Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

1976. Január 28. KELET MAGYARORSZÄG 1 «Mal Jöjjenek haza... Megyénkben harcoltak negyedszázada Szovjet vendégek sátogatnak Szabolcs-Szafmórba a jubiieum a ka'mából A napokban Tóth Gézával, a záhonyi vasútállomás fő­nökével beszélgettem. El­mondotta, hogy végérvénye­sem nem tudja, mitévő le­gyen, tanácstalan. Azt is említette, hogy mint ország- gyűlési képviselő már a parlamentben is szóvá tette azt a krónikus munkaerő- hiányt, ami az ország leg­nagyobb rakodóállomá­sát jellemzi. Ezzel érzékel­tetni kívánta, hogy sehol, a legmagasabb fórumokon sem ismeretlen a záhonyiak gond­ja. És nem segít senki. Pedig, ezt előre le kell szögezni: egyetlen „illeté­kes” helyen sem zárulnak be a kapuk, amikor a zá­honyiak létszámügyben ko­pogtatnak, magyarul: nyi­tott kapukat döngetnek. De hiába, mert a megoldás nem az akaraton, nem a jóin­dulaton múlik. Mindenki, akinek módjában állna — segítene. A megyében vannak „mun­kás kezek”, csak éppen nem itthon dolgoznak. Ugyanis *zek az emberek, akik me­hetnének, nem Záhonyba mennek. Tudom, hogy unal­mas, de talán nem szükség­telen — ismételni: még ma is harmincötezer szabolcsi ember ingázik az országban: a megyéből a fővárosba. Ba­ranyába, az Alföldre, meg mindenhova, a hét végén pe­dig vagy kéthetenként visz- sza, a családhoz. Ez pedig nagyon helyte­len. Mert az ingázás a munkae­rőhiány egyik rákfenéje. S, hogy mennyire nincs igazuk az ingázóknak, arra hadd mondjak el két pél­dát. Mindkettő önmagáért beszél, elmélkedni se kell rajta, úgy is mondhatnám: a példa — magyarázat a magyarázat helyett! Másfel évvel ezelőtt a pé­csi uránmosó hatalmas épít­kezésén találkoztam egy idős, mátészalkai emberrel, aki a következőket mesélte nekem: — Minden két hétben ha­zamegyek, pénteken este A mama rég tudta, hogy valami nincs rendben. Hat lánya volt. mind fekete. Ez eddig rendjén, mert az ap­juk is az volt, amíg élt. A legkisebbik azonban nem az apjuk talpraesett ter­mészetét örökölte. Mosoga­tott, takarított amíg a mama dolgozott, és sehová se járt. — Mama! — mondta ez a lány panaszosan, — azt hi­szem, te nagyon ósdi vagy. Más lány mamája jobban tö­rődik a lányával. — Na jó, — mopdta a mama — akkor elmegyünk táncolni. „ A cukrászdában már ver­ték a dobot. A mama job­ban izgult mint a lánya. Keményen elhatározta, hogy egészen korszerű lesz, mint a többi mama. Ezért kihúzta magát és frissen ült, pedig a háta kicsit hasgatott. — Feketét — mondta ha­tározottan. — És sört. És ci­garettát. — Gondolod, hogy felkér valaki? — kérdezte Kati, de mereven maga elé bámult. — Mosolyogj rá valakire — tanácsolta a mama körül- pillantva. — A mi időnkben ez elég volt. Tökéletesen. Kati hirtelen megfogta az anyja kezét. •Ma két éve htrayt el Sipkay 3arna író, lapunk olvasószerkesztője. indulok és szombaton reggel érkezem haza. Vasárnap délután vissza és hétfőn reg­gel vagyok a munkahelye­men, pontosan a munkakez­désre. Itt albérletben la­kom, hideg kosztot fogyasz­tok és — ezt is elmondom, őszintén —: pénteken este, amíg hazaérkezünk, a ha­verokkal együtt leisszuk ma­gunkat — unalmunkban. Havonta kétezernégyszáz fo­rintot keresek, ebből hiány­talanul hazaadok — ezret. És, hadd tegyem hozzá: mert tipikusan szabolcsi, rendszerető ember, hét éve, amióta itt dolgozik, egyetlen egyszer sem késett. S, hogy miért választja az otthon helyett Pécset, arra csak ennyit mondott: — Beleszokik az ember. A családban öten várnak a keresetére. A másik példa záhonyi eset. Ezt az állomásfőnök mesélte: — A két ünnep — kará- csbny és szilveszter — kö­zött nehéz helyzetbe kerül­tünk az állomáson. Oda- vissza rengeteg áru érkezett s, mert az amúgy is ala­csony rakodómunkás-lét­számból — tekintettel az év végére — többen szabad­ságra mentek, kirakatlanul álltak a vagonsorok a síne­ken, egymás mellett. A bent- lévők ledolgozták a nyolc órát s, mint aki jól végezte dolgát — hazaindultak. Nem mondom: a munkájukat va­lóban jól végezték, de a helyzetünk egyszerűen meg­követelte, hogy — maradja­nak. Sem a csoportvezetők, sem a főnökhelyettes nem voltak képesek maradásra bírni az embereket. — Ekkor jöttek hozzám, .kétségbeesve, hogy .sgglt^ek. Arra gondoltam, Wógy á kó- ssMtlüBc- fennálló ^ " -bsráti viszony majd segítségemre lesz. De nem.1 Amikor köl­csönösen kifogytunk az ér­veinkből, akkor az egyik rakodómunkás azt kérdezte tőlem: „Mondja meg, főnök, minek? Ha sima nyolc órát dolgozunk, decemberre ak­kor is megkapjuk a három­— Néznek. Két űu. Mit csináljak? — Mosolyogj! De ha közel táncolsz hozzájuk, megpofoz­lak! Később a két fiú odajött. Az egyik meghajolt és fel­kérte Katit. A másik leült. A mama nem tudta, mit kell ilyenkor tenni? Már­mint a korszerű mama. A régimódi tudta volna. Az kedvesen megjegyzi: fiatal­ember talán megmondaná a nevét. De a korszerű mama világért sem riasztotta volna el a csinos fiatalembert. — Klassz rütyő. — Mi? — hökkent meg a mama. — Ja igen. Klassz. A fiatalember mintha meg lepődött volna. De csak eny- nyit mondott: — Szintén szeret táncolni? A pincérnő jött. A fiatal­ember konyakot rendelt. Né­gyet. Aztán lekérte a lányt társától. Szőke, sima mosolyú férfi ült le a mama asztalához. — Később majd táncolunk — mondta hanyagul, — most igyunk. Csi-csi-csi da­lolta. — Szeretlek én — dalolt a mama is, de torkán rekedt a hang. Kezdett nagyon nehéz len­ni a korszerűség. ezernyolcszázat, ez nekünk bőségesen elég, ehhez semmi nem kell, akkor miért eről­ködjünk?” Ez a munkás kü­lönben Záhony és Nyíregy­háza között — ingázik. Az most mellékes, hogy végül is milyen megoldást ta­lált a főnök. Azt is el kell ismerni, hogy az egyén ren­delkezik azzal a lehetőség­gel: a nyolcórás munkaidő leteltével hazamenjen. Kü­lönösen akkor há még hoz­zá a keresetével is —r elége­dett. De — engedtessék meg egy szerény megjegyzés —: a munkahelyünk, ha ugyan valóban munkahelynek te­kintjük — néha némi „eről­ködésre” is kötelez bennün­ket. Annál is inkább, mert az is megtörténhet, hogy mi kerülünk nehéz helyzetbe s elképzelhető, hogy akkor „ő” is segít — bennünket. ' Legalábbis ha a viszo­nyunkat kölcsönösnek te­kintjük! Nos, e rövid kitérő után, hiszem, hogy nem kell bizo­nyítani: melyik ingázó mun­kás helyzete előnyösebb. Az élő példák önmagukért be­szélnek. Ismerem az eljáro- gató emberek érveit, tudom, hogy néhány — tíz-tizenöt —■ évvel ezelőtt sokan nem találtak biztos kenyeret a megyében. Tudom, hogy a vasút nem leányálom. Am ismerem az . építőipart is — mindkettőt a gyakorlatból! —, ahol a legtöbb elvándor­ló szabolcsi ember megtalál­ta a kenyeret. A munkahelyi körülmények semmivel nem jobbak, mint Záhonyban. Sőt! De már elmondtam: a két példa többet bizonyít, mint amit én mondhatnék ez ügyben. Ezek alapján az elvándor­lók sokkal rosszabb, nehe­zebb helyzetben élnek, mint a záhonyiak. De ha va­laki bebizonyítja, hogy nem nekem van igazam, hogy az ő életük könnyebb, úgy e néhány sort tekintsék — semmisnek. Ha mégsem sikerülne úgy — jöjjenek haza... A szőke fiatalember meg­emelte poharát. — Maga nem issza? — Hallja, fi... — kezdte a mama szikrázó szemmel, de aztán ráébredt, hogy mi a kötelessége. — Nem, nem iszom. Majd később. Utolsó, vad hörgéssel ki­adta lelkét a sláger. Kati és táncosa visszatértek. — Jó volt? — kérdezte a mama. ■—Jó — mondta Kati egy­szerűen. Szótlanul ültek az aszta- locskához szorítva. A mama új cigarettára gyújtott, a férfiak 'tüzet adtak. Mind­ketten. A magas szemöldö­kűnek sikerült. Gúnyos, vé­kony arcán enyhe mosoly felhőzött — Maga nem dohányzik, csak imitálja. Kati megbotránkozva né­zett a férfire, aztán az any­jára. De a máma lenyelte a füsttel együtt meghökkené­sét — Légcsőhurutom van — nazudta, — ezért ritkán szí­vom le a füstöt. Különben naponta elfogy egy dobozzal. — Valamikor apu szívott naponta egy dobozzal. Ren­geteg volt. — Méghozzá Kossuthot — mutatott a csomagra a gú­nyos képű férfi. — Kislány — hajlott köze­lebb a szőke Katihoz. — Ma­ga hol szokott táncolni, hogy eddig nem láttuk? Kati kétségbeesve hallga­tott, mire anyu sietősen meg­jegyezte: — Pesten. Ott nagyon jó cukrászdák vannak. — Aha. — Aha — mondta a másik iá. Szovjet egyetemi profesz- szor. Pável Alekszejevics Nyikolájev és Vlagyimir Fi- lipovics Sersznyev alezredes, több szovjet tiszt és katona lesznek a vendégei hazánk felszabadulása 25. évforduló­ja tiszteletére rendezett me­gyei ünnepségsorozatnak. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megyei elnöksége meg­hívása olyan szovjet embe­reknek szól, akik részt vet­tek megyénk felszabadításá­nak harcaiban. Látogassanak el az egykori harcok színhe­lyére, találkozzanak, beszél­gessenek az emberekkel, akik most azokban a községekben élnek. A szovjet vendégek Nyíregyházán kívül a tisza- löki, a kisvárdai és a nyír­egyházi járás több községé­be is ellátogatnak, néhány napot pedig Budapesten töl­tenek. Az ünnepi meghívásokon kívül is gazdag programmal készül hazánk felszabadulá­sának negyedszázados jubi­leumára a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei el­nöksége. Több baráti talál­kozó, kulturális, művészeti esemény előkészítése már tart. Az ünnepségsorozat mű­vészeti programjából kétség­kívül kiemelkedő élményű- nek ígérkezik régi ismerő­seink. a szovjet katonamű­vészek, „Szavaljev” együtte­sének fellépése, akik ugyan­csak az MSZBT meghívására megyénk több helységében mutatják be új műsorukat. Két barátságvonat indul Magyarországról a Szovjet­unióba, s ezeknek természe­tesen Szabolcs—szatmári uta­sai is lesznek, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság olyan aktivistái, akik a leg­többet tettek a két nép test­véri barátsága elmélyítéséért. A barátságvonatok utasai a Szovjetunióban ünnepük fel- szabadulásunk évfordulóját. Az egyik útvonala Kijev— Leningrad—Moszkva, a má­sik Ukrajna városaiba megy, viszonozva az ukrán testvér- városok 1969-ben Magyaror­szágon járt küldötteinek lá­togatását. Más módon is szeretné el­ismerni tevékeny aktivistái munkáját az MSZBT megyei elnöksége; magyar és szov­jet embereknek adományoz aranykoszorús jelvényt a ju­Katl fészkelődött. — Mama, nincs meleged? — Nincs. Nagyon jól érzem magam. Mondjanak valami jót, fiúk. — Mit mondjunk? Emel­kednek a piaci árak! — ka­cagott a szőke. Megszólalt a szakszofon. A szőke gyorsan kézen fogta Katit. A gúnyoros modorú előbb megitta konyakját. — Táncolunk? — kérdezte közönyösen. — Ha akar — mondta a mama, de a torka elszorult. Úristen, mit szólna ehhez apu? Dehát lányai vannak az embernek. Táncoltak. Sima. unalmas tánc volt. A korszerű mama minden tudását latba vetette. Úgy mozgott, mint egy ti­zenhat éves. Minden’ tagja külön. Térdét biccentgette, vállát ejtegette. Tánc végén leültek, s várták Katiékat. — Klassz kis óra — néze­gette a mama karján a férfi. — Honnan szerváita? — Az uramtól kaptam. — Magának férje van? A mama hármat nyelt. — Volt. Özvegy vagyok. — Víg özvegy. '— Hogyan?! — Tréfa — mondta jelleg­zetes mozdulattal a férfi. — És persze, a kislány a maga lánya. — Ha nem esik nehezére, fiatalember, talán egy ki­csit. . — Természetesen. A mama megitta a szódát, a konyakot és elfordult. Ka­ti szépen táncolt, messze a fiútól, kecsesen. A mama megnyugodott bileumi évforduló alkalmá­ból A kitüntetéseket egyúttal az MSZBT fennállásának 2y. évfordulója jegyében is ado­mányozzák. A társaság jú­nius 9-én ünnepli megalaku­lása jubileumát. A megyei el­nökség ünnepi ülésen emlé­kezik meg az évfordulóról, amelyre meghívják a társa­ság aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett tagjait és a Kár- pátontúli terület Szovjet— Magyar Baráti Társasága képviselőjét. Megyénk közsé­geiben bemutatják azokat a dokumentumfilmeket, ame­lyek ' erre az alkalomra ké­szültek az MSZBT tevékeny­ségéről. A Lenin-centenárium meg­emlékező rendezvényeinek előkészítésében is részt vesz a sntmíri Első egész évét kezdi el Szabolcs-Szatmár második városa, Mátészalka. A fela­datok nagyok, a városi rang kötelez, különösen akkor, ha sok gazdasági, szociális és kulturális problémát kell megoldani. Hogy egészében város legyen a szatmári fő­város. Különösen sok a tenniva­ló a kereskedelmi ellátás városiasításában, bár az 1969 augusztus 1 óta eltelt fél év jelentős javulást hozott. Má­tészalka várossá nyilvánítá­sa után megnőtt a város vonzási köre. Ehhez korsze­rű kereskedelmi hálózatra van szükség, s nem utolsó­sorban - megfelelő árukész­letre.' •evj*»«k. ' *'*• jéj'.'',“• T5íy2 Szűkült Ir szálkái " hiány - cikklista, s ami még meg­maradt — figyelembe véve azt is, hogy nem csak itt probléma — sújtja a lakos­ságot. Nem lehet még kapni olajkályhát, különböző tűz­helyeket, nagyképemyős te­levíziót és nagyon sok gyer­mekruházati cikket. Nem tudják maradéktalanul kie­légíteni a megnövekedett bútorigényeket sem. — ön hol dolgozik? — kér­dezte a gúnyoros férfit. Az csak kavargatta az el­hűlt feketéjét. Mosolygott. Később oldalt hajtotta a fe­jét. — Pesten. Katiék visszatérték. A két férfi összehajlott. Halkan be­szélgettek. Aztán fizettek, a mama hagyta. Talán így kell, gondolta. — Menjünk — mosolygott a gúnyoros. — Valami jó helyre A mama, amikor felállt, és végigsétált a cukrászdán, nem titkolta büszkeségét. Ilyen egy modern asszony, akinek nagy lányai vannak. És még nem is öreg. Apu ha látná, csodálkozna. Hja! Kint az utcán hűvös szél fújt. Mentek egy darabig. Egyszerre a gúnyoros férfi megállt. Mindnyájan megtor­pantak. , A férfi belső zsebébe nyúlt. Egy százast vett elő. A mamának nyújtotta. — Ezért talán megkérhe­tem, hogy lépjen le. — Ka­tira nézett. — Maga csini ba­ba. maga marad. Kati falfehéren állt, moz­dulatlanul. A mama a férfi szemébe nézett. Aztán egyetlen, nagy len­dülettel a férfi arcába csa­pott. Egy szó se volt több. Mama megragadta Kati karját és elsietett vele. A szél csapkodta szoknyájukat. Kati remegett. Amikor az utcájukba be­fordultak, a mama elnevette magát. — Na látod — méndta. — korszerű pofon volt, nem igaz? Apád gratulálna hozzá, ha élne. az MSZBT megyei elnökség ge. Ez alkalomból a legrep­rezentatívabb esemény a Ta­nárképző Főiskola ünnepi tu­dományos ülésszaka lesz, amelyre meghívják az ung­vári egyetem képviselőit is. Áprilisban nagyszabású ván­dorkiállítást rendeznek a megyében Lenin munkáiról és a kapcsolódó dokumentu­mokból. A zeneiskola és a megyei művelődési központ ünnepi műsorösszeállítást ké­szít Lenin születésének 100. évfordulójára az elnökség kérésére. MSZBT aranyko­szorús jelvény kitüntetésre javasolják a Lenin nevét Vi­selő tsz-ek, brigádok tagjait, akik kiemelkedően munkál­kodtak a lenini eszmék meg­valósításáért. (!- ej városban Kiváló ötletnek bizonyult; s mint üzleti vállalkozás sem elvetendő, hogy a váro­si tanács előnyben részesítet­te, támogatta már eddig is és ezután is azokat a terme­lőszövetkezeteket és vállala­tokat, amelyek hajlandók voltak részt vállalni új; üz­letek indításában, régiek korszerűsítésében. és bő­vítésében. az áruellátás javításában és a válasz­ték bővítéseben. Csak az elmúlt fél évet tekintve öt ilyen vállalkozásról lehet i lé­számolni. Ilyen volt az ÁFÉSZ iparcikk üzlete, a faipari vállalat bútorboltja, a helyi Egyesült Erő Terme­lőszövetkezet, a tjborszállásl Új -Elet Tsz, és a . vállai i tsz üzletnyitása is. Lelkesedéssel láttak a má­tészalkaiak lakóhelyük szé­pítéséhez, a parkosításhoz a fásításhoz. Mindezt persze társadalmi munkában vé­gezték, s túl is teljesítették az éves tervet, 30 százalék­kal. Nem volt kévés az a mun­ka sem, amelyet a város végzett: az elmúlt évben előbb a községi, majd a váro­si fejlesztési tervben 38 millió forinttal gazdálkodott. Ez a pénz nagyobb részt más vállalatoktól, intézmé­nyektől átvett összeg voit, amelyet a tanács a város céljainak és feladatainak megfelelően használt fel. Így a MÁV 16 lakásos épít­kezéshez, az önkiszolgáló bolthoz, az ÁFÉSZ ruházati áruházához, az ÁBC-áruhiz- hoz, a MOM 24 lakásos la­kóházépítéshez. Ezek megva­lósítása jelenleg is az üte­mezések szerint folyik to­vább. Építik a város egyik leg­fontosabb beruházását is, a vízművet. A fő nyomóveze lé­kek és egyéb vezetékek le­fektetésén túl az idei ter­vek szerint megkezdődik a v/zműtelep, valamint a víz­torony építése is. Az ehhez szükséges pénzfedezet ren­delkezésre áll, s ha a ké­sőbbiekben is minden az elő­zetes tervnek megfelelően készül el, akkor Mátészalka 1972-ben közművesített lesz. Nem kisebb problémát, mint a lakáshelyzet mielőb­bi megoldását kell az ifjú városnak, ha rjem is ebben az évben, de minél előbb dűlőre vinni. Jelenleg 180 jogos lakásigénylőt tartanak nyilván. Csupán az hozhat változást rövid időn belül, hogy a városi tanács is tá­mogatja azokat, akik OTP, társasház, s az idén már szövetkezeti lakásépítéssel teremtenek maguknak ott­hont. Ehhez a város a szük­séges telkeket biztosítja. A város vezetői úgy tervezik, hogy pár éven belül a mini­málisra csökken azoknak a száma, akik egyelőre hiába kopogtatnak lakásért Máté­szalkán. Balogh György Sipkay Barna: A mama korszerűsödik * MÁTÉSZALKAI URBANIZÁCIÓ GONDOK, TERVEK asrtráfe s. Műm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents