Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

-9TO Január T8 KÉtrfft'MAGYARGRSEAil S. oldal A párt megyei vb napirendjéből Korszerűbb, jobb kereskedelmet! nal csaknem döntő módon az áruellátásban realizálódik a lakosság részére. Abban, hogy keresetéért nagy választék­ban, jó minőségben és azt vá-„. súrolhassa meg, amire szük­sége van. Az új gazdasági mechaniz­mus nem teszi lehetővé, hogy a régi, megszokott kereskedel­met folytassuk. A megye fej­lődése — méghozzá igen di­namikussá vált fejlődése — nem túr semmiben elmara­dást. Kereskedelmünknek fel­fogásában, ütemében, célsze­rűségében előre kell lépnie. A végeehútjté bizottság las­súnak és tervszerűtlennek mi­nősítette az árubeszerzési for­rások felkutatását, érvekkel bizonyította, hogy az állami szektorban időnként fellelhe­tő fontos hiánycikkek a szö­vetkezeti kereskedelemben Ugyanabban az időpontban nem voltak „hiánycikkek’. Hatékony, energikus informá­ciós rendszerre és piackutató tevékenységre van szükség, jellemző — és ez el nem fo­gadható óvatosság —r, hogy például a vállalatok és a szö­vetkezetek az országos és a megyei évi 8—10 százalékos áruforgalom-növekedési aján­lással szemben csak 5—6 szá­zalékot terveztek. Épnek alap­ján á nagykereskedelmi vál­lalatok, feltételezve, hogy a kiskereskedelem szükségleté­nek egy részét az ipartól és más megyéből szerzi be — a helyi árufedezetre 2—4 száza­lékos fedezetet biztosítottak. Ennek következtében olyan nagykereskedelmi szemlélet alakult ki. bogy a kiskereske­delem úgyis az ipartól és más megyéből fogja beszerezni szükségletét. Természetes, hogy így jó néhány szakmában ellátási zavar keletkezett. Ez pedig tarthatatlan állapot. Hiba volt, bogy a tobb- szektorosság elve nehezen tu­dott és talán még ma is ne­hezen tud utat törni elsősor­ban a városban, Minden egész­séges versenyt, as eddiginél jobban kell támogatni, hiszen ez a lakosság ellátása érdeké­ben történik­A végrehajtó bizottság a kereskedelem fejlesztésének egyik legfőbb feltételét, a ke­reskedelmet irányító munka színvonalának emelésében, a kereskedelmi dolgozók tovább­képzésében, illetve a kereske­delmi tanulók képzésében ál­lapította meg. Javaslatot adott a megyei tanácsnak, milyen módon és hol lehetne megol­dani a szélesebb körű szak­munkás-, illetve tanulóképzést. Mint már jeleztük, van fej­lődés a kereskedelmi munká­ban, de a város és a megye lehetőségei nagyobbak voltak, mint ahogyan kereskedel­münk, illetve az azt Irányító szervek éltek vele. Általában kicsi alapterületen és kevés üzletben zajlik le kereskedel­münk. A kereskedelem dolgo­zóira túlnyomó többségben jellemző, hogy a nehéz körül­mények ellenére jól végzik munkájukat. E kérdés kap­csán felvetődött, hogy a vég­rehajtó bizottság csaknem tíz éve hívta fel a figyelmet, hogy Nyíregyháza városban egyes helyiségek nem alkalmasak megfelelő kereskedelmi tevé­kenységre. Sok kitelepíthető raktár foglal el a város bel­sejében jó üzlethelyiségeket. E téren azonban alig volt előrelépés. Javasolta azt is. hogy társulásos alapon törté­nő értékesítést és hálózatfej­lesztést is vegyen be az irá­nyítás a munkatervébe. Kereskedelmünk problémái­nak egy része azonos az egész országban és Budapesten is fellelhető gondokkal, hibák­kal. Azonban ezen túl is van tennivaló. A végrehajtó bi­zottság felhívta a megyei ta­nács figyelmét, hogy tudomá­nyos előrelátással készítsen hálózatfejlesztési teiAet a me­gye egészére és ezenbélül' ki­emelten foglalkozzon a váro­sokkal és a járási székhelyek­kel. Végül a végrehajtó bizott­ság különösen aláhúzta, hogy g Központi Bizottság határo­zatának megfelelően a leg­főbb figyelmet kell fordítani a lakosság nagy többsége ál­tal igényelt tömegfogyasztási cikkekre, azok árának ellen­őrzésére. Éljen jobban keres­kedelmünk a készletezési le­hetőségekkel, de azzal is, hogy JÓ üzletpolitikával tartós ár­csökkenéseket is hajtsanak végre » Ordas Nándor Egy sorban állt a kubikos, a gyárigazgató, az orvos — Kik. vagytok? — Munkásőrök! AZON AZ ÉJSZAKÁN Kivétel nélkül mindenkit érintő es nem is akárhogyan i i intő kérdésről tárgyalt a minap a párt megyei végre­hajtó bizottsága. A kereske- ut lemről, a lakosság áruellá­tásáról Pontosabban: meg­vizsgálta a megyei tanacs ke­reskedelmet irányító tevé­ken;, séget a jobb áruellátás- iá, az áruforgalom minőségi fejlesztésére. Az iránymutató elemzes a Központi Bizottság umt). november 2tí—2ö-í hatá- ruzata szellemében történt. A \ égreha.itó bizuttság különö­sen nagy ügyelőmmel vizs­gálta a lehetőségeket y kis ké­tesein dolgozok szempont iá­ból- v a megye i s a központ, Nyiv- egj haza vár OS kereskedelmi hálózata nem kielégítő, igen sül; objektív és szubjektív le­hetőség gátolta a fejlődést. Mindemellett figyelemre mél­tó a fejlődés — bár előrekí- v un közi k — ez a fejlődés a le­hetőségekhez viszonyítva ke­vés, Az egy lakosra jutó áru­forgalom lUíiö és 1908 között iio.b százalékkal emelkedett, ez az országos átlaghoz viszo­nyítva a megye hátrányából 11.7 százalékot „ledolgozott '. E javulás ellenére viszont pia is csak 72,5 százaléka az or­szágos állagnak. Milyen fő irányvonalakat szabott meg a végrehajtó bi­zottság? Elhangzott, hogy ma már minden szinten nagyobb hozzáértésre, nagyobb igé­nyességre van szükségedé kü­lönösképpen a szemléletei kelt javítani, hiszen a cél, a ke­reskedelem léle es erlelme: jói, mindig jobban ellátni a megye dolgozó lakosságát a legkülönbözőbb igények figye­lembevételével. A kereskede­lem munkájában felelős tiszt­ségviselőknek, az üzletveze­tőktől, a nagykereskedelmi vállalatok vezetőitől, egészen a legfelsőbb vezetésig az új mechanizmus szellemétől át­hatva kell tevékenykedni. Az uj mechanizmusnak egyetlen célja, hogy a réginél gyorsab­ban és hatékonyabban emelje a dolgozók életszínvonalát. Éppen ezért rendkívül nagy politikai és gazdasági fele­lősség hárul a kereskedel­münkre, hiszen az életszínvo­Félig meg volt fagyva, amikor rátaláltak. Ott fe­küdt a faluvégen, az árok­ban, mintegy tízcentis po­csolyában. Még szerencse, hogy már virradt és a fa­lubeliek észrevették, kü­lönben halálra fagyott vol­na. Amikor hazavitték, az orvos azt mondta, nem kell kórházba vinni, ő majd mellette lesz és kezeli. Azóta két nap telt el. És ez nem csak a betegnek volt nehéz megpróbáltatás, aki állandóan dobálta magát az ágyban, és félrebeszélt ma­gas lázában, de a családnak és az orvosnak is, akik át­virrasztották vele ezt a ne­héz időt. És, nehezen is, ez alatt a több, mint negyven- nyolc óra alatt, a beteg ön­kívületi állapotában tett lá­zas vallomásából összeállt a kép. a történet, ami a két napot megelőzte. Soha nem volt italos em­ber, de azt tartotta Ő is, mint annyian mások; a fi­zetés napján ülik meginni egV fröccsöt. No, meg idő is vojt rá a vonat indulá­saié. Beült hát a restibe, ahogy egymásközt nevezték az utasellátót. A második fröccsné! tartott, és ez is lett Tolna az utolsó, ha oda nem megy az asztalához egy is­meretlen fiatalember. — Megengedi -- kérdezte. Mielőtt bármit is válaszol­hatott volna, kihúzott az asztal mellől egy széket, és ráült — Tudja, ilyenkor estefe­lé nem nagyon van itt hely — mondta az ismeretlen, és így folytatta: — De ha htór egy asztal­nál ülünk, igyunk egyfor­mát is. Ö tiltakozni akart, de az újdonsült ismerős intett a pincérnek, aki már hozta is a két nagy fröccsöt.-i- Nahát, akkor, ha meg­engedi... — István — koccin­totta poharát az övéhez. És tekintetére, ha a fröccs jól­esett, na meg az illem is úgy kívánja, ő is visszakér­te. Ezzel megitták a pertut. Természetes, hogy ezt is az újdonsült cimbora kezdemé­nyezte. ő ezután fizetni akart, mondva, hogy nem so­kára megy a vonatja, és nem szeretné lekésni. A család is ezzel a vonattal várta. — Lárifári — mondta az István, — hát papucs vagy te otthon, vagy mi a fene? Vagy mit gondolsz, nem kés­het az a vonat egy-két Ólát? — Közben intett a pincérnek, mire az még két fröccsöt hozott. Amikor megitták, Pista a vállára tette a kezét és halkan a fülébe sugdosta, mintha va­lami titokról lenne szó. — Te... feljösz velem a városba? Tudok egy olyan helyet, de olyat, hogy a tíz körmöd megnyalod utána,— s még közelebb hajolt, úgy súgta: — Nők is vannak ér­ted, amilyet csak akarsz. — Mi tagadás a íröccsök már megtették a hatást, meg a kíváncsiság is. Beleegyezett. Ezután már gyorsan ment minden, mintha csak előre meg lett volna rendezve. Hogy honnan, honnan nem, tényleg került nő is, még­hozzá kettő, és még egy jó cimbora. Ittak, ettek minden volt, ami szép és jó, és ter­mészetesen a cehhet ő fizet­te. Mondta is a barátja. — így kell ezt csinálni komám, hisz úgyis csak egyszer élünk — és a cigány húzta. Úgy jajgatott a hegedű a nagydarab barna prímás ke­zében, hogy legszívesebben Eíképzelhető-e manapság, hogy az emberek tizenhar­madik hónapot is dolgozza­nak fizetés nélkül? Hárman szinte egyszerre válaszolják: el. Ök ezt csi­nálják. Évek óta. önként vállalták ezt a másodállást, vagy mellékfoglalkozást — anyagi mellékes nélkül. Tölgyesi József harminc­éves korában kezdte, s most negyvennégy, ötvenhét már­ciusában szakaszparancsnok lett az első nyíregyházi sza­kaszban. Ismerte mindenki, ismert mindenkit. A szaka­szában ő volt a legtiatalabb, de tartalékos tiszt volt, s az öregek — Jeles Laci bá­csi, Pristyák Józsi bácsi, Somogyi Gyula bácsi — el­fogadták parancsnokuknak, pedig ők már tizenkilencben is harcoltak. Készültek ápri­lis 4-re. „Legépeltem a moz­galmi dalokat, elvittem a szakasznak, az udvaron ta­nultuk. Az öregek szemüveg­gel olvasgatták. A szakasz gyakorolta a menetelést. A szakaszban egy sorban állt a veterán, a kubikos, a gyár­igazgató, az orvos. Jött a legszebb pillanat, az ünnep reggele. Megindultunk, gép­kocsikkal jártuk a város ut­cáit. . 200 óra plusz Acélszürke uniforrr.isuan, géppisztollyal, fegyelmezet­ten. Akkori parancsnokuk azt mondta: mutassuk meg, hogy vagyunk, élünk, hogy fegyverünk van. Munkásőrök. Az öregek nagy része azó­ta leszerelt, a fiatalok ma­radtak. De nem felejtik ezt a csodálatos pillanatot. Ti­zenharmadik éve dolgozik az akkori szakaszparancsnok plusz kétszáz órát esztendőn­ként. Könnyű a szolgálat? . .„Éppen az elején született egymás után kát kislányom. A harmadik emeletről hord­tuk őket a bölcsődébe. Mi­kor szolgálatban voltam, a feleségem vitte a gyerekeket a- maga otven kilójával." Megértette-e vajon? a férj azzal válaszol, hogy amikor szabad, akkor ő főz. Vasár­nap mire felébred a család, készen az ebéd. Tésztát gyúr, mindent csinál. Rózsakertet locsol nyáron, van egy pár csirke, galamb, azokkal is foglalkozik. így az asszony is türelmesebb. Tizenhárom éve megy a férje, ha hívják. Mindig. Akkor is, ha jobb lenne otthon. Századparancsnok, majd zászlóaljparancsnok helyet­tes lett közben. Vállalatánál, az építőknél üzemrendész. Becsülik? fgen. Kitünteté­seket kapott, asztali lámpát, ő is elsírta volna magát az asztalra borulva. Ezt persze szégyellte, egy ilyen társaságbán, így hát inkább dalolt, ahogy csak a torkán kifért A pincér szólt is egyszer-kétszer, hogy csendesebben, deltát egy pirossal az ő száját is be lehetett fogni. No, meg késő is volt már, alig voltak né- hányan a vendéglőben és nem nagyon törődött velük senki... Kissé kinyitotta a szemét a kisfia ott állt szorosan az ágya mellett, mint az el­múlt két nap alatt mindig- Nem sírt, nem jajgatott, mint az anyja, vagy a nővé­re, pedig mindössze csak öt­éves. De tudja, hogy apja nem szereti ha ő sír. Azt szokta mondani, ha nagy ritkán mégis elpityeredik. — Nem is vagy te férfi, csak nadrágot viselsz. Egy igazi férfi, az nem sír. — így hát csak állt és nézett, hogyan csavarják apját egyik vi­zes lepedőből a másikba, Az orvos mielőtt elment, még egyszer megfogta a kezét, számolta a pulzusát, nézte az óráját és lassan aktatáskát jutalmul. Pénzt? „Legfeljcbbo vigyázunk rá. Mint tavaiy is. Tizenegymil­liót vittünk ki a bankból, egy teherautó pénz. Nyolcán adtuk az őrséget, a vállalat nyolc munkásőre, hogy az emberek nyereségéből semmi ne hiányozzon.. Nyolc iga ;ató is volt a szakaszában, Közöttük a saját főnöke. „Mondtam neki sok­szor. hogy húzza be a hasát, mire morgott, de behúzta. Jó, hogy együtt van, egyfor­ma ruhában munkás és ve­zető. Mind a kettőnek na­gyon hasznos...” Az elsők között „rukkolt" be Pápai János is. Katona volt azelőtt, de pilóta, s itt géppuskás lett. Felesége ápo­lónő, három műszakban. Ha neki is mennie kell, két na­pig sem találkoznak, csait papíron. Megszokták, mert huszonöt éve párttag ő is, mint Tölgyesi József. Hu­szonkét éve partvezetőségi tag. Tíz éve a városi párt- bizottság fegyelmi referense. És közben falujárás, tsz- szervezés, állandó falusi po­litikai munka, s elvégezni a feladatát a TITÁSZ-nál is, ahol személyzetis. Negyvenkilenc éves kor­ban az már fárasztó. A válasza, hogy néha bi­zony összejön. De kikapcso­lódás otthon a ház körüli munka, a pár tőke szőlő. A regények. Van egy százöt­ven kötetes könyvtára, fő­leg történelmi regények, út­leírások. Azokat nagyon sze­reti. De most két és fél éve nincs ezekre idő, harmadé­ves az esti egyetemen. Miért csinálja? Erre tu­lajdonképpen nincs konkrét válasza. Csak annyi, hogy van sok ember, aki a mun­kaidővel letud mindent és másnap reggelig nincs más világ, csak a sajátja. Ennek arz embernek rossz Jehei Őket viszont, vonzza, á kö­zösség. „Élőfordul, hogy egy segédmunkás mellett hasa­lok tíz-tizenkét órán át a gyakorlaton. Sok mindent meg lehet beszélni ilyenkor.. S mennyire másképp, mint bent az üzemben.. A prérin, a gyepen »I« A harmadik partner Ko- rács Károly, gumijavító az ötös AKÖV-nél. Ö a legfia­talabb köztük, negyvenegy éves. Most tíz éve munkás­őr. „Gyerekkoromban egy ma­szek tímárnál voltam tanu­ló. Kisajtolt az emberből minden erőt. Már akkor sze­rettem a katonásdit. Tet­szett, mint minden kölyok- nek.. Szereti megmondani a vé­leményét. ott, a prérin, bólogatott, mint aki min­dent rendben talál. Ö nem szólt semmit, hagyta, tegye­nek vele, amit akarnak. Az­tán az orvos, a feleségével együtt kiment a konyhába, de az ajtót nem húzták be maguk után. Látta, hogy az asszony odamegy a konyha- szekrényhez, pénzt vesz ki belőle és odaadja az orvos­nak. — Nem sok doktor úr, de a többit, majd a gyerekkel elküldjük — mondta. Ö mindig azt hitte, hogy Hülyén sok pénz is az a kétezer fqrint, amit ö haza szokott hozni. Mennyi min­denre futotta belőle, ha az asszonnyal együtt elosztot­ták. És ezen az éjszakán ki­derült, hogy a kétezer fo­rint, ami a zsebében volt, úgy fogyott el, hogy észre sem vette. Igaz kapott belő­le mindenki, aki csak hoz­záfért- Éjfél után a sok italtól az asztalra hárult és kissé eiszunyőikált. Arra éb­redt, hogy a pincér rázza a vállát. Először nem tudta, hal van. de amikor rájött, ösztönösen fizetni akart. Am, hiába nyúlt egyik zsebből a másikba, nem volt egy fil­lérje sem Ijedten nézett kö­rül, kereste a barátokat. Ám azok is eltűntek, mint a pénze. A pincér megnyug­a gyepen megmondjak egy­másnak mi fáj■ ■ ■” Szívesen emlékszik egy munkúsorta- lálkozóra hatvankettőből. Igazgatók, orvosok, mérnö­kök voltak ott, mind szürite egyenruhában. A feleségeik- kei. „Én is az én hatciemis asszonyommal. Ott nem vol­tak válaszfalak, azon a ;u- lálkozón emberek voltak te­tőtől talpig. Sajnálom, »ícgy azóta néhány igazgató — gazdasági munkáéra hivat­kozva — otthagyta a munkás­őrséget. . Említi, a feleségek sokat vállalnak. A férjet ria lóz- tatják éjjel. Ö szaka:: -pa­rancsnok-helyettes. Megv a többieket összeszedni. A no- ziból, a „Koronából”, a la­kásból. „Munkásörök kife­lé!’’, s már jö'.ht'ik is. És az öregek, a tartalékosok ,s jönnek. Szó nélkül kapják a ruhát, a fegyvert. Másnap holtfáradían. csínom vizesen haza. S akad a munkahe­lyen, aki azt mondja, már megint lógunk. Vagy más — aki kirándul, meccsre megy, fusizik azzal jön, hogy könyv nyű nekünk, mert ezernyol­cat kapunk ezért.” „Neked, komám...?“ Ezekre az emberekre lehet számítani. Említi, odament hozzá nemrég egy szaki, s kérdezte, mit fizetnek, ha ó is belép a testületbe? „Ne­ked komám? Ha te fizetnél, se kellenél,. Aki közöttük van, az tel­jes ember legyen. Kemény ember. Sok a pártmunkája, nyáron érett­ségizik a Kossuth szakközép- iskolában. A harmadikba járt, mikor nem volt laká­sa. A munkásőrségtől kapott a család egy sátrat, amíg fel nem építi az új házat. „Másfél Hónapig abban kem- piBgezett a család. Már majd otthagytam az Iskolát. Vé­gül is beköltözhettünk. Én voltam a legboldogabb, mi­kor ezt a sátrat elbontot­tuk. ..” Mind 4 hárman vallják, nyugdíjig hordják a szürke egyenruhát Ha lehet, tovább is. A fegyver miatt? A vá­lasz: is. Jó, ha a munkások kezében van. De nem ez a fontosabb. „Ez a testület nagy nevelőiskola. Főleg azt tanulja meg az ember, hogy az egyén célja, a legszebb életcél, a közösségért való munka.” S újra elmondják, hogy igaz, nem mindenki Ciceró, de a kis emberek fejében is vannak nagy gondolatok. Ezekét itt elmondják, meg­hallgatják­És ez jói Kopttá János tatta, hogy minden rendez­ve van, de most már el kell hagyni a helyiséget, mert zárnak. Valamit motyogott, mialatt a kabátot magára húzta, aztán kibotorkált aa utcára. Kissé nehezen tájékozó­dott, de aztán csak megta­lálta az állomásra vezető utat. Nem sietett, tudta, hogy nincs vonatja, csak reggeil, és a hajnali fagyos levegő is jólesett. A kabát­ját. nem gombolta be. Meg a kalapját Is levette. Az el­határozás, ami már akkor megszületett benne, amikor rájött, hogy egy fillérje sincs, egyre jobhan érlelő­dött benne. — Meghalni! Igen, de nem itt a városban, hanem otthon, a faluban. Húsz kilométer, mi az neki. Bs elindult gyalog hazafelét egyedül. Az orvos fő! kézzel még a kilincset fogta, amikor az asszony utána szólt — csak azt szeretném doktor űr, vagyis arra kérném, — mondta zavartan — hogy arról, amit a* uram itt be­szélt láwban- szóval hogy ne tessék már senkinek szóink Az orvos ránézett a7 asz- szonyra, aztán csak a fejé­rmi intett, hogy érti­Marik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents