Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-06 / 4. szám
1 oídai fCBLSSf-M Aß YASORS85ÄÖ ÍÖW. fauaár ft Dj h#sss5B lejáratú magyar—francia kereskedelmi és gazdasági megállapodást írtak alá Párizsban Lehet Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Hétfőn Párizsban dr. Bírú József kü 1 keresked elmi miniszter és Valery Giscard d’ Estaing francia gazdasági es pénzügyminiszter aláírta az uj ötéves„ magyar—francia nosszu lejáratú kereskedelmi és gazdasági megállapodást, amely január elsejei hatállyal lépett az 1969 ev végén lejárt árucsere-forgalmi megállapodás helyébe. A most aláírt megállapodás az előzőhöz képest szélesebb alapokra irányozza elő a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztését az e téren fennálló lehetőségek teljes kihasználásával. Ennek érdekében alapvető célkitűzésként mondja ki a megállapodás a kétoldalú árucsere harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését, ezenbelül a Franciaországba irányuló magyar export gyors fejlesztését, különösen egyes kiemelt gazdasági ágazatokban. mint a gépek és beruházási javak, ipari készáruk, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szektorában. A másik oldalon pedig a francia export számottevő fejlődését főleg gépek beruházási javak és ipari berendezések tekintetében irányozza elő. A megállapodás leszögezi, hogy a két kormány minden lehetséges intézkedést megtesz az ipari kooperációs tevékenység hatékony elősegítésére, s ennek érdekében az ilyen jellegű áruszállításokra a felek semmiféle korlátozást nem alkalmaznak. Ezenkívül megegyezés jött létre arról, hogy a kooperációs ügyleteknél a két fél eseteként tanulmányozza a vám-, pénzügyi, vagy más könnyítések megadásának lehetőségét. A hosszú lejáratú megái« lapodássál együtt a két miniszter aláírta az 1970 évi árucseréről szóló jegyzőkönyvet a hozzá tartozó kétoldalú kontingenslistákkal, amelyek szerint a szállítandó áruk kontingensei jelentősen növekedtek. Egyidejűleg a francia fél számottevően bővítette a liberalizált, meny- nyiségi korlátozás nélkül Fx-anciaországba szállítható magyar árucikkek listáját, s külön rögzítette azt a szándékát. hogy az ötéves megállapodás időtartama alatt teljesen megszüntesse a még meglévő mennyiségi korlátozásokat. A jegyzőkönyv szerint 1970-ben Magyarország elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket, főleg marha- és sertéshúsféléket, vágóbirkákat, továbbá vegyipari és gyógyszeripari termékeket, traktorokat, hengerelt árut, textilárukat és egyéb könnyűipari cikkeket, valamint más ipari készárukat szállít. Franciaországból elsősorban gépeket, ipari felszereléseket és komplett berendezéseket, továbbá vegyipari, kohászati, textilipari anyagokat, különböző ipari készárukat, és fogyasztási cikkeket, valamint mezőgazdasági termékeket vásárolunk. A megállapodás aláírásánál jelen volt Mód Péter, Magyarország párizsi nagykövete, valamint Jean Bail- ly, a francia gazdasági és pénzügyminisztérium államtitkára, továbbá a két ország külügyi és külkereskedelmi hatóságának több magas rangú képviselője. Az új megállapodás aláírása után Valery Giscard d’ Estaing, gazdasági és pénzügyminiszter ebédet adott dr. Biró József \ külkereskedelmi miniszter tiszteletére. ★ Este Mód Péter nagykövet rendezett vacsorát, melyen részt vette Jean Bailly államtitkár. Mélyülő válság Itáliában Gustáv Husák nyilatkozata Az óriási sztrájkokkal, politikai és gazdasági nyugtalansággal terhes „hosszú forró ősz” után Olaszországban a mostani télen sem je- gesedett lei valamiféle konszolidáció. Ellenkezőleg, a római jelentések újabb kormányválság közeledtét jósolják. Hírek szerint hétfőn tanácskozásra gyűltek össze a kereszténydemokrata, a szocialista, a szociáldemokrata és a republikánus pártok főtitkárai. Arról vitatkoznak, érdemes-e — és le- betséges-e? — feltámasztani az úgynevezett „középbal” koalíciós kormányzást. A helyzet nehéz. A középbal kormányok is éveken át a , ---------i---------------legnagyobb válságokkal küszködtek, hiszen éppen ezért váltotta fel őket a mostani, tisztán kereszténydemokrata kormányzat. Csakhogy a konfliktusok feloldódás helyett tovább mélyültek. Miféle garancia van arra, hogy ha most visszatérnének a régebbi variációhoz, jobban mennének a dolgok? Nap nap után mind világosabbá válik: szinte lehetetlen kormányozni Itáliában az olasz nép e / k legnagyobb pártja elit,, és nélkül —, az Olasz Kommunista Párt ugyanis nem csak egyre nagyobb tömegeket képvisel, de a válságok megoldására is komoly elképzelései vannak. Vietnami kareak Az amerikai parancsnokság közleménye szerint a vietnami szabadságharcos erők az elmúlt 24 óra alatt 12 tüzérségi támadást indítottak amerikai katonai állások ellen. A Da Nang-i támaszpont' közelében több állást rakétatámadás ért. A vasárnapi harci cselekményekben legalább 7 amerikai katona vesztette életét és 25 sebesült meg. Maurer Jugoszláviába látogat Belgrádban hi vatalosan bejelentették, hogy Ion Ghe- orghe Maurer román miniszterelnök Milja Ribicsicsnek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó ' Tanács (kormány) elnökének meghívására január 12—15 között látogatást tesz Jugoszláviában. A Jugoszláv Televízió vasárnap esti kommentárja szerint Maurer jugoszláyiai megbeszéléseinek napirendjén időszerű nemzetközi problémák és a két ország kapcsolatainak kérdései szerepelnek. A Pravda cikke a szovjet—lengyel kapcsolatokról A Pravda és a Szovjetsz- kaja Rosszija hétfői számában megemlékezik arról, hogy a Szovjetunió 25 évvel ezelőtt vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Lengyel'Népköztársasággal. A Pravda megállapítja: negyedszázad alatt a szovjet —lengyel kapcsolatok a két állam sokoldalú és \/alóban baráti együttműködésévé terebélyesedtek és fontos tényezővé váltak a szocialista világrendszer szilárdításában, az európai és az egyetemes békéért és biztonságért vívott harcban. — A diplomáciai kapcsolatok felvétele megfelelt a szovjet és a lengyel nép érdekeinek. A közös ellenség — a német fasizmus — ellen vívott együttes harcban alakult ki a szovjet—lengyel szövetség — írja a Szovjetsz- kaja Rosszija. Flasch István, az MTI prágai tudósító ja jelenti: A Rudé Právo hétfői száma Miért volt szükség januárra? címmel közli Gustav Húsúknak, a CSKP KB első titkárának nyilatkozatát az ország és a párt legégetőbb problémáiról. A párt első titkára mindenekelőtt az 1968 januári plenum jelentőségét, a közelmúlt esemé- r>3reit, a jobboldal eilen vívott harcot és a konszolidáció feltételeit elemzi. A gazdasági z élet problémáinak részletes felvázolása és a szövetséges államokhoz . fűződő kapcsolatok helyreállításának méltatása után hosz- szasan foglalkozott az 1968. januárjában megtartott párt- plénum jelentőségével. Tudom — mondotta —, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy társadalmunk ja- • nuár nélkül nyugodtabban élhetett volna. Véleményem szerint az 1968. január előtti és 1968. januári mozgásban senki sem feltételezte, hogy a folyamat élére gyenge, vagy _ éppenséggel tehetetlen vezetőség kerül, amely lehetővé teszi a destruktív folyamat kibontakozását. Határozottan kijelentjük, hogy nem volt szükségszerű az olyan jellegű fejlődés, mint amilyenre január után sor került. Csak nagy adag politikai naivitás okozta — nem akarok más kifejezést használni —, hogy. az ismert helyzetbekerült. Nem volt szó párton belüli puccsról. A Központi Bizottságnak jogában áll leváltani vezető funkcionáriusait, j Ha kommunistaként, marxista szemszögből vizsgáljuk a kérdést, folytatta Gustáv Husák — akkor január értelmét abban a törekvésben jelölhetjük meg, hogy kiküszöböljük a párt és a társadalom hatékonyabb fejlődésének akadályait, leküzd- jük a hibákat, torzulásokat, s megoldjuk a szocialista társadalom építésének időszerű problémáit. Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy a párt igyekszik elhárítani az 1968. januárja utáni időszak hiányosságait, felszámolja a jobboldali. szo- cialistaellenes irányzatokat, de egyidejűleg fejleszteni kívánja január minden pozitív vonását. A továbbiakban azt a gondolatot fejtette' ki, hogy a párt vezető szerepének felújítása nem jelenti a gyámkodást a párton kívüli szervek felett. Gustáv Husák a múlt sú- 'yos hibáinak, az ellenséges diverziót megkönnyítő mulasztásoknak sorában megemlítette az ideológiai nevelőmunka lebecsülését, a törvénysértéseket, a politikai pereket. Ez utóbbiakról szól- va megállapította; emberileg megérthetnénk, hogy az akkori bonyolult időszakban igazságtalanságokat is elkövethettek. De a vezetőség 1954-ben és 1955-ben nagyon is tudott ezekről az igazságtalanságokról. A Szovjetunió ' 1956-ban az SZKP huszadik kongresszusán megoldotta ezeket a problémákat, sőt már 1953- tói kezdve foglalkozott ezzel a, kérdéssel. Lengyelország is helyrehozta az igazságtalanságokat, a magyarok nyíltan akarták megoldani a problémákat, ám Csehszlovákiában elhallgatták. Ha a párt megoldotta volna ezeket a problémákat — márpedig a feltételek megvoltak ehhez. — akkor megnyerhette volna azokat, akik ezeket a hibákat akarták . felhasználni a párt és a szocializmus ellen. Ehhez hozzájárult még egy csehszlovák sajátosság, hogy a vezetés egyre inkább nagyon is átlagos politikai személyiség kezébe került, s ez az ember határozta meg a munka színvonalát és a politika jellegét. A párt első titkára az interjúban kitért a jobboldal elleni harc kérdéseire, s e küzdelem következetes 1 véghezvitelének zálogát négy feladat teljesítésében jelölte meg. Az első fela'dat. hogy politikái csapást kell mérni a jobboldalra, mint ideológiai koncepcióra, álláspontra. A második feladat a párton belüli jobboldalnak mint szervezett egysjg-iek megbontása, A harmadik feladat a félrevezetett emberek megnyerése a meggyőzés eszközével, becsiVetes politikai munkával. Végül negyedszer: mindazoknak meg kell válniok a párttól, akik szándékosan megkárosították a pártot vagy akik változatlanul kitartanak a párt .programjával ellentétes nézeteik mellett. Varsó. (MTI): A varsói sajtó beszámolt arról, hogy az 1970-es vatikáni évkönyv az előzőkhöz hasonlóan tünteti fél az északi és nyugati lengyel területek katolikus egyházmegyéinek helyzetét. Az évkönyvben például a wroclawi egyházmegye továbbra is németül, Breslau néven szerepel és ugyanez a helyzet a többi egyházmegyével is. , Bár Wyszynski bíboros ez ügyben tavaly decemberben a Vatikánban átnyújtotta a lengyel püspöki kar memorandumát, a Vatikán azonGustáv Husák hangoztatta, hogy különbséget kell tenni a megtévesztők és megtévesztettek között, s ezt az elvet érvényesíteni kell a tagkönyvcserék végrehajtásánál, amikor az embereket nem egy rövid időszakban tanúsított magatartás suk, hanem egész munkásságuk alapján * ítéljük meg. A pártigazolványok cseréje nem lesz razzia a párttagok ellen, hanem éppen ellenkezőleg a politikai aktivitás növeléséről van szó. Ahol azqnban valamilyen túlkapást követtek el, ahol tévesen magyaráznák a Központi Bizottság álláspontját, ott adva lesz. a lehetőség a fellebbezésre és a tévedés helyrehozására. Nem akarunk elveszíteni egyetlen egy becsületes párttagot serrí, elé azt sem engedjük meg. hogy ellenség rejtőzzék serri okban. A pártkongresszus és a vá! aszta sok élők észit őséről szólva a CSKP KB első titkára kiemelte, hogy a kongresszus összehívásának feltétele a párt belső konszolidálása. A párton belüli hare megbontott egész szervezeteket, s ezen az időszakon túl kell jutni. Ha ez megtörténik — s ehhez járul hozzá a tagkönyvcsere is — a párt készen áll majd arra, hogy lebonyolítsa az évzáró tagi» gyűléseket és a pártkongresszust is. A kongresszus e’őtt a párlí figyelmét a legfontosabb pozitív politikai célokra akarjuk irányítani.A párt társadalmunk vezető politikai ereje, s belső konszolidálása a feltétele egyben az egész állam, politikai konszolidálásának; Ezért a választásokkal csak a pártkongresszus után számolhatunk. Az idei. fejlődés mutatja meg májjá konkrétan a két akció legmegfelelőbb időpontját mondotta nyilatkozatának végén Gustáv Husák. ban az északi és nyugati lengyel területeken továbbra is fenntartja az egyház anakronisztikus igazgatási státuszát és beosztását: ezeket az egyházmegyéket és parókiákat — Gdansk volt szabadváros kivételével — változatlanul Németországhoz tartozónak tekinti. A kérdés nagy jelentőségét az adja meg, hogy a lengyel püspöki kar memoranduma kérésének teljesítése a Vatikán részéről egyben az Oile- ra—Neisse-határ elismerését is jelentené. A Vatikán azonban továbbra is kitart eddigi álláspontja melleti ............ Változatlan a Vatikán álláspontba a lengyel egyházmegyék ügyében Gerencsér Miklós: f it tt'ű'íáö'Éd'Ct&U' •v j. ILLÉS, A PROFESSZOR Kiszámíthatatlanok a bosz- sz.ú következményei. Dudor Jakab a tetszhalál beállta után öt perccel már fel is ■épült és első intézkedéseként kitette a taxi volánt a kezemből. így kerültem át- me íetileg teherkocsira és v? atlan életveszélybe. Eiert a szerelem követke ményei szintén kiszámít- ha atlanok. Honnan tudhattam előre, hogy Golub Vince óúsz év múlva is pikkelni fog rám, amiért egyszer, elhívtam a lányát moziba? lg íz, kissé esókolóztam Is a gyönyörű Etelkával, de ezt aligha árulhatták el haragosaim Gjolub Vincének, mert nem a szemük láttárá tr ■ r*ottam enyelegni Etelkát, te) it a bősz apa legfeljebb estik gyaníthatta huncutságomat Ámbár a gyanú rendszerint túfzó, így Golub talán még az elvetemültséget is feltételezte rólam, pedig annák, idején trágikus csalódást okozott nekem, hogy mar nem volt ártatlan a lánya. Szerencsére rossz néven veszi a törvény a tettleges bosszút, következésképp egyszer sem szenvedtem kopo- nyazúzodást Golub franciakulcsától. Javította a daruk hídszerkezetét, vigyázott a lemezollók, idomprések, csőhajlítók üzemképességére és mivel rendszerint szódabikarbónát ebédelt, gyűlölte az egész jó étvágyú világot. Gypmorbaján képtelen volt segitehi az orvostudomány. Efölötti 1 dühében állítólag néhány évvel ezelőtt lenyelt egy nyolcas anyacsavart, de mire megröntgenezték, nem "láttak semmit, a gyomorsav szétmarta a közönséges acélt. Valaki ajánlotta neki, hogy egyen titánötvözetet, az talán használ, erre úgy köszönte meg a jó tanácsot,, hogy kandúrt csinált az illetőből, felzavarta az öntő- csarnok. tetejére. Érthető, ha közismet bátorságom ellené re kissé tartottam tőle. Mivel azonban Dudor Jakab jóvoltából ugyanabban a gyárban dolgoztam én is, néha elkerülhetetlenné vált a találkozás. Ilyenkor dum- dumsorozatot eresztett belém a tekintete és fenyegetőn illetett .mindig ugyanazokkal a szavakkal: — Még most is olyan nagy himpellér vagy, te pa- rasztszópség? Tulajdonképpeni büszke voltam a minősítésére, szerettem volna minél gyakrabban hallani, de azért* kitértem előle, ha csak lehetett. Igaz, arra sem volt példa, hogy ő kezdeményezze a találkozást. Annál váratlanabból tört. rám a rémület, amikor felém láttam közeledni. Épp útra készültem öttonnás Skodámmal, a rakományt vizsgálgattam, becsületesen rögzítették-e a trozsőrök Ahogy észrevettem az öreget, csiklandozni kezdett a velő a lábszárosontombar.. Negyed - mázsás kalapácsot lóbált a kezében. Életem eseményei egy pillanat alatt leperegtek előttem, ahogy ilyenkor szokás. — Na mi van, te paraszt- szépség — mért végig egykedvűen, mint a hóhér. — Drága Vince bácsi, nehéz az árváknak... — próbáltam rádöbbenteni, hogy időközben újra családapa lettem, j s pláne rendes ember. — Hallom, Sopronba utazol. — Szeméből a leszámolás ígérete füstölgőit. — Igen. oda utaznék... — Hát' akkor figyelj rám, te himpellér. Azt mondják, a balfi víz jót tenne a gyomromnak. Hozz egy üveggel. — Nagy ötlnt! — ragadott magával a szertelen életöröm. — Már rég hozhaltam volna! Legyek lótetű, Vince bácsi, ha meg nem gyógyítja a balfi víz! — Hat akkor el ne felejtsd — mondta baljósán és úgy lendítette a vállára a negyedmázsás kalapácsot, hogy súrolta az orrom hegyét. Albert, a kísérőm beteges viccmesélő volt. Indulás utón figyelmeztettem, hogy ezen az úton ne próbáljon megnevettetni, mert halálosan komoly kötelességet kell észben tartanom. De ez a notórius szószátyár elfelejtette, mit, véstem az emlékezetébe. Alig ittunk meg titkon egy liter Kékfrankost a Haladás T ■% ív a ki mérésében, elkezdett traktálni azokkal a förtelmes vicceivel. Hazafelé ne, nem állt á szája. Minél jobban röhögtem, annál rosszabb vicceket mesélt: A vén tengerész unatkozva könyököl a hajó korlátjára, bámulja az óceánt, pipúzgat, vakarja bozontos szakálláí. Egyszer csak ragyogó sellő bukkan fpl a habokból. Azt mondja csábos hangon: Vén tengerész, te a végtelen vizeken élted le nehéz életed, keményen dacoltál minden veszedelemmel, itt az ideje, hogy teljesítsem három kívánságodat. Gondolkodik erősen a vén tengerész, aztán megszólal: Drága sellő. ajándékozz meg egy üveg rummal. Hip-hopp, a tündér lebukik és már nyújtja is a finom yamaikait a tetovált matróz felé. Na, tengerész, kívánhatod a másodikat — szólt a tündér. Erre az álmél- kodó hollandus vérszemet kap: Jótevőm, tündérek tűn. dere, ha neked ilyen hatalmas hatalmad van, változtasd rummá az egész óceánt! A sellő se szó, se beszéd, han- curozik egy kicsit, mint a delfin, alámerül és mire megint kiemelkedik hamvas keble a mélyből, rum hullámzik a tenger helyén. Komolyan figyelmezteti a vizek •vén vándorát: Derék matróz, jól gondold meg, mit akarsz kérni, mert az utolsó kívánság következik! A matróz megszívleli az intelmet, csupa ránc agondtól, rágja a pipáját. vakarja bozontos szakáilát. és könyörögve szól a rummá vált tengerben lubickoló sellőhöz: Tündérek tündére, ha lehetne még egy kis rumot... Ideje volt, hogy elvegyem Albert kedvét a további merénylettől. Olyan viccet akartam mesélni neki, amitől nedvesre sírja a zsebkendőjét. — A dadogó lány panaszkodik a rendőrnek: — Kékérem szépen, megyek át a li-ligeten, elkapnak a hu-hu- huliganok, kötiyörgök nekik, hogy nnnem vagyok o-o-olyan lány, de mire kimondtarn* már o-o-olyan voltam... Albert hazáig nyerített. Éa meg a végzet pallosa alatt éreztem magam: Golub Vince ott várt rám a gyárkapu., ban. — Hoztál balfi vizet? —- dörögte, mihelyt föltöpte kocsim ajtaját. Féldátlan akarterővel ré-. ■ mületem fölé kerekedtem. — Vince bácsi, nem tudtam üveget szerezni... (Folytatjuk
