Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

f976. Január 25. Kit FT MAGYARORSZÄG S. olds! Történelmünk leggazdagabb negyedszázada Irta: Gulácsi Sándor, a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkára AZ ELMÚLT NEGYED­SZÁZAD alapvetően meg­változtatta járásunk lakos ságának életét. Fejlődésünk meghatározója szocialista rendünk, a dolgozó nép ál­lamhatalmának létrejötte és megszilárdulása, s dolgozóink nagyszerű alkotómunkája eredményeképp eltűnt a „sö­tét Szatmár" képe. Ha az or­szág más területénél mérsé­keltebb fejlődéssel is, de meg­teremtődtek gyorsabb előre­haladásunk alapvető politikai, gazdasági és kulturális fel­tételei. Járásunk összehasonlítha­tatlanul más, fejlettebb, mint 25 évvel ezelőtt volt. A szat­mári vidék az ország legel­maradottabb területe egyiké­nek számított, sok helyen a megfelelő életmód minimális feltételei sem voltak biztosí­tottak 1915 előtt járásunkban nem volt jelentős ipari üzem. Egy kevés létszámmal dolgozó, magánkézben lévő téglagyár jelentette itt az ipart. Ma ipari és szolgáltató- üzemeink száma 11, s ezek közel 1500 dolgozót foglal­koztatnak. Legjelentősebb lé­tesítményünk a több mint 100 milliós költséggel létesí­tett új, automata téglagyár, melynek évi termelése 40 millió tégla lesz. Másik je­lentős üzemünk a METRI- POND mérleggyár, amely kis tanácsi vállalatként kezdte meg működését. Ma a Hód­mezővásárhelyi Mérleggyár Szatmári Üzemegységeként 196 főt foglalkoztat, s 1969- ben 10 millió forint értékű mérleget szállított Csehszlo­vákiába. A következő ötéves tervben közel 25 millió fo­rinttal fejlesztik, s ennek eredményeként már az első években 500 munkás foglal­koztatását tudja biztosítani az üzem. Ktsz-eink is jelentős fejlő­désen mentek át Különösen a ruházati- és szolgáltató ktsz fejlesztése kiemelkedő, amely 1951-ben alakult s akkori 12 fős létszáma, ma 312-re növekedett. Évi terme­lési értéke 13 millió forint. Ipari üzemeink fejlődése szakembergárdánk fejlesz­tését teszi szükségessé. En­nek feltételeit megteremtet­tük az elmúlt években: 500 ipari tanulónk 1969-ben vet­te birtokba az új ipari is­kolát. MEZŐGAZDASÁGUNKBAN két alapvető változás tör­tént: 1945-bep a földbirtok­rendszer felszámolása, a nincstelen parasztság földhöz juttatása és 1960-ban a me­zőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése. A felszabadulás előtt kö­zel 130 földbirtokos földjein ötezer nincstelen dolgozott minimális bérért, mai vi­szonyaink között elviselhetet­lennek tekinthető körülmé­nyek között. De nem sokkal volt jobb a 10 000 par holdas kisparaszt élete sem. Járásunk 1JJ0 172 holdas területén ma 39 termelőszö­vetkezet, 9 ezer holdon egy állami gazdaság és egy erdő- gazdaság működik. Termelő- szövetkezeteinkben 11395 tag dolgozik. 1960-ban az egy dolgozó tagya jutó, kö­zösből származó jövedelem 5051 forint volt. 1968-ban 14 247 forintra növekedett, s egy dolgozó tagra 30 640 fo­rint termelési érték jutott. Javultak a termelőszövet­kezeti tagok munkakörülmé­nyei: a múlt évben a talaj - művelést teljesen, az aratást S0 százalékban, a növény- ápolást 40 százalékban gép­pel végezték. Javult a szo­ciális ellátás, elértük, hogy a parasztember is kaphat nyugdíjat. Járásunkban 3695 termelőszövetkezeti tag ré­szesül nyugellátásban, jára­dékban. A termelőszövetkezetben egyre inkább előtérbe került a helyi, adósságokhoz való ésszerű alkalmazkodás. Né­hány termelési ágat igye­keznek korszerűsíteni, szako­sítani, gazdaságosabbá tenni. TÁRSULÁSOS ALAPON próbáljuk megoldani az alma értékesítésével kapcsolatos problémáinkat: 1969-ben 100 vagonos hűtőtároló építését keztük, 1970-ben 850 vago- nosét kezdjük meg 11 terme­lőszövetkezet társulásában, egy 300 vagonost pedig az állami gazdaság épít A mezőgazdaság területén egyik fő feladatunk a nagy­számú gyenge adottságú ter­melőszövetkezet megszilár­dítása,, s ezt, megfelelő álla­mi támogatással és a veze­tés, a tagság további jó mun­kájával meg lehet valósítani. A régi „sötét” jelzőt nem csak a pislákoló lámpák fé­nyei adták, hanem az elma­radott gazdasági viszonyok, s ennek velejárójaként jelent­kező oktatási, kulturális sze­génység is. 1945 előtt az osztatlan is­kolák hálózata, az alacsony szintű elemi iskolai rendszer alacsony általános ismerete­ket nyújtott, de az adott vi­szonyok között a lakosság jelentős része még ezt sem tudta igénybe venni. Ko­moly erőfeszítéseket kellett tenni az elmúlt 25 évben, hogy e mélységből alsófokú oktatásunkat felemeljük, 83 új tanterem épült, befejezés előtt áll a körzetesítés, s va­lamennyi iskolában szak- rendszerű oktatást valósítunk meg. Huszonöt év alatt 219 fővel növekedett az általános iskolai pedagógusok létszá­ma: az 1945 előtti 109-eel szemben ma 238 pedagógus oktatja gyerekeinket. A FELSZABADULÁS UTÁN közgazdasági techni­kumot indítottunk be, ame­lyet az elmúlt években me­zőgazdasági, kereskedelmi és irodai szakiskolává szervez­tek át. Űj gimnázium épült a járási székhelyen, s jelenleg 639 tanulója van. Az új, 8 tantermes gimnázium mellett i2 pedagógus szolgálati la­kás épült. Gondjaink is vannak: kol­légium építése, több község­ben általános iskolai tante­rem építése, a személyi fel­tételek további javítása, sza­kos tanárok hiányának pót­lása. .. A felnőtt lakosság minden rétegének művelése nem volt feladat 1945 előtt. Ezt hűen tükrözi az akkori kulturális intézmények száma is. Járá­sunkban egy mozi és két kultúrház volt. Ma vala­mennyi községben van film­vetítés. minden községben épült újonnan, vagy átala­kítással kultúrház. Jelenleg 5 községben épül művelődési ház. Könyvtárl\álózatunk is 1945 után épült ki. A háború előtt az iskoláknál 3000 kötet könyv állt az olvasók rendel­kezésére. Most 48 községi és egy járási könyvtárunk van 91000 kötet könyvvel. így egy lakosra több mint két kötet könyv jut. JÁRÁSUNK LEGELMA­RADOTTABB területe volt 1945 előtt az egészségügy. Ezt mutatta az egy orvosra jutó 8000 lakos száma, * a 19 százalékos csecsemőha­landóság, a különböző fertő­ző betegségek, köztük a tbc- megbetegedések magas szá­ma és halálozási aránya. Já­rásunkból Mátészalkára kel­lett kórházba szállítani a betegeket, rossz útviszonyok között, szekérrel. Ez egyes községeknél 60 kilométer szállítást is jelentett. Ma járásunk lakosságának több mint 90 százaléka társa­dalombiztosított, 2600 főre jut egy körzeti orvos, s az új korszerű 260 ágyas kórház és rendelőintézet megfelelő szakellátást biztosit járásunk betegeinek. Tizenhét orvosi körzetet szerveztek. A felsza­badulás előtti 19 százalékos csecsemőhalandósággal szem­ben ma 3,5 százalékos az arány, s ez az országos át­lag körül van. Sokat javultak járásunk lakosságának lakásviszonyai. Megszűntek az uradalmi cse lédlakások egész települései Az elmúlt 25 evben ötezer­rel növekedett járásunk la­kásainak száma. Járásunk la kossága ma összehasonlítha tóan jobban él, mint 25 év­vel ezelőtt. Ezt mutatja, hogy egy év alatt több, mint 220 millió forintot költenek el a járás boltjaiban. Történelmi előrehaladá­sunk leggazdagabb negyed- százada van mögöttünk. Já­rásunk társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlő­désének 25 éves eredményei, a munka során szerzett ta­nulságok további erőforrások feladataink végrehajtásához. Mire számíthatunk 1975-ig? Készül Szabolcs-Szatmár negyedik 5 éves terve Sok szabolcsi embert ér­dekel, hogy a jövő esztendő­vel kezdődő negyedik ötéves terv során miként gazdago­dik majd szűkebb hazánk, milyen ütemben tudjuk meg­oldani égető gondjainkat. Egyáltalán: kik és hogyan dolgoznak a tervezésen, s milyen célok vezérlik őket'.' Ezekre a kérdésekre kér­tünk választ Kocsis László­tól, a megyei tanács vb terv­osztályának vezetőjétől. Uj viszonyok között, tudományosán —• A megyei pártbizottság és az Országos Tervhivatal útmutatása alapján már 1868-ban megKezuődött a negyedik ötéves terv készí­tése Szabolcsban is. Ennek során messzemenően igye­keztünk figyelembe venni az új irányítási rendszerrel ki­alakult gazdasági viszonyokat, s ezért új módszerrel, keilő tudományos igény alapján kezdődött ez a nagyon fon­tos munka. A szükséges te­endőket három ütemben ké­szítjük: egyrészt behatóan elemeztük a bázisidőszakot, másfelől nagy gondot fordí­tottunk a területi és a ta­nácsi koncepciók kialakítá­sára, s ezek birtokában vette kezdetét a jövő céljai­nak meghatározása. Vala­mennyi fázisba igyekeztük bevonni a legjobb erőket, különböző szakbizottságok láttak munkához kellő párt­irányítással, e testületekben minden fontosabb terület, ré­teg képviseletéről gondos­kodtunk. A „bázist” is tágab- ban fogtuk fel, mint koráb­ban: az elemzést az 1957—70 közötti időszakra konkreti­záltuk, hogy folyamatában lássuk a főbb kérdéseket. A tervezőmunka második sza­kasza tavaly volt s az idén már a végső simításokra is sor kerül, úgyhogy 1970 vé­gére — s ez is új Vonás! — már a központi szervek által is jóváhagyott középtávú ter­ve lesz a megyének. Döntő feltétel az építőipar fejlesztése —r Az elvégzett átfogo elemzés alapján milyen kulcskérdések képezik a kö­vetkező tervidőszak tenniva­lóinak alapját? —- Hosszú lenne a felso­rolás, ezért csak néhány pél­dát említek. Múlhatatlanul szükséges például a nagy­arányú elvándorlás hatékony csökkentése, melynek fő út­ját az iparosításban látjuk. Am az iparfejlesztést jórészt új üzemek létesítésére ért­jük. mert a rekonstrukciós és bővítési lehetőségek las­san kimerültek, másfelől ilyen módon érhető el a me­gye iparának ésszerű decent­ralizálása is. Nyomban hang­súlyozni kell azonban, hogy mindennemű fejlesztésünk meghatározó feltétele az épí­tőipar kapacitásának gyors növelése gépesítéssel, mű­szaki es szakmunkásképzés­sel. Hcjsonló halaszthatatlan feladataink vannak az építő­anyagok termelése terén is. Sajátos gondjaink van­nak mezőgazdasági vonat­kozásban is. Ezek: az el­maradt járulékos beruházá­sok szorgalmazása, a talaj- javítás előtérbe helyezése, a melléküzemágak számának növelése. Közvetlenül érinti a lakosságot a lakásberuhá­zások alakulása. Indokoltnak látszik az építendő lakások számának növelése mellett a lakás- és közműfejl-sztési tervek összehangolása, a ma­gánerős építések könnyítése végett kedvezőbb telek- és kölcsön biztosítása, stb. De a legfontosabb teendők közé kívánkozik ezeken túl az egészségügyi ellátás javítása, a művelődés területén a feszül lségek enyhítése. Ipartelepítés támonalássul — Hallhatnánk valamit konkrétabban is a most em­lített elképzelésekről? — Teljes részletezésre, ép­pen a vogieges terv hiánya- oan ma meg nincs lene lő ség. Az viszont Diztos, hogy a fejlesztések forrása egyrészt fix állami támogatásból, a helyi és a vállalati saját erőkből tevődnek majd ki. A jövőben a helyi erőforrá­sok nagyobb mérvű növeke­dése várható, ami máris fi- gyeimazjot mindannyiunkat munkánk jobb, gazdaságo­sabb megszexvezésére, a le­hetőségek lehető legjobb ki­használására. Természetesen okkal reméljük a központi támogatás fokozását is, hi­szen csak saját erőnkből képtelenek lennénk a Sza­bolcs és az ország más te­rületei között meglévő kü­lönbségek eltüntetésére. Kö­zelebbről az iparfejlesztésnél például az erre szolgáló ősz- szegekből egy sor olyan vál­lalatot kívánunk támogatni, amely jelentős hatással tud lenni a foglalkoztatási gon­dok enyhítésére. Vannak már konkrét megállapodások is — például a hullámpapír­gyár, a villamos szigetelő­gyár, stb — ígéretes tárgya­lások, megállapodások szü­letnek a Budapestről Sza­bolcsba telepítendő üzemek komi (ISG, Hajtómű. Egye­sült Izzó, Csepel, stb.). Az élelmiszeripar tekintetében a sütőipari kapacitás növe­léséért fontos fejlesztésekre, új üzemek építésére kerül sor. Említettem: sok függ az építőiparon, melynek ma na­gyon is véges a teljesítőké­pessége, amiatt utóbb már százmilliós nagyságú beruhá­zások csak elképzelések ma­radtak. Máris keressük a helyi anyagi lehetőségeket a kapacitás növelésére, de vált­juk a társa segítségét is. — Miként alakul a lakás­építkezés? — A mennyiség erőteljes növelése közben az eddigi­nél több gondot kell fordíta­nunk a minőségre. Ezzel függ össze az is, hogy mivel az állami lakásépítés Nyír­egyházán kívül másutt is lendületet vesz, Mátészalkán és’ más városiasodó tel ~pülé­seken szükségessé válik in­gatlankezelő vállalatok ala­pítása, lakáskarbantartó részlegek létrehozására. Szá­molnunk kell a fokozottabb közműv-sí tésre. az ivóvíz- ellátás javítására. melynek ércekében kialakítjuk a nyíregyházi vízmű második telepét, másutt pedig új víz­művek felépítését szorgal­mazzuk. — Közismertek nehézsér geink az egészségügy és « művelődés vonatkozásában* Mire számíthatunk 1975-ig? — Anyagi lehetőségeink­hez mérten ez a terület is megfelelően részesedik a fej­lesztésekből. Csak néhány példa: megvalósul a kisvár- dai kórházfejlesztés második üteme; felépül az új KÖJÁL- székház, újabb szociális ott­honnal gazdagodik megvénk; míg a meglévőket is fejleszt­jük. Hasonló jelentős anyagi áldozatot követel a bölcsődei hálózat fejlesztése. Legfon­tosabb beruházásnak ígérke­zik e tekintetben az ezer­ágyas új megyei kórház épí­tésének a megkezdése a kö­vetkező tervidőszakban! „Szorít a cipő” az óvodai férőhelyeknél éppúgy, mint az általános és a közénisko- lai tantermeknél vagy a di­ákotthoni helyeknél, Több mint remény, hoav ezen a téren is közelebb jutunk 1975-ig az országos szint­hez. Nemcsak szabolcsi érdek! — A tervkészítést mennyit ben könnyíti, hogy utóbb megyénk az országos érdelet hődés előterébe került? — Való igaz, hogy pár­tunk Politikai Bizottságának a Gazdasági Bizottságnak Szabolccsal kapcsolatos, se­gítő szándékú irányelvei, ha­tározatai kedvező hatással vannak a negyedik ötéves terv kidolgozására. Erezzük a központi szervek megkü­lönböztetett támogatását, as „arccal Szabolcs felé" ehr érvényesülését. Amikor vál­tozatlanul igényeljük ezt a segítséget. igyekszünk is megbecsülni azt még jobb munkával, hogy így szolgál­tassunk bizonyságot az or­szág előtt: Szabolcsban a szembetűnő problémák mel­lett a kiaknázatlan jó lehető­ségek is leien vannak. me­lyeknek feltárása, hasznosítá­sa m-ssze túlnő szűkebb ha­zánk érdekkörén. A. & A neonfényben úszó herce- kastélyban négy leány és egy fiatalember idéz. A lá­nyok öltözete a legmoder­nebb. mini és gorbó, a ha­juk divatja a legmaibb. A hangjuk szép, kiejtésük dal­lamos, illő az est hangula­tához. Egy lány e verssort idézi: „Ki innen jött, mind kevesli a költészet kis pó­zait...” A néző becsukja a szemét és issza magába az él­ményt. Mert élmény ez, s kétszere­sen is: nem az Egyetemi Színpad művészei, nem profi előadók, hivatásos művé­szek lépnek fel, hanem egy­szerű diákok, adminisztráto­rok, tanárok. Úgy is mond­hatnánk, hogy falusiak. Pe nem lenne helyes ezt mon­dani. Inkább azt. hegy fa­lun élők. Tuzsériak­Ag ifjúsági klub tagjai, akik fiatalon elhunyt írónk, Sipkay Barna nevét ve­szik fel. A herceg, Odeschalchy kas­télyát, legalábbis annak két szárnyát nagyon nagy mű- yész, Ybl Miklós tervezte. Gondolatok egy tuzséri estről Egy eperjesi művész festet­te a mennyezeti freskókat. S most, ezen az estén arra kell gondolni, hogy egy nyírségi tanyai tanító fiának a nevét veszik fel e falak között negyvened, negyven tuzséri fiatal. Szegénypa- r asztok, kisemmizettek. Odeschalchy-cselédek gyer­mekei. Milyen szépen mondják a névadó író vallomásának so­rait! „Hiába, névtelen, vidé­ki írónak nem sok keresni­valóm volt a kiadóknál... Az újságírás jó iskola az író­nak. esek tudni kell egyez­tetni... Jó itt. mert napjaink ellentmondásait közvetleneb­bül találja meg az ember, mint Pesten...” A terem csendes, ünnepé­lyes. A közönség soraiból nem sokan, nagyon kevesen ismerték személyesen is az írót, Siokay Barnát. Ezen az esten mégis sokan úgy ér­zik: találkoztak vele és sze­mélyes, jó barátjuk volt. A zongora tetején itt van né­hány kötete, a műveiről Irt néhány kritika, a fényképe Tudom, sose akarta, hogy róla beszéljenek, hogy ünne­peljék különösen nem. Sze­rény ember volt, hallgatózó, gondolkodó, mindenre érzé­keny, fogékony. De azt na­gyon szerette, ha megértik, amit mond. Két éve, hogy elment kö­zülünk. Nem élt hiába. A herceg volt kastélyában szóinak ró­la nagy szeretettel és megér­téssel, értó módon. A herce­get már csak az idősek is­merik, a szegény tanító író fiát pedig éppen a fiatalok, a ma és a holnap nemzedé­ke. A nadrágkosztümös, a kámzsagalléros lányok. a vastag, fekete keretű sze­müveges. csőnadrágos fiúk. Az egykori parasztgyerekek. A tanyai tanító fia a betűn át jutott el a falu fiaihoz. Mennyire közel állt Sip- kayhoz a mai fiatalság. Sze­rette. s megértette őket. Mi több: ismerte, értette őket, kora fiataljait. Csak kevés ember, kevés író mondhatja el ezt, érheti meg életében és halála után. Ö megérte Ezt mondták róla ezen az esten, s így is igaz. S megér­tik őt is a mai 18 éve­sek. És megértik az időseb­bek. Szólnak arról, hogy a Valaki a ködben kötete címadó novellájából a leg­tisztább. milyen nagy fele­lősséggel tartozik az egyes ember a másik iránt. „Nem ió az. ha az emberek né­ha nem látják,, hogy valaki a ködben tévelyeg, ha nem segítik, egyengetik egymás útját...” Élete rövid volt, de élet­műve mégis jelentős. Ne­héz, gyötrélmes utat járt be pedig, különlegesen érzé­keny volt minden iránt, ami emberi, s ami embertelen. S a jóért és a rossz ellen halk szóval is lehet küzdeni. a fontos, hogy küzdjön az em­ber — ezt mutatta meg. Tuzséron egy ifjúsági klub felvette a nevét. Ö megértette a mai fiatalság eszményét, viszonzásul meg­érti a mai fiatalság is az ő eszményét. Ezen az esten, az ünnepélyes klubnévadón új­ra elhangzott, hogy nincs megyei irodalom és országos irodalom, nincs megyei és országos író. csak jó és rossz irodalom van. Az este mást is bizonyított: nincs vidéki és városi ifjú­ság, csak ifjúság van. És ennek a fiatalságnak nagy értékei vannak. És ez az ifjúság ma már bárhol is éljen, igényes, megteremti a maga igényűnek megfelelő légkört, kultúrát. Tuzséron, a herceg egykori kastélyában sok szoba van, A herceg nem érezhette ma­gát Jól benne, hűvös volt és rideg és idegen. A kastélyt a nép rendbe hozta. A tuzséri szövetkezeti gazdák, a ta­nács. a pedagógusok, a falu berendezte egy meleg, egy la­kályos otthonnak. Könyvek­kel, értékekkel, zenével, íz­léssel, meleg emberséggel tették azzá, amilyen. Dicsé­ret ezért az ottani vezetők­nek, értelmiségieknek, fiata­loknak. Egy nevet — úgy ér­zem — külön is meg kell említenem: Marczinkó Istvá­nét. Egy fiatal tanárét, aki az ifjúságot összegyűjtötte, a klubot vezeti, aki nem csu­pán elfogadja, vallja, ha­nem természetes életcéljának is tekinti, hogy még nem eleg. Lehet irodaimat szeretni, értelmes életet teremteni fa­lun is. Ezt mutatja a tuzséri ifjúsági klub példája, amely olyan író nevét viseli ez­után, aki itt élt, él közöt­tünk. Aki mindig sietett, ke­reste. hol lehet szolgálni az ügyet rhol a jó, a szép me­het előre Tuzsér 197C. január 22. ftepka János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents