Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
f- IO. oTdal KELET-M AC? Y A RORSE * C> — VASÁRNAPI MStLffiRLBI' 1970. január 18. — Képzeld, állandóan a kádba mossa az ecsetet.. — ...igen... és akkor történt, hogy egy ilyen óriás hal akadt a horgomra. AZ ELSŐ CSALÁDTERVEZÉS i- A kézikönyv szerint kellene a kis Káin mellé egy testvérke... Nagy S. József: Ámít szabad Jupiternek Igazán megnyerő, hogy hitvesem milyen tárgyilagos nőtársaival szemben. Séta közben ő maga hívja fel egyik-másikra a figyelmet, ha az valamiképp kiemelkedik az átlagból i. — Nézd, nézd — riaszt — ezt a gyönyrű bronz hajat, az édes fitoska orrát! S micsoda termet, valóságos műremek, nemde? Stoppol a szemem — úgy van, ahogy az asszony állítja, de azért az eszem is stoppol, mit lehet tudni, jólesik-e neki, ha én is dicsérem, ezért csak immel-ám- tnal helyeslek. —Hát igen. megjárja! De a dereka mintha hosszabb lenne a keleténél! Nem győzöm bámulni, szinte szikrát hány szeme a haragtól. — Ugyan, menj már — ami szép, az szép, mit kell kákán is csomót keresni! És hallod, a járása, akár a gazelláé. Nem elképesztő? Valósággal költői hévvel dicséri a konkurrenciát. Én azonban nem tartok vele. — Libeg, csámpásan libeg, na persze, két számmal kisebb cipőt visel, ezért veri össze cintányérként a bokáját. Feleségem dühöng: — Vak vagy, fád alak! De vigyázz, ezt nézd meg, ezt, ebben csak mm találsz hibát? Valóban nem, de azért lebiggyesztem ajkam és sunyin lesem, csakugyan any- nyira odavan-e érte. Csakugyan? — hát én még ilyet A római ic!c?£<%?o konferencián követelte egy részvevő: „Az idegenforgalom számára feltétlenül szükséges az összes romok azonnali renoválása azért, hogy azok romok maradjanak." (11. Giornale d'Italia. Róma) Malmőben a 77 éves Arne LunüDerg feleségül vette a 69 éves Maria Svendsent, aki csaknem 50 éve a házvezetőnője. Az öszhajú vőlegény egy riporternek kijelentette: „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Mindazonáltal először mégis meg kelleti szoknunk egymást”. (Dagbladet, Stockholm) Egy kereskedő Denisonban (USA) a pénzét számolva felfedezett egy 20 dolláros bankjegyet, amelyen a kövgtkező jegyzet volt olvasható: „Ez az utolsó pénzem. Most vagy felköthetem magam, vagy feleségül vehetem a vén satrafát. Paul Turner.” A bankjegyet a kereskedő lányának adta. A hölgy azonnal beadta a válókeresetet. Paul Turner volt az a férfiú, aki öt néhány héttel azelőtt feleségül vette. (Herald, New York) „Mi egy opera?” — kérdezte Los Angelesben a játékvezető egy vetélkedőn. Egy fiatal hölgy, néhány pillanatnyi gondolkodás után így fogalmazta meg a választ: „Az opera az, amikor valakinek tőrt döfnek a hátába és az áldozat nem vérzik, hanem énekel.” ★ Egy beszélgetés alkalmával a lengyel Silberstein professzor így szólt Eddington angol csillagászhoz: .Eddington professzor úr, ön az egyike a három embernek, aki érti a relativitás elméletét.” Látva Eddington nem láttam — ontja a dicshimnuszt. — Hallod, ezeket az arányokat — mint egy kis cu- korbaba! És tudja, tudja mit kell viselni! A lest és a ruha megtestesült harmóniája! így van, de azért elhárítva mondom: — Butának látszik, nézd azokat az üres szemeket. Akár a mákgubók. — Buta! Mert nem, vesz észre, mi? — Milyen szép, magas homloka van! Esküszöm, szívesen cserélnék vele! Hát ez már sok — ekkora szerénységet. Irigység, féltékenység meg se fordul a fejében és hogy ne higgye, mindig csak ellenkezem vele, a következő saroknál én szólok neki. Van miért, és így nem csoda, ha lelkesedem! — III! 11i! Ezt nézd meg, ezt a fekéte gyönyörűséget. Hallód, micsoda délceg szépség, az előbbiek rossz utánzatok ehhez képest. Csak úgy perzsel a tekintete — és nézd, mosolyog, de hogyan? Ili — hát ha nem lennél a feleségem... Goromba sziszegés a válasz! — Mit? Hogy tetszik mondani? Ha nem lennék a felesége? Na, most megismertem a perverz ízlését. Ez a gúnárnyakú liszteszsák tetszik neki a rosszul borotvált szakállával! — Na de kérlek, én... én... — Hallgass! Elhallgass! De jól van fiam, jól van, ez jár a tisztességes asszonyoknak! A feleségével sétál, s akkor az ilyen lepcses szájú pan- camárik vígyorában gyönyörködik.^ Mulatságos történetek i n lejtései. Silberstein professzor hozzáfűzte: „De Eddington professzor úr, Ön túlságosan szerény.” — „Egyáltalán nem, szó sincs szerénységről” — válaszolta Eddington, csak nagyon szeretném tudni, ki a harmadik. (Unsere Zeit, Essen) 1824. január 18-án született Sü- kel Károly író. Egyetlen könyve mellett mi tartotta fenn nevét? Erre adnak választ a beküldendő vízsz. 1. és függ. 13. sorok, míg a beküldendő vízsz. 37. sor egyetlen könyvének címét tartalmazza. VÍZSZINTES: 13. Csavar. 14. Fúvós hangszerek. 15. Alig hallható. 16. Padló közepe. 17. Abból az országból való. melynek fővárosa Bagdad. 19. „Éktelenül” szakít!!! 20. Mö. 21. Gyúrt tésztából készített metélt. 22. Dunántúli hegy. 24. A házba. 26. Kínai államférfi. 27. Fedetlen bekerített legelésre alkalmas hely állatok részére. 28. Hegység az NSZK-ban. 31. Borsod mesvei községből való. 32. Tág. 33. Körülbelül, latinul. 35. Ódon, ősrégi. 36. Szarvasmarha tulajdonsága. 40. UET. 41. Álmosságot mutató. 42. Vissza: Helyhatározó rag és kötőszó. 43. ST. 44. Elvétve fordul elő. 46. Népszerű gyermekköltőnk (1850— 1914.) 47. Thomas Mann: ... és a varázsló. 48 Béke oroszul. 50. Fél icce! 52. Akta nagyobbik fele. 53. (gyorsan. 54. Egymást követő betűk. 55. FSÖ. 57. Munkás, zsargonban. 58. Énekhang. 59. Földtörténeti középkor. 61. Kobakján 62. Testrész. 63. Fordított határozott névelő. FÜGGŐLEGES: 2. Zöldövezet. 3. Hálóban a labda. 4. Nitrogén és Fluor vegyje- le 5. Azonnal, sürgősen, első koc- káoan kétjegyű mássalhangzó. 6. Hegycsúcs Japánban. 7. A Pál utca- fiúk vezére. 8. BÁI. 9. Labdarúgótrófea, rövidített neve. 1U. 'jH.' 11 la jófar. 12. Kutyafajta. 17. Vissza: január 18-i. 18. A HonHelyesen készültem Én mar gyermekkoromtól fogva tudtam, hogy mi leszek. Emlékszem, megkérdeztek bennünket már a bölcsi- ben, hogy mik akarunk lenni. Ott ki azt felelte, hogy tengerész, ki azt. hogy lakatos, ki azt, hogy tudós. — Én pedig — azt feleltem, hogy ideiglenes ügyvivő. — Mi? Ezért minden játéktól megfosztottak. Majd jóval később jött oda hozzám két kisfiú és ők is kijelentették: — Mi szintén ideiglenes ügyvivők szeretnénk lenni... így kerültünk át az óvodába. Itt szintén kérdezgették: — Mik akartok lenni? Ki orvos, ki ötvös, ki más. — Én pedig — feleltem — ideiglenes ügyvivő leszek. — Ki leszel? — Diplomáciai szolgálatba lépek, és ideiglenes ügyvivő leszek. — Mars a sarokba, haszontalanja — mondta az óvó néni. — Gondolkozz el egy kicsit a viselkedéseden. De hiszen mit gondolkodjam rajta, ha én már zsenge gyermekkorom óta tudom, hogy mi akarok lenni. Ott állok a sarokban. Még hárman hozzám hasonlóan kijelentik, hogy ők szintén ideiglenes ügyvivők akarnak lenni. — Állandó lakója voltam a saroknak egész óvodás korom alatt. így köszöntött rám az iskolás kor is. — No, ki mi akar lenni, gyerekek — kérdezte az iskolában a tanító bácsi. Ki berepülőpilóta, ki ag- ronómus... — Én pedig — feleltem újból — diplomáciai szolgálatba lépek és ideiglenes ügyvivő leszek. — Jó, mondta a tanító bácsi. — Add az ellenőrződet. Holnap a szüléiddel együtt jelenj meg az iskolában. De engem ezzel nem félemlítesz meg. Én gyermekkorom óta pontosan tudom, hogy mi akarok lenni. Nem fogod a vágyaimat elfojtani. Összegyűjtöttem a barátaimat: a bölcsődéből a kettőt, az óvodából a hármat, az osztályból szintén néhányat, akik ezt a pályát választották, és megalakítottuk „Az ifjú ideiglenes ügyvivők” baráti körét. Én voltam az alapító. Később más iskolákban is megszerveződtek a baráti körök. Az idő közben eltelt. Az ellentét, a disputa körülöttünk egyre hangosabb lett. Már érettségi előtt voltunk. Az egyik vitadélután témája „Az ideiglenes ügyvivők és a fizikusok.” Az újságok ilyen fejezetcímmel jelentek meg: „Az ideiglenes ügyvivők és a fizikusok,” Egy szó mint száz: Ez lett a legdivatosabb szakma. Az irodalmi művek legnagyobb heroizmussal ábrázolt hőse: a fiatal ideiglenes ügyvivő. Kamaszlányok vágyálma: a csinos diplomata. Bajusszal, pofaszakállal. Róluk írnak az újságokban, minket mutat be a televízió, minket reklámoz a rádió. S az eredmény? Mire befejeztük az iskolát, évfolyamtársaim valamennyien elhatározták, hogy diplomaták lesznek. A tülekedés óriási. Mindenki diplomata akar lenni. Más szakmára senki sem jelentkezik. De engem ez sem térített el eredeti célomtól. Én zsenge gyermekkorom óta tudom, hogy mi akarok lenni. Ősidők óta erre a hivatásra készülök. Amikor egyetemre való jelentkezésemkor megértem, hogy minden egyes diplomatahelyre 100 jelentkező jutott, én is beadtam a jelentkezési lapomat. Az orvoskarra. Száz meghirdetett helyre én — egyedül. Ks felvettek. Ráadásul oda, ahova eredetileg akartam./ Ahova zsenge gyermekkorom óta készültem. És csak azért vált lehetővé, mert helyesen készültem. A. és L. Sargorodszkie Fordította: Sigér Imre KERESZTREJT VÉN V vécl labdarúgója. 22. Fájdalomcsillapító gyógyszer. 23. Mint 8. függ. 25. Neves budapesti közlekedési hely. 27. Egy pár háziállat, két szó. 29. Nem kell kételkednie. 30. NCT. 31. Kevert minta! 32. Szúrós. 34. Nevével ellátta. 35. ,,A’ fiatal ló, második kockában kétjegyű mássalhangzó. 36. Munka. 38. Olasz város, a Tevere partján. 39. Munkaeszköz. 44. Pakol. .5. Japán viselet. 48. Közlekedési vállalatunk rövidített neve. 49. Arasz közepe! 51. Zár. 53. ..-huja 4. Szégyenít. 56. Svéd váltóoénz. 57. MEK. 58. Mint 63. vízsz., de nem fordítva. 60. „Végtelenül” öreg. 61. FI. 62. Mint 43. vízsz. A megfejtéseket január 26-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Január 4-i rejtvénypályázatunk: megfejtése: Napóleon a trónon, Oidiposz és a szfinx Vénusz Anadyomene, Odaliszk, Homeros apoteózisa. A forrás. Nyertesek: dr. Bónis Ferencné, Enyedi Ibolya, dr. Katona Ottó- né, Képes Anna, Ritii Gyula és Tar Lászlóné nyíregyházi, Tarcsa Csilla debreceni, Szabó Péter nagykállói, T c r"'k Mária Oros, Világos tanyai és Varga Lászlóné rakamazi kedves rejtvényfej- tőink. A nyereménykönyveket postait elküldtük! f— Nagyon érdekes... De mielőtt: tovább nézem, nem kaphatnék egy fájdalomcsillapítót? IGAZ TÖRTÉNET