Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Vasárnapi melléklet EMBER ÉS KOMPUTER Havonta több százezer családhoz kézbesíti a nyugdijakat fi postás és — amint a parlament decemberi ülésszakán bejelentették — csakhamar nagyobb összegek olvasnátok-a pénzesutalványokon. Gigantikus munka lenne, ha az utalványok változó összegét kézzel, íróasztaloknál írnák, könyvelnék. Szerencsére erre nincs szükség, mert a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál elektronikus számítógép utalja ki havonta egymillió 200 ezer utalványra a nyugdíjösszegeket. Egyetlen példa ez a sok közül, ahol az elektronikus szám-tógép immár mindennapi életünk részévé lett. A számítógép korunk műszaki, technikai újdonságainak nem csupán egyike: hanem minőségi változások hordozója. Elterjedése robbanásszerű; alkalmazása a tudományok mind szélesebb körére terjed ki. A nemzetgazdaságok világméretű fejlődését sokféle nézőpontból vizsgálják és hasonlítják össze a szakértők; jó néhány olyan termék akad, amely bruttó, illetve egy főre jutó ' ■ melése az előrehaladás mércéje. Ilyen volt sokáig a vas és az acél, ilyenek manapság a vegyipari termékek, nemzetközi rangú mutatószám például a papírielhasznéiás és mindezekkel együtt immár: a számítógépek elterjedése. Ha például a japán gazdasági csoda színfalai mögé tekintünk, a számítógepek elterjedésének szélsebes üteméről számolhatunk be. íme a tények: 1953-ban összesen három, 1967-ben pedig 845 számítógépet helyeztek üzembe a távoli szigetországban, s ugyancsak 1967. évi adatok szerint Japánban összesen 2978 elektronikus számítógép ontotta a teldoigozott adatok özönét. A számítógépek terjedése a tényszerű jellemzésen túl. elv módon is érzékeltethető, ha felhasználási lehetőségeinek néhány példáját említjük. A gazdasági élet — úgy is mondhatnák — elektronizálásán túl, az okos gépek világszerte részt kérnek például a kórházak munkájából, ahol a tünetek betáplálása után a gép hozzávetőleges diagnózist állapít meg, vagy legalábbis kizárja a diagnosztizáció köréből a mellőzhető feltevéseket; megold a gép régészeti problémákat — például okori írásrendszereket fejt még —, s talán arra az immár Budapesten is bevezetett alkalmazási lehetőségre is emlékeztethetünk, hogy a házasságközvetítő irodában, kérdőíves adat- rögzítés után, í< gép választja ki — természetesen a megjelölt ismérvek alapján — az ideális partnereket. Az elektronika forradalma nem egyszerűsíthető arra, hogy a gépek az elvégezhető számtani műveletek mennyiségét növelik csupán — ennél sokkal többről], minőségileg másról van szó! A számolási sebesség elképesztő gyorsulása valójában olyan új lehetőségeket nyújt az ember számára, amilyenekkel eddig nem élhetett. Jellemzésül elegendő az űrhajó irányításának programozására utatui. Ismeretes, hogy például az Apolló űrhajókat a földi számítóközpontból irányították, méghozzá oly triódon, hogy a. gép érzékelte a , ályakorrekcIóXa'- és pillanatra készen jelölte meg az űrhajó helyzetét, illetve irányát. Képzeljük el, lehetett volna-e szó űrhajózásról olyan körülmények között, hogy — elvben feltételezve — a világ legzseniálisabb matematikusai ülik körül a houstoni központ asztalát és papírral-ceruzával számolják a kiszámolhatatlant, hiszén mire a ceruza egy számjegyet leír, addig az űrhajó pályája is megváltozik. A minőségi újdonság, hogy a számítógép — kibernetikai műszót alkalmazva: visszacsatolásos rendszerrel — a változásokat is feldolgozza és „döntéseit” azokhoz igazítja. A számítógép tehát eszköz minden olyan rendszer vezérlésére, amelyben végtelen sok tényező kölcsönhatásával kell számolni. Talán mondanunk sem kell, hogy tipikusan ilyen rendszer egy ország gazdasaga; ezért is terjed világszerte a számítógépek gazdasági alkalmazása, illetve a gazdasag és a matematika összekapcsolása: az úgynevezett ökonometria tudománya. Ami a hazai viszonyokat illeti, kétségtelen, hogy színvonalunkat is, igényeinket is tekintve, elmaradtunk a számítógépek alkalmazásában. A géppark számszerűen is kevés, és jobbára a fővárosban van. A közelmúltban született kormánydöntés jó alap az elmaradás megszüntetéséhez. A határozat széles horizonton összegezte teendőinket, s országos számítógépprogramot indított útjára. A nagy jelentőségű programot tárcaközi bizottság irányítja; dönt a gépek beszerzéséről, a vásárlás elveiről, például a számítógépek csatlakoztathatóságának érvényesítéséről. Szóba került az is, hogy — egyeztetve lehetőségeinket a KGST-partnerekkel — megteremtjük a hazai számítógépgyártás alapjait, illetve bekapcsolódunk a szovjet számítógépprogramba. A gépek beszerzése és üzembe állítása, bármily fontos is, csupán egyik része a számítógépek alkalmazási feltételeinek. Nem kevésbé jelentős annak a szellemi kapacitásnak a megteremtése, amely a gépek — azt is mondhatnék — társadalmi befogadásához szükséges. Ezzel kapcsolatos a Központi Statisztikai Hivatal elnökének nemrég közzétett utasítása, amely megszüntette az Országos Ügy vitelgépesítési Felügyeletet és helyette Számítástechnikai Oktató Központot, illetve Számítástechnikai Tájékoztató Irodát hozott létre. A két új intézmény éppen a társadalmi feltételek megteremtésére hivatott, mert gondoskodik a szakemberek képzéséről, a szakkönyvek, oktatási anyagok kiadásáról, a számítógép-alkalmazás informatív szolgáltatásairól. A társadalmi háttér témakörébe tartozik, hogy a Neumann János Számítógéptudományí Társaság keretében működik a szakemberek konzultatív, társadalmi szervezete. Hozzákezdtünk tehát, hogy a korunkat oly mélyen jellemző, okos gépek elfoglalják helyüket gazdaságunkban, társadalmunkban. mindennapi életünkben ’ Tibori András TISZALÖKI TÉLI TÁJ. mimmel József Mr. \ , .......... . A klasszikus lengő Céllei Pityu, a népszerű Bivaly, szavakkal alig kife jezhető mértékben unatkozott. Már mindent megpróbált: Icukára gondolt, a tegnapi' det^ktívregériyre. gyű fáskatulyát egyensúlyozott az orrún, tízfilléreseket kapott el jobb. majd bal kézzel. azután hidegvágóval a cipője .talpát feszegette. Az unalom azonban maradt. Sőt, nagyon úgy nézett, ki, hogy . eltart a munkaidő végéig. És ekkor váratlanul, szó katlan esemény következett be: kipattant az, isteni szikra. Az ötlet, mely ha csak percekre is, de megölheti az unalmat, és fényt, derűt felszabadult kacagást hozhat Gellei Pityu (a népszerű Bivaly) sivár életébe: gondos célzás, egy könnyed csukló mozdulat, majd. .! A felfüggesztett félig kész munkadarab úgy vágta hátba Cérna Emil ipari tanulót, hogy az útbukfencezett a megmászhatatlannak hitt ócskavasdombon két és fél métert csúszott a hullámos betonon, s a produkció sikeres befejezéseként derékig eltűnt a műhely sarkáéban összehordott évtizedes törmelékben. Kacag á műhely,.. A népszerű Bivály viszi a prímét; műemléknek számító pókhálók hullanak • a plafonról a harsány örömkitörések következtében. Csak ketten maiadnak komolyak: Cérna Emil ipari tanuló — aki pillanatnyilag egy kis levegővel is beérné vidámkodás helyett — és az Öreg. Az Öreg, aki ötvennyolc évét meghazudtoló fürgeséggel és egy kecses szökkenéssel a népszerű Bi valy előtt terem: kicsit ágaskodik, kicsit céloz, aztán puff . .. Halálos csend a műhelyben. Két okból: egyrészt mivel a pofon minden kétséget kizáróan a klasszikus lengőütések közé tartozik, másrészt, mert a népszerű Bivaly százkilencvenkét centiméter magasan hordott bal orcáján végződik... Az öreg' a klasszikus len g'ővel lezártnak tekinti az ügyet, visszaballag a géphez, míg a népszerű Bivalyt látszólag teljesen lefoglalja szépen dagadó bal orcájának tapogatása. Félelmetes jobbja mozdulatlanul csüng farmernadrágja mellett. Az ■ ' unalom viszont . elszállt. •• — Te ezt-tűröd? — susog ja Bivalynak Bramesák Józsi, a Ragyás. Majd.. Majd a meló után .,. Az utcán .., Ott megkapja... Olt néző meg... Nullás lisztet csiná lók belőle ... Nem — előbb fasírozottal, és csak azulan nullás lisztet. .. És a végén egy pocsolyába csiriznek keverem ki az egeszet... — sziszegi vissza a Bivaly, és közben „S” betűket haji« gat egy háromcolos vascsőből. Fel tíz. Az öreg utolsónak ballagott ki a műhelyből: előbb gondosan letörölgette a gépét, elrakosgatta a szerszámait. Kisétált a . kapun, nekivágott a térnek. Ahol a legsötétebb: a templom mellett megy az 52-eshez. Hirtelen megáll. Mögötte négyöt lépéssel a Bivaly is. Nem tudja, mit csináljon, mész- szon rá rögtön, vagy csak odébb, a bokrok mellett. — Na! Mi lesz — szól rá az Öreg — Csak nem félsz? A Bivaly mozdul, megáll. Zsebre vágja a két kezét, va- gányosan felhúzza a vállait: — Szégyen a futás, de azért csak próbálja ki, öreg, mert még rossz vége lesz! — Mi az istennek! Még egy pofont akarsz? — Mit képzel? — hörgi lisztes távolságból a Bivaly. — Magának mindent élt trök? — Gyere ide! — a barg parancséiban cseng. a. iirei- metlen mozdulat neu. íagy kétséget: menni kell. — Nem, nem csinált fa- sírozottat belőle — megéli másnap a műhelyben Ragyás. Nullás lisztet se.,. Sőt a csirizkeverés is kimaradt. .. Leültek egy padra, az Öreg dumált. Csak annyit hallottam: „ilyen szép nagy darab marha ...” meg, hogy ..... azért még lehet normális ember belőled ...” A Bivaly? Nagyon csendesnek látszott. Kikísérte az ötven- ketteshez az Öreget. Lejat- tőlt vele, aztán ott ácsorgóit még vagy egy fél órát a téren. Mitől szelídülhetett meg? Halványlila dunsz- tom.., Tény az, hogy ezt követően nem sokkal elvette Icu- kát, és reggelenként titokzatos, boldog, (egyesek szerint; kifejezetten bamba) vi- gyorral állt oda a gépéhez Később aztán oda fajult a dolog, hogy egyik reggel a műhely egyik csendes pillanatában atvaian megválogatta Cérna Emil ipari tanuló busa fejecskéjét. (— » — a)
