Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
« OiQä. xm,vr-MhOTAHo®szAa — vasárnapi mellékle? 197Ö. Jánuáár f. indiánok nélkül Az Európa Könyvkiadó újdonságai Zöld emberkék — Kései fölfedezés Kukoricaisten országában — Az örök klasszikus — A királynő mesél Csontos Gábor: — Újév (Jjévkor mindig erőt vési rajtam a közlékenység Az ördög tudja, hogy van ez, Újév reggelén ellágyUlok és lyukat beszélek a csalódom hasada. Persze tulajdonképpen tisztában vagyok vele, hogy az évek elől menekülök, agyon beszélem a lényeget, hogy újra öregedtem egyévet. Mas embef talán szerencsésebb a születésnapjával, el- mismésolbatja, ha éppen akarjá, én nem, mivelhogy együtt születtem az esztendővel. Erről pedig senki sent feledkezik el. — Könnyű neked, anyám — mondom a feleségemnek, — u az idén se öregedtél, teljesen megfeledkeztünk a születésnapodról. — Ebből Is látszik, hogy milyen üdvös év közben egy eldugott napon születni. Csemetéim megadással hallgatják elmefuttatásomat. Ilyenkor belenyugodnak, hogy neVetnl akarom ókéi, elvégre ha évente egyszer kerül rá sor, azt ki lehet bírni. — Gyújts rá egy Simon Arztra. apja' Azért vettük, hogy gyújts rá! — Várjatok még, hadd csodáljam meg előbb a dobozát! A születésnapomra mindig valami cigaretta-különlegességet szoktam kapni. Most a Simon Arzt a soros, írtért olcsóbb lett néhárty forinttal. Ezt persze hern azért mondom, mintha felrónám fiaimnak a dolgot, elvégre a takarékosságot is tőlem tanulták. Szűkén bánok ugyanis a zsebpénzükkel, — Mit nézel azon a dobozon annyit? Nyisd már fél! — Nyugi! — Tudom ugyanis, hogy a valamivel kisebb csemetém szeretné, ha megkínálnám. A Valamivel nagyobb nem dohányzik. *- Ügy sem kínállak meg. — Nem is kéne... Ezt is szeretem benne, hogy dacos. Apja természetét örökölte. nyilván örökölte, mert erre nem neveltem. Nem is lehet, az úgy jön magától. Ugye érthető, a gértek... — Mindjárt felnyitom... Csak tudjátok, eszembe jutott valami erről az aranyozott fáraóról. Látjátok, amelyik ide van festve. — A ci- garettás doboz arab írásai és jelei között két arányló figura all, az egyik nyilvánvalóan férfialak, a másik hő. A két csemete egymásra néz s bölcsen hunyorog, mintegy jelzik egymásnak, apjuk kezdi a sódert nyomni, megint eszébe jutott valami. Nem zavartatom magam. — Hallottatok az Indiánjaimról? — Á soha— Ezt kifelejtetted. — Ügy mondják, mintha legalább tízszer is elmeséltem volna, pedig az emlékezetem még jó, tudom, hogy az indiánjaimról nefn meséltem. — Erről az aranyozott figuráról jutott eszembe. Ilyen volt a „törzsfőnököm”, A többi indián csak egyszerű tollás nadrágban járt, ami lehetett kék is, zöld Is, vagy bármilyen színű. Volt egy-egy toll a ha- jukbart is. A főnöknek azonban aranyozott volt a ruházata és talpig toll keretezte figuráját. Az arcuk természetesen indiai Vörös volt, mint ahogy illik á rézbőrűekhéZ. — És hol voltak ezek az Indiánjaid? — Már kezdi érdekelni őket. Elvégre néhány éve még kézről kézre jártak nálunk az, indián történetek. —* Egy dobozban laktak. Tulajdonképpen e2 a doboz Volt a rezervátum, de időnként, ha harci kedvem támadt, kijöttek a prérikre harcolni. A cowboyok rózsaszín areúak voltak s többnyire colttal, csípőből tüzeltek az indiánokra. — És kinek a pártján álltái? — Természetesen az indiánokén. Ezért is a jobb kezemmel küldtem a gyufaszál lövedékeket a cowboyok felé s ballal az Indiánok felé. Az ember bal keze köztudomásúlag ügyetlenebb. — Már akié! — Kivéve természetesen a kétbalkezeseket. Bocsáss meg, hogy rád rterH gondoltam. Sértődés nincs, családomban a húmor szerétele alapvető erény. — SZőval? Hogy volt tovább? — El tudjátok képzelni azokat a csatákat? Mondanom sem kell, abszolút pártatlan voltam. Mindkét kezemmel egyformán igyekeztem. Tehettem én arról, hogy az indiánok ügyesebben céloztak? — Miből voltak az indiánok? — Papírból. Kis papundék- ti talpakra ragasztottam ókét. Volt térdelő, álló, puskás és rtyilazó figura s voltak lovasok is. Azt láttátok volna, miiyen remek lovak voltak azok! Az arányló ruhájú nagy ionok például egv ébenfekete lovon pompázott. Senki másnák nem volt fekete lova. Nagyon félelmetes volt. Az meg különösen tetszett nekem, hogy az Indiai vörös valami olyan festék Volt, hogy fénylett. — Na és? — Már kibeszélni se hagyjátok az embert? Azt szeretném, ha egészen pontosan megértenétek. Hogy el ne feVilágélétében kevés szavú ember volt a mi apánk, nem is váratott soká a titokkal. — Kádfürdőzni megyünk, hékások...! Anyánk abbahagyta a to- rölgetést. Ránk nézett, mi őrá. majd mondta, hogy ne bolondozzon már apánk, hiszen oda csak a nagyságos asszohyék jórrtak, szomba- tohként, meghogy nem nekünk építették azt a villany- telepen. De apánk csak érősködött, márbiz ez így van, mától fogva a munkások is lubickolhatnak benrte, az egész családjukkal... Rövid ideig örültünk csak. Kisült, hogy az öcsémnek, meg a húgomnak nincs nagykabálja. az én cipőmnek lyukas a talpa, nem mehetünk ki a februárba pucosan, még nyavalyások lennénk a forró víz után... Ott gubbasztottam a tornácon, hogy most mit csináljak. Méghogy én ne menjek kádfürdőzni, csak a bátyám? Gyorsan feltámasztottam a létrát a falhoz, és uzsgyé a padlásra! Már sötétedett, csak a padláslyu- kon jött be világosság és én ügy megijedtem a sötéttől, hogy majd lehulltam az utolsó fokról. Megint az apám kacagása csapódott a fülemnek... Még, hogy én maradjak itthon... Felkapaszkodtam. Tudtam. hogy jobbról, a padlásszélen kiszáradt., rossz cipők varinak. köztük van még a nagyapám régi szolgálati bakancsa is. Az jó (Silovák Győfgy rajzaj lejtsem, fák is voltak, meg bokrok. Ezek mögé húzódtak a harcosak. No, szóval Ilyen játéka senkinek sem volt. Nem ólomkatona, nem bá- doghuszártik, hartem saját sza- badalniú és készítésű sereg, teljesen a kedvemre valók. Ha ezt megértitek, el tudjátok majd képzelhi, mit jelentett végezni velük... — Végeztél velük?! — Végeztem. Épp abban a korban voltam, mint ti most, illetve én akkor lettem volna tizennyolc. ÜjéVkor töltöttem be. — És még megvoltak áz indián jaid? — Csak semmi felesleges röhögés. Igaz, akkor már évek óta nem festettem újra őket. A harcok nyomait, egykori hősi csaták emlékeit viselték az ábrázatukön. A dobozukból nemigen Vettem elő őket, de a dobőzt még őriztem. — Mint anyja a babáit! Á Zuléjka még mindig rrtegvan! — Mondom, hogy semmi kajánkodás! Satap!... Tizennyolcadik születésnapomon elégettem őket. Dobozostul mentek a tűzbe. Felnőttem, gondoltam, nem lesz többet szükség efféle gyerekes játékokra, erős és szilárd próbáltam lenni, magamban persze sajnáltam mindazt, ami elmúlt. Emlékeztetlek benneteket az elmúlt nyárra, amikor a könyv- szekrényetekből és fiókjaitokból kidobáltátdk a kaeatokát, mackókat és badogautókat, de még a meséskönyveket is. lesz mostanra! A sötétben kitapogattam előbb a ballábast, azután a jobbast, és gyorsan leiszkoltam Vele. Úgy lyukas cipőstül léptem a bakancsba és a nehéz súlytól nagy kínnal elindultam befelé. Már pontosan nem emlékszem, sírtam-e, vagy nevettem. csak láttam, hogy az apám a hasát fogja, úgy hahotáZik, s míg • a kacagástól kiesett könnyeket dörzsölte szét a szeme alatt, olyanokat mondott, hogy ez á fiú még a jég hátán te megél majd. Belépünk a fürdőszobába! A gőzös levegőtől előbb köhögni kezdtem, de apám mondta, hogy két perc alatt ádámkosztümben akar látni, igyekezzek. Már ott álltam a fehér kád szélénél, kezemmel ízlelgettem a Víz forróságát. fél lábbal beálltam a síkos oldalú kádba, jujgatni. Apám nagy tenyerével a Hátamra ütött és zsupsz, belehulltam a nagy melegbe... Olyan mélyen talán még sose aludtam, mint az este. Még álmomban is kádákat láttam, meg zuhanyokat és mi alvégesi fiúk lubickoltunk, csak lubickoltunk, egytói egyig mezítelenül... Reggel olyat éreztem, mintha a lábaimat ólomra cserélték volna ki. Nem szóltam se apámnak, se anyámnak hogy a nagy bakancs.. az este... Még majd máskor nem visznek el für- dőzni! Igyekszik ftz ember szívtelen lerini sájét gyermekkorával szemben. Hogy belül mit érez, az más kérdés. Elvégre eleinte a felnőttség nem több el* határozásnál. Nem így gondoljátok? Nem mondják, mit gondoljak, ami érthető, a mai fiataloknál különösképpen nem divat kimutatni az érzelmeket. De én azért tudom, amit tudok, A többi közt azt Is, hogy 'az előszobái szekrényben megvannak még a játékok és a mesésköhyvek Is. Érthető, hogy kikerültek, Vaskos matekköhyveknek kellett beüt a hely, meg mindenféle elektrotechnikai jegyzeteknek. — Senki sem kérdezi, hogy „na és 7* Pedig van még tovább is, Épp huszonöt éve ennek. Nagyanyátok, aki akkor még nem sejtette, miféle unokái lesznek egykoron, azt kérdezte: „hát ezért őrizted őket ennyi Ideig”? Aztán azt mondta: „Jó íétt Volfia az unokáknak, azt a pár évet már csak elrakosgattuk volna valahogy.” „Lesz azoknak különb játékuk” — mondtam szigorúan. S lett Is. Annyi, hogy nem győztétek elrontani. Igaz? — Hát ez tény. — Persze, most mát bánom, hogy át indiánjaimat nem őriztem meg nektek. Elvégre nem kértek enni, megfértek volna Valahol abban a dobozban. Dehát úgy gondoltam, egy felnőttnek nihes szüksége játékra. Azt hiszem, más is úgy gondolja, úgy tizennyolc éves korában. Különben is utáltam a lövöldözést, mert akkoriban épp eleget lövöldöztek igazából is. Tudjátok. De azon az újéven nálunk már nem lövöldöztek s gondoltam, jobb tesz indiánok nélkül, mert azok folyton csak a lövöldözésre emlékeztetnének úgyis. — A „főnök”, abban az arany ruhában, ai frankó lehetett. — Istenemre az Völt! Dehát megértitek. Tizennyolc éves voltam és különben Is untam a lövöldözést. Most pedig, azt hiszem, rágyújtunk: Elszívjuk a békepipát áínúgy indián módra. No igén. én végigszivom a Simon Arztöt, de dohányos csemetém hamarosan kiszivárog a másik csemete után. Később kilesek és látom, hogy az előszobaszekrény előtt ÜÍnek és egymás kezéből kapkodják a régi kacajokat, mackókat és mesekönyveket, meg persze az indiános könyveket. Mert azok is megvannak, ha kissé rongyosak is. Azon a napon apám is otthon volt. Vasárnap, olyankor borbélyhoz kell menni, simára borotválni az arcot, meg tiszta inget felvenni, nem szabad villanyiéra másZni. Ezt már lassan megszoktuk, csak úgy mint azt. hogy átlyárik a pénvki piacon nagy szatyorral vásárol . karalábét, zellert. íitég pár csirkét, vagy nagy kakast. Nem is ez volt nekem furcsa azon a tél végi Vasárnap délelőttöh.., Amikör Kinyitottam a szememet « kis kerek, kék mintás kötény tűnt fel előttem. Egy kötény, at anyám előtt. Én sokszor meg akartam kérdezni tőle. hogy hová lett a mintás kötényé, amit lánykorában hímzett, és főzéskor fel szokott tenni, de közben megleltem a szekrény alján. Még most sem tudom miért de úgy hiányzott nekem az a kötényke! Dehát anyám mindig Olyan nagy gondban volt az utóbbi években, hogy item mertem Idegesíteni a kérdezősködéssel. Gondoltam. finomat főz anyám anélkül is, csak legyén mibŐL A közelmúltban magyarul megjelentetett világirodalmi újdonságok s klasszikusok új kiadása halommá tornyosul a recenzens asztalán. Nehéz a választás, mert jó müveket, új ízeket kínál a kiadó. A halomból kiemelt hat mű az irodalom birodalmának hat sarka: felfedező útnak is beillik tehát a művek olvasása. Kétszeres felfedezés Günter Kunért elbeszéléskötete. Egyrészt mert a szerzőt eddig neves költőként ismertük, másrészt mert meghökkentően új világot tár elénk. Furcsa, fordítva cselekvő, értelmet megcsúfolő Világról szólnak a kötetbe foglalt rövid írások; a Harmadik Birodalomról, de túl azon minden emberellenes világról, rendről. Gúny, kegyetlen nyíltság, groteszkba búvó csúfolódás: kimerithe- iétlen az alkotói fegyvertár. A címadó. a Központi pályaudvar, a Rövid távú klasszikusok című elbeszélés á színvonalas egészért belül is megkülönböztetett helyet érdemel. Ki az a Bruno Schulz, forgatja kíváncsian az érdekes borítójú könyvet az olvasó? Újabb név az irodalmi névtengerben ? Igen legalábbis számunkra új név, melyet meg keil jegyezni! A lengyel rajztanár. Kaffka lengyel fordítója, a háború alatt tragikusan elpusztult festő: író is. S nem akármilyen. Apám tűzoltó lesz címmel közreadott köteté — joggal hatott az irodalmi világra robbanásszerű erővel. Izig-vérig modern alkotó, aki valamennyi írásában az emberi reménykedés és reménytelenség örök csatáját örökíti meg. bármiről beszéljen is. Schulz kései felfedezése: nyeresége az emberi kultúrának. S egyben figyelmeztet azokra az adósságokra, melyek a szomszéd testyérnépek irodalmánál terhűnkre fennállnak. Ha már az adósságoknál tartünk: az EVirópa, s a Bukaresti Irodalmi Könyvkiadó közös gondozásában megjelentetett Fanus Neagu no- velláskötet — Fülledt nyár á címe — törleszt e tartozásokból. A szerzőt már ismerhetjük, hét esztendeje megjelent novelláskötete sikert aratott. A kötetben szereplő hát űiabb írás érettebb. ízesebb. Egyszerű emberek és fnár-már mesebeLehet, hogy rrtost azért tette fél, mert az este fürdőzni voltunk, és ma ünnep van! Fürdés utáni vasárnap. Ebédkor á tányérral kö rülrakott asztalnál nagy lárma léit, mert rrnnd áz öten a falitükörrel szemben akartunk üliii. látni magunkat, ahogy a kanalat a szánkhoz illesztjük. Apám választása rám esett, a többiek rítták még egy keveset, vélem mindig kivételeznék, irtfcg- hogy mi vagyok én. Engem már el sem lehetett volna kergetni a tükör elől, bántam is én. hogy a bátyám az ablakpárkányra viteti a levesét. Én csák nézterti, néztem, hogy milyen saépen megy a könnyű kanál a számhoz, csordulásig sárga színű levessél. Annyira néztem magamat a tükörben, hogy egyszer a szám helyett az orromhoz nyomtam a sűrű. tésztás húslevest... Leves után főtt hús. főtt hús után lábashoz égetett paprikás krumpli piroslott a tányérjainkban. A kanalak nekiütődtek a bádogtányérokU alakok keverednek e sajátos légkörű, realitást és fantasztikumot azonos természetességgel elegyítő elbeszélésekben. A Clitiadő, valamint a Fekete fű című írás eredeti alkotóegyéni Ságként jegyezteti meg vetülik Neagu hevét. A bevezetőben felfedező utat említettünk hasonlatként; a gondolatot Aiain Pes- quettől kölcsönöztük. aki Mexikói vallomás című regényében arra keresi a feleletet, vajon más világok felfedezésével az ember iei- fedezheti-e eddig előtte is rejtve maradt önnönmagát? A festő hős, aki Mexikóba menekül önmaga, s az őt körÜJVevó Világ elől. rátalál arra, akit keresett: máson magara A fordulatos cse- iekményű mű különösen » romantikus környezetet, misztikum és nyers valóság nemes keverékét kedvelő öí- vva&k számára csemege. Ha bárkitől az angol irodalom két legnagyobb halhatatlanját tudakolnák. Shakespeare után habozás nélkül nevezné meg Miltont. Az örök klasszikusok egyike ő, akit soha és semmi nem törölhet ki az egyetemes emberi kultúrából. Az Elveszett paradicsom új kiadása — a Helikon klasz- szikusok sorozatban — kiállításában, fordításában — Jánosy István munkája — méltó a halhatatlanhoz. A kor eseményeit összegező, s azokból a jövőre szóló szintézist felállító elme fényé sugárzik a nemes veretű sorokból. Filozófiai költemény, vallásos eposz, emberi önvallomás, s bravúros fordítói munka: a ftiÖ minden értéke sértetlen maradt az új kiadásban, melyet bő jegyzetek, s tartalmas Utószó egészítenek ki. Királynői kéz, pontosabban toll nyújt át hetvenkét történetet az olvasónak a Heptamerortban. melyet Helikon kötetként jelenteti meg a kiadó. Navarrai Margit. ki kora híresen okős asszonyai közé tartózott, a bájos és pikáns, szókimondó és szemérmes XVI. századbeli történetekben ko’'- táfsáiról, s kofáról mesél, derűt lopva az olvasó árvára. Á szép kiállítású, Wtírt* Áriám illusztrálta kötet magyarul első Ízben teszi teljes egészében hozzáférhetővé a hetvenkét történetből álló mesefűzért («*»» nak. cuppogtunk, csámcsogv tünk egymást megelőzve érdeztük, van-e még, meg ogy kikaparhatjuk-e á krumplislábas alját. Apánk megint hamar végzett az evéssel. — Hallottad...? Ezt anyánktól kérdezte majd még hözzámondta azt is. hogy mii. Hüthar megnyugodtam, ahogy értelmét Vettem a hiányos szavaknak, megtudtam, hogy a Garbonaiékro! ván szó, akik kutya égy raf- flnált emberek. Pestre menték kupeckodni. Hogyisne, hlég Garbönainét fogják becsapni, amikor lejönnek falura, Csereberélni? Neki több esze van annál, 6 ment fel, az Urával, élelemmel, sődarhússal. Gbndoltam, ez a felnőttek dolga, nincs ia benne semmi érdekek, nekígyurkőztem hát á maradék krumplinak. Egyszerre ázt kérdj az apánk: — Na. mit hozzunk nektek Pestről? Éppen lenyéltem az utolsó falatot. Még szerencse, különben az ijedtség megállítja fél úton, HallgatAngyal Sándor: HetmŐnike a Telekitől
