Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

teW. Jamár Ä CTLET-MAGYARORSZAG - VASAÄNÄPi í-fRtJlfí1 i. oMa! Kondor György emlékére Negyedszázada pusztították el a dachaui koncentrációs táborban Kondor Györgyöt, modern szocialista képzőmű­vészetünk nagy ígéretét, öt nappal korábban töltötte be a huszonnégyet; annyi idős volt tehát, mint ma egy végzős művésznövendék, aki éppen elindul pályáján. Kondor Györgynek kezdő­korban kellett befejeznie egy olyan művészpályát, amely rövidségében sem csupa mű­vészetből állt, .amely néhány évre kiszabva is több prole­tárküszködést és mozgalmi harcot termett, mint nyugodt pillanatokat az alkotásra. A pesti munkásfiú 14 esztendős korától gyárban dolgozott. 16 éves volt, amikor bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba, s nemcsak nagyszerű jelkép, nagyszerű tény is, hogy ugyanekkor, tizenhat éves korában lett kiállító művész. Mint munkás és mozgalmi aktivista, a szociáldemokrata pártban, meg az ifjúsági moz­galmat irányító OlB-ban vé­gez legális és illegális mun­kát, Óbuda és a Terézváros munkásfiataljait irányítja; műit művész, 1940-ben egyik újjászervezője és titkára a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Munkásmozgal­mi harcosként a függetlenségi mozgalom egyik előkészítője, művészként sikeres kiállítója a csoport tárlatainak. Szo­cialista forradalmárként agi­tál, szervez, életét kockáz­tatja szocialista művészként vitát vezet, ugyancsak szer­vez, erős képeket, tömör gra­fikákat alkot. És ez csak lát­szatpárhuzam, a harcos és az alkotó egy, ezt műveinek szellemén kívül életútja is bi­zonyítja. Illegális tevékenysé­gért tartóztatják le és ítélik háromévi fegyházra 1942-ben, de a rács mögött tovább kom­ponálja grafikáit és festmé1- nyeit, s a . fegyházat követő koncentrációs táborban is — így szól róla az utolsó hír­adás — dolgozik, ha dolgoz­nia lehetséges. Művészként, szocialista al­kotóként emlékszünk rá. di csereüdültetésről is le- monauatoit. amit a vállalat vezetői még a tél folyamán kilátásba helyeztek. Azóta nem beszéltek. Bagi az állvány alá hú­zott egy kiszáradt malteros- ládát es rátelepedett. Sap­káját levágja a téglahulla- dekra. A kannából vizet lo­csolt a nyakára, majd enni kezdett. Nagy falatokat ap­rított a kenyérből és a főtt 1 húsból. Éves közben a lába elé meredt. Erős, szőKe álla keményen előreugrott. Büszke volt az állára, amely azonban nem csak férfias volt, de el is csúfította az arcát. Mint egész délelőtt, most is az előző estére gon­delt': Gráber András az agyán ült és a csomag amerikai cigarettát forgatta a villany alatt, amit Bagi h isszas mászkálás után a p iyaudvari trafikban szer­zett. , — Ezt magának adom —• ismételte Bagi elvörösödve. — Minek ez nekem? — kérdez e Gráber bizonytala­nul és a fiatalemberre pil­lantott. — ügy kaparná a torkomot, mint a falevél Gráber a házak iránti ösz- 'tü.: és szeretette] született a világra. Csak egv pohár jó italra volt szüksége, és már el is érzékenyült a nagy épületektől. Az apja kőmű­vesmester volt, s egy ideig úgy látszott. Hogy átveszi tőle a céget. de egv nagy családi veszekedés után ott­hagyta a családját, megnő­sült és idejött a vállalathoz. Ez 20 éve történt. Annyira i 'gén. hogv ha egvszer-egv- s-.er arra gondolt: talán jobb volna átmenni , egy másik \ állala+hoz. csúszós bizony­talanság fogta el és nem tud­ta elképzelni. hogy mihez, kezdene a többiek nélkül, akikkel évek óta együtt dolgozott. Gráber észrevette, fcogy Bagi ■ '—' ' be akar járni, de még nem tudta eldönteni, hogy örül­jön-e ennek, vagy jobb volna valami módon elhárítani. Bagi lendületes, törekvő fiatalember volt, s valóban, egy idő óta szeretett volna Gráber Antal kedvében jár­ni. Égett a tettvágytól és gyakran eltűnődött: mit kel­lene tennie azon kívül — amit tesz. Gráber úgy dön­tött, hogy eladja otthon a házát és a családjával ideköl­tözik a városba. A vállalat vezetői őszre Ígérték neki az üzemi lakást. Három hete elsőként Gráber lánya jött el a családból városnézőbe. A véletlen úgy hozta, hogy Bagi az öreggel és a lánnyal töltötte az egész vasárnapot. A fiatalember azóta sokat nyugtalankodott, minden es­te, de gyakran napközben is csak a lányra gondolt. Kezd­te szerencséjének tartani, hogy ennél a vállalatnál ka­pott munkát és ha volt egy kevés ideje, már előre azon törte a fejét, hogy milyen szavakat mondjon majd a Gráber-lánynak, ha a fel­költözés után együtt fognak járni. Az ebédidő a végéhez kö­zeledett. Szárazon nyikorgóit a deszkalépcső. Az egyik mal- teroslány kapaszkodott fel­felé. Duzzadó, feszes alakját megviselte a kánikula. Csap­zott volt és halálosan kime­rültnek látszott. Megállt a fakorlátnál, ' nagy barna sze­mei Bagit keresték és ami­kor rábukkantak az állvány alatt, halványan elmosolyo­dott. Szeretett a fiatalember közelében lenni és ezt nem is nagyon titkolta el. A te­herfelvonónál megállapodott, szemben Bagival. Behajolt az aknába, a hűvös légáramlat­ban megforgatta a fejét. Érezte, hogy nyakán mozog­nak a pihék és beleborzon­g n+t Bagi az állvány alól oda- mordult: — Lebuksz onnan, te Ma­ri! — Ha lebukok, majd kihú­zol. Vagy nem? — Húzhatlak már akkor — mondta csendesen a fia­talember. Volt idő, amikor tetszett neki a lány. egyszer- kétszer sétáltak is a város mögötti erdőben, de amióta Gráber András lánya itt járt. a legtöbbször elkerülte, sőt nem is volt vele túlzottan barátságos. Bagi feltápászkodott, ’ oda­ment a felvonóhoz, ügy lát­szott, hogy bizalmaskodva a lány melléhez nyúl. de a védőrácsot rántotta fel és megszorítva a lány karját, a melybe mutatott. — Látod? Ott van lent a halál. Jó lesz. ha vigyázol — mondta, majd otthagyta a lányt. Lepillantott az udvarra, lent a betonkeverők kerek szája ásitozott az árnyék­ban. A fiatalember Gráber Andrást kereste a mélyben, aki — miután lement a bér- elszámoláshoz. elrendezni valamit — valósággal hiány­zott neki. A barakképületnél végre felfedezte Gráber csontos alakját, a szűk pénz­tárablakon a fejét csaknem bedugva magyarázott vala­mit, A fiatalembert Man tu bádoghangja riasztotta fel. — Szaki! Meglocsolna a slaggal? Bagi meglepődve nézett a volt művezetőre, mintha va­lami furcsa, megoldhatatlan kéréssel állt volna elő. Meg­próbált visszagondolni, hogy Mantu mikor szólt hozzá utoljára, de arra a megálla­pításra jutott, hogy ez abban az időben történt, amikor még művezető volt, — Lehet róla szó — bólin­tott a fiatalember és az .áll­ványok alól előkereste a e>"n?es8 végét. 8. A „Konrdd-terv“ csődje Hitler éktelen haragra gerjedt Budapest bekeríté­sének hallatára. Első dühé­ben leváltotta Friessner ve­zérezredest, a „Dél” hadse­regcsoport és Fretter-Pico tüzérségi tábornokot, a 6. hadsereg parancsnokát. Az­után parancsot adott Himrn- lernek: a Varsótól északra állomásozó IV. SS páncélos hadtest azonnal induljon Budapest felmentésére. Her­bert Otto Gille SS-tábomok december 25-ére virradó éj­szaka már meg is kapta Himmler táviratát: „A führer önt jelölte ki, hadtestével együtt, hogy vezesse a felmentő lökést Budapestre, mivel Ön, már többször bekerítve, a körül­zárt alakulatok Sorsáért a legnagyobb megértéssel vi­seltetik, és az Ön hadteste a legjobban bevált a keleti fronton. A führer elvárja Öntől és hadtestétől, hogy felmentsék Budapestet, és én elvárom öntől, hogy nem okoz csalódást nekem.” A Budapest felmentése ér­dekében tervezett csapás a „Konrád” fedőnevet kapta. Végrehajtására a IV. SS páncélos hadtest 1945. janu­ár 1-én Ács—Tatabánya— Felsőgalla körzetében össz­pontosult. Alárendeltségébe tartozik a Wiking és a To­tenkopf SS-páncélos, a 6. páncélos, a 96. és 711. gya­logos hadosztály. Ereje mint­egy 450 harckocsit és roham- löveget, több, mint 200 löve- get,. valamint, nagy mennyi­ségű páncélozott szállítójár­művel tett kft Ennék a cso­portosításnak az volt a fel­adata, hogy Bicske—Buda­pest és Esztergom irányába támadva visszafoglalja a fő­Mantu levetette az Ingét. Az igyekezetben beszakadt a vállánál, majd a nadrágját oldotta meg, amely szinte bőrszerű volt a sós izzadt­ságtól. Bagi látva a nagy készülődést, odaszólt a fel­vonónál ácsorgó malterps- lánynak. — Jobb lesz, ha elfordulsz. Mari! — Láttam én már ilyent. Bagi elvigyorodott. — Azt sejtem, ha nem di­csekedsz is. Mantu közben az utcai ol­dal felé hátrált egy kicsit, majd szembefordult Bagival. A fiatalember Isissé el- ámulva azt gondolta: Nem is hittem volna, hogy így kilátszanak a bordái, és a bőre is milyen ráncos. Fel­öltözve jobban mutat, az biztos. — Locsoljon csak bátran! Na sajnálja a vizet! — bíz­tatta Mantu, Bagi a tenyerével letörölte a gumicső száját, mintha ennek jelentősége lett volna. Lehajolt, néhány fordítással kiengedett a csapon és a vízsugarat Mantu melle kö­zepére irányította. Mantu magába fogadta a langyos, rozsdaszagú vizet Arcát a tenyerébe temetve állt, időnként megfordult, a víz fürgén végigfolyt a tes­tén. Érezte az útját. A fele­sége jutott az eszébe, aki fürdés közben nem volt ké­pes így megállni, esténként a nagy piros lámpaernyő alatt szokott varrogatni, napközben pedig vékony ma­dárkezét az ablakpárkányon pihentetve nézelődött a ker­tes utca ürességébe. Mantu oldalt már fehéredé, rövid haját is odatartotta a víz­nek. Időnként kinyitotta égő szét. de nem sokat látott. — Még! — kiáltotta Bogi­nak. A fiatalembert hirtelen furcsa, szorító érzés fogta el mintha etfv ijmeredefs várost és felmentse az ott körüizárían védekező cso­portosítást. A „Konrád” hadművelet első csapása a 4. gárdahad­sereg 31. gárda lövészhad­testet érte, amely Süttő— Puszta vám szakaszon ren­dezkedett be védelemre. Er­re azonban oly kevés ideje volt, hogy a német támadás bekövetkeztéig még az első állás árkait is csak részben sikerült kiépítenie. Helyzeté­nek súlyosságát mutatja, hogy vele szemben az el­lenség élő erőben és tüzér­ségben háromszoros, harcko­csikban és rohamlövegekben pedig 15-szörös fölényben volt. 1915. január 1-én késő este megkezdődött a német tá­madás, melybe 2-ára virra­dóra a fő erők is bekapcso­lódtak. A szovjet harcosok szinte puszta testükkel áll­ták az SS-páncélosok ro­hamát, hogy a fi ontparancs- nokság időt nyerjen tartalé­kok átcsoportosítására, és szilárd védelem kiépítésére egy hálsóbb terepszakaszon. „Nem engedjük a fasisztá­kat Budapestre!” — ilyen szövegű harci röplapon fo­gadták meg ezek a katonák, hogy utolsó csepp vérükig kitartanak. Január 6-án a hatalmas túlerővel támadó ellenségnek sikerült ugyan elfoglalnia Esztergomot és megközelíteni Bicskét, ám egy tapodtat sem jutott to­vább. Bicskénél egy szovjet század minden harcosa éle­tét áldozta az egyenlőtlen küzdelemben, de megtartotta fogadalmát: nem engedte az ellenséget Budapestre. Ezen a szakaszon a német pa­rancsnokság kénytelen volt lemondani a támadás erő­szakolásáról A védők em­berfeletti hősiessége mellett erre kényszerítette az a csa­pás is,, melyet a 2. Ukrán Front bal szárnya a Garam partjáról mért Komarno fe­lé. helyre nyitott volna be. Eszebe jumtt a Gráberrel tör­tént csúfság. Maga előtt látta a jelenetet, amelynek szemianúja volt, maga előtt látta Gráber kijózanodó, fáj­dalmas arcát, ahogy vissza­nézett. Bagi a volt műveze­tőre pillantott és azt mond­ta magában: Most egy kicsit kibabrálok vele, és amit mondott, azt kötelessé­gének érezte. Teljesen kien­gedte a csapot, A vízsugár szinte szétfröccsent Mantu mellén, aki egy pillanatra el is veszítette az egyen­súlyát, majd visszanyerve, védőn maga elé tartotta a kezét, de Bagi, mint egy technikás ökölvívó, megta­lálta Mantu kezei közt az utat. A most már jéghideg vizsugárral csaknem elvakí­totta. Na, még egy kicsit, nem fog az megártani, biz­tatta magában a fiatalember Mantut. Ezt a fegyelmiért, amit az öreg kapott. Ezt a külföldi üdülésért. Ezt azért, mert nem tárgyalsz velünk. Ezt azért, mert... Gráber András — aki idő­közben elidőzött a latrinán — akkor ért fel, és értetle­nül nézett szét az állványok, szerszámok, ládák, téglaosz­lopok erdejében. Meglátta Mantut a koszorúgerendánál, s látta, hogy az egyenes, ke­mény vízsugár valósággal lógva tartja. Kiáltani akart, de hirtelen nem jött ki hang a torkán. Ezek meg­őrültek villant át az agyán, vagy még ennél több átvil­lant. csak nem volt ideje végiggondolni. Egy ugrással Bagi mellett termett, és ki­ütötte a kezéből a gumicsö­vet. — Te. állat! — ordította. Mantu borzadva nézett Bagira, mint az üldözött vad a ráirányuló fegyver csövé­be, majd egy pillanattal ké­seibb eltűnt a három emelet mélvs égében. Szándékáról azonban nem mondott le, csupán új arc­vonalszakaszon kísérletezett. A „Konrád II” terv szerint most a fő csapást a III. páncélos hadtestnek kellett mernie Magyaralmás—Mo­ha vonalából Zámoly—Páty irányába. Ezen a szakaszon a 4. gárdahadsereg 20 gárda- loyészhatíteste védett. 1945. január 7-én kora reggel a három páncélos, egy' gyalo­gos hadosztályt és egy lo­vasdandárt magában fov a*6 ellenséges csoportosítás " tá­madásba ment át. Támadása a szovjet csapatok heves el­lenállásába ütközött. Az el­keseredett harcokban a szov­jet katonák és tisztek az önfeláldozó hősiesség ra­gyogó példáit tanúsították. Saergej Jermolajev alhad­nagy páncél lörőágyus szar a- sza^ Zámolynál a 203-as' ma­gaslaton foglalt tüzelőátlást. Január 11-én 16 némái pán­célos áttörte a szovjet gya­logság harcrendjét és Jer- mo ajev állásai. felé köze­ledett. A tüzérek pontos, célzással egyik páncélost a másik után tették harckép­telenné, de nekik is nagy veszteségeik voltak. Amikor Jermolajev mellől harcos­társai mind elestek, még öt »Tigris” közeledett. Egyetlen lövedéke volt csupán, azt kilőtte az élen haladó harc­kocsira. Azután két páncél­gránátot fogott a “kezébe, és a legközelebbit saját élete árán ^semmisítette meg. A többi megfordult és nagy gyorsasággal igyekezett visz- szafelé. Zámolyt még sikerült az ellenségnek nagy veszteségek árán elfoglalnia, de további előnyomulását véglegesen megálh'tották a 20. gáidalö- vészhadtest csapatai. Ám az új támadás, a „Konrád III” nem sokáig váratott magára. Ehhez a német parancsnokság a visz- szavonulás látszatát keltve Komámon és Győrön ke­resztül Veszprém körzetébe csoportosította át a IV. SS- páncélos hadtestet. Ebben a körzetben öt páncélos és há­rom gyalogos hadosztály t vont össze, hogy csapást mérjen vele Budapest felé. 1945. január 18-án reggel 560 páncélos rohanta meg a 135. szovjet lövészhadtest állásait. Két nap múlva a páncélos élek Dunapentelé- nél elérték a Dunát, s ezzel kettévágták a 3. Ukrán Front védelmét. Január 26- án az északnak fordult né­met csapatok kijutottak Vereb—Vál vonalába. Óriási volt a Budapesten körülzárt csoportosítás öröme. Dörner alezredes, a 3. rendőrezred parancsnoka rádión üzent Philipp alezredesnek a Válíg jutott páncélosezred parancs­nokának: „Szívből sok szerencsét kí­vánok sikeretekhez és a mi szabadulásunkhoz. Tízezer sebesült vár benneteket!” A várva várt szabadulás azonban elmaradt. A néme­tek további támadó lehető­ségeit kimerítették a szívó­san védekező szovjet csapa­tok. Sőt Tolbuhin marsall frontparancsnok a védelmi harcok időszakában végre­hajtott átcsoportosítások eredményeként két támadó csoportosítást hozott létre. Ezek január 27-én reggel északi és déli irányból talál­kozó csapást mértek Sárosd felé. Az eddig diadalittasan előretörő német páncélos hadosztályok védelemre^ majd visszavonulásra kény­szerültek, elhervasztva Hit­ler győzelmi reményeit. A ..Konrád-terv” kudarca tél­iessé vált: február 7-ig a szovjet csapatok nagyjából visszaá’lit,ották az arcvonal '-orábbi helyzetét. Következik: „Száz Buda­pest nem ér meg agy Bé> eseti”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents