhez kénytelen nyúlni szabadsága, függetlensége és a békés építő munkában ki­vívott eredményeinek védel- mezésére. S a hős vietnami nép el van szánva, hogy for­radalmi harcokban edzett pártjának vezetésével küzd az amerikai agresszorok ki­űzéséig, a béke és Vietnam egységének megteremtéséig. •k A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságát, Vietnam marxista—leninista pártja megalakulásának 40. évfordu­lója alkalmából. Harmath Endre; 3­daridó-dosszié A „cári pár lelkének mi­nisztere”, „Isten Embere” ek­kor már törzsvendég volt az ország- legelőkelőbb mulatói­ban. Pétervárott csaknem minden éjjel feltűnt a „Ro- de”-ban, vagy a „Donon”- ban. Cigányok, potyára leső cimborák, konzumhölgyek csatlakoztak a bőkezű és ha­talmas úrhoz és reggelig folyt a dáridó. Ellenségei tud­ták ezt. Nem egyszer újság­írókat és detektívekei küld­tek a helyszínre, hadd vas­tagodjék a sztarec életmód­járól szóló bizonyítékok szám­talan dossziéja. A megbízók sohasem bán­ták meg az ilyen akciókat: embereik mindig találtak úi „anyagot”. — Meg kell tudnotok végre — üvöltötte például 1915 őszé* a „Rode”-ban —, hogy Orosz­Külpolítikai összefoglaló A berlini találkozó vüágvi^^mngja Indira Gandhi a szocialista útról HI Közel-keleti események Ili Sztrájk Dániában A két baráti szövetségben levő állam — a Magyar Nép- köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság — vezetői berlini háromnapos találkozójának, illetve Kádár János a hazautazás után tett nyilatkozatának világszerte élénk visszhangja támadt. A világsajtó kiemeli e látogatás jelentőségét az európai béke és biztonság szempontjából. A sok visszhang közül hadd idézzük ezúttal a szófiai Ra- botnicseszko Dalo-t, amely első oldalán idézi Kádár János nyilatkozatának több megál­lapítását. Különösen azokat a részeket, amelyek a két né­met állam viszonyával és a nyugatnémet politika újabb lépésével foglalkoznak. Ki­emeli a bolgár párt központi lapja, hogy Magyarország tá­mogatja az NDK nemzetközi jogi elismerésre irányuló kívánságát, valamint azt, hogy valamennyi európai ország biztonsága szempontjából nagy jelentőségű a világtörté­nelem első német munkás-pa­raszt államának, az NDK-nak a léte. Ebben az esztendőben min­den európai diplomáciai uta­zásnak és találkozónak külön­leges jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy a szocialista or­szágok budapesti felhívásában javasolt összeurópai biztonsá­gi konferencia előkészítő sza­kaszában vagyunk. Ezért tu­lajdonítottak különösen nagy jelentőséget Kádár János és Fock Jenő berlini útjának és ezért kell kiemelni azt a hét­főn Prágában kezdődött hiva- los tárgyalássorozatot is, melyen Jan Marko csehszlo­vák és Otto Winzer NDK külügyminiszter között kezdő­dött. Bizonyos, hogy ez a ba­ráti diolomáciai érintkezés is elősegíti az európai népek fontos ügyét: a biztonsági konferencia létrejöttét. Érdekes, bár korántsem meglepő hír érkezett hétfőn a Távol-Keletről. Nem meglepő senkinek, aki figyelemmel kí­séri India bátor és progresz- szív miniszterelnök-asszonyá­nak politikai pályafutását. In­dira Gandhi most ismételten hitet tett a haladás mellett. Egy nagygyűlésen felszólalt, s kijelentette: „A szocializ­mus az egyedüli út a szabad India megteremtéséhez.’" S megismételte: a jövőben is folytatni fogja a szocialista program megvalósítását, te­kintet nélkül a politikai el­lenfeled által terjesztett rá­galmakra. =s= 1 "T" ----­A Közel-Kelet térségéből mindennap tömegével érkez­nek a hírek. Közülük hétfőn különösen az a jelentés ér­demelt figyelmet, amely Nasz- szer egyiptomi elnök fontos új tárgyalássorozatáról szá­molt be. Az EAK vezetője elő szőr Karami libanoni elnök­kel tárgyalt, majd beszédet mondott az Interparlamentá­ris Unió kairói érteve"'étén. «■ a közeli . napokban Jasszer Arafatot. az Ál Fatah vezető­jét fogadja. Egy hét múlva pedig aq arab világ egyik leg­fontosabb eseményeként, csúcsértekezlet lesz Kairóban. Szíria, Jordánia, Irak, Szu­dán. Líbia, s a vendéglátó EAK vezetőinek részvételével. Koppenhágából jelentette az MTI, hogy a dán mun­kások hétfőn 24 órás sztráj­kot kezdtek — egyes jelen­tések szerint 30 000, mások szerint 100 000 a sztrájkolok száma — tiltakozásul a ha­talmon lévő koalíciós kor- mány gazdasági, pénzügyi és Saigon (MTI): A saigoni amerikai pa­rancsnokság szóvivőinek köz­lése szerint a szabadsághar­cosok a múlt hét vége óta az amerikaiak és a dél-vietna­mi zsoldoscsapatok 114 kato­nai berendezése ellen intéz­tek tüzérségi támadást. Ezek a támadások a legsúlyosab­bak;, vpjtak ebbpn a hónap­ban. i meri gam nsclarms:nahe A Mekong deltájától egé­szen a fegyvermentes öveze­Varsó, (MTI). A lengyel és francia kül­ügyminisztérium képviselői között Varsóban hétfőn két­napos tanácskozás kezdődött a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről és a két or­szág kapcsolatairól. A len­gyel küldöttséget Adam Will- mann külügyminiszter-he­lyettes, a franciát Jacques de Beaumarchais külügymi- nisztériumi főigazgató veze­ti. adópolitikája ellen. A dán szakszervezeti szövetség ve­zetősége által ellenzett nem hivatalos sztrájkban főleg a gépipar, a hajóépítőipar és a söripar dolgozói '.esznek részt Az AP az eseményekről szóló beszámolójában figye­lemre méltónak találja, hogy a sztrájkokra éppen a nem ■ocialista kormányátvétel második évfordulóján került sor, s ezek tulajdonképpen az első komoly nehézséget jelentik a Baunsgaard-kor- mány számára. A múlt hét végén rende­zett közvéleménykutatás eredmenyej azt mutatták, hogy a koalíciós pártok po­litikai lehetőségei elhalvá- nyulóban vannak és úgy lát­szik, a kommunisták annyira megerősödtek, hogy — mint az AP írja — több parlamen­ti mandátumot is szerezhet­nének, ha a választásokat most tartanák meg. tig lezajlott tüzérségi táma­dások és szárazföldi csatáro­zások során 22 amerikai ka­tona meghalt, 152 megsebe­sült. A hétfőn reggel véget ért 24 órás időszak alatt a fel­szabadító erők akna- es ra­kétatámadásai 44 dél-vietna­mi célpont ellen irányultak. Az ezt megelőző 24 órában a szabadságharcosok 70 célpon­tot támadtak, ez volt a leg­erőteljesebb napi akció a fel­szabadító tjadsereg szeptem­ber 5-i offenzívája óta. A Varsó és Párizs között rendszeres időszakonként sorra kerülő politikai véle­ménycseréről De Gaulle tá­bornok, volt francia elnök lengyelországi látogatása ide­jén történt megállapodás. A mostani megbeszélések napi­rendjén a többi között az európai biztonság, a vietna­mi és a közel-keleti helyzet, valamint a két ország együtt­működésének problémaköre szerepel. Vietnami harcok Lengyel—francia tárgyalások országban Anyuska uralkodik, ő (Alekszanára) az igazi cár, a mai Nagy Katalin. Atyus­ka (Miklós) jó ember, de gyenge... Néhány nappal ezután a sztarec Moszkvába utazott, hogy a cámé megbízásából imádkozzék az Uszpenszkij kegyhelyen a pátriárkák sír­jánál. Este elment a város leghíresebb vendéglőjébe, a „Jar”-ba. Bruce Lockhart, Nagy-Britannia moszkvai konzulja is éppen ott vacso­rázott egy társasággal. LÁRMA A KÜLÖNTEREMBEN „Éppen a „Jari’-ban, Moszkva legelőkelőbb szóra- zóhelyén voltam angol vendé­gekkel — írja a konzul em­lékirataiban —, amikor az egyik különteremből kihallat­szó furcsa lármára lettünk fi­gyelmesek. A robaj a műsort is megzavarta, Asszonyi siko­lyok, férfiak szilaj üvöltése. üvegcsörömpölés, ajtócsapko­dás. Hamarosan kitűnt, hogy az egész felfordulás oka és középpontja a tökrészeg Rasz- putyin, akihez senki sem mert hozzányúlni, még a rendőrség sem. Végre telefonon elérték a belügyminiszter-helyettest, aki engedélyt adott a sztarec letartóztatására. Elvezetése közben Raszputyin azt ordí­totta, hogy mindenütt úgy vi­selkedik, ahogyan akar. még a cár jelenlétében is, az „öreglánnyal” (a cáméval) pedig „azt csinál, amit akar”. Ellenfelei azután már ^szintén remélték, hogy a do­logból lesz valami. A Lock­hart által említett belügymi­niszter-helyettes, Dzsunkovsz- kij tábornok, cári segédtiszt, a rendőrség akkori országos főfelügyelője nem csak a le­tartóztatást engedélyezte a saját szakállára, hanem foly­tatta is az ügyet. „Vége a Raszputyln-korezaknak” —- mondogatták Pétervárott Tévedtek. A cámé hivatta a táborno­kot. — Államtitkár úr! — mond­ta néki fagyosan — kerestesse meg nekem azt a gazembert, aki abban a moszkvai vendég­lőben nem átallott a sztarec külsejével visszaélni. Nem egészen egy hónap múlva Dasunkov6zkij generá­list menesztették. 9. AZ ÉNEKLŐ MINISZTER A pétervári ,,Rode” mula­tónak köszönhette Alek- szandr Nyikolájevics Hvosz- tov (csak névrokona a már korábban, miniszterelnök-je­löltként emlegetett Hvosztov- nak), hogy a birodalom bel­ügyminisztere lett. A cári udvar jól bevált gya­korlata volt, hogy erre a ret­tegett posztra felhoztak vi­dékről egy-egy gátlástalanul kegyetlen, minden ellenzék fizikai megsemmisítésében jeleskedő tartományi kor­mányzót. így történt Sztolipin esetében és ilyen alapon javasoltak Carszkoje Szelpnak A. N. Hvosztovot, Nyizsnij-Novgorod tartomány urát is. A cár felesége taná­csára megbízta Raszputyinta szokásos feladattal: vizsgálja meg a jelölt „leUe$fc". Lázár ßyergy az ú} maakaügyi miniszter A Nepköztarsasag Elnöki Tanácsa legutóbbi ülésén az MSZMP Központi Bizottsá­gának és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa el­nökségének együttes javasla­ta alapján Veres Józsefet — érdemeinek elismerése mel­lett — felmentette munka­ügyi miniszteri tisztsége alól, s nyugállományba vonulásá­hoz hozzájárult. Egyidejűleg Lázár Györgyöt, az Országos Tervhivatal volt elnökhelyet­tesét munkaügyi miniszterré megválasztotta. Hétfőn Lázár György mun­kaügyi miniszter L osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke előtt letette a hivatali es­küt. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Veres Józsefnek eredményes munkássága el­ismeréséül nyugállományba vonulása alkalmából a Mun­ka Vörös László Érdemrend­je kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Az eskütételen és a kitün­tetés átadásánál jelen volt Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, C set. er ki La­jos, az Elnöki Tanács titká­ra és Andrikó Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyette­se. * A Minisztertanács ér, Sághy Vilmost, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter első helyettesét — e beosztásában szerzett érde­meinek elismerése mellett — felmentette és a belkereske­delmi miniszter első helyet­tesévé kinevezte. A Minisztertanács Drecin Józsefet és dr. Gadó Ottót, az Országos Tervhivatal ed­digi főosztályvezetőit az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyetteseivé kinevezte. Lázár György életrajza Lázár György 1924-ben Isaszegen született, munkás- család gyermeke. Az állami felsőipari iskola elvégzése után 1942-ben a mai Fém­munkás Épületlakatosipari Vállalatnál helyezkedett el, s ott 1948-ig mint műszaki rajzoló dolgozott. 1948-ban került az Országos Tervhi­vatalba, ahol előadói, főosz­tályvezető-helyettesi poszto­kat töltött be, majd 1953- ban az Országos Tervhivatal főosztályvezetőjévé, 1958- ban pedig elnökhelyettesévé nevezték ki. Főleg közgazda- sági, beruházási, pénzügyi és munkaügyi kérdésekkel fog­lalkozott, s tevékenyen részt vett a tervezés t n-ábbfejlesz- tésének munkájában. Elmé­leti folyóiratokban ' több publikációja jelent meg a népgazdasági tervezés és a területi tervezés kérdéseiről, 1945 óta a párt tagja. Hosz- szabb ideig részt vett a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság munkájában, jelen­leg is tagja a közalkalma­zottak szakszervezete elnök­ségének. Pál Lénán! a Központi Fizikai Kutató Intézet új igazgatója Janossy Lajos akadémi­kust — saját kérésére, mint­hogy a jövőben több időt kí­ván szentelni tudományos és oktatói munkájának — érde­mei elimerése mellett fel­mentették a Magyar Tudo­mányos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetében viselt igazgatói tisztsége alól, s egyben kinevezték az intézet tudományos tanács­adójává, az igazgató tanács tagjává. Az intézet új igaz­gatója Pál Lénárd eddigi igazgatóhelyettes lett. Pál Lénárd akadémiai le­velező tagot hétfőn a Ma­gyar Tudományos Akadémia ludósklubjában ünnepélye­sen beiktatták az MTA Köz­ponti Fizikai Kutató Intéze­tének igazgatói tisztségébe. Az ünnepségen jelen voltak Jánossy Lajos, a Magyar Tu­dományos Akadémia alelnö- ke és Kovács István akadé­mikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet korábbi igaz­gatói. továbbá az Akadémia matematikai és fizikai tudo­mányos osztályának vezetősé­ge és Tőkés Ottó, az Akadé­mia elnökségi titkárságának vezetője. A sztarec elutazott. Em­lékszünk: amikor a másik, kormányfőnek kiszemelt Hvosztovot „vizsgálta meg”, azért nem lett a kinevezésből semmi, mert a kegyelmes úr ügy fogadta a parasztot, mint — így írta férjének a felhá­borodott cámé — ..egy mi­nisztériumi kérelmezőt” Nyizsnij-Novgorodban — nőmén est omen — ugyanez történt. „ATYUSKA ÉS ANYUSKA V KÜLDÖTT...” — Itt volnék — állított be a különös jövevény a kor­mányzó elegáns otthonába. — Atyuska és Anyuska küldött, vizsgáljam meg a lelkedet. Ha megfelelsz, esetleg belügymi­nisztert csinálunk belőled. A kormányzó végignézett a bundás bumfordin, aztán kitört belőle a jóízű nevetés. Raszputyin hozzászokott ah­hoz, hogy gyűlölik, hogy sértegetik. De ahhoz nem, hogy kinevetik. Vérig sértve távozott. Csak késő délután tért vissza. — Nos, Bátyuska —mond­ta a kövér Hvosztovnak, mi­után nagy nehezen a színe elé került — téged aztán alapo­san elintéztek. Sürgönyjelen- iést küldtem rólad Carszko­jeba. Nagy lehetőséget sza­lasztottól el a gőgösséged miatt. Hvosztov aznap kegyes hangulatban lehetett. Csodá­latosképpen sem délelőtt, sem délután nem dobatta ki darabontjaival a szemtelen parasztot. Ezúttal is moso­lyogva kitessékelte. Derűsen süppedt egy öblös bőrfotel­be, aztán hirtelen eszébe ju­tott valami. — Szólj csak át, fiam, a postamesternek — mondta a titkárának —, nézzen utána, adtak-e fel ma táviratot Carszkoje Szeloba. A fiatalember hamarosan letette főnöke asztalára a másolatot. „Anna Virubovának, Carszkoje Szelő. Mondd meg Anyuskának, hogy Hvosztov felett ugyan az Ur kegye lebeg, de egyelőre valami hiányzik belőle.” A kormányzó azonnal ki­talált valami ürügyet arra, hogy uralkodói audienciát kérjen. Megkapta, de a cár félreérthetetlen hűvösséggel fogadta. Búskomoran tért vissza „fővárosába”. Megér­tette,- hogy mérhetetlenül sokba került neki egy köny- nyelmű kacagás. Hozzávetőleg fél évtizedbe, (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents