Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

*. aroas KELET-MAGYARORSZÁŐ 1970. január It Közös közlemény a jugoszláv külügyminiszter magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására. 1970. január 12—17. között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság külügyminisztere. Magyarországi tartózkodá­sa során a külügyminisztert szívélyes beszélgetésen fo­gadta Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, és Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A jugoszláv külügyminisz­ter megtekintette a százha­lombattai olajfinomítót, a Magyar Nemzeti Galériát, a szentendrei szerb egyháztör­téneti gyűjteményt és a budapesti szerb-horvát gim­náziumot Munkatársaival együtt mindenütt meleg fo­gadtatásban részesült. A külügyminiszterek véle­ményt cseréltek a két or­szág kapcsolatairól és az idószei-ű nemzetközi kérdé­sekről. A tárgyaláson részt vett: Erdélyi Károly külügymi­niszter-helyettes, Marjai Jó­zsef, a Magyar Népköztársa­ság nagykövete a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságban, Jakus Jenő, a Külügyminisztérium csoport­főnöké, Rácz Pál, a Külügy­minisztérium protokoll osz­tályának vezetője, valamint Matusek Tivadar, Oláh Jó­zsef és Randé Jenő, a Kül­ügyminisztérium főosztály­vezetői és Gyenis Jenő fő­előadó; jugoszláv részről: Jaksa Petries külügyi ál­lamtitkár-helyettes, Géza Tik- vicki. a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság nagykövete a Magyar Nép- köztársaságban, DjukaVuko- lics a külügyi államtitkárság főosztályvezetője, Alekszan- dar Demajo, a külügymi­niszter kabinetfőnöke, Szve- tozar Sztarcsevics, és Radi- voje Sztakics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság budapesti nagykö­vetségének tanácsosai és Mai-ko Milasin, a külügyi ál­lamtitkárság tanácsosa. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy ered­ményesen fejlődnek a két szomszédos szocialista or­szág politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai. _ Az együttműködés fejlődései szolgálják a két ország ve­zető személyiségeinek, a párt, az állami és társadal- mi szervezetek képviselői­nek találkozásai és eszme­cseréi. Megállapították, hogy a két országiján élő nemze­tiségek nem a megosztás té­nyezői, hanem hidat jelen­tenek az együttműködés fej­lesztésében. A két miniszter hangsú­lyozta az eredményes gaz­dasági együttműködés, az árucsere-forgalom és az ipari kooperáció jelentőségét. Ki­fejezték kormányaik kész­ségét az ilyen irányú aktivi­tás további ösztönzésére. Kedvezően értékelték a tu­rizmus fejlődését, a kishatár- forgalmat és a határ menti' területek együttműködésének egyéb formáit, A külügyminiszterek ki­nyilvánították kormányaik készségét, hogy a jövőben is tervszerűen és körültekintő­en fejlesztik a két szomszé­dos szocialista ország kap­csolatait az élet minden te­rületén a szuverénitás, az egyenjogúság és a belügyek- be való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján. A nemzetközi kérdések át­tekintése során a két mi­niszter nagy figyelmet szen­telt az európai biztonság és együttműködés problémái­nak. Kijelentették, kormá­nyaik készek arra, hogy ak­tív hozzájárulással támogas­sák mindazokat a kezdemé­nyezéseket és akciókat, ame­lyek a nemzetközi légkör további javulását, az euró­pai országok kölcsönös bi­zalmának erősítését és együttműködését szolgálják. Egyetértettek abban, hogy az európai államok biztonsági konferenciája — amelyen minden érdekelt országnak lehetősége lenne a teljes és egyenjogú részvételre — je­lentős szerepet játszhat a feszültség enyhítésében, az európai országok együttmű­ködésének szélesítésében. A külügyminiszterek ag­godalmukat nyilvánították a vietnami agresszió folytató­dása miatt. Teljes támoga­tásukról biztosították a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaságot és a Dél-vietna­mi Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát, a sza­badságáért, nemzeti függet­lenségéért hősiesen küzdő vietnami népet Hangsúlyoz­ták annak szükségességét, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei feltétel nélkül vonják ki csapataikat Dél- Vietnamból. Kifejezték re­ményüket, hogy a vietnami helyzet olyan igazságos ren­dezésére kerül sor, amely biztosítja a vietnami nép­nek, hogy szabadon, külső beavatkozás nélkül maga dönthessen országa jövőjé­ről. A felek osztják valameny­nyl békeszerető ország aggo­dalmát a közel-keleti fe­szültség • fokozódása miatt, ami Izraelnek az arab or­szágokkal szemben folytatott agresszív és területrabló po­litikája következtében állt elő. Támogatásukról bizto­sították az igazságos ügyért harcoló arab országokat és a Palesztinái felszabadulási mozgalmat. Kifejezték meg­győződésüket, hogy határo­zottabb intézkedésre van szükség a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i határozatának végrehajtása érdekében. Véleményt cseréltek más nemzetközi kérdésekről is. Hangsúlyoztak a vitás kér­dések tárgyalások útján, az ENSZ alapokmánya szelle­mében való megoldásának szükségességét. Mirko Tepavac külügymi­niszter magyarországi láto­gatása, baráti és nyílt lég­körben folytatott megbeszé­lései hozzájárultak a Ma­gyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság kölcsö­nös megértése, barátsága és együttműködése további erő­sítéséhez. A külügyminiszte­rek egyetértettek abban, hogy a két Külügyminiszté­rium között gyakoribb esz­mecserékre van szükség az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Mirko Tepavac Fock Je­nőnek, a magyar Miniszter- tanács elnökének levelet adott át, amelyben Mitja Ribicsics, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács elnöke ju­goszláviai baráti látogatásra hívja meg a magyar minisz- terejnököt. Péter János kül­ügyminisztert is meghívta jugoszláviai látogatásra Mir­ko Tepavac külügyminisz­ter Magyar részről a meg­hívásokat , köszönettel .elfo­gadták. * Mirko Tepavac, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszte­re, aki Péter János külügy­miniszter meghívására hi­vatalos baráti látogatást tett Magyarországon — és a kísé­retében lévő Jaksa Petries külügyminiszter-helyettes, továbbá a jugoszláv külügy­minisztérium több vezető munkatársa szombaton dél­után elutazott Budapestről. Periklész Korovesszisz: VALLATÁS Csöngettek. Nem vártunk senkit. Hajnali 3 óra volt. Feleségem és én két színész­barátunkat láttuk vendégül, akik előadás után jöttek át. Boroztunk. — Katonai rendőrség. — Kérem a személyazo­nossági igazolványokat. — Melyikük Korovesszisz? — Én. Szpanóz felügyelő volt öt emberével. Alacsony terme­tű ember, rettenhetetlennek akar látszani, arcára erő­szakolt keménységet ölt. Em­bereinek kezében csőre töl­tött pisztoly. A Korovesszisz-házas- pár vendégeit igazolta­tás után kidobják, majd házkutatást tartanak. Majdnem egy óráig rámol­tak a kis, kétszobás lakás­ban. A bútorokat felforgat­ták, a■/. összes ruhát egy ha­lomba hányták. A szemétlá­dát is kiürítették, még a vécépapírt is átnézték. Szin­te vallásos buzgalommal ku­tattak. Porrá törték a jeget a hűtőszekrényben. Föltép­ték a párnákat, szétszakítot­ták a könyveket. Odahaza nem volt semmi elrejteni való. Lefoglalták levelezése­met, befejezetlen egyíelvo- násos darabom kéziratát, az írógépemet. Rátették kezü­ket trákiai népdalgyűjtemé­nyemre, tánc- és művészle­mezeimre. A klasszikus marxista kön; ámen kívül elvitték Platon és Aristote- les-kiadásaimat is. Azt mondták rá, illegális iroda­lom. Mikor megpróbáltam felvilágosítani Szpanóz fel­ügyelőt, rámmordult: — Ne etessen ezzel engem. Úgy látszik mégis csak sikerült valami kételyt kel­tenem. A könyvszekrény előtt egy darabig töprengett, aztán úgy döntött, hogy le­foglalnak minden vastag könyvet, mert minden vas­tag könyv „vörös”. Egy étel- récept-gyüjtelnény is közé­jük került, de kihagyták a hivatalos távbeszélő névsort Aztán: — Kövessen. — Van lefartóztatási pa­rancsa? — Fogja be a száját. Korovesszisz! a „kato­nai kórházba” viszik. A negyedik emeleti folyo­sóról lépcsősor vezet a te­tői«. Az összekötő ajtón fel­irat: belépni szigorúan ti­los! A tetőn kis fedett há­zikó. Szennyesraktál. Las­san vonultunk. Nem érez­tem semmi különöset Be­vezetlek a raktár ajtaján, aztán felgyújtották a vil­lanyt. Benn emberek dol­goztak. Kötelet kerestek, de sehol sem találták. Tipikus görög dolog. Valaki odaszólt nekem, hogy ne álljak ott, mint egy hülye, hanem ke­ressem én is. Szpanóz fel­ügyelő nem engedte. Marad­jak csak a helyemen, nincs szükségük rám. Meglett a kőtél. Korovessziszt egy pad-- hoz kötözik, ma jd Szpa­nóz felügyelő hozzálát a vallatáshoz. Kérdezgetni kezdett, hogy nem túl kemény-e a pad, nem vájnak-e a kötelek a húsomba. Nem válaszoltam. — A pisztáciamandulát szereti? — Ha azt hiszi, hogy így kiszed belőlem valamit, ak­kor téved. Tiltakozom. A bírósághoz fordulok. — Kosztasz, adjál neki pisztáciát. — Fát. vagy vasat? — Először fát, möjdmeg­hV ;uk. Ez a f alanya, tortúra anvil or az embernek a la’ pát u- ‘tál verik. Eleinte csak fáj, éget. Aztán úgy ér­zi, hogy csúszik, zuhan egy hosszú síkos lejtón, és min­dig beleütközik egy kemény gránitsziklába. Ha nem lát­tam volna, hogy ütnek, nem tudtam volna, merről jön a fájdalom, a csapások a gránitSziklák. A lejtő a szünet két ütés között. Ha egyenletes ritmusban csinál­ják, akkor nem fáj annyi­ra. mint mikor öísze-vissza. Kiabálni kezdtem. Eddig nem tudtam, hogy milyen átható lehet az emberi hang. A saját nevemet kiabáltam. Abbahagyták. Vagy tíz ütést kaphattam. Szpanóz meg­kérdezte, beszélek-e. Nem néztem rá. Kószt-asz újra rákezd te. tjvöltötfém. Valaki kiment a vécébe, behozott egy felmosórongyot és a számba tömte. Kifacsarták, a mocskos lé a torkomra csurgott.- Nem kaptam leve­gőt Megpróbáltam jógázni, hogy ne erezzem a fájdal­mat. Semmi haszna, a jóga­tudományom csődöt mondott. Mindig azt hittem, hogy most á julok el, de nem. So­káig bírtam. Csak a tompa pattanós hang volt, mint­ha eev óriás faharang szól­na. Aztán megint zuhanás, hosszan a csöndbe, a sötét-, ségbe, a semmibe. Felmostak. Szinte büszke .voltam, hogy elájultam. A falangát sem lehet örökké csinálni. Majd csak abba­hagyják. — Beszél? Megint a felmosórongy. Levegő — nincs levegő. A fejem remegni kezdett. — Hagyjátok abba, mon­dani akar valamit. Szép me­ló volt. — Főnök, ne menj közel hozzá, leköp. Szpanóz odaintett Kósz- fasznak és újra kezdték. A fiatal Írónak mielőtt még végképp elvesztené eszméletét. \ íziói tá­madnak. Egy koszos korcs kutyát láttam, kövekkel haj igái ják, megkövezik. Gyerekek hány­ják a követ, gyerekek a mi utcánkból. A kutya hasi. alít hozzám. Félek, hogy meg­őrülök . Korovessziszt ronccsá verve magánzárUába viszik. Kábultan tölti az éjszakát. Másnap kez­dődik elölről minden. Megint a raktár. Amikor .tendáltak, nevetni kezdtek; . üt akarnak V Szpan ' z ugyan­azt kérdi, mindig ugyanazt. De minek. Valaki fütyült: „Athén, a menny lánya, gyönyörű Athén.” Forró víz. Vagy hi­deg, nem tudom. Amikor már beszéltem volna, nem jött ki hang a torkomon. Szpanóz felé in­tettem. Jelbeszéddel papírt kértem és ceruzát, „ön ki­csoda?” „Mit akar tőlem?" A cédulákat dühöngte összetépte. Visszavittek a 17- es cella magánzárkába. Az előző fogolynak itt kellett végeznie a dolgát. Bűz. sa­luk. De itt valahogy bizto­sabbnak éreztem magam. Mint az egér. aki csapdába esett. De legalább a macs­kától megmenekültem. Ké­szen vannak velem, és nem beszéltem. Be ez csak a kezdet volt. 6 hónapig folytat­ták a vallatást a „ka­tonai kórház" épületé­ben és annak tetején. Periklész Korovesszisz nem vallott. Amikor már járni tudott. kien­gedték. Most feleségé­vel együtt Londonban van. (Az Observer 1969. decem­ber 7-i számából.) ruusssss------- „ , .'-j---------1 —m 7o4dtd d lHUénetetn... írta: Wesselényi Miklós 7. Debrecen, az ország ideig­lenes fővárosa, ahová a moszkvai magyarokat hozó különvonat igyekezett a Horthy-proltlamáció után négy nappal, október 19-én szabadult fel. A város körül nagy harcok dúltak. Debre­cen térséget a nácik min­őéi iron tartani akarták, s így a város közelében zaj­lott le a keleti hadjárat egyik nagy tunkcsatája. Ta­lán ennek a csatának kö­szönhető, hogy magában a városban nem voltak ko­moly utcai harcok. A kormányt hozó külön­vonat útja Kijeven, Romá­nián és Erdélyen keresztül 6 napig tartott. A szovjet ha­tos: gok mindenben igyekez­tek gondoskodni a magyarok kér elméről. A vonat két ét­kez :■ kocsiból, termes kocsiból és több hálókocsiból állt. A kormány tagjai azt remél­ték hogy Debrecenben ün­nepélyesen fogadják őket, de erről persze szó sem lehe­tett. érkezésükről senki nem tudott. Amikor a különvonat december 12-én délután be­futott Debrecenbe, a kor­mányt néhány őrt álló szov­jet katonán kívül a lebom­bázott állomás fogadta. A politikai tárgyalások még az­nap este megindultak. Mik­lós Béla és vezérkara már néhány óra múlva együtt üli Vásáry István polgármester­rel, akit különben is az ideiglenes nemzeti kormány pénzügyiminiszterének jelöl­tek és rögtön megtárgyalták a már felszabadított terüle­teken tartandó választások lehetőségét és menetrendjét. A választások megtartására mindenütt előkészítő bizott­ságokat terveztek és ezeknek a bizottságoknak volt a fel­adata a választás lebonyo­lítása. A rendkívüli helyzet ellenére igyekeztek demok­ratikus választást tartani. A különleges körülmények kö­zepette sem kétséges, hogy a magyar állam létezése óta ez a csonka választás volt az első, ahol a politikai véle­mény szabadon megnyilat­kozhatott. Természetesen mindig gondolnunk kell ar­ra, hogy a háború még folyt, az ország fele még a nácik és nyilasok kezén volt, a fel­szabadított területek jelentős része pedig romokban he­vert. Budapest ostroma még csak ezután kezdődött. A közlekedés úgyszólván meg­bénult, a hírközlő szervek még nem működtek (a mi­niszterek közül pl. csak Mik­lós Bélának volt rádiója), az összeköttetés megteremtése és fenntartása a vidéki köz­pontokkal rendkívüli nehéz­ségekbe ütközött. Hajdúszo­boszlón például úgy válasz­tották meg a város két kép­viselőjét, hogy a mozi előtt népgyűlést rendeztek, s a je­lölő bizottság bemutatta a gyűlésnek a jelölteket, a gyűlés pedig a helyszínen döntött a képviselők szemé­lyéről. Többé-kevésbé hasonló módón 230 képviselőt vá­lasztottak az ideiglenes nem­zetgyűlésbe, amely szám sze­rint így oszlott meg: Ma­gyar kommunista Párt 71 (30,9 százalék), Független Kis­gazda, Földmunkás és Pol­gári Párt 55 (23,9 százalék), Szociáldemokrata Párt 38 (16,5 százalék), Nemzeti Pa- rasztpárt 16 (6,9 százalék), Polgári Demokrata Párt 12 (5,2 százalék), párton kívüli 19 (8,3 százalék), a Szabad Szakszervezetek képviselői 19 (8,3 százalék). Az ideig­lenes nemzetgyűlést decem­ber 22-re hívták össze. Ezen a napon zárult be az ost­romgyűrű Budapest körül. A képviselőket a katonai pa­rancsnokságok által rendel­kezésre bocsájtott teher­autókkal szállították Debre­cenbe. A szovjet hatóságok mindenben gondoskodtak a nemzetgyűlés tagjairól. A képviselők az Auguszta sza­natóriumban laktak és az Aranybika-szállóban étkez­tek. A szovjet hatóságok elő­jegyzési füzettel kedvesked­tek minden küldöttnek és egy piros-fehér-zöld színű ceruzával. A képviselőket szabályos megbízólevéllel lát­ták el, mely a háborús idő­ben személyazonossági iga­zolványul is szolgált és egy­ben szabad mozgást bizto­sított Az ideiglenes nemzetgyű­lés első történelmi jelentő­ségű ülését a debreceni Nagytemplom oratóriumá­ban december 22-én délután 2-kor nyitották meg. A kar­zatot nemzeti színű drapé­riák és szőnyegek díszítet­ték. Kossuth Lajos helye, ahonnan csaknem 100 évvel korábban hallgatta az ország­gyűlés vitáit, ahonnan beje­lentette a Habsburgok trón­fosztását — üresen maradt. Helyét hatalmas vörös ró- zsacsokorral jelölték meg. Az ülés a Himnusz eléneklésé- . vei kezdődött. Ha valaha igaz volt, hogy szem nem maradt szárazon, akkor ezt itt valóban el lehetett mon­dani. Ezután Vásáry István polgármester szólalt fel. ,,A magyar nép képviselőit” — mondotta — „azért hívtuk össze, hogy ünnepélyesen ki­jelentsék, az a politika, mely a magyar nemzetet mostani súlyos megpróbáltatásához juttatta, a magyar nép lelké­nek idegen. Ennek a politi­kának a magyar nép nem döntő tényezője, hanem csak szenvedő alanya volt.” Fer­geteges taps kísérte Vásáry szavait. Ezután hozzáláttuk az érdemi munkához. Követ­kezett a nemzetgyűlés elnö­kének és tisztikarának meg­választása. Hosszas vita után végül is megegyeztek: Dr. Zsecjényi Bélát, választották a nemzetgyűlés elnökévé. Ez­után az egyes pártok képvi­selői szólaltak fel majd a másnap délelőtti ülésen ke­rült sör a kormány megvá­lasztására. A jelölő bizottság elfogadta a kormánylistát. A kormány névsorát Balogh István ter­jesztette a nemzet gvűlés elé, amely azt közfelkiáltással megválasztotta. A kormány ezután letette az esküt, majd Miklós Béla miniszterelnök felolvasta az ideiglenes nem­zeti- kormány nyilatkozatát. Kijelentette: az új demokra­tikus magyar kormány . a nácizmus elleni harcot fegy­verrel a kezében kívánja folytatni. Ezután a pártok képviselői szóltak hozzá a kormánynyilatkozathoz, majd az államfői jogkör megálla­pításáról folyt vita. Az ideiglenes nemzetgyűlés ülé­se ünnepi hangulatban, a Szózat eléneklésével ért vé­get. Kint már alkonyodott, havas karácsonyi hangulat volt. Az ország igazi fővá­rosa pedig, a nácik és nyilas csatlósaik jóvoltából még rettenetes napok előtt állt. Az új helyzet más vonalon is új megoldásokat követelt. Teljesen világos volt, hogy az új kormánynak a nemzet­közi jog követelményeinek megfelelően új fegyverszü­netet kellett kötnie a szövet­ségesekkel, mert hiszen az októberben aláírt fegyver- szünet csak a Horthy-kor- mányt. kötelezte. A fegyver­szüneti tárgyalásikra induló magyar kormánydelegáció külön vonata december 28-aft este indult el a debreceni pályaudvarról. A küldöttsé­get az új külügyminiszter. Gyöngyössy János vezette. Tagjai voltait; Vörös János honvédelmi miniszter és Ba­logh István miniszterelnök­ségi államtitkár. A magvar delegációval természetesen megfelelő kísérőszeméiyzet utazott. Szovjet részről elkí­sérte a küldöttséget Grigori- jev követségi tanácsos és Puskin követ, aki később a Szovjetunió első magyaror­szági nagykövete lett. A moszkvai külügyi nepbizlos- ságon három ízben tárgyalt a magyar küldöttség, majd vé­gül az ideiglenes nemzeti kormány nevében január 20-án aláírták a három nyelven — oroszul, angolul és magyarul elkészített fegy­verszüneti egyezményt, mely­nek alapelvei az októberben megkötött egyezményre épül­tek. A Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés alapokmánya az új Magyar- országnak, mert a három nagyhatalom ebben a szerző­désben ismerte el elsőnek a debreceni kormány által kép­viselt független Magyarorszá­got. (FolyUtyuJSi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents