Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
WW. JwrmSr 8. KELET MAGYARORSZÄÖ I. oMsrÜ Mindenki segítsen ÜJ FOGALOMMAL ismerkedünk mostanában. Ez pedig: a hátrányos helyzetben lévő tanuló, az a diák. aki nehéz. körülmények között él és tanul a többiekkel szemben. Azokról a gyerekekről beszélünk ilyenkor, akiket elhagytak a szülők vagy alacsony iskolázottságuk miatt nem tudnak segíteni a gyereknek, vagy akiknek segítenek ugyan, de keveset, ám többre nem telik, mert nincs ideje a szülőnek, vagy türelemhiányban szenved. Mert ilyen is van. A gyerek pedig, segítség nélkül, képtelen „megemészteni” a kötelező anyagot és máris azt mondjuk: hátrányos helyzet. És ha — ez ügyben valahol találunk tennivalót, akkor megyénkben senkinek sem szabad unatkoznia, a szükséges segítség megadásával lefoglalhatnánk magunkat. Abból kellene ugyanis kiindulni, hogy — a jövő érdekében! most (ma) kellene megadni ezt a segítséget. És nem holnap. S, hogy most már ne magyarázkodjunk. hanem cselekedjünk végre. Mindenki, aki „illetékes.” Szüntessük meg a hátrányos helyzetet. Hogyan? Idézhetnék most néhány sablont, amit már kitaláltak, de nem vezettek eredményre. Nem. teszem, mert hiszen. ha beváltak volna, akkor a hátrányos helyzet ma nem lenne téma. Rendelkezem azonban olyan tapasztalatokkal. amelyek arra köteleznek, 1 hogy mindenkitől a megyében kérjem ezt a bizonyos segítséget. Számokat nem idézek, mert a tény kétségbevonhatatlan: megyénkben jóval kevésebb tanuló érettségizik és tőlünk sokkal kevesebben jutnak el az egyetemekre, mint az országos átlag. Miért? SENKI NE GONDOLJA, hogy azért, mert a mi gyerekeink butábbak, mint az „országos átlag”, hanem mert nálunk sokkal több a hátrányos helyzetben taAuló gyerek száma és emiatt rosz- szabbak az arányok. Az ismert okok (szülői segítség hiánya) mellett azért is, mert — nagyon sok helyen, különösen a tanyasi iskolákban — a tanítók, nevelők is hátrányos helyzetben élnek, tanítanak. Ez a tény, ez a helyzet önmagában elég ahhoz, hogy a hátrányos helyzetben élő gyerekek érdekében, megadjuk azt a bizonyos segítséget az említett tanítóknak és nevelőknek Mit jelent az, hogy a tanító — hátrányos helyzete? Nagyon sok községben és tanyasi iskolában jártam, s bárhol beszélgettem is a tanítókkal, igazgatókkal — mindenütt panaszkodtak. Ez az egyetlen tény — már gondolkodásra késztet! Valami nincs rendben. A falusi tanító „messze esik” és későn is meg ritkán is jutnak el hozzá azok a segédanyagok, például: szemléltetőeszközök, amelyek a modern tanításhoz feltétlenül szükségesek, sőt: nélkülözhetetlenek. A tanfelügyelő ritkán „ér ki a tanyára”, jóval ritkábban, mint a fővárosban a szomszéd utcai iskolába. Pedig néha ő is adhatna segítséget. Nem egy helyen mondták el nekem, hogy sokszor a tanító maga vásárol a gyerekeknek füzetet, de még tankönyvet is. mert — nem is jut rá minden gyereknek — tudomásul kell venni: erre már „az ellátmány” nem futja — ahogy ezt hivatalosan megfogalmazzuk. És találkoztam olyan tanítóval is, aki éppen szemléltetőeszközöket barkácsolt, amihez maga „állította elő az alapanyagot, vagy éppen vásárolta.” De ezt még örömmel vállalnánk, emiatt még nem hagynánk el sem a falusi, de még a tanyasi iskolát sem — mondották nekem a tanítók, nem is egy helyen. , DE TÖBB HELYEN ELHAGYJÁK. s ezt — remélem — nem kell bizonyíta- SL Különösen a kisebb falvakat és a tanyákat. Éppen a szakszervezetben hallottam, hogy se szeri, se száma az olyan . iskolának, amelyben képesítés nélküli emberek tanítanak, mert a végzett tanítók „jobb helyet kerestek és kaptak.” Az ilyen jobb lehetőség keresése ellen pedig — nincs és nem is lehet apelláta. A képesítés nélküli emberek pedig — bármennyire is rendes emberek és bármennyire is igyekeznek — nem tudják azt adni, amit a „kész emberek” adtak, akik elmentek. S így a hátrányos helyzetben lévő tanulók még rosszabb helyzetbe kerülnek. Mi pedig még jobban sajnáljuk őket. A tanítók pedig elmennek, mert az előbbi, apróbb okokhoz még súlyosabbak jönnek, döntőek. Az alapvető, hogy ezek a tanítók a legritkább esetben kapnak lakást a községben, a tanyasi iskolákban pedig — szinte egyáltalán nem. Pedig, ahogy az orvosnak, állatorvosnak „kijár a lakás”, úgy a pedagógus is megérdemelné ezt a „társadalmi juttatást”, hiszen az ő munkája is képvisel „akkora társadalmi értéket.” És — azt is el tudnám képzelni: a lakásépítés költségeit közösen vállalnánk, egy bizonyos részt az állam, a másik részét pedig „a helyi szervek, intézmények, üzemek és termelőszövetkezetek.” Mert: kinek a gyereke tanul a falusi és tanyasi iskolában? A kérdésre mindenki meg tudja adni a választ: ezekben az iskolákban a községben működő üzemek, döntő többségben termelőszövetkezetek dolgozói, tagjai taníttatják gyermekeiket Akkor kik segítsenek — ha még ők sem?! És ma már megengedhetik maguknak! MI VISZONT NEM ENGEDHETJÜK magunknak, hogy olyan tanítók neveljék gyermekeinket, akiknek még azt sem tesszük lehetővé, hogy azon a napközi konyhán ebédeljenek, ahol a gyerekek, szerencsére fillérekért kapnak ebédet, A tanító nem ebédelhet a napköziben, mert a helyi tanács ezt nem engedélyezi neki. Miért nem? Az egyik beregi községben a tanító előtt mondta nekem egy másodikos kisgyerek: „Ne tessék bántani a tanító nénit, mert máma nem is ebédelt.” Nem szólok most arról: a tanító néni mennyire szégyellte magát, bár a szégyen nem az ő szégyene, de igenis megkérdezem: mit követelhetünk, mit követelhet ettől a tanítótól a tanács, amely — amelynek vezetői — nem adnak engedélyt neki, hogy ebédeljen!? Mert máshol nincs «re lehetősége! Ez a tanítók hátrányos helyzete. S amíg ezen mi nem változtatunk, addig tőlük sem követelhetjük, hogy több segítséget adjanak^ a hátrányos helyzetben élő, _ s tanuló gyermekeinknek. Sőt: hogy ne hagyják el a tanítók a megyénket! Ehhez kérek, ismételten, gyermekeink érdekében mindenkitől —segítséget. Balogh György Tabi László: EBÉD Elmesélem most egy élményemet, de kétszer is gondolja meg az olvasó, mielőtt a nacionalizmus vagy sovinizmus vádjával illet; távol legyen tőlem mindkettő. Arról van szó csupán, hogy egy osztályon felüli étteremben ebédeltem a minap, s a szomszéd asztalnál két honfitársam társaságában egy angol úr ebédelt. Ébéd- jüket akaratlanul is végigszemléltem, s mondhatom, hogy nem bántam meg. Az angol úr üzletember volt, s mint ilyen, az EXIM- PEX Külkereskedelmi Vállalat nagyra becsült vendége. Az egyik magyar az Újévi szemlén a MEZOBER-nél EgymiBliárd gazdái Huszonhat szakosított állattenyésztő telep épül A Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Beruházási Vállalat, melynek az elmúlt év elején még csak 46 dolgozója volt, az I969-es évet már átlagosan kilencven fővel zárta — kik közül 72-en műszaki képzettségűek. Tervezőmérnökök, technikusok, agrármérnökök, közgazdászok. Feladatuk nőt- tön nő. Két jellemző szám: az 1968-as évben még 390 milliós beruházás előkészítése, tervezése, kivitelezése tartozott a vállalathoz. Jelenleg, az év végi záráskor Kiss Lajos igazgató már 892 milliós értékű beruházás gondját rendszerezi. Ebből elkészült az elmúlt évben 273 milliós értékű létesítmény. tovább kell foglalkozni 1970-ben négy és fél száz milliónyi beruházási problémával, s ebből esedékes szakosított telepekre 197 millió értékű kivitelezés idén. „Meg, ami még hozzájön.” Nem csak épületek ! Az országos vállalat szabolcsi központjának vezetőjénél egymásnak adják a kilincset a termelőszövetkezeti elnökök, állami gazdasági igazgatók, főkönyvelők, társulások megbízottai. Csak két tárgyalás szünetében van ideje, hogy megpróbálja ösz- szefoglalni a közel egymilliárdos értékű munka lényegét: — Sok mindent építettünk — mondja —' a felsőfokú technikum növényvédő pilóta tagozatának repülőtéri építkezését műszakilag mi ellenőrizzük. Szerepel a gondjaink alatt álló beruházások között az állategészségügyi és az új nyíregyházi növényvédő állomás. Munkánk 94 százalékában azonban a mezőgazdasági nagyüzemek, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok — valamint vállalatok — me zőgazdasági jellegű beruhá zásai szerepelnek. Mégpedi népi csak az építő és építte tő szemszögéből. Szakember gárdánk, — többszöri megerősítés után — alkalmas ar ra, hogy a korszerű mező- gazdasági technológiák meghonosításával is foglalkozzék, azokat is „megtervezze”. Tizenhét főnyi agrártervező részlegünk az agronómiái előfeltételek tervezését, üzemfejlesztési távlati terveket, talajjavítási terveket és azok kivitelezését is elkészíti, ezenkívül az állattenyésztési technológián belül előír olyan részleteket is, mint a takarmányozás, a fej és, vagy a borjúnevelés módszere. Tehát nem csupán „falakban” gondolkozunk. Csak így dolgozhatunk gazdaságosan. Erre talán elég jellemző, hogy új Lenin téri székházunkban lesz egy talajmechanikai laboratórium és egy kémiai talaj vizsgálati laboratórium is. — De talán még jobb példa feladatunk szélességének jellemzésére az egyik legújabb akciónk. Az illetékes kormányzati szervek felkérésére megkérdeztük mező- gazdasáji üzemeinket: volna-e kedvük bekapcsolódni egy, a legkorszerűbb technológiával együtt átadandó külföldi tehenészeti telepsorozat megépítésébe. Ennek eredményeként most már igénybejelentés történt arra, hogy a Fehérgyarmati Állami Gazdaságban egy ezer férőhelyes, a Tiszavasváriban egy 600, Gyulatanyán egy 400 és a nagyecsedi termelő- szövetkezetben egy 500 férőhelyes ilyen tehenészeti telep felépüljön, előreláthatóan a jövő évben, igen gyorsan, egy év alatt, kü’földről ideszá'lított előre gyártott elemekből, a megfelelő technológia átadásával. S a legérdekesebb: hogv ezért áruban lehet majd fizetni. Az építőipar teherbírása Az igazgató a továbbiakban elmondja, hogy az új gazdaságirányításban jelentősen megnőtt a mezőgazda- sági nagyüzemek önálló döntési joga saját nagyobb ösz- szegű beruházásaik kezdeményezésére. Élnek is ezzel a jogukkal. A beruházási kedv A gazdaságirányítás új rendszerében kapott nagyobb önállósággal élve, kap egyre nagyobb erőre a Kisvárdai Cipész Ktsz. Az elmúlt évi közel 10 milliós árbevétel elérése még csak a kezdeti lépés azon az úton, amelyet a szövetkezet vezetősége célul tűzött ki. A belföldi meg. rendelésre gyártott 25 000 pár női egészcipő és az egyedileg készült kohászbakancsok mellett két igen kényes exportmunkát is elvállalt már a szövetkezet. Női. műkorcsolyacipőket gyártottak a svájciaknak és férfi jégho- kicipőket a finneknek, ösz- szesen 4560 párat. A megrendelők megelégedését" bizonyítja, hogy ez évre már kapacitásuk nagy része le van kötve. A női egészcipőkből 28 000 pár elkészítésére van kilátás, tovább gyártják a kohászcipőket. A HUN GAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat igazgatójától kapott meleg növekedésére mi sem lehetne jellemzőbb, mint a kormány legutóbbi rendeletének hatása. Ismeretes, hogy az állattenyésztési szakosított telepek állami támogatását az eddigi 70 százalékról 50 százalékra szállították le. (Ugyanakkor jelentősen emelték a felvásárlási árakat.) Azt lehetett volna hinni, hogy ez az intézkedés jelentősen csökkenteni fogja az építkezési kedvet. Nem így történt. A jelenleg előkészítés alatt álló összesen 29 szakosított állattenyésztési telepből — melyek közül hét iparszerű sertéstenyésztői telep — mindössze Háromnak a gazdája lépett vissza, két tehenészeti és egy sertéstelepé. A többi huszonhat megépül —igaz közülük a többsége, 16 telep még a hetven százalékos támogatással. • • Önállóság és gyorsaság Az önálló döntési jog természetesen furcsa kívánságokat is ma'gával hoz. Például megtörténik, hogy augusztusban jónak mutatkozik egy termelőszövetkezet kalászos termése, lesz több pénz. Erre elhatározzák, hogy két vasvázas színt építenek. De októberre már álljon ám! Ha aztán se bekötő út, se trafó, se áram, se. telefon nincs az új létesítményhez... nos. akkor jönnek a problémák (Az ilyesmit két évre kell előkészíteni.) viszont a gyors létesítésre hangú levél pedig arról tanúskodik, hogy az exporttermékekkel sem vallottak szégyent. Az elismerés már a gyakorlatban is jelentkezik; tárgyalások kezdődtek egy 40 000 párás tétel korcsolyacipő legyártására. A szövetkezet lépést akar tartani a követelményekkel. Több, olcsóbb lábbelivel akarja megnyerni a külföldi és belföldi megrendelők bizalmát. Ennek érdekében kezdődött meg tavaly egy új üzemrész építése. Ä mintegy egymilliós beruházás során létesül majd egy korszerű tüzöde, benne a dolgozók kényelmét szolgáló szociális és kommunális helyiségekkel. A régi fűződében pedig tanműhelyt rendeznek be. Az új épület alatt pince is van. ahol — később — központi fűtést ellátó kazánokat helyeznek el. A tüződe munkáját sza- lagosítják. tehát termelékenyebb lesz ez a gyártási folyamat is. való igény meghozta a hasznát is. Örömmel lehet megállapítani, hogy az idén épülő nyolc termelőszövetkezeti hűtőtároló 1050 vagon tárolóterű, idén először lesz készen az almaszüret kezdetére. Közülük a zajtai és a rohodi már a vasvázát mutogatja az ég felé, pedig r még csak január van. Lehet r tehát gyorsítani a munkát, felhasználva az előkészítés régebbi tapasztalatait. A fő baj inkább az, hogy az építőipari kapacitás nem növekszik együtt az igények- kal. Az állami építőipar például idén már semmit sem vállalt el ezek közül a mezőgazdasági létesítmények közül. Az építési kapacitás megyénk egész fejlődésének kulcskérdése lett. Helyesen látja ezt a megyei vezetés és nagyon örülünk, hogy a tánács ismételten napirendre tűzte ezt a problémát. Január van, és a mezőgazda- sági beruházások jelentős részére még mindig nem lehetett építőipari kapacitást biztosítani. Olcsóbban és gazdaságosan Az új esztendő küszöbén a megye mezőgazdasági anya- .gi-műszaki fejlesztésében fontos szerepet játszó ‘kulcs- vállalat igazgatója két fontos jelszót tűzött saját maga és munkatársai p'é. Egyik: a párt Központi Bizottságának határozata értelmében közelebb kerülni a mezőgazdasági üzemekhez, az eddiginél is jobban ellátni őket hasznos információkkal, kiterjeszteni a vállalat szolgáltatásait egyre jobban az új technológiákkal kapcsolatos szolgáltatás, szaktanácsadás és tájékoztatás felé. A másik: elérni, hogy olcsóbban és gazdaságosabban Ez évben a korábbiaknál is nagyobb gondot fordítanak a szövetkezetben a gépesítésre. Erre a célra mintegy félmillió forintot szántak, s célgépeket is vásárolnak. Többek között a keresztűlvarrott cipőkhöz átvarrógepet, felsőbőr kiütőt, orrványolót, kantványolót. fárahúzó gépet. Néhány — a termelés závartalansága érdekében fontos munkaművelethez —■ tartalék gépet is állítottak be, hogy az esetleges üzemzavarok fennakadást ne okozzanak. Tervezik egy gyermekcipőüzem létesítését. Jelenleg tanulmányterv készül. Ha ez mégvalósulna, lényegesen enyhíteni tudnák Szabolcs- Szatmár megyében a szinte állandó jellegű gyermekcipőhiányt. Bíznak abban, hogy ennek a közérdekű problémának a megoldásához a kereskedelemtől is kapnak majd segítséget. építkezzünk. (gnz) A mechanizmus szellemében bontogatja szárnyait a Kisvárdai Cipész Ktsz EXIMPEX főtisztviselője volt. mint a külkereskedelmi vállalat megbízottja, a másik magyar, az EXIMPEX egyik szerényebb beosztású dolgozója, tolmácsként ebédelt. Az étkezés költségeit természetesen az EIXÍMPEX fizette a reprezentációs számláról, de ezt csak a rend kedvéért említem meg. Már ahogyan a három ember a több nyelvű étlapot tanulmányozta, már abban megmutatkozott a két náció között fennálló figyelemreméltó különbség. Istenkém. mennyivel megfontoltabb a magyar, mint az angol! Szeretett hazámfiai még elmélyülten tanulmányozták así étkek hosszú listáját, amikor az ánglius már régen megrendelte az erőlevest a csészében, üresen. A vendéglátók percek elteltével végre két vermutot kértek, továbbá két heringsalá- tát és két erőlevest, az egyi-. két tojással, a másikat máj- galuskával. Az angol a két vermut láttán elrestellte magát, amiért az italról megfeledkezett, de sivár fantáziájából csak egy üveg ásványvízre futott. Azt szopogatta, amíg hazámfiai végeztek az előétellel s a levessel. Nem teszem próbára az olvasó türelmét azzal, hogy az üzletbarátok dús lakomáját aprólékosan leírom, e rovat terjedelme sem engedi meg. Hogy azonban az olvasó megérthesse a keblemet feszegető büszkeség okát, mégis meg kell említenem, hogy honfitársaim fejenként háromszor annyit ettek, mint vendégük. A tejszínhabos • somlói galuskát honfitársaim például már csak nagy ‘ üggyel-bajjal tudták begyömöszölni, de végül is eredményesen, ugyanakkor az angol — egy világbirodalom fia! — a nehézségektől visz- szarettent, s e pompás csemege elfogyasztására kísérletet sem tett A vendéglátók ekkor egy vegyes kompót révén próbálták meg az angol—magyar kereskedelmi kapcsolatokat még jobban elmélyíteni, de az egykedvű szigetlakó szilárd ellenállásán ez az igyekezetük is hajótörést szenvedett. (Annál is furcsábbaknak tartottam ezt. mert a három férfiú köbtartalomra nézve, nagyjából azonosnak látszott, a magyarok alacsonyabbak voltak, de szélesebbek, az angol keskenyebb, de hosszabb.) Jómagam a lakomát leplezetlen gyönyörűséggal néztem végig. A magyar ember életkedve, szenvedő,ye- sebb vérmérséklete, választékosabb ízlése, s ugyanakkor lenyűgöző bőkezűsége fellelkesített. Nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy tulajdonképpen a kapifalizmus és a szocializmus közös ebédjét néztem végeg. Csak így tudtam megérteni, hogy az angol úr ábrázata miért volt kifejezéstelen. sőt gondterhelt az egész ebéd alatt, s miért ragyogott a két magyar orcáján az öröm és a megelégedettség sugárzó fénye; hogy tudniillik mindez nem furcsa, ha meggondoljuk, hogy az angol gyarmatbirodalom széthulló- ban van, viszont népi demokráciánk szépen fejlődik.
