Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

1. óMöS rrr FT MAGYAROR«!? *6 Í970 Jariulr $1. Szülők fóruma: Mire képesít az új szakközépiskola ? A következő hetekben megkezdődik a jelentkezési lapok áradása a középiskolákba. Megélénkülnek az igazgatói irodák, csengenek a telefonok: sok-sok szülő ilyenkor kér tanácsot, segítséget. Az idei pályaválasztási „csúcsidő” előtt, a nagy elhatározásokat megelőzően hasznos lehet tájékoztatni a közvéleményt arról, miben más az új típusú szak- középiskola az eddig ismert „régihez” képest A következő tanévre beiratkozó elsősök majdnem száz százaléka már új típusú képzésben vesz részt. Ritka esetben még lesz régi tagozatra is felvétel. Az eddig ismert szakközépiskola 4 nap elméleti és 2 nap gyakorlati képzésével szemben az újban 5 nap elmélet 1 nap gyakorlattal párosul. A másik különbség, hogy a régi egy szakmában szakmunkásképesítést adott. Ezután érettségi bizonyítványt nyújt, amely a megfe­lelő szakmacsoportban teszi lehetővé az elhelyezkedést. Éppen ez az, amit nagyon sokan nem értenek, amitől idegenkednek! A képzés célja, hogy az oktatás során szerzett is­meretek birtokában a szakközépiskolát végzettek ki­elégítő alapokkal rendelkezzenek a termelőmunka végzéséhez, a középfokú technikusi minősítés meg­szerzéséhez és a felsőfokú továbbtanuláshoz. Ezt a hármas feladatot nem szűkén specializált, hanem az általános és a speciális szakmai képzés összekapcso­lását biztosító szakok, tagozatok kialakításával lehet megoldani. Az iskola előkészítő jellegét azért; is hangsúlyozm kell, mert sok vállalat kész, teljes értékű munkát vég­ző szakembereket vár az iskolától. Az igazi szakmai képzettséget azonban csak a szakma gyakorlása köz­ben lehet megszerezni és ebben nem csak az iskolá­ban szerzett tudás a döntő! A munkaerő-gazdálkodás szorító, napi igényei miatt egyre inkább olyan szélesebb tudásalapon álló szakemberekre van szükség, akik nem csupán a szűk szakmai tevékenység elvégzésére alkalmasak, hanem ismereteik birtokában a szaktechnika új tudnivalóit, gyakorlati fogásait gyorsan, a dolgozó és a vállalat szempontjából egyaránt előnyösen sajátíthatják eL Az iparban például 1949-től számítva kb. 100 szakmunkás szakma szűnt meg és mintegy 120 új szakma keletkezett a komplex gépesítés és automati­zálás térhódítása miatt. Üzemeinkben ugyan az új technika mellett hosszabb-rövidebb ideig ott él a régi is, de ezek mielőbbi felszámolását csak átfogóbb képzettségű szakemberek kiképzésével oldhatjuk meg. Akik féltik gyermeküket a szakmunkás-bizonyít­vány hiányától, még a régi szemléletből indulnak ki. Elfelejtik, hogy az elmúlt évtizedek szakmai középis­koláiban is olyan „végbizonyítványt” adtak ki. ame­lyek szakmai tekintetben semmit, vagy igen széles területet, sokféle funkciót jelöltek meg Például az 1938. XIII. te, alapján kiadott „Ipari középiskolai érettségi bizonyítvány” nem tartalmaz munkavállalás­ra vonatkozó jogokat, vagy lehetőségeket. Az „Állami Felsőipari Iskola” kb. 10 féle szakmában iparigazol­vány váltására és „mester” cím használatára, több rokonszakmában pedig munkakönyv váltására és 2 évi szakmába vágó gyakorlat után mestervizsga leté­telére jogosít (21.628/1931. az. íparügyi miniszteri rendelet.) Ez is példázza, hogy egy iskola hasznosságát tár­sadalmi és egyéni vonatkozásban nem az adja, milyen címet, vagy képesítést nyújt, hanem, mennyire hasz­nálható tudással vértezi fel tanítványait. Az új típusú szakközépiskola érettségi bizonyítványa tartalmilag és formailag teljesen eltér a korábbitól. Megtalálható ebben, hogy a végzett a szakmai ágazatnak megfele­lő területen milyen munkakör típusok betöltésére jogosít. Példaként említjük, milyen munkakörökben dol­gozhat az a fiatal, aki sikeresen elvégezte a Kossuth Lajos Szakközépiskola gépjárműtechnikai tagozatát: középfokú műszaki ügyintézői munkakörök; műszaki rajzoló és rajzkezelő; kovács, esztergályos, ^géplaka­tos, karosszérialakatos, járműlakatos, hegesztő, motor- szerelő, gépjárművillamossági szakmunkás; gépkocsi- vezető. Md« szakképzést nyújtó szakközépiskolákban Is, de főként az ipari szakközépiskolákban a szakmai oktatás anyaga bővült, változott. Az általános mű­veltséget nyújtó tantárgyak lényegében változatlanok maradtak. Az ország középszintű vezetők iránti szükségle­teit kívánja kielégíteni a szakközépiskola a maga vál­tozatos képzési formáival. Az ipari szakközépiskolák 28 féle, a mezőgazdasági szakközépiskolák 4 féle szakmacsoportra készítenek fel. A közgazdaság!, ke­reskedelmi szakközépiskolák áruforgalmi, ügyviteli üzemgazdasági, illetve az egészségügyi szakközépis­kolák az egészségügy szinte minden területére készí­tik fel tanulóikat. Nagyon fontos, hogy megyénk legkisebb általános skolájában is megfelelő útbaigazítást tudjanak adni pedagógusok a szülőknek, tanulóknak a pályavá­asztás nehéz időszakában. _ ökrös István igazgató GYEREKEKNEK Törd a fejed! Vízszintes« 1. Megfejtendő (harmadik koc­kában két betű): megyei szüle­tésű nagy magyar író, kereszt­nevének kezdőbetűjével. 6. Ki­csinyítő képző. 7. Vonatkozó névmás. 8. Gál Gábor. 8. Észa­ki ország pénzneme. 11, AÁY. 12. Nem sűrű. 14. Római 1500, 950. 16. Megfejtendő: megyei születésű nagy magyar író. 18, Téli sport. 20, Becézett női név. 21. Gyógy- kenőcs. 22. Középen vetít!!! 24. Aranka beceneve. 25. Angol hosszmérték. 27. Gyakori 'íafaj- tánk. 28. Cémaféleség. 20. Hitelt ad szavának. Függőleges: 1. .. -Margit (színművésznő), több magyar ítlm főszereplője. 2. SSA- 3. Mezőgazdasági gép. t Nikkel vegyjele. g. Flfti-fifti. 6. Megfejtendő: nagy magyar köl­tő. megyénkben hunyt el. Itt is a sírja, (keresztnevének kezdő­betűjével). io. EZK. 11. Nagy ma­gyar költő. 13. Menyasszony. 14. Római 1501. 15. Megfejtendő: megyénkben született nagy ma­gyar író. 17 ............ muri." 19. Tej is ez. 21. Fej, vagy ___ (sorshú­zásnál). 23. Tejipari mellékter­mék. ,24. Amely személy. 26. Doktor. 27. Sóhajtás (költőiesen). Megfejtendő: . Vízszintes 1, 16, függőleges 8, 15. Múlt heti megfejtési FEHÉR LÖ FIA — OKOS KATA - HÜVELYK MATYI. Könyvjutalom: Elek Etelka Nyírkárász, Nagy Ágnes Porosai­mé és Illyés Katalin Nyíregy­háza. összerakó A kevély kakas Ezt a mesét még akkor hallottam, amikor anyám ölé­ben ülő gyerek voltam, tán még régebben. Volt egyszer egy tarka tol­lú, fényes farkú kakas, piros taréjjal. Egyszer, amint a szemétdombon kapirgált, elé­be csillant valami. Nézi. hát egy tükördarab volt. Addig forgatta, míg meglátta magát benne, $ azt mondta: — Nem is tudtam, hogy ilyen fényes tolláim vannak! Én meg ezen a csúf, piszkos szemétdombon élek, hajahaj. Bizony, itthagyom ezt a sze­génységet, mert nagy urak közt van a helyem. No, hadd lássuk, merre tágabb a vi­lág? Lépkedett az országúton, peckesen, sebesen. Egyszer csak rászólt valaki: — Gyere, kiskakaska, jó ebéddel fogadlak: kását kapsz friss vizecskévelI Nézi a kakas, hát egy há­zikó kertjéből szólt hozzá egy kislány. Azt felelte: — Kicsi kert és kicsi ház, uraság itt nem tanyáz. Azzal tovább lépkedett. Amint megy, egy zörgő sze­kér érte utói. A kakas nagyot rikkantott ijedtében, s a sze­kér megállt, a gazda meg le­ugrott róla. — Nini — mondta, — ki­szakadt egy zsákom, s po­tyog belőle az alma. Köszö­nöm kakaska ni, hogy figyel­meztettél erre. Hálából haza­viszlek, felnevellek. De a kevély kakas csak megrázta magát és azt felel­te: — Nem kell nékem pa­rasztház, nem lakik ott ura­sági Fényes kastély kell ne­kem, mert a pompát szere­tem. Ezüstkanál, aranytál, ki­lenc inas szaladgál! Magasra tartotta taraját, s úgy lépkedett tova az úton. S ahogy jár, egy piros tornyú házat lel a tölgyek alatt, vas­kapujánál egy komondor ül­dögélt. ~ Hova. hova, kis kakast — kérdezte a komondor. — Messzi útnak eredek, uraságot keresek — felelte « kakas. A komondor nagyon szé­pen meghajolt, s még a nyá­la is kicsordult. — Éppen jó helyen jársg — mondta. — Itt lakik a hí­res, nevezetes nagypocakl Torkos Bendegúz, kiváló evő- és ivóbajnok, fényes rangban, nagy tiszteletben. Nagyon fog örülni, hogy ilyen előkelő kakas lehet a vendége. Tetszett ez a kakasnak, meg is mondta őszintén: — Nem hiába szaladgál­tam, ilyen uraságra vágy­tam. Most is az a szívem vá­gya: rangos gazdád barátsá­ga. Menj csak, tudd meg, m,it határoz, hiv-e díszes asztalához? Tüstént ment a komondor, s jött is a jó hírrel, hogy az uraság és házának minden népe nagy tisztelettel várja a kakast, csak jöjjön már,« konyhán keresztül, és vacso­ránál együtt lesz az uraság meg a kis kakas. Boldogan sétált be a ka­kas, de hogy aztán mi tör­tént, odakerült-e az uraság asztalához, biztosan nem tu­dom, mert anyám ölében ak­kor, mesemondás közben el­aludtam. Egy rigó ugyan azt fecsegte, hogy odakerült, mégpedig ezüsttálcái, pirosra sütve Zsombok Zoltán Kreesmáry László versei Rókavadászaf Pékem, pékerru Hű, hogy reszket a róka bajsza! — most kezdődik a rókahajsza­Jön — jaj! — jön, jön sok mord ember, dirmeg-dörmög a füstös fegyver, csattan, s szórja a lángot, srétet — jaj, te róka te, jaj lesz néked, úgysem mented a lompos irhád — nem lopsz több kies tyúkot s birkát! Pékem, pékem, kedves pékem, áruld már el, mit sütsz nékem! Kiflit, a zsömlét, ropogós perecet, rétest, bélest mazsolást kereket, kalocsai kalácsot, terenyei kenyeret ■— nézd, milyen főárát! megsüti a tenyered!! A fehér ábrákból rakjatok össze agy szabályos négyzetet. •metRYi meqztm sp! ® ssajfajSan Tasnédi Varga Éva: rtl r t » i m •« j r* Teli koszonto Tél, tél, téü, fehér tél, végre újra megjöttél! Bokrok hegyén jégcsapok, szél köszönt rám —- Jó papot! Dombra fed, dombra le, szánkóm siklik messzire. Otthon piros tűzrvirág, mondja, hogy jó éjszakat! A gazda és bérese BELORUSZ MESE Élt egyszer egy ravasz, zsugori gazdaember. Bérese­inek, akik látástól vakulásig dolgoztak nála, napjában csak egyszer adott enni. Egy alkalommal a követ­kező dolog történt: Leültette a gazda az egyik bérest reggelizni, de csak annyi eledelt tett eléje, amennyi még egy szúnyog­nak is kevés lett volna. Persze, a béres alig-alig érezte, hogy evett valamit. Azt kérdezte tőle a gazda: — Meg tudnál-e most ebé­delni is? Mert a mezőre semmi ennivalót sem vihetsz ám magaddal! — Jól van, — egyezett be­le a béres. — Adja ide az ebédet is. Amikor azt is elfogyasztot­ta, a gazda megkérdezte: — Nem ennéd meg egy füst alatt a vacsorát is? Mert amikor a munkából hazajössz, már nem lesz időd vacsorázni. Akkor mar i* kell feküdni. — Adja hát ide a vacso= rát is, — mondta az éhes béres, s miután megette, ki­ment a mezőre, egész nap dolgozott, s éhesen feküdt le aludni. Nem csoda hát, hogy egy hétnél tovább senki sem vi­selte el az efajta bánásmó­dot. Egyszer azonban az egyik béres túljárt a zsugo­ri gazda eszén. Amikor elfo­gyasztotta a reggelit, az ebé­det és a vacsorát is, így szólt: — Gazdurejn! Mondja meg nekem, hol lehet itt lefe­küdni? — Lefeküdni? — nézett nagyot a gazda. — Dologidő­ben? — Dologidőben vagy sem, egyremegy — felelte a bé­res. — Aki megvacsorázott, feküdjön le és aludjon! Azzal lefeküdt egy fa alá és nyomban elaludt... (Kreesmáry László for&£

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents