Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

t. «Mai KELET MAGYARORSZAG 1970. JamiAy f. Külpolitikai összefoglaló §§« érdekes diplomáciai nittuőverezéN Párizs korul ^ Miért nyugtalan Washington' és Izrael? |p Tárgyalások L«bláva! A közelmúltban sorra ke­rült amerikai—francia diplo­máciai találkozón az USA felvilágosítást kért Párizs­tól ; mit ért a Líbiával való k;k mai együttműködésen? X anez a kérdés nyugtala- n á most Jeruzsálemet is. ( ■ -i'.-s Lucet Franciaország v bingtoni nagykövete ma- g al Rogers amerikai kül- üg min:azterrel közölte: Pá­rizs jobbnak tartja, ha Líbia egr nyugati országtól vásá­ré' sgyvereket, mintha más- h‘ i fordulna. A Nation című francia napilap nyíltabban fej?zi ki magát: felteszi a kérdést, jobb lenne-e, ha Líbia szov­jet fegyvereket vásárolna? U makkor Párizs hivatalo­sa .1 azt mondja: a fegyver- szállításokról a -! francia kor­ín ny még ldrisz király al ,11 kezdett el tárgyalni, akkor senki nem emelt kifo­gást. miért ez az Idegesség most., hogy új rendszer van Líbiában? Persze, Washington azért kérdezősködik annyit. mert amíg egyfelől kétségtelenül nem lenne ínyére, hl Líbia szorosabbá fűzné kapcsola­tait a Szovjetunióval, más- íe öl az sem tetszik neki, hogy Franciaország is oly sietve „beszáll az ügybe, azaz: szeretné elfoglalni az amerikaiak és az angolok helyét (ismeretes, hogy mind az USA-nak, mind Nagy- Britanniának ki kell üríte­nie líbiai támaszpontjait) a nemrég köztársasággá vá'lt, olajban gazdag arab ország­ban. Izrael külügyminisztere, Abba Eban is nyilatkozott a kérdésről, mégpedig a fran­cia rádiónak. Aggodalmát nyilvánította. Ha Franciaor­szág, úgymond, Miragé-gépe- ket szándékozik szállítani Líbiának, szerinte ezek a gé­pek továbbkerülnének az EAK-ba, s így Egyiptom megismerkednék az izraeli légierők által használt gé­pekkel. Mint hírlik, a francia kor­mányt meglehetősen aggaszt­ja, hogy Nyugat-Európában, az utóbbi időben, a nemzet­közi tárgyalásokat illetően, Bonn látszott magához ra­gadni a kezdeményezést, s legutóbb Hágában is sokkal inkább figyeltek oda Willy Brandtra. mint Pompidoura. Párizs alkalmasint azzal kí­vánja kárpótolni magát, hogy ismét jelentősebb sze­repet játsszék a földközi-ten­geri térségben, tehát a Kö­zel-Keleten is. Fokozódó harci tevékenység Dél-Vietnambar» Saigon (MTI): A dél-vietnami szabadság- harcosok tyaéjgfgé „szerda-« ra virradóan 23' célpont. len intézett támadást. Ezek közül a legjelentősebb a Dalat (220 kilométerre észak­keletre Saigontól) mellett fekvő Cam Ly amerikai lé­gitámaszpontot érte. amely a legjobban védett támaszpont hírében áll. Ide 30 lövedék csapódott be: megsemmisült 70 000 gallon gázolaj. Kedden az egész dél-viet- ' nami hadszíntér mozgásba jött: a katonai szóvivők há­rom nagyobb térségből jelen­tettek hat nagyobb üfközelef, ezenkívül számtalan kisebb összecsapásra is került sor az amerikai katonaság és az oldalukon harcoló saigoni bábalakulatok és a szabad­ságharcosok között Harcok dúltak a kambod/ határ közelében, az ország deli ré­szén ég a demilitarizált öve- *eíteL szomszédos nyugati le- VuTetekdff. A leghevesebb összecsa­pásokra ez utóbbi térségben, Da Nang körzetében került sor. Itt 8 órás csata bonta­kozott ki a My Lai-i tömeg- gyilkosság elkövetéséről hír­hedt Americal Division és a partizánok között. Az ame­rikaiakat harckocsizó egysé­gek és a légierő is támogat­ta. A partizánok három 'he­likoptert .semmisítettek meg. A kambodzsai határ köze­lében az úgynevezett C -öve­zetben, a határtól mindössze 13 kilométerre több mint 2 óra hosszat tartottak a har­cok. A határövezet egy má­sik részében az amerikaiak másfél kilométerre közelítet­ték meg Kambodzsa terüle­tét. Tfítov nagykSvet kitimieiese Fjodor Tyitovot, a Szovjet­unió budapesti nagykövetét á diplomáciai munkában szerzett érdemeiért kitün­tették. a Munka Vörös Zász­ló rendjével. A most 60 esz­tendős pjodor Tyi'tov diplo­máciai tevékenységének megkezdése előtt párt- és ál­lami tisztségeket tcjltött be a Kaukázusban. Üzbegisztán, ban és Lettországban. I960 óta tölti be a szovjet nagy­követ tisztét Magyarorszá­gon, a Szovjetunió -Legfelső Tanácsának küldötte, több érdemrend és érdemérem tu­lajdonosa. Hazánkba fálo.aí a jugoszláv küKig} miniszter Mirko Tepavcc, a Jugo­szláv .Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszte­re Péter János külügymi­niszter meghívására a közel­jövőben hivatalos, baráti lá­togatásra hazánkba érkezik. McCarlhy M9S2k«ákan A szovjet parlament két házának elnöke — lvan Szpi- ridonov a szövetségi tanács elnöke és Jusztasz Paleckisz. a nemzetiségi tanács elnöke szerdán a Kremlben fogadta McCarthy - szenátort, az Egyesült Államok Demokrata Pártjának vezető személyi­ségét. Az amerikai szenátor a Kremlben tett látogatása alkalmával felkereste Lenin egykori dolgozószobáját is. Sadowsky beszélgetése újságírókkal Stefan Sadovsky. a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kedden találkozott a szlovák tájékoztatási szervek képvi­selőivé! .-és -az időszerű 'Ideo­lógiái 1 müfíka problémáiról tanácskozott velük. Sadovsky elismerését fe­jezte ki a sajtószervek mun. katársainak a> politikai és a társadalmi élet megszilárdí­tásában végzett munkáju­kért. Hangsúlyozta azoknak a sajtó munkájára vonatko­zó következtetéseknek az időszerűségét, amelyeke* a Csehszlovák Kommunista Párt és a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának tavalyi ülésein ho zott határozatok alapján vontak le. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára felhívta a sajtó, rádió és a televízió dolgo­zóit, hogy nyújtsanak még aktívabb segítséget a párt­nak a jobboldali opportuniz­mus eszmei-politikai szétzú­zásához. @nr&fíG&ér Miklós : 7Mé<t, a mk&idalú, 35. De nem egészen. Ellenke­ző esetben bajosan vittem volna a demizsont egyenesen Golub Vince lakására. Ám az emberek hálátlanok. Más­nap reggel tajtékba borulva rontott rám Golub Vince: — Gyilkos!... Fajtakan szörnyeteg!... Alkoholt csem­pésztél az életembe! Csúfot űzöl a szenvedésemből! Meg­halsz, bitang, darabokra tö­röm a gerincedet 1.,. Es messziről fenyegetett a negyedmázsás kalapáccsal. Erre csodát művelt velem az életösztön, Halomra dön­töttem a tokiói olimpia re­kordjait és csak az öntöde tetejéről mertem visszanézni. Golub Vince odalent tapos­ta a salakot, vasdarabokkal dobált. — Száradj zőrgö kemény­re! Innen fogom nézni, ho­gyan zabáinak föl a dögke­selyűk • Garantálom! Riadóztatták az üzemi tűz­oltóságot, mindent elkövettek értem. Ekkor láttam, hogy milyen pótolhatatlan érték vagyok. Golub is megilletőd- hetett, mert némileg lecsil­lapodva ócsárolt: — Te erényrabló. Te szü­zek megrontója. A halál fia vagy, ha legközelebb is bo­londdá teszel! Most már juszt is követelem rajtad a balti vizet! — Hozok, hozok... ígér­tem javíthatatlan jószívűség­gel. De már tudtam, hogy csak napjaim lehetnek hátra. El­képzeltem a vállalati te­metést, a szakszervezetet, a garázs, a titkárság ezerfo­rintos köszöniját, az ének­kart, ahogy lélekbe markoló melódiákat dúdol babérsza- gú sírom felett. Golub Vince nem ismert irgalmat, csökönyösen hajszolt a köze­li halálba. Megint rám erő­szakolta a demizsont De hogyan tehettem volna be még egyszer a lábamat Báli­ra? Opitz Bandi azóta telje­sen kijózanodhatott, ha meg­lát. rajtam fogja kipróbálni a falu összes kutyáinak vér- szomjéf. Lesz, ami tesz. Üresen mégsem vihettem haza a de­mizsont Teleengedtem a város szélén az első utcai közkútoból. Golub Vince me­gint a gyár kapujában vára­kozott. — Na hozták te paraszt­szépség? —■ förmedt rám , a fenevadak bizalmatlanságá­val. Éreztem, ha ^csak egy pillanatra is tétovázok. át­harapja a torkomat — Ettől már holnapra meggyógyul Vince - bácsi — biztosítottam a leghíresebb oroszlánszelidítők hidegvé­rével és átnyújtottam neki a teli demizsont. Mindjárt megkóstolta. Én pedig a hóhér zsámolyán éreztem magam. — Különös... — ízlelgette a csodatévő vizet. — Épp olyan, mint a többi. Na majd meglátjuk.., Hümmögve felült a bicik­lire és elkarikázott. Én meg kicsavartam ingemből a ha­lálverejtéket, majd sürgősen bejelentettem a garázsmes­A testvérországok életéből Wilanow tegnap és ma A wilanowi kastély. A palota nagyterme. „Lengyelek, ti vagytok a világ ihlető!” — mondotta nemrégiben egy diplomata egy Chopin-hangverseny után. Elragadtatása aligha lenne kisebb, ha ’belépne Szobieski János palotájába. Palota — mondjuk ma — de a XVII. század utolsó ne­gyedében, amikor épült, csak egyszerű nernési udvarház, Wilanow. Villa nouva, ami olaszul annyit jelent: új villa. A kortárs azonban — mondjuk Szobieski János vendége a házavatón — még egész máson csodálkozha­tott. Nem értette, mit keres egy uralkodó ebben a föld­szintes. vidéki kúriában. De Szobieski nagy király volt, törökverő, tudós, és művé­szetpártoló. Ennek legéke­sebb bizonyítéka, hogy gyö­nyörű francia lányt hozott a Napkirály udvarából, ö lett a ház asszonya. A szépséges és imádott Marisenka Pá­rizsból érkezett, - ahol éppen kivirágzott a barokk és az előkelőség azon fáradozott, hogy meneküljön a köznapi- ságtól. Mindenre valami finom szellemes megoldást keresitek. Marisenka francia nő .volt és Versaiiles-ra emlé­kezett. Szobieski pedig szé­les műveltségű uralkodó- és úgy gondolta, nem árt, ha a királynő lengyel otthona Európára emlékezteti a kül­föld követeit. Ez az épület története. A többi már Marisenka óhajá­ra1 és Szobieski intézkedésé­re történt. A Napkirály pél­dájára festőműhelyt és szob­rászait létesített Wilanow- ban, művészekkel, kőfaragók­kal. stukkókészitőkkel. A ki­rályi dolgozószóba, a galé­riák, vászonra festett meny- nyezetet kaptak, díszes fres­kókkal. A falakat bársony­nyal. selyemmel és damaszt- ból szótt csodálatos anya­gokkal vonták be. A belső berendezés pompáját világ­hírű festmények és vázák emelték, aranyból készült mesterművek. márványpa­temek, hogy reggeltől igény­be veszem rendes évi sza­badságomat családi okok mi­att. Akármilyen bűnös va­gyok, három hetet élni sze­rettem volna még. Ehhez a három héthez minden körülmények közötl ragaszkodtam, ezért elhatá­roztam, hogy’ kivonulok a vadonba halászó szerszáma­immal. Másnap kora hajnal­ban lázasan készítettem elő a menekülést, épp igazgat­tam az udvaron horgászbot­jaimat, amikor látom, hogy Golub Vince vészterhes ro- bogással tekeri a biciklit há­zunk felé. Nem adhattam búcsúcsókot sem a felesé­gemnek, sem a gyermekem­nek. világgá szaladtam me­zítláb. hajadonfőtt Egyheti mártirbolyon- gás után mertem visszaoson­ni a város szélére, kikémlel­ni az Arany Körte törzs­vendégei között, hogy mennyi vérdíjat tűzött kj a fejemre Golub Vince. Sok pénz le­hetett: mire ítélhetett az egyszerű folyóvízért, ha még a balfi vörös is gyilkolásra ingerelte? t Alig nézek szét, medve­csapás zuhan a tarkómra: — Megvagy, édesemig Golub Vince volt, Egyszerre zúzmarás let­dozat és a fegyverkovácsok ritka készítményei. A dísz­kertté alakult előudvar kapu­ját a háború és béke alle­gorikus figurái ékesítették. Eltelt egy évtized és a len­gyel udvarházból római vil­la lett, pompás és történel­mi, barokk és modern, euró­pai és művészi, s, mégis jel­legzetesen lengyel, könnye­dén és elegánsan. A műtör­ténészek dolga, hogy név sze­rint felsorolják a palota aranyozott domborműveit. a mitológia szobrocskáit, a szö­kőkutak díszítéseit, az ide­genvezető pedig, hogy beve­zesse a látogatót Marisenka hálószobájába. A gondolat tem. Nehéz életem minden fontos eseménye lepergett előttem egy pillanat alatt, ahogy ilyenkor szokás. — Aranyos, drága, szép himpellér! Meggyógyítottál! Többet érsz, mint az egész orvostudományi- Professzor vagy, édes fiam. igen nagy professzor! — és Golub Vin­ce zokogva ölelgetett, csókol­gatott. domború keblemen vergődött, míg végre be­láttam, hogy komoly okom van a megrendültségre. — Bocsáss meg Illés, aljas vol­tam hozzád, bántottalak, pe­dig az életemet mentetted meg. — Én ezt előre láttam, Vince bácsi — csillapítot­tam. — Szent esküvel ígé­rem, hogy ezentúl soha nem fogja nélkülözni a balfi vi­zet. Persze, megbocsátottam neki. És hirtelen annyira fel­bátorodtam. hogy a gyönyö­rű Etelkát újra moziba mer­tem volna hívni, ha közben el nem múlik az a húsz esz­tendő. És persz». ha közben meg nem találom Almaim csr'á'tay,vá'ét. aki mániákus szerelmiben annvira vigyáz boldogságunkra, hoev még a beszélő viszonv-imat is hűtlens^enek minősíti. VÉGE legfeljebb elidőzhet egy piW- lanatra a király kicsiny író­asztala előtt, dolgozószobájá­ban, felnézhet a tudomány és művészet nagyjainak freskói­ra Homérosztól Keplerig. Otthon érezhették magukat a királynő otthonában és a király társaságában. S ez ta­lán mindennél többet mond Szobieski Jánosról. Wilanowban érte a halál és ezzel a palota pompája le­hanyatlott. Később a XVIII. század 20-as, 30-as éveitől lengyel és német főurak bir­toka lett. Újjáépítették, gya­rapították, kincseit gazdagí­tották, maid elherdálták. Ké­sőbb mások ismét rendbe hozatták, műkincsekkel árasztották el. Ám a palo­táknak Is megvan a maguk sorsa. A rezidencia a lengyel nép kuitúrkincse lelt, nem­zeti érték — osztozva a nem­zet sorsán. A második világ­háború alatt a németek kira­boltak, kincseit elhordták, termeiből lóistálló lett és a bomlás levegője áradt falai között. A szocialista Lengyelor­szág állította helyre a kas­télyt és a parkot. Szebb mint valaha. Tíz évig folytak a munkálatok, az elrabolt mű­kincseket felkutatták, nagy részét visszaszerezték. A szobákat, az eredetiek mel- 'lett, rokokó és biedermeier bútorokkal rendezték be. A' parkot is újjávarázsol­ták, de az új park lényegé­ben a régi. Csizmák és lo­vak taposta gyepszőnyegét frissen terítették. A palota alatti kertrész Szobieski ko­rára emlékeztet. A park re­konstrukciója műkincsek nyomán. — Canaletto felbe­csülhetetlen értékű tájképei alapján — történt. Az épület déli szárnya előtt kis neo- reneszánsz kert található, kö­zepén szökőkúttal. négyleve­lű alakban. Talán annak szimbóluma, hogy szeren­csésnek mondhatja magát a mai utazó is. ha megfordul­hat Sobieski Marisenka ott­honában. (B—K)

Next

/
Thumbnails
Contents