Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
t. oldal ■TEUFT MAGYARORS7Á« 1970 január 59 Külpolitikai összefoglaló t |p Pravda-kommcntár a nyugat-berlini provokációról fjjü Elnöki vétó az amerikai kongresszusban A moszkvai Pravda provoK ül politikai szél jég yzet: Szürke üzenet katív akciónak minősíti a bonni Bundestag, a nyugatnémet parlament frakcióinak nyugat-berlini üléseit. Bonni berkekben aligha okozhatott meglepetést a legtekintélyesebb szovjet lap szóhasználata. Nyugat-Berlin helyzetét a nyugatnémet hatóságok több, mint két évtizeden át k ff éle időzített bombának használták fel, amelyet — amikor úgy látták jónak — egy-egy provokatív cselekménnyel fel is robbantottak. Csakhogy a jelenlegit megelőző valamennyi bonni kabinet politikájának alapja volt az NDK-val kapcsolatos feszültség fenntartása. Adenauer, Erhardt, Kiesinger, a CDU eddigi kancellárjai nem is tagadták, hogy nem akarnak semmiféle közeledést a másik német állam felé. Willi Brandt viszont közismerten más platformmal állt választói elé és lett a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja Az ő Ígéretei nyomán enyhén szólva nem éppen logikus a nyugatberlini ülések jellegzetesen hidegháborús gyakorlatának folytatása A Pravda külön felhívja a figyelmet az időpontra Bonn nyugat-berlini provokációi — írja a lap — éppen akkor következnek be, amikor az NDK a kapcsolatok normalizálását célzó szerződések megkötését javasolja a nyugatnémet kormánynak. Nem egy kommentátor már korábban megállapítot(Folytatás az 1. oldalról) szaka, amely fontos jlöhjsé^e- ket fogadott el. Mind nagyobb jelentőségre tesznek szert a KGST-hez tartozó országok együttműködése további elmélyítésének kérdései, e közösségen belül a módszerek és formák tökéletesítése. Napirenden van a szocialista integráció kérdése, amely minőségileg új szakasz a testvéri államok közötti kapcsolatok fejlődésében — mondotta Rumjan- cev. Alakszej Rumjancev ákata, hogy ha Bonn válóban változást akar, nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítania kell. A legújabb nyugat-berlini fejlemények csak megerősítik ennek a megállapításnak a jogosságát. Világszerte nagy figyelmet keltett Richard Nixon elnöknek az a döntése, hogy megvétózza a kongresszus egyik elfogadott döntését. Az elnök több szempontból is meglehetősen nagy kockázatot vállalt ezzel a lépésével. Először is propaganda-kockázatot, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Annak az országnak az ■ elnöke, amely esztendők óta hazai és külföldi bírálatok kereszttüzében áll a vietnami agresszió miatt, nehezen engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy ilyen látványosan visszautasítsa az oktatási, népjóléti és egészségügyi költségvetést — „takarékossági okokra” hivatkozva. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a kongresz- szus által elfogadott döntések elnöki vétója rendkívül ritka — legutóbb kerek egy évtizede, Eisenhower tábornok idején fordult elő hasonló eset. A generális- elnök akkor a közalkalmazottak fizetésemelése ellen tette meg ezt a lépést. Az akkori alelnök és a jelenlegi elnök, Nixon úgy látszik ilyen vonatkozásban is az eisenheweri hagyományok folytatója. démjjkue mjegflOTf ó, beszéde után Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára lépetf.(a mikrofonhoz Faggyejev „A lenini elvek a KGST .tevékenységében” című előadásában behatóan elemezte a szocialista országok gazdasági együttműködésének, valamint a KGST tevékenységének elméleti és gyakorlati kérdéseit. Nyomatékosan kiemelte, hogy a KGST-országok gazdasági integrációja nem jár együtt nemzetek feletti szervek létrehozásával, nem törekszik zárt gazdasági csoportok kialakítására — elMOSZKVA A csehszlovák szövetségi gyűlés küldöttsége Dalibor Hanesnek. a szövetségi gyűlés elnökének vezetésével kedden találkozott Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Pod- górnijjal és Konstantyin Ka- tusevvel az SZKP Központi Bizottságának titkárával. A küldöttség — mint ismeretes — január 15-től hivatalos baráti látogatáson van a Szovjetunióban. NYUGAT-BERLIN Walter Scheel bonni külügyminiszter kedden külföldi újságírók által tiszteletére adott ebéden bejelentette, hogy Egon Bahr, a kancellári hivatal államtitkára, Brandt kancellár közeli munkatársa szerdán Moszkvába utazik és átveszi a szovjet kormánnyal folyamatban lévő eszmecserén réZzt vevő nyugatnémet küldöttség vezetését. Mint később Ahlers kormányszóvivő közölte, a szovjet kormány hozzájárult Bahr missziójához. _ —fi-1*' i PRAGA Az idei jubileumi Leninév megemlékezéseinek keretében kedden délután Prágában ünnepi nagygyűlést tartottak az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt 6- összoroszországi konferenciájának 58. évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Jan Főjük, a CSKP KB titkára tartotta. lenkezőkg:1'“ tévlHtöt' ';,! tjjflt minden átlátn á‘5tt'Ká''%S)}űc-; rét kapesiüiiínlspa, az együttműködés érdekében. Friss István, a magyar delegáció vezetője a „Tervezés lenini' elvei” címmel tartott előadásit. Áttekintette Leninnek a szocialista építés első időszakával, a tervgazdálkodás kialakításával kapcsolatos elmélet-gyakorlati munkásságát Ennek során különösen azokat az Útmutatásokat elemezte. amelyeknek következetes érvényesítése napjaink feladata. A nemzetközi tudományos konferencia plenáris záróülésére pénteken kerül sor. Az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén elhangzott Nixon elnök üzenete „az unió helyzetéről”. Ez az elnöki szózat immár hagyománnyá vált az amerikai politikában ritkán fordult azonban elő, hogy az elnöki üzenetből az Egyesült Államok tényleges helyzetéről olyan keveset lehessen megtudni, mint most. Ennek a látszat szerint technikai okai is voltak. A Fehér Ház ura ezúttal az ország belső problémáiról szólt, a külpolitikai kérdéseket csak röviden érintette. Ezekről február elején intéz külön elnöki üzenetet a törvényhozáshoz. Más esztendőkben a témáknak ez az ugyancsak hagyományos kettéválasztása nem bénította volna meg ennyire az elnöki beszéd lendületét. Most azonban az a helyzet, hogy nem lehet beszélni az Egyesült Államok belső helyzetéről — a vietnami háború és a háborúból kivezető út lehetőségeinek mély, komoly és részletes elemzése nélkül. Az Egyesült Államok mai belső életének úgyszólván minden komoly és jelentős problémája összefügg Washington Vietnam- politikájával. Mindenekelőtt és legközvetlenebbül így van ez a gazdasági kérdésekkel, amelyek a mostani elftöki üzenet középpontjában állottak. A gazdasági helyzet lényegét abban lehetne összefoglalni, hogy Nixon olyan gazdaságot örökölt Johnsontól, amelyet egyfelől a termelés háborús fellendülése, a hadikonjunktúra, másfelől pedig — ettől elválaszthatatlanul — az inflációé irányzatok előretörése jellemez. Nixon es kormánya — a republikánus hagyományokhoz és az uralkodó gazdasági körök szándé- . kaihoz híven — azt a köteleit zettséget vállalta, hogy megfékezi . az inflációt--— anélkül, hogy- meglörfifc o- a termelés konjunkturális lendülete. Valójában éppen ennek az ellenkezője történt. A korlátozó intézkedések következtében a termelési ütem csökkent és a munka- nélküliség emelkedőben van, sőt az amerikai polgári közgazdászok többsége 1970-re gazdasági visszaeséssel is számol. Ugyanakkor pedig — az infláció tovább tart. Ezekről a gazdasági kérdésekről részletesen szó esett az elnöki beszédben, de anélkül, hogy kapcsolatba hozták volna azokat a vietnami háborúval. Az infláció forrása azonban éppen a hadigazdálkodás! Az amerikai belső életnek ezt a legbonyolultabb és legfontosabb kérdését tehát az elnöki beszéd steril módon, a nagy nemzetközi összefüggésektől elszakítva tárgyalta. Éppen ezért nem lehetett kielégítő a belső társadalmi mozgások elemzése sem. Az elnök természetszerűleg említést tett a polgárjogi mozgalomról, a szegénység elleni harcról és más belső problémákról. Elmaradt azonban annak az elemzése, hogy miképpen fonódik össze a polgárjogi mozgalom a vietnami háború elleni tiltakozással; hogyan bontakozhatott ki olyan méretű és intenzitású társadalmi válság, amelyre talán a nagy polgárháború óta nem volt példa Amerika történelmében. Az „unió helyzetéről” szóló beszámoló ily módon tükrözte a belpolitikai és gazdasági tétlenséget, határozatlanságot, a világos program hiányát. Mindez az Egyesült Államok nemzetközi politikai helyzetének függvénye. E nemzetközi kérdésekben viszont az üzenet nem tett egyebet, minthogy derülátó szavakban biztosította hallgatóit az amerikai külpolitika jó szándékáról. „Véget vetni” a vietnami háborúnak; „haladni” a konfrontáció korszakából a tárgyalások korszaka, fele. Az egész nemzetközi közvélemény tudja, hogy a világ olyan nagy kérdései,; mint a leszerelés, az európai biztonság megszervezése, a távol-keleti biztonsági rendszer létrehozása rendkívül komoly és szívós munkál, hosszú tárgyalási időszakot igényelnek. Éppen ezért senkinek sem lehetett illúziója afelől, hogy Nixon elnökségének egy esztendeje alatt; teljes fordulatot tud eléírni és el tudja távolítani a Johnsontól örökölt csődtömeg minden terhét. Azt azonban joggal es okkal várta el az Egyesült Államok és a világ közvéleménye, hogy a viet-, nami háborúban, pontosabban az Egyesült Államok hivatalos vietnami politikájában fordulat történjék. Johnson — és a demokrata párt — a vietnami háborúba bukott bele. Nixon mandátumának lényege és győzelmének egyetlen magyarázata az a várakozás volt, hogy véget vet a vietnami háborúnak. Nixon hivatali idejének egy esztendeje alatt a washingtoni politika pozitív vietnami fordulata nem következett be. S a mostani elnöki üzenet Vietnamról szóló szavai sem csillantanak fel semmiféle új lehetőséget. Ez a negatívum az, ami az unió helyzetéről szóló elnöki üzenetet a világ szemében szürkévé és hiányossá teszi. Nyikolaj Patolicsev a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere kedden Ausztriába érkezeti. Képünkön: Patolicse- vet (baloldalt) osztrák kollegája. Otto Mitterer üdvözli. (Kelet-Magyarország telefoto) Nemzetközi tudományos konferencia Moszkvában Harmath Endre; 3. A CAR NAPLÓJA A cár titkos naplójában 1905 november 1. jelzés alatt á következő bejegyzés olvasható: „Ma megismerkedtünk égy istenfélő emberrel, a Tobolszk-tartománybeli Gri- gbrijjal.” Ugyanebben a naplóban, pontosan egy esztendővel később, 1906 november elsején ez a mondat áll: „Grigorij 6,45-kor érkezett. Tátogatta a gyerekeket és 7 45-ig beszélgetett velünk M.nica és Sztana velünk vacsorázlak. Grigorijról fo1 vt a szó egész este.” Az Igaz Oroszok tervének első része tehát sikerült: a szibériait Sztanán keresztül bejuttattak a birodalom legszentebb szentélyébe. Hogyan történt? A trónörökös — erre később még hosszasan visszatérünk — beteg volt. halálos hetei? és a cárné már zo- l<rx?ni sem tudott. Anasztázia fj--iiroi5io'’-na naBvboT-oegnü é-í-o-ZsZt ieiontottév- Sztana és azt mond+a: ^ Ne aaeóds-% A'ek- S7P-->r-a minden iórp tordul. Az T<raz Oroszok, a monarchia leghívebb támasziái találtak egy istennek kedves szibériai muzsikot, akiben gyógyító erő lakik. Tegnap este nálunk volt és azt üzeni önnek: „Jelentsd a cár- nénak, hogy meggyógyítom a fiát. Mire katonasorba serdül, kutyabaja lesz.” Ezzel a jóindulatúan tenyeres-talpas mondattal robbant be az orosz nagypolitikába Grigorij Jefimovics Raszpu- tyin. „JÖJJ EL ISMÉT, BÁTYUSKA!” Ennek az embernek valahogy akkor is, később is minden olyan természetes és egyszerű volt. Megérkezésekor Fülöp-Miller szerint ..cuppanós csókot” nyomott a bámuló cári pár arcára, aztán odament a szenvedő gyerek ágyához, aki zavaros félálmában valami megnyugtatóan kellemes dörmögésre lett figyelmes. — Ne félj semmit Aljosa, most szépen elkergetjük ezeket a csúnva fájdalmakat Holnapra egészséges leszel és akkor látszunk ám rsak vígan. Most pedig hallgasd csak- mesélek neked. A szobába bezuhogott Szibéria szikrázó végtelenje. Havas tájakon beszélő állatok és csodás emberek Suhantak. A pQkrovszkojei paraszt ismerte az emberek, állatok és tárgyak lelkét abban a világban, amelyről mesélt. Á gyerek jobban- lett, kinyitotta a szemét és azt mondta: — Holnap jöjj el ismét, Bátyuska. Ez volt a sztarec életének igazi fordulópontja. Ebben a pillanatban vált bizonyossá, hogy kellemes baritonján beduruzsolta magát a történelembe. „A GYERMEKET ALEKSZEJNEK KERESZTELTÜK EL. , ,* . .1984. augusztus 12-én Miklós ezt írta Naplójába: „Nagy felejthetetlen nap. Isten kegyelme világosan megnyilatkozott. Alix egy órakor fiút szült. A gyermeket A'ekszejnek kereszteltük el.” Pétervár és Kronstadt ütegeiből háromszáz ágyúlövés dördült el. A XVII. század óta először született fia trónon ülő cárnak.. A keresztelő után — amelyen ortodox szokás szerint az anya nem tehetett jelen — hat héttel tűnik fel a cár naplójában az első felhő, a szülői és uralkodói boldogság addig felhőtlenül kék egén. „Alix és én nagyon aggódunk. Minden ok nélkül vérezni kezdett a kis Alekszej köldöke. Elhívtuk Fjodorov sebészt. A gyerek nyugodt, sőt, vidám volt, mi 'mégis magunkon kívül vagyunk a félelemtől.” így és ekkor született meg ebben a két emberben az a rettegés, amely egész további életükön végigkísérte őket, és amely valószínűleg nem csak az ő egyéni sorsukat befolyásolta. Múltak a hónapok, a , gyerek felállt és járni próbált. Ha elesett, kis duzzanatok támadtak a karján, a lábán és néhány óra múlva sötétkék daganatokká nőttek. Feltámadt. majd beigazolódott a gyanú: Oroszország nagyhercege, a cárevics vérzékenységben szenvedett. 4. MASSIE MOTÍVUMA 1967 végén és 1968 elején az amerikai könyvpiac égjük szenzációja Robert K. Massir „Nicholas and Alexandra' című munkája volt. A fiata! amerikai író fiának vérzékenysége, hemophilia ja ván. Érdekelte, a múltban hogyan álltak szemben a családok ezzel a nyomasztó dilemmával. így jutott el a leghíresebb hemophiiiésig, Alekszej cárevicsig. És addig a meggyőződésig, hogy ez a betegség a cári Oroszország bukásának lényeges komponense volt A koncepcióval kapcsolatos tévedés teljes. Egy, a világ egyhatodán uralkodott rend bukásáért egy gyermek betegségét és nem a termelésitársadalmi viszonyokat felelőssé tenni — képtelenség. De a részletekben Massie úttörő munkát végzett. Ráadásul a cárevics vérzékenységének egyfajta politikai jelentősége kétségtelenül volt. Nem az, amit Massie tulajdonit neki. Hanem az, ami ennek a történetnek a számára döntő fontosságú. Arról van szó, hogy Raszputyin karrierje nem következett volna be Alekszej hemophiliája nélkül. Massie a maga szomorú tapasztalata alapján így írja le a vérzékeny gyermek anyjának lelkiállapotát: „A hemophilia mindig magányosságot jelent az édesanyának. Eleinte a jellegzetes anyai reagálás tapasztalható: kell lennie valahol egy specialistának, aki kideríti, hogy tévedés történt, vagy hogy igenis létezik gyógymód. Egyik szakorvossal tanácskozik a másik után. És egyik szakorvos rázza szó morúan a fejét a másik után A sajátos biztonságérzet amit különben az orvosok jelentenek betegség esetén, el tűnik. Az anya felismeri, hogy magára maradt” A hisztérikus, misztikum ra hajlamos cárné ebben a/ ecetben pontosan azt tette amit várni lehetett tőle: kétségbeesetten kereste a kapcsolatot földöntúli hatalmakkal. Sokat imádkozott, hiábau Ez nyilván annyit jelent, hogy isten az ő imáit nem hallgatja meg. De lennie keli valakinek, aki közelebb áll hozzá, aki meghallgattatik. EJNYE, ALJOSINKA! Raszputyin népes társasággal szórakozott, amikor megszólalt a telefon. — Carszkojé Szelő — mondta borzongó tisztelettel az, aki felvette a kagylót Raszputyinnal közölték, á cárevics nem tud aludni, fájdalmai vannak. — Micsoda? Még nem alszik? Na, küldjétek csak a telefonhoz! Aztán a vendégek elhülve hallották, amint a házigazda ezt mondja Oroszország nagyhercegének és trónörökösének, Minden Kozákok Hetman jának: — Ejnye, Aljosinka, mi újság? Fáj valami? Ugyan, dehogy fáj. Eredj csak és tüs-- tént feküdj le! Nem fáj sem-: mid, én mondom neked, hogy nem fáj. Hallod-e siess alud- nil Néhány perc múlva a palotából jelentet tek a sztaree- íek, hogy a fiú mar alszik és minden rendben van. Ahhoz, hogy Raszputyin pályafutásának ezt a legfontosabb motívumát égj helyen 'árgyaljuk, ezúttal engedményt kell tennünk az ‘dó- rend rovására: előre keL ugranunk hét esztendőt (Folytatjuk)
